Igen, nekem is hasonló, hogy akkor van baj, mikor vége a munkának, és utcára kell menni. Vagy mikor vége a munkának, és pihenek, akkor a fejemből jönnek elő a dolgok, az utcán meg szembe jönnek... A pszichológus is mondta, hogy nekem azért jó, mert széles körű az érdeklődésem, így terápiát széles körből lehet válogatni... Mostanra kicsit enyhült a gyógyszer mellékhatás is, de reggelente még remegek, bár nem annyira, mint pl. szerdán volt. Az utcán vannak rohamok, de egyszerűbb kezelni, hamarabb elmúlnak.

Ha terápiát nem is, de tanácsokat azért kaptam az áteremtől még az év elején. Ez volt pl. hogy kételkedjek a téveszméimben. Ez is egy terápia. Meg mindig azt mondja, dolgozzak, mert a munka védőfaktor, hogy ne essek vissza. Végülis dolgozok, segít is, de este hatkor már mindig nyugtatót kell bevennem, mert nagyon gyötör valami láthatatlan kín. Lógusokkal próbálkoztam, de nem épült ki bizalom, mert mindig tesztelnek, mennyire vagyok veszélyes. Ezt meg én nem szeretem, elvész egyből a bizalom, onnantól meg már hiába az egész. Az áterem meg a háziorvosom jó fej, de oda meg nem mehetek most, van elég bajuk. Bennük azt szeretem, hogy teljes értékű emberként kezelnek.

Úgy majd' 40 éve volt egy alapos tb-s lógusnőm, csak túl kezdő volt. Meg úgy 15 éve egy kh.-i, ugyanilyen. De itt nálunk most 2 pasi lógus van, nem vágyom hozzájuk menni, egyik unszimpatikusabb, mint a másik, és fordítva. . Viszont az áter foglalkozik velem rendesen. Csak hát most vírusilag csak teló, de ott sem "ráz le".

Én fogtam magam, és kerestem egy pszichológust a neten, aki délután is rendel. Nálunk a pszichiátria csak délután 4-ig van, oda a munka miatt nem jutok be, csak ha szabadságot kérek...most hétfőn voltam a pszichiáternél, de mint olvashattad, nem sok értelme volt..de nagyjából mondasz két szót, aztán leállít, kiír valami gyógyszert, aztán mehetsz...a feléig se jutsz el a mondanivalóddal, aztán kapsz valami tüneti kezelést, de az okkal a kutya nem foglalkozik. Most, akit találtam pszichológust, ő elmondta, hogy a tüneteim mögött meg kéne találni az okokat, meg a megoldást is...ilyen a hozzáállása, ami tetszik, mert szerintem is az okot kell megtalálni..nyilván jól is akarja végezni a munkáját, ha már fizetsz neki, a tb támogatott pszichológusokat nem tudom, hogyan működnek, mert én konkrétan nem jutottam el egyhez sem, mert egy rettenet szr rendszer működik nálunk, de erről is írtam korábban. De összegezve, a pszichiáternél annyi a terápia, hogy ír gyógyszert, szedjed, aztán telefonálj, ha szrul vagy, és majd azt mondja, hogy akkor vegyél be kettőt is. Ha meg fizetős pszichológushoz mész, akkor meg kitalál valami okosságot, a beszélgetésen kívül, pl. munkaterápia, művészet, stb., éppen mit találtok ki, ami segítene... Én ennyit tapasztaltam eddig.

Én a vírus óta nem mehetek az áteremhez, csak telefonon szólnak, hogy mehetek kiváltani a gyógyszert. Nem kapok más terápiát.

Napi teendőim,gép elött ülés alvás,evés 20 percenként cigaretta 2-3 kávé elfogyasztása.. sajnos ahogy telnek az évek csak rosszabul vagyok (

Ti honnan kaptok terápiát? Mert az én orvosom megkérdezi hogy vagyok,felirja a gyógyszereket azt ennyi. Fizettek érte?

Amúgy meg elvagyok szomorkodva mert szürkék a hétköznapjaim és nincs senkim se.

