bárcsak sose kellett volna kimásznom a biztonságot nyújtó kis burkomból…
de megtörtént. gimnáziumban megkellett történnie. már nem tudtam elmenkülni azelöl, hogy a társadalom tagjává kell válnom.
és persze nem értettem, hogy miért kerekedik rosszra mindaz amit teszek. miért hagynak el az emberek?
a burkomban, elég durva, de azt hittem, hogy olyan mint például a válás, csak a filmekben van és a való életben nagyon ritka. de hamar pofon csapott az igazság.
azóta minden csak rosszabb, és minden csak egyre világosabb. már mindenen tisztán átlátok. a hamis mosolyokon, a hamis érintéseken…nem tudok mit kezdeni velük.
És mindez csak haragot gyülemlít fel bennem. és mindez miért van? a pszichológusom szerint nem ismerem a szeretet jelentését. és ezért bogyókat kell szednem. mert különben magam ellen fordulok és ha anya megint rájön, akkor megint megfog szégyeníteni vele mások elött.
persze cseppet sem ilyen rossz a helyzet. az ember csak magának csinálja a bajt, hogy egy helyben toporog, mert az könnyebb. mert az a megszokott. utálom is magam érte. az egész személyiségem, mert ugyanolyan elcsépelt mint az emberek többségének. És csak azért mert gyerekként történt velem egy kicsi trauma…nem hiszem el, hogy ezért…szánalmas.
csak ide írhatom ki ami zavar…mert mások elött, az életben nem lehetek szomorú vagy lehangolt, mert akkor már nem szeretnek…
Félek, minden éjjel egyszer csak elkap valami hirtelen érzés és nem érzem a végtagjaim. összekuporodom, mint egy idióta. de nem sírhatok. csak a fájdalmat hagyom végig futni a testemen. aztán zakatol a szívem, csak úgy kalapál…lassan mély levegőket kell vennem. a minap csak azért mert felolvastam egy listát a csoport társaimnak az órán, még csak fel sem kellett állnom, amint végeztem a tollat nem tudtam megfogni,remegett a kezem.
utálom ezt az oldalamat, amikor én normális akarok lenni. az a baj, hogy nem bírom a közép utakat. most vagy teljesen legyek elmebeteg vagy legyek normális, de ez a kettő közti ingadozás már tönkretesz…
büszke vagyok viszont magamra viszont azért, mert már kb. egy hónapja nem használtam a pengét! remélem ez marad akkor is ha már nem lesz meleg…
Szerző:
