Azt hiszem, nekem csak az Abilifiy-re mondták, hogy az étvágycsökkentő, de az ugye AP. Az antidepiknek nem kéne, sem növelni, ha valakinek éppen a túelvés a gondja.
Vagy csak én vagyok ennyire naiv?
Az összes barátnőm (mondjuk) túlsúlyos, ez is érdekes.

Most olanzapin miatt tudok enni és normál súlynál megálltam. 175 cm/60 kg.

Matiri! 

A súly és étvágy gondod nagyon átérzem. Én jó lelkiállapotban simán sovány voltam, rosszban veszélyesen sovány. Ilyenkor kb 15 volt a BMI indexem. 

Jah, köszi az infót.
Elvileg annak is kellene étvágyat csinálni, ha jól rémlik. 

Rexetint szed.

Szia, hát ahogy olvastalak, rá kellett jönnöm, nekem mennyire kényes téma is ez. Nagyon hosszú lenne a történetem, ahogy kezelni próbálnak, azt most nem tudom mind leírni, mert eléggé fájdalmas, ne haragudj.
Iszonyatosan undorom van az ételektől, a járványpara csak még rosszabbította. És nagyon utálom, hogy ilyesn sovány vagyok, és már az izmaimból, kötőszöveteimből is fogyok és sokszor fáj is. Nem akarok kórházba, tápszerre stb, kerülni, ezért valamilyen minimumon tartom magam, de hát ez sem jó. Étvágy kellene. Tudtam és tudok is főzni, állítólag jól. De ugye egyedül eszem, ez sem tesz jót. A hányás "luxusát" nem engedhetem meg magamnak, mert akkor tuti kórház lenne belőle, ha elkezdődne egy ilyesmi korszak, szóval inkább kevesebbet eszem, mert nem érzem, mi az, ami sok vagy amennyi kell, mert hogy nem esik jól semmi.
Próbálok újra kezdeni sportolni, ha sikerül, mert az visszahozta a kedvemet márciusban is. Még párszor étvágyam is volt akkor. 
Voltak időszakok, amikor nagyon szerettem enni és főzni is, de most nincs kinek, csak magamnak kéne, és ez nem megy könnyen, a pénzzel is spórolok ill. parázok rajta így munka nélkül pl.
Na, kábé ennyi.
Elvileg a Remeron (ugye azt szedsz, jól emlékszem?) étvágyat is hoz.

De azt se tudod, hogy bejárós vagy befekvős leszel?

Igen, szerintem nagyon nyomasztó hely. Egy szigetvári betegtársam is ezt mondta. De másik szigetvári betegtársamtól meg több barátnőmtől is azt hallottam, hogy NAGYON jól érezték magukat és hasznos is volt.

Amikor kezdődött márciusban a depresszió, alig bírtam enni! Úgyhogy ezt nagyon megértem. Most is inkább feldadat enni. De márciusban minden reggel nagyon durva hányingerre ébredtem, és egészen estig minden nap csak erőltettem az evést. Szóval tudom, milyen az evés erőltetése. Persze, neked lehet nehezebb még ennél is, de az érzés, hogy "kell" nagyon ismerős. Kívánom, hogy oldódjon. Volt, hogy jobb volt az étvágyad? Én depresszió alatt mindig lefogytam. Egyszer 7 kilót...

Nem tudom, milyen csopiba osztanak be. Még csak első interjú időpontot kaptam május 26-ra! És még akkor eldöntik, hogy melyik csoport lehet jó. Mitől szorongtál? A korházi miliőtől?

Hát, a hullámzás sajnos adott, még kémia nélkül is. Türelmet kívánok!
Én is az előbb bőgve tornáztam, nem is tudom, mi is volt a bajom, aztán most meg jobb lett. Ki tudja, később meg milyen lesz.
Nekem mondjuk az evés para sajnos, mikor közeledik az ebédidő pl. Van mit ennem, tegnap főztem (akkor sem kívántam, de megcsináltam azért, mert kell).
Most meg majd a "kellség" jegyében megeszem.

