Szerintem ami nem a tudatos részekre hat, nem racionalizál és intellektualizál, az nem a felszínen mozog. Mint pl. a pszichodráma vagy a táncterápia, egyéb művészetterápia is ilyesmi szerintem.
A táncterápia vagy az agyagozás erősíti az ösztön-ént, a kapcsolatot az anyaggal, (testtel, földi léttel) ami sokszor sérülten van meg egy pszichés betegnél.

na igen, eleve nagyon gáz, hogy a pénztől függ mindez. de pont nemrég beszéltem egy francia haverommal, na hát ezek szerint Nyugatoin se jobb a helyzet. náluk havi 1 ülést fizet a TB, a többi csak magánban mehet. havi 1 ????? az meg mire jó ?? de persze Ausztriában, Németoban jobb a helyzet. 

ez a terápia pedig, hát érdekes, ilyenben nem volt még részem. eddig még az analitikus volt a legszimpibb, de nem tudom ... csak nekem tűnik úgy, hogy meglehetősen a felszínt kapargatja és nem igazán megy mélyre? 

A sématerápiáról nekem azt mondták, hogy azért segíthet, mert nem racionalizálva hat, nem kell ventilálni, mint az analitikusban. A tudatalattira hat és nem tudom ésszel manipulálni.
Nekem ez jól hangzott, mert utálok 30 évvel ezelőtti érzéseimről pofázni meg egyáltalán úgy szellemileg lefáraszt, ha a problémákban vájkálunk szavakkal.
Persze, valami kiindulópont itt is kell.
A "mágikus helyek" elve alapján működik, hogy bele tudsz helyezkedni bizonyos szereplők személyébe és úgy "üzensz" magadnak.
És tényleg nem mindegy, melyik széken ülsz (apád, anyád, gyerekkori önmagad stb.), egészen megváltozik a hangod, a mimikád, a testtartásod.
Én sajnos rövid ideig jártam, mert nem tudtam tovább fizetni...

Szebb napokat, a SOTE nappali kórházról van valakinek tapasztalata? Hogyan működik? Akár a két hetes csoportok, akár a négyhetes... próbáltam érdeklődni, de nagyon bunkó volt a telefonos nő, azt mondta, hogy ha nem tudom mit akarok, akkor ne jelentkezzek, mert csak foglalom a helyet... de honnan tudnám, hogy vállalható-e a számomra, ha semmilyen információt nem ad? Végül adott egy időpontot egy pszichológushoz, hogy vele beszéljem meg. A két hetes érdekelne, de akár a négyhetes is, csak közben dolgozni is kellene, amire egyre inkább alkalmatlan vagyok.

Szerintem egy terapnál az a jó, ha nem egyetlen módszerhez ért.

Pl súlyos bántalmazásnál, megerőszakolás stb kellhet egy arra fókuszáló feldolgozás. Lehet verbális, EMDR stb.

A séma szerintem a gyerekkorból, rossz nevelés miatt hozott maladaptív megküzdés redukálására jó + feldolgozhatóvá válik a szülőktől elszenvedett sérülés. Adaptívvá pedig úgy alakítja, hogy eleinte nem, de végül abban komfortosan érzi magát az ember. 

Nekem a gyerekkori élmények már távoliak, nem felkavaróak, feldolgozottak, de maladaptív viselkedést provokálhatnak bizonyos szituk.

Szerintem egy terapnál az a jó, ha nem egyetlen módszerhez ért.

Pl súlyos bántalmazásnál, megerőszakolás stb kellhet egy arra fókuszáló feldolgozás. Lehet verbális, EMDR stb.

A séma szerintem a gyerekkorból, rossz nevelés miatt hozott maladaptív megküzdés redukálására jó + feldolgozhatóvá válik a szülőktől elszenvedett sérülés. Adaptívvá pedig úgy alakítja, hogy eleinte nem, de végül abban komfortosan érzi magát az ember. 

Nekem a gyerekkori élmények már távoliak, nem felkavaróak, feldolgozottak, de maladaptív viselkedést provokálhatnak bizonyos szituk.

