1830
egyedüllét
Erdő mélyén lélekszélben
Merengésben úszó apró éji lények világítják be az erdőt.
- dobozba zárt üzenet
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
- Tovább
Gyakran félek...
"Gyakran félek... félek, hogy elveszítem azokat, akiket szeretek.
Hmm... Néha elgondolkodom azon, hogy vajon van-e aki engem fél elveszíteni?"
Az egyedüli társam...
Korán érkeztél ma vissza, te szürke, komor mélabússág ki, mint egy lepelként rámnehezedve merengésre késztetsz. Reggel elküldtelek, hagyj most engem, nem érek rá. Ezer dolgom van, vendégek jönnek.
Erős bűntudatom van, ha panaszkodok
Annyira félek... félek, ha panaszkodok akkor rossz vagyok, értéktelen, és tényleg úgy látom magam, hogy bűnt követtem el.
Megalkotom Saját Magamat
Most úgy egyensúlyban érzem magamat az életemet illetően, nem érzem úgy, hogy bárki is meg tudna "hatni", vagy "hatni rám" intenzívebben...
Legfrissebb hozzászólások