Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a 116-123, vagy a 06 80 820 111-es ingyenes számot, ahol a krízishelyzetben lévőket segítők nyújthatnak támogatást önnek.
 

Borderline személyiségzavar - BPD - érzelmileg labilis személyiség - határeseti zavar

Ajánlott történetek (a történetek gyakran több részből állnak, lapozz!): Amarilla, Borderlány, Tigerlily, scartissue. Ajánlott blogbejegyzés: Bluesugar: borderline.

Wiki a borderline párkapcsolatról. Fórumokat ld. a cikk végén.

A borderline személyiségzavar (borderline personality disorder - BPD), melyet Magyarországon időnként érzelmileg labilis vagy határeseti személyiségzavarnak is szoktak nevezni, gyötrelmes állapot. Az okokat és gyógymódokat illetően egyelőre sok a kétség és a nézeteltérés, ám azt senki nem vitatja, hogy a borderline tünetek nagyon fájdalmasak, és elszenvedőiknek szakértő segítségre és környezetük támogatására van szükségük.

Bizonytalanság, káosz, düh

"Ha ön borderline, úgy érzi élete törékeny, reszkető, hiányzik belőle a szilárdság, az állandóság. Időnként fényes és intenzív érzelmekben élhet, máskor üresnek, unalmasnak látja az életét. Vadul kitörhet, kétségbeesett erőfeszítéssel követve impulzusait, hogy enyhítse a belső fájdalmat és létrehozzon egy szemernyi identitást." - írja a borderline-ok terápiájában sok éves tapasztalattal bíró Richard Moskovitz nagysikerű könyvében. Majd így folytatja:

"Borderline-nak lenni azt jelenti, hogy az ember kevéssé érzi, kicsoda valójában és mitől kap erőt. Szélsőséges esetben azt is jelentheti, hogy másokhoz kell fordulnia, jelzésekért, hogy mikor egyen, igyon, pihenjen, sőt nevessen vagy sírjon. Jelentheti azt, hogy erősen ragaszkodik egy emberhez, eszméhez vagy tárgyhoz az egyik napon, és teljesen elhanyagolja ugyanezt egy másikon. A saját énről, értékekről, szenvedélyekről való állandó kép hiánya a borderline személyiség alapproblémája. Véletlenszerű áramlás a térben a fent és lent bármilyen érzése nélkül, úgy, hogy térképpel sem rendelkezik, mely mutatná, hol van épp vagy hová tart. Borderline-nak lenni az érzelmek állandóságának hiányát, a pillanatról pillanatra való létet jelenti, mely folytonosság, bejósolhatóság és jelentés nélküli. Aki borderline, az életet töredékekben éli meg, inkább pillanatfelvételek sorozataként, mint mozgóképként. Élmények különálló pontjai, melyek nem állnak össze egésszé."

Az élmények repedezettségét az érzelmek töredezettsége kíséri. A borderline-ok érzelmei drasztikusan megváltozhatnak egyik pillanatról a másikra, mind minőségükben, mind intenzitásukban. Mindezt az érzelmekre vonatkozó amnézia erősíti: úgy tűnik, az adott pillanatot uraló érzelem örökké fog tartani, a fájdalmas érzések így vég nélkülinek tűnhetnek. A borderline ember képtelen felidézni a múltbeli tapasztalatokat, és belátni, hogy a fájdalom átmeneti és "túlélhető".

A kapcsolatokat tekintve ez a sajátos emlékezeti zavar azt jelenti, hogy a legutolsó találkozás eseményei leképezhetik a kapcsolat egészét. Ha haragban váltak el, alávaló gazemberként emlékszik a partnerre, és keserűen várja a visszavágás lehetőségét. Ha az elválás kellemes volt, hőssé magasztosíthatja a partnert, és alig várja az újabb találkozást.

A stabil énkép kifejlődése azon múlik, hogy "magunkkal tudjuk vinni" a jó kapcsolatok emlékét, olyan emlékeket, melyek érvényesek maradnak függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mi történik. Aki borderline, valószínűleg nem volt képes ilyen érzelmi emlékeket alkotni, és személyes értékét teljesen annak függvényében ítéli meg, hogy mi történik adott pillanatban a kapcsolatában. A kapcsolat elvesztésével elveszíti az azt kísérő belső jó érzést is.

Az önészlelés dramatikus ingadozása célok, értékek és barátok változásával jár. Így előfordulhat, hogy szabotálja a sikert épp egy fontos cél elérésének küszöbén, pl. kimarad az iskolából az utolsó félévben, vagy lerombol egy jó kapcsolatot, épp amikor az tartóssá válna.

