Szia!

Vam hasonlóság a történetünkben. Én is extrasystole-tól szenvedtem egy darabig (néha most is visszajön). Nekem anno azt mondta egy magán kardiológus, hogy ezek ártalmatlanok, csak aki érzi, annak furcsa és ijesztő lehet. Állítólag nagyon sok embernek csinál ilyet a szíve, csak nem érzik meg. Na jó, tudom, te meg érzed, és ez nagyob ijesztő tud lenni.

20 éves koromban kezdődőtt az "extrázás", aztán elmúlt. Elkezdtem rendszeresen futni, és az valahogy jót tett nekem. A lelkemnek. Elmúlt. Aztán nemrég, 35 éves koromban visszatértek az extra ütesek, és elmentem egy hiper-szuper magánklinikára, hogy újra megnézzék. 1 órát foglalkozott velem a doki, nagyon lelkiismeretes volt, és nagyjából azt mondta, mint az a doki, akivel 20 éves koromban találkoztam! Vagyis, hogy sok embernek van ilyenje, nem veszélyes, mondhatni ártalmatlan csak kellemetlen dolog ez. 5-6 évente, ha megnyugtat, nézessem meg. Természetesen nem tudom, neked is ez van-e, viszont lehet megérné utána járni!

Gyógyszerekről! Sajnos, nem mindig könnyű igent mondani a gyógyszerekre. Egyreszt rengeteg előítélet (jogos és jogtalan) van velük kapcsolatban. Ez eleve elbizonytalanító. Másrészt tényleg számolni kell az elkezdésükkor bizonyos kellemtlen mellékhatásokkal, amit egyszerűen ki kell bírni valahogy (nekem egy hét szokott szar lenni).

Viszont!! Amikor 30 évesen először tudtam igent mondani a gyógyszerre (fél év hezitálás után), akkor egy nagyon békés, kiegyensúlyozott időszak jött az életembe. Aztán abbahagytam, simán ment, sose tapasztaltam addikciót. Terápia nagyon fontos a gyógyszer mellett! Hiába tünetmentes valaki, azon, ami kiváltotta a tüneteket, dolgozni kell közben. De gyógyszerrel elviselhetőbb, szabadabb élete lehet élni, amig szükséges.

Én mindig próbálkozom nélküle is lenni, mert hiszem, hogy egyszer menni fog. De! Lehet, hogy nem fog működni, és szedni kell valamennyit mindig! Hát... talán idővel ezzel is meg lehet barátkozni! Nem tudom...

Remélem, megtalálod a számodra legjobb megoldást! Sokfélék vagyunk, tényleg csak tapasztalatokat tudunk cserélni. Ha van kedved beszélgetni, írj!

Úgy látom a legtöbb esetben és a legtöbb diagnózisnál ugyan az a protokoll mindegyik dokinál. Beállítanak egy antidepit, ha az egyedül kevés, akkor megfejelik valamivel (pl. Buspirone). Ha nagy a gond, rátesznek egy nyugtatót, szorongásoldót. (benzot/rivo). Aztán megy a próbálgatás váltogatva a gyógyszereket amíg valami beválik.

Nézegettem ezt az MMPI 2 tesztet, még rá is áldoznám a pénzt, hogy kitölthessem online, de azt írják szakember kell a kiértékeléséhez (nem meglepő). Ahogy írtad is minden teszt és orvos átverhető. De aki gyógyulni akar, annak szerintem jól felfogott érdeke, ha talált egy értelmes és jó hozzáállású dokit, hogy valós infókat szolgáltat. Ennek ellenére megértem, ha valaki befolyásolja az eredményeket, annak érdekében, hogy ne kerüljön zártra.

Anxiron/Spitomin-nal van valakinek tapasztalata?

Engem 2007 óta kezelnek hivatalosan, és itt van a válasz.

A pszichiáterek sokszor tesztek alapján állapítanak meg elmondás, pillanatnyi benyomás alapján diagokat, vagy ami még rosszabb és nem etikus, szimpátia alapján.

Ezért 2007-ben természetes, hogy ki voltam borulva, miután félrekezelt egy magánáter, miután kedves ''barátaim'' mindenkinek elmondták fősikolán, hogy szuicid mentális nyomorék vagyok öngyilkossági kísérletem után.

Mindennek eredménye újabb öngyilkossági kísérlet, félregyógyszerelés magán áter által és önbántalmazás lett, ami valahol logikus, hiszen ki ne lenne zaklatott, vagy kiborult, ha mindenki előtt lejáratták a megszokott közegében (fősuli)?

Erre diagnózis, mikor felvettek zártra, és kiskosztümös konszolidált csini néninek nem voltam szimpi: bizalmatlan, szorongó (első 2 nyilvánvalóan igaz, de legtöbb átriai betegre is), pszichopátiás jellemfejlődés (aljas rágalom).

Nyilván mindeki egy őrült közveszélyes pszichopata érzelmek nélkül, akinek ha valakik bizalmával visszaélnek, elárulják, eldobják összeomlik. Illetve nyilván rossz a személyisége és borderline, mint le is lett írva, ha elárulják illetőt mások. Hiszen ha valakit elárult 3 ember, ebből kikövetkeztetem, hogy rosszak emberi kapcsolatai, mivel vagdossa magát, még ha csak videóban látta is, és azért csinálja, illetve paranoid, mert bizalmatlan, akkor feltételezem én a szakember, hogy hangulatingadozik és instabil egész személyisége meg élete, és mivel belelátok emberbe, naná, hogy ürességérzete van.

Szerinte egy komplett bolond voltam, 2 hétig zárton akart tartani, de jött főorvos, és felmentem másnap reggel nyíltra 2 héten át.