Társfüggő csopi?

A Balassa utca bejárós vagy befekvős? Csak két hét?

Én 2018. decemberében mentem be, 4 hét lett volna, de Karácsony miatt csak 3 hét. De (hétfőn mentem be) szerdán már ki is jöttem. Elmondhatatlanul szorongtam ott. 

Köszönöm, bízom benne, hogy használ a gyógyszer. Ma reggel annyira rossz volt, hogy vettem be fél nyugtatót. Pedig nap közben inkább délután szokott szükség lenni rá. Én is Pesten, de én nyugat-magyarrszági vagyok. Csak két éve élek Pesten, de nem szeretek itt lenni. Gondolkozom, hogy visszamegyek, de párom meg idevalósi.

Most egy pár hónapig nem szeretnék dolgozni, ezt eldöntöttem. És utána is igyekszem olyat választani, ha lehet, ami jobban nekem való. 

Igazából az a fura, hogy volt egy javulás pár nappal a gyógyszer elkezdése után, és most nem értem ezt a visszaesést. Mármint nem olyan rossz, mint amikor elkezdtem szedni, de hogy pár napig azt éltem meg, hogy napról-napra egy kicsitkét jobb. Aztán a héten egyik napról a másikra mintha kicsit visszafelé ment volna.

Hát... ez van...

Az önkéntes csoport amúgy ingyenes és online...

Igen, ez majd biztos változni fog, ahogy a gyógyszer elkezd hatni. Egyszer csak úgy kelsz fel, hogy tetterősebb vagy, több minden érdekel, de biztos már éltél át ilyet.
Hát igen, sokan, akik dolgoznak, nem boldogok, még ha nem is depisek tőle. Nyilván nem mindegy, mit csinálunk, ez is lehet feszültség-forrás. Nekem is voltak azért ilyen irodai jellegű próbálkozásaim, de megnőtt a Xanax-adagom is evvel párhuzamban, és le kellett lépnem, szóval ezt is át tudom érezni.
Most a járvány miatt is nehezebb a munka-dolog, de remélem és kívánom, találj egy jót, még fiatal vagy, van sok esélyed egy újabb, jobb helyre kerülni. Főleg hogy közben gyógyulsz. Ha esetleg megengedheted magadnak, tarts egy kis szünetet, tényleg pihenj, ha belül így érzed. Akkor is, ha valójában nem csinálsz semmit és nem is érdekel semmi éppen. Még az alvás vagy tévézés vagy bambulás is jó lehet, lelkifurdalás nélkül.
Én Pesten lakom, a barátaimmal csak telefonon vagy e-mailben érintkezünk, nem igazán találkozunk, de a járvány előtt sem volt jellemző a nagy társasági élet.
Azért az jó, hogy megteszed magadért, amit tudsz és hogy jársz még csoportos terápiába is. Nekem pl. oda nem lenne bátorságom elmenni, még az egyénitől is parázok.
A párkapcsolatok... hát nekem huszonpárév házasságom volt, nem mondanám, hogy nem tartós, de mégsem tett boldoggá, csak talán az első pár év, szóval talán ez sem az időn múlik, hanem hogy mennyire intenzív vagy mennyire gyengéd, szerető, támogató viszony. Azért az egy nagyon nagy dolog tőled, hogy a barátodat így el tudod fogadni, ahogy írtad, komoly pszichés problémákkal küzd.

Köszönöm a biztatást! Rám fér. Ma megint elég nehezen indul a nap. Talán csak több idő kell...