Ugyanakkor az elhagyatástól való rettegés miatt a borderline-ok, nagyon messzire képesek elmenni, hogy elkerüljék az elválást, és túlérzékenyek az elutasítás bármilyen jelére. Szélsőségesen reagálnak, ha valamilyen elkerülhetetlen változás kerül egy tervbe, és elkeserednek vagy dühösen kitörnek, ha lemondnak valamilyen társas eseményt. Sokszor üresnek érzik magukat, unatkoznak, nem bírják önmaguk társaságát. Túl korán vonódnak be mélyen egy kapcsolatba: kiadják magukat és könnyen függővé, sőt "tapadóvá" válnak. Ez gyakorta elijeszti a reménybeli partnert, és épp a kezdetektől rettegett visszautasításhoz vezethet.

A borderline ember elkeseredett, impulzív cselekedetekhez folyamodhat a fájdalmas, végtelennek tűnő érzelmek (magányosság, düh) gyors megoldására. Ilyen viselkedés lehet alkohol vagy más tudatmódosító szerek fogyasztása, falásrohamok, impulzív szexuális viselkedés, szerencsejáték, vásárlási láz, bolti lopás, vakmerő vezetés és más olyan cselekedetek, melyek önrombolók, és további fájdalmas érzelmekhez vezetnek. Ilyenkor a dühe gyakran elűzheti azokat, akik a leginkább képesek lennének megnyugtatni.

Az erős érzések torzíthatják valóságészlelést is. Ilyenkor úgy képzelheti, szándékosan üldözik azok, akik miatt pusztán rossz kedve van. Időnként hangokat is hallhat, melyek megmondják, mit tegyen vagy gondoljon.

Az intenzív, szélsőséges érzések gyakorta változnak dühvé, mely mások felé kirohanások, vagy tettlegesség, önmaga felé öngyilkossági kísérletetek vagy szándékos önmegsebesítés, öncsonkítás formájában fordulhat. Az önmegsebzés és öncsonkítás a BPD legveszélyesebb és legijesztőbb jellemzője, de nem jelenik meg mindenkinél. A fizikai fájdalmat a beteg arra használhatja, hogy elterelje az érzelmi fájdalomtól, és szinte szüksége van arra a tudatra, hogy öngyilkos lehet, mert ez azt jelenti, van menekvés érzései elől.

A tünetek összefoglalása

A legszélesebb körben használt mentális megbetegedésekre vonatkozó kritériumrendszer, a DSM IV, az alábbiakban foglalja össze mindezt:

Borderline személyiségzavarban szenved valaki, ha kapcsolatai instabilak, állandóan változik az énképe, ingadozik a hangulata, és nem tudja impulzusait ellenőrzése alatt tartani. Ezt a mintázatot az alábbiak közül legalább öt maladaptiv vonás megléte fejezi ki:

Identitázavarok
1. A valós vagy elképzelt elhagyatás elkerülése érdekében tett kétségbeesett erőfeszítések.
2. Állandó ürességérzés.
3. Identitásproblémák: állandóan változó érzések azzal kapcsolatban, hogy kicsoda és miben hisz.

Hangulati zavarok
4. Érzelmi labilitás, hangulati ingadozás - intenzív szomorúság, ingerlékenység és szorongás váltakozásával.
5. Intenzív és erősen hullámzó kapcsolatok másokkal, melyeket az idealizálás és a leértékelés szélsőségei közti váltakozás jellemez.
6. A Harag mértéke gyakran nincs arányban a kiváltó körülményekkel, a düh kontrollálása nehézségekbe ütközik.

 Észelelési zavarok
7. Stressz hatására, paranoid gondolatok (úgy érzi, üldözik), vagy súlyos disszociatív tünetek (úgy érzi, "elkülönül" önmagától, mintha álomban lenne) megjelenése.

Viselkedési zavarok
8. Az esetlegesen önromboló impulzusok (túlköltekezés, óvatlan autóvezetés, falásrohamok, szex, alkohol, drog) ellenőrzés alatt tartásának nehézségei.
9. Visszatérő öngyilkossági kísérletek, vagy önmegsebzés, öncsonkítás.

A BPD lefoyása

A borderline személyiségzavar a fiatalok betegsége, és rendszerint serdülő- vagy fiatalkorban kezdődik. Nem ritka betegség: a teljes népesség körében 2-3%-ban fordul elő. A betegek úgy négyötöde nő. Krónikus és nagyon súlyos betegségről van szó, ahol a problémák hosszú évekig jelen lehetnek és 10 betegből egy halálos öngyilkosságot követe el. Az életben maradóknál a hosszabbtávú javulás nagy változatosságot mutat. Egy kisebbség sikeres a munkájában, boldog házas és teljesen meggyógyul. Egy másik kisebbség nagyon súlyos tünetekkel küzd középkoráig. Az eddigi legnagyobb követéses vizsgálat eredményei szerint az első csoportba tartozók valószínűleg különösen tehetséges, vonzó külsejű emberek, esetleg olyan kényszeres személyiségjegyekkel, melyek az ön- és munkafegyelmet javítják, míg a különösen lassú javulás elsősorban a nagyon súlyos traumán átesett személyeket veszélyezteti.