Nekem egyéniben van sématerápiám és totál más, mint amit a csoportosról írsz. Pedig nagyon az elején járok mert aktuális bajokkal, gyógyszerrel, krízissel, terap szabijával megy az idő.

Kaptam hozzá 180 oldalas angol leírást.

Nekem nem nulla az önismeretem. Nem mondom, hogy tökéletes, de a semmitől nagyon távol áll.

Megtanítja felismerni, ha sémamód aktiválódott (azt is, hogy melyik), idővel majd azt is, hogy milyen sémamód van egy másik mögött. Az egyik elfedhet egy másikat.

Szerepjátékok is vannak. Büntető/követelőző szülő, sérülékeny gyerek (pl dühös vagy fél), egészséges felnőtt a szereplők.

A korábbi traumatizáló, vagy csak szülő tartós hibás viselkedés miatti sérülés van eljátszva.

Nemcsak önismereti. Jól rávilágít arra, hogy milyen gyerekkori szülői viselkedés áll a tünetem, problémám, hibás viselkedésem mögött. Teljesen összeköti a jelent a múlttal. 

Azzal semmire nem mennék, ha azt mondaná, hogy x dolgot rosszul gondolok. Gondoljam máshogy. Ha el van játszva és értem a múlt és jelen közötti kapcsolatot, akkor értem és tudom másként gondolni. Nem minden helyzetben triviális ez (nyilván egyértelmű nemi erőszaknál stb).

Mi főként gyerekkorban szülővel tapasztalt zűrökkel foglalkozunk, nem felnőttkori traumákkal. Gyerekkoriból is csak azzal, ami hatással van rám. Pl köze van a szorongásomhoz.

Erősítem az egészséges felnőtt részt. Nyugtatom, bíztatom a sérült gyereket.

Azt tanítja, hogy MINDEN ÉRZÉSHEZ JOGOM VAN!

Krízisnél vagy afele haladva sokszor megállított egyszerű technika (némán üvöltés, hangos zene, jég csuklóra téve - úgy jobban fáj, mint tenyérben mert elszorítja az ereket és nem jut elég vér a tenyérbe, ami végül nagyon fáj).

Vagy:

Mindfulness. Pl megfigyelni mit érzek, mit gondolok, külvilág (hang, illat, hőmérséklet, tapintás) és elfogadni a szenvedést. Nem célom ilyenkor változtatni. 

De ezek csak túlélő, elviselő technikák.

Sématerápia ennél tovább megy mert ezek nem mindenre ráhúzható technikák, nem is annyira sémásak, inkább DBT-sek. (Arrs nem jártam, de tanultam máshol mindfulness medutációt).

Nekem oldotta a szorongásom mikor azt mondta, hogy ér/jogom van szorongani bizonyos helyzetekben, mert az még akár reális is lehet. Hiába kifogásolta X ember. (X rám parancsolt, hogy ne stresszeljek mikor izgultam). Ha nem lenne reális, akkor is jogom lenne az érzéseimhez. (attól még cél elérni, hogy ne legyen túl erős a szorongásom vagy más érzés.)

Vannak nem normális viszonyulásaim, amik normális mederbe terelhetők. Nem mindig...

De nem minden erős "húzásom" indokolatlan, túlzó szerinte. Hiába kifogásolják esetleg néhányan, vagy tartják borderesnek, szerinte nem az.

Nekem a K tartós elhagyása a cél mert alap dolog terápiához elhagyni. Hol a hatásától, hol az utóhatásától, hol a megvonásától kínlódtam. Közben azt sem tudni hogyan lennék nélküle 3-4 hónap után. 

De ettől még nem minden szer tilos. Ritkán kicsit szabad inni, vagy nagyon ritkán (évi max 3) F-es cigit szívni. Legkevésbé ezt tartja károsnak.

Kevés alkoholt konkretizáltuk.

Pl limonádé 4cl vodkával. Ez 2x.

Nem ivóként, gyógyszerekkel, gyárilag alacsony alkohol toleranciával kb ennyi még belefér szerinte.

Mindenre a séma sem megoldás. Pl bipolra kell majd gyógyszer, de szorongásra jó lehet a terápia és depressziót is enyhíthet (de nem old meg mert a téli depim eléggé biokémiai, nem gondra reagálok így).