Szia, nem veszek be még egyszer Frontint. Most a Rexetint szedem két napja, de már most durva. Olyan, mintha mezembrinből nyomnék óránként 2 grammot, csak ez reggel 7től este 10ig tart, nem úgy, mint a mezembrin, ami kb két óráig hat. Nagyon hasonlít a kettő, csak hát az egyik gyógynövény, a másik meg gyógyszer..de most pl rángatózik a gyomrom, már vagy egy órája. Tegnap durvább volt, de most legalább érzem egy kicsit, hogy fáradok, tegnap semmit nem éreztem a napból, meg is ijedtem, hogy nem fogok tudni aludni, de sikerült végül...

A baj ott van, mikor leülök, kérdez, mondanám, elmondom a 10%ot, már írja is a gyógyszert...utána meg mikor elköszönünk, rákérdez, hogy ja, amúgy valami változás volt-e az életemben...hát, mindegy, viszollátás...és mondják rá, hogy mekkora szakember, meg milyen rendes, stb..hát, nem tudom, nekem nem úgy tűnik, de valószínűleg én vagyok a gyökér, vagy mittudomén..

Majd elsején megyek vissza a pszichológushoz, nemtom mi lesz majd, de emez 3 hónapra írta fel a gyógyszereket, legalább addig nem kell találkoznunk...nem tudom, mi lesz ennek a vége, de van valami rossz érzésem...ja, vagy eddig se volt, csak rossz érzésem...mindegy...

Szia, nekem doki néni azzal kezdte, mikor legelső alkalommal mentem hozzá, ( az első dokim csak a pénzre ment , így váltottam), mikor meglátta, hogy frontint írt fel az előző doki,hogy azonnal hagyjam abba, mert nem kell, hogy függő is legyek.... helyette írt fel egy levendulás nyugtató hatású cseppet, ha esetleg nem tudok lenyugodni, elaludni. Hozzáteszem ennek 1 éve és talán, ha 2x használtam,  de tényleg jó volt. Próbálj meg gyógynövényes alapú cuccot kérni, hátha van. Erre nem lehet rászokni ez az egyik nagy előnye. 

Nagyszerű, elbsztam egy nap szabadságom, hogy visszamenjek a pszichiáterhez, mer aszonta a pszichológus, hogy konzultáljak vele, mielőtt terápiába kezdünk...bejutok, elmondom neki mi volt, erre ugyanazt a két szrt felírja, mint amit egy éve, de elmagyaráztam, hogy szrul vagyok attól a kibszott frontintól, meg vezetek, sofőr vagyok, hogy a fenébe szedjek olyat, amitől bealszok vezetés közben?? Nem igaz hogy nincs más, most tényleg maradjak drogos, meg kacatgyártó, pótcselekvő, aztán vágjam fel a nyakam?? Mi ez, ennyire reménytelen minden??

Nincs harmadik, ebben biztos vagyok. De majd idővel elmondja mi baja, addig meg mindennap falnak megyek ... 

Szia.

Biztos, hogy nincs más a képben. Dolgozik, előtte és utána mindig együtt vagyunk. Ő olyan ,hogy nélkülem nem megy sehová sem. Ha neki van kedve például sétálni menni és nekem meg nincs, akkor ő sem mozdul ki. De ugyanez mindenre , vásárlás, túra stb. Mi eddig tényleg mindent meg tudtunk beszélni, de ez most valahogy nem megy neki. De most nem is erőltetem. Ma pl megint minden normális volt, kommunikáció stb. Mintha minden tök jó lenne. Persze ettől függetlenül mai napra is megvolt a pánik. 

szia! az nagy baj, hogy nem tud/akar kommunikálni. mindenképp ki kéne deríteni, mi baja van, de ha nem beszél, akkor hogy?! együtt érzek veled, a pánikon se csodálkozom. lehet h ő nem is érzi, mekkora kárt okoz ezzel a viselkedéssel, hiszen mint írod, megdöbbent, mikor megkérdezted, szeret-e. lehetséges, h tényleg lett valakije, de a leírás alapján másra gyanakszom... (semmi konkrét, csak megérzés). amúgy ez a típusú viselkedés tényleg a nőkre jellemző inkább, a "mi a baj?" kérdésre jön az, hogy "semmi", aztán megy a hiszti meg a durci...://

Szerintem van valakije vagy simán megunt, és ezt nem tudja intelligensen kommunikálni, hanem undokoskodik, hogy rontsa a kapcsolat minőségét és így majd könyebb legyen döntenie. Lásd még ragtapasz lehúzása lassan / gyorsan dilemma.

Sziasztok. Nem tudom, hova írhatnék konkrétan, de a topic címe azt sugallta, ide lehet. Mióta lecseréltük a gyógyszereket a doki nénivel, ez év tavaszán, azóta tényleg minden tök jó volt. Megszűntek a hangulatingadozásaim, nem voltam ok nélkül dühös, nem durrant el 1 szó után az agyam, jókat aludtam, kevesebbet, de pihentetőbbeket. Semmi pánik, semmi remegés, vagy rosszullét, minden tényleg pozitív volt, önfeledtem nevettem nagyon sok év után újra. Aztán most valami beütött az emberemnél, hetek óta ignorál, se puszi, se ölelés, se semmi. Bármit teszek, vagy bármit mondok, na az fix, hogy nem lesz jó és beszólogat meg behisztisedik. Rosszabb,mint egy nő. Hiába kérdezem, neki nincsen semmi baja sem, még azt is megkérdeztem, hogy szeret-e még? Amire olyan döbbent arcot vágott, hogy még én is meglepődtem, hogy megkérdeztem ezt. Na szóval ez a viselkedése ,meg az, hogy én is elfolytottam ,amit gondoltam, éreztem ezzel kapcsolatosan, előhozta megint belőlem a pánikrohamokat. 5 napja mindennap van minimum 1 belőle, de van amikor kettő. Direkt mondtam az emberemnek, hogy kezdjen el normálisan kommunikálni, vagy mondja meg mi baja, mert megint kiakadtam és minden rossz és minden negatív. Mindenre gondolok, csak jó dolgokra nem. Főleg pánikroham idején, meg úgy az utóbbi hetekben, mióta fura lett. Megint jönnek a dühkitörések, a dühöngések, feszt káromkodom újra ( pedig ez is évek óta nem jellemző már ), mindenre azonnal ugrok, alig tudok elaludni, aztán délig fel sem bírok kelni az ágyból. Nem motivál semmi , nem is érdekel igazából semmi sem.

A pánikrohamoktól jó lenne megszabadulnom, aki hasonló cipőben jár, tudna nekem tanácsot adni, hogy tudnám lenyugtatni magam olyankor?

Köszönöm, ha elolvassátok.

Értelme, az nincs. De attól még "élvezhetjük". Egy kis teljes kiőrlésű CBD... Na megapia... Cigi, kaja... stb.

Tegnap este bemindeneztem, rosszul lettem, most meg még rosszabbul vagyok..el kellett mennem cuccért, bár este majdnem okádtam tőle, de mindegy, estére lehet, hogy megint kelleni fog..ez miatt bűntudatom van, és semmi nem jó. Utálok mindent, minden rohadt normális embert, meg magam is..egy ember értett meg eddig, most vele is összeveszek hamarosan...semmi értelme az életnek, meg a drogoknak se...

köszönöm...

Sajnálom nagyon.

Két hetet bajlódtam, a kutya lázas volt mint kiderült a végén. Átérzem a bajod, végig aggódtam miatta. Három napja megint a régi valamivel cinkosabb is. Kitartást! Szerencsés ha van egy becsületes állatorvosod, aki nem húz le...Nekem minden pénzt megért volna, hogy helyrejöjjön. Egy hónapra rá vettem magamhoz, hogy az új helyre költöztem. Terápiás kutya:) Nélkülözhetetlen társ.

el vagyok keseredve... a kutyámat május elején műtötték a talpán lévő daganattal, nehezen jött helyre, de meggyógyult belőle. és most megint előjött nála...már sántikál, emeli azt a lábát. 4 hónapig bírta... nem tudom, hogy fogjuk ezt átvészelni megint, a műtét körüli hercehurcát (segítségem nincs), idegileg, lelkileg, anyagilag. mióta megláttam, hogy sántít, görcsben van a gyomrom. sok már, elég volt :///

Gyógyszert próbáltam, nem jött be. 

