Szemek az égen

Olvastam mostanában mindenfélét, és eszembe jutottak ezek. Olyan társadalomban (világban?) élünk, ahol erénynek, pozitív tulajdonságnak számít hogy mindent egyedül oldunk meg, hogy a segítségkérés szégyen, a segítségnyújtás meg valami leereszkedő aktus, a vélt fentebbvalóság fizikai megjelenése. Eljátszuk hogy nincs szükségünk a másikra, utána meg elhisszük. Akinek érzelmei vannak, az fura, aki kifejezi azokat, az lenézés, nevetség, majd kihasználás tárgya, aki megéli őket az teljesen érthetetlen, aki szenved tőlük az elmebeteg vagy csak hisztis, unatkozik vagy feltűnést akar. Az érzéketlenség, érzelemmentesség, hideg gépi digitális lét dicsőítendő. Az igényt, hogy kapcsolódjunk választott társainkhoz (barátok, pár) felváltja az igény a munkahelyünk, főnökeink igényeinek kielégítésére.
U.i.: és ezek után a durva, hogy az extroverzió az elvárt, az introverziót meg jellemhibának nézik.

Szerző:

Belépett: 2 év

tnelis

Blog kommentek: 598Blog bejegyzések: 8Regisztráció: 2018. 09. 23.

2 gondolat erről: “Szemek az égen”

  1. https://www.ted.com/talks/johann_hari_this_could_be_why_you_re_depressed_or_anxious?language=hu#t-1224610

    Ezt láttad? Asszem betettem a szorongás és depi topikba. Ha megnézed, érteni fogod, hogy miért ajánlom. (Azért, mert a depressziós emberen nem saját maga, hanem a társai segítenek.)

    A logikám nulla, miért írtad, hogy „U.i.: és ezek után a durva, hogy az extroverzió az elvárt, az introverziót meg jellemhibának nézik.” Van ellentmondás aközött, amit korábban írsz és eközött a mondat között?

  2. Köszönöm, nem láttam, de megnézem ha hazaérek munkából!

    Szerintem van. Legalábbis én azt tapasztalom, hogy társadalmi nyomás, depresszió és kilátástalanság nélkül is introvertáltként hajlamosabbak az emberek (én is) arra hogy egyedül próbáljuk megoldani amit lehet. Nekem ez ellentmondás. A társadalmilag értékelt, vágyott ember jelenleg talán: érzéketlen, érzelmek nélküli, segítséget nem kér, nem nyújt, egyedül intéz el magában mindent, de közben hangos, kifelé él a látszatnak mélység nélkül, személyes kapcsolatok szintjén önálló, a munka világában viszont kiszolgáló. Ezek nem is introverzió, extroverzió tulajdonságok, hanem azoknak a karikatúrái. Ha nem lennék elszenvedő alanya, egész nap ezen röhögnék.

Írj megjegyzést