Igen, ezen én is gondolkodtam, hogy a bizalom fontos. De bennem van, hogy dobni fog emiatt, hogy nem tudom tartani magam a kéréséhez. Nekem ez nem akkora szó, hogy újra elővettem, mert úgy érzem, bármikor megint nullázni tudom és akarom is, mert jobb nélküle, így visszanézve az elmúlt száraz heteimre. (Persze, így bízz egy alkeszben...). Apám szerint ne valljam be, nem is értem, hogy vajon miért mondja ezt.
Bennem volt az is, amikor öngyiség volt, hogy az áter dob, de nem hogy nem, hanem simán felírta ugyanazokat a gyógyszereket újra, ugyanolyan mennyiségben. Amit aztán nem vettem be persze egyben. A lógus nem vállalt ezek után terápiára, csak támogatósdi beszélgetésre, havi egyszer. Abból nem kértem.
Szerintem ha a töményből bevallom a felét, az is elég sok lesz, és abból kiderül, mit szól. Persze jó ürügy, hogy fájt a fogam és jobb, mint a diclac, meg főleg ha még mellé kellett volna advil is a hasgörcsökre, amit ugye egyszerre nem lehet.
De tényleg az volt, orvosság. Legalábbis aznap...

 

Na, majd valamikor olvasod...

Szart ér az olyan doki, akinek nem "vallod be". Egyrészt a bizalom szempontjából, másrészt hogy akkor hogy tudna segíteni? Még a Vörös Sárkánynak is bevallottam, amikor elkezdtem ráiszogatni az antetilre, és megköszönte!!!, h ezt elmondtam. A mostani dokimnak még a mennyiséget is bevallom, tudjuk így "kezelni", hogy mi van. Az a jó, hogy nem kerít nagy feneket a dolognak (ahogy a volt ot.-stb. áterem sem tette), hiába, hát pasik.

Na, túl vagyok tegnapról a mittomén hány decin, de nem 5-ön. Aludni nem igazán hagyott, vagyis egyben 6 órát, de nagyon fáradt, álmos, ásítozós vagyok, bekapom a monitort. A gyógyszereket szerintem a pia magabiztossága segített csökkenteni (a nyugit is, a kvetit is).
Nagy hülyeségeket nem csináltam. A volt férjemnek boldog szülinapot kívántam, megkerestem egy kedves régi levelezőtársat, akivel anno, kábé egy éve, én szüntettem be a kapcsolatot, mert nem voltam jól, és nem akartam lehúzni őt is. Megírtam a barátnőmnek is, hogy nagyon szeretem, ami nem újdonság.
Az ex-pszichopatát kibírtam, pedig már itt van pszkozatban egy ideje az "Indulni kell" c. szám.
Ma nem lesz torna, talán csak séta, ha sikerül délután egy kicsit aludni és akkor utána.
Már azon variálok, hogy is vallom be a dokinak. Persze, bevallom, a mennyiséget talán nem, de azt igen, hogy fájt itt és ott és már nem bírtam cérnával.
Ja és a diclactól (szerintem) megint lett egy hematómám a jobb kézfejemen, nagyjából ott, ahol a múltkor. Nem vicces kémia ez.

Nekem ez nagyon para, amikor tűz van, és pizsamában, mittomén mit szorongatva, kint kell nézni a lőcsös embereket felfelé.

Mindenre van ok és magyarázat!

Az ivásra és a főzésre mindig van ok!
Meg az égési sérülésekre is, na meg a lakástűzre....

Azt későbbre tervezem. Persze biztos kell majd Diclac is, dupla öröm.

jajj, ne is. akkor már kiakadna a deciméterem!

Mit adnak a színházban?
Likvid kultúrát.

Tök egyszerű. Amikor elfogy, pont fél litert ittál!

Megyek a nemzetibe!

