Depresszió

1529 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

.


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18
Matiri! Általaban egyértelműen kiderül, h kinek vagy kiknek szól, amit írok. Más esetben idézni szoktam, de most szar a szerkesztő, összemossa a régi hszt és a választ. Nem tudom, h régen mi nem tetszett.

3
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18
Kiscsillag, te egy nagyon szimpatikus, segítőnek látszó nő vagy, de nem értem, hogy ha itt írsz, miért nem tudsz egy sziával vagy nickkel megszólítani valakit és még a hozzászólás hivatkozásra sem reagálni a #számmal. Én úgy sillabizálom ki, hogy talán nekem szólt. És köszönöm, de ez így nekem nem tetszik. Mint ahogy tudod is, hogy mi még nem tetszett anno, pár éve. Szóval kösz', de nem kérek több tanácsot így, mert nem vagyok kódfejtő. Kórházban nem vagyok, valószínűleg ott lenne a helyem. Mindenkinek minden jót kívánok!

Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18
Ha jobban értenék hozzá, kevésbé terhelne szellemileg, jobban haladnék, nrm gyűlne össze napi 50 kérdésem. Tömbösítve teszem fel másnak. 2 hét után még nem csoda, h csak részben megy egyedül. Azért sok ragadt rám.

Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15
Én már a suliban is utáltam a délutános hetet ez miatt, szóval megértelek.

6
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29
Biztosan belejössz.

Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18
Ide járhatnék 9-re is, de 7:30-ra törekedek a korábbi végzés miatt. Nekem alapból a kelés befordító. A napi 8 órás munka könnyebbnek tűnik, de ragaszkodok a péntek 8-14-ig tartó munkaidőhöz, emiatt napi 9 órát dolgozok, ami itt nekem sok. Sad Néha elcsúszok vele és pénteken 3-kir vagy 4-kor végzek. Az is segítene, ha lenne minden nap könnyebb feladatom, ami nem terhel le annyira és megy vele az idő. Így 20 perc is kínkeserves. Lehet idővel könnyebbnek tűnik majd a munka. Remélem.

Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29
A munkaidő meg a tanóra mindig végtelenül hosszú. Bezzeg a krimóban hogy szalad az idő!

9
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29
Nálam alap az átfordultság, de ez alkati dolog. Neked olyan 10-6-ig meló lenne jó.


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18
Délutános munka sem lenne jobb. A szabad délelőttöt nem tudom igazán értékelni, mert stresszelne, h menni kell dolgozni. Átfordulás is esélyes, délig alvás, hajnalig ébrenlét. Nekem ez sem vált be régebben.

Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18
Utálok korán kelni. Befordító. Reggel érzem a depressziót, akkor is ha egyébként nem túl mély. Dolgozni sem szeretek, pedig ez viszonylag normális mhely. A betanulás miatt még rosszabb. Végtelen hosszúnak tűnik a munkaidő. Sad

12
Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18
A másik gyógymód kezd használni?

Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18
Simán lehet az is, h most segítene vmi (gyógyszer vagy bármi), ami régebben nem használt.

Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18
Lehet a kórházat mégis fontolóra kellene venni. A Covidosok gondolom el vannak különítve, lehet átrián nincs fokozott kockázata annak, h elkapod a vírust. Írtad, h nem tudsz segítséget kérni, elmondani és kimutatni, h mennyire rosszul vagy. Lehet azzal kellene kezdeni, h ezen változtatsz, mégha nehéz is.

15
Offline
Csatlakozott: 2017 okt 25

Én csak a saját meglátásom írtam, és ha valaminek vége van meg kell tanulni a végére pontot rakni.
Persze a te életed, és ha neked így jó nekem is. Te tudod mekkora áldozatot vagy hozni egy bizonytalan barátságért.

( Bár hozzá teszem én egyik exemmel se tartom a barátságot) 
Mert az szerintem nem normális.

