Én mindig is nagyon melletted álltam.
Nincs bennem allkohol, csak Xanax.

-

Szia. Én,nem értek a mittudoménkicsodák nyelvén és valószínűleg egy, mittudoménkicsoda tolmács sem tudna nekem segíteni...gyanítom, hogy te még a mittudoménkicsodák  között is különleges vagy...hát..ez van.

Szia.Egy sima papírra ha,vízfestékkel festünk,az felpúposodik.Az akvarell papír viszont,magába issza a vizet és csodálatosan szétterülnek rajta a színek.Papír mind a kettő,de más eljárással készültek.Talán ennyi.

Utólagos kiegészítés: Hálás vagyok a sorsnak vagy minek,hogy ismertelek.

Pszt

.

.

.

.

.

.

Na jó, elég volt

Jön a Delta Variáns ki hogy fél tőle?

.

Ó, de jó, h felhoztad ezt a topicot!
Puci, menj a 3,14CSA-ba!

Hiányzol Reményke 

Az üres Facebook profilomon Várlak Reményke 

Egyszer elmentünk 6an egy kocsmába mint a gonoszok és láttam hogy az italtól mindenki hazudozni kezd, olyan érdekes mert biztos mind az italt mind a gyógyszereket lehazudják 

Nem is tudom mit reméltem. Csak egy naív, romantikus álmodozó vagyok. Talán elér Hozzád. Nem kívánok mást mint barátságot.

Nem szeretem bevallani magamnak sem. Valahova eldugtam a tudatom legmélyére, hogy ne fájjon. De ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon hiányzol. De nem az, aki most vagy, hanem aki eddig voltál. Akárhányszor próbáltam újra közeledni feléd az elmúlt időszakban, rá kellett jönnöm, hogy ez már nem az a valaki akit olyannyira megkedveltem. Egyszerűen minden mondatodból azt érzem, hogy basszam meg. Basszam meg, mert hogy most már neked is van életed. Nekem eddig is volt, mégis fontos voltál. És sosem dörgöltem az orrod alá, hogy más is fontos nekem, de én most már csak basszam meg és fájjon nekem hogy már le lettem cserélve. Hát tudod G., baszd meg te is.

Nagyon fáj. Még mindig. És az is, hogy neked nem. Hiányzik, amikor simogattad az arcom, vagy ébredés után megfogtad a kezem, amikor úgy feküdtünk fent, hogy azt éreztem, szeretsz. Amikor aludni látlak, amikor én vagyok a nagykifli. Ezekbe az illúziókba kapaszkodom még, hogy ez volt az igazi éned. Pedig tudom, hogy az egész csak egy illúzió volt, olyan ez, mintha nagyon szeretnék hinni benne, hogy létezik Isten. Pedig ateista vagyok. És hülye.

Köszönöm! EZ sokat jelent nekem..Talán nem is tuod hogy milyen sokat... Remélem hálás lehetek majd Neked! 

Drága NoGood, 

Mindig Van Remény, Mindenki számára, Kérlek Soha Ne Add Fel, Nem Vagy egyedül, Szeretünk!

UI.: Gyönyörűek A Szemeid!

Drága Marcell (Remény), Szeretnék Veled Szeretkezni, de nem lehet, mert mások is Szerelmesek Beléd, ezért Örök Szenvedésre vagyok ítélve, de én mégis úgy érzem, hogy Asztrálisan Együtt Tudunk Lenni 

Visszaraktam a proana.hu-t, még szerencse, h volt mentés, a jelszót is visszaállítottam, MERT ÉNKE A MÁSIK ADMIN OTT, és Őt Nagyon Kedvelem, csak szarul esett amit írt, de tudom, motiválásnak szánta, én hülye meg kiakadtam, de már minden a régi 

Nem vagy dagadt, és nem is vagy olyan alkat, h bármikor az lehetnél.

Na hiszen, én, mint normális... Ez aggasztó.

Annyira Fáj az, hogy mindenki csak bánt kivéve Remény és Kleó, de rajtuk kívül nincs is normális ember... az emberek ítélkeznek felettem, pedig nem tudják mennyi rosszon vagyok már túl. A weblapomat megszüntettem mert itthon rámparancsoltak, igaz a jelszót ott megváltoztattam de csak mert kibuktam azon hogy akiben bízok és kedvelek daginak nevez engem ami igaz de így is hánytatom magam és tömnek de nem érdekes. Én is hirtelen sértettségből cselekedtem, bocsánat X. De rosszul vagyok, beteg és fájt ez a ledagizás, bocsánatot kérek.

Veronika42 nem én vagyok, csak ezt szeretném tisztázni, sztem tudom ki, de Ő nem Remény hanem valaki akit ismerek és kedvelek csak Ő azt hitte hogy nem szeretem pedig igen de csak mint barátot és ma tényleg zabáltam csokit öntudatlan állapotban de már hányok az ételtől. X, soha nem akartalak bántani semmivel de lekövéreztél engem ez nem szeretet bocsi. Tudtad jól hogy erőszak hatására híztam meg és le akarok fogyni.

