Javasolt történetek: Vindemiatrix, nestea_zero
Mi a skizoaffektív zavar, és mi okozza?
Ahogy a neve is mutatja, a skizoaffektív zavart a skizofrénia és a hangulati zavarok tüneteinek kombinációja jellemzi, az azonban vitatott, hogy az előbbi vagy az utóbbi egy típusának tekinthető-e. A klinikumban dolgozók többsége szerint inkább a skizofrénia egyik változatáról van szó, de abban nincs egyetértés, hogy önálló betegségként kell-e kezelni.
A skizoaffektívként diagnosztizált beteg visszatérő depressziós vagy emelkedett hangulattal járó epizódokat él át, melyek észlelési zavarokkal együtt, vagy azokkal váltakozva jelennek meg, tehát skizofréniával járó tünetek (hallucinációk, téveszmék) keverednek a hangulati zavarok (depresszió vagy mánia) szimptómáival.
A zavar többnyire befolyással van a kognitív funkciókra (a gondolkodásra, emlékezetre, döntésekre, problémamegoldásra) és az érzelmekre. Járhat hallási hallucinációkkal, bizarr téveszmékkel, paranoiával, és előfordul, hogy a beteg beszéde és gondolkodása csapongó, zavaros. Súlyos betegségről van szó, mely az élet minden területére hatással van, kapcsolati, iskolai és munkahelyi problémákat okozhat, megnehezíti a társas érintkezést, az érintettek antiszociális viselkedésük miatt gyakran elszigetelődnek, elmagányosodnak.
Gyerekkori megjelenése nagyon ritka, a paciensek többségénél a tünetek fiatal felnőttkorban jelentkeznek először. Mivel a betegek két különböző pszichés probléma tüneteit mutatják, a skizoaffektív zavart gyakran diagnosztizálják félre (skizofréniaként vagy hangulati zavarként), így nehéz meghatározni, milyen gyakran fordul elő. Azt feltételezik, hogy a skizofréniánál és a hangulati zavaroknál ritkább zavarról van szó, amerikai becslések szerint a népesség 0,2-0,5 százaléka lehet érintett. Kezeléssel a betegek prognózisa jobb, mint a skizofrénembereké, de kevésbé kedvező, mint azoké, akik csak hangulati zavaroktól szenvednek.
Jelek és tünetek
Tüneteknek hívjuk azt, amit a beteg érez és amiről beszámol, míg a jel az, amit mások -- rokonok, az orvos vagy más segítők -- észlelnek. Az álmosság pédául tünet, míg a kitágult pupilla jel.
A skizoaffektív zavarnál a pszichotikus tünetek a jellemzők: a hallucinációk, paranoid gondolatok és zavaros gondolkodás, ezekhez társul a depressziós vagy mániás (feldobott) hangulat (hangulatzavar).
A pszichotikus tünetetek és a hangulatzavarok jelentkezhetnek együtt vagy felváltva is, erősségük általában ciklikusan változik.
Skizoaffektív zavart csak akkor diagnosztizálnak, ha a betegnél legalább két hétig téveszmék vagy hallucinációk jelentkeznek a hangulatzavarok tünetei nélkül.
A skizofrén jegyeket leggyakrabban kísérő hangulatzavar lehet:
- bipoláris zavar - ekkor a diagnózis bipoláris típusú skizoaffektív,
- vagy depresszió - ilyenkor depresszív típusú skizoaffektív zavarról beszélünk.
A következő jelek és tünetek fordulhatnak elő skizoaffektív betegségben:
- Téveszmék - rögzült és/vagy hibás hiedelmek
- Zavart gondolkodás - homályos, zavaros gondolatok
- Hallucinációk
- Paranoid gondolatok
- Depressziós időszakok
- Furcsa észleletek
- Furcsa gondolatok
- Mániás hangulat, vagy váratlan energiafokozódás és a személyiségtől idegen viselkedés
- Az indulatok szabályozása szegényes poor temper control
- Ingerlékenység
- Összefüggéstelen vagy széteső beszéd
- Figyelmi problémák
- Kataton viselkedés - a beteg alig reagál; előfordul olyan nyugtalanság, aminek nem látszik a külső oka
- A saját megjelenéssel kapcsolatos érdektelenség
- A személyi higiénia elhanyagolása
- Emlékezeti zavarok
- Alvási problémák
Okok és kockázati tényezők
A szakemberek szerint a betegséget -- a skizofréniához hasonlóan -- a központi idegrendszer gyerekkori fejlődésének eltérései okozzák, azaz fejlődésneurológiai rendellenesség.
- Genetika: ha egy közeli rokon skizoaffektív zavarban szenved, akkor nagyobb a betegség kitörésének esélye. Növeli a kockázatot, ha a családban skizofrénia vagy hangulatzavar fordul elő.
- Életkor: az életkor a zavar típusára van hatással. Idősebbeknél jellemzőbb a depresszív típusú zavar, míg a fiatalabbaknál valószínűbb a bipoláris típus.
- Szülők életkora: a szülők idősebb életkora - ami a genetikai elváltozások egyik gyakori oka - kapcsolatban állhat a skizofrénia spektrumába tartozó betegségek magasabb kockázatával (ide tartozik a skizoaffektív zavar is).
- Magzati ártalmak és születés: egyes elképzelések szerint szerepet játszhat az is, ha a magzat mérgező anyagoknak vagy vírusos mmegbetegedésnek volt kitéve, vagy a születés komplikált volt. Egyelőre nem készültek azonban ezt az elképzelést alátámasztó klinikai vizsgálatok.
- Környezeti tényezők: van némi bizonyíték arra, hogy egyes környezeti ártalmak -- vírusos fertőzés, elégtelen társas viszonyok vagy erősen stresszes helyzetek -- előhívhatják a zavart azoknál, akik örökölték a skizoaffektív betegségre való hajlamot.
Nem tudni, hogy a betegség pontosan hogyan alakul ki. Sok kutató úgy gondolja, hogy az egyik kulcstényező az agyi ingerületátvivő anyagok (szerotonin és dopamin) egyensúlyának felborulása.
Diagnózisa
A diagnózist a beteg beszámolóira, és a környezetében élők, illetve az egészségügyi dolgozók által megfigyelt kóros viselkedésformákra alapozzák. Nem létezik, olyan biológia tesztmódszer, mellyel a skizoaffektív zavar kimutatható lenne, ilyen tesztekkel ellenőrzik azonban, hogy nem áll-e fent valamilyen egyéb testi betegség, mert nagyon ritkán ugyan, de lehet a skizoaffektív zavar pszichotikus tüneteinek ilyen oka is. Az orvos kérhet EEG vizsgálatot, hogy kizárja az epilepsziát, vagy CT-t az agysérülések kizárására. A diagnózis csak akkor állítható fel, ha az orvos megbizonyosodott róla, hogy nem valamilyen egyéb DSM-IV kategóriába tartozó zavarról van szó (pl. skizofrénia hangulati tünetekkel vagy hangulatzavr a skizofrénia tüneteivel -- a különbségeket egyes tünetek jelenléte, illetve időtartama jelenti), és hogy nem szteroid-, alkohol- vagy egyéb droghasználat okozza-e a tüneteket.
A skizoaffektív zavar diagnózisának DSM-IV kritériumai
"A" Kritérium:
1. Az alábbi tünetek közül legalább kettő jelen van egy egy hónapos időszak nagy részében (vagy rövidebb ideig, ha a tüneteken kezelés javított):
- téveszmék
- hallucinációk
- zavaros beszéd, például gyakori kisiklás (a beszéd során egyik témáról hirtelen egy másik, nem vagy alig kapcsolódó témára ugrik a mondat közepén), összefüggéstelenség
- zavaros viselkedés, például alkalomhoz nem illő öltözködés, gyakori sírás vagy kataton viselkedés
- vegatív (hiány-) tünetek, úgy mint:
- eltompult érzelmek - az érzelmi kifejezőkészség elsivárosodása vagy hiánya
- szegényes beszéd - a beszéd mennyiségének csökkenése
- indítékszegénység - a motiváció hiánya vagy csökkenése
- anhedonia - képtelenség az örömérzetre, az általában örömmel járó események (evés, társas érintkezés szex) iránti közöny
A negatív tünetek nem egyeznek meg a depresszió tüneteivel.
Ha a téveszmék bizarrnak tekinthetők, vagy a beteg a hallucinációk során legalább két hangot hall, melyek egymáshoz beszélnek, vagy egyet, ami folyamatosan kommentálja a cselekedeteit, akkor ez az egy tünet kimeríti az "A" kritériumot.
2. ÉS a betegség valamelyik pontján előfordul az alábbiak közül legalább egy:
"B" kritérium:
A téveszmék vagy hallcinációk legalább két hétig jelen voltak a major depresszió tünetei nélkül.
"C" kritérium:
A hangulati epizód kritériumait kimerítő tünetek jelen vannak mind az aktív mind a lecsengő szakasz jelentős részében.
"D" kritérium:
A tüneteket nem más betegség, tiltott szerhasználat vagy gyógyszer okozza.
Altípusok: a skizoaffektív zavar két altípusát az különbözteti meg, hogy milyen a betegség hangulati összetevője:
- Bipoláris típus- ha mániás vagy kevert epizóddal társul
Major depressziós epizód gyakran előfordul a bipoláris típusnál (de nem mindig), és nem feltétele a DSM_IV diagnózisnak.
- Depresszív típus - amikor kizárólag major depressziós epizódok vannak jelen (mániás és/vagy kevert epizódok nélkül).
A skizoaffektív zavart nem könnyű megkülönböztetni a skizofréniától és hangulati zavartól, de itt a hangulati szimptómák feltűnőbbek, és általában sokkal tovább tartanak, mint skizofréniában.
Lehetséges szövődmények
- nagyobb a skizofrénia kifejlődésének kockázata
- nagyobb a major depresszió kifejlődésének kockázata
- nagyobb a bipoláris zavar kifejlődésének kockázata
Kapcsolódó fórumok:
Skizofrénia 3.5
Antipszichotikum fokozatos elhagyása
Gyógyszerek, növények, egyéb anyagok hatásaival és mellékhatásaival kapcsolatos kérdések
OFF
Dühöngő 2
Szociális fóbia
Krízis, öngyilkossági szándék és egyéb problémák esetén itt kaphatunk gyors segítséget