S.O.S. Telefonos Lelki Elsősegély Szolgálat:
 
116 - 123
 
 
Éjjel-nappal, mobilról vagy vezetékesről hívható, mindkettőről ingyenes.
 

Depresszió

1790 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Az előbb sikerült egy nagyot bőgnöm és dühöngenem magamban, de azért hangosan (nem ordítottam, csak beszéltem sírva a szobámban). és közben elmúlt a pofazsibbadásom egy időre, szóval Roxy, nálad a pont.
Mondjuk hogy most mi lesz ezután, azt nem tudom...
Gondolom lesz valahogy, ahogy mindig, ezt nem is akarom most tudni.
Nem is sejtem amúgy, mit csinálnék pl. zene nélkül.
Azt tudom, hogy holnap beszélnem kell az áterrel, amihez nincs nagyon kedvem, ehhez a kezdő pszichológushoz sincs kedvem, szívesen dobnám, még nem tudom, hogyan.
Hát ritkán sírtam lógusnál vagy áternél, egy volt, akinél tudtam, őt nagyon szerettem, de a szuicidumok miatt nem vállalt már el. Szerintem holnap ennek sem fogok sírni, aki most van, elég kemény nő és nincs ideje csak arra, hogy evés-alvás-gyógyszer-pia.
Legszívesebben elmennék Afrikába minden nélkül.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Sziasztok!

 

Igen, szerintem is nehéz lehet szankciókkal új tagokat szerezni, de értem a logikát. Nem tudom, ki-mit tart érdekes hozzászólásnak. Vagy épp hasznosnak. Nekem pl.: a kezdeti nehézségeken segített, hogy olvasgattalak titeket. De pár napig nem mertem írni... Hogy most hogyan kapcsolódjak be? Pedig tényleg sokat tud segíteni, amikor az ember sorstársakra bukkan.

Én ma jobban vagyok. És ilyenkor azért nehezebb írni, mert sokkal több mindent tudok elintézni, ami aktivitás, mint a nehéz órákban, napokban. Pl.: ma délelőtt megcsináltam csomó olyan dolgot, amit eddig azért nem csináltam meg, mert nagyon nem voltam jól.


3
Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Eddig minden téli depresszióm májusban kezdett enyhülni. Az történt, amire számítottam. A napos időtől enyhült a depresszióm. Attól tartok, hogy a közelgő esős napokon romlik majd a hangulatom. 

 


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Szia! 

Korábban is ilyen tüneted volt mielőtt elkezdted szedni a gyszert? 


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Jó lenne, ha régebbi tagok is felnéznének ide. 


6
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Nekem  is van sokszor szómenésem, tudom, de engem azért zavar konkrétan, ha csak a saját nevemet látom a jobb oldali sávban.
Fogalmam sincs, hogy lehetne az újakat ösztönözni Sad


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Én is örülnék, ha írnának az újat. 4-5 friss regisre ráírtam tél végén, próbáltam őket ösztönözni, h írjanak, de nem írtak és a privimre sem reagáltak.

Igen, lehet azt hiszik, h nem "fogadunk" újakat. 

10 órán át senki nem ír vagy van 1-2 hsz. Felnézek, írok 5 topikba és mintha csak én beszélnék itt, illetve Te vagy Kleó, attól függően, h épp ki járt itt. Az a tag pedig várja a válaszokat, de alig van tag, aki válaszolna, hisz kevesen vagyunk.

+ Nem mindenhez tudok hozzászólni és gondolom más is így van ezzel.

Lehet megint ösztönző levelet kellene írni az újaknak. Nem tudom, h ez mennyire segítene.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Jó, akkor ne büntessünk, hanem jutalmazzunk. Aki első három alkalommal hozzászól (érdemben) vmelyik topikhoz, az ......................... t kap. Várom az ötleteket.


9
Offline
Csatlakozott: 2011 okt 23

Sztem ettől lenne csak igazán belterjes a Búra, ha ezt meglépné, sztem nem jó ötlet.

Aki olvasgathat szabadon, kedvet kaphat eldönteni, szeretne-e hozzászólni. Még olvasni se lehet, nem biztos, hogy sokan energiát fektetnek regelni ehhez.

 

 



Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Kértél másodvéleményt, hogy tényleg ki kell-e húzni a két fogat?


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Nem, mán eszembe jutott, hogy jó ideje többször ébredek arra, hogy nagyon fáj az az oldali fülem, amin aludtam. Megvan az a rossz szokásom, hogy nem szárítom meg a hajam hajmosás után és lehet, hogy ezért van a problem.


12
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Szia Roxy!

Köszi az infókat, meg fogom nézni! Mivel van egy enyhe pajzsmirigy alulműködésem, ezért sokáig nem foglalkoztam a fogaimmal. Aztán két hónapja felkerestem egy fogdokit, hogy akkor nézzük meg a fogakat is. Csinált CT-t, és kiderült, hogy két gyökértöméses fogam gyökerén is van gyulladás, plusz ő jelezte, hogy a mandulám is be van gyulladva. Kérdeztem tőle, hogy lehet-e a mandula begyulladva, ha van góc a fogaknál. Azt mondta, igen, és hogy szerinte addig ne csináljak a mandulával semmi drasztikusat (pl.: kivenni), amíg nem derül ki, hogy a fogak eltávolítása segít-e a gyulladásban. Ott tartok most, hogy kértem vérvételre időpontot a házidokitól, mert a lelkiismeretes fogorvos addig nem húzza ki a fogaimat, amíg nem nézte meg bizonyos értékek alapján, hogy  kellhet-e antibiotikum a húzás után. Az emésztésem sincs a toppon, így igazából ha nem muszáj, nem szedném be a gyógyszert. 

