Én is drukkolok, hogy beváljon a convulex. Nekem nagyon jó.

A valdoxan-tól sem kell szerintem tartani, nekem csak annyit csinált (első antidepinek írták fel amúgy), hogy kevesebbet aludtam tőle. 

Xanax-ból mennyit is szedsz? 

A hajhullásra szerintem jó lenne a halolaj. Most megint vettem, 60 szem 2000 forint. Ez két hóra elég, tehát 1000 forint/hó, szerintem nem drága. http://www.apoteka.hu/Immunerosites/Kapszulak-tablettak/Csukamajolaj-1000-mg-lagyzselatin-kapszula-60db.html (Mondjuk én napi két szemet szedek.)

Sziasztok!

Végeztem a dokinál, és komolyan mondom jobban felvilágosított a női problémámról,mint az a doki akinél voltam. Szóval kicsit megdöbbentem.

A Valdoxantól nem akar megválni, így kiírta viszont lecsökkentette a Xanax-ot,mert szerinte attól vagyok álmos délelőtt nem a Valdoxantól amit este szedek be. pedig a Xanaxot már csak este szedem be. Na mindegy. Viszont visszakaptam a Convulex-et napi egy 300-as este. Igaz a hajhullás miatt hagyatta abba kb. 1,5-2 éve, de amúgy jó volt. Most nem említettem neki a hajhullást hátha samponnal és vitaminnal ki tudom védeni. De emlékeim szerint annak idején használt a hangulatingadozásban a Convulex, hát majd meglátjuk. 3 hét múlva megyek vissza újra. Most láttam rajta,hogy érdekli mi van velem, bár lehet,hogy csak úgy akartam látni,már magam sem tudom.

Mi az a camax? 

A valdoxan a cirkadián (alvás-ébrenlét) ritmust szabályozza, bár antidepinek számít, de nem igazán az. 

A lamolepet nem hiszem, hogy túladagolták, azt vagy bírja valaki, vagy nem. (Nekem is kiütésem lett tőle.)

A convulex nagyon jó szer, mintha írta volna valaki, hogy csak kezdetben volt hajhullása tőle. (Nekem nincs tőle.)

Van még más hangulatstabilizáló is a lamolepen és a convulex-en kívül.

[/quote

Szia!

Xanax akart lenni, telón félreütöttem véletlen.

A Lamoleppet sokáig szedtem,napi 200mg, majd évek múltán 2*200mg,és utána hirtelen 3*200mg lett,ekkor jött a kettős látás kiütés szédülés. Később a kiütés kisebb adagnál is kijött,sajnos.

Mi az a camax? 

A valdoxan a cirkadián (alvás-ébrenlét) ritmust szabályozza, bár antidepinek számít, de nem igazán az. 

A lamolepet nem hiszem, hogy túladagolták, azt vagy bírja valaki, vagy nem. (Nekem is kiütésem lett tőle.)

A convulex nagyon jó szer, mintha írta volna valaki, hogy csak kezdetben volt hajhullása tőle. (Nekem nincs tőle.)

Van még más hangulatstabilizáló is a lamolepen és a convulex-en kívül.

Próbàlkoztam, 2 màsik dokival is. Az egyikkel mèg pàr ève, ugyanazokat a gyógyszereket írta mint a mostani dokim,ő adta először a Valdoxant,csak akkor nem mertem szedni a mellékhatások miatt. Még Lamoleppet és Xanax-ot szedtem. Utána visszajöttem a mostani dokimhoz, először camax és lamolep,aztán túl adagolta a lamoleppet, allergia lett, jött a convulex,attól hullott a hajam, így kaptam a xanax valdoxan párost. A valdoxant akkor is kb 2 hónapig szedtem,majd abbahagytam. Tavaly dokit váltottam áprilisban,ő kizárta mindkét betegségem, frontint adott leszokásra és többett nem kellett mennem mert szerinte nincs rá szükség. Szeptemberben már újra a régi dokimnál voltam. Szóval most itt ülök a váróban,és bizakodom.

Kb 8 éve szedtem egy darabig a Cipralexet,de már nem nagyon emlékszem jő volt e.

Szia! 

