''Habár normális emberként szeretnék élni, a társadalom láthatatlanként kezel.

Amint kételkedni kezdesz valakiben vagy valamiben, megjelenik a halvány érzés, mely szép lassan elcsúfítja a róluk a fejedben élő képet.

Hiányzik bennem valami abból, ami emberré tesz. 

Már vártalak. Fájdalmaim vannak. Adj valamit, mi megszabadít tőlük. Többé már nem válunk el egymástól.''

/Osamu Dazai/

Boldog vagyok mert már nem érzem úgy mintha,villám hasítana belém mikor meglátom a felhasználóneved,de ettől függetlenül még meg van,hogy szeretlek és  az a legjobb,hogy te ez ellen nem tehetsz semmit,nem tilthatod meg nekem!Lehet,hogy nem valóságos és sosem volt érzés ez,de akkor is ezt érzem.

Köszönöm.

Te vagy aki eltévedt,én pontosan tudtam,hogy merre megyek.Lehet,hogy nagyon messzire ellátsz de,ami az orrod előtt van azt nem mindig veszed észre így kimarad egy fontos részlet.

Nem értelek téged...sokszor te nem értetted saját magad,nem tudtad hol a határ pedig neked kellett volna tudnod,de természetesen én vagyok a hibás.Egyértelmű és rohadtul egyszerű.

"Ne attól félj, hogy elveszíted az embereket. Attól félj, hogy elveszíted magad azzal,hogy próbálsz mindenkinek megfelelni."   

Ezt úgy kábé mindenkinek,de csak azért kábé mert,van aki nem mer önmagával találkozni így nincs is mit veszítenie.Szomorú dolog,de szomorú más is.

Most sem könnyű,de ez legalább tiszta,nem bánt és tudom,hogy elég ha csak hagyom,majd szépen lassan elkopik,eltűnik.

''A józan ész sosem hat a bűnös emberekre,

a dolgok, melyek sokat jelentenek, végül már hidegen hagynak.

Ez a működés diszfunkcionális, és hogy elleplezd az igazságod

a meggyőződéseid leplébe burkolózol,a tényeket semmibe véve.

Eme városban egyesek egyedül élnek,

az alkony a homályból otthonainkba elhozza őket.

És ott rejtőznek életük romjain,

s olyan dolgokat látnak szemük sarkából, melyek nem is valódiak.

Jöjj vissza, ha ezt kívánod

és emlékezz arra, hogy ki vagy,

mert itt már nem maradt számodra semmi, kedvesem

és minden múlandó.

Ha világ kitagadott,

sosem derül ki, hogy miért van így,

Magadra zárhatod az ajtót, de nem veheted semmibe

az ólálkodó végromlást.

Egy bickli, 

egy kerti fal,

anyai hívó szó,

szeretet születik

és végül az álom, mely reám hull.''

/Steven Wilson/

''Csontig hatoló nyomorúságunk az istenek feledtetik,

enyhítik álmatlan éjszakáink, nyugtalan napjaink,

engedelmeskednünk kell a legkisebb parancsolatuknak is,

és az elménk, szívünk, imádatunk fel kell ajánlanunk!

Hálás köszönetet mondunk erőtökért,

és segítségetekért könyörgünk legsötétebb óráinkban!

Ó, istenek! Esdekelve kérünk bennetek

és bízunk kegyelmes válaszotokban!

Az istenek sosem árulják el a szívüket,

Nem ismerik az éjszakát,

a halál hosszadalmas tor-ülő napját.

Elégedetten játszadoznak félelmeinkkel,

és hajnali harmatcseppenként csillognak könnyeinken.

Az istenek megtagadnak, minden könyörület semmissé lesz,

Minden halandó szív utólszor dobban.

Minden emberi kéz ernyedten lóg,

Minden emberi szeretet halálra van ítélve!

Az istenek hatalmas szárnyai fénylőn felemelkednek!

Végül pedig gyászban hagynak minket.''

/Bear McCreary: Capricoperatica/

Az alábbi beszélgetés egy régi filmben hangzott el egy olyan ember között, aki bűnt követett el és mentális beteg volt a felülvizsgálás alatt a mentálisan sérült betegek börtönében, mikor azt kutatta kirendelt ügybiztos (bűnügyi pszichológus), hogy valóban megbánta-e tettét:

- Nem, Uram. Miért nem, uram? Mivel tudja alátámasztani, hogy többet sosem tesz ilyet?

- Mert akkor visszaküldenének ide, Uram.  Mert akkor visszaküldenének ide, Uram.  