Most viszont az a cél, hogy gyógyszerrel elfogadhatóan legyek mert full szétesve nem lehet terápiával haladni.

A Traumaközpontot találtam.

Nap-kör jó. Ott vagyok évek óta.

Köszönöm! Meg tudod adni, hogy kit találtál? Akár privátban? Sokat keresgéltem, de traumára összpontosító nem rémlik, pedig jól hangzik.

Még annyit, hogy a helyedben olyan terapeutát keresnék, aki képben van a betegségeddel kapcsolatban. Valami trauma alapú mozgásterapeutát találtam a neten.

Sajnos az elektrosokk szükséges, ha semmi gyógyszer nem használ, vagy kibírhatatlan mellékhatásokat okoz......

De szerencsére nem sokaknál fordul elő ezen állapot, hogy semmi nem használ egész palettából.

Művészetterápia, drámaterápia és KIP (szimbólumterápia relaxálással és képezéssel egybe kötve, amikor elképzelsz valamit alfa módban - csak terappal végzendő, otthon nem) hasznos és eredményes.

Thalassa-ház egy nagy sz*r, még kapálni is kell, meg 7 - 10 ágyas szobák. 

Tündérhegy annó jó volt 2007-ben meg 2009-ben mikor ott voltam, jó lógusok, csapnivaló áterek. 

Nap-kör sokak szerint jó, bár 10 ezer forint/alkalom, és nagyon hosszú várólista. - ez utóbbiról nincs személyes élményem, de sokan dicsérik

Személyes tapasztalat, és sokaknak innen is NEM HASZNÁLT SÉMATERÁPIA:

Szerintem az akkor jó, ha nulla önismeret van, vagy ilyen kevésbé súlyos élethelyzetek.

Kb. ennyit tud a gyakorlatban (amikor én voltam, így zajlott):

- ha fél, hogy hamar meghal halálos betegségekben vagy fiatalon, akkor mozogjon sokat, minden nap rendszeresen - felsorolják csoporttársak, hogy mit mozognak

- ne törődjön vele, ha pletykálnak, minden csoda 3 napig tart - majd abbahagyják

- nem kell tökéletesnek lennie, teljesen alárendelni magát másoknak akármilyen módon, hogy szeressék - nem csak akkor fogja szeretni család, ha 4 fogásos menüt alkot, ha teljesen kiszolgál másokat, attól még nem lesz népszerű

- attól még, hogy egyszer megverték, de azóta nem is történt meg ez, nem kell félnie buszon való utazástól

- hallgasson zenét, hogy buszon való utazás közben kizárja embereket, zavaró hangokat, szorongást

Persze, ha valakit megerőszakoltak, érzelmi terrorban tartanak, vagy komoly fizikai beteg, azzal nem nagyon tudnak mit kezdeni, akkor sem, ha bipoláris, vagy más egyéb ilyesmi!!!!

Különben meg utálom kognitív-és-sématerápiát is, és még rajtam kívül sokan, hiszen abból indulnak ki, hogy nem jogos a fájdalom, félelem, én gondolkodok rosszul és általánosítok. 

Eleve azért zsákutca, hiszen rosszul működő társadalom miatt történhet meg fizikai, érzelmi abúzus, bullying (iskolai zaklatás) stb. 

Azzal, hogy kb. megtanítanak tökéletlen világ és emberek tökéletlenségének tényére, és rámutatnak, hogy alkalmazkodni kell és el kell fogadni világ ilyen voltát, meg adnak pár tippet, hogy hogyan viszonyulj szó szerint mindenhez, milyen az egészséges viszonyulás, azáltal semmi nem lesz megoldva.

A társadalom és emberek működését kellene megváltoztatni, általános iskolától kezdve, de ez nem érdekel senkit, így tedd túl magad megaláztatásokon, világ sötét tényein, oldalain. 