 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Köszi Smallville!
Na, ez olyan szorongás, ami generalizált, nagyon sokrétű, Tudnám éppen mire fogni, de az nem elég.
Az exemet szeretem még mindig, ma is többször beszéltünk, csak ugye a személyes tali. Már nem volt lassan egy éve...
Na, itt társasház van, boxzsák kizárt, még olyan sem volna, aki felszerelné nekem. Marad a kínai porcelánkészlet a kiserdőben vagy a párnák.
De már jobban vagyok. Wink


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 25

Hát elsőnek is tisztázd le mi váltja ki a szorongást? Az Exed látványa? Vagyhogy beszélned kell vele?
Ha igen, akkor ilyen esetbe ne találkozz vele!!!!! Ha neked ez nem tesz jót hanyagold.
Mond ki az érzéseid, közöld egyenesen vele hogy te neked árt ha találkozol vele.

Egy box zsák mondjuk jó volna neked otthonra, régebben én is volt 1 óráig pofoztam a zsákot Laughing out loud
Mikor hazafele sétáltam az edzőteremből úgy éreztem magam mint akit begyógyszereztek úgy kiüzte belőlem a feszültséget. Mindenkép ajánlom! Smile
Aztán fel a fejjel jobbulást.

 


18
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Mérhetetlen düh van bennem. Nem hiszem, hogy erre alkohol, nyugtató stb. lenne jó.
Valahogy ki kell élnem, és persze nem magamat vagy mást szétverni.
Ez a rohadt agitált szorongás.
Úgy volt, hogy ma eljön az exem, aki szintén nincs túl jó passzban, de jegyre sincs pénze, meg főleg nem akarja idehozni a szarságokat. Mondjuk én mondtam neki, hogy nekem nem baj, csak ne versenyezzünk ebben.
Már a piát is utálom.
Sportolni maximum gyors gyaloglás, és minden lépést jól odavágni (aztán jól seggreesni a jégen).
A hétvégén találkoznék valakivel, aki már kijelentette korábban, hogy ő tudatosan nem lesz már sosem szerelmes, havernak meg nem elég vagány (nekem biztos).
Ő sem ír, hogy melyik nap lenne jó. Lehet, hogy megelőzöm, hogy egyik sem. Várni is utálok, akkor is, ha közben amúgy sincs semmi tennivaló.
De akkor hogy lehet ebből a szar börtönből végre kilépni?!?!


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Találtam egy függőknek való önsegítő csoportot. Ingyenes, adomány adható.



Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Matiri-new írta:

Kiscsillag, ha már Kleó a faszbugot ajánlja, én is. 
Ha van affinitásod, ezer csoport van, ami érdekelhet a keresztszemes hímzéstől a nárcisztikus visszaélésig (ez most csak úgy jött, ne vedd magadra, saját élmény :) ) és akkor ott előfordulhat, hogy írnak is neked, vagy te írsz valakinek. Nekem erre volt jó sok példa, bár személy szerint valamiért nem jön be a netes ismerkedés, egyik nemmel sem, de nem te vagyok ugyebár, ez más tészta.
Ha a személyes oldaladon elárulsz pár publikus, nem intim, de azért érdekes infót magadról (kedvenc idézetek pl. amire az entelektüellek buknak, ha ez számít neked), akkor még könnyebben megy a dolog.
 

Megér egy próbát. 


21
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Robo-san írta:

Az unatkozásról azt vettem észre, hogy ameddig rosszul van az ember, akkor inkább az unalmat választja, részben kudarckerülésből, vagy ilyesmi, de amint egy kissé jobban lesz, keresni kezdi az élményeket, és a kisebb-nagyobb kihívásokat.