Antidepit a dokim sajnos csak Valdoxant ír, legalábbis az utóbbi időben, mikor kérdeztem nem e lehetne mást,mert az nem hatásos,az volt a válasza ne várjam tőle,hogy megváltoztasson. Nemrég abbahagytam a szedését,a májkárosító hatása miatt, de főleg azért mert még másnap délelőtt is álmos voltam. Többször adtam esélyt annak a tabinak,de feleslegesen. Gondoltam megkérdezem a Wellbutrint, régen kb. ilyen tünetekre kaptam(8éve), bár ha jól néztem ez már nem is kapható.  De most ott vagyok, hogy "bármit" beveszek csak sikerüljön átvészelnem ezt az időszakot. Most nagyon bízom benne, hogy ad valamit a xanax mellé vagy helyett vagy mit tudom én,csak jobb legyen. A terápia most nem elég,hiába megyek hetente.

Sziasztok!

Holnap végre már tudok menni a dokimhoz, nagyon bízom benne, hogy segít valamit. Már kezdek szétesni úgyérzem, most hétvégén reggel az ágyból is alig tudtam kimászni,egész nap tudnék feküdni,amire ,úgymondom, szerencsére esélyem sincs. Ma is boltban voltam,főztem,hajat festettem,vasaltam.De közben mintha az egész világra mérges lennék, iszonyú türelmetlen vagyok, annyira szeretnék egyedül lenni,csak egy kicsit,hogy ne kelljen semmit csinálnom. A munkám is unom, olyan nehéz rávennem magam,hogy dolgozzak, pedig aztán egy szavam se lehet, otthonról dolgozom, mégcsak kollegák sincsenek mellettem, csak skypon tartom velük a kapcsolatot.

Kezdek lassan beleőrűlni a vitamin-gyógytea és egyéb raktározásba,mióta kiderült a betegségem,már azt sem tudom milyen vitamint mikor szedjek,melyik teát mikor igyam. Tele van a szekrény, és még mindig van olyan amit találok a neten,és megvenném mert jó lehet. A házaséletem egy része romokban, régen sem voltam jóban magammal,most meg egyszerűen utálom magam,nem érzem magam vonzónak, hiába mondja a férjem. A nődokihoz,csak 22.-re van időpontom,addig eszem a kefét,mert a másik orvos semmi tájékoztatást nem adott. Szóval rémálom az egész.

Jó lenne valami csodabogyó, csak simán a xanax valahogy úgyérzem nem elég. Lehet nappal is kellene a xanax? De már annyira hozzászoktam,hogy este veszem be. Nappal elvagyok citromfűteán is, vagyis elvoltam. Na ezt jól összeraktam. Bocsi!

Nekem az első "igazi" terápiámon ún. KIP-et csináltunk (egyfajta elég felszínes hipnózis) és rettegtem tőle.

Saját vélemény és tapasztalat (ami nem biztos, hogy helyes, jó vagy releváns):

Én úgy tudom, hogy eléggé ellenjavallt a hipnózis komoly szorongásnál.

Itt egy cikk https://pszichologuskereso.hu/blog/relaxacios-technikak-egeszsegvedo-szerepe (A relaxációs technikák egészségvédő szerepe). 

Olvastam valahol, hogy akinek az AT (autogén tréning) nem megy, az próbálkozzon a progresszív izomrelaxációval vagy amit itt olvastam először, a villám relaxációval.

Szia Döhring!

Próbáltad már a hipnoterápiát. Ez egy viszonylag új megközelítés és technika. Nem tudom hallottál-e róla,de sokkal gyorsabban eredményre lehet vele jutni mint a hagyományos analitikus irányzatokkal.

Kedves Eszter!

Köszönöm a választ. Tudsz olyan pszichológust ajánlani, akit jónak tartasz, és aki a fent említett módszereket alkalmazza? A legutóbbi terapeutám kognitív ill. sématerápiás módszerek használt, de nem éreztem igazán, hogy változna bármi is.

Sziasztok, a tanácsotokat szeretném kérni.