Azért is jó a pia, mert így biztos, hogy nem fogok elmenni semmiféle hirtelen ötlettől vezérelve valami vágóhídra.
Nem szeretem a fél literes pálinkát, mert nem tudom mérni, mennyit is ittam. Igaz, a 7 decisen sem.
Az ex mellett néha rengeteget sikerült, de társsal más azért.
Életem néhányadik hányása és alkoholtól való első, 40 éves koromban volt. Akkor kábé 3-4 deci vodkát ittam meg. De érzelmileg túlfeszültem egy FB-s csetben egy totál barom pasitól. Akkor sem tudtam igazán, hogy kell hányni. Nem magától jött, erőlködnöm kellett. De aztán a gyomrom olyan görcsbe került, hogy egy korty víz sem maradt meg benne, nem hogy a kötelező Xanax.
Az akkori férjem (mostani nincs, és nem is lesz) éppen dolgozott, hozott nekem ringer-laktátot, intravénásan algopírint, seduxent és cerukált.
Hát, ezt az előnyt sajnos elvesztettem a válással...

Kivéve a gyomorégést...

Miért is ilyen JÓ az alkohol, hogy rögtön elmulaszt minden szart?!

Tegnap simán vitába bonyolódhattam volna egy konteós ismerősömmel, aki szerint minden lehet függőség, az is, ha szeretsz olvasni, kézimunkázni stb. és gyakran csinálod. És persze minden ártalmas. De valahogy a gépezést, netezést is ide keverte. Azért megkérdeztem, hogy ha a neten olvasok sokat, az miért rosszabb, mintha papírkönyvet állandóan a kerti padon?
Na, ne!
Mi a helyzet az elkötelezettséggel, ha valaki pl. szereti a munkáját és sokat dolgozik, mert feltölti valahogy?
Ezek után mutatott nekem vagy 50 övet képen, hogy ilyet akar csinálni...
Hát, no comment.
Ne birkózz disznókkal...

Ja, citrom ill. olajbogyófőzeléket ettem, csak véletlenül a vizes üveg helyett a vermutosból higítottam, habartam, rántottam

Körítsd citrommal v olajbigyóval!

Üres üvegeket tartani az elég jó módszer a leszokásra Tegnap azért mielőtt kidobtam volna a Garrone-s üveget, az utolsó cseppjét kifacsartam.
Jéger, unicum, úristen.. maximum a svédcsepp, de csak a szüleimnél, hogy valahogy elviseljem őket nagyjából legálisan, és erre foghatjuk, hogy gyógyhatás miatt kell, bevallhatom az addiktosomnak.
Még a vermut bevallásán rugózok, elvileg kedden videókontroll. Illetve persze bevallom, csak mivel körítem.
 

Tegnap beosontam a nappaliba, ahol már kifigyeltem, hogy van egy jaeger-es üveg az egyik szekrényben. Elemeltem, de nem volt benne semmi, haha. Mondjuk asszem el is hánytam volna magam, ha ittam volna akár egy kortyot is. 

Bajok vannak itt még az absztinenciával...

Régi szép idők!
Hát nem, nekem inkább a vizuális nyelvtan, bár azért szeretek írni, ahogy látszik. De nincs nagy önkifejezési tehetségem, maximum bejegyzésekben, levelekben, gegekben szoktam kiélni magam.
Az már rég nincs, hogy a pszicho-paráimat "kiírom" magamból. Azt kirajzolni sem tudom. Destruktív művészetet nem pártolok. Kivéve ha dühroham, nagyon ritkán.

Pont erre gondoltam, h ez is függőség.

Nem műveletlenebb, hát nem ez a szakmád... A magyartanár szüleimmel soxor egymást kérdeztük. Ha a szeriben nem boldogultunk, mondta kolléga: kérjünk telefonos segítséget! Aztán anyámék könyvekből!!!!!!! kinyomozták a dolgot.

Kicsit OFF-ok lettünk, bár a grammarbuzzerség is egyfajta szenvedélybetegség
Én is az vagyok, csak az a műveletlenebb fajta.