Ami totál elkeserítő, hogy részben a kovid, részben az eügy. állapota miatt, nagyjából duplafinanszírozású az eügy. Ez azt jelenti, hogy pl: a fogdoki által kért vérvételi vizsgálatoknak csak a fele TB-támogatott. A másik felét potom 20.000 Ft-ért csinálja egy magánlabor. Évek óta járkálok a hajam miatt magánorvosokhoz, mert az eügyben hónapokat kellene várni, és a kovid alatt nem is működtek. Egy magánorvos olcsónak számít, ha 15.000-20.000-ért meghallgatja, hogy mi a bajom....  Közben meg vonják a fizuból a TB-t.

Na, persze, benne volt az én ügyetlenkedésem-részbeni strucc-politikám is. Aminek eredményeként azt gondoltam, hogy vitaminokkal, meg diétával majd elmúlik. Hát nem így történt.

 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

R-roxy írta:

Változatlanul fájnak a füleim, általában a bal, de most éppen a jobb. És nagyon. :( 

http://www.fulspecialista.hu/ful/hallojaratgyulladas

Milyen sok olvasnivaló, csak győzzem elolvasni. Még szép képek is vannak. 



Lehet hogy ez már az én fog-parám, de nem függhet össze a nem olyan régi kezeléseiddel?
Jobbulást!


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Változatlanul fájnak a füleim, általában a bal, de most éppen a jobb. És nagyon. :( 

http://www.fulspecialista.hu/ful/hallojaratgyulladas

Milyen sok olvasnivaló, csak győzzem elolvasni. Még szép képek is vannak. 


15
Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Azért nem aktív az oldal, mert sokan csesznek akár regisztrálni is. Vagy ha regiznek, nem lépnek be. Vagy ha belépnek, nem szólnak hozzá. 

Tisztára úgy érzem magam, hogy én vagyok a majom, aki itt szórakoztatja a népeket. 

Pedig rengeteg infót meg lehetne osztani egymással, sokat lehetne segíteni egymásnak. 

Nem értem, talán azt hiszik emberek, hogy mi ilyen belterjes társaság vagyunk és csak egymással állunk szóba. Pedig erről szó sincs. Örülünk az újaknak nagyon, az egy kis vérfrissítés és persze nekik más gondolatai vannak, stb.

Szerintem meg kéne kérni Esztert, hogy engedje meg, hogy kintről ne lehessen olvasni bizonyos topikokat:

bipol

skizo

bordi

gyógyszer

terápia

(a kettő kombinációja)

depresszió

szorongás

(a kettő kombinációja).


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

"Ennek részben az az oka, hogy évek óta hullik a hajam, és sok orvosnak kifizettem sok pénzt, mire most egy fogorvos közölte, hogy be van gyulladva a mandulám. Így kezdetét vette egy fogászati procedúra, mi rengetegbe fog kerülni (csak tudjam fizetni!), és a végére talán abbamarad a hullás."

Namost várjunk. A fog is lehet góc, meg a mandula is. Találtak bármi gondot a fogaddal akár panoráma röntgenen, akár CT-n? (Nekem a panoráma röntgenen azonnal látszott a betokosodott gyulladás, ki kellett húzni a fogam.) 

Mert simán lehet, hogy a manduládat kellene kivenni!

Itt egy kis olvasnivaló:

https://www.immunkozpont.hu/goc-gockutatas


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Szia!
Remélem, ez az üresség érzés, meg hogy nehéz a napot elkezdeni, nemsokára elmúlik (hányadik napod van a Rexetinnel?). Érdekes, én ha jobban alszom, akkor jobban is parázok reggel, nem tudok/akarok kikelni az ágyból egy óráig mondjuk. Pedig ott is csak kattog az agyam, nem annyira megnyugtató, biztonságos érzés,
Az estéid jobbak? Akkor miket szoktál csinálni?
Van itt egy fórumtopik, hogy tevékenységek, amik segítenek vagy ilyesmi, esetleg oda benézhetnél, hátha van valami jó tipp.
Én mondjuk este is szorongok, mert hogy rosszul aszom általában, és hogy milyen lesz az éjszakám, ezt a doki csak "alvás-parának" hívja. Nekem kifejezetten nem tesz jót, hogy egyedül vagyok itt a lakásban. Érdekes, egyszer itt aludt egy szinte idegen ember, de nem egy ágyban, a másik szobában, és sokkal jobban aludtam így, pedig előtte egy elég borzalmas vergődős időszakom volt. meg általában, ha itt aludt valaki, jobb volt. Amikor az exem néha több napig itt volt, akkor volt olyan, hogy délután mindketten elaludtunk, külön szobában. Én pl. nála egyáltalán nem tudtam aludni, pedig nem ő zavart.
Régebben azon szorongtam este, amikor még megvolt a családom, csak már ebben a külön lakásban aludtam (fél emelet különbség), hogy vajon mit is főzök majd másnap. Szóval ebben elég "nagy" vagyok sajnos. Akkor az egyedüllét nem zavart ennyire, meg nem voltak még ilyen gyenge fizikai állapotaim. Meg ugye hivatalosan volt családom, csak akkor éppen nem egy légtérben voltunk. De ez így alakult ki, különböző életritmus miatt.
Nem tudom, miért nem olyan akítv az oldal, vagy miért lett más. Más a rendszere is, mint volt. Sajnos a régi fórumok már archivumban sincsenek meg, pedig nekem is volt több topikom, amiket szívesen visszanézegetnék. Tanulságos beszélgetések voltak ott.
A kertben miket szoktál csinálni? Milyen növényeid vannak?
Szép napot kívánok!


18
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Szia Matiri!

