Üzenetek családtagjainknak

35 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés


Offline
Csatlakozott: 2020 dec 13

Szeretlek Anyu! Nagyon hiányzol!


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Ma csak 3X hívtál fel, hogy a te lelki problémáidról beszéljünk. Nincs ezzel semmi gond, tudod hogy szívesen meghallgatlak. Összesen 20 percet beszéltünk, sajnálom hogy az én dolgaim ebbe az időbe nem fértek bele neked....

ja amúgy én is jól vagyok, köszi hugi. Sad

(pedig mennyi minden van, amiről már nem is tudsz... amit már nem is mondok, mert... minek... minek mondjam neked, hisz úgysem érdekel, úgyis csak kiakadsz, úgyis csak megsértődsz, úgyis csak én leszek a szemét, akit nem lehet megérteni....)
Rosszul esett, hogy a múltkor megbántottál... nem mondtam... de rosszul esett. Miattad vannak azok a sebek a lábamon. Nem mondtam el őket, pedig te okoztad. Miattad vagyok megint olyan mélyen és nem tudok felmászni, mert... mert azt érzem nincs aki felhúzzon. Sad HIÁNYZIK A TESTVÉREM! Szeretlek...


3
Offline
Csatlakozott: 2017 már 26

Engem elengedett, mert már akkor megmondta, hogy majd ha lesz valakim, akkor leszáll rólam. Most már férjem is van.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 26

lucyliu írta:

szeretlek apa és anya, még úgy is, hogy sosem mondtátok el, hogy cigányok vagyunk.

Jót sírdogáltam ezen tegnap este. Végre tudtam sírni, már azt hittem, hogy valami más bajom van. Hát föl kellett pofozni ahhoz, hogy sírni tudjak. A férjem megcsinálta, már évek óta nem tudtam sírni. 

volt valami beteg ember a városban, aki még a bátyámra is rálőtt. Engem megfenyegetett hogy kiharapja a nyelvem. Dobálták le az embereket abból a kollégiumból. 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 26

szeretlek apa és anya, még úgy is, hogy sosem mondtátok el, hogy cigányok vagyunk.


6
Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Soha se bocsátok meg, el voltam hanyagolva és most se vagyok nektek fontos. Nulla megértés van bennetek felém. 


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Üzenem a "családtagjaimnak", hogy nagyon szeretném, ha végre békén hagynátok, hálás vagyok a sok sok sok törődésért, de NEM IGÉNYLEM, egyedül akarok lenni (nem intézetbe kerülni!!!), itthon a saját szobámban, EGYEDÜL.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

26 évig nem náluk laktam, de azalatt is "függesztettek".


9
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Hát nehéz akkor is a függés, ha az ember náluk lakik pl.



Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Artifical Skizo írta:

Üzenem nekik, hogy olvassák el ezt a cikket.

https://divany.hu/eletem/2018/12/12/gyermekkori-seruleseink/

 

Na szóval: "A szüleidet nem fogod tudni megváltoztatni, persze a velük való kapcsolat megszakításáról szabadon dönthetsz, hiszen már nem függsz tőlük." – Hát ezek nem kis munkával, folyamatosan bebiztosították, hogy függjek tőlük...


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 16

Nagyon jo ez a topic! Lehet en is irok, bar nem a szuleimnek (veluk szemelyesen letisztaztam mar a gyermekkori serelmeimet), hanem anyosomnak vagy aposomnak. 


12
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Én is pont most olvastam, párom küldte nekem.

Elég jól összefoglalja a lényeget.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Üzenem nekik, hogy olvassák el ezt a cikket.

https://divany.hu/eletem/2018/12/12/gyermekkori-seruleseink/

 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nem volt kifejezetten tudatos...


15
Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Amúgy tényleg véletlen egybeesés volt? Wink


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Hát, egyébként pont mondani akartam, hogy én már MOST nem emlékszem, mikor veszítettem el a szüzességem. És nem a körülmények tehetnek róla (tehát nem voltam bedrogozva, leitatva stb., normál, standard, unalmas kis szex volt).