Aztán 2009-ben Tündérhegyen az okés, ha valaki faággal karcolgat másokat, annak nem kell gyógyszer, az tök normális, ám ha valaki már hirtelen felindulásból eszik a terapok hűtőjéből (én voltam a hűtőből sütit lopó), az milyen rohadt már. 

Akkor ha beteg nagyon zaklatott meg nem hatnak neki gyógyszerek, akkor nem tudunk mit tenni, sorry.

Tulképpen én ennyi év után mondom, hogy alábbi dolgokat kellene csak gyógyszerezni:

- ha valaki hangokat hall - mindig

- ha valaki disszociál, derealizál, deperszonalizál - csak addig, míg az el nem múlik, ha elmúlik

- depresszió, szorongás + pszichoterápia és fokozatosan gyógyszerleépítés később

- súlyos C-PTSD, súlyos tényleg borderline, belső biokémiai okok miatti depresszió (tehát ha agyban van hiba, és nem múlik el helyváltoztatástól. életbeli helyzet megváltoztatásától)

- többszörös személyiségzavar - ők a baltás gyilkosok, több személyiségük, alterük van, egyik életszerető, kedves, másik szexmániás, harmadik meg akar ölni 50 embert (nyilván ezzel van a baj adott példában)

- súlyos alvászavar és álmatlanság

De többi dolog gyógyszerezése nem indokolt szerintem.

Amúgy is előírt protokoll alapján meg kell figyelni embert, hogy hogyan reagál különféle helyzetekre minimum 1 - 2 hétig, de erre nincs TB-n idő meg hely. Na meg ha ember tudja, hogy megfigyelik, nézik, akkor jó oldalát fogja mutatni (ha nem kifejezetten mindegy minden már neki, mert mondjuk tél van és otthon nem tudja fűtést fizetni - mert átrián legalább meleg van). 

És ugye áterek sokszor (valamelyik meg is mondja) azért adják adott diagot, mert arra lehet legkedvezményesebb áron kapni adott gyógyszert, amit ők szeretnek adni.

Vannak lelkiismeretes orvosok, igen, lógusok is, de nem lehet a hozzáértő dilidokikkal és pszichomókusokkal Dunát rekeszteni.

A legtöbb teszt ugye manipulálható, hogy kedvezőbb eredmény jöjjön ki - pl. emberek többsége nem hülye, és nem fogja beírni a Beck-féle depressziós kérdőívbe, hogy minden nap öngyilkos akarok lenni. Kevés az olyan ember, aki élvezi a zártot.

A bipoláris, borderline teszteket is lehet manipulálni.

Ami azt illeti, az egyetlen teszt, ami nem átverhető, az az 500 kérdéses MMPI-számítógépes teszt.

Itt ugyanis kétféleképpen kérdezik meg ugyanazt, de 100 kérdéssel később, és méri időt, amiből kikövetkeztetik, hogy őszinte voltál-e, illetve ha egyik kérdésben igen volt a kérdés ugyanarra, amire 100 kérdéssel előbb nem volt, akkor tudják, hogy tényleg igazat mondtál-e 100 kérdéssel előbb.

Én életemben kétszer kipróbáltam áterek átverését kíváncsiságból, amúgy mindig igazat mondok nekik, mindkét alkalomkor sikerült: egyszer azt kamuztam, hogy rosszabbul vagyok, mint ahogy, mert több bogyót akartam, egyszer meg hogy jobban, mert kevesebbet.

Nálad is volt jópár diagnózis, GAD, bipolár, borderline és lehet, hogy ha elmennél egy negyedik helyre, akkor lenne egy negyedik diag. Még mindig nem értem, hogy mégis mi alapján állapítanak meg a pszichiáterek bármilyen diagot komolyabb tesztek és vizsgálatok nélkül. (főleg, hogy több szakember véleménye ennyire eltér)

A gyógyszerezéshez annyit tudok hozzáfűzni, hogy ha lejebb olvasol látod, sokszor nincsenek tisztában mellékhatásokkal, vagy azok súlyosságával, vagy szimplán nem informálnak róla. Mielőtt elkezdeném szedni, a helyedben kikérném egy kardiológus véleményét, max megnyugtat, hogy nem lesz baj.

Kitartást és jobbulást neked! 

Sziasztok.

Tanácsot szeretnék kérni tőletek. 7éve egy külföldi munkahely miatt eléggé megtépázva(fogytam12kg-ot 9 hónap alatt, már teljesen el volt borulva az agyam, féltem különböző ételeket fogyasztani, mert bajom lesz)extrasysztole miatt volt egy pánikrohamom, amelyet követően folyamatosan szorongtam.Vissza"menekültem" Ausztriába, gondoltam ott jobb lesz. Sajnos nem lett.

Mindig volt nálam telefon, hogy ha rám jönne a pánik, tudjak valakivel beszélni. Na elmentem edzeni biciklivel és az öltözőben vettem észre, hogy a telefonomat nem hoztam el. Azonnal ki, biciklire fel, de már éreztem hogy jön a pánik. Ahogy tudtam tekertem hazafelé a pulzusom az egekben volt. Onnantól fogva féltem még az utcára is kimenni.Haza is nagy szenvedések árám tudtam csak jönni. Ez volt 2015-ben. 2016 ban elmentem pszichiáterhez, felírtak rexetint és frontint. Rexetin betegtájékoztató:ha szívbetegsége van, ne szedje. Oké akkor mondom ez nem játszik az extrák miatt.

Közben nagynehezen eltudtam menni dolgozni itthon, viszont folyamatosan előjöttek a rossz gondolatok.Tudom, hogy nem egészséges ezaz egész helyzet, ezért rászántam magam, hogy elmegyek orvoshoz.Ideggyógyász diagnózisa, generalizált szorongásos zavar, majd felírt antidepresszánst(escitil). Azon is az első mondat, ha volt már önnek szívritmus zavara ne szedje.Mondom jó akkor ez sem játszik.

Felkerestem egy magán pszichiátert, aki egyébként szimpatikus és megállapította, hogy bipoláris zavarom van. Felírt antipszochotikumot. Utánaolvastam a bipoláris zavar jellemzőinek, ami részben igaz rám. Ami igaz: hogy ha elkezdek valamit akkor nagy lánggal ekezdem és hamar beleunok.  Ami nem igaz, hogy nincsenek depressziós és mániás fázisaim. Vannak hangulatingadozások, mivel alapból is érzékeny ember vagyok és minden rezdulésre odafigyelek, viszont azt nem érzem és a környezetem se, hogy beteges lenne. Van 5 szakmám is 35 évesen és ez miatt állapította meg az orvos, hogy borderline vagyok, mert egy "normális" embernek nincs ennyi szakmája. (Lehet benne valami). Ezt én álmodozásra fogtam mindig, illetve arra, hogy nem szeretem azt amit éppen csinálok.Mert nem körültekintően választottam. Nem néztem az árny oldalait, fizetést stb. Jól fizető kényelmes állásom még szinte sosem volt, mindig vonzottam a stresszes ,illetve gyári munkákat. Elolvastam az antipszichotikum mellékhatásait, amit felírt a doki láss csodát, ott is  szívre gyakorolt hatás amiatt beszéljek az orvossal. Egyébként az orvos azt mondta, ha előfordul extra vegyek be frontint.

Viszont rettentően félek elkezdeni, mert őszintén szólva félek hogy belehalok. 150mg ot javasolt a Kventiax nevű gyógyszerből.  Kiskorom óta megfelelési kényszeres vagyok és szoktam arra gondolni, hogy az emberek kibeszélhetnek(ami simán lehet valós, de beteges is) ha az utcán vagyok szinte érzem az embereket. Mintha mindenkire odafigyelnék és nem tudok nem tudomást venni róluk. Ha beszélnek hozzám sokszor nem fogom fel mit mondanak. Olyanra viszont nem gondolok, hogy követnek vagy figyelnek. Szociális kapcsolataim rosszak, mert nem igazán keresem a társaságot, pedig vágynék rá, csak nem tudok ellazulni elengedni magam, az ilyen embereket pedig nem sokan szeretik.

Azóta sem merek elmenni a városon kívülre egyedül autóval. Gyalogolni egyedül szintén nem merek, mert félek a pániktól és az extrasystolétól. Pedig nagyon vágyom rá, hogy csak beüljek az autóba és minddnféle kényszree sgondolat nélkül vezessek, élményeket gyűjtsek. Ha el is megyünk valahova mindig jár az eszem, hogy mikor leszek rosszul, mikor halok meg. Elkezdek szorongani. Itthon jól elvagyok, aludni tudok. Szüleim elváltak már rég, apu alkoholista. Ha volt/van valaki hasonló helyzetben szívesen beszélgetnék vele, velük. Köszönöm, hogy elolvastad. Jobbulást kívánok mindnekinek!

Igen, a szorongás alkohollal való oldása sohasem vált be nálam sem. Alapvetően nem szeretem az alkoholt, de voltak olyan állapotok, amikor úgy éreztem muszáj alkalmazni valami intervenciót, de mindig a visszájára fordult a dolog. Még erősebben törtek rám a nyomasztó, cikázó gondolatok, rémálmok és önmagában a szorongás is erősödött.

Ahogy az én Mirtazapineos és a te Xanaxos sztoridból kiderül, jópárszor elfelejtik tájékoztatni az embereket, hogy mire figyeljenek a felírt gyógyszerek szedésénél. Sok időbe telt letenni a Xanaxot?

Sertralinnál voltak elhagyási tünetek?

Milyen terápiába jártál, hova és milyen tapasztalataid vannak?

Ahogy te is, én is szembe kell nézzek azzal a ténnyel, hogy könnyen lehet életem végéig gyógyszert kell szedjek és a gyógyszerezésben (eddig mindenkinél ezt láttam) mindig eljön az a pont, ahol már nem hatékony valami, amit szedtél, újat kell találni megint, próbálgatni megint, aztán ha találtok valamit, azzal eldöcög az ember egy ideig, aztán újra. Nálam a szorongás rengeteg mindent befolyásolt az életemben, nagyon ritkán éreztem magam felszabadultnak, rengeteg esetben rányomta a bélyegét a döntéseimre és a teljesítményemre, mind szociális, mind munkakörnyezetben. Megöli a karrier ambíciókat, mert nem tudod azt hozni, amit a képességeid lehetővé tesznek, mert folyamatosan, de főleg nyomás alatt iszonyatosan szorongsz. Nálam ez hatalmas belső feszültséggel jár és elkeserít.

Mikor ezt elmondtam a legutóbbi ülésen a dokinak, azzal egyetemben, hogy nem vagyok megelégedve azzal, amit eddig elértem az életemben megkérdezte, hogy miért nem váltok munkahelyet, miért nem indulok el afelé, amit csinálni akarok? Biztos nehéz elképzelni annak (bár reménykedtem, hogy egy ezzel foglalkozó szakembernek van némi rálátása), akinek nem úgy reagál egy állásinterjún a szervezete, hogy már előtte való este fight or flight reakcióba kapcsol az elméje és a teste, az interjún ülve pedig annyi adrenalint tol a mellékvese a vérkeringésbe, hogy a hangod és a tested remeg, teljesen mindegy mennyire próbálod tartani magad. A vérnyomásod és a pulzusod az egekben, szédülsz, kiszárad a szád, hányingered és hasmenésed van. És a kérdés az, hogy miért nem?

Ahogy mondtad, hát.. ez van. Kitartást neked is, remélem mihamarabb beáll a gyógyszered és elmúlnak a mellékhatások.

Szia O'malley!

Hát kamaszkoromban kezdődőtt a gyógyszeres pályafutásom. Akkor törtek rám ijesztő állapotok: halálfélelem, betegségektől való rettegés. Akkor kaptam antidepit és xanaxot. Sajnos, utóbbitól függő lettem (senki nem mondta, hogy óvatosan), nehezen tettem le. Húsz és harminc éves korom között nem szedtem semmit. De rengeteget szorongtam. Egy darabig alkohollal oldottam, de aztán észrevettem, hogy a másnapokat a normál depi-érzés duplájára felerősíti az alkohol, így azzal leálltam. Az utóbbi 7 évben szedtem Rexetint és Sertralint. Amíg felépült a hatásuk, néha vettem be xanaxot, de nagyon kontrolláltam az egészet. Élénken él bennem az elvonási tünetek széles skálája.

Szombaton lesz egy hete, hogy szedem újra a Setralint. Előtte egy évig nem szedtem, igyekeztem én is más módon stabilizálni magam. Nekem most az étvágytalanság, visszatérő nyomasztó gondolatok, izzadás, esti álmosság a legfőbb tünetem. Ebből az étvágytalanságtól szenvedek leginkább. Hányingerrel nehéz enni, de erőltetem, mert a kiegyensúlyozottsághoz ez is kell nekem.

Terápiába hat éve járok. Most új terápiát kezdek jövő héttől. Azt hittem, tudok gyógyszer nélkül élni. Jó lenne, de egyelőre nem megy. De ami szerintem fontos a gyógyuláshoz, hogy ne csak a gyógyszer legyen. Terápia, relaxáció, meditáció... kinek mi segít kicsit.

Még nem adtam fel, hogy egyszer gyógyszermentes legyek. Nehezen élem meg, amikor újra kell kezdeni szedni. És hát valljuk be  az eleje a gyógyszerszedésnek embertelen tud lenni... nekem legalábbis az első hét tutira sz@r.

Köszi a midfullness meditációs tippeket! Ha jobban leszek, kipróbálom. Most még nyugtalan vagyok és félek befelé figyelni. Hát... ez van!

Kitartást! Írj ha van kedved

Setralinon kívül szedtél más gyógyszereket is előtte?

Én hat évig szedtem escitalopramot, az első hónapokban túlságosan is megpörgetett, irritált voltam és türelmetlen. Aztán ezek a mellékhatások enyhültek utána. Az esci egy ideig egész tűrhető szintre csökkentette a szorongásomat, de az utolsó pár évben szinte már alig éreztem a hatását. Többször próbáltam letenni, de mindig jöttek a "zap"-ek, a random áramütésszerű érzések és egyéb mellékhatások, amik miatt újra elkezdtem szedni. Tavaly tettem le, 2 hónapig fél adagot szedtem, utána hagytam el teljesen. Az elhagyás után irritáltság, enyhe agresszió, szédülés, diszorientáltság, zsibbadás, gyengeség, gyenge pánikrohamok voltak rajtam megfigyelhetőek kb. 3 hónapig.

Ezután történt egy nagy életmódváltoztatás, bevezettem a napi mindfulness meditációt, minden nap intenzíven sportolok, odafigyelek az étkezésre stb. De sajnos egyelőre szükségem van gyógyszeres támogatásra (ki tudja, lehet így is marad), ezért elmentem az előző hsz-ben említett magándokihoz. Most Brintillexet írt fel, 3 napja szedem, meglátjuk mit ér el nálam.

Ami kimaradt: Az esci. szedés utolsó évében már nagyon rosszul voltam, ezért kiegészítésként felírt a doki Xanaxot és Mirtazapine-t. A Xanaxot akkor használtam mikor épp nagyon szorongtam, de engem a kis adag is igencsak leszedált és a hatása után erősebb volt a szorongásom és sokszor irritált voltam utána.

A Mirtazapine-t kb egy hétig szedtem együtt az escivel., ahogy a doki írta 2x1 felállásban. Rémálmaim voltak tőle, és egy héten belül kétszer erős szerotonin szindrómára hajazó tüneteket tapasztaltam (26 fokos szobában, egy hőlégfúvó előtt ülve, kabátban, sapkában remegtem órákon át, mintha fáznék). Sajnos a dokinő elfelejtette közölni, hogy ezzel a kombóval igencsak óvtosan kell bánni, mert ahogy utólag a Mirtazapine betegtájékoztatóból kiderült SSRI-vel szedve könnyen okozhat szerotonin szindrómát. Ez után a hét után nem szedtem tovább a Mirtazapine-t.

Szia Zsozsó,

Nekem is ez a problémám, hogy az "egyéb szorongásos zavar" egyetlen dolgot mond el számomra, hogy szorongásos problémám van, amit anélkül is tudtam, hogy kifizettem volna nem kis összeget az 50 perces ülésért. Pszichoterápia folyamatban van, egyelőre 3,5 hónapja várok első ülés időpontra a VIKOTE intézetbe, ahol CBT terápián vennék részt. De nagyon tele vannak állítólag, nem tudni mikor lesz szabad hely.

A mindfulness meditációt mindenképpen ajánlom, nekem segít, rengeteg jó minőségű anyag elérhető hozzá egy internet hozzáféréssel, nem feltétlen kell pl. a VIKOTE-ba menni MBSR terápiára.

Jon Kabat-Zinn Masterclass kurzusát, könyveit és audio CD-it ajánlom. Minden megvan ezekben, ami szükséges, hogy megértsd és elsajátítsd a mindfulness meditáció formális és informális részét.