21 éves vagyok, egyetemista, és úgy érzem, most már baj van. Az elmúlt 11 évem lényegében folyamatos szorongással és rettegéssel telt, megfelelési - és teljesítménykényszerrel, közben folyamatos önbénító lebkokkolásokkal. Evészavarok hét éve színesítik a napjaimat, előbb anorexia, majd bulimia, az evés azóta természetesen megszűnt élvezeti forrás lenni, kényszeres kalóriaszámolás és önutálat, később hashajtózás. Ennek ellenére egy elitgimnáziumba jártam, most pedig egy szintén "elitnek" mondható művészeti egyetemre járok, amit nagyon utálok, legfőképp azért, mert rettenetesen unalmas, ugyanakkor nincs erőm arra, hogy otthagyjam, az "alkotás", amióta csak foglalkozom vele, ha csak rágondolok, máris rémülettel tölt el, mégis, valamiért ezt választottam hivatásomul.

Egészen idáig valahogy el tudtam lavírozni a pszichés problémák és a teendőim között, most viszont elfáradtam, feladtam. Párkapcsolatom már két és fél éve nincs, szexuális életet nem élek, már nem is igazán járok el szórakozni. Annyira elfogyott minden energiám, hogy már szórakozni sem tudok, egész nap alszom, ha felkelek, szinte minden nap sírok, minden nap gondolok az öngyilkosságra, kísérletem még nem volt. Semmihez nincs kedvem, semmire nem tudok odafigyelni, az idő kifolyik a kezemből, a munkám gyenge minőségű és nagyon lassan is készülök el vele, nem is okoz örömet, és már gyanakszom, hogy a gyenge teljesítményem tényleg tehetségtelenségből fakad, nem pedig mindenféle pszichés okokból, ahogyan eddig nyugtatgattam magam.

Több pszichológusnál jártam, éveken keresztül, de a problémáimra nem tudtak megoldást nyújtani. A legutóbbi pszichológussal azért rekesztettük be a terápiát, mert azt mondta, fejlett önelmező vagyok és ezzel a mindennapi introspekcióval már megbirkózom majd a mindennapi terhekkel. Én magam erősen csalódtam a pszichológiában, mert úgy érzem, egyrészt a problémák feltárása, az okok megtalálása még önmagában nem jelent egyet a gyógyulással, ugyanakkor a "megoldásra" nincs kidolgozott módszer, másrészt azt sejtem, valódi igazságot nem találhatunk, úgy érzem, az én sorsomra nincs magyarázat, a múltam nem magyarázza a jelenemet, mintha nem lenne elég emlékem - a pszichológusok rendszerint a gyerekkoromban keresgéltek, de semmit nem találtunk. A testvéremmel való rivalizáció erős nyomot hagyott bennem, de a pszichológusok szerint ez nem megoldás még, mert arra is kellene egy ok, hogy miért rivalizáltunk ennyire. Miért?

Egészen kis korom óta gyanakvással figyelem az embereket, anyám elmondása szerint csecsemő koromtól fogva nem nézek bele az emberek szemébe. Tíz éves koromban fél évig konstans halálfélelmem volt, mert azt hittem, AIDS-es vagyok, de nem mertem ezt elmondani a szüleimnek. Ez a félelem úgy alakult ki bennem, hogy azt gondoltam, a maszturbáció is okozhat nemi betegséget. A szüleimmel ilyen a kapcsolatom: nem merem elmondani nekik, hogy azt hiszem, meg fogok halni. Ez persze, okot ad a találgatásra. Annyi bizonyos, hogy a családomban egyáltalán nem érzem jól magamat, nem illek ide, mindenki nagyon más, mind személyiségben, mind érdeklődésben.

Nem tudom, mit kéne tennem. Teljesen össze vagyok zavarodba, eddig bíztam a pszichológiában, hogy biztos megérthetem a saját belső működésem titkait, és így a szorongás, a félelem kikapcsolható. Kétségbeesésemben már a magzatkori események után is nyomozni kezdtem, annyit tudtam meg, hogy nem tervezett gyerek vagyok, és sokáig úgy tűnt, Down - kóros leszek. Anyámék fontolgatták az elvetetésemet. Erre az infóra is csak vonogatták a vállukat a pszichológusok. Mit tudjak meg még magamról, hogy jó legyen?

Ezt a válaszodat csak most láttam. Tehát kezdjem el magamnak beállítani a gyógyszermennyiségemet... szerintem tényleg ezt fogom csinálni. Egyeztetek a háziorvosommal róla.