Terápia megy. 

Gyóccer, therapy, efféle?

Sziasztok! 

Tele a hócipőm! Olyan hangulati hullámaim vannak, hogy már magam sem tudom követni, mikor éppen mit kéne kezdenem vele. Hol sìrhatnékom van, hol a falhoz vágnék valamit, hol meg úgy érzem, hogy valamennyire rendben vagyok, nincs gond! 

Mi a franc történik? Iszonyúan ijesztő és fárasztó ezt a folyamatos változást követni és közben persze úgy csinálni, mintha minden rendben lenne. Kurvára elfáradtam! 

A régi kedvenc gyszerkönyvem ágynyugit ajánl (megvolt, így szerencsére hányás nem volt). Aztán: morfin. Na az sajnos nincs. A többi meg van itthon, de nem kellett, az azonkívülieket meg amúgy is szedem, mint B₃-vit., nyugibogyó ilyenek.
Így nem merek elindulni kedden az áterhez, és elfogy a Brrr.-m is Majd felhívom, h lőjön! Ha meg úgyis szabin van, mind1, lő a nővérke.

Nem erre gondolok. Inkább enyhébb dologra, pl. egy feldolgozatlan trauma.

Legalábbis nálam. Nálam nem a skizó okozza a szorongást.

Ezzel arra gondolsz, hogy lehet megis skizofrenia vagy valami komoly van a dologban?? :( 

Én pár hónapja vagy mikor konzultáltam egy klinikai szakpszichológussal, szintén szorongás miatt. A skizóm most jól karbantartott, de szorongok. Azt mondta, három lehetőségem van (Skippát és Frontint szedek a szorongásra, de nem használ). 1. Növeljem meg az AP adagomat egész adagra, mert most kicsit kevesebbet szedek. 2. Terápia, sok találkozást igényel, ezért nekem nem fér bele. 3. Valami szemmozgásos terápia, ami gyorsan hat, de ezzel sem éltem egyenlőre.

Az utóbbi kettőt nekem traumafeldolgozásra ajánlották, mert nálam trauma okozza valószinüleg (az egész életem traumák sorozata)

Szóval az áter mellett érdemes klinikai szakpszichológust is megkeresni.

Semmi skizofreniara utalo tunetem nincsen, tobb orvos is megerositette. Nem hallucinalok, nincsenek teveszmeim, de megis felek, hogy mi lesz, ha, mi van, ha. Ezek a mileszha, mivanha gondolatok keszitenek ki, hogy mindig mindent negativan kepzelek el, a legrosszabb forgatokonyvek jatszodnak le a fejemben minden szituaciohoz kapcsolodoan. Pl nem lehet elmenni ugy bulizni, hogy bulizunk egy jot, nem, nekem masfel oraig gorcsben kell lennem, hogy ugyan mikor kapok panikrohamot, vagy visz el a mento, mert megbolondulok. Mert mondjuk 2 evvel ezelott egy buliban reszegen kapott el a panikroham a semmibol. Ezert mar inni sem merek.

Szia, nem tudom, hogy a megbolondulás milyen, de a skizofrénia nálam nem így kezdődött. Az a biztos, ha orvos véleményét kéred ki. 

Depresszió nálam csak az epizód lezajlása után volt. Meg is kaptam a Skizofrénia utáni depresszió diagot.

A skizofrénia nálam olyan volt, mint egy terebélyesedő fa. Apró élmény haluból indult, ami egyre terebélyesedett. A dolgok logikusan egymásra épültek. Hangulati tüneteim az epizód lezárásáig nem voltak. Emlékképek jutottak eszembe, amikre korábban nem emlékeztem. Megjelentek a hangok, amik mindent megmagyaráztak. Olyan logikus magyarázatokat adtak, hogy évekig nem tudtak meggyőzni az ellenkezőjéről.