Szia!

Nekem az a tapasztalatom a pszichiáterekkel, hogy felírják a gyógyszert. TB-s ellátás esetén ennél nem nyújtanak többet, viszont a magándoki csinálhat terápiát, ami feltáró jellegű lehet. Én sem tapasztaltam tesztelési szándékot soha! Mondjuk, a "szorongásos zavarok" elég nagy gyűjtőfogalom, sok féle szorongás elfér benne.

Mi a tapasztalatod a mindfullness meditációval? Segít?

Pszichoterápián gondolkodtál esetleg? Amellett mehet a gyógyszer is...

Sziasztok,

Azt hiszem nem egyedi problémával fordulok hozzátok és szeretném megkérdezni, hogy másoknak mi a tapasztalata a pszichiáterek által végzett munkával/vizsgálatokkal kapcsolatban. 

Voltam TB-s és magánorvosnál is, kb. 20 éve van szorongásos zavarom, enyhe depresszióval, mikor hol pánikbetegség tüneteivel. Nemrég voltam első ülésen egy pesti magánklinika kollégájánál. Eddig egyik orvosnál sem éreztem azt, hogy különösebb erőfeszítést tett volna, hogy pontosan behatárolja és megállapítsa milyen problémával küzdök. Se egy teszt, se egy vizsgálat. 

A témához kapcsolódóan olvastam könyveket, illetve online forrásoknál is azt látom, hogy egy pszichiáternek aktívan részt kellene vennie a problémamegoldásban, teszteket csináltatnia, komorbiditást vizsgálnia, elküldeni pl. pajzsmirigy vizsgálatra stb. és ezek után felállítania a konkrét diagnózist, amikor a szervi problémákat kizárta és a tesztekből képes leszűrni valamilyen konklúziót. Ennek ellenére én ehhez hasonló módszereket tapasztaltam eddig:

Legutóbbi tapasztalatom:

• A legutóbbi doki úgy kezdte, hogy megkérdezte mit szeretnék!?
  • (Mondtam magamban meggyógyulni, jobban lenni, ezért megy az ember orvoshoz.) Azt feleltem, hogy gyógyszeres támogatást kérni a jelenlegi problámám tüneteinek enyhítésére, ami segít a mindfulness meditáció és a majd következő terápiás ülések mellett kordában tartani a szorongásom.
• Összeírtam pontokba szedve és odaadtam neki kinyomtatva, hogy milyen tüneteket tapasztalok, amelyek fontosak lehetnek. Mindhiába, bele sem olvasott.
• Megkért, hogy meséljek magamról, közben feltett 3-4 kérdést. 
• Az ülés végén begépelte az ambuláns lapra zanzásítva az élettörténetem. A lap alján egy diagnózissal: egyéb szorongásos zavar.
• Felírt 5mg Brintellixet és utamra engedett.

És ahogy korábban írtam, nekem hiányzik egy pontos diagnózis és azoknak az eszközöknek a használata, amely alapján ezt a diagnózist meg lehet állapítani.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak a pszichiáterekkel? Mennyire értetek egyet a tesztek, viszgálatok hiányával ebben az esetben? Volt valakinek ettől eltérő, pozitív tapasztalata, ahol részletes vizsgálatokon esett át?

Sziasztok! Új vagyok. Szorongásos szem.zavarom van. Gyógyszert szedek. Működik itt a  Búrán a beszélgetés? Lehet dumcsizni? Akinek van kedve, írjon! Setralint kezdtem, első napok nagggyon szarok voltak. Nektek van ilyen tapasztalat (nem pont ezzel az antidepivel) bámilyen gyogyóval?

Nem a legjobb megoldás bár nemis megoldás csak könnyebb elviselni az őrületet drogokkal mint nélkül h a totális üresség maradjon..az borzalom

A példádddal nem értek egyet de szivemből beszélsz itt!

Régi motorosként tudhatnád, hogy ezek a szarok gyógyíthatatlanok. Vannak jobb időszakok, meg pokoli rossz időszakok. De garancia az nincs semmire. Miért nincs? Mert az orvosok szarnak rá, protokoll szerint dolgoznak. Azt meg a gyógyszer gyártók határozzák meg.

Vajon van-e garancia ha tényleg súlyos lesz a helyzet hogy kapok gyógyszert vagy olyan gyógymódot, ami elmulasztja ezeket? Nekem garanciák kellenek. TUdom jön a sztereotíp válaszo hogy dehát az életben nincs semmire se.... de én mégis azt érzem, hogy vannak garanciák. Ha látok egy autótípust az utcán, egéyrtelműen, 100%os biztonsággal meg tudom állapítani miylen típus. Na ilyen jellegű garanciákra gondolok. A megismerés és ezen keresztül a tudás garanciájára.

Sziasztok.

Legújabban szorongásom van (nem tudom, de sejtem), kényszer tüneteim: pl. 1 mp-en belül hozzá kell nyúlnivalamihez vagy leírni egy szót (le se lehet írni fizikálisan, mégis ez van bennem), vagy belülőről kapok infókat hogy mit kell mondanom, ilyen előtte nem volt. Namost én ezt elég kórosnak tartom, szerintem gyógyszer kéne rá sos, de a dokim szerint nem kel emelnem az adagot, igaz nem látott még azót, csak írtam neki. Engem elkeserítenek, próbálok más alternatív megoldásokhoz nyúlni, elkezdtem isten létét próbálni megérteni, relaxáció, táplálékiiegészítők, mindfulness, mozgás, de valahogy azt érzem a kémia nagyon kéne. Vajon minden ember ezekkel küzd, vagy csak a betegek? Köszi előre is a válaszokat

Sziasztok!