Kedves Eszter, köszönöm a válaszod! Szeretném a TB támogatottat becélozni, mert jelenleg nincsen túl sok anyagi forrásom... de nem akarom azt sem, hogy még csak fontolóra se vegyem az összes lehetőségemet... milyen "olcsó" terápiás lehetőségek vannak, hol tudnék ezeknek utánanézni?

Tehát jól értem, hogy akár az egynegyed tabletta is használhat? Örülnék annak, ha minél kevesebb gyógyszerrel elérhető lenne, hogy jobb legyen a hangulatom... inkább attól tartottam, hogy az előírt mennyiség olyan szinten szub-szub-szubdózis, hogy már csak placebo. Akkor meg feleslegesen nem veszem be.

Hat jarok pszichiaterhez aki gyogyszereket ad csak de azok nem hasznalnak egyik betegsegemre sem.csak szedem oket jo regota.a terapia nem megoldhato mert felenk nincs ilyen szakember aki ezzel foglalkozna.es felek is a terapitaol hogy rosszabbul leszek.szoval minden marad ugy ahogy van.vergodom...

Sajnos ez egy óriási probléma. Én anno meg tudtam tenni, hogy befeküdtem (bár már bánom, hogy 7 hét után nem jöttem ki), de a legtöbben nem engedhetik meg maguknak.

Nem, nem értettél félre, azt tényleg a krízis esetére kellene tartogatni.

(A hsz-aimat én töröltem, mert hirtelen nem találtam a tieidet. )

Hát, ez az, hogy nem tudok. Nem tudok befeküdni sehová. A legszívesebben azt csinálnám. Most érzem egyébként is, hogy nagyon besokalltam az emberektől meg a hétköznapoktól, és jó lenne valahová elvonulni... de egy hetet sem tudom, hogy hagynék ki a munkából, van olyan feladat, amihez csak én értek egyedül, és napi szinten előjön... konkrétan már akkor nem tudom, mit csinálnék, ha pl. véletlenül eltörném a kezemet. Már akkor leállna a munka...

Több üzenetedet mintha nem küldte volna el, legalábbis üres ott az oldal, ahol szövegnek kellene lennie...

Igen, ajánlottad a Péterfyt, de én úgy értelmeztem, hogy az arra jó, ha éppen most fel akarom vágni az ereimet, és az ellátás egyszeri alkalmat jelent. Vagy félreértettelek, és volna lehetőségem ott is többalkalmas terápiára?

Tudsz a mh-edről hiányozni 1-2-3 hónapot? 

Szombatonként van a betegfelvétel.

Ajánlottam neked a Péterfy-t. Krízis intervenciós és pszichiátriai osztály.

.

.

Én 60 kiló vagyok és 500 mg-mal jól voltam, 750 mg-mal kerültem a terápiás tartományba és akkor már nem voltam igazán jól, túl sok volt. 

Igen, egy-két hét után meg kell nézni a szintet. Egyszerű vérvétellel.

Nyugodtan beszedheted, bajod nem lesz tőle. Nem baj, hogy ennyivel kezdesz, emeld lassan 250 mg-ra, aztán 375 mg-ra, majd 500 mg-ra, attól nem lesz bajod!

És ne feledd, régebben ez volt az EGYETLEN hatékony gyógyszer bipol (mániás depi) és szuicid késztetések esetén. 

Szóval nagy bajod tuti nem lesz tőle!

A házidokid is tud lítiumszint mérést kérni. Ha a terápiás tartományba érsz és a) nagyon vizesedsz b) esetleg depis leszel (nem valószínű, de én az lettem tőle), akkor csökkentsd.

Felhívtam a linkelt oldalon szintén feltüntetett Rókust, válasz: csak területi illetékesség szerint tudják az embereket fogadni. Kérdeztem, tud-e adni tippeket, hogy milyen irányba tudnék akkor elindulni még. Válasz, Semmelweis. Mondom, igen, oda kaptam két hó múlvára időpontot... válasz: javaslom, várja ki.

Konklúzió: TB támogatott rendszerben kaphat mást az ember a kuruzslókon és a tömény megaláztatáson kívül? Mintha az emberek direkt a lehető legbunkóbbak lennének. Rohadtul dühítő.

