Bemásolnám, de már nincs meg Ratkóczi drnő levele ezzel a diagnózissal kapcsolatban. 

Ő használja ezt a diagot és nem azért, h gyszert tudjon felírni. 

Ha nem lenne, akkor az orvosok szerint sem lenne és nem is adhatnának ilyen diagot.

Nem jól fogalmaztam. Szerintem nincs ilyen betegség. 

Más betegségnél is sok a téves diag. 

Nagyon nem mindegy, hogy van-e ilyen betegség vagy nincs. Az angol wikin éppen azt írják le, hogy rengeteg alkalommal nem helyes diagnózisként adják a skizoaffektív diagot. Még egyszer-kétszer át kell rágnom magam a szövegen, de baromi érdekes és elgondolkodtató.

Sztem mindegy hogy hívjuk, hova soroljuk. Vannak olyan betegek, akik haluznak, téveszmések és mániásak és a pszichotikus tünetek nem csak akkor jelennek meg, amikor mániásak vagy súlyos depressziósak. Vmi nevet kellett ennek adni. 

Lószar, az elnevezésbe köt bele.

Nem értem, h miért. 

Egyszer kérdeztem dokimat (Ratkózi drnő), hogy mi a helyzet ezzel a diaggal. Létező vagy nem, csak gyszerhez adják vagy nem? 

Azt írta, h létező betegség, létező diag. Ha nem lenne ilyen diag, akkor is létező betegség lenne. + leírta, h miben különbözik a skizofréniától.

Ezt érdemes olvasgatni:

https://en.wikipedia.org/wiki/Schizoaffective_disorder

DSM-5 criteria

Most hogy vagy? 

Szuper vagy, Dopamin! 

"Elég normálisak a szobatársaim csak a bipolár szakaszuk tetején vannak és nem értenek engem de mégis boldogulunk egymással."

Igen, a tél úgy látszik betesz a drága bipol-oknak.

Meddig leszel még bent, mit mond doki?

+ nap alatt kihoztt az áterem a zártról, de haza nem engedett. Még mindig vannak hallucinációim, de nem olyanok amikkel nem bírok. Az volt hogy elindultam kivágni a szívem ezt mondták a csuklyás alakok jó sokan tiszta káosz lett a fejemben. Felvételkor állítólag valami idegen kinaihoz hasonló nnyelven beszéltem plusz.

A nyilton jó itt 3 man vagyunk egy szobába egy wc egy fürdő csak a miénk van egy apró hütő is plusz egy tévé az udvaron tornagépek bát ebbe az időban maradt a séta dopamin termelésre ( változatlanul mániája az orvosomnak )Elég normálisak a szobatársaim csak a bipolár szakaszuk tetején vannak és nem értenek engem de mégis boldogulunk egymással. Most hétvégén kijöttem de mygek vissza estére.

Tegnap hosszan néztem egy piros ruhás akasztott hölgyet aki beszélt hozzám aztán mikor már elég volt szóltam nővérnek az üö hallotta és rendelt halperidol meg rivo koktélt szúriba majd két őra múlva abbahagyta a beszédet az akasztott nő de még egy ideig láttam.nem nagyon zavarnak ha nem beszélnak max nem szeretek átmenni rajtuk. de javulok.....

próbálj meg rájönni mi váltotta ki nálad, azt, hogy zártra kerültél. téli mélypont?

a rehab jó

a csikk kinézése a szádból most tipikus, mert mindenféle hajléktalant, kétes egyént felvesznek zártra, hogy ne kelljen fűteniük, stb.

kommunikáció hiányt megértem

én a magam részéről stabil vagyok. bármikor felvesznek zártra, de nem élek vele + de mint a főorvosszony megmondta velem már nem tud csinálni semmit.

Pffff   és a stabilból hogy lett két hét alatt zárt osztály azt nem tudom. Most kiengedtek a rehabra mert már abba csavarodtam volna bele, hogy csak feküdni lehetett és őrizni a megmaradt fél nápolyidat és a személyes holmid mert sip supp elvitték. Kommunikációra társ egy szál sem. Egyszerübb személyiségekkel voltam körbevéve mint a faék. Kommunikáció nuku a csikket a számból kiszedték és még azon is összeverekedtek. Szóval ha nem jön át az orvosom vagy becsavarodok vagy hazarohanok. De átjött megmentett. ( Megint) Sokadik hála érte.

igen miost elég stabil köszönöm hogy lrdeklődtél KormosKandúr

közben olvastam a történeted, az állapotod most stabil?

hallok hangokat néha a fejemben ordibálnak néha valaki kintről beszél némelykor úgy látom egy másik ember beszél hozzám de az mások számára nem látható. A tévé is beszél ha bekapcsolom tudom, hogy adás van ezért akármit mond azt nem nekem mondja parancsolja, hogy mit tegyek.Egyébként annyi hang kép van bennem illat is és akár testérzés hogy bele lehet bolondulni melyik a valóságos. Ha nem tudom valahogy finoman rákérdezek pl hogy te is hallod vagy látod? Aztán ha nem látja akkor az nincs de van csak akkor igyekszem figyelmen kivül hagyni. Olyan régóta megva ez nekem hogy szerintem elég jól megtanultam együttélni vele

Némelykor fizikai fájdalmat okozok magamnak hogy elviseljem a káoszt de ez abban merül ki hogy combon ütöm magam.