Tett már le valaki altatót? Zopigent szedek 7,5 mg-ot. Menstruáció előtt amúgy is nehezen alszok, de tegnap este felbasztam magam azon hogy már egy órája bevettem a szokásos 3/4 szemet de semmi, csak forgolódok. Ezért bevettem még egy felet.

Szeretném letenni, de úgy érzem ehhez gyenge vagyok. Egy éve szedem, februárban pedig csak nyolcadokat szedtem. Utána volt egy újabb rossz idoszakom, azóta nem megy lejjebb a dolog, néha csak felet veszek be.

Valaki?

Végre csökkentett adag Tiapridalt kapok. Reggel 25 mg. Este 100 mg. Nem forog a világ szédüléssel.

Dolgozzak! Ja, találtam munkát. Felvettek Jól ki voltam ütve gyógyszerrel. Nem vállalkoztam rá. Szédüléssel a sarki boltig nem jutottam. Esélyes volt más munka is. Miután lemondtam, csökkentett gyógyszert.

Szomszédnak nem adtam pénzt. Pofon vágott. Ha bántalmazásért feljelentem, elvágja a torkom. Utoljára látott. Ki sem nyitom az ajtót. Mától van gázspraym.

Róla mit tudtok?

Mi a nickje itt? Nem ugrik be. Pörög, paranoid, emiatt kötekedik. Kh-ba utalták.

A magánpszichiáter konkrétan úgy félrekezelt, hogy öngyilkosságot kíséreltem meg 2007-ben.

Aztán azt mondta, hogy nem fogadtam meg tanácsait, ne menjek többet hozzá.

Nem emlékszem semmire, mert le voltam 24 órában szedálva vagy agresszív voltam gyógyszerektől.

A szerencsétlenje 2 olyan szert is adott, amitől iskolai lövöldözések voltak USA-ban.

Utána a kórházban kis tip-top kivágott dekoltázsú, frissen végzett szépikének nem voltam szimpatikus (aki elég flegma is volt, és mikor másokkal beszéltem, mondták ők sem szeretik, mert mindig unott, szóval ő sem eszéért meg együttérzéséért lett piciáter), így megkaptam borderline diagot meg 2 hétre zártra akart vágni. Amúgy ő papírja alapján pszichopata is vagyok, azaz nincsenek érzéseim, nem vagyok képes szeretni. Aki itt követ engem, az mindjárt megállapíthatja, hogy érzéseknek bővében vagyok.

Végül 1 napot voltam ott, mert jött főorvos, és áttett nyíltra.

Utána Tündérhegyen a felvevő pszichiáter 2009-ben mondta, hogy nem szégyelli magát, hogy lehet ilyen kövér!?

Majdnem be sem feküdtem, utálom az ilyen bunkókat.

Egyébként bárki bármit mond, pszichiáterek büdös bunkók és/vagy flegmák Thegyen 2007 - 09 között, de lógusok jófejek és kompetensek.

Utána SZTK-s pályafutás - 2007 - 2010:

1. pszichiáter = szülési szabadság, nem jött vissza (nem én ejtettem teherbe LOL)

2. megunta SZTK-t, elment külföldre 

3. folyton úgy nézett ki, mint aki benyomott jópár benzót, viccelgetett is = Valdoxan, tudja, mint a Valhalla! hahahaha!

és teljesen félrekezelt mind

Utána 2010-ben végre találtam egy normális pszichiátert, aki neurológus és klinikán adjunktus, így végre készült koponya CT, és végre megkaptam a helyes gyógyszerkoktélt - azóta is nála vagyok.

Ja, hogy én Hajdú-bihar megyei vagyok - jaja, itt , illetve Szabolcsban, ''Sorsod'' Borsodban és Hevesben nem éppen a legkompetensebb az ellátás. 

Úgyhogy örüljetek, hogy Pesten vagytok, végül is ott nem csak próba-szerencse ingyenes TB-s pszichoterápia van, DE Tündérhegy, Thalassa-ház meg még a kedvezményes Nap-kör meg Hanghalló csoport és még sok más.

Itt van a sématerápia meg a sématerápia TB-s alapon, ami nagyon nem használ, mert voltam rajta, és tulképpen egy ilyen hogyan gondolkodj helyesen, másképp terápia, illetve nem tudnak gyerekkori abúzussal meg alkoholista, erőszakos családtaggal és nemi erőszakkal mit kezdeni meg keményebb témákkal.

Am a pszichoterapok és lógusok sincsenek nagyon toppon (kivéve Thegyi pszichológusok 2007 - 09 között, mert akkor voltam):

- egyik azt mondta, hogy táncoljunk és énekeljünk (TB-s)

- másik miután ragasztót nyomtak szemembe, aktívan követtek, vertek, megaláztal, szökőkútba nyomták fejem megállapította, hogy nárcisztikus és önimádó vagyok, mert magamról beszélek - igen, tényleg panaszkodtam nála meg valami megértést és támogatást vártam, de nem kaptam (TB-s)

- harmadik közölte, hogy érdekes gondolataim vannak, de nem tudja, mit tudna tenni, de jöhetek, ha akarok (magán)

- negyedik kifejtette, hogy nőies gesztusok, metakommunikáció, de nagy drabális állat, így mindenki azt hiszi, hogy gáz vagyok, amíg meg nem szólalok, illetve történetem semmi extra, mindenkit megvernek és megaláznak (magán)

- 2 telefonon utasított el, mert boooorderlineeee, az veszélyes, ezt így nem mondták, de ez lehetett az oka

- a tündérhegyiek nagyon kedvesek és aranyosak és sokat segítettek

- ötödik (magán) - hasznos volt és nagyon megértő és hatékony, de 4 és fél év után utamra bocsájtott, mert már nem tudott mit tenni 

Úgyhogy azóta 3 havonta pszichiáter van, aki felírja gyogyit. Das ende.

