Skizoaffektív (szkizoaffektív) zavar

Javasolt történetek: Vindemiatrix, nestea_zero

Mi a skizoaffektív zavar, és mi okozza?

Ahogy a neve is mutatja, a skizoaffektív zavart a skizofrénia és a hangulati zavarok tüneteinek kombinációja jellemzi, az azonban vitatott, hogy az előbbi vagy az utóbbi egy típusának tekinthető-e. A klinikumban dolgozók többsége szerint inkább a skizofrénia egyik változatáról van szó, de abban nincs egyetértés, hogy önálló betegségként kell-e kezelni.

A skizoaffektívként diagnosztizált beteg visszatérő depressziós vagy emelkedett hangulattal járó epizódokat él át, melyek észlelési zavarokkal együtt, vagy azokkal váltakozva jelennek meg, tehát skizofréniával járó tünetek (hallucinációk, téveszmék) keverednek a hangulati zavarok (depresszió vagy mánia) szimptómáival.

A zavar többnyire befolyással van a kognitív funkciókra (a gondolkodásra, emlékezetre, döntésekre, problémamegoldásra) és az érzelmekre. Járhat hallási hallucinációkkal, bizarr téveszmékkel, paranoiával, és előfordul, hogy a beteg beszéde és gondolkodása csapongó, zavaros. Súlyos betegségről van szó, mely az élet minden területére hatással van, kapcsolati, iskolai és munkahelyi problémákat okozhat, megnehezíti a társas érintkezést, az érintettek antiszociális viselkedésük miatt gyakran elszigetelődnek, elmagányosodnak.

Gyerekkori megjelenése nagyon ritka, a paciensek többségénél a tünetek fiatal felnőttkorban jelentkeznek először. Mivel a betegek két különböző pszichés probléma tüneteit mutatják, a skizoaffektív zavart gyakran diagnosztizálják félre (skizofréniaként vagy hangulati zavarként), így nehéz meghatározni, milyen gyakran fordul elő. Azt feltételezik, hogy a skizofréniánál és a hangulati zavaroknál ritkább zavarról van szó, amerikai becslések szerint a népesség 0,2-0,5 százaléka lehet érintett. Kezeléssel a betegek prognózisa jobb, mint a skizofrénembereké, de kevésbé kedvező, mint azoké, akik csak hangulati zavaroktól szenvednek.
 

Jelek és tünetek

Tüneteknek hívjuk azt, amit a beteg érez és amiről beszámol, míg a jel az, amit mások -- rokonok, az orvos vagy más segítők -- észlelnek. Az álmosság pédául tünet, míg a kitágult pupilla jel.

A skizoaffektív zavarnál a pszichotikus tünetek a jellemzők: a hallucinációk, paranoid gondolatok és zavaros gondolkodás, ezekhez társul a depressziós vagy mániás (feldobott) hangulat (hangulatzavar).

A pszichotikus tünetetek és a hangulatzavarok jelentkezhetnek együtt vagy felváltva is, erősségük általában ciklikusan változik.

Skizoaffektív zavart csak akkor diagnosztizálnak, ha a betegnél legalább két hétig téveszmék vagy hallucinációk jelentkeznek a hangulatzavarok tünetei nélkül.
A skizofrén jegyeket leggyakrabban kísérő hangulatzavar lehet:
- bipoláris zavar - ekkor a diagnózis bipoláris típusú skizoaffektív,
- vagy depresszió - ilyenkor depresszív típusú skizoaffektív zavarról beszélünk.

A következő jelek és tünetek fordulhatnak elő skizoaffektív betegségben:

  • Téveszmék - rögzült és/vagy hibás hiedelmek
  • Zavart gondolkodás - homályos, zavaros gondolatok
  • Hallucinációk
  • Paranoid gondolatok
  • Depressziós időszakok
  • Furcsa észleletek
  • Furcsa gondolatok
  • Mániás hangulat, vagy váratlan energiafokozódás és a személyiségtől idegen viselkedés
  • Az indulatok szabályozása szegényes poor temper control
  • Ingerlékenység
  • Összefüggéstelen vagy széteső beszéd
  • Figyelmi problémák
  • Kataton viselkedés - a beteg alig reagál; előfordul olyan nyugtalanság, aminek nem látszik a külső oka
  • A saját megjelenéssel kapcsolatos érdektelenség
  • A személyi higiénia elhanyagolása
  • Emlékezeti zavarok
  • Alvási problémák

Okok és kockázati tényezők

A szakemberek szerint a betegséget -- a skizofréniához hasonlóan -- a központi idegrendszer gyerekkori fejlődésének eltérései okozzák, azaz fejlődésneurológiai rendellenesség.

  • Genetika: ha egy közeli rokon skizoaffektív zavarban szenved, akkor nagyobb a betegség kitörésének esélye. Növeli a kockázatot, ha a családban skizofrénia vagy hangulatzavar fordul elő.
  • Életkor: az életkor a zavar típusára van hatással. Idősebbeknél jellemzőbb a depresszív típusú zavar, míg a fiatalabbaknál valószínűbb a bipoláris típus.
  • Szülők életkora: a szülők idősebb életkora - ami a genetikai elváltozások egyik gyakori oka - kapcsolatban állhat a skizofrénia spektrumába tartozó betegségek magasabb kockázatával (ide tartozik a skizoaffektív zavar is).
  • Magzati ártalmak és születés: egyes elképzelések szerint szerepet játszhat az is, ha a magzat mérgező anyagoknak vagy vírusos mmegbetegedésnek volt kitéve, vagy a születés komplikált volt. Egyelőre nem készültek azonban ezt az elképzelést alátámasztó klinikai vizsgálatok.
  • Környezeti tényezők: van némi bizonyíték arra, hogy egyes környezeti ártalmak -- vírusos fertőzés, elégtelen társas viszonyok vagy erősen stresszes helyzetek -- előhívhatják a zavart azoknál, akik örökölték a skizoaffektív betegségre való hajlamot.

Nem tudni, hogy a betegség pontosan hogyan alakul ki. Sok kutató úgy gondolja, hogy az egyik kulcstényező az agyi ingerületátvivő anyagok (szerotonin és dopamin) egyensúlyának felborulása.
Diagnózisa
A diagnózist a beteg beszámolóira, és a környezetében élők, illetve az egészségügyi dolgozók által megfigyelt kóros viselkedésformákra alapozzák. Nem létezik, olyan biológia tesztmódszer, mellyel a skizoaffektív zavar kimutatható lenne, ilyen tesztekkel ellenőrzik azonban, hogy nem áll-e fent valamilyen egyéb testi betegség, mert nagyon ritkán ugyan, de lehet a skizoaffektív zavar pszichotikus tüneteinek ilyen oka is. Az orvos kérhet EEG vizsgálatot, hogy kizárja az epilepsziát, vagy CT-t az agysérülések kizárására. A diagnózis csak akkor állítható fel, ha az orvos megbizonyosodott róla, hogy nem valamilyen egyéb DSM-IV kategóriába tartozó zavarról van szó (pl. skizofrénia hangulati tünetekkel vagy hangulatzavr a skizofrénia tüneteivel -- a különbségeket egyes tünetek jelenléte, illetve időtartama jelenti), és hogy nem szteroid-, alkohol- vagy egyéb droghasználat okozza-e a tüneteket.
A skizoaffektív zavar diagnózisának DSM-IV kritériumai
"A" Kritérium:
1. Az alábbi tünetek közül legalább kettő jelen van egy egy hónapos időszak nagy részében (vagy rövidebb ideig, ha a tüneteken kezelés javított):

  • téveszmék
  • hallucinációk
  • zavaros beszéd, például gyakori kisiklás (a beszéd során egyik témáról hirtelen egy másik, nem vagy alig kapcsolódó témára ugrik a mondat közepén), összefüggéstelenség
  • zavaros viselkedés, például alkalomhoz nem illő öltözködés, gyakori sírás vagy kataton viselkedés
  • vegatív (hiány-) tünetek, úgy mint:
    • eltompult érzelmek - az érzelmi kifejezőkészség elsivárosodása vagy hiánya
    • szegényes beszéd - a beszéd mennyiségének csökkenése
    • indítékszegénység - a motiváció hiánya vagy csökkenése
    • anhedonia - képtelenség az örömérzetre, az általában örömmel járó események (evés, társas érintkezés szex) iránti közöny

A negatív tünetek nem egyeznek meg a depresszió tüneteivel.

Ha a téveszmék bizarrnak tekinthetők, vagy a beteg a hallucinációk során legalább két hangot hall, melyek egymáshoz beszélnek, vagy egyet, ami folyamatosan kommentálja a cselekedeteit, akkor ez az egy tünet kimeríti az "A" kritériumot.
2. ÉS a betegség valamelyik pontján előfordul az alábbiak közül legalább egy:

"B" kritérium:
A téveszmék vagy hallcinációk legalább két hétig jelen voltak a major depresszió tünetei nélkül.
"C" kritérium:
A hangulati epizód kritériumait kimerítő tünetek jelen vannak mind az aktív mind a lecsengő szakasz jelentős részében.
"D" kritérium:
A tüneteket nem más betegség, tiltott szerhasználat vagy gyógyszer okozza.
Altípusok: a skizoaffektív zavar két altípusát az különbözteti meg, hogy milyen a betegség hangulati összetevője:

  • Bipoláris típus- ha mániás vagy kevert epizóddal társul

Major depressziós epizód gyakran előfordul a bipoláris típusnál (de nem mindig), és nem feltétele a DSM_IV diagnózisnak.

  • Depresszív típus - amikor kizárólag major depressziós epizódok vannak jelen (mániás és/vagy kevert epizódok nélkül).

A skizoaffektív zavart nem könnyű megkülönböztetni a skizofréniától és hangulati zavartól, de itt a hangulati szimptómák feltűnőbbek, és általában sokkal tovább tartanak, mint skizofréniában.

Lehetséges szövődmények

  • nagyobb a skizofrénia kifejlődésének kockázata
  • nagyobb a major depresszió kifejlődésének kockázata
  • nagyobb a bipoláris zavar kifejlődésének kockázata

 

Kapcsolódó fórumok:

Skizofrénia 3.5

Antipszichotikum fokozatos elhagyása

Gyógyszerek, növények, egyéb anyagok hatásaival és mellékhatásaival kapcsolatos kérdések

OFF

Dühöngő 2

Szociális fóbia

Krízis, öngyilkossági szándék és egyéb problémák esetén itt kaphatunk gyors segítséget


Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

Te nem írod le?


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

szia,

köszi a válaszokat!


Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

Ja, de a dg-k és a gyógyszereim az adatlapomon, le vagyok százalékolva 50%, évente feküdtem kórházban 2011-ig. Mióta nem dolgozom nem volt kórház! 


3
Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

Szia! 

37 év, és elmúlt állítólag, csak legfeljebb a skizofrénia negatív tünetei vannak meg. 

29 voltam amikor kiderült, legalábbis velem ekkor tudatták, akkor azért kerültem vele kórházba, mert nagyon pörögtem, jól voltam, vagy nagyon depressziós voltam, szarul voltam, egyik nap ez másik nap az! meg még állítottam olyanokat, hogy velem vannak, vagy követnek, vagy hallják a gondolataimat.

még mindíg hiszem, hogy néha figyelnek azaz velem vannak! És néha azt is, hogy hallják a gondolataimat. 

Én ennyit tudok hozzátenni! 


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

sziasztok,

aki ebben a betegségben szenved, kérem, hogy írjon vagy szóljon hozzá a topichoz.

Beszélünk meg olyanokat, hogy:

ki mennyi idős, mióta tart ez nála, mik a tünetek (gyógyszer nélkül/gyógyszerrel), milyen gyógyszereket szed, hogyan diagnosztizálták ezt nála, mennyit feküdt/fekszik kórházban, le van-e százalékolva, stb

Megosztás Viberen