Na mindegy, szerintem ne aggódj, bízd magad szakemberekre.

Nem fogsz bedilizni. Hidd el. 

Most emeltuk az Escitilt 10mgre, hetfotol pedig pszichoterapia lesz. :) 

Mar most kicsit jobban vagyok, pedig meg csak 7,5mgt szedek, de mar 2 napja nem sirtam, visszajott az etvagyam is. De ha eszembe jut az, hogy mi van, ha ez a megbolondulas kezdete, akkor lehangolodok. Foleg azert, mert ha eszembe jut, hogy mondjuk valaki a drogoktol elveszti az eszet, rosszul lesz, akkor teljesen bepanikolok, megijedek, nem birok megnyugodni, pedig abszolut nem drogozok. Nem ertem miert erint ennyire erzekenyen ez a tema. Masnak is van ilyen? :( 

"Csak" depresszió. Kezelést igényel.

Ezekkel a tunetekkel sokaig azzal stresszeltem magam, hogy biztos skizofren vagyok. Most meg a megorulestol felek. Mindig uj dolgon agyalok, idegeskedek. A parom meg mar szinte hozzam sem szol, elmegyunk egymas mellett napkozben is.

Hát pedig hangsúlyozottan nem vagyok szakember, csak "tapasztalt sostárs", ez szorongásos depi...

Fura amugy, mert egy orvos sem enlitette a depit soha, nagyon tipikus depis tunetem nem is volt ez elott, maximum a rengeteg alvas, de az gyerekkorom ota. Mivel voltak panikrohamaim (keves, osszesen 3 volt azt hiszem) es a toluk valo felelmem miatt szorongok tobbnyire, igy szorongasos zavart kaptam diagnozisnak.

Ez, amit írsz, depi. Amikor én para vok, olyan, h "ezt bárki elolvashatja, és mi lesz a következménye??? Mit gondolnak rólam?"
Amúgy semmit .

Hogy erted, hogy paranoid vagy?

En ha nagyon szorongok, akkor elo sem veszem a telefont. Olyankor minden ingert veszelynek fogok fel, barmit latok, barmire nezek, barmit hallok. Meg a kek eg es a felhok latvanya is fokozza a szorongast, de igazabol barmire nezhetek ilyen szituban. Ha neadjIsten szembejon velem ilyen allapotomban egy felzaklato cikk, hir, akkor alig birok megnyugodni, panikroham kozeli allapotba kerulok. Mindenki szerint ez a szorongas velejaroja, a doki szerint is "normalis". De ah, ez baromi rossz, hogy mintha az agyam keresne folyamatosan a veszelyt es minden hetkoznapi dolog latvanyara, gondolatara ugrok. Aztan amikor elmulik, csak lesek, hogy amugy most a kek eg miert is volt ijeszto 20 perce?

Érdekes. Más is, én is, depisen írunk. (Mondjuk mélydepiben be sem kapcsolok.) Amikor csak olvasok - tudom, röhejesnek tűnik, de vannak ilyen időszakaim -, olyankor inkább paranoid vagyok...

Tényleg csak szomorkodni lehet ezen az inaktivitáson...

Peteérés effektíve nincs, de a "helye" megvan. Nem egyenletes, lásd: többfázisú tabik...

Egyébként sztem nincs peteérés hormonális fog.gátló szedésekor. Sőt, rémlik, hogy teljesen ugyanolyan hormonszint van az egész "ciklus" alatt, a vérzés idején is. 

Nem, "csak" depis vagy. Lehet, hogy egy NYÍLT osztályi kezelés nem ártana. De terapeuta mindenképp kellene! Ne aggódj, ezzel ugyan zártra nem visznek... (Amúgy az sem katasztrófa ) De nem.

