Drága Premortem!

Nagyon nehezen, de elolvastam a történetedet...írhatnék okosat, de bármit, amit most mondanék, azt Te már kimondtad...basszus, nem jönnek ki szavak, csak folytogat az érzés...szeretnék üvölteni és megráncigálni a szüleidet, hogy basszák meg, Ő csak egy gyerek!!!! A TE gyereked!!! Ismeretlenül is gyűlölöm a szüleidet, s mindazokat, akik csukott szemmel járkáltak körülötted és nem segítettek...de Drága...felnőttél...szeresd önmagadat, mert érdek nélkül más nem fogja megtenni...szeresd és vígasztald meg a gyermeket, ki voltál, mert akkor ezt nem tették meg...Te akkor is és most is egy drága kincs vagy, engedd, hogy más is láthassa ragyogásodat, olyan értékes vagy, mely értékekeről sokan csak álmodhatnak...igaziból nem tudom, de virtuálisan nagy szeretettel megölellek...hallod?! SZERETETTEL!!!  szeretettel megölelem a kicsinyke gyermeket, levágom a hámot és játszani engedem...letörlöm a könnyeit és mindezt szeretettel...vigyázz nagyon-nagyon-nagyon Magadra!!! kívánom, hogy az életed olyan teljessé váljon, amilyennek kell legyen...kívánom, hogy a rossz elkerüljön, mert megérdemled végre a jót...szeretettel ölellek

(átmásoltam ide, mert a történeted alá írtam, bocsánat)