Tegnap végül kimentem a kertbe megint. Kb. ez az egy, ami megnyugtat valamennyire. Ma reggel jól ébredtem, amióta szedem a gyógyszert, aludni szerencsére tudok. De ébredés után szinte rögtön jött egy nehéz érzés, ami megint ez az üresség és nem vagyok a helyemen, és félek az előttem álló naptól, hogy mivel töltsem. Sokat gondolkozom, hogy visszamegyek Nyugat-Mo.-ra. Ilyen szempontból én is ilyen vagyok: kicsi helyen nőttem fel, és azt hittem, meg tudom szokni Budapestet, de nem... Most sem ott vagyok, eljöttem a páromhoz, aki ugyan közel lakik Pesthez, de mégis egy faluban. Én is faluban nőttem fel, nekem a kicsi személyes terek a megnyugtatóak. Persze, tudom, hogy valakinek meg éppen ezek a nyomasztóak.

Nem akarok senkit leterhelni, megértem, hogy amikor sok gondja van az embernek, akkor nehéz figyelmet adni. Én pl. az a típus vagyok, aki szeretek terápiára járni, és sokszor megéltem, hogy van eredménye. Most kevésbé látom, de nehéz ilyenkor megmondani, hogy az állapot miatt van-e így. Amikor jön ez a nehéz érzés, hogy minden üres, akkor nagyon nehéz a napi feladatoknak nekiállni. A hónap végéig még dolgozom, és csupa nagyon unalmas hivatali ügyet kell(ene) intézni. És egy részét csak tolom magam előtt.. Engem nem zavarnak a lehangoló posztok sem. Fontos, hogy kijöjjön, ami bennünk van - ezt gondolom. Persze, jó, ha jó hírek vannak, de nem csak azok vannak. Én is szívesen olvaslak téged, a többieket is. Nem tudtam, hogy régen ilyen aktív volt az oldal. Mi történhetett, hogy már nem? 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Szia!
Hát, igen, elég hullámzó ez az oldal. Néha pörög, akkor jó. Igazából mikor csatlakoztam 2006-ban, akkor volt real-time beszélgetés, nem chat, hanem fórumtopikokon, az nagyon jó volt. Lett is több jó barátnőm innen, a mai napig is tartós (ugye? Smile remélem is). Akkor még több barátkozás is, de már nem tartjuk a kapcs.-ot velük sajnos.
Másfelé sosdort az élet, meggygógyultak ilyesmi. Hát valljuk be, nem mindig könnyű ezekről a dolgokról beszélgetni, írni, vallani. Én ezért nem szeretem pl. a pszichológusi üléseket sem. Konkrétan unom krónikázni a bajaimat, az életemet, nekem sokszor inkább sebeket tép fel és nem segít. Vannak persze olyan emberek, akiknek jó az, ha ki tudják magukból beszélni, ezt is megértem, és ha tudok segíteni valakinek ebben, mert nem vagyok éppen lent, akkor segítek is (vagyis remélem). Az önkéntes munkám során azért tanultam, hogy a határokat hogyan is tartsuk meg, hogy ne is legyünk lehúzók ill. minket se húzzanak. Ez azért sokszor tényleg nehéz, csodálom a pszichiátereket, pszichológusokat, hogy mennyire képben tudnak lenni (empaták is, bár ennek az ellenkezőjéről is van sajnos tapasztalatom), de közben nem veszik át mások terheit sem.
Sajnálom, hogy ilyen gócos gyulladásod van. Ki kell venni a manduládat vagy azért másképp kezelhető? Nem vagyok hive nagyon az invazív beavatkozásoknak, maximum a fogkezelések.
Nekem elég hosszú és tök ősz hajam van, pedig még nem vagyok annyira idős (anyukám pl. 82 és ő nem őszül, vagy alig), de ez lehet, hogy a gyógszerektől lett így, én mondjuk nem bánom. Na, a klimaxot meg a hajhullást az igen. Én is utálok hajat mosni pont ezért, mint te.
Írtad, hogy nyugat-mo.-i vagy. Én is ott jártam egyetemre, ott ismertem meg a volt férjemet is, ott született a gyerekem is, le is telepedtem ott, de nem tudtam ott hosszabban élni. Rövid úton visszamenekültem Pestre. De azt is megértem, hogy az ember a legjobban ott szeret lenni, amihez régebbi emlékek kötik (hacsak nem valami borzalmak). A volt férjem nagyon nem szereti (szerette?) Pestet. Ő a kisvárost sírja vissza.
A fogászatot ne is mondd, én már egy ideje benne vagyok, bár sosem voltak igazán túl komoly gondjaim eddig még. De mindig kiderül valami újabb, vagy éppen a kezelés okoz gebaszt. Hát kitartást hozzá és sok pénzt kívánok! Wink
A kertészkedés az nagyon jótékony. Én társasházban lakom, az erkélyen nevelhetnék ládában növényeket, de erre így depisen még nem került sor, pedig a vidéki házban voltak fűszernövényeim, amiket gyakran használtam és imádtam is.
Remélem, alakul a kedved a Rexetintől. Azért, ha írsz, olvasom, és igyekszem nem lehangoló posztokat írni. Ezért hagytam inkább abba a kajás dolgot.
Szóval nyugodtan számolj be arról, hogy mi van veled, valaki úgyis reagál, ha nem is éppen pont én rögtön.

 



Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Szia Matiri! 

Igen, Rexetint szedek. Nagyon átérzem, amikről írsz. Nehéz lehet ezt így csinálni. Én szívesen beszélgetek itt, szerintem nagyon jó, hogy van a fórum és ez az oldal. Kicsit lehetnének többen aktívak, de ahogy látom, ezt már megfogalmazáták mások is. Nekem a hétvégém elég jó volt,ahhoz képest, ahogy hét közben éreztem magam. Nem voltam gépnél, sikerült kiemennem a kertbe, és kertészkedni. Ez mindig fokmérője, hogy vagyok, hogy eljutok-e a kertig vagy sem. Sajnos a hétfő hozott megint egy hangulati váltást. Ennek részben az az oka, hogy évek óta hullik a hajam, és sok orvosnak kifizettem sok pénzt, mire most egy fogorvos közölte, hogy be van gyulladva a mandulám. Így kezdetét vette egy fogászati procedúra, mi rengetegbe fog kerülni (csak tudjam fizetni!), és a végére talán abbamarad a hullás. Már csak olyan napokon mosok hajat, amikor jobb a kedvem, mert nagyon leviszi a hangulatomat, amikor látom kihullani a hajamat. Ha van kedvetek, írjatok, szívesen olvasom.