Régen földhöz vágtam minden üveg, porcelán dolgunkat egész addig ameddigre egy sem maradt ami mégis van az elérhetetlen magasságban van számomra. Düh, fájdalom, félelem vezérelt.

Egyszer mosogatás közben csak úgy a hangok miatt jól végigvágtam a csuklóm olyan tiszta mély vágás volt hogy láttam az ötőerem már elég lett volna még egy pici vágás. A kedvesem viszont kijött a konyhába és elvitt a sürgősségire. Elhitték, hogy balesett volt, összeöltötték furcsa hogy a jobb kezem vágtam pedig jobbkezes vagyok logikusan a bal csuklóm kellett volna felvágnom.

Egyszer pedig fogalmam sincs miért bevettem minden ártó gyógyszert ami a lakásban volt. Intenzív osztályos kezelés lett belőlle, majd zárt osztály majd pszichiátria.

Még akkor is normálisnak tünök amikor keményen hallucinálok vagy mondjam úgy hogyha észreveszik inkább habókosnak mint őrültnek tartanak?

Volt pár depressziós időszakom egyiknél ambulánsan kezeltek utoljára kórházba kerültem. a többit megúsztam térden csúszva. 

Félek ha elhatalmasodik rajtam egyszer a hallucináció vagy túl valóságosan élem meg akkor odítani törni zúzni fogok és a zárton kötök ki.

Mindennap eszembe jut hogy a létezésem haszontalan. de általában nem engedem belecsúszni magam. Sokmindent kaptam és hosszú volt a kórházi kezelésem a Ketilep , Dulocet ,frontin, és stilnox kombináció eléggé kiegyensúlyoz mostanában ,azt hiszem ennyi kormoskandur.

5-6-an akikről én tudok

kevesen vagyunk, de elég változatos tünetekkel

ezért van ez a topic, ha gondolod, írj, oszd meg betegséged történetét, milyen állapotban vagy, miket szedsz, stb.

Nem ez az érzékrendszer megvan most is.

Sosem mondta pl hogy hasnyálmirígy rák de kép hang szag gondolat sok infó egyszerre ami hallucináció lenne ma is eljuttatott oda ( sokszor sokféle módon) hogy pl. egyszer egy kismamát pszichológushoz akartak küldeni azt hitték gyermekágyi depressziós és elkezdtem reggel emelt hangon érdeklődni arról hogy NEUROLÓGUS látta már ezt a beteget? Mert látta nőorvos urológus sebész minden lelete eredménye tényleg negatív volt... de akkor a jelzések felülírták a protokolt és a hierarchia rendjét bennem.

Természetesen el lett küldve neurológushoz frissiben az a beteg és kiderült agyhártya gyulladást cvsíptek meg az utolsó percben. Egy kezdő doki elmesélte amit én nem tudtam,

hogy az idős orvosok azt mondták ha én mondok valamit mindegy mennyire tünik furának azt meg kell csinálni mert a "dopamin" VALAHOGY ÉRZI.

Annyira sokszor vágott orrba ez a képességem és később az igazolás.... hogy akkor is szóltam ,ha sehogy nem tudtam indokolni,képes voltam szembemenni akár egy főorvossal is

artériás elzáródás, szívinfartus méhenkívüli terhesség agysérülés megtörtént elesett betegem akinél behazudtam hogy láttam hogy elesett és beverte a fejét és aztán mütötték és megtanult ujra mindent és jó minőségben élt tovább.zek hirtelen jutottak eszembe biztos volt sokminden más is. Jól lévő beteget aki kb 10 percig volt kissé rosszul is bevitettem a szociból kórházba a kijövőügyeletes főorvos nem akart semmit csinálni mert hát totál virgonc volt a Miska hogy nincs neki semmi baja ez egy szociban volt és akkor védtem és mondtam valami történt ezzel a beteggel és akkor nagy gúnyosan bekérdezett az orvos asszonyom hol dolgozott maga eddig? ( na igen az okj-t letett ápoló-gondozók tisztelet a kivételnek igen szerény tudással rendelkeztek) És akkor besoroltam hirtelen pár Pesti osztályt kórházat ahol dolgoztam.... és akkor.... hogy volt nővér? mit mért? mikor fújta be a nitromnintet? Mikor csinálta az EKG-t? Na jól van elküldöm a sürgősségire max visszahozzák.