Azt tapasztaltam, most, hogy már minden nap hullámzóan szarul vagyok, hogy ha egy kicsit is jobban érzem magam, azonnal "carpe diem!", szóval fel kell venni a hócipőt és nekiindulni egy sétának legalább vagy a sarki boltba zacskóslevesért, akármiért. Vagy "szadizni" magamat és csak azért is nagyobb feladatokat bevállalni, ha ez annyi is, hogy felülök egy kültelki buszra és körbe megyek vele.
Az unalom is k*rva nagy kudarc szerintem, nekem legalábbis, mert én perfekcionista vagyok és egy hiú állat hozzá.
Megőrülök a napoktól, azt egy pszichológus biztos jól megmagyarázná, ha már kezelni nem is tudná, hogy az időérzékem miért ilyen, hogy néha percek óráknak tűnnek és valamikor egész gyorsan pereg az idő, közben a körülmények ugyanazok nagyjából. Ma azt hittem, eret vágok, mert a mosás valahogy sosem akart véget érni. Közben pedig nem csak ültem és néztem, szóval egészen fura.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Kiscsillag, ha már Kleó a faszbugot ajánlja, én is. 
Ha van affinitásod, ezer csoport van, ami érdekelhet a keresztszemes hímzéstől a nárcisztikus visszaélésig (ez most csak úgy jött, ne vedd magadra, saját élmény :) ) és akkor ott előfordulhat, hogy írnak is neked, vagy te írsz valakinek. Nekem erre volt jó sok példa, bár személy szerint valamiért nem jön be a netes ismerkedés, egyik nemmel sem, de nem te vagyok ugyebár, ez más tészta.
Ha a személyes oldaladon elárulsz pár publikus, nem intim, de azért érdekes infót magadról (kedvenc idézetek pl. amire az entelektüellek buknak, ha ez számít neked), akkor még könnyebben megy a dolog.
 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Kleó írta:

Érdekes, én az unatkozást mélydepisen sem ismerem, elfoglal a saját szorongásom/pánikom, ill. a hűje gondolataim. Az másik kategória, ha épp unok vmit csinálni.



Vagy valakit, de nagyon....


24
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Érdekes, én az unatkozást mélydepisen sem ismerem, elfoglal a saját szorongásom/pánikom, ill. a hűje gondolataim. Az másik kategória, ha épp unok vmit csinálni.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Gyere a faszbúgra!


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Én most az élmény és társaságkereső állapotban vagyok. Nem csoda, a járvány miatt nyár óta nem volt kimozdulós, találkozós programom.


27
Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Az unatkozásról azt vettem észre, hogy ameddig rosszul van az ember, akkor inkább az unalmat választja, részben kudarckerülésből, vagy ilyesmi, de amint egy kissé jobban lesz, keresni kezdi az élményeket, és a kisebb-nagyobb kihívásokat.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Ez is tök logikus, csak akkor ha a körülményekre adott válasz ez, kérdés, ezt mivel változtathatjuk meg azon kívül, hogy "majd elmúlik" és várunk, és akkor valószínűleg még mélyebb lesz a depi meg az unalom, meg a minek élni stb.
A pszichoterápia ugye azért van (nem a gyógyszeres), hogy megváltoztassa a gondolati mintákat. De arra, hogy nem adnak munkát könnyen 50 felé, elég nehéz pl. gondolati mintákat módosítani, ha igazából ez rajtunk kívül álló szociális probléma.
Na, de hát legyél a saját főnököd, ez is egy megoldás. Bár én nem tudom, hogy major depresszióban, ahol az alvás, evés, kimenés is gond, hogy lesz hirtelen lelkes, működő vállalkozás kezdőtőke és társak nélkül.
Na, ezt lehetne ragozni évekig.
Az angol forrást jó lenne elolvasni, de túl hosszú, nincs türelmem. Pedig biztos van benne sok jó dolog.
 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

"Csak az nem téved, aki nem dolgozik." Nagyon nem akarok tévedni...


30

Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Én az unalomról, unatkozásról olvastam régen egy tanulmányt, hogy lehetséges, hogy az agy védekező mechanizmusa a kudarc és csalódottság ellen (nem csinálni semmit = nincs mit elrontani, nincs mibe belebukni).


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

https://wmn.hu/wmn-egszsg/54273-eletmento-depresszio--maga-az-eletoszton...