Most nem érzem, hogy mi segítene. Ezért is nehéz... Nekem nincs gyerekem, 34 éves vagyok. Van egy párkapcsolatom, ami edig úgy tűnt, jól működik (valamivel több mint egy éve vagyunk együtt). Most, innen a depiből, jönnek ilyen kiugrásos gondolatok, hogy talán ez sem jó nekem. A munkámat két éve csinálom, nagyon utálom az első perctől. Nem is értem, miért csináltam ennyi ideig. Lényegében a depresszió vetett véget neki. Akkor, amikor márciusba ilyen nehéz állapotba kerültem, felmondtam. Május végéig dolgozom, aztán semmi... Irodai asszisztens vagyok, de soha nem voltam alkalmas a munkára. Rengeteget stresszeltem mindig miatta. A párkapcsolatok sem nagyon jöttek össze, hosszú párkapcsolatom eddig nem is volt. Egy-másfél évnél vége lett az összesnek. A családom messze van, és az apámat nem nagyon érdekli mi van velem. Anyám szeret és jófej velem, de hát vele se egyszerű a kapcsolatom. Több éve járok terápiába. Mostanában semmi nem okoz örömöt. Semmi.

A barátaim (csak pár van) nem élnek közel hozzám. Az ország különböző pontjain vannak, és telefonon tartjuk azért a kapcsolatot, de nem túl sűrűn. Mindenkinek megvan a maga élete. Korábban a sport nekem is segített, de most egyszerűen erőszalnak élem meg, ha valami olyat csinálok, ami megerőltető. Belül azt érzem, hogy békén kellene hagyni magamat, hogy pihenjek. De amikor semmit sem csinálok, jön a belső üresség érzete, és egy olyan érzés, amit kb. úgy tudok leírni, hogy sehol sem érzem magam biztonságban, nyugalomban, jól...

Két hete a páromhoz költöztem (eddig nem éltünk együtt), és eleinte jó volt, úgy éreztem, jobban vagyok, aztán pár napja érzem megint ezt az ürességet, és hogy nem vagyok a helyemen - belső érzést.

Jelentkeztem a Balassába két hetes terápiára, de annyian vannak, hogy nem kecsegtettek gyors eredménnyel.

Három évvel ezelőtt volt tervem a jövőt illetően. Szerintem ez sokat segített, hogy alább hagyjon a depi. Most leginkább fáradt vagyok, és tanácstalan. Járok egy önsegítő 12 lépéses csoportba (nem AA), és az szokott segíteni. 

Sztem bíztató, hogy korábban hatott és most is érzel már javulást. A teljes hatás kialakulása 4-6 hét is lehet.

Hát, sajnálom és átérzem, amiről írsz. Nekem kamaszkoromban még nem volt ennyire hangsúlyos, igaz, akkor is volt anorexia-gyanú (ugyanilyen, nemevős, nagyon sovány, pár hónapig), de gyógyszert csak 24 évesen kaptam először, antidepit és nyugtatót. Akkor az csak 1 év szedés volt, szerelmi bánat miatt, az egyetemen. Utána csak a szülés után egy évvel, kábé 3 év múlva az előzőhöz képest, de azóta nincs igazán megállás...
Nem tudom igazán, mi segít, nagyon megmerevedettnek, befagyottnak érzem magam. Volt egy időszak, hogy minden nap kimentem több kilómétert sétálni, közben tornáztam, az segített, de itthon megint nem tudtam mit kezdeni magammal utána (ezt áprilisban sajnos abba kellett hagynom mindenféle egészségügyi egyéb gebaszok miatt). Egyedül élek, a 22 éves fiammal tartjuk a kapcsolatot és egy házban is lakunk amúgy.
Alapvetően a művészetben találhatnám meg az örömöt, mert ez a szakmám is, de régóta nem alkottam semmit.
Zenét nagyon szeretek hallgatni, az sokat segít. A netet is elsősorban erre használom csak. Filmekhez nincs igazán türelmem.
Az jó lenne, ha lenne munkám és egy társam is, de ez egyelőre csak ábránd. Nem sokat dolgoztam sajnos eddig, a volt családom autoimmun beteg és elsősorban az ő diétájukkal törődtem, nincs nagyon munkatapasztalatom. Meg ilyen végzettséggel nem igazán könnyű elhelyezkedni, főleg így 50 felé... inkább azt hiszem, a depis motiválatlanság kavar be, ki tudnék magamnak találni valamit, ha frissebb lenne az agyam, nyitottabb lennék kifelé.
Jó sokat írtam, bocs.
Neked mi segít? Dolgozol valahol? Vannak baráti kapcsolataid?A családod hogy áll ezekhez a dolgokhoz (szorongás stb.)?

