Harmony, írtad, hogy te sem tudsz dolgozni és amikor megkérdezik, hogy hol dolgozol, akkor mindig elmondod őszintén, hogy sajnos nem dolgozol, mert ez és ez a betegséged. A kérdésem az lenne, hogy ilyenkor mit mondasz, mennyire részletesen mondod el, hogy mi a betegséged? Mert sajnos én sem tudok dolgozni és amikor megkérdezik, hol dolgozom, soha nem tudom, mit mondjak, mert ha csak annyit mondanék, hogy mert beteg vagyok, akkor úgyis megkérdeznék, hogy mi bajom, ha elmondanám, hogy szociális fóbia, depresszió, stb., akkor az emberek többsége azt se tudná, mi az a szocfób, azt meg nem olyan egyszerű 1-2 mondattal elmagyarázni, főleg úgy, hogy az illető meg is értse, hogy ezektől a betegségektől az ember miért nem tud dolgozni. Szóval te ilyenkor mit szoktál mondani?

jó régóta nem írt senki ebbe a topikba, de most hirtelen nem találtam jobb helyet.

úgy általánosságban mondhatom, hogy minden nap küzdök a depresszióval, nincsenek már olyan szélsőséges hangulatváltozásaim, mint régen, csak átlagos napok és rossz napok váltakoznak. 

de még mindig olyan hirtelen tudnak rám törni a negatív gondolatok. 

bár ma hétfő van, de a hosszú hétvége utolsó napja, holnap munka. megfigyeltem magamon egy viszonylag rendszeres mélypontot, amit csak vasárnap délutáni depressziónak neveztem el. szinte minden hétvégét így zárok. szorongva, azzal a gondolattal, hogy lesz-e erőm másnap bemenni, és ha lesz is, van-e értelme. 

aztán elkezdődik a hét, én pedig mintha robotpilótára kapcsolnék. de valahogy nem érzem, hogy jelen vagyok a saját életemben. egyik hét telik a másik után, én pedig nem vagyok olyan jól, hogy képes legyek élni, de nem is értem el azt a mélypontot, hogy akár csak segítséget merjek kérni.

félek, hogy minden összeomlik. mintha egy biciklin ülnék és tekernék egyre, pedig már alig bírom és fáj, de muszáj, mert ha megállok, akkor a földre esem és minden borul, és nem tudom, talpra tudnék-e állni még egyszer, lenne-e, aki segít...

átkozott vasárnap délutáni hangulat húsvét hétfőn...

Teljesen új vagyok ezen a weblapon.Sok kérdésem lenne, főleg azokhoz akik voltak már itt, vagy épp bennt vannak.

Csak néhány : 10 éve szedek többek közt 2 mg-os Rivotrilt , sokat. 4x voltam a Klinikán 4x1 hónapot gyógyszerelvonáson és a szorongások csökkentése céljából Szintén hasonló osztályon.

Mennyiben más ez, mint Unoka Zsolt osztálya, hány hónap a kezelés, hányan vannak 1 szobában.Mennyire " nehéz esetek" vannak itt, hányan vannak egy foglalkozáson, milyenek az orvosok, ápolónők.Egyszóval mindent szeretnék tudni, mielött jelentkeznék ide. Ha tudtok segítsetek.

vagera2000, vagy egyoalu volt az orvosi kapcsolat, neem is depis, most kotottem ki

Kedves Sorstársak!

Elindult az év orvosa pályázat, ahol  jelöltem e honlapon is nagyon sokat segítő Dr. Ratkóczi Évát. Aki egyetért azzal hogy az év orvosa jelölést elnyerje - az astellas- díjat, az alábbi linken szavazzon rá. http://www.astellasazorvosokert.hu/szavazas - a listából az R betűnél találjátok. Mindenkinek köszi Azur

Szerintem érdemes elolvasni.

http://www.janovszki.hu/index.php/panikbetegseg

Utálom magam ezért, hogy ilyen rémesen tudom magam érezni, és nem tudom irányítani. Csak történnek velem a dolgok, úgy érzem elvesztem. És ez nem is én vagyok.

Sziasztok!

Én most nagyon "lent" vagyok, nem tudom miért, de az utóbbi időben nagyon magam alá kerültem, remélem javulni fog ez nemsoká.

Reagálok is irásodra, szakembernél is voltam nem rég, magánorvosnál, egyszerüen ő sem tudta kihozni a problémámat belőlem, szerintem pedig a pánikbetegség depresszióval is társulhat, sőt az egyik fajtája, nem veszitettem el a hozzátartozómat és a munkám is meg van, mégis visszaestem ebbe, 3 évig jó volt a cypralex gyógyszer, de februárban fokozatosan elveszitette hatékonyságát,  arixen,yarocen nem vált be,nyáron egész végig küzködtem, próbáltam akaraterővel legyőzni, de lehetetlen volt. Lehet, hogy én egy klinikai eset vagyok, de sajnos sorstárs...

Hát persze hogy érthetetlen, hiszen elnyomtad magadban, ezért vezetett szorongáshoz. Ez a lényeg. Nem is fogod tudni egymagad felszínre hozni amit te magad ástál el minél mélyebbre hogy sose kelljen vele többé szembenézned. Ezért kell a szakember.

Nagy különbség van aközött ha valaki klinikai depresszióban szenved vagy "csak" depressziós lesz mert elveszítette egy hozzátartozóját vagy a munkáját.

A depresszió meg a pánikbetegség nem egymás velejárói.

Elolvastam az irásodat, hát valóban egyszerüen érthetetlen az oka az én szorongásomnak, nem tudok semmiféle okot erre, de talán az, hogy az az oka, hogy depressziós az ember, és más jelenlétében arra jut, hogy valamiféle kisebbségi érzés jön elő, hogy beteg vagyok, és nem egészséges mint a többiek, akik körülvesznek.Lehet, hogy ez nevetséges, de azt hiszem, hogy különbözőek vagyunk e dologban is. A depresszióból  szerintem ezért nehéz kijönni sokaknak, mert már rég ebben az állapotban vannak, terápiás kezelésre is szerintem azok menjenek, akiknek még van kellő akaraterejük, hogy meggyógyuljanak, mert szerintem akaraterő kevés ehhez, akik nagyon benn vannak ebben a nyavalyában.

De van különösebb oka. Mindig van. A félelem és a szorongás közti különbség hogy a szorongás esetében a fenyegetettségi érzést kiváltó ok rejtett. Valamitől félsz amivel nem nézel szembe és elfojtod. Az elfojtások neurózist okozhatnak. Az ember tudja hogy nem normális ok nélkül szorongani és igyekszik minél hamarabb racionalizálni a félelmét, ezért tudat alatt elhiteti magával hogy azért szorong mer fél zsúfolt helyre menni. Ez rossz mert saját magát hozza vele kellemetlen helyzetekbe, de legalább ráfoghatja hogy azért szorong mert ő pánikbeteg és fél a tömegtől. A másik amit a szorongás megmagyarázására használnak az a fóbia. Fél a pókoktól, az egerektől, a kígyóktól, pedig soha egyik sem ártott neki, de könnyebb ezt mondani mint feltárni hogy mi vezetett idági. Ezek a hamis magyarázatok öhbeteljesítő jóslatok.