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

Azért az jó ha vannak dolgok amik fel tudnak dobni, ha csak két három napig is


33
Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Hol jobban vagyok, hol nem... A jóllét tart két napig és a depresszió újra leránt. Ha van egy adott szituáció (mint volt ez is) felerősödik, de ez már alapvetően kezd az életem részévé válni. Csak abban reménykedem, hogy előbb jutok el a pszichológussal oda, hogy megtanulom rendesen kezelni, minthogy egy nagyon durva mélyponton felvágjam az ereim. Sad


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 16

Ezek szerint jobban vagy? Tok jo, hogy ez segitett!


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Nagyon ügyes voltál! Smile


36
Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Véget ért a vasárnap és még mindig élek. Laughing out loud

Először úgy tűnt, hogy ez nekem nem fog menni, egyszerűbb megint lenyelni mindent, bevenni az extra adag frontint és kidőlni, de a húgommal való veszekedés elkerülésének az érdekében összeszedtem minden bátorságom és kommunikációs készségem és még az este lerendeztem egy telefont, annak érdekében, hogy az elkövetkezendő hét ne szorongással teli legyen. (Na ez egy jó hosszú mondat lett... Laughing out loud )

A lényeg, hogy először azt mondtam, jöjjön, aminek jönnie kell. Aztán az mégsem jött, így hát végre kiálltam magamért és nem azt mondtam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell egy kicsit később, hanem, hogy jöjjön, amit én akarok.

És sikerült. Megnyugodtam. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Artifical Skizo írta:

Engem érdekel, és sajnálom, hogy ilyen állapotba kerülsz a vasárnapi valami miatt. Sad Simike.

Köszönöm Skizo, a simike valamennyire mindig jót tesz Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Én már csak azt mondom: jöjjön, aminek jönnie kell...


39
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Akármi is az, holnap túl leszel rajta!


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

A mai napom:

- Alszom (a tegnap estétől számítva 17 órát egyhuzamban

- felkelek, eszem egy keveset

- sírok hányásig, majd miután bántottam magam beveszem a gyógyszert

- alszok megint

- felkelek és megint sírok

És asszem... ennyi... Sad


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Engem érdekel, és sajnálom, hogy ilyen állapotba kerülsz a vasárnapi valami miatt. Sad Simike.


42
Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Tudom, hogy kurvára nem érdekel senkit, de azért kiírom, hogy kibaszottul szarul vagyok. Tegnap este óta szorongok szinte egyhuzamban a vasárnap miatt.... mert lesz valami... de erről inkább most nem beszélnék.

Mindegy is az egész... a zoknidobálás ma elmarad... inkább kiütöm magam valami erős cuccal oszt alszok.

De egy elbaszott lesz ez a hétvége...


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Agobri írta:

Sziasztok!

 

Régen írtam a fórumba, pedig sokszor gondoltam rátok, és arra, hogy mennyire megosztanám veletek a történteket, de elég mozgalmas december és január van mögöttünk, no meg nem akartam semmit sem elkiabálni... : ) 

A férjem meggyógyult! Olyan, mint régen, sőt mintha jó irányban változott volna: tudatosabban kezeli a stresszhelyzetet, nagyobb az önbizalma, nyugodtabb. Úgy történt, hogy ugye volt a SOTE kognitív terápiáján, ahol már annyi előrelépés volt, hogy a terápiákon részt tudott venni, és nem feküdt olyan sokat. A 3 hét alatt fokozatosabban jobban lett, dec. 22-én jött ki, mikor hazajött már láttuk, hogy már majdnem a régi énjét látjuk benne, bár kicsit még fáradt volt, beszámolt némi félelemrzetről, bizonytalanságról, de ez is elmúlt, kb a kisfiúnk keresztelője után (dec. 26). Volt két nap az ünnepek alatt, amikor nem tudott kikelni az ágyból,de ennek is vége lett, újévre teljesen rendbe jött! Azt mondta, hogy a bizonytalanságérzet és a tompaság úgy múlt el benne,mintha elvágták volna., az életkedve viszont fokozatosan tért vissza. Január 7-től visszaállt a munkába, teljes munkaidőben, 5-kor kel reggel, mert 06.30-kor kezdődik a munkaidő. A kollégáitól azt hallom, hogy ügyesen, lelkesen dolgozik, visszatért a humorérzéke, és jó együtt dolgozni vele, segítőkész (ilyen volt régen is). Itthon is, amiben tud segít, a kisfiúnkat nagyon szereti, az érzelmei is szépen visszajöttek, amelyeket ki is tud fejezni irányunkba. Az alvása olyan, mint régen, nagyon jól alszik, egyhuzamban 7-8 órát (mondjuk a betegsége alatt sem volt gond az alvásával). 