Nagyon sajnálom. Köszi, hogy leírtad. Én is unipol.depressziós vagyok, gyerekkoromban kezdődött. Aztán kamaszkoromban durva szorongásaim lettek. Most is vannak... halálfélelem, meg ez a belső biztonság állandó hiánya. Üresség...Szóval megértelek. Mi szokott segíteni, ha a gyógyszerek nem?

Hát ez elég bonyolult, de unipol depressziós vagyok kábé 25 éve, némi javulós, gyógyszermentes korszakokkal.
Nagyon szorongok alapban is, de az élethelyzetem is olyan most, hogy sokszorosan jelen van a generalizált szorongás.
És sajnos anorex is vagyok, nem az a testképzavaros-önhánytatós, hanem aki a szorongástól nem tud enni rendesen, kórosan étvágytalan.
Nekem a Xanax már nem nagyon hat sajnos, csak azt érzem meg, ha nincs elég. Semmi más nyugtató nem hatott amúgy, ennek a generikumai sem. Még ez valamennyire. De nem altat már be, mint régebben.
Én is 0,25-tel kezdtem, akkor attól tudtam aludni is. Már inkább csak napközben szedem, meg stresszes helyzetekben kicsit többet. A dokim szerint már paradox módon hat rám minden.
Végigszedtem az összes antidepresszívet, nem sok sikerrel. Voltak antipszichotikumok, azok jobban beváltak, de túl sok mellékhatásuk volt. Hangulatstabilizálók is a "biztonság kedvéért", de nem működtek.
Volt pszichoterápia is, több év, többféle, több szakember. Most pl. egy egyetemista lány van, még nem tudom, beválik-e, egyelőre teszetlget, de szerintem inkább gyakorol rajtam, nekem ez nem annyira jó, azt hiszem. De meglátjuk.
Nehéz eset vagyok, nah...

Neked milyen tüneteid vannak? Mikre szeded a xanaxot?

Én most Xanaxot és altatót. Ezt a Remeron-félét most hagytam abba, mert nekem sajnos nem vált be másodszorra sem. Mirzaten volt, de csak egy hétig.
Kvetiapin volt elég sokszor és hosszabb-rövidebb ideig (Ketileptből prolong, és más formában is, nem túl sok mg), nem olyan rég ezt is abbahagytam hatodszori szedés után, túl sok volt már a mellékhatása.
Nekem addiktológus az orvosom, nem mintha én drogos vagy alkesz lennék, csak egy kis hajlamom van azért a függőségre, és leginkább azért a dokim, mert most ő jutott, ő vállalt. Én is híve vagyok a gyógyszercsökkentésnek, ebben partner vagyok. Csak hát az ötletei eddig nem váltak be, hogy mivel váltsa ki az évek óta szedett altatót, nyugtatót. Csak február vége óta van. Egyébként csökkentek a mennyiségek. Én sokkal több nyugtatót szedek, mint te, nem is írom le, mennyit. De van, aki nálam is sokkal többet szed napi szinten.

Köszönöm!! Tényleg... örülök, hogy van ez a fórum, és tudunk bíztatni, tanácsot adni-kapni. Bízom a változásban én is. Én is csalódtam sokat, és reménykedtem is sokat. Most egyelőre csak kivárok, bár vannak nehéz napok. Amikor ürességet érzek, és elidegenedést mindentől.  Kívánom, hogy neked is legyen jobb! Te milyen gyógyszert szedsz?

