Kórházban nem félnék a gyógyszerváltástól. 

Napi 3 órát utazok, emberek között dolgozok. Az sem sokkal veszélytelenebb egy kórháznál.

Dokim engedélye nélkül nem merem elkezdeni a Cymbaltát. Brintit sem merem elhagyni.

Azért még eléggé Covid van ahhoz hogy nyugiban be lehessen feküdni kórházba.. én hagynám a francba a Brintellixet ha nem hat.. nekem se használt semmit.. A Cymbaltát kellene megpróbálni olyan "hátha" alapon ha van még belőle otthon elég. Esetleg ha félsz az elvonástól akkor csökkentsd a Brintellixet pl 10mg-ra és vágd mellé a Cymbaltát minimális adagban. 

Az a baj, h depire és mánia ellen is más gyógyszer kell. Antipszichóból csak mini adag megy, emiatt kell hangstab is. Utóbbi normál adagban sem eléggé véd kevert vagy hipomán fázistól. Szorongásra kell Frontin. AD nekem szorongásra nem hat. Így ez már 4 féle. Antidepiből régen is volt 2-3 gyógyszeres kombinációm. Coaxil + Mirtazapin + Velaxin, Sertralin + Mirtazapin. Tudom, AP is jó lehet depire, de nekem 800 mg Seroquel sem hatott depire.

Volt már antidepi váltásom régebben. Mindig nagyon rosszul lettem. 

Kórházi beállítás lenne jó.

Minden emelésnél napokig szédültem, émelyegtem. Felemeltem ma. Most is szédülök, émelygek.

Sztem nem jó egy  a multigyógyszerezés, ha nem muszáj.

Építsd le fokozatosan, úgy nem lesz megvonási tünet és mellé pedig fel a másik gyógyszert.  Miből gondolod, ha hatása nem volt, majd mellékhatása lesz? Egyik gyógyszer a másik után, könnyen lesz ebből 5-6-féle, ami sok, nem kell.

 

 

 

300 mg

Üdv!

Szeretném kikérni a véleményeteket az antidepresszánsokkal kapcsolatban.

29 éves vagyok, depresszió/szorongás tutira van, Borderline csak szerintem (mert minden tünet megvan), a pszichológusok, akikhez jártam hallani se akartak róla, úgy tagadták, mintha fizettek volna nekik érte, úgyhogy az nem 100% (szerintem 99). ADHD viszont 100, bár azt se állapították meg. Bipoláris szerintem nem.

Anyám depresszió/szorongás biztosan, 18 éves kora óta szed antid-t megállás nélkül. Rajta viszont segített, azt mondta, csak azért él még, mert rá nagyszerüen hatottak (Lamolep, Rexetin, Xanax SR).

Apám depresszió/szorongás/Borderline + brutálisan paranoiás lett a végén, tavaly júliusban (55) öngyilkos lett. Ő az összes létező antid-t kipróbálta (Brintellix, Kventiax, Wellbutrin, stb a felét se tudom)+ alkoholista volt 20 évig, sose ért el velük semmit, max azt hoyg 15 órát aludt egy nap, de így is zombi volt (úgy itta az alkoholt ezekre, mintha víz lett volna).

Öngyilkossági gondolataim 25 éves koromig egyáltalán nem voltak, se kísérlet semmilyen formában (érvágás, akasztás stb) De voltak gyanús dolgok korábban is, pl. érettségi utén 2 évig csak úgy lógtam itthon, se munka se egyetem, csak úgy gépezgettem stb, tehát a motiválatlanság már megvolt akkor is.

Én csak 2018 vége felé próbáltam meg egy gyógyszert, Anafranil, de kemény NÉGY napig használtam, mert olyan rosszul voltam tőle, hogy mondom én ezt nem fogom bírni hetekig/hónapokig. Hányinger, szédülés, étvágytalanság, álmantlanság, minden minden.. persze a pszichiáter azt se mondta el, hogy ezek csak KEZDŐ mellékhatások, és el kellene múlniuk kb egy hét után. Csak adott egy vényt, meg se próbálta kideríteni, hogy mitől lehet bajom, milyen a szociális életem, semmi..