21
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Cymbaltánál nem tudtam meg, hogy fogyaszt-e, de valószínű. Már az első héten tolerálhatatlan gyomorpanaszokat okozott és akkor még nem voltam ilyen labilis fizikailag, szóval egyértelmű jelzés volt, hogy nem jó.
A Velaxinra nem emlékszem, hogy mit csinált, azon kívül, hogy végigszedtem a kötelező idejét, de semmi emlék.
Brintellixnél is végigszedtem a vizsgálati idejét, enyhe émelygést tapasztaltam, de nem volt vészes, kpatam rá B6-ot. Amúgy ez a tünet nem volt rám jellemző, csak így a negyvenes éveim második felére jött, a fizikai legyengüléssel (kialvatlanság és nem evés) és a klimaxszal párhuzamban.
Paroxetine azt hiszem csak úgy csinált étvágyat, hogy egyszerűen akkor simán hatott a depire, főleg a Xanax-szal együtt. És ez következmény volt, nem elsősorban maga a hatóanyag csinálta direktben, mint némely AP-nál.


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Matiri-new írta:

Matiri-new írta:

R-roxy írta:

Rexetint szed.



Jah, köszi az infót.
Elvileg annak is kellene étvágyat csinálni, ha jól rémlik. 



Azt hiszem, nekem csak az Abilifiy-re mondták, hogy az étvágycsökkentő, de az ugye AP. Az antidepiknek nem kéne, sem növelni, ha valakinek éppen a túelvés a gondja.
Vagy csak én vagyok ennyire naiv?
Az összes barátnőm (mondjuk) túlsúlyos, ez is érdekes.

Cymbaltával zabáltatós antipszichotikum mellett is kb 6-8 kg-ot fogytam kb fél év alatt. Ventadepressel is fogyni kezdtem és le is állították mert kb 45 kg voltam 175 cm-el, ami már veszélyesen kis súly. Brintellix is csökkenti az étvágyamat, de nem annyira, mint a másik 2.

Mirtazapin zabáltatott.

Sertralin, Coaxil, Valdoxan se nem fokozta, se nem csökkentette az étvágyamat.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Kiscsillag írta:

Matiri! 

A súly és étvágy gondod nagyon átérzem. Én jó lelkiállapotban simán sovány voltam, rosszban veszélyesen sovány. Ilyenkor kb 15 volt a BMI indexem. 



Én 163 cm vagyok, alapban elég törékeny, vékonycsontú, de amolyan szálkás izmosodásra hajlamos alkat. A BMI-met nem tudom és akarom tudni, most a súlyomat sem mérem. A csuklóm mindig nagyon vékony volt, pedig ugye keményen rajzoltam, az is fizikai munka egy A1-es lapot telekaristolni órákon és napokon át vastag grafittal, akármilyen hülyén is hangzik ez így. Volt sokszor ínhüvelygyulladásom is, de a hátat, a vállat és a felkart is igénybe vette.
Ma próbáltam igazi fekvőtámaszt csinálni, de nem ment Sad
Márciusban úgy csináltam, hogy a séta közben találtam magasabb padkát vagy erdei padokat, és azokon nyomtam 3-4-szer ötöt, menet közben.
Nem tudom, az izomveszteséget, (esetleg már ízületi- és csontkárosodás is...) amikor már a zsírt felhasználta a szervezet a fogyásra, hogyan is lehet pótolni. Nyilván kéne egy csomó vitamin, nyomelem és rendes fehérje, sok jófajta szénhidrát, nem csak keksz.
Az sem jó, amikor már azért nem merek intenzívebben mozogni, mert nehogy leadjak egy dekát is. Sad
Na, ettől a témát tényleg elszomorodom, úgyhogy lehet, hogy ebből kiszállok.
Inkább kitalálom valahogy, hogyan hízzak, vagy megkérdezem csütörtökön a dokit, akkor beszélünk újra.
Itt is kaptam már tippeket, tőled is, azért azokra emlékszem.
Dietetikushoz most a covidben nem megyek, az biztos. De az sem segít, ha valaki azt nyomja, hogy egyél-egyél...
Ja, és úgy sem akarok hízni, ahogy az AP-k hízlalnak, hogy a koleszterint meg a vérzsírt piszkálják, illetve hormonálisan sem.

.
 


24
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Matiri-new írta:

R-roxy írta:

Rexetint szed.



Jah, köszi az infót.
Elvileg annak is kellene étvágyat csinálni, ha jól rémlik. 



Azt hiszem, nekem csak az Abilifiy-re mondták, hogy az étvágycsökkentő, de az ugye AP. Az antidepiknek nem kéne, sem növelni, ha valakinek éppen a túelvés a gondja.
Vagy csak én vagyok ennyire naiv?
Az összes barátnőm (mondjuk) túlsúlyos, ez is érdekes.


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Most olanzapin miatt tudok enni és normál súlynál megálltam. 175 cm/60 kg.


Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Matiri! 

A súly és étvágy gondod nagyon átérzem. Én jó lelkiállapotban simán sovány voltam, rosszban veszélyesen sovány. Ilyenkor kb 15 volt a BMI indexem. 


27
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

R-roxy írta:

Rexetint szed.



Jah, köszi az infót.
Elvileg annak is kellene étvágyat csinálni, ha jól rémlik. 


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Rexetint szed.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Szia, hát ahogy olvastalak, rá kellett jönnöm, nekem mennyire kényes téma is ez. Nagyon hosszú lenne a történetem, ahogy kezelni próbálnak, azt most nem tudom mind leírni, mert eléggé fájdalmas, ne haragudj.
Iszonyatosan undorom van az ételektől, a járványpara csak még rosszabbította. És nagyon utálom, hogy ilyesn sovány vagyok, és már az izmaimból, kötőszöveteimből is fogyok és sokszor fáj is. Nem akarok kórházba, tápszerre stb, kerülni, ezért valamilyen minimumon tartom magam, de hát ez sem jó. Étvágy kellene. Tudtam és tudok is főzni, állítólag jól. De ugye egyedül eszem, ez sem tesz jót. A hányás "luxusát" nem engedhetem meg magamnak, mert akkor tuti kórház lenne belőle, ha elkezdődne egy ilyesmi korszak, szóval inkább kevesebbet eszem, mert nem érzem, mi az, ami sok vagy amennyi kell, mert hogy nem esik jól semmi.
Próbálok újra kezdeni sportolni, ha sikerül, mert az visszahozta a kedvemet márciusban is. Még párszor étvágyam is volt akkor. 
Voltak időszakok, amikor nagyon szerettem enni és főzni is, de most nincs kinek, csak magamnak kéne, és ez nem megy könnyen, a pénzzel is spórolok ill. parázok rajta így munka nélkül pl.
Na, kábé ennyi.
Elvileg a Remeron (ugye azt szedsz, jól emlékszem?) étvágyat is hoz.


30

Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

De azt se tudod, hogy bejárós vagy befekvős leszel?

Igen, szerintem nagyon nyomasztó hely. Egy szigetvári betegtársam is ezt mondta. De másik szigetvári betegtársamtól meg több barátnőmtől is azt hallottam, hogy NAGYON jól érezték magukat és hasznos is volt.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Amikor kezdődött márciusban a depresszió, alig bírtam enni! Úgyhogy ezt nagyon megértem. Most is inkább feldadat enni. De márciusban minden reggel nagyon durva hányingerre ébredtem, és egészen estig minden nap csak erőltettem az evést. Szóval tudom, milyen az evés erőltetése. Persze, neked lehet nehezebb még ennél is, de az érzés, hogy "kell" nagyon ismerős. Kívánom, hogy oldódjon. Volt, hogy jobb volt az étvágyad? Én depresszió alatt mindig lefogytam. Egyszer 7 kilót...


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Nem tudom, milyen csopiba osztanak be. Még csak első interjú időpontot kaptam május 26-ra! És még akkor eldöntik, hogy melyik csoport lehet jó. Mitől szorongtál? A korházi miliőtől?


33
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Hát, a hullámzás sajnos adott, még kémia nélkül is. Türelmet kívánok!
Én is az előbb bőgve tornáztam, nem is tudom, mi is volt a bajom, aztán most meg jobb lett. Ki tudja, később meg milyen lesz.
Nekem mondjuk az evés para sajnos, mikor közeledik az ebédidő pl. Van mit ennem, tegnap főztem (akkor sem kívántam, de megcsináltam azért, mert kell).
Most meg majd a "kellség" jegyében megeszem.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Társfüggő csopi?

A Balassa utca bejárós vagy befekvős? Csak két hét?

Én 2018. decemberében mentem be, 4 hét lett volna, de Karácsony miatt csak 3 hét. De (hétfőn mentem be) szerdán már ki is jöttem. Elmondhatatlanul szorongtam ott. 


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Köszönöm, bízom benne, hogy használ a gyógyszer. Ma reggel annyira rossz volt, hogy vettem be fél nyugtatót. Pedig nap közben inkább délután szokott szükség lenni rá. Én is Pesten, de én nyugat-magyarrszági vagyok. Csak két éve élek Pesten, de nem szeretek itt lenni. Gondolkozom, hogy visszamegyek, de párom meg idevalósi.

Most egy pár hónapig nem szeretnék dolgozni, ezt eldöntöttem. És utána is igyekszem olyat választani, ha lehet, ami jobban nekem való. 

Igazából az a fura, hogy volt egy javulás pár nappal a gyógyszer elkezdése után, és most nem értem ezt a visszaesést. Mármint nem olyan rossz, mint amikor elkezdtem szedni, de hogy pár napig azt éltem meg, hogy napról-napra egy kicsitkét jobb. Aztán a héten egyik napról a másikra mintha kicsit visszafelé ment volna.

Hát... ez van... Sad

Az önkéntes csoport amúgy ingyenes és online...


36
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Barbi87 írta:

Most nem érzem, hogy mi segítene. Ezért is nehéz... Nekem nincs gyerekem, 34 éves vagyok. Van egy párkapcsolatom, ami edig úgy tűnt, jól működik (valamivel több mint egy éve vagyunk együtt). Most, innen a depiből, jönnek ilyen kiugrásos gondolatok, hogy talán ez sem jó nekem. A munkámat két éve csinálom, nagyon utálom az első perctől. Nem is értem, miért csináltam ennyi ideig. Lényegében a depresszió vetett véget neki. Akkor, amikor márciusba ilyen nehéz állapotba kerültem, felmondtam. Május végéig dolgozom, aztán semmi... Irodai asszisztens vagyok, de soha nem voltam alkalmas a munkára. Rengeteget stresszeltem mindig miatta. A párkapcsolatok sem nagyon jöttek össze, hosszú párkapcsolatom eddig nem is volt. Egy-másfél évnél vége lett az összesnek. A családom messze van, és az apámat nem nagyon érdekli mi van velem. Anyám szeret és jófej velem, de hát vele se egyszerű a kapcsolatom. Több éve járok terápiába. Mostanában semmi nem okoz örömöt. Semmi.

A barátaim (csak pár van) nem élnek közel hozzám. Az ország különböző pontjain vannak, és telefonon tartjuk azért a kapcsolatot, de nem túl sűrűn. Mindenkinek megvan a maga élete. Korábban a sport nekem is segített, de most egyszerűen erőszalnak élem meg, ha valami olyat csinálok, ami megerőltető. Belül azt érzem, hogy békén kellene hagyni magamat, hogy pihenjek. De amikor semmit sem csinálok, jön a belső üresség érzete, és egy olyan érzés, amit kb. úgy tudok leírni, hogy sehol sem érzem magam biztonságban, nyugalomban, jól...