Ha majd elkezd igazán hatni a gyógyszer és jó, nem jut eszedbe, hogy ezért hibásnak vagy betegnek tartsd magad, hanem csak egy olyan embernek, akinek szüksége van némi támogatásra ahhoz, hogy jobban érezhesse magát.
Valaki ezt napi sörrel, cigivel, sütivel, mit tudom én, mivel éri el, van, aki vérnyomás-stabilizálót vagy gyomorsav-csökkentőt szed, ez sem különbözik sokban, csak a társadalmi hülyeségek miatt van, hogy a pszicho bogyó az ciki.
A depresszió is nagyban agyi kémiai zavar, betegség, ami kezelhető.
Ha esetleg éppen nem működik, akkor találtok egy másikat vagy pszichoterápiát, ami segíthet.
Én már nagyon sok gyógyszeren és terápián túl vagyok, sokszor bíztam, sokszor csalódtam, elég sok szart megéltem, és idősebb is vagyok nálad valószínűleg, de még nem veszett el a bizakodásom,.
Persze hogy beindítja a stressz a kilengést, vannak nagyon érzékeny emberek, nem vagyunk robotok. Ez jó is bennünk.
Szóval semmiképp nehogy szégyelld, ha szedned kell bármit is. Ha segít, az a fontos. Főleg, hogy nem szedsz sokat, nem vagy zombi, nem változik meg a jellemed stb. és ha ez is lenne, akkor is van segítség.
Én úgy vagyok egyébként vele, hogy még a drogosokat és az alkoholistákat is el tudom fogadni, az is betegség, akkor is, ha az illetőnek nincs betegségtudata (és nem én fogom neki megmondani, az is biztos).
(Volt egy kapcsolatom, ahol nagyon sok baj volt a pasival, de semmi belátása nem volt erre. Én elfogadtam őt, ő nem tudta saját magát, meg engem sem, ez volt a fő baj, illetve nagyon romboló volt, és nem is akart változni, én viszont nem akartam ráerőszakolni semmi változtatást, ha ő nem látja).

Köszönöm a bíztatást, sokat jelent! És, hogy mondod, ne hibáztassam magam! Ezt jó volt olvasni. Valójában tényleg hibásnak érzem magam, pedig tényleg természetes, hogy abbahagytam. Nekem a párom bipol. és Ketileptet meg Liticarbot szed. Neki stabilizálódott a hangulata. Igaz, nem dolgozik, csak amikor úgy érzi, hogy jó időszaka van. Azt mondja, neki a stressz ami beindítja a kilengést valamelyik irányba. Én most jutottam el oda, hogy kezdem elfogadni, hogy nekem is szednem kell valószínűleg a gyógyszert. Nekem ezt nehéz elfogadni. 

Nem vagy egyedül, engem szépen leállítottak egy gyógyszerről több év után, orvos és pszichológus, és mégsem kellett volna. Aztán közölte valamelyik később, hogy fogadjam el, hogy életem végéig gyógyszert kell szednem. De egy harmadik meg azt mondta, hogy nem is, mert mégsem vagyok bipol depressziós.
Ne hibáztasd magad, ha úgy érezted, hogy jól vagy és abbahagytad. Látod, nekem szakemberek mondták, és mégsem vált be.
Kitartást kívánok, valakinek 2 hét, valakinek 8, mire kiderül, jó-e. 
Én is most ennek a generikumát szedtem, de már nem először. Elsőre nem vált be, nem csoda, hogy most sem. Ha annak idején működött neked, van esély, hogy megint jó lesz.

Igazából jártam terápiára, aztán váltottam terapeutát. És amikor úgy érzetem, már teljesen jól vagyok, akkor abbahagytam a saját döntésemből. Nem konzultáltam róla pszichiáterrel. Majdnem két évig szedtem. 2018. májusától 2020. februárjáig. És aztán abbahagytam, de nem egyből, hanem fokozatosan. Szóval 2020. februárjától nem szedtem gyógyszert 2021. áprilisáig. Mostanában sokat gondolkozom azon, hogy nem kellett volna abbahagyni. És hogy valószínűleg nem voltam annyira jól, mint ahogy azt akkor gondoltam.... Köszönöm a visszajelzést a Xanaxra. Igazából egyszer megjártam vele, még kamaszkoromban, akkor nehéz volt nélküle. Emiatt van bennem időnként para.

Barbi, miért kellett akkor abbahagynod? Vagy úgy döntött a doki, hogy teljesen rendben vagy? Jártál egyéb terápiába is, beszélgetős vagy ilyesmibe? Mennyi idő volt összesen a gyógyszer? (bocs, ha ezt nem olvastam ki és már írtad).
A Xanaxon ne izgulj, ez nagyon kevés, ha tudod tartani vagy csökkenteni, az tök jó.

Mintha pont a tinnitus kezeléséről is szó esett volna itt:

https://mindyourbody.hu/#

Bowen kezelés

Szia! 

 

Sajnálom, nem tudok segíteni ebben! Csak annyi jutott eszembe, hogy a gyógyszerek eleinte hoznak nehéz tüneteket. Ezt tapasztalatból mondom. Aztán meg tudnak segíteni is. Sajnos, nem fekete-fehér a dolog. Én mondjuk az antidepresszánst simán abba tudtam hagyni legutóbb. Amire oda kell figyelni, az pont a Frontin és Xanax. De azért szerintem azok sem az ördögtől valók. Vagyis, ha kell, akkor igenis tudnak segíteni - ez megint csak saját tapasztalat. És ha úgy szeded, hogy tudod kontrollálni, akkor abba is tudod hagyni. Pl.: én többször is be tudnék venni egy nap a Xanaxból, de nem teszem, hanem ameddig bírom, igyekszem anélkül lenni, és ha azt érzem, nem megy, akkor egy kicsit beveszek. Aztán egy darabig nem...

Volt, hogy Xanax SR-t szedtem nagy dózisban, és pár hétig szükség is volt rá. Aztán elkezdett hatni az antidepresszáns, és akkor simán abbahagytam a Xanaxot. Éreztem, hogy már nincs rá szükségem. Persze, minden eset egyedi. Én most a sajátomról beszáétem csak. Jobbulást kívánok!

Sziasztok!

Új vagyok itt... Egy stresszes időszak által kiváltott fülcsengés hozott ide. Elég rosszul viselem a tüneteket...

Elkezdtem egy terápiát, ahol gyógyszert is javasoltak. A doktornő Scippa-t írt fel, és azt hangoztatta, hogy nem lesz tőle semmi bajom, többeknek el is múlt tőle a fülcsengés. Kipróbáltam, de már másnap rosszul voltam tőle, legalábbis erős nyugtalanságot éreztem, délután pedig a csöngés is elég erős volt. Utánanéztem a neten, és a hatóanyag (escitalopram) többeknek is rontott a fülcsengésén (( Igazából nem is láttam olyan antidepresszánst, aminek nincs a kockázatai / elvonási tünetei között (a szerotonin szint emelkedése miatt).

Kérdésem: hallott valaki fülcsengős esetről, és ha igen, kezelték-e valamivel, ami használt - vagy legalábbis nem rontott rajta? A Frontinról tudom, hogy átmenetileg enyhít egy picit, de ahhoz nem szeretnék hozzászokni.

Köszönöm!

Nektek mi szokott segíteni, amikor nagyon nehéz? Úgy értem, a gyógyszer mellett....?

Köszönöm, nagyon kedves vagy! Bízom benne, hogy csak kell neki több idő.

 Hát pár éve szedtem, szintén depresszió-szorongásos zavarra, ugyanezt. Akkor segített, csak nem emlékszem, mennyi idő után. Most az volt a fura, hogy április 20-án kezdtem szedni, és 5 napig nagyon szar mellékhatásaok voltak (étvágytalanság, még erősebb szorongás, nehezen aludtam), aztán 6. naptól lényegesen jobban lettem, és az a nagyon-nagyon nehéz nem tért vissza. Na, de azért nem vagyok még jól. Időnként szedek mellé nyugtatót, amikor nagyon rossz. Úgy napjában egyszer beveszem a xanax 0,25-nek a felét. Többet is tudnék, de félek, hogy nagyon hozzászokom. Volt már ilyen, és akkor nem volt könnyű időszak.