Mostanában viszont újra elgondolkodtam rajta, hogy egyszerüen nem motivál semmi és lehet csak a gyógyszer maradt. 29 évesen sose volt barátnőm, szexuális életem (bár szüz éppen nem vagyok), normális munkahelyen, otthon élek most is (és én már el is engedtem régen azt, hogy ezek közül bármelyikből valaha lesz valami). Önbizalmam és önbecsülésem SOHA NEM VOLT  semmi, abszolút 0, így az esélytelenek nyugalmával ülök itthon. A helyzet napról napra egyre reménytelenebb, egyre inkább azt érzem, hogy apám sorsa felé sodródok én is, csak én valahogy 25 évvel hamarabb. Bár egyetemi végzettségem (felsőfokú, nem diploma) és felsőfokú angol nyelvvizsgám van, ezek az én szememben semmit se érnek a megfelelő emberi tulajdonságok nélkül.

Megmondom őszintén, az antid-k zsákbamacska jellege tart vissza a leginkább, ugye minden emberre az összes létező fajta máshogy hat, nem tudhatja még az orvos se, hogy nekem melyik jó- és sok szaron át kell ahhoz menni, hogy megtaláld a "tiedet".

Szerintetek mégis próbáljam meg azt, amit adnak, mert attól ahogy most vagyok, még az is több sikerrel kecsegtethet?

Szerencsére sima depinél nem szokott szélsőséges hangulatom lenni. Ilyen kevertben viszont gyakori.

A DBT-t elkezdem egyéniben. Ezt javasolták mert fizetős egyéni és orvos mellett azt már nem tudnàm megfizetni. Online van. Ha Anyu hajlandó 1 órára elmenni, akkor tudok egyénihez kamerát használni. Ha parkból vagy plázából hívom, akkor nem. DBT-hez kell a kamera. Ezért sem tudom csoportban megoldani. 

Félek elhagyni. Lásd előző hozzászólásom.

Orvosom 20-ról 25 mg-ra emelést javasolt. Ettől is tartok.

Nem merem egyedül elhagyni. Félek a megvonási tünettől. Nehéz lenne a depresszió mellett még azzal is küzdeni, úgy dolgozni. Emiatt szednék inkább mellé valamit.

 

Mennyi keti?

Tulajdonképpen minek, ha a Brintellix nem is hat?

 

Most úgy tűnik, ami hat a depressziómra értékelhetően, az a a Ketilept.

Inkább akkor építsd le a Brintellixet előbb és úgy szedd a Cymbaltát. 

Egyéni elbírálás. Én fosnék a szerotonin-szindrómától.

Brintellix mellett lehet Cymbaltát szedni?

Az is vmi, ha nem mélyül még tovább. 

Más:

Ugyan nem tudok felsorakoztatni komoly gondokat, de sok olyat sem, amitől ugrálhatnék örömömben. De ezzel sem lehet mindent megmagyarázni.

Durva, h csak feltételezésnél tartanak, de mi bátran szedjük.

Nem szedtem, és úgy látom, hogy a dokim váltani sem szeretne.

Értem. Hát akkor marad a reménykedés meg a várakozás. Egyébként ezért kérdeztem, hogy szedtél-e wellbutrint. Nekem jó (eddig). Nem tudom, hány gyógyi hat a dopamin receptorokra, de ez olyan.

"Ez a gyógyszer feltételezhetően az agyban található ingerületátvivő anyagokkal, a noradrenalinnal és a dopaminnal lép kölcsönhatásba, amelyeknek a depresszió kialakulásában lehet szerepük."

https://www.webbeteg.hu/gyogyszerkereso/wellbutrin-sr-150/7951/betegtaje...

Feltételezhetően. Haha.

Én az első súlyossal is bejártam, mondjuk nem sokat csináltam ott, de legalább nem mélyült még tovább a depi. Az "ágyból ki sem kelek"-nél, meg hát, tudod.

Áter: Brintit emelhetem 20-ról 25 mg-ra. Lamolepet 150-ről fentebb lassú tempóban, ha kiütés lesz, akkor újra vissza kell csökkenteni. Ha nem tudok dolgozni, akkor táppénz. Dokim szerint enyhe depinél segíthet a munkavégzés, súlyosnál ronthat az állapoton. 

Voltam már táppénzen, később szabin. Nem akarom újabb táppénzzel feszegetni a húrt. 

Terap: azt mondta, h nem tud mit tenni. Jön majd a tavasz és idővel jobb lesz.

Azt ugye tuxox, hogy jobb, h be kell erőltetned magad dolgozni... áter, terap mit mond?

Folyt: az aktivitásommal van komoly gond, a szenvedést pedig az okozza, h nem fekhetek itthon minden nap reggeltől estig, magamra kell erőltetni a munkavégzést.

Gondokon sem agyalok, nem ez húz le.