- A kondicionált válasz a megtorlástól való félelmet fogja kifejezni. Ezt mit is tudjuk, tanulmányoztuk. Világos, hogy itt, jelenleg semmilyen erkölcsi érzék nem játszik szerepet, csak megjátszott.

Esettanulmányaim alapján kijelenthetem, hogy a pszichopatáknál ritkán fordul elő belső változás vagy fejlődés. Ahogy a latin mondás is tartja:

''Vulpes pilum mutat, non mores.'' 

azaz: ''A leopárd foltjai mindig változatlanul ugyanolyanok.''

- A farkasról szól az idézet, Uram.

- Hogy merészelsz okoskodni!?

- Sajnálom, Uram, de a vulpes szó farkast jelent, már megbocsásson, Uram. 

'Vulpes pilum mutat, non mores.'' szó szerinti fordításban annyit tesz, hogy:

''A farkas bundáját néha levedli ugyan, de természete nem változik.''

A vicc az az egész beszélgetésben, hogy azt jelenti a  

''Vulpes pilum mutat, non mores.'' hogy 

''A róka bundát vált ugyan, de természete (erkölcse, alapbeállítottsága) nem változik ''

"Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását..."

H....... t.

Na persze,most meg működik,de mindegy már nem üzenek semmit!

 Minden halad a maga útján.

faszom megint dupla shit...mind111..sorry

A hazugság rossz szájízt hagy maga után

A hazugság rossz szájízt hagy maga után

zúgó zuhatag

zuhanásában hazug

csepp nincs csak igaz  

M. P. haiku

"A csodát nem küvülről küldik, hanem belülről idézed meg. Aki ezt nem érti, ki van téve annak, hogy amire vár, az soha nem jön el."

Müller Péter

''A nyitott ablak nagy négyszöge most merő egy ízig csak égboltot mutatott. Ahonnét is minden fény elapadott, szigorú volt az egész, kő-hideg. Árnyak hulltak. Árnyak kúsztak fel Bartholomew magas homlokára; nagy orrát árnyak lepték el. Leveletlennek látszott, éteri-kísértetiesnek, s a széke monumentálisra nőtt. Ahogy kutyák borzonganak meg, borzongott a bőre. Fölállt, megrázta magát, meredt valami semmibe, aztán kibotorkált a szobából. Hallatszott, ahogy a kutya tappancsai, mögötte lépegetőben, surrogatják a szőnyeget.

Lucy lapozott, sebtén, bűntudattal, mint a gyerek, akinek a fejezet vége előtt megparancsolják még: mars az ágyba. 

''A történelem-előtti ember - olvasta - ez a fél-ember, fél-majom kezdett kiegyenesedni, elhagyván görnyedt tartását; kezdett nagy köveket felemelni a földről.''

A scarborough-i levelet két lap közé csusszantotta, jelezze a fejezetvéget, majd felállt, mosolygott, aztán csöndesen kitipegett a szobából.

Mindkét öreg fölment hát lefeküdni. Giles összehajtogatta az újságot, eloltotta a lámpát. Először maradtak kettesben magukra ezen a napon; csöndben voltak. A magányban az ellenségesség előrecsupaszodott; de a szeretet is. Mielőtt elalhatnának, harcolniuk kell egymással; és miután így megküzdöttek, összeölelődznek. Ölelésükből új élet születhet. Ám először harcolniok kell, ahogy a hím róka küzd meg a nőstény rókával, a sötétség mély ölén, az éjszaka világán 

Isa leengedte varrását. A nagy, huzatos-puffos karszékek irdatlanná nőttek. S így megnőtt Giles is, Isa, az ablak előtt kirajzolódva, nemkülönben. Az ablak egy ízig merő színe-se ég volt. A ház megszűnt fedelet adni. Maga az éj, az volt már csak, idők előttről, mikor utak se, házak se épültek még. Az éj volt a ház, éj, mint amilyenbe a barlanglakók valaha kibámulhattak, sziklás magasukból. 

Akkor felment a függöny. Megszólaltak.''

/Részlet Virginia Woolf Felvonások között c. művéből/

Mindig túlcsordul...már régóta tudod,de úgy érzem, képtelenség elégszer leírni, hogy mennyire hálás vagyok.Nélküled,semmit sem tudnék adni senkinek,de igazán semmit.Köszönöm százszor, ezerszer, milliószor....

F.-nak.

Utólagos kiegészítés:és még hála a többieknek is(ti tudjátok;)

Nem tudom hova írjam,leírom ide..bár ne kéne . 