Kedves Barbi!
Ha nem az első szered (gondolom), akkor sajnos tényleg több hét, még akkor is kell ennyi, ha esetleg nem válik be. De remélem, sikerrel jársz!
Jobbulást!

Köszi, Keló. Akkor még kevés a két hét.... :( 

Most elég szar...

Nekem az régebben bevált, de több hét...

Rexetint szedek

Mit szedsz? 

Sziasztok!

Nekem pár napja elég nehéz... nagyon erős szorongásaim vannak, és erőteljes üresség érzés. Azt érzem, hogy nem vagyok a helyemen. Sehol. Annyira jó lenne, ha kicsit ez az érzés jobb lenne! Amúgy jobb mint március-áprilisban, amikor még nem szedtem a gyógyszert, és sokkal intenzívebb volt, és az ébredéstől az elalvásig ebben voltam. Szerintetek mennyi idő után hat a gyógyszer, ha azt feltételezzük, hogy "jót" szedek? Én most vagyok a 18. napon.

Igen, köszi, szerintem is. Ezt legalább nagyon remélem, hogy meg tudom tartani. Ugye én zsonglőrködtem rendesen kétszer is az altatóval, akkor utána sokáig nem hatott, ami egy normális reakció a szervezettől.
A volt áterem úgy beszélt a xanaxról, mint a cukorkáról, hogy van betege, aki 6 mg-ot szed. Nekem 4,5 volt a maximum, most 2,25-2,5 körül van. A retardot nem bírom.
Amikor alkoholt iszom, akkor kevesebb, illetve ha sokat mozgok, akkor is. Az altató is evvel párhuzamban csökken. Meg persze ha tudok enni rendesebben, avval is mindkettő csökken, de ez meg függ a mozgástól és alvástól és ugye oda-vissza. Bár ne lenne ennyire bonyolult.
Ma mondjuk nem fenyeget még az sem, hogy tornázni fogok.
Az evést azért tervezem.

Az altató csökkentés is nagy eredmény!

Tudom, az igazi előrelépés az lenne, ha jól lennél.

Hát, ez van, nem vártam csodákat a korábban tapasztaltak alapján.
Azóta csak rosszabb lett a gyógyszer-toleranciám.
Majd a jövő héten megbeszéljük a dokival, hogy is képzeli, hogy én leszokjak a szerekről. A kvetiapin is egy ilyen alternatíva lett volna, amitől minden még rosszabb lett, aztán ettől meg még annál is, vagy másképpen.
Mondjuk a 3 altatót már sikerült 1-1,5-re csökkenteni, nem is szeretnék visszaevezni, mert kurva drága is.
A Xanax meg csak simán már nem hat, tipikusan ha nincs, csak azt érzem meg.
Rivotril, Elenium szóba sem jöhet, amivel le akartak róla szoktatni anno. Azok egyáltalán nem hatnak.

Az áter azt hiszi, le tud szoktatni a Xanaxról meg az altatóról. Tök depisen, egyedül, munka nélkül élve...Egyem az optimista lelkét.

A narválok asszem nem petéznek

Mi az a larvált? Olyan, mint a narvál?

Ja, és az is jó, amikor a fogorvos diagnosztizál depressziósnak az arcneuralgiák miatt, de nagyon óvatosan, és csak a "larvált" előtaggal mondja. Te meg azt mondod neki, hogy ez már elég rég kikelt.

Még mielőtt a macik találnak rád...

Már a macik is kibújtak a barlangból, ideje magamra találni.

Talán ez a legnehezebb az egészben, hogy azért élni tudni, akarni, kibírni MOST, mert egyszer még lehet jobb és más.

Végre nem aludtam túl sokat és az émelygés, szédülés sem volt 2x5 mg Brintivel.