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Na de mit szóltok, milyen szupi a memóriám?!


18
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Csak írta:

Boldog 43. szűzesség elvesztése évfordulót!

Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 19

Boldog 43. szűzesség elvesztése évfordulót!



Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Anyámnak ma születésnapja van. (Olyat nem illik mondani, hogy hiába, a szar sokáig eláll Sad ) Viszont ez a nap egyúttal a szüzességem elvesztésének 43. évfordulója is. Persze véletlen egybeesés.


21
Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Hát igen, ez is benne van...


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

az a legrosszabb, hogy önmagamat mindennél jobban gyűlölöm, amikor ilyet érzek.... crying


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Kedves családtagjaim, gyűlöllek titeket. Gyűlöllek titeket, amiért sosem vettétek a fáradságot, hogy megértsétek az én szeretetnyelvemet, hogy észrevegyétek, hogy nem azt adjátok nekem, amire nekem szükségem van. Gyűlölöm, hogy sosem lesztek hajlandóak túllépni a személyes kis sértettségeiteken, hogy egyszer kell csak elkúrnom valamit, és onnantól kezdve hiába próbálok meg közeledni és bármi konstruktívat létrehozni veletek, folyton abba kényszerülök, hogy az új kapcsolat felépítése helyett abba ölöm az energiáimat, hogy megpróbáljam lebontani a sértettségeteket. Gyűlölöm, hogy nem látjátok, ez milyen geci fárasztó törekvés a részemről, és egyszer sem veszitek észre, mikor kifogyok az energiából, és kb. haldoklok a fájdalomtól.

Fenének basztatok ide. Mindig minden csak rólatok szólt, szól és fog szólni, az én véleményem meg le van szarva. És ha letükrözöm, amit ti csináltok, hogy észrevegyétek, mit csináltok, még akkor is csak én leszek a szar alak, aki titeket megsértett. Bárcsak elpusztulnátok már végre mindannyian.


24
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Nálunk úgy néz ki a családi kommunikáció, hogy 

a anyám regénnyi leveleket ír, amikből kiderül, hogy ... na ezt megtartom most magamnak

b apám nem ír soha semmit, telefonbeszélgetéseink 10 mp-nél nem voltak még hosszabbak, sms-t nem tud írni

c tesóm és sógornőm szóba állnak velem és méghozzá kedvesen, akkor, ha éppen van rá idejük, de ált.ban nincs.

Nem üzenek semmit, itt vagyok, ragyogok, még élek. Gyertek el hozzám és nézzetek meg magatoknak. Na, mégis egy üzenet lett belőle. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Nem az a baj, hogy neked ez a véleményed, hanem az, hogy nekem is.

De azt hiszem, abbahagyom mára a kommunikációt. Túlságosan össze vagyok zavarodva. Nem tudom, mi van ma, murray head erre is azt mondaná biztos, hogy front van - a lényeg viszont, hogy valahogy nagyon tombolok. Tárgyszerűen leírva: vihar van, és érzem, folyamatában, ahogy éppen és most tép szét. De ez a leírás még mindig a közelében sincsen annak, amit érzek, és attól, hogy nem tudom találóan megfogalmazni, csak még dühös(ebb) is leszek.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

Szerintem szinte mindenki, de az emberek többsége biztosan azt érzi, hogy nem értik meg igazán a lényét, nem szán rá elég időt és energiát a környezete.

Van aki könnyebben veszi ezt, mások meg sokkal nehezebben viselik.

Azt gondolom, hogy nem felesleges erőfeszítés odafigyelnünk másokra, mert cserébe mi magunk is nagyobb eséllyel megkaphatjuk ugyanezt a figyelmet.


27
Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Azt hiszem, ez a mondat már önmagában elég egy öngyilkossághoz.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Tehát minden próbálkozásunk ellenére mindig is csak félre fogjuk érteni egymást?