Mind a kettő csak és kizárólag konformista embereknek hasznos, azaz azoknak, akik szeretnek megfelelni társadalmi elvárásoknak - iskola - család - szakma/egyetem - bejárós munka - konzervatív, keresztény elvek - nyugdíj - unoka - halál

Köszönöm, szerintem kipróbálom! Végülis maximum egy újabb negatív tapasztalat, de az esélyt megadom arra, hogy pozitív tapasztalás legyen. Azért, ha valakinek van tapasztalata mozgásterápiával kapcsolatosan, ne legyen rest leírni nekem.

Igen, ezzel én is így vagyok, hogy amikor szarul vagyok, akkor még szarabbul vagyok attól, ha a többiek meg mind normálisak és boldognak látszanak körülöttem. Viszont ha jobban vagyok, akkor a jóga jót tesz. Oda azért nem mindenki azért jár, hogy jó alakja legyen Hanem mert szoronganak vagy fájnak az izületeik, stb. Én kevésbé dinamikusat választottam, a yin-t. Nagyon jót tett. Légzést is tanítottak, amit mozgásterápián is fognak.

Biztos érdemes kipróbálni, jó ötlet!

Mozgásterápiával kapcsolatban van valakinek tapasztalata? Szívesen kipróbálnám, anno a művészetterápia is jó volt TH-n. Attól tartok, hogy ott inkább átlagos emberek vannak, és önfejlesztés miatt mennek, ami nem baj, csak félek, hogy nem vagyok odavaló. Azért mennék leginkább, mert nem tudom az érzéseimet kommunikálni és lehet, hogy mozgással menne valami. Vagy nem, de egy próbát megérhet. Valakinek tapasztalata esetleg?

ECT - elektrosokk

https://index.hu/tudomany/2021/08/22/sokkolo-mennyien-vetik-ala-magukat-...

Mi a művészetterápia?

http://www.ifjusagi-lelkisegely.hu/cikkek_layout.php?element_id=126

Nagyon jó kis írás!

Sématerápia:

https://relaxapont.hu/2020/01/23/sematerapia/

https://relaxapont.hu/2018/07/16/sema-szorny/

https://relaxapont.hu/2016/05/20/sematartomanyok-semak/

Nekem nem használt. Két terapom érintett meg, egyiknél sem voltam 3-4 alkalomnál többet sajnos.

Nekem is segített. Ma azt mondta, h ilyen állapotban nem lehet, de ha jobban leszek, folytathatjuk.

Az jutott még eszembe, hogy egy részeggel vagy egy kábszeressel beszélgetek, az vajon mit jelenthet neki. Talán totál felejtős.
Én. pl. ha iszom, a szorongásom kábé a negyedére csökken, és nem is kell hozzá sok pia (amúgy elég sokat iszom, ha éppen). Szóval nem nagyon vannak gondjaim akkor.
Nem nyugtatott meg az sem, hogy "maga szorongó alkat, fogadja el", meg hogy "úgy néz ki, bipoláris, élete végéig gyógyszert kell szednie".
Az egyetlen hasznos dolog, ami megmaradt a terápiából az volt, hogy "el fog múlni". Mondjuk kérdés az, hogy milyen irányba...
 

Má' nincs.

Mindenkinek jó a terápia, ha másra nem, a betegség megemésztésére. 

Van benne igazság.. sokszor nekem is beszélhetett a pszichológus 1-1 AP szedése közben, max megnyugtatásnak volt jó vagy csak éppenséggel felidegesített.  Szerintem a pszichoterápia inkább olyanoknak való akik megvannak gyógyszer nélkül huzamosabb ideig is vagy csak AD-t szednek..  

(Miért lett kettő?)

Most eszembe jutott valami, bár biztos felmerült többekben. Roxyval beszélgettünk is talán erről.
Szóval ugye én vagy 5-6 évig jártam beszélgetős terápiába, közben Seroquel XR-t szedtem, és azt szokták mondani, hogy gyógyszer + pszi.terápia együtt nagyon jó.
Hát úgy tűnik, nem biztos.
A kvetiapin olyan fajta jellem-módosító hatást gyakorolt rám, amikor azok a problémák, amik az alap bajaimat okozzák, elbagatellizálódnak, mert hogy jól vagyok, úgy érzem, és nem is számítanak bajnak. Aztán később meg újra előjöttek, amikor nem volt gyógyszer, sem terap.
Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás kulcsa.
Talán csak a kurva szar állapotú betegeknek válik ez be.
Ettől függetlenül mondjuk utáltam a gyerekkoromról beszélni, még akkor is, amikor éppen nem is annyira érdekelt a múlt.

 

Köszi a kérdést, de erre nehéz válaszolni...

Egyszerre igaz, hogy nagyon jól vagyok és az, hogy nem vagyok jól. Felfokozott állapotban vagyok, napok, szinte hetek óta, ami jó, mert most úgy érzem, hogy "élek". Viszont nagy veszélye van annak, hogy ezt nem megnyugvás fogja követni, hanem zuhanás. Eddig így volt.

Szia Purify!

Hogy vagy mostanában?

Köszönöm, nagyon aranyos vagy!

Üdv! 

Drukkolok, h találj! 

Miután krízisbe kerültem, és úgy éreztem, hogy ez nem élet, azt a terápiát találtam ki, hogy keresek egy nőt, aki megért és szemtől szemben elmondhatom neki akármilyen érzésemet. Még jobb, ha benne is ugyanezek az érzések vannak.

Vannak tb-s pszichológusok. Nem minden orvos pszichoterapeta is 

Ingyenes tb s orvos adhat terápiát? Mert akkor rá kérdezek a doktorúr ra. (fizetősre nem futja):.

Értem.

Én imádtam. Itthon csináltam, könyvből (sok könyvem van). 

De ősztől tavaszig megfagyás (a lakásban 20 fok van, a padlón kb. 12-15), a nyár volt egyedül jó. Most meg nincs hely a szobámban. Meg lusta is vagyok. 

Idegesített.

Igen, én is szakemberrel tanultam. Az más kérdés, hogy nekem nem jó, mert szorongok tőle. De szerintem ez nagyon ritka.

Csillag, neked miért nem jó a jóga?

Én rexetin néven szedtem mindkétszer és teljesen jó volt (eltekintve attól, hogy attól lettem először nem kicsit hipomán, másodszor meg nem csinált semmit).

Este kifejezetten bealtatáshoz ajánlják, amúgy napközbeni lazításra.

Köszi, gyűjtöm az infókat.
AT-könyvem van, szakemberem nem lesz.
Meg hát este kellene csinálni, amikor az altató még rendesen hat is, szóval valszleg belealudnék, vagy rosszabb esetben paradox...
Leszedtem egy telefonos alkalmazást, Sleepzy, de a teló éjszaka lemerült...

A megvonási tünet miatt is lehet, h eleinte alig fogod érezni a hatását.

AT-t szakemberrel érdemes tanulni. Neten mindenféle anyag van, de nem az eredeti.

Kb 6-8 hét alatt lehet/szokás megtanulni. 1 hét/1 új gyakorlat.

Mindfulnessből lehet, h kevésbé riadnál fel. 

Drukkolok, h beváljon a Rexetin.

Lehet, h jóga jobban bejönne. Nekem az pont nem. 

Mindfulness meditációs hanganyagok vannak Youtubon. (Dr. Perczel-Forintos Dóra).

Van közte 9 perces is. 

Ellazuláshoz jobb az AT.