Nem hozták vissza helikopter szállította tovább koronária műtétre kétóra múlva . Miska akkor 51 éves volt félbéna de csodálatos képeket festett szeretettt álni és még sokáig élt is.

Némelykor az egész oly haszontalan tudom hogy nem segíthetek, talán sokszor nem is szólhatok senkinek a tehetetlenség borzasztónak tünik, de megtanultam ott lenni bármikor. Volt amikor a tüdejét kihányó beteg szemébe nézve miközben takartam a hatalmas véreket előlle a szemébe nézve csak annyit tudtam mondani mindjárt jobb lesz... szegénykém meg nézett az én szemembe rémülten majd megnyugodva végül üres halott tekintettel.

Azt hinnéd azért van képességed hogy segíts, de némelykor annyira pocsék annyira fájdalmas tudni vagy érezni....

 Mindig megvolt csak nem volt szabad rólla beszélni mert jött a pap vagy hülyének néztek (néznek ma is )  a kb 90 években elindult ezoterika kultuszában boldog voltam, hogy majd lesz aki segít de ők csak könyvet olvastak és voltak szakszavaik. Maradtam egyedül nem merültem bele abba hogy 40 ezerért atlantiszi csodafaszomtudja mi legyek minden tanfolyam csak pénzkérdése volt a maiak meg még gagyibbak mint a régiek. Reiki mesterek jöttek hozzám masszázsra csontkovácsolásra szerintük beavatott vagyok energia ügyben reikimesternek ( nekem annyira mindegy) nem vagyok ember által felszentelve semmire talán több ösztönöm maradt....ehh

Arra gondolsz, amit írtál már máshol, hogy meglátod az emberek betegségeit? Ezt a képességedet nem nyomják el a gyógyszerek?

skizoeffektív zavar depressziós  de a mánis vagy bipolárisok szerint inkáb bipolár vagyok hát tényleg hullámzok de nem annyira hatalmasakat.

Ráadásul nekem rengeteg pozitív "hallucinációm" van amivel valóban életeket mentettem meg bizonyítottan rengetegszer

és személyiség zavar a dg,

de szerintem pont annyira van személyiség zavarom amennyi mostanában az élethez szükséges

Sziasztok!

Én is ezt a diagnózist kaptam. Eddig 3 pszichózisom volt, azokat leszámítva depressziós vagyok. 

Sokan vagyunk fent a Búrán ezzel a betegséggel?

Skizoaffektívek írjatok!

lásd 2. hozzászólás

Szia kzoli!

Elolvastam, amit belinkeltél. Egy kicsit többet vártam tőle, de épeszű összefoglalása annak, mi a baj a mostani diagnosztikai rendszerrel.

@berbar A "hálózat" itt csak azt jelenti, hogy bizonyos tünetek kapcsolódnak más tüneteknek. Ahol erős a kapcsolódás (gyakran jár együtt egy tünet egy másikkal), ott kereshetünk egy "betegséget".

A cikk egyébként -- ha jól értettem -- tulajdonképpen faktorelemzést hajt végre tüneteken, minden előzetes feltevés nélkül. Tehát megnézni, hogy milyen tünetek mozognak együtt, és ezeket tekinti a pszichés betegségek igazi összetevőinek. 

Nem baj, ha nem ismered a faktoranalízist, mert tulajdonképpen tök egyszerű dologról van szó. Amikor a Búrát terveztem, el voltam szánva, hogy mi nem diagnózisokkal fogunk foglalkozni, hanem "bajokkal". (Ez tükröződik is helyenként a Búra szóhasználatában.)

A "baj" az valami, ami a normális pszichés működésedben problémát okoz, tehát még csak nem is "tünet". "Normális" pszichés működésnek azt tekintem, amikor olyan életet tudsz élni, ami "adaptív", vagyis az emberi élet lehetőségeit kiaknázod, vannak kapcsolataid, van munkád, vannak céljaid, vannak örömeid, stb. Ami ezt akadályozza, az "baj" (egy új irányzat szerint "probléma"). 

Hogy ezek a bajok hogyan társulnak egymáshoz, az már másodlagos az én szememben, mivel én is úgy gondolom, hogy a diagnózisok mesterséges alkotmányok. 

Az én utopikus elképzelésemben az ember elmondaná, mik a "bajai" (mondjuk nem tud párkapcsolatot létesíteni, vagy nem tud kimenni az utcára), és akkor a terápiában a terapeuta látná, hogy ezek hogyan csoportosíthatók (mennyiben függenek össze), és egy-egy ilyen csomagot kezdene kezelni. 

A mostani gyógyszerelés tulajdonképpen így működik, csak mindenféle hókuszpókuszt hozzá tesznek. Vesznek egy "bajt" -- hallucinálsz -- és adnak rá egy gyógyszert, amiről tudjuk, hogy általában csökkenti a hallucinálást. Nem keresik meg viszont azt a speciális "csomagot", ami csak rád jellemző, mert az egyszerűség kedvéért diagnózisokkal operálnak. Ha egy diagnózist nem lehet ráhúzni tünetekre, kitalálnak egy újabbat.

A jelenlegi magyar ellátástól sajnos nem várható, hogy egyénenként megvizsgálja ezeket a csomagokat -- nincs pénz, nincs idő, nincs figyelem. 

De mi itt megvizsgálhatjuk magunkat, abban az értelemben, hogy összegyűjthetjük a "bajokat" és megpróbálhatjuk leírni, melyik függ össze melyikkel hogyan. 

.

Nagyon jó kis összefoglaló,köszi

Hogy Eszter felvetésére is reagáljak, hogy honnan tudom, hogy a szorongás okoz minden zavart, és a megküzdési stratégiák mások.

Nem tudom biztosra. Ez csak egy feltételezés.

De:

Ad 1. A pszichiátria NEM természettudomány (nem is egzakt). (Akárhogy is próbálják annak pozicionálni.) Hanem egy alkalmazott tudomány. Tudjuk, hogy mire milyen gyógyszer hat. Egyszer képesek leszünk a hatásmechanizmusokat is megfigyelni.
De nagy valószínűséggel a pszichiátria sose fog választ adni arra, hogy mi okozza ezeket a betegségeket. (Főleg, ha feltételezzük, hogy lélek is van. De anélkül se valószínű.)

Ad 2. Ahhoz, hogy természettudományként működjön, szükség lenne megismételhető kísérletekre. Namost, nem ültethetjük le Pistikét és Józsikát (akik ráadásul egypetéjű ikrek!!!) születésétől fogva 30 éven át, hogy különböző, laborunkban generált stimulusokra hogy fejlődik ki egyiküknél a skizofrénia, a másikuknál meg nem. Mindemellett folyamatosan mindezt eszközökkel monitoringolva is. Pláne nem reprodukálhatjuk ezt a kísérletet tökéletesen ugyanúgy még ötezerszer.

Ad 3. Így pl. a skizofréniáról is csak annyit állapíthatunk meg, hogy tök pontosak legyünk, hogy XY-nak éppen az van. (De ez nem fogja leírni nekünk, hogy mitől alakult ki, és hogy ez folyamatában milyen. Hanem egy pillanatkép.)

Ad 4. Nem azt akartam állítani, hogy a skizoaffektív zavar nem létezik. Annyit akartam mondani, hogy egy felkapott diag lett és a klinikai gyakorlat egész másra alkalmazza, mint az itt leírtak. És a betegek sokkal kisebb százalékára igaz mindez, mint amennyinél megállapítják. (Legyen az emberek 0,1%-a a 0,5% helyett.)

Kb. ennyi. :-)Próbálkozik az ember gyereke...

Szerintem az agykutatás se fog sajnos vagy nem sajnos mindenre választ adni.

Így csak hipotéziseink lehetnek. Jobbak és rosszabbak.

Az információelméleti hálózatmodell se abban segítene, hogy kitaláljuk adott páciens bajának pontos okát.
Hanem össz megmagyarázná az átjárást a ma külön sorolt betegségek között. Illetve adna képet a kapcsolódási pontokról, valamint pontosabban tükrözné adott beteg viselkedését. 

Ez se vinne közelebb a miérthez, de közelebb vinne a hatékonyabb, célzott kezeléshez. (jobban, mint a DSM, BNO és a hierarchikus kategorizálás...)
Mert adna egy jobb rendszert a kezünkbe.

Ez elsősorban információelméleti kérdés, mint segédtudományé és nem tartozik a magtudományhoz (pszichiátria). De valószínűleg célzottabb gyógyszerelést és pszichoterápiát tenne lehetővé.

Szerintem konkrétan még szinte semmit nem tudunk.

Az se biztos, hogy a dopamin neurotranszmitter túltengése okoz pszichózist. Vannak ezt cáfoló tanulmányok is.
(Érdekes, hogy pl. az Akineton, Kemadrin stb. növeli a dopaminszintet és azzal operál, felnyomva a dopaminszintet, hogy az extrapiramidális és a gyógyszer indukálta parkinsonos mellékhatások elmúljanak.
Mégse üti az antipszichotikumokat. Pedig elvileg valamilyen szinten így ellentétesek.

Az is lehet -nem tudom-, hogy ez olyan mint a nikotinreceptoroknál. -a nikotinnal sikerült ezeket a receptorokat legjobban jelölni ill. a működésüket fokozni- Hogy a dopamin csak egyfajta jelzője valamilyen folyamatnak, és nem az oka. Így az antipszichotikumok bár hatnak a betegségre, de a dopamin csak egy indikátor, és azt mellékesen bolygatja meg.

Gyakorlatilag senki nem tud biztosat, hogy az antipszichotikumok hogyan működnek, azt leszámítva, hogy tudjuk hogy működnek.)