Két hete a páromhoz költöztem (eddig nem éltünk együtt), és eleinte jó volt, úgy éreztem, jobban vagyok, aztán pár napja érzem megint ezt az ürességet, és hogy nem vagyok a helyemen - belső érzést.

Jelentkeztem a Balassába két hetes terápiára, de annyian vannak, hogy nem kecsegtettek gyors eredménnyel.

Három évvel ezelőtt volt tervem a jövőt illetően. Szerintem ez sokat segített, hogy alább hagyjon a depi. Most leginkább fáradt vagyok, és tanácstalan. Járok egy önsegítő 12 lépéses csoportba (nem AA), és az szokott segíteni. 



Igen, ez majd biztos változni fog, ahogy a gyógyszer elkezd hatni. Egyszer csak úgy kelsz fel, hogy tetterősebb vagy, több minden érdekel, de biztos már éltél át ilyet.
Hát igen, sokan, akik dolgoznak, nem boldogok, még ha nem is depisek tőle. Nyilván nem mindegy, mit csinálunk, ez is lehet feszültség-forrás. Nekem is voltak azért ilyen irodai jellegű próbálkozásaim, de megnőtt a Xanax-adagom is evvel párhuzamban, és le kellett lépnem, szóval ezt is át tudom érezni.
Most a járvány miatt is nehezebb a munka-dolog, de remélem és kívánom, találj egy jót, még fiatal vagy, van sok esélyed egy újabb, jobb helyre kerülni. Főleg hogy közben gyógyulsz. Ha esetleg megengedheted magadnak, tarts egy kis szünetet, tényleg pihenj, ha belül így érzed. Akkor is, ha valójában nem csinálsz semmit és nem is érdekel semmi éppen. Még az alvás vagy tévézés vagy bambulás is jó lehet, lelkifurdalás nélkül.
Én Pesten lakom, a barátaimmal csak telefonon vagy e-mailben érintkezünk, nem igazán találkozunk, de a járvány előtt sem volt jellemző a nagy társasági élet.
Azért az jó, hogy megteszed magadért, amit tudsz és hogy jársz még csoportos terápiába is. Nekem pl. oda nem lenne bátorságom elmenni, még az egyénitől is parázok.
A párkapcsolatok... hát nekem huszonpárév házasságom volt, nem mondanám, hogy nem tartós, de mégsem tett boldoggá, csak talán az első pár év, szóval talán ez sem az időn múlik, hanem hogy mennyire intenzív vagy mennyire gyengéd, szerető, támogató viszony. Azért az egy nagyon nagy dolog tőled, hogy a barátodat így el tudod fogadni, ahogy írtad, komoly pszichés problémákkal küzd.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Köszönöm a biztatást! Rám fér. Ma megint elég nehezen indul a nap. Talán csak több idő kell...


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Most nem érzem, hogy mi segítene. Ezért is nehéz... Nekem nincs gyerekem, 34 éves vagyok. Van egy párkapcsolatom, ami edig úgy tűnt, jól működik (valamivel több mint egy éve vagyunk együtt). Most, innen a depiből, jönnek ilyen kiugrásos gondolatok, hogy talán ez sem jó nekem. A munkámat két éve csinálom, nagyon utálom az első perctől. Nem is értem, miért csináltam ennyi ideig. Lényegében a depresszió vetett véget neki. Akkor, amikor márciusba ilyen nehéz állapotba kerültem, felmondtam. Május végéig dolgozom, aztán semmi... Irodai asszisztens vagyok, de soha nem voltam alkalmas a munkára. Rengeteget stresszeltem mindig miatta. A párkapcsolatok sem nagyon jöttek össze, hosszú párkapcsolatom eddig nem is volt. Egy-másfél évnél vége lett az összesnek. A családom messze van, és az apámat nem nagyon érdekli mi van velem. Anyám szeret és jófej velem, de hát vele se egyszerű a kapcsolatom. Több éve járok terápiába. Mostanában semmi nem okoz örömöt. Semmi.

A barátaim (csak pár van) nem élnek közel hozzám. Az ország különböző pontjain vannak, és telefonon tartjuk azért a kapcsolatot, de nem túl sűrűn. Mindenkinek megvan a maga élete. Korábban a sport nekem is segített, de most egyszerűen erőszalnak élem meg, ha valami olyat csinálok, ami megerőltető. Belül azt érzem, hogy békén kellene hagyni magamat, hogy pihenjek. De amikor semmit sem csinálok, jön a belső üresség érzete, és egy olyan érzés, amit kb. úgy tudok leírni, hogy sehol sem érzem magam biztonságban, nyugalomban, jól...

Két hete a páromhoz költöztem (eddig nem éltünk együtt), és eleinte jó volt, úgy éreztem, jobban vagyok, aztán pár napja érzem megint ezt az ürességet, és hogy nem vagyok a helyemen - belső érzést.

Jelentkeztem a Balassába két hetes terápiára, de annyian vannak, hogy nem kecsegtettek gyors eredménnyel.

Három évvel ezelőtt volt tervem a jövőt illetően. Szerintem ez sokat segített, hogy alább hagyjon a depi. Most leginkább fáradt vagyok, és tanácstalan. Járok egy önsegítő 12 lépéses csoportba (nem AA), és az szokott segíteni. 


39
Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Sztem bíztató, hogy korábban hatott és most is érzel már javulást. A teljes hatás kialakulása 4-6 hét is lehet.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Barbi87 írta:

Nagyon sajnálom. Köszi, hogy leírtad. Én is unipol.depressziós vagyok, gyerekkoromban kezdődött. Aztán kamaszkoromban durva szorongásaim lettek. Most is vannak... halálfélelem, meg ez a belső biztonság állandó hiánya. Üresség...Szóval megértelek. Mi szokott segíteni, ha a gyógyszerek nem?