Szobaalbit tudnék fizetni, de idegenhez nem szeretnék költözni. Most ez sem segítene.

Télen szokott jobban elmélyülni a depresszióm. Szerencsére most csak "sima" depim van, nem kevert, ezt kivédte a Lamolep és a 2,5 mg Olanzapin.

Nagyon reménykedtem benne, h antidepi vagy a hangstab segíteni fog, de nem igazán érzem, hogy lenne hatása. 20 mg Brintit szedek + 150 mg Lamolepet.

Most nem gondok húznak le. A lakhatási gondomon kívül semmi egyéb nincs. Látszik, h nem ez okozza, itthon könnyebb, fekhetek, alhatok. Korábban zavart, h a szórakozási lehetőségek a járvány miatt beszűkültek, de már energiám sem lenne kimozdulni.

Nincs másodállásom, tanulást már befejeztem (megvan a diploma + OKJ-s sulik), nem túlórázok. Kimerülve nem lehetek.

Alig tudok felkelni, alig tudok bemenni dolgozni, alig bírom ki ott, pedig nem egy borzasztó helyen végzek borzasztó munkát. Kollégák is aranyosak. A munkámmal arányos a bérem, tanulhatok, fejlődhetek. Osztályt váltottam fél év után, a betanulás nehéz, de ez sem magyarázat a tüneteimre. Most semmilyen munkahelyen nem lenne könnyű.

Mozgásom is nagyon durván belassult, ez már javult, lehet a gyógyszertől. Aluszékony vagyok, 10-12 óra az alvásigényem.

látom a lényeg átment...XD

Én a lányokkal voltam így régen, amikor még társkeresőztem.

Milyen helyes - tuti nem ír vissza - ha visszaír akkor lekoptatós szöveget - szemét ignorátor - nem írok ennek az öntelt *****nak - elmehet az ilyen a jó büdös francba.

Nálam vakond, nyuszi, sarló...

Ja, igen, ez nekem rókával, sünivel meg fűnyíróval van meg
Szinte Paulo Coelho

Igen, ez egy vicc, de szerintem elgondolkozhatna ezen itt sokmindenki, mert ez a hozzáálás, sokak életét megnehezíti....

Nyuszika átmegy a macihoz, kölcsönkérni a létrát.

megy, megy és azon töpreng: ez a Maci olyan irigy, tuti nem adja oda...

megy , megy és folytatja: a Macival amúgy se vagyunk jóba, biztos nem adja oda

megy megy már közeledik a Maci házához: multkor én se adtam neki oda a fűrészemet, most tuti nem adja kölcsön a létráját...

aztán odaér a Macihoz, bekopog, a Maci ajtót nyit, Nyuszika: Bazd meg maci a létrád!

 

Nem ismerem
De ez egy vicc, ugye?

Imádtam a Frakkot!

Ha már a meséknél tartunk, ismered azt a nyuszikás storyt , aminek az a vége, hogy "Bazd meg Maci a létrádat!" ?

Szia Scharlett!
Igen, aktuális, vagyis nem megy, nem tudok igazán ötleteket sem adni.
Azt mondta a mostani orvosom, hogy megváltozott munkaképességűnek kellene magamat nyilvánítattni, mert állítólag van egy törvény, hogy bizonyos (minden?) munkahelyen kötelező ilyen státuszú embert alkalmazni, nem tudom, hány főt.
Most ugye megint vészhelyzet van, még a "normális" embereknek is nehéz a munkaügy.
Nem tudom, itthon próbálom magam elfoglalni, minden nap valahogy kimozdulni legalább egy sétára, de nem merek belegondolni, hogy ez egy elég nagy szar, amiben vagyok és hogy hogy lesz vége és mikor.
Önkéntes voltam egyszer művészetterápián, gyerekekkel. Most ugye az sem megy. Bár szerintem nem is bírnám.
Nekem most az állapotom rendezése a legfontosabb, gyógyszerek variálása ill. leszokás, de tevékenység nélkül nem könnyű, illetve a depresszió miatt meg nem vagyok igazán motivált semmire sem, feladataim nem nagyon vannak.
Őrzöm valahogy az ép eszemet...
Ezt Blackanak írom, hogy a kutyasétáltatásról meg magamról eszembe jutott Károly bácsi és a Frakk, amikor csak úgy röpült a kutya után. Na, asszem velem is így lenne
Hát rendeződést, jobbulást kívánok neked!
 

