Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a 116-123, vagy a 06 80 820 111-es ingyenes számot, ahol a krízishelyzetben lévőket segítők nyújthatnak támogatást önnek.
 

Önbántalmazás, önsértés

Anonymous képe

Hy,ide mindenki,aki önsebző...Beszélgessünk róla,mi legalább megértjük egymást!


Online
Csatlakozott: 2018 szep 23

Akkor a lényeg az, hogy szeretnéd ha tudna róla, csak közben tartasz tőle hogy terheled ezzel, ugye?


Online
Csatlakozott: 2020 nov 18

Kleó írta:

Nem tört, akkor sehogy sem járnál...

Lehet, h egy ideig nemigen hagyják el a bázist (ágy).

Keresztcsont töréssel nem lehetetlen járni. Javasolják is. De kb 2 napig alig tudtam. Ha elmozdul, akkor nem igazán lehet...

Y alakú kézfej töréssel fekvőtámasz is ment, törés napján.

Alkar törésnél csak ott nem fájt, ahol eltörtem.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nem tört, akkor sehogy sem járnál...

Lehet, h egy ideig nemigen hagyják el a bázist (ágy).


3
Online
Csatlakozott: 2020 nov 18

Kleó írta:

Egy idő után hozzászokik a szervezet.

Addig járjak töréssel, zúzódással? 

Minimum zúzódott...törés sem kizárt.


Online
Csatlakozott: 2021 szep 29

Ez itt off, de persze, hogy városi legenda. Talán írtam is már egyszer, pont fordítva működik, mint ahogy a legenda tartja, de tök logikus. Amikor mondjuk 20szor annyi tesztoszteron van a szervezetemben, mint egy átlagembernek, akkor vajon milyen libidóm lehet? Smile Hát nem éppen azzal van a baj, hogy nem működik, ott inkább már annak örülsz, ha nem non-stop álló "antennával" közlekedsz. Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ezek a koksz-kombók amúgy sem veszélytelenek... Ex is ivott rájuk, oszt 2 évvel idősebb, mint én, nemrég nősült negyedszer. Úgyh az is csak városi legenda, h a koksz rosszat tesz a répának.


6
Online
Csatlakozott: 2021 szep 29

Jólvan na, én tényleg félek az ilyen jellegű mellékhatásoktól, nem vagyok már a régi. Smile Akkor bezzeg az se érdekelt, hogy tesztoszteron+methandienon kombóra vedeltem a sört, miközben már anélkül is sűrűn vérzett pl az orrom, mert feltolta a vérnyomásom.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Húúú, akkor én már meghaltam! Észre sem vettem Shock


Online
Csatlakozott: 2021 szep 29

Én 19 évig ittam, heti minimum egy beb@szás, de előfordult nem egyszer, hogy 2-3 is, ha úgy jöttek a bulik. Idén beteg lettem, január vége óta egy kortyot se. Elhatározás kérdése. Beteg vagyok, gyógyulni akarok, ezért nem iszok, meghalni se akarok, hogy napi 5mg xanax+antidepresszánsra ráigyak, nálam ez ennyi.


9
Online
Csatlakozott: 2019 dec 1

Én gyerekkoromban mindig a fejemet vertem a falba, utána elkezdtem a kezemet vágni, sokszor a tenyeremet, hogy ne látszódjon. Utána, mikor cigiztem, a csikkeket nyomkodtam el a lábamon vagy a kezemen, mikor valami tehetetlenség érzésem volt, vagy hasonló. Aztán mikor öngyilkossági gondolataim is voltak később, akkor alakult ki ez a piercing szúrkálós szokásom...ezt az önkárosító magatartást valahogy hasznosabbra alakítottam. Mikor meséltem a pszichológusnak, meg is lepődött, ilyet még nem látott, de azt mondta, hogy ez a módszer nem rossz, és elég kreatív.



Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Egy idő után hozzászokik a szervezet.


Online
Csatlakozott: 2020 nov 18

Én hamar feladtam, h karmolásra fogjam...nem úgy nézett ki....