A legtöbb esetben azonban mind az impulzivitás, mind az érzelmi labilitás idővel és fokozatosan csökken (vele együtt az öngyilkosság elkövetésének veszélye is), és a beteg végül viszonylag problémamentesen tud kapcsolatban élni és dolgozni. Azaz a betegség "kialszik" a középkorúság elérésével, és a legtöbb beteg jelentősen jobban érzi magát 35-40 éves kora körül.

E javulás háttere egyelőre rejtély. Azonban más impulzivitással összefüggő zavarok, mint az antiszociális személyiség és a szenvedélybetegségek is alábbhagynak nagyjából ebben a korban.

A BPD nagyon megterhelő a családtagok számára. Különösen nehéz kezelni az öngyilkossági fenyegetéseket és kísérleteket. A szülők gyakran azt gondolják, az ő hibájuk a beteg állapota, és a beteg - és vele a terapeuta is - gyakran a szülőt hibáztatja. Tudományos bizonyíték ugyanakkor egyelőre nem szól amellett, hogy a család lenne a kizárólagos felelőse a BPD kialakulásának.

A már idézett dr. Moskovitz ezt írja könyve bevezető fejezetének lezárásaképp: "Ha ön borderline, elkeseredett kutatása a lényeg és értelem után, elvezetheti a kezeléshez. Terápia segítségével megtanulhatja az impulzusok féken tartását és a fájdalmas érzelmek elviselését elég hosszan ahhoz, hogy azok eredete feltárható legyen. A terapeutával való kapcsolaton keresztül megtanulhatja, hogy a törődés képes túlélni a csalódást. Amint egyre jobban bízik másokban, megtanul bízni önmagában is."

Kapcsolódó fórumok:

Beszéljünk a BPD-ről, avagy a Borderline gyakorlatban

Borderline

Depresszió

Depresszió, csalódott topic

Dühöngő 2

Szociális fóbia

Pánik és szorongás

Szorongás

Ital, drogok

Magányos vagyok!

Gyógyszerek, növények, egyéb anyagok hatásaival és mellékhatásaival kapcsolatos kérdések

OFF

Krízis, öngyilkossági szándék és egyéb problémák esetén itt kaphatunk gyors segítséget


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 20

Ebben az esetben szerintem ott van a noooormális, ahol az elégedettség érzése van.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

"Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek."

... és mindenki csak a "maga módján" tud szeretni...

AMÚGY EGYSZER FOGALMAZZA MÁR MEG VALAKI, MI AZ A NORMÁLIS!


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 20

Ha így gondolod, akkor 1000 %.


3
jelenlét

Ahogy "normálisan tudsz szeretni és szeretve lenni", :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

soha nem lesz ilyen


jelenlét

Sad


Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Sad


6
Offline
Csatlakozott: 2011 feb 20

Jelenlét, vmi áttörés kellene.. Nekem 30 után kezdett el enyhülni a félelmetes borderline káosz és ma már közel tudok engedni egyeseket, hátha nálad idő kérdése is. Ahogy "normálisan tudsz szeretni és szeretve lenni", dől le lassan talán a bordi átok.. Nagy a fejem, hogy már kint van a fejem a vízből.. Wink


jelenlét

és hogy közöm nincs a valósághoz:(


jelenlét

és hogy nem tudok még csak terápiára se elmenni


9
jelenlét

és hogy ismét kezd rohadt nagy nyomás nehezedni rám anyagi oldalról



jelenlét

és rohadtul szenvedek, hogy képtelen vagyok részt venni egy kapcsolatban és normálisan szeretni és szeretve lenni


jelenlét

el fogom veszteni a munkám is újra


12
jelenlét

romokban az életem


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

bordi? előfordul, h a kötéltáncos is leesik... biztosítókötél? láttam olyat, akinél anyaghibás vadi új karabiner tört el...


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 27

én a heti egynek is örülnék egy jó terappal. most hagytam ott múlt héten a pszichiátert... megkönnyebbülés volt. faszfej volt. most szünetet tartok...


15
Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Köszönöm Boni:) Megnézem. 

Egyébként én nem vitatom, hogy az ő szakértelmük megszerzése rengeteg időbe, erőfeszítésbe, pénzbe került, sőt még szinten is kell a tudásukat különböző képzésekkel tartani, nem is sajnálom tőlük a tiszteletdíjat! Sőt, szívesen adnék többet is, csak tudom, hogy a heti egy kevés lesz, így próbálok olyan lehetőséget találni, hogy tudjak 2szer járni. Sajnos nem olyan a munkám, ami mellé lehet másik munkahelyet vállalni, mert össze-vissza dolgozom, az otthonról végezhető munka fogalma pedig nekem hosszas kutatás után is úgy tűnik, hogy nem létező fogalom Magyarországon (hacsak nem valami ügynöki sz*rsággal kell bombázni a rokonokat/ismerősöket). Nem is keresek rosszul, csak túl sok a fizetnivalóm ahhoz képest, amit keresek (ami egyébként 8 éve majdnem ugyanannyi, csak azóta az árak egy picit megváltoztak...). De hát gondolom nem kell senkinek bemutatni a helyzetet. Én így is szerencsésnek érzem magam, de a havi 70e terápia sajnos túl sok nekem. 


Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

én igen, találkoztam kedvezménnyel, az egyik alapítványnál, (ahova jártam először, az alapítvány változott ahova jártam, a terapom nem)

szóval olyasmi volt kiírva, hogy jövedelemhez kötik, akinek ennyi meg annyi, annak annyi az óradíj, és akinek nincs is jövedelme annak a legkevesebb.

én 3000 per alkalommal kezdtem de az 10 éve volt, és fél éve 6500-al fejeztem be. Nekem nem változott, nem lett több amikor heti kettőről egyre változott. De aki odamegy, ahova én jártam, neki nem 6500 lesz, hanem 8500 az új ár, csak én már régi voltam. Tényleg baromi sok egy terápia, de tényleg dolgozik is a terapeuta, plussz alig marad neki, mert a terem izé szobadíjat is ki kell fizetnie. Ez nem alapítvány, viszont a régi az:

 

na lényeg a lényeg talán itt meg lehetne próbálni:
http://www.lelkiegeszsegert.hu/ambulancia.html
"Az egyéni egy órás (60 perc) pszichológiai foglalkozások díja a jövedelemtől függően 4500 és 8500 Ft között változik."

azt nem tudom, hogy ez mennyire friss???


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 27

én volt hogy kétszer jártam, ugyanúgy 6ezret fizettem ki per alkalom... sőt, volt hogy dupláztunk, akkor is elkérte a 12ezret a 100 percért. én még sose találkoztam "kedvezménnyel" Smile))))


18
Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

rotebeete írta:

hát én eddig akikhez jártam, 6ezer/50perc volt... ez volt a minimum... aztán az előző pszichiáter 7ezret kért/50percért... kifizettem neki 60ezer forintot azért, hogy csendben üljünk Laughing out loud és tényleg csak csendben ültünk szóval otthagytam.

művészetterápiára jártam 3ezerért/alkalom, ott figyelembe vette a nő, hogy még csak diák vagyok és nincs erre nekem pénzem... kár hogy ő nem tudott segíteni a problémámon Sad de amúgy a legtöbb szakember magasról leszarja, pedig állítólag úgy lenne fair etikai szempontból, ha az illető fizetéséhez viszonyítanák a terápia árát(ezt az egyetemeken is így tanítják, hogy ne keveset kérj, hogy a motiváció meglegyen, de ne túl sokat, mert akkor meg csak ezen filózik az ember, hogy megéri-e..).

én a gimit meg a főiskola első évemet végiggüriztem, hogy ki tudjam fizetni, sehova nem tudtam eljárni szórakozni, még egy moziba se tudtam elmenni, úgy kuporgattam össze a zsét... heti 6ezret... volt hogy bkv bérletre se maradt pénzem...na ez sztem így kizsákmányolás. mert azért hogy terápiára járjak, jóformán aszocializálódtam, mivel üres zsebbel sehova nem tudtam elmenni. tök egyedül lettem, csak a terapom volt a külvilágból számomra elérhető.

drukkolok, hogy sikerülj találni egy jó szakembert. sajna én is csak drágát tudok....

Hát igen, ez azért így lenne jó :( 

Én több embertől is hallottam, hogy ha többször jársz hetente, alacsonyabb az óradíj, tesóm pl 4e/alkalomért járt, mikor 2szer ment. 7ért, mikor már csak egyszer, de az övéhez sajnos nem járhatok. (gondolom bezavarnak, hogy túl sok infója van rólam anélkül, hogy találkoztunk volna már). Asszem akkor maradni fog nekem a heti egy, végülis jobb, mint a semmi. 

Köszi a drukkolást:)


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 27

hát én eddig akikhez jártam, 6ezer/50perc volt... ez volt a minimum... aztán az előző pszichiáter 7ezret kért/50percért... kifizettem neki 60ezer forintot azért, hogy csendben üljünk Laughing out loud és tényleg csak csendben ültünk szóval otthagytam.

művészetterápiára jártam 3ezerért/alkalom, ott figyelembe vette a nő, hogy még csak diák vagyok és nincs erre nekem pénzem... kár hogy ő nem tudott segíteni a problémámon Sad de amúgy a legtöbb szakember magasról leszarja, pedig állítólag úgy lenne fair etikai szempontból, ha az illető fizetéséhez viszonyítanák a terápia árát(ezt az egyetemeken is így tanítják, hogy ne keveset kérj, hogy a motiváció meglegyen, de ne túl sokat, mert akkor meg csak ezen filózik az ember, hogy megéri-e..).

én a gimit meg a főiskola első évemet végiggüriztem, hogy ki tudjam fizetni, sehova nem tudtam eljárni szórakozni, még egy moziba se tudtam elmenni, úgy kuporgattam össze a zsét... heti 6ezret... volt hogy bkv bérletre se maradt pénzem...na ez sztem így kizsákmányolás. mert azért hogy terápiára járjak, jóformán aszocializálódtam, mivel üres zsebbel sehova nem tudtam elmenni. tök egyedül lettem, csak a terapom volt a külvilágból számomra elérhető.

drukkolok, hogy sikerülj találni egy jó szakembert. sajna én is csak drágát tudok....



Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

rotebeete írta:

Szerintem próbálkozz a Nap-Kör Alapítványnál, azt mondják ez a DBT terápia nagyon jó... speciálisan borderline-oknak van. Emellett kötelező az egyéni is, de csak ha egyénit szeretnél és nincs erre havi 50 ezer forintod, akkor szerintem itt meg tudod beszélni, hogy te ennyit meg ennyit tudsz fizetni, tudnak-e valakit ajánlani.

http://www.nap-kor.hu/ujhonlap/kiknekmiert.html

köszönöm! rajtuk gongolkodam én is csak jó lenne olyanhoz, akíről van személyes tapasztalat. ők a b terv 


21
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 27

Szerintem próbálkozz a Nap-Kör Alapítványnál, azt mondják ez a DBT terápia nagyon jó... speciálisan borderline-oknak van. Emellett kötelező az egyéni is, de csak ha egyénit szeretnél és nincs erre havi 50 ezer forintod, akkor szerintem itt meg tudod beszélni, hogy te ennyit meg ennyit tudsz fizetni, tudnak-e valakit ajánlani.

http://www.nap-kor.hu/ujhonlap/kiknekmiert.html


Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Kedves Sorstársak! 

Aki tud Pesten jó terapeutát, légyszi ossza meg velem priviben. A paranoiám (ami már valószínűleg nem para, hanem igazam van Smile annyira elhatalmasodott rajtam a mostanival kapcsolatban, hogy kénytelen vagyok leváltani. Nagyon kezdő vagyok, nincs viszonyítási alapom, de egyszerűen nem hiszem el, hogy megbízhatok benne és úgy érzem, nem is figyel rám (egy csomó mindent újra el kell neki mondani). A héten kifejeztem aggodalmaim a terápia hatékonyságát illetően, mire elkezdett győzködni, hogy kérjek pénzt a szüleimtől, hogy legyen módom heti 2re járni... Ha valaki tud jó pszichomókust, előre is köszi!


Offline
Csatlakozott: 2013 ápr 21

Szörnyi Köszönöm hogy válaszoltál!Nagyon sokat segitett!Most sajnos nem megy az irás,kényszergondolatokkal küzdök és csak hajtogatom magamban hogy nem,ez nem igaz,nem igaz..csak begondolom..de ha összeszedem magam,irok még.


24
Offline
Csatlakozott: 2013 ápr 21

Sziasztok!

Elöször irok ide,rólam röviden annyit hogy 35 éves lány vagyok,gyógyszerész tehnikus,kb. 8 éve diagnosztizálták nálam a határeseti személyiségzavart.Mostanra már munka nélkül maradtam,partner nélkül és barátok nélkül.Söt a családom is hátatforditott,ill. anyukám,bátyám is,apukámat nem ismerem.

Persze én próbálom öket megérteni,biztos nagyon nehéz lehetek,hisz én saját magamat is alig türöm,legszivesebben kibujnék a börömböl és a sárgaföldbe tipornám magam ha tudnám valahogy.

Egy kérdéssel fordulok hozzátok.Hogyan oldjátok meg azt a dolgot,mikor segitségért fordultok valakihez és azt a választ kapjátok "szedd már össze magad,minden ember igy érez néha mint te"...ismerös ? Tényleg csak arról van szó ,hogy csak gyengébb vagyok,nehezebben "állom a sarat",nem akarok harcolni mint a többi?

Ezzel olyan érzést váltottak ki belölem,hogy méginkább utálom most magam.

Esetleg kapott valaki valamilyen megnyugtató választ ilyen helyzetekkor kezelöorvosátol?Mit szokott mondani?

Nekem most orvosom sincs,mert kb. fél éve külföldre költöztem és itt még nincs meg az egészségügyi biztositásom sem,tehát gyógyszerek,orvos nélkül.Kétségbe vagyok esve,nem látom a kiutat,félek,ugy érzem most mindennek vége,tovább nem megy.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

NE GONDOLJ A FEHÉR ELEFÁNTRA!


Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

nekem igen, mármint, hogy én az legyek, akkor legalább nem kellene foglalkoznom vele, csakhogy épp akkor foglalkozik vele az ember, ez benne a csapda.........


27
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

ugyan, azt el kell fogadni... nem mindenkinek tetszenek az anorexiás picsákok!


Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Kleó írta:

a light cola egyészségtelenebb, mint a nem light... van róla egy csomó anyag fönn a neten, a vörös csersavára én meg allergiás vagyok, 1 hét, és bedagad mindenem...

mondjuk jó sörhasam volt mindig is, de elvégre a félgömb has is mértani forma nem csak a kocka has :DDD

 

Smile Sajnos az egészségem nem zavart, csak a testsúlyommal voltam elfoglalva..


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

a light cola egyészségtelenebb, mint a nem light... van róla egy csomó anyag fönn a neten, a vörös csersavára én meg allergiás vagyok, 1 hét, és bedagad mindenem...

mondjuk jó sörhasam volt mindig is, de elvégre a félgömb has is mértani forma nem csak a kocka has :DDD


30

Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

tényleg nem kellett volna megmondania még neked, hogy border.

én is ittam, sokat sokáig.........


Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Kleó írta:

:DDD és egészségtudatos piást is ismertem, igaz, a pasi volt

az egyedül ivás (szakszerűtlenül zugivás) a legveszélyesebb...

 

Én egy időben csak száraz vörösbor ligt colás boroskólát ittam, mert az nem hízlal annyira :DDD 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

:DDD és egészségtudatos piást is ismertem, igaz, a pasi volt

az egyedül ivás (szakszerűtlenül zugivás) a legveszélyesebb...


33
Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

2 kiló alma is lecsúszik néha:)


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

egy frászt nem, de nem biztos, h 2 hónap alatt kialakul a hatása...

hát tíz év után már betett az elvonás

van, aki 2 kiló szőlővel egészségeskedik pl., meg több zacsi ilyen ehetetlen akármivel, mint az abonett 2 kiló almával – és ők normálisok


Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

A doki azt mondta, ha ennyi idő alatt nem hatott, ne szedjem értelmetlenül. Ez volt két hónap után. Nem éreztem semmi különöset, egy-két pörgős napot leszámítva. Amúgy tényleg volt ilyen érzésem, hogy lehet, h alacsony a dózis. Hát enni azt tudok nagyon sajna. Főleg ha rossz a kedvem van, de kizárólag nem hízlaló dolgokat falok Smile Vicces, nem tudom hány egésazségtudatos fogyózó nő fal fel 20 szelet sajtos abonettet, majd öblíti le 1/2 kiló joghurtos zsírszegény édesítőszeres túróval :) 

Sajnos az ivás nálam is gond. Egyre jobban félek, hogy ez a dolog még jobban eldurvul...Az a baj, hogy egy ideje már úgy iszom, hogy kellemesebb egyedül, mint társaságban. Azt hittem az egyedül részegen takarításnál nincs betegebb dolog, de az egyedül piálva fórumozás veri azt is. Tényleg, az lehet, hogy nem hat az ssri az alkohol miatt?


36
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

:DDD mert keveset szedsz, és gondolom, eszel

5 napra kiütöttem magam... nem bírom elviselni a kudarcokat, bacchus, de ma már kóla, mert nem akarok zártra kerülni
szóval momentán a fő probléma a pia – remélem, volt

megszabadultam a nárcisztikus pasitól, na ez az új sem "százas", de ő tudja és el is ismeri, és nem hímsoviniszta...

egyedül lenni én is utálok, sőt, nem bírok, de a depi alatt szoktam izolálódni, a kisszoba-vécé-kicsit konyha távolságban élek olyankor, dec. közepe felé szokott kezdődni, fuuuj

antidepi kell, csak az ugye nem hipp-hopp érezhetően hat, mint a szorongásoldó, ezért hisszük, h nem – több pszi is ezt mondta nekem 


Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Nálam mindig változik, hogy épp mi zavar a legjobba, mostanában engem is a szorongás, meg a depi. Abbahagytam (orvossal egyeztetve, fokozatosan) az antidepit egy hete, mert úgy éreztem, nem ér semmit, de kezdek rájönni, hogy ért az, mert ilyen fo*ul nem voltam, ameddig szedtem. De legalább nem arra iszom már.,. A hangulatstabilizáló, amit felírt helyette úgy érzem semmilyen kölcsönhatásba nem lép a piával. Ez megnyugtató Smile


Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Kleó írta:

szóval kitartás, sok idő, sok munka – saját magaddal is! Sok sikert!!!

 

Köszönöm Smile


39
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

na, nekem annyi dg.-m van papíron, mint égen a csillag... de +mondták, h van, amit csak azért kell ráírni, h bizonyos gyógyszert felírhassanak

apám szerint már csecsemőnek sem úgy viselkedtem, mint aki "normális"

van, aki már unja, annyiszor leírtam: egy jó terapom volt, egy volt osztálytársam... több mint tíz éve meghalt Sad((

van többféle terápia, a hf.-es csak egyféle

@hopeful, majd rájössz, h nem semmi az, ami belül van... csak véded és takargatod

ja, én az 52.-ben vagyok... de azt mondják, h "valami/valaki" nem is akar bennem meggyógyulni
spec. a depiimet meg a szorongásrohamaimat bírnám "nélkülözni" 

szóval kitartás, sok idő, sok munka – saját magaddal is! Sok sikert!!!


Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Boni írta:

köszi! Smile))

már megyek lassan aludni, jóéjt!

 

Jó éjszakát Smile


Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

köszi! Smile))

már megyek lassan aludni, jóéjt!


42
Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Boni írta:

külön írom, mert hosszú vagyok, és ez már lehet senkit sem érdekel:

szóval aztán kiderült, hogy skizoaffektív is vagyok, de ezt megbeszéltük a pszichológusommal, hogy nem lehettem én még skizoaffektív, amikor azt éreztem, a border is talán egy kicsit sima ügy, én meg bonyolúltabb vagyok, talán skizofrén......

pláne nem voltam az 16 évesen.....

talán a zavartságokról, a saját kis világról, a beilleszkedési nehézségekről stb. hittem azt, hogy skizo tünet lehet.

azért mostmár belátom, eléggé bonyolúlt, és hosszú lefolyású betegség a border, és tényleg iszonyú zavartság, szenvedés van vele.

ja és szerintem ez a dolog alakul már kisgyermekkorban, akkor kezdődik, csak legfeljebb a hszas évekre fejlődik ki rendesen.

(ahogy nekem állítólag alakulgatott a skizoaffektív, de csak 29 voltam, mire kifejlődött)

bocs, hogy ennyit nyomogatom a billentyűzetet..........

 

engem érdekel, nyomogasd csak Smile


Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Boni írta:

külön írom, mert hosszú vagyok, és ez már lehet senkit sem érdekel:

szóval aztán kiderült, hogy skizoaffektív is vagyok, de ezt megbeszéltük a pszichológusommal, hogy nem lehettem én még skizoaffektív, amikor azt éreztem, a border is talán egy kicsit sima ügy, én meg bonyolúltabb vagyok, talán skizofrén......

pláne nem voltam az 16 évesen.....

talán a zavartságokról, a saját kis világról, a beilleszkedési nehézségekről stb. hittem azt, hogy skizo tünet lehet.

azért mostmár belátom, eléggé bonyolúlt, és hosszú lefolyású betegség a border, és tényleg iszonyú zavartság, szenvedés van vele.

ja és szerintem ez a dolog alakul már kisgyermekkorban, akkor kezdődik, csak legfeljebb a hszas évekre fejlődik ki rendesen.

(ahogy nekem állítólag alakulgatott a skizoaffektív, de csak 29 voltam, mire kifejlődött)

bocs, hogy ennyit nyomogatom a billentyűzetet..........

 

 

Pont ezt akartam írni, hogy nincs-e valami más is mellé, mert állítólag ez szeret olyanokkal kombózva lenni,mint a nárcisztikus, vagy a skizoaffektív :( 


Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Boni írta:

én kamaszként, vagy nem tudom, talán 16 éves koromra???? eljutottam oda, hogy biztos skizofrén vagyok, mert éreztem, hogy nálam aztán tutira rég nem stimmelnek a dolgok. nem hallottam akkor még borderről, meg semmilyen más betegségről (max mondjuk depresszióról, de tudtam nem lehetek "simán csak" depis).

és belenyugodtam, hogy nálam nem stimmelnek a dolgok, én más vagyok, én skizofrén vagyok, de nem akartam anyámat elkeseríteni ilyenekkel, uh csak bennem maradt ez, egészen addig ameddig meg nem győztem a pszichológusomat, hogy mondja már el végre mi a fene bajom van????? mert úgy jártam hozzá 3 évig, hogy képtelen voltam kihúzni belőle. aztán elkezdtem keresgélni a neten, és minden írás olyan volt, olyan simának tűntek, nem hittem el, hogy csak borderline vagyok, megmagyarázható volt sokminden, de úgy éreztem bennem sokkal nagyobb zavar van. talán te is így érzed, hogy valami kurvára nem stimmel, és nagy zavar van.

 

Igen, mindig éreztem, hogy nem vagyok normális. Mindig kilógtam. Mindig láttam kívülről magam, hogy milyen szánalmasan próbálkozok, de valahogy nem megy, mintha nem lenne hozzá " illemszótáram", hogy hogy kellne az ilyen társas dolgokat csinálni. Röhejesnek éreztem sokszor magam. Most is. Valahogy nem tudom a határokat jól betartani. Vagy túl kevés vagyok, vagy túl sok. Mindig ez volt, és mindig éreztem, hogy ez nem ok. De depi sokáig nem volt, az csak pár éve van. 

 

Sok embernek nem mondják meg, hogy mi van. Rám 20 perc beszélgetés, meg néhány önválasztós teszt és egy rorsach után rámsütötték. Mert hogy olyan tipikus állítólag. De ez szerintem tök veszélyes, mert ha én valamibe végre bele tudok kapaszkodni, hogy én ilyen vagy olyan vagyok, akkor arra rá is játszom. Mert akkor az az elvárt, hogy így vagy úgy viselkedjek... Mikor megtudtam a diagnózist, kéltségbe estem, sírva felhívtam tesóm, ő felhívta a pszichiáter-terapeutáját (neki is ilyesmi van, de ő pszichotikus dolgokat is csinál/gondol sajnos:( , neki a mai napig nem mondta meg a terap, hogy mi a baja, de őt nem is érdekli, csak az hogy tudjon normális életet élni ), aki totál kiakadt, hogy hogy lehetett ezt elmondani nekem! 


45
Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

külön írom, mert hosszú vagyok, és ez már lehet senkit sem érdekel:

szóval aztán kiderült, hogy skizoaffektív is vagyok, de ezt megbeszéltük a pszichológusommal, hogy nem lehettem én még skizoaffektív, amikor azt éreztem, a border is talán egy kicsit sima ügy, én meg bonyolúltabb vagyok, talán skizofrén......

pláne nem voltam az 16 évesen.....

talán a zavartságokról, a saját kis világról, a beilleszkedési nehézségekről stb. hittem azt, hogy skizo tünet lehet.

azért mostmár belátom, eléggé bonyolúlt, és hosszú lefolyású betegség a border, és tényleg iszonyú zavartság, szenvedés van vele.

ja és szerintem ez a dolog alakul már kisgyermekkorban, akkor kezdődik, csak legfeljebb a hszas évekre fejlődik ki rendesen.

(ahogy nekem állítólag alakulgatott a skizoaffektív, de csak 29 voltam, mire kifejlődött)

bocs, hogy ennyit nyomogatom a billentyűzetet..........


Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

én kamaszként, vagy nem tudom, talán 16 éves koromra???? eljutottam oda, hogy biztos skizofrén vagyok, mert éreztem, hogy nálam aztán tutira rég nem stimmelnek a dolgok. nem hallottam akkor még borderről, meg semmilyen más betegségről (max mondjuk depresszióról, de tudtam nem lehetek "simán csak" depis).

és belenyugodtam, hogy nálam nem stimmelnek a dolgok, én más vagyok, én skizofrén vagyok, de nem akartam anyámat elkeseríteni ilyenekkel, uh csak bennem maradt ez, egészen addig ameddig meg nem győztem a pszichológusomat, hogy mondja már el végre mi a fene bajom van????? mert úgy jártam hozzá 3 évig, hogy képtelen voltam kihúzni belőle. aztán elkezdtem keresgélni a neten, és minden írás olyan volt, olyan simának tűntek, nem hittem el, hogy csak borderline vagyok, megmagyarázható volt sokminden, de úgy éreztem bennem sokkal nagyobb zavar van. talán te is így érzed, hogy valami kurvára nem stimmel, és nagy zavar van.


Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

hopeful írta:

Ez valakinek a személyiség-szerkezete (nekem...), nem olyan, ami kiütközik húsz évesen az emberen. Mindig ilyen voltam, már kiskoromban is az elfogadás/szeretet/közelség utáni vágy hajtott. Kisgyerekként még fiú is próbáltam lenni, hátha úgy menni fog Smile, persze nem jött be..Már 10 évesen is tapadós voltam, már akkor is messzire elmentem, hogy szerethető legyek. És már akkor is függő voltam csomó mindentől. Szorongtam is, kényszereim is voltak, beilleszkedni se tudtam. Még kamaszként voltam szerintem a legegészségesebb, akkor volt talán leginkább saját személyiségem így visszagondolva, de az már rég elmúlt...

ez olyan, mintha én írtam volna. pontosan, szerintem is! de azért van belőle gyógyulási lehetőség!!!!


48
Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Én egyre inkább kezdek megbarátkozni azzal, hogy ez ilyen élethosszig tartó dolog nekem, csak talán sok munkával enyhülnek a tipikus tünetei.Te le tudtad győzni a tipikus border dolgokat?Biztos hatalmas meló volt, nagyon büszke lehetsz magadra Smile

 Imádom a netes oldalakon az olyanokat, hogy kijött rajtam ez a borderline betegség...Vááá!!! Lóf*szt. Ez valakinek a személyiség-szerkezete (nekem...), nem olyan, ami kiütközik húsz évesen az emberen. Mindig ilyen voltam, már kiskoromban is az elfogadás/szeretet/közelség utáni vágy hajtott. Kisgyerekként még fiú is próbáltam lenni, hátha úgy menni fog Smile, persze nem jött be..Már 10 évesen is tapadós voltam, már akkor is messzire elmentem, hogy szerethető legyek. És már akkor is függő voltam csomó mindentől. Szorongtam is, kényszereim is voltak, beilleszkedni se tudtam. Még kamaszként voltam szerintem a legegészségesebb, akkor volt talán leginkább saját személyiségem így visszagondolva, de az már rég elmúlt...


Offline
Csatlakozott: 2013 már 27

Én már nagyon rég figyelgetem ezt az oldalt, csak beszari voltam megnyilvánulni. Smile Nem mintha bármilyen igazi bántás is érhetné az embert a megnyilvánuilási miatt egy honlapon, de nekem még ez is nehéz.

Megosztás Viberen