.

Állítólag nagyon beteg, és lehet, h le is %olják.

Az én dokimhoz még protekcióval sem jutott be vki. Mondjuk intézetvezető-helyettes is , az is jár melóval. De nem hetek múlva adnak ip.-t.

De Kleó amikor én hívtam a Szent Kozmát tavaly.. Szalaitól nem akart átvenni semelyik, hogy nyomorodjanak meg.. ezért kényszerültem magánba mert Szalainak kevesebb kereke volt kint mint nekem. Nem hiába "rendelése tartósan szünetel" már egy ideje.

Nem tom, milyen dokijaitok vannak. Nekem a félmagán áterem nem igazán jött be, a régebbi gondozósok sem. De ez a mostani! Múltkor pl. a következő 4. rendelésére kaptam ip.-t, 1 hét. De be is eshetek hozzá, hívhatom is, amikor a sebészeten nem akartak gyszert adni, elintézte. Volt, h 3/4órát voltam benn nála. És már szégyellem, h sose kapott semmit... 

Én azért járok 1 éve magándokihoz, hogy a helyi doktornő ne rajtam élje ki a szadista gyógyszer fétisét. Habár amióta leadta a régi doktornőm a felnőtt betegeit(engem is) azóta nem igazán sikerült beállítani semmit. Így jobb és rosszabb napok váltják egymást.. Pszichiátriai osztályon még én sem voltam kopp-kopp pedig néha majdnem odáig fajult a helyzet..:/

Én azért járok már évek óta magándokihoz, hogy ne kelljen kórházba mennem.
A szuicid kísérleteim után be akart utalni, de valahogy nem jöttek össze a covid miatt. Talán nem is baj.
"Megúsztam" a kórházat 1 hónap belgyógyászattal, pedig ott az alkohol és xana elvonás miatt deliráltam és hallucináltam is. Azóta se, meg előtte sem, soha. Nem tettek be pszichiátriára szerencsére, mert súlyosabb volt a más bajom.

Én is végig zabáltam már sokmindent.. 21.én megyek a dokimhoz, de csiga lassúsággal telik az idő:/ pedig még el is foglalom magam ezzel-azzal napközben. Eléggé visszavonultam szociálisan az utóbbi hónapokban, pedig nem akarok ennyire remete alak lenni

Ugyanígy vagyok. Kétségbeejtő a helyzet, én is sokféle gyógyszert szedtem, nem használt. Egyre többet gondolok kórházra is, de nem bírnám ki.  

Sziasztok!
Jár-t valaki hasonló cipőben?
Elkezdek javulni a depresszióból, aztán napokon belül visszaesek egy még mélyebb szintre, mint ahol voltam.
Miért nem akarok meggyógyulni?!
Szedem a gyógyszert, csinálom a napi kimozdulást, és mégse jó.
Egyedül élek, most nincs munkám, de azért tevékenykedhetnék valamit, de nem bírok.
Végigszedtem már szinte az összes gyógyszert, jártam terápiába évekig.
HELP!

Szia Nin!

Köszönöm, rám is rám férne már a javulás...

Rendben, megírom majd, hogy beváltak-e nekem ezek a készítmények. 

Na igen, a sok cukor, a kávé és az alkohol hosszú távon eléggé káros lehet, a kávét és a cukrot próbálom is egy ideje visszaszorítani, alkoholt eddig is ritkán ittam.

Hát nagyon át tudom érezni a mindennapi problémáidat, ezeknek jórésze engem is érintenek sajnos. És hát ugye nem elég számunkra mindez, ezek mellett még a jövőtől is félhetünk, hogy vajon mik jönnek még ezután, amik újra próbára teszik az emberiséget gazdaságilag, egészségileg, meg úgy általában mindenhogyan... :/ 

Szia!

Értem, remélem, beválik az L-Triptofán, vagy valamelyik a kísérletezésbe betervezettek közül.

Épp most találtam egy nagyon érdekes cikket, amiben az írója a bipoláris II. állapotából történő felgyógyulását írja le (nagyon-nagyon hosszan), a prozac, lítium, stb.- vonalon át a mindenféle taplálékkiegészítőkkel is kísérletezve (igaz, ezt kicsit eszetlen módon művelte, mert mindent IS szedett egyszerre), majd a végén a megoldást számára az hangulatingadozásokra az hozta meg, hogy teljesen lemondott a cukorról, kávéról és alkoholról. Érdekes dolgok ezek. 

https://www.forbes.com/sites/michaelellsberg/2011/07/18/how-i-overcame-bipolar-ii/?sh=65a4765a6941

Én mondjuk évek óta nem eszem finomított cukrot az inzulinrezisztenciám miatt, és azt észrevettem, hogy kevesebb panikrohamom van, mióta az alkoholfogyasztás is kikerült a képből és csak nagy ritkán iszom. A kávé...hát, imádom a kávét...de szoringóknak/pánikolóknak amúgy sem ajánlott a koffein. Talán megpróbálom elhagyni. Valamit valamiért. Hátha az én hangulatingadozásaim is kisimulnak, mert most nagyon durva, a semmiből csap be a totális beborulás, és egyszerűen nem látom semminek értelmét, minden sötét és reménytelen, és káosz, és ijesztő, hogy nem tudom, hogy kerültem egy másik filmbe...és aztán teljesen szétesem. Ez eddig úgy volt, hogy ebben az allapotban leledzettem pár napig, írtam az öngyilkos témájú verseket halomra (ha már másra energiám nem volt), majd lassan kijöttem. Most az van, hogy ilyen fél-1 órákra borulok be egy csapásra a normális állapotból, és aztán "átmegy". A fene sem érti, de ez már így nagyon sűrű nekem.