Helyesírási, nyelvtani és stirális leckét bármikor adok... Pedig pedagógusi ambícióim sosem voltak. De a szeriben fel sem vetődött senkiben, h nincs magyarból dipim... Semmiből sincs, késő bánat.

Ha ott van a című, tilos ijelbe tenni!!!

Az olvasószerkesztő főnököm, aki alapjában kiváló szakember, leírta, h "nyerssesség", én meg megkijavítottam, a saját értékelésemben... Mer' geccci vok. De nekem muszáj lépést tartanom, ha már ez a szakmám, és olykor meló is adódik. Mondjuk pl. az "észszerű" a zagyamra rohan.

A hátam közepére kívánom a nyelvtant. Majd jól odamegyek és megmondom az őszintét. 

:D

Köszönöm.
Ettől még biztos elbaszom újra Nem ígérgetek semmi fejlődést, maximum magától bevillan.
A könyv címét is idézőjelbe tehettem volna akár, ha mondjuk nincs utána az, hogy "c.".
 

Még első gimis koromban a fejembe vésték, hogy frisseség, nem két essel.
Erre nem így írják, már mióta?! (Ezt sem szoktam tudni, melyik írásjel van előbb, ha anyázok).
Szerintem bele is döglenék, ha a nyelvtant újra kellene tanulnom.
A fiam nem parázik, pedig nyelv szakos bölcsész. Azért a szakdogáját remélem, jól központozva írja. De ugye bekavar az is, hogy az angolban ritkásabb a vesszőzés. Nem a verés egyik formáját értem, de talán az sem gyakori

Az nem érdekes. Kurzívval a 2 hiba.

Tudom, vesszők. Sokszor illene dolgokat külön mondatba írni, ez is. A csetelés sokat rontott a helyesírásomon, meg a korrektor is, mert az is ír nagy baromságokat.
Na, hhhát igénytelenedem én is a korral, a hülye bogyókkal, a fáradtsággal, a netes kommunikációval.
Meg rossz a szemüvegem, nystagmálok, sokszor nem látom, hogy tettem-e ki írásjelet, mert a képernyő koszát annak látom.
Meggyőztelek?

:D

Na, korrigáljam? Nincs benne sok...

Ja, keverem az exemet is már.

Évente egy dühroham, szigorúan egyedül. Legutóbb a Mit árul el a betegséged? című ötezer forintos, 600 oldalas bazi könyvre rontottam rá. Ő nyert, aztán a párnákra. A kezem szekrényen való szétütését egy nagyobb zokogással sikerült lefékezni. Volt, hogy óriási papír és vörös-fekete zsírkréta izomfájdalomig karistolva.
A volt férjemet néha meg akartam ütni, ő passzív-agresszív, nem vert, de úgy elkapta a kezemet a levegőben, hogy arról koldultam.
Kicsit off vagyok, vagyok fogjuk rá, hogy ez a pia utóhatása, vagy hiánya lehet.
Ha sok van, nem kötözködöm, enyém a világ, mindenkié a szívem, vagy éppen magamat írtom ki gyors tempóban. Egyszer egy benzó altató mellékhatása volt ez, hogy minden rohadt szemétnek, akire haragudtam, isteni keggyel fél órára sírva meg tudtam magamban bocsátani, persze teljesen ébren.
De hát ezek ugye kedves cuccok... na, nem.

Az a nárci, cseszed.

Igen, ezt azért nehezményezem. Semmi bajom a bordisággal, félreértés ne essék, ha nem rajtam csattan, asszisztáltam hozzá eleget.
Ahogy Palya Belya énekli: " Nem vagyok én seja múzsád, seja feleséged,
seja k*rvád, seja papod,
lelki eleséged!"

:D 

Ja, az "érzelmileg labilis", az manapság a bordert jelenti...