Remelem ez az a "nem" (is), hogy nem leszek zartosztalyos, nem orulok meg!! :) 

Röviden: nem.

Ah, most sikerult.

Mik a velemenyek a fogamzasgatlorol a szorongas es a depresszio kapcsan?

Volt egy nagyobb mutetem 7 evvel ezelott, erre ra fel evre kezdodtek a hipochondrias tuneteim, ekorul kezdtem el szedni a fogamzasgatlot is. Allandoan betegsegeket beszeltem be magamnak, nyilvanvaloan szorongtam, de akkor meg kozom nem volt a panikbetegseghez. Allandoan orvosokhoz jartam, vagy szajrak, vagy mehnyakrak vagy stroke miatt aggodtam, mindig volt valami. De nem tudom mar, hogy nem-e a fogitabi kavart be, mert mindig azt hittem, hogy tudatalatt megviselt a mutet.

Aztan 3 eve pedig bekoszontott az igazi panikbetegseg, az intenziv szorongas testi tunetei is. Menstruacio elott erosebben szorongok, pedig nincs ra okom, neha peteereskor is. 1 hete nagyon melyre zuhantam, mar a depi is belepett a kepbe. Ami tortent: egy temetes volt a multheten, akkor kezdtem meg az uj fogitabi levelet es meg is probaltam lerakni a gyogyszert (Escitil 5ng), de annyira ragorcsoltem, hogy rosszul leszek, hogy magamba fordultam es kesz kaosz lett. Pedig 2 napig vettem be 5mg helyett 4mgt, aztan visszaemeltem 5re de hiaba. Lehet ez a 3 esemeny sok volt? Soha nem voltam ilyen rosszul meg gyogyszer nelkul sem, bar nagyon elhagytam magamat, 16 orakat aludtam. Nincs panikrohamom, de a megorulestol es tehetetlensegtol/kontrollvesztestol valo felelmem a legerosebb, gyulolom ezt es azt erzem, hogy tenyleg elmegy az eszem. Azt akarom ilyenkor, hogy azonnal muljon el a szorongas, ha nem mulik akkor ketsegbeesek, nem latom a kiutat, remenytelennek erzem a helyzetemet, szivem szerint mentoert kapkodnek, hogy valaki most azonnal segitsen es mulassza el azokat a remkepeket es negativ gondolatokat, hogy ulok a mentoben es nem birok megnyugodni, elveszitem az eszemet. Ebbe bele lehet bolondulni, lehetek igazi zartosztalyos? Mondjatok, hogy nem!

Most emeltunk az orvossal az antidepin, tegnap 5mg helyett 7,5mgt vettem be (10 a cel, de nem mertem rogton), nem tudom, hogy hathat-e mar, de jobban vagyok, ma mar nem sirtam es ettem is kicsit.

Szoval bezavarhat ennyire a fogitabi szerintetek?

Nekem azzal indokolták a hangok a testbe ültetett dolgokat, hogy rájöttek, miként gyógyul a seb természetesen, ok, ezt eddig is tudták, de van valami anyaguk, amivel ezt fel tudják gyorsítani. Így a beültetések nyomát percek alatt el tudták tüntetni.

Amikor aktív volt a halum, hittem ebben, most már nem annyira. 

De mivel azt mondták, a gyanus gondolatok miatt bármikor lelőhetnek, így azóta sincs kedvem gyanús dolgokra gondolni.

Miert nem jelennek meg a hozzaszolasaim?

Szia,

Köszönöm! Igen én is rákerestem, de semmi info. Sose voltam még terápián, de szükségem lenne rá, gyógyszeres kezelés nem gondolnám, hogy kéne, inkább talán kognitív terápia. Csak nehéz találni jó szakembereket, sokan vannak, és sok rosszat is hall az ember.

Most, amikor már kezdtem elhinni, hogy nem olvassák a gondolataimat, erre holnap Elon Musk bejelent valami agy-gép interfészt. Ami képes erre. Valami hajszálnál is vékonyabb szálakat juttatnak az agyba hozzá. Nem is látszik az MRI-n. Kôszönjük, technika...