Önkéntes munka? -kapcsolatépítés, kimozdulás szempontjából is jó, és nem para ha egyszercsak nem mész vagy nincs kedved stb., a későbbiekben meg akár alkalmazhatnak is...

Kutyasétáltatás, gyerekfelügyelet, idős gondozás, lépcsőház takarítás, irodaház takarítás...

Adj fel hirdetést akár

egyetemista koromban jobban kerestem a kutyasétáltatással , mint mikor munkába álltam a diplomámmal. (Most is napi 25e ért kutyátsétáltatok... XD)

A telemarketinget viszont felejtsétek el, annál lélekölöbb és gusztustalanabb munka nincs a világon!

 

 

 

Szia!

Nem tudom, hogy aktuális-e még a gondod (depresszió és munkakeresés), de abszolút megértelek. Jómagam szintén tapasztaltam az általad leírt szituációkat.

Én is azon gondolkoztam, hogy - amennyiben mindent megteszek - és valóban mindent megteszek, akkor végül is nem ok nélküli a depresszió. És ilyen esetekben mit lehet tenni??

A másik gondom az, hogy egyre inkább beszűkülök. Lassan már a boltba kimenni is nehéz, nemhogy felkelni. A vírus előtt nagyon sokat dolgoztam magamon, hogy társasági ember legyek. Sikerült is. Aztán beütött a vírus. Amikor még reménykedtem, hogy hamarosan vége lesz, volt bennem erő.. De most úgy látom, ennek sohse lesz vége... És eddig is nehéz volt a munkaerőpiacon (hasonló korban vagyok, miint te), de most már nagyon kemény. És így kell versengeni.. 

Ráadásul szégyellem is a helyzetem.

Te hogyan kezeled ezeket a mindennapokban?

Üdv.

Scharlett

Remélem!!! XD XD XD

.

Matiri! Általaban egyértelműen kiderül, h kinek vagy kiknek szól, amit írok. Más esetben idézni szoktam, de most szar a szerkesztő, összemossa a régi hszt és a választ. Nem tudom, h régen mi nem tetszett.

Kiscsillag, te egy nagyon szimpatikus, segítőnek látszó nő vagy, de nem értem, hogy ha itt írsz, miért nem tudsz egy sziával vagy nickkel megszólítani valakit és még a hozzászólás hivatkozásra sem reagálni a #számmal. Én úgy sillabizálom ki, hogy talán nekem szólt. És köszönöm, de ez így nekem nem tetszik. Mint ahogy tudod is, hogy mi még nem tetszett anno, pár éve. Szóval kösz', de nem kérek több tanácsot így, mert nem vagyok kódfejtő. Kórházban nem vagyok, valószínűleg ott lenne a helyem. Mindenkinek minden jót kívánok!

Ha jobban értenék hozzá, kevésbé terhelne szellemileg, jobban haladnék, nrm gyűlne össze napi 50 kérdésem. Tömbösítve teszem fel másnak. 2 hét után még nem csoda, h csak részben megy egyedül. Azért sok ragadt rám.

Én már a suliban is utáltam a délutános hetet ez miatt, szóval megértelek.

Biztosan belejössz.

Ide járhatnék 9-re is, de 7:30-ra törekedek a korábbi végzés miatt. Nekem alapból a kelés befordító. A napi 8 órás munka könnyebbnek tűnik, de ragaszkodok a péntek 8-14-ig tartó munkaidőhöz, emiatt napi 9 órát dolgozok, ami itt nekem sok. Néha elcsúszok vele és pénteken 3-kir vagy 4-kor végzek. Az is segítene, ha lenne minden nap könnyebb feladatom, ami nem terhel le annyira és megy vele az idő. Így 20 perc is kínkeserves. Lehet idővel könnyebbnek tűnik majd a munka. Remélem.

A munkaidő meg a tanóra mindig végtelenül hosszú. Bezzeg a krimóban hogy szalad az idő!

Nálam alap az átfordultság, de ez alkati dolog. Neked olyan 10-6-ig meló lenne jó.

Délutános munka sem lenne jobb. A szabad délelőttöt nem tudom igazán értékelni, mert stresszelne, h menni kell dolgozni. Átfordulás is esélyes, délig alvás, hajnalig ébrenlét. Nekem ez sem vált be régebben.

Utálok korán kelni. Befordító. Reggel érzem a depressziót, akkor is ha egyébként nem túl mély. Dolgozni sem szeretek, pedig ez viszonylag normális mhely. A betanulás miatt még rosszabb. Végtelen hosszúnak tűnik a munkaidő.

A másik gyógymód kezd használni?