Szurkolok, hogy megtaláld azt, ami segít a szorongásodon és alvászavarodon, majd írd meg, mi lett a triptofánnal (vagy a többivel).

Kitartás!

Üdv, Nin

Szia Nin!

Kb. 1 hónapig szedtem az Anti-Stressz tablettát, most jelenleg 500 mg-os L-Triptofánt szedek napi 2 kapszulát, de még csak pár napja kezdtem el, így még nem tudok róla nyilatkozni. Ha ez sem válik be, akkor szerintem még kipróbálom a Szerves Folát tablettát és a GABA aminosav kapszulát, azokra is azt írják, hogy jók a szorongás meg a depresszió ellen.

A Yiyásat nem ismerem, de tartok tőle, hogy ezek a termékek gyengék, bár nekem a Melatonin sem segített, rosszul alszom azóta is. De persze mindenki szervezete más, ami az egyik embernek nem használ, az lehet, hogy egy másiknak viszont igen.

Mielőbbi jobbulást neked is!

Üdv, Zoli

Szia Zoli!

Köszönöm, hogy megírtad és sajnálom, hogy nalad nem annyira váltak be.

Mennyi ideig szedted a dr. Chent? 

Én a Yiya termékeit néztem ki, meg is rendeltem 2 havi adagot, ha van valami hatása, ennyi idő alatt éreznem kellene valamit.

Ezek is többösszetevősek, a rhodiolában van 450 mg rózsagyökér, meg még kínai kúszómagnólia és szibériai ginzeng, a golgotavirág kapszulában a golgotavirág 250 mg, emellett van benne álombogyó és citromfű 200-200 mg.

Még egyszer köszönöm, hogy válaszoltál, 

üdv, Nin

Szia.

Én a rózsagyökeret és az ashwagandát nem önmagukban próbáltam, hanem a Dr. Chen féle Anti-stressz tablettában vannak benne összetevőként, de nem éreztem tőlük változást, ugyanúgy szorongok továbbra is, és a depresszióm sem enyhült. Szerintem nem sokat érnek, illetve esetleg csak azoknak, akiknek enyhébbek a tüneteik. A golgotavirág meg egyes Valeriana tablettákban is megtalálható, de azoktól sem éreztem pozitív változást sajnos.

Szia! 

Nagyon régi már ez a bejegyzésed, de ha esetleg jársz erre, megírnád, légyszi, hogy hosszú távon hogy mik a tapasztalataid a rózsagyökérrel (rhodiola)? 

Pánikzavarom van, folyamatosan elég durván szorongok és hangulatingadozásaim vannak.

Köszönöm, ha írsz, illetve ha bárki másnak vannak tapasztalatai a rózsagyökérrel, ashwagandával (álombogyó) illetve golgotavirággal, szívesen veszem.

Az a tervem, hogy mindkettőt szedni kezdem, a rózsagyökeret (tartalmaz még szibériai ginzenget (eleutherococcus senticosus) amiről szintén jókat írnak depresszió és szorongás csökkentése kapcsán) és a golgotavirágot (ebben meg van ashwaganda is, ami szintén jó ezekre a kutatások szerint). Nagyon sok külföldi oldalt, cikkeket, kutatásokat végigolvastam és ezek alapján bizakodó vagyok, de nagyon érdekelnének a tapasztalatok.

Köszönöm.

Üdv!
Írok én ha már más nem ír, nem szabad szomorúnak lenni. Károly vagy tehát bajnok!
Kérdem én Ki a Károly? 

Sziasztok

Escitalopram meg Xanax. Xanaxból keveset, de általában inkább álmos leszek tőle mint nyugodt.

Szia! Én már azt sem tudom hogy szorongok-e vagy sem.. Szedsz valamit Gray?

Sziasztok! Új vagyok itt, szorongásban sajnos nem.
HOgy vagytok? Én most nagyon szorongok.

Nekem épp fordítvs volt. Minél nagyobb volt az adag, annál erősebb a szorongás (erős remegéssel) és az akatízia.

Igen.. de tényleg nem tudtam tőle nyugodtan ülni a fenekemen.. amikor már összeszedettebb voltam, le akartam ülni online sakkozni de csak fészkelődtem egyfolytában.  Max ha kevés visszaemelem.. mind kettő kiszerelésből 30+ napi adag van itthon.

Mennyi volt előtte? 15 mg? 

Belecsökkentettem az Abilifybe.. 10mg-ot szeretnék szedni fixen, szerintem attól kapott el most hogy tegnap csak 10eset vettem be. Júl 19-re foglaltam időpontot magánorvoshoz a biztonság kedvéért. Mehetek majd megint Fehérvárra A budapestiek pofátlanul sokat kérnek.. itt 12-ből megúsznám.  

Mitől? 

Szorongás maxon.. naggyon zsír. 

Johann Hari előadása a depresszióról és a szorongásról:

https://www.ted.com/talks/johann_hari_this_could_be_why_you_re_depressed...

Azt a .... jó életbe!!! Ez nagyon nagyon király! Köszi, hogy leírtad. 

Na de miért nem vizsgálják az emberek agyát, hogy megtudják, hogy miért van ilyen óriási különbség, hogy van, akinek semmit nem csinál egy AD, másnak meg ennyire jó? 

Szia.

Nekem az escitalopram (Escitil) elég hatékony a szorongásra, a rossz, de beidegződött gondolkodási struktúrák megmaradnak (elkerülő magatartás), csak bizonyos helyzeteket már nem fogok fel katasztrófálisan. Szóval szorongásra úgy 10 pontból 8-9-et adnék az escitalopramra. A pánikrohamok úgy kb 0%-ra csökkentek.  

Az éppen nem.