12
Online
Csatlakozott: 2020 nov 18

Kleó írta:

Pedig te nem szoksz berúgni.

Nem. Idén kb 3x ittam. Akkor sem sokat.

Régen sem volt jó a memóriám.

Pregabalinnal rosszabb, mint bármikor volt. Ráadásul emelni akartam az adagon, de azzal nem volt jó az egyensúlyérzékem és elcsúsztam a lépcsőn.

Fáj a keresztcsontom 1 hete.

2x75 mg-t szedek, próbálom a 3x75 mg-ot. Ez a legkisebb adagja....nem tudom, hogy akik abúzálják, hogyan járnak...járókeret?


Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Az állatorvos felismerné, hogy nem karmolás, ha a sebeket is látná rajtam. De mivel kutyákkal és macskákkal dolgozunk, akik nyálzanak, néha rókáznak az altató miatt, kanülálunk, ami néha vérzéssel jár, és néha még pisilnek is altatás után, ezért ez jó indokot ad, hogy be legyen kötözve a csuklóm. Így nem látja a sebeket. Csak az gyanús neki, hogy két hetente vizsgálunk, és már jópár hónapja folyamatosan be van kötve a csuklóm a vizsgálatokon..... Amúgy az enyémek nem teljesen úgy néznek ki, mint a macskakarmolás.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Pedig te nem szoksz berúgni.


15
Online
Csatlakozott: 2020 nov 18

Kleó írta:

Sztem mutattam is...

Kiesett. 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Sztem mutattam is...


Online
Csatlakozott: 2020 nov 18

Kleó írta:

Nekem nem sok van, inkább csak nyáron látszó fehér csíkok. Volt, aki 10 méterről kibökte: jééé, te is szoktál falcolni? Viszont az égésnyomokat én is ráfogom a kutyákra.

Falcoltál valaha?


18
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

tnelis írta:

Mondjuk piromán kutyával még nem találkoztam, vagy hogy képzeljem el?

Tényleg hasonlít arra, mint ha "odakap" a kutya...


Online
Csatlakozott: 2018 okt 16

Én most úgy képzeltem el, hogy a kutya csóválja a farkát, és a cigis kezet a farkával véletlenül mindig nekilöki a másik kéznek, lábnak.



Online
Csatlakozott: 2018 okt 16

Kwiki állatorvos kontaktja szerintem ránézésre megmondja még azt is, hogy hány kilós volt a macska és mit evett ebédre, ha valódi karmolást lát.


21
Online
Csatlakozott: 2018 szep 23

Mondjuk piromán kutyával még nem találkoztam, vagy hogy képzeljem el?


Online
Csatlakozott: 2018 szep 23

Ja, volt macskakarmolásom is jó sok, tudom milyen (volt hogy pont terápia előtt a kórházi kerti macskától kaptam párat Laughing out loud az itthoni sose karmol, max ha dagaszt rajtam). Lehet macskakaparás szerű vágásokat is csinálni persze, a kérdés inkább az volt hogy Kiwikinek olyan-e. Mert ha nem, akkor esélyes hogy rég tudja az, akinek fél elmondani, csak ő meg nem mer rákérdezni. 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nekem nem sok van, inkább csak nyáron látszó fehér csíkok. Volt, aki 10 méterről kibökte: jééé, te is szoktál falcolni? Viszont az égésnyomokat én is ráfogom a kutyákra.


24
Online
Csatlakozott: 2018 okt 16

Szerintem macskafüggő, bár úgy vélem, hogy a meow párhuzamos cafrangolt szélű nyomokat hagy inkább, ami ha mély akkor piros körülötte a bőr.


Online
Csatlakozott: 2018 szep 23

Amúgy tényleg úgy néznek ki mint a macskakaparás? Mert amíg csak kevés volt meg kicsi, addig én is ezt kamuztam, de szerintem csak az hitte el aki akarta. Aztán a látható helyen lévő, sok vágás évekkel ezelőtt begyógyult, persze aki tudja hogy néz ki az ilyen, az kiszúrja, legfeljebb nem kérdezi meg. Tőlem egyszer kérdeztek rá konkrétan hogy azok önbántalmazási sebek-e. Mások csak azt hogy mi az.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Homonyik Sándor - Álmodj királylány (1988.)

 

Molnár Csilla (1969-1986) tragédiáját dolgozza fel az a zeneszám.

 

https://youtu.be/VEyxtTF4wiU

 

" Hívja a 116-123, vagy a 06 80 820 111-es ingyenes telefonszámot, ha úgy érzi, nincs remény, ha más úgysem értené meg, talán mégis lesz egy ember, akivel tudna erről beszélni!  "

 

 

 

 

 

 

 


27
Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Az állatorvos - legalábbis ahogy megismertem - szerintem nem bántana. Ő tényleg őszintén érdeklődik, csak én félek elmondani. Leginkább talán őt féltem..... Fura, kettős érzés van bennem ezzel az egésszel kapcsolatban..... Valahol a lelkem mélyén vágyok arra, hogy legyen egy hús-vér ember a pszichológuson kívül, akit be tudok engedni a világomba, aki "velem van", és úgy viszonyul hozzám, mint egy barát, vagy hasonló... Nem "szakmai" szemmel, mint a pszichológus, hanem inkább szeretettel. De közben meg mégiscsak elzárkózom tőle. 


Online
Csatlakozott: 2018 szep 23

Ha valaki ilyen miatt "csalódik benned", vagy bánt, akkor nyugodtan elmehet a picsába és légy érte hálás hogy ez kiderül.

Bocs, ez mindettől független, csak benéztem és muszáj volt leírnom.


Online
Csatlakozott: 2020 nov 18

Kiwiki írta:

Az az egyetlen egy ember egy állatorvos. Egy nagyon rendes állatorvos, akinek segítek két hetente vasárnaponként. Tőle sokat tanulok "az életről" is, ő fontos nekem, és nem szeretném elveszíteni. Ő próbálna segíteni, és igazából látom rajta, hogy nem nagyon hiszi el, hogy a cicák karmoltak össze. Ő nagyon rendes, és igazából nem ezt érdemelné tőlem.... Emiatt is bűntudatom van.....
Elrejteni nem nagyon tudom, illetve úgy valamennyire igen, ha hosszúujjú pulcsit veszek, és vigyázok arra, hogy ne lehessen látni, hogy be van kötve a kezem. Az albérletben meg szoktam úgy oldani, hogy bezárkózom a szobámba, viszont otthon nem tudok mit csinálni. Ritkán megyek haza, de ha mégis, mindig észreveszik, és még bántanak is miatta.....
Pszichológushoz járok hetente, és mellette egy doktornőhöz, aki felírja a gyógyszereket. Csak most előttük is eléggé bezártam, a doktornővel meg még nem is alakult ki az a teljes bizalom. Mondjuk nincs is könnyű dolga velem, pont azon gondolkoztam valamelyik nap, hogy annyira szeretnék megfelelni nekik is, hogy ez elviszi kicsit vakvágányra őket. Csak eléggé ösztönös és kényszeres bennem ez a megfelelni akarás, és az, hogy nem akarok gondot, problémát jelenteni nekik sem......

Szia!

Én is vagdosom magam, de ez már nagyon ritka. Igyekszem ott, ahol takarható a seb, heg. Nem mindig sikerült. 

Ha nem szeretnél hazudni, mondhatod azt is, h9gy erről nem szeretnél beszélni.

Ha elmondod vagy rájön valaki és aggódik, mondhatod, hogy jársz pszichológushoz. Ez megnyugtató lehet másnak.


30

Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Sokszor gondolkozom mostanában azon, csak mélyebbre kellene vágni.... Csak egyszer kellene mélyebbre vágni.....


Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Itthon sem hagyhatom, mert a lakótársam nem tud semmiről. Szerencsére külön szobánk van, így a szobám falai között marad ez.


Online
Csatlakozott: 2018 okt 16

Meg nevágd túl méjre mert olyan méretú macska már nem tartható ottohn csak engedéllyel.


33
Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Lefertőtlenítettem, meg lekentem körülötte betadinnal is. Bár ilyenkor úgy érzem, nem lesz olyan, hogy nem akarom, hogy fájjon....


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Betadine is jó, csak az elszínezi. 

Fertőtlenítés, színtelen tapasz, nem túl szoros széles karkötő... Otthon meg hagyni "szellőzni". (Persze csak úgy olvastam vhol. Laughing out loud )


Online
Csatlakozott: 2018 okt 16

Alkoholos vattával tisztogasd le mert elfertőződik és az ronda meg fáj akkor is ha éppen ne makarod, hogy fájjon.


36
Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Néha annyira szeretnék eltűnni, felszívódni.... Pedig örülnöm kellene, ehelyett itt ülök sírva a monitor előtt, szétkaszabolt csuklóval..... :'( :'(


Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Meg ez szerintem attól is függ, hogy az ember milyen környezetből jön, mennyire, és milyen irányba tájékozottak az emberek ott, ahonnan jön... Nálunk a családban a fóbiát jobban elfogadják. Anya pl. a pókoktól fél csak, öcsém meg a darazsaktól, méhektől menekül szó szerint sikítva. Ezeket jobban elfogadják nálunk. "Fél és kész" címszóval. De sokkal jobban elfogadják, mint a például a vagdosást, meg a depressziót. Mert szerintük ezt csak hiszti, és én saját magamnak generálom ezt az egészet, mert mindenkinek van rossz kedve, mégsem vagdossa magát mindenki. Meg azt mondják, hogy minden a fejben dől el, és hogy lehet úgy dönteni, hogy nem vagdosok. Igen, csak a rossz kedv nem egyenlő a depresszióval...... És ez az, amit nem értenek meg..... Meg azt sem, hogy konkrétan kényszert érzek a vagdosásra, és egyre jobban gyűlik bennem a feszültség, ami addig nem csökken, míg meg nem csinálom. De egyébként én azt sem teljesen értem, hogy miért nem tud eljutni sok ember oda, hogy "lehet, hogy nekem ez a szitu nem félelmetes, de attól még a másiknak lehet az".... Szóval hogy miért nem hisznek egymásnak az emberek, és miért bélyegzik egymást hisztisnek, meg hasonlónak. A szelet sem látjuk, mégis elhisszük, hogy van, mert látjuk a hatását. A fóbiákat sem látjuk, de a hatása ott van, ha valaki rosszul van valamilyen helyzetben. A depressziót szintén nem biztos, hogy látjuk, főleg mert az emberek titkolják. Rajtam sem látszik igazából (mármint a vagdosáson kívül), mert egész kicsi gyerekkorom óta azt tanultam, hogy lehet elrejteni az érzéseimet, mert ha nem rejtettem el, egész egyszerűen megvertek, aztán elzavartak "lehiggadni"..... Így ha kénytelen vagyok emberek között lenni, nem vesz észre senki semmit a kezemen kívül. Viszont ettől még esténként itthon a szobámban a négy fal között sírva, remegve alszok el, folyamatosan vihar dúl bennem, vagdosom a kezem, és azon gondolkozom, hogyan vessek véget ennek az egésznek. Csak ezt senki nem látja......


Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Nem volt egyszerű "elmondani" neki, féltem, hogy ő is bántani fog, és attól is féltem, hogy csalódást okozok neki... 
A családomnak megpróbáltam elmondani...... Nagyon nem lett jó vége, és azóta is szívok miatta. Ritkán megyek haza, de amikor igen, akkor is gúnyolódnak rajta, meg hisztinek tartják. Mondjuk, soha nem voltak velem empatikusak.... Kiskoromtól kezdve, már 4-5 éves korom óta azt hallgattam folyamatosan, ha valami kis rosszaságot csináltam, hogy "Menj innen, nem szeretlek", később, mikor már kicsit nagyobb lettem, akkor pedig "menj ki a határba lehiggadni!". Igazából mindig is "árvának", láthatatlannak éreztem magam.... Most meg gúnyolódnak, vagy éppen beszólogatnak miatta..... Féltem attól is, hogy a pszichológus is így fog reagálni.....
A klinikára befeküdni egyáltalán nem akarok! Egyszer voltam bent két hétig. Nagyon rossz és megalázó emlékeim vannak arról a két hétről.... Nem akarom ezt még egyszer újra! Oda biztos, hogy nem megyek be még egyszer!

Igazából nem tudom, hogy az állatorvos mit szólna. Ő nagyon rendes velem. Szeretek vele dolgozni, és igazából már nem csak munkatárs, hanem inkább talán barát-szerű, vagy mentor. Miután végeztünk az utolsó kutyával, általában szoktunk beszélgetni más dolgokról is, mármint ilyen "élet-beli" dolgokról.... Mikor vizsgára készültem, mindig bátorított, támogatott, ha észrevette, hogy nehezebb napom van, próbált felvidítani. És pont ezért félek neki elmondani ezt, mert úgy érzem, hogy ő most mellettem áll. Viszont félek attól, hogy ha elmondom neki, "túl sok" lesz neki, és akkor az ő támogatását is elveszíthetem.... Van ennek így bármi értelme?!

 


39
Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Hát nem tudom, én az agorafóbiával voltam így, hogy éveken keresztül nagyon szégyelltem, meg nem mondtam el senkinek. Aztán jött egy olyan, hogy ott egye meg a fene, elmondom. Egyébként tök feleslegesen mondom el, mert senki nem érti. Az önbántalmazás, önsértés azért más kicsit, mert ugye azt az ember saját magának csinálja és ezáltal még érthetetlenebb lesz. Az agorafóbia "csak úgy" van. 

Úgy gondolom, hogy ha a szégyen, a titkolózás a fő elem (meg a ferdítés, hogy miért is van seb az emberen), akkor ott lehetne kezdeni, hogy ha nem is vadidegeneknek, hanem családtagoknak, barátoknak elmondani. Ezt legalább saját szemükkel látják és ELHISZIK (az más kérdés, hogy nyilván hülyének néznek), míg az agorafóbiát csak szimplán nem hiszik el.


Offline
Csatlakozott: 2021 szep 21

Teljesen megértelek! Az nagyon jó, hogy "elmondtad" a pszichológusnak. Ez az első lépés? Mit mondtál a feltevésre, hogy esetleg befeküdj? A cicákra lehet fogni, még akkor is, ha átlátnak a szitán. Ha néha a kezemet vágom, akkor én is rá szoktam, pedig soha nem csinál ilyet. Aki ismer tudja is, de már nincs is ilyen ember. Teljesen bezártam mindenki előtt, és csak a megfelelési kényszer marad. 

Mit gondolsz, az állatorvos mit szólna?


Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Én mindent próbálok úgy intézni, hogy lehetőleg ne kelljen emberek közé menni. És jó indok, hogy a cicák szétkarmoltak..... Alapvetően nem tudok és nem is szeretek hazudni, de ez már csípőből jön. Ezt a részét én is utálom, csak amikor "elkattan" bennem az a bizonyos valami, nem arra gondolok, hogy mit fogok mondani a lakótársamnak, vagy bárkinek, aki megkérdezi.....Akkor ez nem visszatartó erő.


