Borderline


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Nekem a smooth jazz segít nyugodtnak maradni.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

1.) igen
2.) könyve válogatja...
3.) nincs


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Sztiasztok, két dolog utott eszembe (illetve 3): Vajon a zene segíthet néha? A másik, hogy ha önsegítő könyveket olvasok, mennyire tud segíteni? A haradik meg, hogy van-e garancia hogy jobban vagyok, akkor ne is essek vissza? Köszi


3
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Én is röhögtem, ugyanis az a helyzet - ami ugyan helytelen -, h szívesen "takarózom" a betegségemmel...


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Hahaha lol.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nyah, azt én túl sokat is böngészem. Volt már olyan diagom is, h "túlzott betegségtudat".


6
Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Legalábis nálam így volt.. Azért érdemes a szakirodalmat is megnézni ilyenkor szerintem.


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Kleó írta:

eumate írta:

Érdekes, hogy a betegségek/problémák mennyire nem stabilak, az idő folyamán változnak az aktuális életesemények függvényében. Tudni kéne mi tartja fenn, és azt elkerülni, vagy beiktatni valami mást. A gyakorlatba nem ment (még).

Ezenkívül meggyőződésem, h a border+bipol nem komorbiditás, hanem a bipol a border szövődménye.

Ez utóbbival egyetértek.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

eumate írta:

Érdekes, hogy a betegségek/problémák mennyire nem stabilak, az idő folyamán változnak az aktuális életesemények függvényében. Tudni kéne mi tartja fenn, és azt elkerülni, vagy beiktatni valami mást. A gyakorlatba nem ment (még).

Hát ez az! Haverom is mindig mondja: ha a körülmények okésak, neki semmi baja... És nem a gyszerektől lesz jobban. 

Olvastam 1x! itt valakit, hogy "elmúlt" a borderline-ja... Meg h állítólag "kinövi" az ember. Volt áternőm erre: Már, aki! (Én már nem fogom kinőni...) De viszonylag nyugodt körülmények között, megfelelően eltalált gyszerekkel egész jól karbantartható. Aztán egyszer csak "fellángol" újra. Sad

Ezenkívül meggyőződésem, h a border+bipol nem komorbiditás, hanem a bipol a border szövődménye.


9
Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Gyorsan hozzátéve, hogy nincs két sors, tehát ha még valakinek sikerül is kijönni a bajból, ez nem "tuti recept", mert bár borderline-bordeline, de más diagnózis is lehet, meg az életköürülmények mások, de ezér érdekelne minél többféle tapasztalat, arról, aki megoldotta már ezt. Hátha vannak közös elemek.



Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Még annyi kérdésem van: Ha van itt "gyógyult", teáht, aki volt borderlineos, és már nem az, az érdekelne, hogy csinálta. Akár terápia, akár más "magán" úton, de érdekelne. 

Az a baj a borderlineal, hogy hiába vagyok jól pl. 1 évig, aztán valami történhet velem/életküörülményeimmel, ami visszaránt. Emiatt sose elhet kimonadni, hogy "gyógyult" pl. mint egy náthánál. Emiatt hiszek abba, hogy a "gyógyult" állapotot, ha ki is alakul, azt FENN EKLL TARTANI, tehát akár terápiával, akár mozgással, diétával, szeretetteli kapcsolat(ok)kal...


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

"Betegségtudatot kialakítani" talán csak akkor kell, ha valakinek nincs, ha viszont van, akkor megszüntetni kell. Nem hiszem hogy a kialakítás olyan jó. Amúgy azt érzem, hogy most jó, jhogy felnéztem a búrára, mert nagyon régóta magammal voltam a bajaimmal. Border és bipol. a két diag. és néha pszichózis is van/volt. Érdekes, hogy a betegségek/problémák mennyire nem stabilak, az idő folyamán változnak az aktuális életesemények függvényében. Tudni kéne mi tartja fenn, és azt elkerülni, vagy beiktatni valami mást. A gyakorlatba nem ment (még).


12
Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Szia,

Nem akarok nagoyn megmondóember lenni. A borderline nem az egyénről szól, noha van genetikai alapja, de azzal nem érdemes foglalkozni. A környezetnek kellene úgy bánnia az egyénnel, hogyne produkáljon tünbeteket, de mivelezt nem teszi, ezért produkálja a tüneteket, sajnos magadba kell nézz, és elfogadni, hogylehet, hogy te váltod ki az 50 éves anyukádból a borderline-t. ha szereted 8és tudsz), akkor változtass, vagy ha ez nem megy, akkor a szakemberhez menj el te is és ő is, és akkor a szakembertől hallod az állapotát, nem az ő beszámolója alapján, illetve a szakember is jobban tudja mi a baja, mert látja az egyént, aki a tüneteket produkálja és borderline, illetve a környezetében élő legfőbb szsemélyt, azaz téged. Próbálom nem hibáztatásként írni, de a borderline abszolút olyan probléma, amiben a környezetében élők azok, akik kiváltják a tüneteket a borderlineosban. Ha másképp reagálnának, nem lenne az.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ez még jobb:

https://nlc.hu/lelek/20180510/borderline-interju/


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 13

https://nlc.hu/csalad/20200120/elet-borderline-ferjjel-psziches-beteg-csaladtag/?fbclid=IwAR1_LRJZTj6bXTZlwD3f0FYWoP5gxQsgNh9o5iXUPlL7fb9asQb6iRCJOk4


15
Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 2

szimi13 írta:

sziasztok! a tanacsotokat szeretnem kerni... en magam nem, viszont anyukam hosszu evek ota borderline-os, (50 eves lesz). mar nagyon sok mindent kiprobaltunk, ezerfele gyogyszer kombinaciot, jelenleg a Nyirobe van pszichoterapian de nem ugy nez ki mint ami segitene rajta. tobbszor probalt ongyilkossagot altalaban gyogyszerekkel. sajnos az utobbi idoszakban iszik is a gyogyszereire es mar igazan nem tudom mit tudnank tenni vele. egybekent egyedul el, de hazakoltoztettuk apumhoz, hogy ne legyen annyit egyedul de ugy latom ez sem valtoztat sokat a dolgon max annyit, hogy igy nem iszik. valami jo tanacs esetleg? valamilyrn terapia ami hasznos lehet? minden otletet, batorito szot szivesen fogadok! koszi ????

szia,

a legtöbb hozzátartozónak nem mondják el az illetékesek, hogy a gyógyszeres és üléses terápia nem gyógymód, csak kezelés...nincs mit gyógyítani, de lehet neki segíteni....a megértés, a feltétel nélküli szeretet, az empátia...nah, ezek gyógymódok...az öszínte beszélgetés arról, hogy megértik egymást, aki határeseti, és annak hozzátartozója..."megértem a hangulatodat, az állapotodat, te pedig értsd meg azt, hogy ez rám is hatással van" mindenkinek nehéz, és erről is kell beszélni, hogy qrva kemény tud lenni egy kibillenés, és abban mindenki elég egy picit...de a tűz lecsilapódik, és akkor valakinek ott kell várnia, hogy fogadja...de jó, hogy itt vagy.....és követni ha szükséges, empátia...ha fel akar robbanni, akkor robbanjon, kövesd...és ha meg akar nyúgodni, de nem tud, akkor segíts neki, kisérd a nyugalomba, és legyél ott is vele


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Darkandstormy írta:

Sziasztok, új vagyok itt, a sztori azt hiszem a szokásos: mindig is tudtam, hogy valami nem oké velem, de elvoltam, megoldottam... Most pár hete lett kimondva, hogy borderline. Elsőre sokat nem akarok írni, inkább olvasnálak titeket, de egy kérdésem van, hogy kinek milyen tapasztalatai vannak az orvosokkal az egyértelműen self harm dolgok ellátásával? (ha rossz helyre írtam, bocsánat, elég nehezen áttekinthető ez a fórum telóról) 

Szia! Self harm = nevezzük önsértésnek. Sajnos nem tudok ebben segíteni, de hátha ír neked valaki.


