''Habár normális emberként szeretnék élni, a társadalom láthatatlanként kezel.
Amint kételkedni kezdesz valakiben vagy valamiben, megjelenik a halvány érzés, mely szép lassan elcsúfítja a róluk a fejedben élő képet.
Hiányzik bennem valami abból, ami emberré tesz.
Már vártalak. Fájdalmaim vannak. Adj valamit, mi megszabadít tőlük. Többé már nem válunk el egymástól.''
/Osamu Dazai/