Nekem letudták acting-out-nak. Ami ugye az öngyi is, a dühroham is, a promiszkuitás is, meg sok minden, ami borderes, de nekem nincs és nem volt 
Érzelmileg labilis, ezt annyira imádom. Ki nem az?
Mindenkiből elő lehet hozni a kurvaanyázást. Én pl. nagyon szeliden, rohadt dög módjára elő tudom hozni, megpróbálom tudatosan nem alkalmazni, mert aztán én leszek nagyon labilis és az acting in lesz, nem out, ami nem hiányzik.
Nem hiába lettem alkesz egy alkesz mellett, meg a "szerájoktól" is, az alkesz ugye nárci, bordi, pszichopata volt, le fogom írni A-Z-ig, hogy milyen kóros tulajdonságokat acting in-eltem legfőképpen mellette.
Majd ha jobban megy a gépelés, megér egy blogbejegyzést, a sírkövére rá lehet vésni, a Centrum multivitamin, vagy vita-men.

Apámnak volt igaza!!!

Hogy mondja Presser? "és az árából nem kaptunk semmit".

Én az ízét is szeretem, mindennapos is, és kifejezetten szorongásoldónak használom. De van róla papírom is!: alkohol okozta dependencia – szindróma. Ehhez tartom magam!

Na, nekem fél deci bor az nem kéne, akkor inkább a semmi.
Az addiktológus áter szerint a rituálé maga már alkoholizmus, hiába is van rá magyarázat. Akkor is, ha csak hétvégén tépsz be. Ebben is ciklus van.
Kíváncsi vagyok, most meddig bírom, de határozottan jobban vagyok nélküle. Igaz, nem volt semmi betelős pohár ma, vagy hát ha akarnám, akár lehetne, de nem igazán izgat most semmi sem ennyire, hogy kezelnem kellene folyékony hangulatjavítással.
Xanax csökken, altató is.
Most marad a legális drog - a zene.
A bor árából meg veszek valami mást, pl. súrolószert, mert ahogy a lakás kinéz, az valami ótvar. Persze ez nem jelenti azt, hogy neki is állok súrolni.

Az emberek 95%-a a 6ás mián iszik... de nemcsak a szándék, meg a rendszeresség, hanem a mennyiség is differál. Mámmá éveken át ebédhez (sőt, olykor vacsihoz is) megivott 1/2, azaz fél deci!!! bort. Apám azt mondta, h alkesz, mert rendszeres az ivása... (Amúgy látens alkesz, mert tudatosan nem iszik, úgy, mint a lányom, de ő meg legalább tudja, miért...)

Már fáj a fejem a vermuttól, de nehéz abbahagyni. És felfedeztem, hogyha beszélek meg zihálok sportolás közben, akkor az állkapcsom nem is fáj, nem is volt ma még klórhexamed sem.
Magamban kell beszélni illetve énekelni, ha csak fel nem hívjuk egymást valakivel.
Ma volt két aranyos telefon hosszabban, meg az ex kurvaanyázása, ami csak egy percig tartott, mert vidáman lesziáztam és letettem.

Számomra az, mert pótszer, feszkó-csökkentés és utána jön a depis zuhanás rossz esetben, és akkor fent kell tartani a kismámort, hogy kibírjam. De nem fogom.
A doki megtiltotta, de be fogom neki vallani.

Miből gondolod, h fél üveg bor v 2 pohár cherry az alkoholizmus?

Nekem most csusszan a 6. Csak ne kéne időre ennem a mámmával...

Veh, nem bírnék most semmit meginni. 

Na persze az este az más... Akkor jön a sör-kísértés. Kopogtat ajtón, ablakon. 

Bianco, fuj. Persze ha nincs más...

Bianco, citrommal, két pohárral, elég is. Már a torkomban érzem.
Az édeset amúgy nem szeretem semmiben, még csokiban sem, de ez most adta magát.

Vörös Garrone? 3 üveggel...