Felhívtam a Tündérhegyet, azt mondták, csak személyes elbeszélgetés után tudják megmondani, hogy egyáltalán van-e lehetőségem járóbeteg ellátásra járni hozzájuk, még ennyit se lehet megmondani telefonon, előre, hogy lehetőségem van-e... csodálom azoknak az embereknek az energiáját és a kitartását, akik ilyen körülmények között eljutnak egy TB támogatott terápiára... nekem egyre kevesebb kedvem végigjárni ezt az utat, és szerintem ilyen alaphangulattal ez a "normális"...

Nem értem igazából. Milyen viselkedést kellett volna produkálnom ahhoz, hogy hiteles legyek? A depresszió csak akkor hiteles, ha érhez szorított késsel érkezem? Kb. úgy reagált...

Ő egyáltalán nem lőtte be pontosan. Én 68 kg vagyok (újabban, a stresszevésnek köszönhetően), tehát ezek szerint legalább 500 mg-ot kellett volna kapnom nekem is. Nekem vérvételről nem is beszélt a fickó, sőt 2 hó múlvára rendelt csak be kontrollra, hogy akkor majd bemondásra állítsuk be még jobban az adagot.... azok után, amiket írtál, főleg nem merem bevenni a gyógyszert. Amennyire kivettem a szavaidból, gyakorlatilag nem is hatna ilyen kis dózisban, nagyobb dózist meg nem merek magamnak belőni, főleg, ha vérvétel alapján szokás...

Szerintem egyébként ebből is az jön csak le, hogy mennyire nem hitte el, hogy problémáim vannak. Emellett a dózis mellett olyan, mintha csak placebót írt volna fel...

"ha 12 éve vannak öngyilkos gondolataim, és eddig még nem öltem meg magamat, akkor már nem is fogom"

Gratulálok az áternek IDÉZŐJELBEN. 

A lítiumot nem ránézésre kell belőni, hanem ad egy bizonyos adagot (te most 125 mg-ot kapsz) és utána vérvétellel ellenőrzik, hogy a terápiás tartományban vagy-e. Nem egészen értem a 125 mg-ot, én nagyon vékony vagyok és 500 mg-nál kevesebbet nem kaptam soha. 

1-2 ember maradt az életemben, és úgy érzem, túlságosan függ a hangulatom attól, hogy ezek az emberek éppen hogyan reagálnak a dolgaimra. Ha pl. összeveszünk, vagy csak nem néz rám az illető nagyon szeretetteljesen, úgy érzem, vége van a világnak, a legszívesebben azonnal véget vetnék az életemnek... ha meg úgy érzem, hogy az illető szeret, a fellegekben járok, és úgy érzem, képes lennék akármire...

Egyszerűen nem tudom már elviselni ezt a kiszolgáltatottságot... ki akarok kerülni ebből a körből.... minél előbb... nem tudok várni még hónapokat...

Most egyelőre olyan ideges lettem ettől az egésztől, hogy olvasni alig bírok. De köszönöm a linket, megnézem majd a lehetőségeimet. Azt hiszem, megyek, elszívok még néhány cigit, aztán megpróbálok még felhívni néhány számot. Szeretnék minél előbb elkezdeni valamilyen terápiát...

Szia alabama! De, mondtam neki a szuicid késztetéseimet. Kérdezte, hogy ez mióta tart, milyen sűrűn jelentkezik, miben nyilvánul meg. Mondtam neki, hogy kb. 12 éve kezdődött, hogy erős depressziós időszakaim vannak, és azóta folyamatosan foglalkoztat az öngyilkosság, stresszhatásra azonnal önbántalmazó tevékenységekkel reagálok és/vagy az öngyilkosságot fontolgatom. Mondtam neki, hogy az utóbbi fél évben eljutottam oda, hogy részletekbe menően kitaláljam, hogyan akarom megölni magamat. De hogy ezt sokszor felváltják olyan időszakok, amikor teljesen valószerűtlennek tűnik hirtelen a szuicid állapot, és céljaim vannak, és tenni is akarok értük.

