a TCA-kat az  1950-es és '60-as években fejleszették ki a depresszió kezelésére. Azért hívják őket triciklikusnak, mert a kémiai szerkezetük három gyűrűből áll. A tetraciklikusok (Te-CA) négy gyűrűt tartalmaz. A TCA-k elsősorban a noradrenalin szintjét emelik a szinapszisokban, de hatással vannak a szerotonin szintre is. A triciklikus és tetraciklikus szerek közé tartozik az amitriptilin, a klomipramin, a dibenzepin, a mianserin, az imipramin, a trimipramin, a maprotilin és a mirtazapin.

A TCA-k biztonságosak, és általában jól reagálnak rá a betegek, ha körültekintően írják fel és adagolják őket. Túladagolás esetén azonban életveszélyes szívritmuszavarokat is okozhatnak. Néhány TCA-nak antikolinerg mellékhatása lehet, mivel gátolja az acetilkolin nevű anyag termelődését és hatásait: a szívrimus szabályozását, a bélmozgást, a látási fókuszt és a nyáltermelődést. Így ezek a TCA-k szájszárazságot, homályos látást, székrekedést és felállásnál szédülést (ortosztatikus hipotóniát) okozhatnak. Az antikolinerg mellékhatások súlyosbíthatják továbbá a szűk zugú glaukómát, a jóindulatú prosztatatúltengés okozta vizeletelakadást, és az időseknél delíriumot is okozhatnak. Ugyancsak kerülni kell TCA-k alkalmazását rohamokban jelentkező betegségektől (pl.epilepszia) szenvedőknél és azoknál, akiknek agyvérzésük volt.