Tegnapi haragomon túllépve (?) most leírom, mi a legújabb tapasztalatom ebben a témában.
Az áter "kiutalt" nekem egy egyetemre járó pszi-hallgatót.
Én meg ugye nem vagyok egy nagy beszélgetős-terápia párti (de a kognitívé sem), de gondoltam, fiatal, biztos alázatos, még nem kiégett, lelkes. Próbáljuk meg.
Kábé 5 alkalom volt, ami alatt csak ventilláltam, tesztelgetett, aminek nem mondhatja meg az eredményét (majd a doktronő - na, perzse). Ő nagyjából nem szólt egy szót sem, héha ilyesmit "mit érzett ilyenkor?" és hasonlókat. Ja, meg hogy a gyógyszer mellé nem szabad inni...
Minden alkalom nekem élveboncolás volt, ami most főleg nem hiányzik.
Az áternek a múltkor bejelentettem, hogy nem szeretném ezt a terápiát. Ő nem is kért rá magyarázatot. Megírtam a csajnak is udvariasan, hogy bocs', de nem, és minden jót, amire ugye semmit sem reagált.
Tegnapi ülésen viszont elkezdett faggatni (vallatni) az áter, hogy miért is nem kell nekem a pszi-terápia, én elmondtam tömören, hogy mert nem szeretem a bajaimat egy idegennek sorolni, nem működött az 5-6 éves pszi-terápia sem anno, kimerít szellemileg, lelkileg. Meg racionalizálok és intellektualizálok. Semmi sem jó, ami tudatosan hat.
Az is szóba jött, hogy azt mertem mondani, hogy egyetemista lány, és hogy ő nem egyetemista, hanem mesterképzős. Majdnem mondtam, hogy én is az voltam, de az akkor is egyetem, De végül is tök mindegy, volt nekem klinikai szakpszichológus is, és jó lett volna, ha mondott volna valami értelmeset is közben, és nem csak a sebeimet tépi fel és úgy hagy.
Természetesen jött a szöveg, hogy kell az anamnézis (micsoda újdonság!). Mondtam, persze, tisztában vagyok vele, de amikor a hosszú terpiában voltam, anamnézisen rendesen túl, akkor sem ment.
És most erről mit magyarázkodjak, amikor a múltkor annyiban hagyta?!
Mondtam, kipróbáltam, mert anélkül nem mondok semmiről véleményt, de valószínű volt, hogy nem fog menni.
Azt hülye fejjel elárultam, hogy alternatív terápiába járok és hogy az oldásokkal jár együtt fizikai rosszabbodás, amit most szintén nem engedhetek meg magamnak. Erre is faggatott, tagadhatatlanul hülyeségnek tartva a módszert, hogy mit értek kötelező oldással járó rosszabbodás alatt.
Lényeg volt, hogy ugye a szomnológus, aki kimondta, hogy 99% szorongás minden bajom alapja, azt javasolta, hogy most, hogy csökken a Xanax, kell valami szorongásoldó módszer is.
Azt hiszem maradok a vezetett meditációknál, és a sz. szerint nem szabad abbahagyni az olyan alert-arousal embereknek sem, mint én, akkor sem, ha elsőkre nem sikerül jól. Napi 1-2× 15 perc muszáj, ha nincs még más, jobban fekvős (Wim Hof, torna pl.)
Már csak azt várom, hogy valaki majd csupa jókat fog nekem mondani a Rexetin hatásairól (ezt a generikumot még nem szedtem) és nem a betegtájékoztatóból olvasni ki a mellékhatásokat.
Az áter 20 mg-ot javasol, ez a terápiás adag, az alvásdoki 10-et, fenntartónak. Szerintem önként az utóbbira szavazok. Majd ma délelőtt elkezdem és meglátom, közben csökken a Xanax 0,5 mg-ig.

 

Valószínűleg igazad van amúgy, össze kéne szedni magam és újra kezdeményezni.

"Igazából én azt vettem le a mondatokból, hogy nem csak belsősök vannak ott."

Ha így van, akkor én még próbálkoznék. Tudom, nem ezt mondtam korábban , de kipróbálni érdemes lenne. Egy jó lehetőség mellett elmenni kár lenne. Ha vannak más külsősök is ill. meg tudjátok beszélni a műv.terappal, hogy mi volt ez a meg-nem-jelenés, akkor lehet, hogy szuper dolog sül ki belőle. 

Akkor én ebbe bele se gondoltam. Annyit mondott előre a foglalkozásvezető amikor a pszcihiáterem bemutatott neki, hogy van sok eszközük, kellékek, meg lehet vinni is, és tudunk festeni, rajzolni, agyagozni, meg megmutatta a kész alkotásokat amiket árulni is szoktak vásárokon és újabb anyagokra költik, meg mesélt egy kicsit. Igazából én azt vettem le a mondatokból, hogy nem csak belsősök vannak ott. Vagy lehet hogy azért mehettem volna, mert előtte oda jártam terápiára?

Na de hát mindegy igazából, se így se úgy nem jutottam be.

Én értettelek félre. Sebaj, tisztáztuk.