Ezekre azt a reakciót kaptam, hogy hangosan gondolkodva azt mondta, hogy mintha látna egy "kis" bipolaritást, aztán azonnal azt válaszolta rá saját magának, hogy nem, ezt igazából nem látja megalapozottnak, majd azt mondta nekem, hogy ha 12 éve vannak öngyilkos gondolataim, és eddig még nem öltem meg magamat, akkor már nem is fogom, meg mondta, hogy azért az öngyilkos gondolatokat eléggé megszüntetné a Litium (egyébként igen, Liticarb 500 mg), de hogy nekem elég lesz egynegyed... vagy inkább egynyolcad... összességét tekintve úgy éreztem, hogy egyszerűen nem hisz nekem, hogy nekem problémáim lennének, és tette ezt úgy, hogy a kérdőívekre ilyen eredményeket kaptam, kabátban ültem a fűtött szobában, olyan fázékonyság tört rám, és a beszélgetés alatt végig egész testemben remegtem. Nagyon sértő és elkeserítő volt az egész.

Ami a slusszpoén volt, hogy kérdezte, milyenek az emberi kapcsolataim, mondtam neki, hogy sz*rak, pl. a családommal egy éve nem beszélek, erre terápiás célként azt tüntette fel, hogy szocializálni kell engem.... szerintem viszont nem ez volt a lényeg, nem is ezzel a panasszal fordultam direktben hozzájuk, az általam nyomatékosított igényem az volt, hogy nem tudom kezelni az indulataimat, és erre keresek megoldást.

Örülök, hogy eljutottál a dokihoz!

1. A lítiumtól nem kell félni. Am. marhaság, egy-két hét szedés után lítium szint mérés KÖTELEZŐ lenne, hogy eljutottál-e a terápiás tartományba!

Az 500 mg-os tabi negyedét szeded? Nem hiszem, hogy elég lesz...

És igen, a lítium kiválóan leszed az öngyi késztetésekről és gondolatokról.

2. A diagjaid röviden: szorongás és depi, önsértés {és szuicid késztetések}, kényszerbetegség. A szuicid késztetéseket nem vallottad be, nem kérdezte?

3. Semmiféleképpen nem tudsz magán dokihoz eljutni? 

4. https://bura.hu/szakmai-informaciok/krizisintervencios-telef/tarsadalombiztositas-tb

Itt nézd meg, hogy mi érhető el sztk alapon.

Sziasztok! Tegnap végre bejutottam életem első pszichiáteréhez, és mindenféle teszteket kitöltettek velem. Az eredmény: súlyos szorongás (HAM-teszt 26 pont), súlyos depresszió (Beckféle teszt: 28 pont), önsértés, kényszerbetegség, dysthymia, és Litiumot kaptam az öngyilkossági fantáziáimra. (Azt is mondták, hogy a depresszió a családban mélyen beágyazott probléma: anyámnak öngyilkossági kísérlete volt, anyám nagyapja annak idején felakasztotta magát, apámnak pánikrohamai voltak, Xanaxot szed.) Egyéni pszichoterápia javasolt.

A problémám viszont az, hogy a fenti tünetek ellenére a területileg illetékes szakrendelőben és a Semmelweis járóbeteg ellátásában is csak ápr. végére-máj. elejére kaphatok időpontot. Ez iszonyatosan lelomboz, mert egyrészt én azt hittem, hogy a tegnapi napon már eleve egy terápiát kezdhetek el, és ugye, nem így történt, másrészt a tegnapi időpontra is másfél hónapot kellett várnom. Egyszerűen úgy érzem, olyan meredek, lefelé mutató ívben romlik az életbetegségem a fenti tünetek következtében, hogy iszonyatosan gyötrőnek látom, hogy ezt a további két hónapot még kivárjam. Tudtok még valami lehetséges megoldást, TB támogatott ellátásban, amelyre esetleg előbb is sor kerülhetne?

Kicsit félek ezt a Litiumot is szedni. Elég kellemetlen mellékhatásokat sorolt fel az orvos, és napi egynegyed tablettát írt fel. Úgy érzem, ez nem az a húdenagy dózis egyébként sem, amelyért érdemes lenne az esetleges mellékhatásokat bevállalni....

Köszönöm a választ előre is...