Hát, sajnálom és átérzem, amiről írsz. Nekem kamaszkoromban még nem volt ennyire hangsúlyos, igaz, akkor is volt anorexia-gyanú (ugyanilyen, nemevős, nagyon sovány, pár hónapig), de gyógyszert csak 24 évesen kaptam először, antidepit és nyugtatót. Akkor az csak 1 év szedés volt, szerelmi bánat miatt, az egyetemen. Utána csak a szülés után egy évvel, kábé 3 év múlva az előzőhöz képest, de azóta nincs igazán megállás...
Nem tudom igazán, mi segít, nagyon megmerevedettnek, befagyottnak érzem magam. Volt egy időszak, hogy minden nap kimentem több kilómétert sétálni, közben tornáztam, az segített, de itthon megint nem tudtam mit kezdeni magammal utána (ezt áprilisban sajnos abba kellett hagynom mindenféle egészségügyi egyéb gebaszok miatt). Egyedül élek, a 22 éves fiammal tartjuk a kapcsolatot és egy házban is lakunk amúgy.
Alapvetően a művészetben találhatnám meg az örömöt, mert ez a szakmám is, de régóta nem alkottam semmit.
Zenét nagyon szeretek hallgatni, az sokat segít. A netet is elsősorban erre használom csak. Filmekhez nincs igazán türelmem.
Az jó lenne, ha lenne munkám és egy társam is, de ez egyelőre csak ábránd. Nem sokat dolgoztam sajnos eddig, a volt családom autoimmun beteg és elsősorban az ő diétájukkal törődtem, nincs nagyon munkatapasztalatom. Meg ilyen végzettséggel nem igazán könnyű elhelyezkedni, főleg így 50 felé... inkább azt hiszem, a depis motiválatlanság kavar be, ki tudnék magamnak találni valamit, ha frissebb lenne az agyam, nyitottabb lennék kifelé.
Jó sokat írtam, bocs.
Neked mi segít? Dolgozol valahol? Vannak baráti kapcsolataid?A családod hogy áll ezekhez a dolgokhoz (szorongás stb.)?


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Nagyon sajnálom. Köszi, hogy leírtad. Én is unipol.depressziós vagyok, gyerekkoromban kezdődött. Aztán kamaszkoromban durva szorongásaim lettek. Most is vannak... halálfélelem, meg ez a belső biztonság állandó hiánya. Üresség...Szóval megértelek. Mi szokott segíteni, ha a gyógyszerek nem?


42
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Hát ez elég bonyolult, de unipol depressziós vagyok kábé 25 éve, némi javulós, gyógyszermentes korszakokkal.
Nagyon szorongok alapban is, de az élethelyzetem is olyan most, hogy sokszorosan jelen van a generalizált szorongás.
És sajnos anorex is vagyok, nem az a testképzavaros-önhánytatós, hanem aki a szorongástól nem tud enni rendesen, kórosan étvágytalan.
Nekem a Xanax már nem nagyon hat sajnos, csak azt érzem meg, ha nincs elég. Semmi más nyugtató nem hatott amúgy, ennek a generikumai sem. Még ez valamennyire. De nem altat már be, mint régebben.
Én is 0,25-tel kezdtem, akkor attól tudtam aludni is. Már inkább csak napközben szedem, meg stresszes helyzetekben kicsit többet. A dokim szerint már paradox módon hat rám minden.
Végigszedtem az összes antidepresszívet, nem sok sikerrel. Voltak antipszichotikumok, azok jobban beváltak, de túl sok mellékhatásuk volt. Hangulatstabilizálók is a "biztonság kedvéért", de nem működtek.
Volt pszichoterápia is, több év, többféle, több szakember. Most pl. egy egyetemista lány van, még nem tudom, beválik-e, egyelőre teszetlget, de szerintem inkább gyakorol rajtam, nekem ez nem annyira jó, azt hiszem. De meglátjuk.
Nehéz eset vagyok, nah...


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Neked milyen tüneteid vannak? Mikre szeded a xanaxot?


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Barbi87 írta:

Köszönöm!! Tényleg... örülök, hogy van ez a fórum, és tudunk bíztatni, tanácsot adni-kapni. Bízom a változásban én is. Én is csalódtam sokat, és reménykedtem is sokat. Most egyelőre csak kivárok, bár vannak nehéz napok. Amikor ürességet érzek, és elidegenedést mindentől.  Kívánom, hogy neked is legyen jobb! Te milyen gyógyszert szedsz?



Én most Xanaxot és altatót. Ezt a Remeron-félét most hagytam abba, mert nekem sajnos nem vált be másodszorra sem. Mirzaten volt, de csak egy hétig.
Kvetiapin volt elég sokszor és hosszabb-rövidebb ideig (Ketileptből prolong, és más formában is, nem túl sok mg), nem olyan rég ezt is abbahagytam hatodszori szedés után, túl sok volt már a mellékhatása.
Nekem addiktológus az orvosom, nem mintha én drogos vagy alkesz lennék, csak egy kis hajlamom van azért a függőségre, és leginkább azért a dokim, mert most ő jutott, ő vállalt. Én is híve vagyok a gyógyszercsökkentésnek, ebben partner vagyok. Csak hát az ötletei eddig nem váltak be, hogy mivel váltsa ki az évek óta szedett altatót, nyugtatót. Csak február vége óta van. Egyébként csökkentek a mennyiségek. Én sokkal több nyugtatót szedek, mint te, nem is írom le, mennyit. De van, aki nálam is sokkal többet szed napi szinten.