A SOTE-én ugye bipoláris affektív diagot kapott, az SZTK-ás orvosa szerint nem bipoláris, szerinte személyiségzavara volt (dependens). Sőt, szerinte nem is biztos, hogy a gyógyszerek segítettek neki, mert ugye 8 hónapig az volt, hogy akármilyen gyógyszert alkalmaztak nála, semmi sem hatott (Brintellix, Rexetin, Ripedon, Parnassan, Lítium, Frontin). Sőt a férjem állt le a lítiumról, a ripedonról, volt, hogy nem szedett semmi antipszichot és antidepit 1-2 hétig, de ugyanazok a tünetei voltak, se jobb, se rosszabb nem volt. Minden esetre a SOTE-én a következő gyógyszerezése volt: Rexetin 20 mg, Parnassan 10 mg, Depakine 300mg. Mostanra lecsökkentették a Parnassant 7mg-ra.  Sokszor elfelejti bevenni a bogyóit, de változást nem tapasztalunk. Meg ugye az orvosa sem mer hozzányúlni a gyógyszeréhez, mert nem tudni, hogy Rexetin, vagy a Depakine használt-e neki, egyáltalán használtak-e neki? Ugye, amikor meggyógyult a Rexetint több mint két hónapja szedte már, a Depakint pedig 1 hónapja. Meg a Depakine ugye mániára van inkább, a férjemnek meg depresziós epizódjai voltak, így nem valószínű, hogy az hozta ki ebből... Szóval rejtély az egész. Emellett hetente jár terápiára az SZTK-ás áteréhez, ami szerintem szuper, mert ő azóta látja a férjem, amióta kijött a kórházból (2018 májusa végén), és a Thalassában is ő volt a kezelője, a férjem is szeret hozzá járni. 

Én nagyon boldog vagyok, és hálás a jó Istennek,a családomnak és a barátaimnak, és persze nektek is a rengeteg tapasztalatért! Sokan imádkoztunk érte, próbáltunk hinni a gyógyulásában és őt is ezzel biztattuk. Szerintem a hit nagyon segít, nem muszáj Istenben hinni és vallásosnak lenni, elég csak pozitív gondolatokat "gyártanunk" az elménkben, még ha nehéz is, mert biztosan van ereje! Persze, ott van még azért a félsz részemről, hogy visszatér majd ez a szörnyű állapot nála, de próbálom elhesegetni, mert végülis most tényleg a szüleivel való konfliktus is megoldódott, most nincs olyan góc az életében, ami miatt szorongania kellene. A férjem is azt mondja nekem, hogy szerinte nem jön vissza, mert stabilnak érzi magát, nincs olyan, ami miatt kellemtlenül lenne lelkileg. Amikor a fiúnkat kereszteltük, az úrvacsoravételnél azt az igét mondta nekem a lelkész, hogy "Ne félj, higgy!". Amikor kezdek félni, hogy megismétlődnek a rossz dolgoka a férjemmel, akkor ez a mondat lebeg a szemem előtt és le tudom magam nyugtani vele. 

Létezik olyan, hogy valakinél ez a pszichotikus zavar csak egyszer lép fel élete során, amikor válságba, krízisbe kerül az élete és utána soha többé nem? Remélem igen : )! 

Nagyon örülök neki, hogy a férjed jobban van! Én is remélem, hogy minél tovább kitart ez nála, de ha neadjisten mégis visszaesne valamikor, már legalább tudjátok, hogy mit kell csinálni, kihez kell fordulni. Ez mindenképpen pozitívum!


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 16

Sziasztok!

 

Régen írtam a fórumba, pedig sokszor gondoltam rátok, és arra, hogy mennyire megosztanám veletek a történteket, de elég mozgalmas december és január van mögöttünk, no meg nem akartam semmit sem elkiabálni... : ) 

A férjem meggyógyult! Olyan, mint régen, sőt mintha jó irányban változott volna: tudatosabban kezeli a stresszhelyzetet, nagyobb az önbizalma, nyugodtabb. Úgy történt, hogy ugye volt a SOTE kognitív terápiáján, ahol már annyi előrelépés volt, hogy a terápiákon részt tudott venni, és nem feküdt olyan sokat. A 3 hét alatt fokozatosabban jobban lett, dec. 22-én jött ki, mikor hazajött már láttuk, hogy már majdnem a régi énjét látjuk benne, bár kicsit még fáradt volt, beszámolt némi félelemrzetről, bizonytalanságról, de ez is elmúlt, kb a kisfiúnk keresztelője után (dec. 26). Volt két nap az ünnepek alatt, amikor nem tudott kikelni az ágyból,de ennek is vége lett, újévre teljesen rendbe jött! Azt mondta, hogy a bizonytalanságérzet és a tompaság úgy múlt el benne,mintha elvágták volna., az életkedve viszont fokozatosan tért vissza. Január 7-től visszaállt a munkába, teljes munkaidőben, 5-kor kel reggel, mert 06.30-kor kezdődik a munkaidő. A kollégáitól azt hallom, hogy ügyesen, lelkesen dolgozik, visszatért a humorérzéke, és jó együtt dolgozni vele, segítőkész (ilyen volt régen is). Itthon is, amiben tud segít, a kisfiúnkat nagyon szereti, az érzelmei is szépen visszajöttek, amelyeket ki is tud fejezni irányunkba. Az alvása olyan, mint régen, nagyon jól alszik, egyhuzamban 7-8 órát (mondjuk a betegsége alatt sem volt gond az alvásával). 

A SOTE-én ugye bipoláris affektív diagot kapott, az SZTK-ás orvosa szerint nem bipoláris, szerinte személyiségzavara volt (dependens). Sőt, szerinte nem is biztos, hogy a gyógyszerek segítettek neki, mert ugye 8 hónapig az volt, hogy akármilyen gyógyszert alkalmaztak nála, semmi sem hatott (Brintellix, Rexetin, Ripedon, Parnassan, Lítium, Frontin). Sőt a férjem állt le a lítiumról, a ripedonról, volt, hogy nem szedett semmi antipszichot és antidepit 1-2 hétig, de ugyanazok a tünetei voltak, se jobb, se rosszabb nem volt. Minden esetre a SOTE-én a következő gyógyszerezése volt: Rexetin 20 mg, Parnassan 10 mg, Depakine 300mg. Mostanra lecsökkentették a Parnassant 7mg-ra.  Sokszor elfelejti bevenni a bogyóit, de változást nem tapasztalunk. Meg ugye az orvosa sem mer hozzányúlni a gyógyszeréhez, mert nem tudni, hogy Rexetin, vagy a Depakine használt-e neki, egyáltalán használtak-e neki? Ugye, amikor meggyógyult a Rexetint több mint két hónapja szedte már, a Depakint pedig 1 hónapja. Meg a Depakine ugye mániára van inkább, a férjemnek meg depresziós epizódjai voltak, így nem valószínű, hogy az hozta ki ebből... Szóval rejtély az egész. Emellett hetente jár terápiára az SZTK-ás áteréhez, ami szerintem szuper, mert ő azóta látja a férjem, amióta kijött a kórházból (2018 májusa végén), és a Thalassában is ő volt a kezelője, a férjem is szeret hozzá járni. 