De mi van akkor ha valaki fel a gyogyszer cseretol is mint en

Mert mar rengeteg felet szedtem es mindig voltak mellekhatasok.igy ujat kaptam.en mar csak azt szedem amit regen beallitottak pedig nem vagyok jol es mar nem hadznalnak de en nem megyek ujakert.inkabb rettegek minden nap itthon meg az utcan meg mindenutt.tudom nincs eletem.de ez meg mindig jobb mint egy uj gyogyszer ami ugysem valna be...

Sziasztok!

Úgylátom, vagy lehet rosszul látom, sokan küszködtök mostanság depresszióval és szorngással, ahogy én is sajnos.

3 hete fordult velem a világ, azóta padlón vagyok, és nem tudom kiszedni magam belőle,vannak órák vagy talán napok mikor kicsit jobb, de általában a félelem és a szorongás uralja a napjaimat. Hetente járok terápiára,ami akkor segít,meg még másnap megvan a hatása kicsit. Jövőhéten jutok el dokihoz,remélem tud majd segíteni.

3 hete azzal kezdődött, hogy elmentem nődokihoz,az éves ellenőrzésre. Kiderült van egy miomám 25mm-es, kérdeztem róla a dokit,nem mondott semmit, adott antibiotikumot gyulladásra,és hogy majd menjek vissza kb 1 hónap múlva, addigra meglesz legalább a rákszűrés eredménye is. Nem látta tisztán a miomát,le is tolt mert nem voltam közvetlet a vizsgálat előtt wc, én voltam, de mivel elég sokat késett, így nem közvetlen előtte. Tehát van a fejemben  egy óriási kérdőjel. Félek a rákszűrés eredményétől, félek mi lesz a miomával, bár sokan azt mondják nincs vele gond,meg kicsi,és ha nem okoz gondot akkor nincs teendő, figyelni kell rendszeresen stb. Valahogy nem nyugtatott meg,egyrészt mert nem doki mondta, bár a barátnőm eü-ben dolgozik, mégsem vagyok nyugodt. Azóta a bizonytalanság,félelem szorongás uralja a napjaimat. Nem érzem magam vonzü nőnek,így a férjem hiába dicsér bókol nem tudom elhinni, mert már nem annak látom magam mint eddig. Totál felborult az önképem, eddig is nulla önbizalommal éltem, most szerintem lementem mínuszba,márha lehet ilyen. Sajnos a nődokihoz csak 22.-én megyek visszam,úgy kaptam időpontot, jövőhéten elvileg meglesz a rákszűrés eredménye, de úgy döntötttem nem megyek el érte,mert ha véletlen valami olyat tartalmaz,még 2 hétig tipródhatok míg dokihoz kerülök. Hozzáteszem mindent rendben éreztem magammal,ezzel a tudattal mentem dokihoz, semmi panasz,norm. menses időre stb.

Most meg a sz..-re gondolni se nagyon tudok, pedig szeretem a férjem nagyon, egy rémálom vette kezdetét. És ha nem lenne elég még fogorvoshoz is mennem kell, mert tegnap beleharaptam valamibe amitől lepattant egyik fogamból egy pici darab,oda 2 hét múlva van időpontom.

Totál úgyérzem magam, mikor a háztartásban tönkremegy valami, és utána sorozatban minden.

Egyedül az éjszakák amik jók,mert mikor alszom nem gondolkozom.

Nem szeretem az antidepiket, nagyon régen szedtem,hatása nem nagyon volt. De lehet most kellene valami,ami ad egy kis életkedvet.

Szia! Nekem semmi ötletem. 

Miért gondolod, hogy idős vagy ide? Itt minden korosztály képviselteti magát tizenévestől ki tudja hány évesig, határ a csillagos ég. 

Sziasztok!

Valakinek írtam priviben. Eddig nem volt gond. De válaszolt. És elkezdtem szorongani. Miközben visszaírtam neki már remegtem és zsibbadt a fejem. Még most is szorongok. Ötlet hogy miért lehet?

En most egesz delutan rosszul viltam feltem es szorongtam.mar inni sem tudok.bem mintha egyebkent menbe az eveszavarom miatt.gyenge vagyok es szedelgek.csak azr varom hogy mikor lesz mar higy szedem be a gyogyszereimet es megyek aludni.mintha akkor nem tortenhetne semmi velem.mindig erre gondolok.pedig azt mindjak legtobben hajnalban halnak meg...