Ne idétlenkedj! Azé' van, h írjunk!!!

Bocsánatot kérek, hogy sokat írtam ide is 

Összegyűjtöm az érzéseimet, lelocsolom benzinnel és felgyújtom a +!%/be, vagy lehúzom a vécén, minek kellett írnod. Örülsz, hogy még ma is találtál a csokiból?, amit eldugtam random nálad én meg két üzivel feljebb írtam, hogy még szeretlek (amit sose mondam ki), hagyjál békén. Ez kiábrándító volt, köszönöm. 

Köszönöm, te is nekem 

Remény, hiányzol 

Ez az élet maga a pokol. Csak R-ért ragaszkodom hozzá, ha Ő nem lenne, akkor az életem is értelmetlen lenne. Legszívesebben itthagynám az összes embert és R-el elmennék valahová, ahol nyugalom és béke van.

<3 :) 

Szívesen 

Köszöjünk :) 

Drága Reménykém, visszaállítottam a régi jelszavaimat az alapértelmezett fiókjaimra (azt a jelszót, amit Te tudsz), csak valaki még tudja azokat a jelszavakat, de mindegy, a lényeg, ismét ugyanaz a jelszóm (csak a gmail fióknál 2-es is van a jelszó végén), szóval be tudsz lépni, ha szeretnél, én Benned megbízom, Nagyon Hiányzol... 

Én most szerencsére jól vagyok, remélem, hogy a többi élőlény is

Talán csak az érettségi miatt volt. Vagy valami múló pasi-ügy miatt. Remélhetőleg ma már vidám.

Ma találkoztam egy fiatal lánnyal a metróban. Volt valami mély szomorúság a hangjában, ahogy megkérdezte tőlem, hogy merre megy a metró.

Felszálltunk. Leült mellém. Éreztem, hogy valami miatt a közelemben akar lenni. Amit éreztem, az nem igazán félelem volt. Inkább aggódás. Nem láttam az arcát, de tudtam; sír. Óvatosan oldalra fordultam. Tényleg sírt. Folytak a könnyei.

Átnyújtottam neki az utolsó papírzsepimet, mire heves zokogásban tört ki. Megkérdeztem: akarsz róla beszélni? Mire csak ingatta a fejét, hogy nem. Megfogta a kezem én pedig az ujjammal megsimogattam a kézfejét. Szinte éreztem a fájdalmát. Egy vadidegen volt, mégis azt éreztem, hogy tudom mit érez. Mintha... Ismertem volna...

A következő megállónál aztán felpattant, azt mondta "köszönöm", elköszönt és leszállt...

Remélem... Jól van...

És kár, hogy folyton félrekúr egy kicsit...

Kár, hogy hamisak a papírok, ezért csak a jegygyűrűt szabad hordanom

Lucyliu

Terhes vagyok, ha minden igaz. Éljen, már egy éve házasok vagyunk, pont ideje van. 

:D 

Apám végre megnyugodhat, hogy olyan társam van, aki figyel rám és megbízható. Régebben azt mondta, hogy ezt azért megvárja.

Terhes vagyok, ha minden igaz. Éljen, már egy éve házasok vagyunk, pont ideje van. 

:D 

Apám végre megnyugodhat, hogy olyan társam van, aki figyel rám és megbízható. Régebben azt mondta, hogy ezt azért megvárja.

Arra gondolok Reményke, hogy valahogy önkontrollt fogok gyakorolni. A Facebookon nem posztolok már, de kitörlöm amit szeretnék. Jobb lesz így nekem, nyugodtabb vagyok, ha el tudok bújni. Vagyis, ha csak úgy elvagyok egymagamban és szemlélődök.

Nem vagyok jól, de az orvosomnak nincs elég ideje, hogy elmondhassam a problémáimat, mielőtt ő lett az orvosom, senki nem vállalt el, de ő igen, ezért hálás vagyok, igaziból ő nem pszichológus hanem pszichiáter, neki az a dolga csak, hogy felírja a gyógyszereim, kezeletlen vagyok pszichológiailag, mert szegények vagyunk, nincs segítség, mindenhez pénz kell, nekünk megélhetéshez kell, de rengeteg bajom van, főleg testi de metális is bőven akad, be vagyok zárkózva magamba, a közhelyes "jótanácsok" sz*rt sem érnek (bocsánat), például hogy mozduljak ki, mozogjak, f*szt, ahhoz sincs sokszor energiám hogy üljek, nemhogy még aktív is legyek mintha semmi bajom nem lenne, és ez senkinek nem tűnik fel, a család nem betegnek kezel engem, elvárások amiket nem bírok teljesíteni. Aki szegény, az hová forduljon... és hogy, ha nagyon beteg...?