------------------------------

Azt se gondolom, hogy majd a neuropszichiátria megold mindent.
Ahhoz totál materialistának kell lenni, hogy ez legyen a nagy reménysugár.
Mert ebben az esetben, ha gyógyszerekkel az agyi folyamatokat tökéletesen lehetne manipulálni és ezzel minden megoldódna, se lélek nem lenne, se pszichológia nem kellene.
Elég lenne csak a megfelelő bogyót bevenni.

De én ebben nem hiszek.

Szerintem nem lesz olyan gyógyszer, ami teljesen megoldja ezeket a problémákat. Akkor se, ha az agykutatás a csúcsra jut.

Nekem is zavaros és homályos, de szerintem azért, mert túl tudományos is, meg nem is lehet ilyen bonyolúlt dolgot egyszerűbben elmagyarázni, mert ezek a betegségek már önmagukban is bonyolúltak! De nagyon! 

Azért eléggé zavar, hogy nekem mindkettő van, és kérdezik, hogy mi ez és az, és nem tudom elmagyarázni, csak max belinkelek valamit......

Ehhez jobban kellene ismernünk a neurokémiai folyamatokat, és a hatóanyagok szerepét.

Ha ezek ennyire dinamikusan egymásba tudnak fordulni, "fejlődnek" az illető élete során, átdiagolhatóak stb., akkor nem valószínű, hogy ezek betonkeményen elszigetelt (ld. DSM, BNO) dolgok (bár persze jó, ha valaminek nevet tudunk adni és kezelni tudjuk), hanem valaminek a különböző megnyilvánulási formái.

Azt, hogy ezek különböző megküzdési stratégiák egy analitikus irányultságú könyvből vettem, amelyre rákereshetek. De mivel sok betegtárssal találkoztam, így van személyes véleményem is, amely egybevág.

Egy generalizált szorongás pl. nyilvánvalóan át tud fordulni skizóba. Mai protokoll szerint is. (Ahogy a skizó átmehet bipolárisba is.)
Az viszont nevetséges pl. hogy elméletileg a skizofréniából lehetetlen meggyógyulni.
Aztán nagyon kevés embernek (tényleg nem soknak), de 20-30 év gyógyszerszedés stb. után (valahogy) sikerül. És kapnak egy szorongásos diagot.
Ez a mai rendszerben értelmezhetetlen és "rendszerhiba". 
Ez lehetetlen, mert végleges diag. Ergo abszurd módon kijelentik, hogy az illető sose volt skizofrén, még akkor se ha 100%-ig mutatta az egész tünetskálát, hanem félrediagnosztiázálták és valójában sose volt az.
Jó esetben nem lenne szükség ilyen mértékű illogikára, hanem ez is értelmezhető kellene hogy legyen.

Ez lehetőséget nyit egy új diagnosztikai kritériumrendszer felé is talán.

Ok, túloztam azzal, hogy biztos vagyok abban, hogy a szorongás okozhat mindent.
Mert nem tudom mi. (érzékenység?) És laikus vagyok.

Inkább úgy fogalmazok, hogy 1) egy tőről fakadhatnak, 2) nem elszigetelt kategóriák, mint a DSM-ben egymástól függetlenül. Hanem dinamikusan változó kórképek. (és átfordulhatnak a major pszichiátriai kórképek is az évek alatt... lehet valaki paranoid skizóból bipoláris 20 év alatt, félrediagolás nélkül) Egy fejlődő, "élő" dolog a betegsége az illetőnek.
A DSM ill. a BNO ezt mintha kipreparálná és statikussá próbálná tenni.

Nekem a hálózatelméleti megközelítés tetszik a legjobban, itt egy cikk róla.

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4245101/

Nagyrészt az angolt vették át, az pedig a DSM amerikai osztályozási és diagnosztikai kézikönyvön alapszik (ahogy a mi fenti cikkünk is). Ez a "legalább két hétig fennáll" a DSM tipikus követelménye (és szerintem sok esetben megtévesztő).

Nem csoda, ha összezavarodsz... Ahogy írtam, az európai és az amerikai diagnózis nem is teljesen azonos. 

kzoli, érdekeseket írsz

a 2-es hozzászólásban feltettem pár kérdést, tudnál rá válaszolni?

köszi!

Érdekes elmélet. Néztél szakirodalmat, hogy másoknak, szakembereknek, mi a véleménye erről? (Én mindig megnézem a szakirodalmat -- nem egyet, sok szakcikket, mert a véleményem egy dolog, de a tudományhoz több kell.)

e

A magánvéleményem az, hogy minden pszichés betegség alapja a szorongásra való örökletes hajlam.

(Ezt orvostól is hallottam már, de ez volt már előtt is a magánvéleményem.)

Ez az egy dolog öröklődik.

Ezért nem tartom valószínűnek, hogy majd külön behatárolható skizofrénia-gént vagy szorongásos gént vagy kifejezett depresszív gént stb. fedeznek fel.

Szóval egy mély szorongás állhat minden pszichiátriai kórkép mögött. Még egy pszichózis mögött is.

A tünetek mások, mert más mintákat látunk a rokonságban, stb. stb., így eltérőek a megküzdési stratégiák.

Egy szorongásos beteg reálisan látja a szorongását, ez nála viszont valamilyen bénult állapotot eredményez.

Egy hallucináló paranoid skizofrénnál is valahol mélyen valami ugyanilyen szorongás lappang. Azért néz ki máshogy, mert a félelmeit totálisan elfojtja és így nem a realitás síkján próbálja legyőzni, hanem egy képzeletbeli, "mágikus" világban, ahol különböző misztikus dolgok révén szembe tud szállni és "győzni tud" vagy a különleges képességei vagy a segítői vagy stb. révén. (Más kérdés, hogy nagyon is kétes ez a győzelem, mert a valóság síkján össz pszichiátriára kerül.)

A stratégiák a különbözőek.

Kösz, Zoli!

Én az angol nyelvű szakirodalmat néztem, tehát az a gyakorlat, amit ott leírnak, nem feltétlenül fedi a magyar gyakorlatot. 

Azt hiszem, sokan azért kérdeztek itt, mert frissen kapták a skizoaffektív diagot, tehát nem volt előtte más tünet. Ez lehet "divat" hatása, de erre mondtam, hogy egy másik diag esetében (bipoláris) azt a magyarázatot kaptam orvosoktól, hogy gyakran pusztán azért adják, hogy felírhassanak hangulatstabilizálót.

Egyetértek azzal, hogy van genetikai sérülékenység -- csak nem olyan specifikus, hogy meg tudnánk mondani, kinek milyen baja lesz mikor. Ezért volt a csata a DSM-V körül, amit szeretnének az aetiológia felé tolni (csak éppen nincs meg hozzá a tudományos alap). 

Ez egy másik nagyon érdekes beszélgetés lenne, kíváncsi vagyok a véleményedre

Talán a "betegségek" oldalon nyithatnánk erről egy vitát: /szakmai-informaciok/betegsegek

E

Szia Eszter!

Az átlagnál nagyobb érzelmi sérülékenység, érzékenység még egy teljesen "leépült", reziduális skizofréniában szenvedőnél is észlelhető elég jól.
Ez gyakorlatilag minden pszichés betegre jellemző.
Más kérdés, hogy szorongásként jelentkezik egy szorongásos betegnél (szorong jobban), és másképp egy paranoid skizofrénnál (üldöztetéses gondolatai kezdenek lenni).
Szóval ez a leírás önmagában nem mond sokat.

Úgy tudom a diagnózist a '30-as években találták ki. (Más kérdés, hogy 1980-as években lett önálló diagnózis hivatalosan. Teret hódítani meg az utóbbi 20 évben kezdett.)
Nem gondolom, hogy új, csak hogy terjed.

A klinikai gyakorlatban a skizoaffektívek jelentős részénél nem amiatt adnak skizoaffektív diagnózist, mert depressziót vagy maniform állapotot észlelnek.
(Ez erősen kisebbség lehet.)

Hanem míg a skizofréniában feltételezik, hogy vannak shub jellegű relapszusok, amelyek kognitív leépülést és érzelmi elsivárosodást okoznak. (maradandó agykárosodással) 
Addig aki éveken át skizofréniás tüneteket mutat, de nem sivárosodik el érzelmileg, kevés a negatív tünet (a pozitív tünetek dominálnak "csak"), minimális a kognitív leépülés stb. a relapszusok után, azokat pár év után átsorolják skizofréniából skizoaffektívbe. Orvosok többsége ezt látja ebben.
És ritkán játszik más egyéb (pl. mánia) szerepet.

Ezért mondtam, hogy ez egyfajta "skizofrénia light".

De önmagában ez nem indokol szerintem egy önálló diagot.
Ahogy valószínűleg az új DSM-ben nem is lesz.

Úgy gondolom, hogy van genetikai tényező.
Csak nem maga a skizofrénia öröklődik.
Valami, ami nem tudjuk mi.
Egyfajta érzékenység.
És ez minden pszichés betegségre igaz.
Ez gyermekkori tényezők, fokozott fiatal felnőttkori stressz és egyéb környezeti tényezők hatására kibomlik.
Az más kérdés, kinél hogyan. Ez a genetikai rész.
Akit meg nem ér ilyen környezeti tényező, csak hordozza, az "csak" örökíti az unokáiba, dédunokáiba a hajlamot. (nem a betegséget)
(A vulnerabilitás öröklődik szerintem.)

Az egész pszichiátria tüneti kezelésekre épül.

Így a kategóriák is tünetiek.
Ráadásul állandóan változnak. (mert ma már pl. senki nem kap szorongásos-depresszív pszichózis diagot)

De ez minden diagra igaz, hogy tüneti. Nem specifikusan erre.

Más kérdés, hogy van-e értelme fenntartani.
Mikor egyes embereknél a paranoid skizofrénia egy enyhébb prognózisú változata, másoknál inkább bipoláris elmezavar pszichózissal.

Szerintem szerencsésebb elkülöníteni.

Üdv:
Zoli

Szia Zoli! 

Én is ilyesmire utaltam alább. De ha megértőbbek vagyunk a dokikkal, talán árnyaltabban látjuk a kérdést. A paranoid skizo nagyon súlyos diagnózis, nagyon megbélyegző. Ezen túl a hangulati tünet (mély depresszió vagy a normálison túli felhangoltság és pörgés) önálló tünet, nem mindig társul a skizofréniához. Ezért létrehoztak (egyébként már a nyolcvanas években) egy ilyen kategóriát. 

Attól függ minden, minek tekinted a diagnózisokat. Én hajlamos vagyok azt gondolni, hogy mivel a pszichés zavarok valóságos (fiziológiai) oka nagyon ritkán megállapítható (nem találták meg a "génjét" egy betegségnek sem, és a kialakulásának és lefolyásának folyamata is csak tapasztalaton alapszik, nem azon, hogy az agyban pontosan mi történik), ezért egy pszichés diagnózis egyfajta gondolkodási és terápiás segédeszköz, hogy akiknek bizonyos fajta tünetei vannak, azokon hogyan lehet segíteni.

A gyógyszerek is a tünetek megszüntetésére irányulnak, és a terápiák is. (Egyes terápiák talán azt állítják, hogy "végleg" felszámolják a betegséget, mert "tudják" az okát, de én ilyenkor eléggé kételkedem.)

Ha valaki skizoaffektív, az én -- hangsúlyoznom kell, pusztán sorstársi -- értelmezésem szerint kezelendő az érzelmi tüneteivel és a pszichotikus tüneteivel is. Lehet, hogy ha a pszichotikus tünet (hallucináció, stb) elmúlik, akkor feltisztul a depresszió is, vagy mérséklődik a mánia, de aki hosszabb ideig "kimaradt" a normális életből egy skizofrén epizód miatt, az nyilván könnyen lesz depressziós.

Tehát csak annyiban tér el a véleményünk, hogy én a diagnózisokat (még a skizofréniát és a mániát is, amelyek a legtisztábban felismerhetők) csak segédvonalnak gondolom. A valóság inkább az,  mindenki más egy kicsit, másképpen lesz jobban vagy rosszabbul. 

Ez okozhatja azt is, hogy sokan annyi diagnózist összeszednek életük során. Nem csak a divat hatása, hanem pl, ahogy írtam, a rendelkezésre álló gyógyszerek és terápiák is befolyásolják, hogy mi lesz a diagnózis. 

Próbálkoztunk egy minden jelenlegi és ex-búrásnak intézett kérdéssel, hogy kinek milyen diagnózisai voltak eddig, sajnos kevesen válaszoltak, de látszik, hogy aki hosszabb ideje küzd problémákkal, az általában egy rakat diagnózist összeszedett -- nyilván annak fényében, hogy milyen problémái vannak az életében. 

Szóval ne dobjuk azért ki a skizoaffektívet se az ablakon, mert összefoglalja valahogy, hogy valaki éppen érzelmileg is borulékony, nem pusztán az a baja, hogy téves eszméi vannak. 

Eszter

Kérdés, hogy létezik-e ez a diagnózis.

Most elég felkapott lett, de a magyar orvosi gyakorlat is megosztott.

Volt ahol következetesen paranoid skizofréniát állapítottak meg, máshol következetesen skizoaffektív lett a diagom. (Mindkettő jól megindokolva.)

Nem a differenciáldiagnosztikai eltérések miatt. Hanem mert szimplán egyes orvosok, kórházak a skizofrénia egyik alfajának tartják, míg máshol önálló betegségnek.

Eredetileg, mikor "felfedezték" és önálló diagnózis lett, szinte semmilyen (!!!) differencia nem volt a paranoid skizofrénia és a skizoaffektív tünetei között.
Egyszerűen úgy határolták el, hogy döntően fiatal férfi betegek, akik nem mutatják a skizofrénia negatív tüneteit (se fokozatos kognitív leépülést, ami anno benne volt a pakliban), és akik könnyen visszailleszthetők a társadalomba, munkát találnak stb. 
(Érdekes, hogy a mai gyakorlatban viszont a nők vannak többségben.)

Mint önálló diag azért is kétséges, mert a skizofrénia és a bipoláris zavar általában nem öröklődik ugyanabban a családban. Szóval egy családban vagy az elsősorban gondolkodási zavarok (pl. skizó) vagy a hangulatzavarok (pl. mániás depi) öröklődnek. S nemigen fordul elő egy családban mindkettő. Nem fakad egy tőről genetikailag.
Ez a betegség meg egyfajta mix kéne, hogy legyen. De ez nem megalapozott a genealógia szempontjából semennyire.

Az a megérzésem, hogy igazából egyrészt minél több emberről próbálják levenni a paranoid skizó diagot, mert az még egy fokkal megbélyegzőbb, másrészt a bipoláris elmezavar pszichotikus tünetekkel diag kezd kiveszni.

Jogos lenne, ha ezt a diagot megszüntetnék.

És lenne a paranoid skizofrénia hangsúlyosabb negatív, ill. kognitív deficit tünetek nélkül, és lenne újra több bipoláris elmezavar pszichotikus tünetekkel.

A valóságban a skizó és a mániás depi nem nagyon keveredik (se családfában, se ...), csak a pszichotikus állapot hasonló. (más kérdés, hogy ennyi erővel a drog indukálta pszichózis is bekerülhetne az organikus pszichózisok közé, mint valami új "öszvér" diag)

A depresszió persze lehet hangsúlyos tünet.

Az a különbség, hogy mániás-depinél ez a hangulatzavar és hullámzás egy része.
Míg a skizonál is megjelenik, mint másodlagos tünet, de "jóhogy", mert az emberek jelentős részének derékba töri az életét a betegsége. (de ettől még nem elsődleges tünet)

Ez a személyes véleményem is.
De egyes kórházakban ez is a klinikai gyakorlat. (Míg máshol persze ész nélkül a skizoaffektívet osztják és divat.)

Érdekes amit írsz, Eszter! 

Amúgy ez itt fent szerintem eléggé alapos, és kimerítő!

köszi az infot

Az általam elérhető szakcikkek nyomán a következőre jutottam: a skizoaffektív diagnózis annyira vitatott, hogy egyesek még azt is megkérdőjelezik, hogy van-e értelme, és azt állítják, hogy a DSM (az amerikai) és az ICT-10 (az európai) diagnosztikai kritériumok nem is azonosak. A fenti cikk (ahogy a Búrán minden) a DSM szemléletét tükrözi.

Az egyik szakcikk szerint a diagnózis már nem is használható Dániában -- az így diagnosztizált betegeketet felülvizsgálva lényegében egyszer sem volt alkalmazható az ICT-10 diagnosztikai kritérium. 

Ha skizoaffektív diagnózist kaptok, az nagyjából a következőt jelenti:

- vannak skizofréniára jellemző tüneteitek (hallucináció, beszédzavar/össze-vissza beszélés, paranoid félelem, katatónia/bénultság)

- ezzel egyidőben van egy komoly hangulati tünetetek: depresszió, mánia vagy kevert epizód.

A diagnózis érvényességében kételkedő kutatók azt találták, hogy a depresszió gyakran együtt jár a skizofréniával, pszichotikus állapot előtt, alatt vagy után, ezért nem kell külön betegséget feltételezni. Más esetekben a depresszió (főként mániás) tünetei -- amelyek megengedik a pszichotikus élményt is -- jobban leírják a problémát. 

A tapasztalatunk szerint a diagnózisokat néha úgy adja az orvos, hogy tekintettel van rá, milyen diagnózisra milyen gyógyszert lehet felírni. Bár ennek pontos szabályait nem tudom a skizoaffektív zavar esetén, könnyen lehet, hogy a diagnózis azt tükrözi, hogy antipszichotikumot és antidepresszánst, valamint hangulatstabilizálót is adnak. 

Erre bipoláris/borderline diagnózisokkal kapcsolatban vannak példáink, amikor valaki azért kap bipoláris diagnózist, hogy felírhassanak neki hangulatstabilizálót.

Sziasztok! Össze tudok szedni szakirodalmat, ha kéritek, de sajnos egymagam nem tudom lefordítani/összefoglalni, ehhez kérném a segítségetek.

köszi, ha van még infod, oszd meg velünk, magyarul nincs ennek a betegségnek szakirodalma

Szia,

Köszi a linket,még érdekesebbé teszi,hogy 1970-ben adták ki

szia!

Itt vagyok megint. Eszembe jutott, hogy addig ajánlok neked egy könyvet. Egy estés könyv, és fent van az interneten.

Ha beírod a google keresőbe, hogy Szent-Györgyi Albert Az őrült majom akkor talán harmadik-negyedik találatként felajánla a net pdf formátumba. Töltsd le és olvasd el! Mondom csupán egy este elég az elolvasásra, de annál nagyobb élményt nyújt.

Most elővettem az írásom, hogy rendbe tegyem. Hétvégén megpróbálom rendbe tenni, de nem ígérem biztosra.

Szia biborlabda75!

Okés,várom

szia argobalogtibi!

Már sokmindent másképp gondolok, mit amit leírtam a tanulmányomban ezért most csinosítgatom, de ha "olvasásra készen" lesz, akkor majd átküldöm.