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

Azt gondoljuk, mindössze csak annyira vágyunk, hogy lássanak minket.

Ez mégis valahogy túl nagy elvárás, hiszen nem látnak, nem láthatnak.

Ahogyan az esetek többségében valszínűleg mi sem látjuk őket....


30

Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Ja, ezután a "követelőzős" levél után kb. fél évvel váltottam néhány sort anyámmal. Kérdeztem tőle, hogy:

"Ezek szerint olvastátok a levelemet. Miért nem válaszolt senki?"

Reakció:

"Mit kellett volna rá válaszolnunk?"

 

Ha három mondattal kellene leírnom a magányt, ezt a párbeszédet idézném.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Én meg már rengeteg ilyen levelet EL IS KÜLDTEM a családtagjaimnak. A hatása: mondanám, hogy semmi, de azt hiszem, még annál is kevesebb. Annyi csapódott csak le a családtagjaimnak, hogy én mennyire gyűlölöm őket (közvetítő embereken keresztül ismertem meg utólag ezt a véleményüket), és közvetlen választ nem is kaptam ezekre a leveleimre. Nagyjából olyan volt, mintha az űrbe hullottak volna a soraim, és ami hatásuk lett, az is csak az a közvélekedés volt, hogy túlságosan indulatos vagyok, meg hogy nem lehet nekem megfelelni, meg hogy nem tudom megbocsátani a régi sérelmeket.

Holott szerintem a leveleim pont arról szóltak, hogy mennyire VÁGYOK arra, hogy kölcsönösen elengedjük a régi sérelmeket, és belekezdjünk közösen valami jóval higgadtabb és őszintébb dologba, amelyben kifejezzük egymás iránt, hogyha még érzünk legalább egy minimális szeretetet... és nulla válasz érkezett, én meg csak érezhettem a szégyent, ami elborít amiatt, hogy már megint túl heves és túl őszinte voltam, meg hogy, úgy látszik, már megint nem találtam meg a megfelelő szavakat...

Az egyik ilyen, utolsó levelemben már tényleg nagyon dühös voltam, és kifejtettem, hogy "követelem", hogy elfogadják végre a férjemet, meg hogy láthassam az unokaöcsémet stb., stb. Egy ismerősömnek (anyapótlékomnak) mindezt elmondtam, ő meg csak annyit kérdezett, hogy "Miért hitted azt, hogy alapod van egyáltalán követelni bármit is? Nem vagy olyan pozícióban." Totál leforrázott ez a vélemény is, úgy éreztem (és érzem magamat azóta is), mint valami kivert kutya...


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

nagyon kifejező, megrendítő üzenetek...

én is tervezem már egy ideje, de még arra sem volt merszem (vagy elszántságom), hogy magamnak megfogalmazzam.


33
Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kedves Anyu!

Kérlek, bocsáss meg, hogy mire rájöttem, hogy nincs miért haragudnom rád, akkorra meghaltál, és soha nem beszélhettük meg, még álmomban sem, hogy nincs rád miért haragudnom, viszont neked sincs rám miért haragudnod, és ez az egész harag dolog valami félreértés volt, a félreértés régen kezdődött, lehet, hogy még a születésem előtt, mert mit akar valaki, aki anya lesz, vagy mitől lesz anya, ezeket a kérdéseket kell feltennünk, és akkor lesz benne egy félreértés, mert én például azt gondoltam, hogy egy anya szeret, és te szerettél is, csak nem úgy, hogy én érezzem, hogy anyám szeret, amiről, most belátom, én legalább annyira tehettem, mármint hogy nem éreztem, mint amennyire te tehettél, mármint hogy nem tudtál úgy szeretni. Gazos a sírod, és engem furdal a lelkiismeret, ennyi maradt, és egy nagy, feltétlen, szeretet.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Na, akkor kezdem az üzenést, EGY DALLAL!  wink

 

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen