Zsikét nem ismertem, de a naplói tetszettek.

Dilidagonya néha eszembe jut és Zsike is. Ők mindig emberségesen szóltak hozzám.

Van egy h.rem eltávozott szeretteitekkel kapcsolatban

Sokaknak nincs hitük benne, de én azért is le.rom nektek: azon szeretteink, akik már nincsenek közöttünk, de a kegyelem állapotában haltak meg, újra közöttünk lehetnek! És amit meg mégannyira se hisztek el nekem, az az, hogy ez a feltámadás igen közel van már! A Szent Biblia tartalmazza a Jelenések könyvét. Mi már jóideje a jelenések időszakát éljük. E korszaknak hamarosan vége. Hamarosan beköszönt Jézus Krisztus ezeréves királysága, a Földi Új Paradicsom korszaka. Földünk mennyországgá fog változni. E korszak végén és az új korszak kezdete előtt lesz a vég.télet, amikor minden lélek meg lesz .télve tettei alapján. Akkortól lesznek, akik az Új Paradicsom lakói lesznek, és lesznek, akik az Örök Kárhozatra vettetnek. Jézusunk akkor fogja az arra méltó elhunyt szeretteinknek is megadni a lehetőséget az új életre, vagyis fel fogja őket támasztani. 

Az imának csodálatos ereje van! Érdemes imádkozni elhunyt szeretteinkért is, hogy megkaphassák a feltámadás ajándékát. 

Tudom, hogy akik nem hisznek nekem, idővel hinni fognak majd...

Sziasztok!

Én a nagypapámat vesztettem el 2003-ban, leukémiás volt, sokat szenvedett, de egyetlen zokszó nélül tűrte az egészet. nagyon rossz volt látni ahogy napról napra fokozatosan leépül.

A másik ember aki szintén fontos szerepet töltött be az életemben az az édesapám volt. Őt is már 3 éve elvesztettem, fiatalon halt meg. Nagyon hiányzik mind a mai napig.Haláláról telefonon értesültem, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez történt, váratlan volt a halála, még elbúsúzni se tudtam tőle sajnos

Nekem most vasárnap halt meg Tatám. 79 éves volt, összeomlott a - z amúgy se valami tökéletes - vérkeringése.

Finnországban vagyok, úgyhogy levélből tudtam meg, nagyon borzasztó volt.

Elég távolságtartó volt velünk, kiderült aztán, hogy otthon a testvére helyett kellett dolgozzon, meg ilyenek, azért is ilyen, de most pont ez a szomorú. Hogy akkor nem nagyon beszéltünk, elvoltunk egymás mellett, a maga módján kedves volt velünk, de egyre nehézkesebb és rigolyásabb... Most meg már virágot vihetünk a sírjára.

Nagymamám három éves koromban halt meg, az még sokkal rosszabb volt, mert még megfogalmazni se tudtam, miért olyan rossz, vagy hogy mi az, hogy egy ember egyszer csak eltűnik, nem kel fel többé (rákja volt ráadásul, nagyjából nulla kezeléssel mert félt az orvostól meg a kórháztól).

Azt hiszem ez nem kegyeletsértő, és én nagyon nem szeretném a saját gondolatvilágomat senkire ráterhelni, aki elvesztett valakit:

Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi temetőben

Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének

Ha ez nem idevaló, nem fogok megbántódni, ha bárki a törlést kéri.

Szebb lett az a hely általatok, ahol a lelketek pihen...

Zsike, gondolok rád!

rohannak az esőcseppek az ablakomon ......vagy csak a szememből jönnek a könnyek.......nem tudom.

én nem bírom az elmúlást elfogadni. képtelen vagyok rá.

van egy ember, aki elment, de viszonylag könnyek nélkül tudok rágondolni. de ezt is csak néha

drága S.!    itt vagyok. csupa kis betűvel. azért kisbetűvel, mert ezért nagyon haragudtál mindíg. hátha most is felfigyelsz rá.

és J. tudod hogy elvitted a szívem egy részét magaddal ?

nem baj. lehet neked szántam.

Szép gondolat, de én már egy nekm szóló mosolytól is sírva fakadok. az emlékek felemésztenek.

Remélem nem baj, hogy ezt írtam ide.