45
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Köszönöm!! Tényleg... örülök, hogy van ez a fórum, és tudunk bíztatni, tanácsot adni-kapni. Bízom a változásban én is. Én is csalódtam sokat, és reménykedtem is sokat. Most egyelőre csak kivárok, bár vannak nehéz napok. Amikor ürességet érzek, és elidegenedést mindentől.  Kívánom, hogy neked is legyen jobb! Te milyen gyógyszert szedsz?


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Ha majd elkezd igazán hatni a gyógyszer és jó, nem jut eszedbe, hogy ezért hibásnak vagy betegnek tartsd magad, hanem csak egy olyan embernek, akinek szüksége van némi támogatásra ahhoz, hogy jobban érezhesse magát.
Valaki ezt napi sörrel, cigivel, sütivel, mit tudom én, mivel éri el, van, aki vérnyomás-stabilizálót vagy gyomorsav-csökkentőt szed, ez sem különbözik sokban, csak a társadalmi hülyeségek miatt van, hogy a pszicho bogyó az ciki.
A depresszió is nagyban agyi kémiai zavar, betegség, ami kezelhető.
Ha esetleg éppen nem működik, akkor találtok egy másikat vagy pszichoterápiát, ami segíthet.
Én már nagyon sok gyógyszeren és terápián túl vagyok, sokszor bíztam, sokszor csalódtam, elég sok szart megéltem, és idősebb is vagyok nálad valószínűleg, de még nem veszett el a bizakodásom,.
Persze hogy beindítja a stressz a kilengést, vannak nagyon érzékeny emberek, nem vagyunk robotok. Ez jó is bennünk.
Szóval semmiképp nehogy szégyelld, ha szedned kell bármit is. Ha segít, az a fontos. Főleg, hogy nem szedsz sokat, nem vagy zombi, nem változik meg a jellemed stb. és ha ez is lenne, akkor is van segítség.
Én úgy vagyok egyébként vele, hogy még a drogosokat és az alkoholistákat is el tudom fogadni, az is betegség, akkor is, ha az illetőnek nincs betegségtudata (és nem én fogom neki megmondani, az is biztos).
(Volt egy kapcsolatom, ahol nagyon sok baj volt a pasival, de semmi belátása nem volt erre. Én elfogadtam őt, ő nem tudta saját magát, meg engem sem, ez volt a fő baj, illetve nagyon romboló volt, és nem is akart változni, én viszont nem akartam ráerőszakolni semmi változtatást, ha ő nem látja).


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Köszönöm a bíztatást, sokat jelent! És, hogy mondod, ne hibáztassam magam! Ezt jó volt olvasni. Valójában tényleg hibásnak érzem magam, pedig tényleg természetes, hogy abbahagytam. Nekem a párom bipol. és Ketileptet meg Liticarbot szed. Neki stabilizálódott a hangulata. Igaz, nem dolgozik, csak amikor úgy érzi, hogy jó időszaka van. Azt mondja, neki a stressz ami beindítja a kilengést valamelyik irányba. Én most jutottam el oda, hogy kezdem elfogadni, hogy nekem is szednem kell valószínűleg a gyógyszert. Nekem ezt nehéz elfogadni. 


48
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Barbi87 írta:

Igazából jártam terápiára, aztán váltottam terapeutát. És amikor úgy érzetem, már teljesen jól vagyok, akkor abbahagytam a saját döntésemből. Nem konzultáltam róla pszichiáterrel. Majdnem két évig szedtem. 2018. májusától 2020. februárjáig. És aztán abbahagytam, de nem egyből, hanem fokozatosan. Szóval 2020. februárjától nem szedtem gyógyszert 2021. áprilisáig. Mostanában sokat gondolkozom azon, hogy nem kellett volna abbahagyni. És hogy valószínűleg nem voltam annyira jól, mint ahogy azt akkor gondoltam.... Köszönöm a visszajelzést a Xanaxra. Igazából egyszer megjártam vele, még kamaszkoromban, akkor nehéz volt nélküle. Emiatt van bennem időnként para.



Nem vagy egyedül, engem szépen leállítottak egy gyógyszerről több év után, orvos és pszichológus, és mégsem kellett volna. Aztán közölte valamelyik később, hogy fogadjam el, hogy életem végéig gyógyszert kell szednem. De egy harmadik meg azt mondta, hogy nem is, mert mégsem vagyok bipol depressziós.
Ne hibáztasd magad, ha úgy érezted, hogy jól vagy és abbahagytad. Látod, nekem szakemberek mondták, és mégsem vált be.
Kitartást kívánok, valakinek 2 hét, valakinek 8, mire kiderül, jó-e. 
Én is most ennek a generikumát szedtem, de már nem először. Elsőre nem vált be, nem csoda, hogy most sem. Ha annak idején működött neked, van esély, hogy megint jó lesz.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 24

Igazából jártam terápiára, aztán váltottam terapeutát. És amikor úgy érzetem, már teljesen jól vagyok, akkor abbahagytam a saját döntésemből. Nem konzultáltam róla pszichiáterrel. Majdnem két évig szedtem. 2018. májusától 2020. februárjáig. És aztán abbahagytam, de nem egyből, hanem fokozatosan. Szóval 2020. februárjától nem szedtem gyógyszert 2021. áprilisáig. Mostanában sokat gondolkozom azon, hogy nem kellett volna abbahagyni. És hogy valószínűleg nem voltam annyira jól, mint ahogy azt akkor gondoltam.... Köszönöm a visszajelzést a Xanaxra. Igazából egyszer megjártam vele, még kamaszkoromban, akkor nehéz volt nélküle. Emiatt van bennem időnként para.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Barbi, miért kellett akkor abbahagynod? Vagy úgy döntött a doki, hogy teljesen rendben vagy? Jártál egyéb terápiába is, beszélgetős vagy ilyesmibe? Mennyi idő volt összesen a gyógyszer? (bocs, ha ezt nem olvastam ki és már írtad).
A Xanaxon ne izgulj, ez nagyon kevés, ha tudod tartani vagy csökkenteni, az tök jó.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen