Folyik az élet, és én egyre csak utálom. De legalább látom magam elött a jövőm, látom magam felnőttként, ahol azt tehetek amit akarok. Így legalább van miért tovább folytatnom ezt az egészet… Vannak bizonyos furcsa céljaim, amiért érdemes élnem.
De a lelkem mélyén valami motoszkál. Tényleg helyes elfogadnom a tényt, hogy én más vagyok? Vagy csak így akarom magam kihúzni a változás nehéz súlya alól… Az a helyes, ha elfogadom, hogy nekem nincs szükségem senkire, hogy elélek én egymagamban is? Hogy soha nem is kellett volna megszeretnem senkit? Nem is az, hogy nem szeretek senkit, inkább az a helyzet, hogy mindenkit szeretek egy bizonyos szintig.
Elegem van, utálom a hirtelen változásokat. Csak arra vágyom, hogy meglegyen már végre a napi rutinom, ami mindennap ugyanolyan békés és ne kelljen új emberekkel találkoznom. Csak egy senki akarok lenni, úgy sokkal komfortosabb az életem, ha csak egy senki vagyok.
Már a vagdosás sem üt szíven. Ha rám jön csinálom, ha nem, nem. Ennyi. Ha örök életemre velem marad az se zavar. Lesz ahogy lesz.
Már nem érzek semmit.
Szerző:
Szia
Hajlando lennel havi otszaz forintot aldozni azert , hogy ismet legyen segito szakember a buran hetente ketszer?
Sziasztok!
Egy dokumentumfilmhez keresünk szereplőket, aminek a falcolás, önsebzés a témája. A film annak a nyomába ered, hogy miért csinálja, aki csinálja és mit mond róla. Mik lehetnek ennek az okai, feltételei, aki abbahagyja, hogyan – miért hagyja abba.
Lehet arc nélkül is szerepelni, akinek erről bármi mondanivalója van.
Csak nagykorúak jelentkezését várjuk, és elsősorban olyanok történetét keressük, akik nem, vagy nem csak kamaszkorukban csinálták.
Erre az email címre lehet írni: zsofia@campfilm.eu
A film az HBO finanszírozásában készül, és a Campfilm Kft. gyártja. (http://www.campfilm.eu; a honlapon a készülő dokumentumfilmek között található róla rövid leírás.)
Mindenkinek köszönjük, aki jelentkezik vagy érdeklődik!