Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a 116-123, vagy a 06 80 820 111-es ingyenes számot, ahol a krízishelyzetben lévőket segítők nyújthatnak támogatást önnek.
 

Szorongás és terápia

 

Fogalmam sincs mihez kezdjek. Úgy érzem, láthatatlan vagyok. Fórumokon kevesen válaszolnak a beírásaimra, a munkahelyemen is inkább meghúzom magam, folyton bocsánatot kérek. Nem voltam mindig ilyen. Tiniként kifejezetten lázadtam, nagy volt a szám, felbőszülten lázadtam minden ellen. Most 34 éves vagyok, csak sejtéseim vannak arról kicsoda és mi keresnivalóm van itt a földön. Járok terápiába, jól is működik, csak sokszor érzem azt, hogy kevés. Nem az órák minősége, a mennyisége. Több pénzt viszont nem tudok erre fordítani. Megértettem, hogy a terápiának fontos része, hogy az ott tapasztaltakat terápián kívüli kapcsolatokban is kamatoztassam, vagyis ne tapadjak a terapeutára, hanem próbáljak külső forrásokhoz is fordulni. De nem megy. Félek az emberektől, ugyanakkor szeretném a figyelmüket. Mit tanácsol, hogyan váljak "láthatóvá"?

Kedves névtelen!

A félelmeket 2 irányból lehet csökkenteni. Az egyiket már csinálja; gondolom a terápiában sok segítséget kap a félelem okainak, jelentésének, eredetének megértéséhez és tudatosításához. Feltételezem, hogy ezek a múlt beli élményeiben és az ezzel kapcsolatos negatív beállítódásaiban gyökereznek. Ezt a tudását elő lehet szedni minden olyan helyzetben, amikor a félelmek előjönnek és megakadályozzák, hogy kilépjen a láthatatlanságból. Ezek segítségével mindig tudatosan nmérlegelni kell, hogy van-e oka a jelenben félelemre, vagy ezek csak a múltból jönnek. Ha úgy találja, hogy van oka, azt kell tisztáznia, hogy mi lehet a legrosszabb, ami történhet, és azt, hogy mi az előnye és mi a hátránya annak, ha továbbra is láthatlan marad. Ez a belső illetve gondolati irány. A másik a külső, viselkedés felől indító megküzdés. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy szembe megy a félelmeivel. Ahelyett, hogy elkerülné az emberi kapcsolatokat, mondjuk egy listát készít arra vonatkozóan, hogy milyen kapcsolati helyzetekben gyakorolhatná ezt. Lehet egy szorongás-sorrendet is kialakítani, a lista elejáre venni a kevéssé nehéznek érzett helyzteket és a végére a legnehezebbeket. Ezek alapján készíthet heti és napi terveket, fő, hogy pár hlten keresztül minden napra jusson egy "megpróbáltatás". Amikor már a könnyebb helyzetek ben enyhülni kezd a szorongása, lépjen tovább a nehezebbre. Lehet, hogy itt a Búrán is megnyilvánulhatna többet. Gratulálok hozzá, hogy ma elkezdte. Éva


Offline
Csatlakozott: 2018 nov 9

Szia! 

En is ilyen voltam tinikent, viszont nagyon sokat segített egy új barátnő, baráti társaság. Sok pozitív visszacsatolást kaptam tőlük. Nem tudtak, hogy mennyire küzdök a szorongással tehát úgy is álltak hozzám. Sok-sok program, kimozdulás vagy csak egy órás találka. 

Kinyiltam, “nagyszájú” lettem. 

Ez persze rég volt és sajnos legbelül ugyanúgy marcangolt a depresszió és a szorongás. De! Bátrabban álltam hozza minden új dologhoz, feladathoz és tudtam, hogy elindulni nehéz és Megbeszélni magammal, hogy jó lesz, sikerülni fog, el tudom intézni.

Felnőttként remek munkahelyem lett sok közvetlen, remek kollégával. Megint léptem egy szintet. Sok önbizalmat adott. 

Tapasztalatbol tudom már, hogy ez irtó nagy szerencse volt, ugyanis a munkahelyek 80%-a nem ilyen. Nem alkotnak olyan nagyszerű csapatot, aminek korábban részese voltam. Sőt! Szörnyű szituációkat éltem meg az utóbbi időben. 

A mai napig abból a nagyszerű munkahelyi tapasztalatból, sikerélményből próbálom visszahozni az onbizalmamat , amikor el vagyok keseredve. Sok dologhoz nem értek de tudom, hogy sok az erősségem is csak éppen nem vagyok abban az élethelyzetben , hogy ezt érezzem újra. Tudom, hogy voltam nagyon “jó” is. 

Nem tudom pontosan mit jelent Nálad az, hogy láthatatlan vagy. Mit érzel ilyenkor vagy milyen tapasztalat mondatja ezt veled vagy miként öltözködsz például és még sorolhatnám. Sok összetevője van ennek érzésnek a kiváltásában. 

Ami nálam bevált: 

- mertem nőiesebben öltözni

- vaganyabb frizurát, új haszínt csinaltattam, amiről nem is gondoltam, hogy annyira jól áll 

- kezdtem keresni a módját, hogy miként szólítsak meg egy idegent, kollégát. Meglepően könnyen ment. 

- néha csak pár szót váltottam egy eladóval (pl. megdicsértem a hajszinét) es az beszélgetésbe torkollt. 

- később mertem és  igyekeztem minél többet találkozni a barátnőimmel,  akar az újonnan megszólított kolléganőmet egy kávéra v. egy két pohár borra elhívni munka után. 

- konditerembe is beiratkoztam ( Huh de zavarban voltam először) 

- megszólítottam pl. egy olyan munkatársat, aki nagyon visszahúzódó és csöndes volt. Az annyira jól esett neki és olyan nagyon hálás volt, hogy már az is boldogsággal töltött el. 

... 

Bocs ha olyat írtam, amivel teljesen tisztában vagy és  Te is alkalmazod de talán annyit elérek Nálad a hozzászólásommal, hogy tudd : nem vagy egyedül. 

A mai napig szorongok minden nap. Depressziós vagyok és rettentően váltakozik a hangulatom. Sokszor túlpörgök. 

Mikor orvoshoz fordultam mert nem bírtam elviselni ezt az állapotot gyógyszeres terápiát kaptam. Fáradt voltam tőle, de jobb kedvű és pozitív. A fáradság eluralkodott rajtam majd újabb és ujabb terápiát próbáltak de nem sok haszna volt azaz volt de rövid távon. Két éve megint más gyógyszereket kaptam de ismét rossz bőrben vagyok. Most új orvost keresek fel. Reménykedem abban, hogy egyszer csak jobb lesz. 

Szép napot! 

Megosztás Viberen