Olyan kicsin múlik, hogy ne omoljak össze…

És nem, húzom az igát, próbálok értelmes fejet vágni, egész nap, nyolc órában, sőt, itthon is, sőt, mosolyogni…

ma elkéstem, nagoyn. fél órát. de rögtön szóltam az ott levő vezetőnek, hogy le fogom dolgozni, de nem tudtam ma korábban beérni, nagoyn rossz éjszakám volt. (merthogy éjszaka ugyebár nem kell színlelnem, akkor vinnyogok az ágyamban, vagy – egy hét után már azért mégsem vinnyogok – forgolódom. Különsen, ha a kisfiam mellém bújik, aminek nagyon örülök, mert egyébként nagyon kis gonosz velem, ellök magától, és nem akar velem játsznai ,csak az apját imádja- de tegnap éjjel kismanó mellémbújt, és akkor már végképp lőttek a pihenésemnek. Boldogan hallgattam a szuszogását.) reggel aludtam el nagy nehezne, valamit álmodtam is, de elfelejtettem…

Tehát egy ilyen éjszaka után – szerda van! – rémes! – fél hét helyett hétkor kikecmergek nagy nehezen az ágyamból, ki a konyhába, kismanónak összekészíteni a két kajáját – egy meleg ételt (többnyira sajtos tészta) az ételtermoszba, mellé meleg tea az italtermoszba, és kis gyümölcs külön kis dobozkába – ez mind megy a hátizsákjába, mert minden szerdán kirándulni mennek.

és mire ezt mind megfőztem meg leszűrtem meg összecsomagoltam, már fél nyolc lett.

és akkor még a táncosruhát is összeraktam gyorsan, mert ma táncóra is lesz.

 

mint a mosogatórongy értem be a mh.emre.

Ne mszokott különösebb baj lenni belőle, de ma Ingerrel találkoztam a recepción, és ő nem éppen a legkedvesebb a kollégiám között.

Szólt is az esetről, nem csak a közvetlen főnökömnek, aki egy nagyon jó fej fiatal srác, hanem a legnagyobb vezetőnek is, aki viszont szintén egy nagyon nagyon jó fej meleg hapsi, akit nagoyn nagyra tartok és nagyon kedves és megértő.

(ma az udvaron el is kapott dél körül, hogy járok-e most akkor pszichológushoz. Mondtam, igen. és annyira profi, mert mikor bementem a szabadságomat megbeszélni vele, és négyszemközt voltunk, nem volt kíváncsi részletekre. – nem úgy, mitn a hülye korábbi főnöknőm, aki képes volt olyan kérdéseket feltenni – igaz, csak etlefonban – hogy mik a tüneteim. Anyád. majd az orvosnak elmondom…)

tehát mindezek után jön a közvetlen főnököm, ez a helyes fiatal srác, hogy Inger szólt neki is meg a nagyfőnöknek is, hogy késtem.És ő csak tisztázni szeretné, hogy semmi baj, csak ne csináljak ebből rendszert.

hiába értem én, hogy mit akrat mondani. és a hülye Inger hülye fejét is értem, aki még ott tart, hogyf kopizza a szegény kritizálós anyját, és ugyanolyan hiperkritikus, és nemfogja fel, hogy a világ nem így műxik – akkor is szarul esett, és bár a nagyfőnök szinte simogatott a tekintetével ma, amikor találkoztunk, és tudom, hogfy mindenki vigyáz rám kb. kivéve hülye Ingert, akkor is bőgicséltem ma halkan befelé-kifelé. – ha kifelé, akkor azt mondom, megfájdult a fogam.

egész anp így vonszoltam aztán magam.

kíváncsi vagyok, meddig bírom.

és jövő héttől két hétig egyedül leszek itthon a kisfiammal – meg M.val, az au-pairünkkel, a férjem elutazik munka miatt.

össze kell szednem magam.