42
Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Az az egyetlen egy ember egy állatorvos. Egy nagyon rendes állatorvos, akinek segítek két hetente vasárnaponként. Tőle sokat tanulok "az életről" is, ő fontos nekem, és nem szeretném elveszíteni. Ő próbálna segíteni, és igazából látom rajta, hogy nem nagyon hiszi el, hogy a cicák karmoltak össze. Ő nagyon rendes, és igazából nem ezt érdemelné tőlem.... Emiatt is bűntudatom van.....
Elrejteni nem nagyon tudom, illetve úgy valamennyire igen, ha hosszúujjú pulcsit veszek, és vigyázok arra, hogy ne lehessen látni, hogy be van kötve a kezem. Az albérletben meg szoktam úgy oldani, hogy bezárkózom a szobámba, viszont otthon nem tudok mit csinálni. Ritkán megyek haza, de ha mégis, mindig észreveszik, és még bántanak is miatta.....
Pszichológushoz járok hetente, és mellette egy doktornőhöz, aki felírja a gyógyszereket. Csak most előttük is eléggé bezártam, a doktornővel meg még nem is alakult ki az a teljes bizalom. Mondjuk nincs is könnyű dolga velem, pont azon gondolkoztam valamelyik nap, hogy annyira szeretnék megfelelni nekik is, hogy ez elviszi kicsit vakvágányra őket. Csak eléggé ösztönös és kényszeres bennem ez a megfelelni akarás, és az, hogy nem akarok gondot, problémát jelenteni nekik sem......


Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Ma voltam pont pszichológusnál. Neki most elmondtam, illetve, nem is igazán elmondtam, hanem írtam egy "levél-szerűt", és odaadtam neki. Eddig sem voltam túl jó a kommunikációban, de most nagyon bezártam, és még annyira sem megy, mint eddig. Soha nem bántott még, de mégis folyamatosan attól félek, hogy bántani fog. Azt mondta, ha ez a helyzet, akkor lehet be kellene feküdni a klinikára, mert sokszor jutok odáig, hogy én feladom ezt az egészet....... Hogy igazából csak mélyebbre kéne vágni..... De nagyon nem akarok befeküdni..... Voltam már bent, és nagyon rossz "élmény" volt, nem akarom újra....


Offline
Csatlakozott: 2021 szep 21

Én meg a hétvégén kivételesen a lábam mellett a kezemet is szanaszét vagdaltam... a tenyeremet is. Jött a futár... lábam bekötve, kezemen ezernyi vágás. Annyira szégyelltem magam... le sem tudom írni. Nem mondott semmit szerencsére. Nem akarom tudni, hogy mit gondolt... ezt a részét utálom.


45
Offline
Csatlakozott: 2021 szep 21

Szia, ide írj nyugodtan, legalábbis nekem is ezt ajánlották. Ki az az egyetlen személy? Szülő, testvér, távoli rokon, barátnő vagy haver? Szakemberrel tudtál már beszélni? Jársz esetleg terápiára? A környezeted előtt eltudod rejteni?


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szia!

Nekünk nyugodtan megírhatod őszintén, igaz, segíteni nem nagyon tudunk, de meghallgatunk és megértjük.

Egy pszichiáternek/pszichológusnak nem mesélnél erről?


Offline
Csatlakozott: 2021 aug 9

Sziasztok!
Régóta gondolkozom már, hogy írjak vagy sem, és nehezen megy a megnyílás is, de valahol el kell kezdeni..... Évek óta vagdosom már a csuklóm kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de mostanában nagyon nehéz időszakon megyek keresztül, ami kihat erre is. Mostanában napi szinten csinálom, nagyon ritkán van egy-két nap kihagyás. Közben viszont nagyon szégyellem is, és azt az egy embert, aki őszintén kérdezi, hogy mi a baj, "elutasítom" azzal, hogy semmi nincsen, csak a saját macsekom és az utcai gondozott cicák összekarmoltak. Szégyellem magam, és félek attól, hogy ő is magamra hagy, ha megtudja az igazságot. Nem szeretnék neki gondot, problémát jelenteni. Nagyon magas falakat emeltem magam köré, folyamatosan védekezni próbálok, és igazából senkivel sem merem megosztani. Még a szüleim is csak bántanak miatta, ha észreveszik, de ezzel közel sem segítenek.... 


48
Offline
Csatlakozott: 2021 szep 21

Roxy. írta:

Nem tudom, mit mondjak. Sajnálom? Örülök? 

Én sem tudom. Örülök, mert megnyugodtam. Sajnálom, mert hülye vagyok.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Nem tudom, mit mondjak. Sajnálom? Örülök? 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen