Hangotok őszinte szavakká érett most, hogy a végére értünk. Hiányoztam párszor, de mégis itt voltatok legbelül. Utolsó mentsváram, utolsó helyem, ahol meghallgattatok. Ha először kötelező is volt, de most már tudom, hogy igazán őszinték voltatok. Míly csodás dolgok a szavak! Csak röpködnek felénk, s szemünk csatornái szinte azonnal válaszolnak. Sírtam volna, akár egy gyerek, ölelve titeket egytől egyig, akár az utolsó szeretteket. Mégis valami gátat szabott. Könnyeket hullattam, de mert igazából csalódott vagyok. Hisz oly gyönyörű dolgokat mondtatok, s én mégis.. mégis.. mégis olyan szomorú vagyok. Hogy erős lennék? Ugyan.. Ne bolondozzatok. Csak mert sírtam azért mert Ti mind emberi sorsok vagytok. Sorsok, melyek lelkemig hatoltaok. Ölelni akartam volna ezeket, hogy megyugodjatok. De erős nem vagyok. Csak átérzem fájdalmatok. Mikor már az sem ad örömet, hogy még állni tudtok.. Halálról beszélni előttetek, s ezzel segíteni.. Soha nem gondoltam volna, de ettől erős még nem vagyok. Lábam a földön már alig áll. Minden egyes szellő után egyre nehezebb a járás. Mintha már csak gondolatban mennék, de valójában minden más halad.. Az idő, mely rohan, s mindent hátrahagy. Az ember, aki önző módon mellettem mind elhalad. Talán már Te is elmentél mellettem, s reményed többé már nincs bennem. Lelkem. Mond. Már csak egy test vagyok? Tudat, ösztön, vagy már csak puszta fájdalom? Ez lenne az erősségem? Mondjátok, most mégis hogy vagyok? Lehúz a mocsár, melyben ismét vagyok. Félek mi lesz, s csak zúgnak azok a hangok. Bár úgy látnám magam, ahogy Ti láttatok. Boldog lehetnék s talán valóban erős, de most csak fekve sóhajtozok. Bátorság. Kedv. Öröm. Találkozás. Remények. Szeretet. Ó! Csodás szavak! Mögöttetek vajon bármit, akármit, egy kicsit, a fényből, vajon találok? Bár így lenne. De a mocsárban nem nőnek virágok. Csak a mélység az, mi egyre nő. A kétség, a félelem, a bánat, a szomorúság, a magány, hogy egyedül nyelt el ez az ingovány..
Szerző:
Dobozkapitány!
Gyönyörűen megfogalmaztad.
Nem szabad ,hogy elnyeljen!
Kérlek maradj,és írj tovább!