Én nagyon boldog vagyok, és hálás a jó Istennek,a családomnak és a barátaimnak, és persze nektek is a rengeteg tapasztalatért! Sokan imádkoztunk érte, próbáltunk hinni a gyógyulásában és őt is ezzel biztattuk. Szerintem a hit nagyon segít, nem muszáj Istenben hinni és vallásosnak lenni, elég csak pozitív gondolatokat "gyártanunk" az elménkben, még ha nehéz is, mert biztosan van ereje! Persze, ott van még azért a félsz részemről, hogy visszatér majd ez a szörnyű állapot nála, de próbálom elhesegetni, mert végülis most tényleg a szüleivel való konfliktus is megoldódott, most nincs olyan góc az életében, ami miatt szorongania kellene. A férjem is azt mondja nekem, hogy szerinte nem jön vissza, mert stabilnak érzi magát, nincs olyan, ami miatt kellemtlenül lenne lelkileg. Amikor a fiúnkat kereszteltük, az úrvacsoravételnél azt az igét mondta nekem a lelkész, hogy "Ne félj, higgy!". Amikor kezdek félni, hogy megismétlődnek a rossz dolgoka a férjemmel, akkor ez a mondat lebeg a szemem előtt és le tudom magam nyugtani vele. 

Létezik olyan, hogy valakinél ez a pszichotikus zavar csak egyszer lép fel élete során, amikor válságba, krízisbe kerül az élete és utána soha többé nem? Remélem igen : )! 


45
Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Kedves vagy, hogy ezt mondod. Smile

Igen, ezeket az agyam nekem is tudja, csak ez a feka szemüveg ne lenne.... de el fogom dobni a pics'ba Laughing out loud

Szépen lassan rendeződik az életem. Ahogy mindannyiunké, mikor kézbe vesszük. Smile

Sokban kapcsolódott a problémáimhoz, amiket írtál; köszönöm, hogy leírtad. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Én sem úgy látom magam, ahogy kellene, de elfogadtam, hogy mások máshogy látnak engem jó értelemben véve. Látnak bennem olyan pozitív dolgokat, amiket én meg sem értek, de megtanultam elfogadni ezt. Szerintem benned is van egy csomó jó, pozitív, kedves és szép külső / belső tulajdonság, amit te nem veszel észre a szemüvegtől, de mástól azért fogadd el ha mondja.

Bár nem tudom, hogy ez kapcsolódik-e valamiben a problémá(i)dhoz, csak eszembe jutott.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Ma kifakadtam az áternél. Elmondtam neki mindent. A zokogás végén megkérdeztem: nem kaphatok időpontot a pszichológushoz? Szinte egyből rávágta, hogy de. Szerintem, ha nem is mondom neki, ajánlotta volna.

A szorongásos depresszió mellé kaptam még egy diagot + még 1 gyógyszert

Rajtam van a sötét szemüveg, ami miatt nem úgy látom magam, ahogy kéne. A változtatás útjára léptem, de ez egy hosszú út, amin türelmesen kell járnom. Az orvos nem jelentette ki konkrétan, de eléggé érzékeltette, hogy ebben a mélységben kb a gyógyszerek tartanak életben. :/


48
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

A kávé és az édesség, csoki segít átvészelni. Sajnos jó gyógyszer nélkül csak várni lehet, mikor enyhül magától, esetleg próbálj meg játszani valamivel, ami könnyű és ad sikerélményt.


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Akinek van,hogy kezeli az egyhangúságot,szorongást,rosszkedvet? Nekem megint visszajött,munkám sincs most szóval mélypont


Offline
Csatlakozott: 2013 jan 17

Ez tipikus! Remélem nem esel abba a (hibába)?, amibe annak idején én. A házból is alig mertem kimozdulni, mert féltem hogy elkap az újabb roham.Ha így teszel, csak teret engedsz a betegségnek.Én így tettem, kész rettegés lett az életem.Közeli családtag(húgom), ő vezetés közben kapta el, BP-en ahogy korábban írtam is.Ő másnap autóba ült, és azóta is boldogan vezet akár tömegbe is.Még egy megnyugtatót írnék, persze ez egyedi, de másnál is olvastam: Az első a legrosszabb(pánikroham), ha lesz még, de lehet nem is lesz.A pánikbetegség nagyon elterjedt, pl, van a környezetembe egy volt mafiavezér is, ő is az, és sok emberről hallom.Nálunk is frontint szoktakl rá írni, remélem használni fog neked is.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen