Disszociáció, kutyák és lélek – vissza a testbe

Érezted már úgy, hogy nem számítasz? Keltél már valaha úgy, hogy már nem számít senki és semmi? A hajtás van, a pergő percek, elérni A-ból B-be, majd B-ből C-be. Keltél már úgy, hogy tudtad, hogy már nem fog érni semmi se mi emberi? Elindulsz, az autók a reggeli forgalomban hangosan cikáznak, szinte lebegsz ebben a nagyon fura, távoli, disszociált világban, ahol valóban se testileg se lélekben nem vagy jelen, hogy ne fájjon a lét. Ilyenkor van szükség valami, grounding (földelési) technikára, dologra, mindegy, hogy visszatérj a testedbe.

……… és akkor a kezemhez ér egy aprócska nedves orr. Ismerős ahogy hozzá érek, tudom, valami, ami nem idegen tőlem. Te vagy az. (egy vizsla)  Nem tudom a neved és azt se először, honnan jöttél, csak felbukkantál és meglökted kis nedves orroddal a kezem. ❤ Vajon érezhetted az akkori állapotomat? Okos vagy. Az egyik legokosabb.

Hát te ki vagy? – szólok hozzád, végre van kihez szólnom. Nagy vidáman futsz tovább, lobog a füled, amíg látlak, megmaradok a talajon, amíg látlak, tudom, van miért. Gazdid jön, te néha hátra – hátranézel, ha út van, átjáró, megállsz, bevársz, kutyák ugatnak, te gazdi mellett mész okosan. Útközben még lopok tőled egy érintést. Barna rövid és selymes a bundád. Jól esik. Így köszönöm meg, hogy segítettél visszatalálni a testembe, még mielőtt szem elől veszítelek, ……….. újra elkezdek lebegni.

 

Ezt a kis szösszenetet a közösségi oldalra írtam, úgy érzem, teljesen felesleges, mindenfélét megosztok ezerféle helyen kb a semmiért, megoszthatnám az angol nyelvű borderes csoportban is, angolul (mivel a magyar nyelvű csoportokat már ott hagytam), de hát, nem …. egyszerűen nem érzem értelmét, mintha kb nem is léteznék …… és most azt hiszem, kikapcsolok mindent és zuhany, könyv, ágy, úgy oldom meg az életem, hogy SENKI SE LÉTEZIK. KB HOZZÁD KÉNE ÉRNEM, HOGY ELHIGGYEM HOGY LÉTEZEL. AZ EMBEREKKEL EZ NEM MEGY, SE ÉLŐBEN SE HOLTBAN , EGY KUTYÁVAL BÁRMIKOR BÁRHOL, MERT ŐK MÁSFÉLE KIS LÉNYEK, MÁSHOGY RAKTA ŐKET ÖSSZE A JÓISTEN MINT AZ EMBEREKET.  MÁR ALAPVETŐEN GÁZ IDÁIG ELJUTNI, HOGY HOZZÁD KELL ÉRNEM, HOGY ELHIGGYEM LÉTEZEL. NEM MOST ÉRTEM EL IDÁIG. HETEKKEL EZELŐTT.

NEM LÉTEZEL TÖBBÉ ….. ÉS AKKOR ÍGY NEM FÁJ … ÉS KÉSZ. PUSZTA ÖNVÉDELEM. ÉRZÉSEK ELLEN. FASZA.

Szerző:

Belépett: 3 hét

intro86

Blog kommentek: 2465Blog bejegyzések: 162Regisztráció: 24-05-2018

5 gondolat erről: “Disszociáció, kutyák és lélek – vissza a testbe”

  2. intro86

     

    Még emlékszel Picre? Hogy meséltem róla? Atyaég, de rég volt. Időközben annyi minden történik …. kiderül egy-két személyiségzavar is meg ilyesmik …. nem gondoltam bárki még emlékszik rám vagy Picre.

    Pic jól van, köszöni, míg dolgozok, sokat van itthon, aztán este úgy repülök utána mint valami papírsárkány, ugat, minden nagy kutyára hisztériázik meg idegeskedik, de hát ja …. lenn sokkal több az inger mint itt fenn, reggeli sétából fel se akar jönni mikor rohanok dolgozni. Ezért van az, hogy hétköznap kipusztulok, hétvégén meg fél napot alszok és még boltba se vágyok, Pic is elvan, ráfekszik a fejemre, meg nyalogat hátha felkelek … hát, Pic, karácsony után mikor vissza kellett szoknia, hogy itt hagyom, egyszer kétszer megágyazott magának, elrendezte a párnáit ….. mostanság újra megszokta.

    Egy kis Bogyó nevű annyira bele van zúgva, hogy hiába ide oda három hónapja ivartalanították azért csak rányomul …. Pic az haláli. Egy ideig tűri, de aztán ideges lesz, leugatja, elkergeti, de hát Bogyó levakarhatatlan. Ahogy ez megy, hátulról, előlről, oldalról , ahogy éri, meg fülébe meg mindenhova mennek az apró kis csókok …. ő meg csak elfordítja a fejét 😀 mindkettő ivartalanított … haláliak. 

    Kutyák társas életéből felkészültebb vagyok mint az emberiből.

  3. Kleó

    Kutyára ne emlékezni? 😀 Pic egy japán csin, ja. 

    Persze, őket jól meg lehet ismerni, mert egyértelmű a kifejezésmódjuk, még a negatív dolgokban is. Nem terelnek hülye dumákkal, és nem gondolnak magukban tök mást, mint amit kifejeznek.

Írj megjegyzést