Egy fecske nem tavasz,

Egy fűszál nem mező,

Egy vízcsepp nem patak,

Egy sír nem temető

''Nem ébred dal, hogy Muad'dibért szóljon

Áradva búsan a sivatag felett,

Árnyaktól elperelni gyászmécset nem gyújt

Világtalan látnok, Dűne Messiása! Idő folyosóinak magányos vándora!

Megpihent már a nyughatatlan szív, Maga a világ őrült, fenséges álmaid otthona!

Vége, érte senki sem sír.

Őrült szent ő, arányló ködből született, Valóság határán lakozó idegen

és régi jóbarát; Csak hunyd le szemed, s megláthatod. Magányos láng,

dacolva csillagok hidegével. Az idők kezdetétől állhat ott! Roppant kerekét

a Sorsnak fordítják látomá– sai.

Hangja bíbor békét hoz s ébreszt új életet. Próféta ő, örökkön

visszhangzó szavú, Ezüst folyam hűs vizéhez vezeti népét. Alakját övezi

titokból szőtt köpeny, Homoktenger partján Terád vár, Shai-hulud; Ott, hol

szeretők fonják egymásba karjaik, S a szerelem tűzet őrizi daluk.''

/Frank Herbert/

Azt hiszem, hogy elhagyni valamit, nem mindig veszteség hanem,egy lehetőség,hogy újra megtaláljuk.Néha kanyargós az út és küzdelmes,de a legjobb egy fárasztó nap után nyugovóra térni.

  Köszönöm,M.Sz. 

;) 

Én szeretem Kis Herceget, végig is olvastam fél éve újra.

Szia.Rádférne hogy,A kis herceget lapozgasd, nézhetnéd a képeket benne,a szöveget úgysem értenéd,nem is a tefélédnek írták.Most mégis itthagyok egy részletet belőle,de nem neked.

 „Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”

Egy öreg indián egyszer azt mondta az unokájának:

-Fiam: Mindenki lelkében két farkas harcol.

Az egyik farkas gonosz. Ő a düh, az irigység, a rosszindulat és a hazugság.

A másik farkas jó: Ő a szeretet, a béke, az öröm, a kedvesség és az igazság,

A fiú el gondolkodott: És megkérdezte:

-Nagypapa és melyik farkas az erősebb ?

Az öreg az felelte: Amelyiket etetted.

Hát ez nálam így szokott lenni...

miért?

Szánalmas vagy Gray! Megint csalódást okoztál! És a legszomorúbb, hogy már meg sem lepődök rajta

Már megint én hát ki más XD 

Ó,hogy az a jófej fakopáncs kopogtatná meg azt a kemény kobakodat s aztán csípne a füledbe,de inkább egyik fakopáncsnak sem kívánok rosszat mert, még azt is megszédítenéd ha tehetnéd!

.

''Nada é mais triste do que a morte da ilusão.'' Semmi nem olyan fájdalmas, mint az illúzió halála.

''Hito wa shinjitsu wo shinjirude wanaku Shinjitsu ga areba ī to omou koto o shinjiru.'' Az emberek nem hisznek magában az igazságban, ám abban hisznek, hogy jó hinni, hogy létezik.

''Sfregiata dentro, e integra fuori. Un grido che non ha eco, perché perenne. E poi silenzio''. Belül sebzett vagyok, kívül egynek látszom. Visszhang nélküli sikoly, mert örökkévalóságig tart az. Majd csend.

''La muerte es sólo el despertar de un profundo sueño.'' A halál nem más, mint egy mély álomból való ébredés.

Én mindig is nagyon melletted álltam.
Nincs bennem allkohol, csak Xanax.

-

.

.

Szia.Egy sima papírra ha,vízfestékkel festünk,az felpúposodik.Az akvarell papír viszont,magába issza a vizet és csodálatosan szétterülnek rajta a színek.Papír mind a kettő,de más eljárással készültek.Talán ennyi.

Utólagos kiegészítés: Hálás vagyok a sorsnak vagy minek,hogy ismertelek,de igazán örülök, hogy nem voltál sokáig az életem része.

Nem is hiányzol csak az eső fáj...s még mindig ez az eső...egy sima,mezei papírra is lehet olyan dolgokat rajzolni ami meghazudtol egy fél vagy akár,egy egész életet : )

Pszt

.

.

.

.

.

.

Na jó, elég volt

Jön a Delta Variáns ki hogy fél tőle?

.

Ó, de jó, h felhoztad ezt a topicot!
Puci, menj a 3,14CSA-ba!

Hiányzol Reményke 

Az üres Facebook profilomon Várlak Reményke