Offline
Csatlakozott: 2020 már 16

gecijó hogy van ez a fórum, köszi mindenki. 


18
Offline
Csatlakozott: 2020 már 16

Sziasztok, új vagyok itt, a sztori azt hiszem a szokásos: mindig is tudtam, hogy valami nem oké velem, de elvoltam, megoldottam... Most pár hete lett kimondva, hogy borderline. Elsőre sokat nem akarok írni, inkább olvasnálak titeket, de egy kérdésem van, hogy kinek milyen tapasztalatai vannak az orvosokkal az egyértelműen self harm dolgok ellátásával? (ha rossz helyre írtam, bocsánat, elég nehezen áttekinthető ez a fórum telóról) 


Offline
Csatlakozott: 2019 nov 23

Szia!

Elég rendesen kiverted nálam a biztosítékot. Értem én, hogy mit akarsz mondani. De ez nem betegség. Ez állapot! Nem olyan, ahogy azt te elképzeled. Itt nincs jó és rossz. Ezt így nem lehet megfogni. Nem lehet azt mondani, hogy csak akarni kell. Ez állapot! Egyik percben még jól vagyok, a másikban már robbanok. A düh, a harag, az elkeseredés. Jön egy hullám, egy hangulat és betemet, magával ragad. Akar a fene meggyógyulni. Én élni akarok. Azt akarom, hogy szeressenek. Nem gyógyult akarok lenni, hanem élni. Minden szarság nélkül. Nem, nem akarom ezt. Ezt se. Neked volt rossz? Mi szenvedünk magunktól a legjobban. Nincs egy stabil pont az életemben. Tudod te milyen, ha marcangol a bűntudat, ha nevetnéked van akkor, mikor sírni kellene, ha bántanak nem érdekel, de egy kis apróság annyira felbosszant, hogy nekiállok kiabálni. Máskor csak fáj, mérhetetlenül. Beleszakad a szívem és közben azt nézem, hogyan szivárog a kezemből a vér. Na szóval ennyi, röviden. El is ment az egésztől a kedvem...



Offline
Csatlakozott: 2020 feb 12

sziasztok! a tanacsotokat szeretnem kerni... en magam nem, viszont anyukam hosszu evek ota borderline-os, (50 eves lesz). mar nagyon sok mindent kiprobaltunk, ezerfele gyogyszer kombinaciot, jelenleg a Nyirobe van pszichoterapian de nem ugy nez ki mint ami segitene rajta. tobbszor probalt ongyilkossagot altalaban gyogyszerekkel. sajnos az utobbi idoszakban iszik is a gyogyszereire es mar igazan nem tudom mit tudnank tenni vele. egybekent egyedul el, de hazakoltoztettuk apumhoz, hogy ne legyen annyit egyedul de ugy latom ez sem valtoztat sokat a dolgon max annyit, hogy igy nem iszik. valami jo tanacs esetleg? valamilyrn terapia ami hasznos lehet? minden otletet, batorito szot szivesen fogadok! koszi ????


21
Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13
A "doggy style" újraértelmezve... Smile

Offline
Csatlakozott: 2019 nov 15

Artifical Skizo írta:

Nincs semmilyen betegség, a tüneteket kis zöld polipállatok okozzák, amik az agyban élnek és a szinapszisokat nyalogatják. Ha jobbról balra nyalják akkor depresszió, ha balról jobbra akkor mánia, ha körkörösen akkor meg skizofrénia.

Hát ezen nagyon jót nevettem Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Kicsit komoly(abb)ra fordítva a szót. 

Ma már nem használatos a borderline kifejezés, hanem "érzelmileg labilis személyiségzavar" a meghatározás. Mivel a határeseti elnevezés (tom, szó szerint "határvonal") arra utalt, hogy a neurotikus/pszichotikus határán billegő, és mivel a "neurotikus", "neurózis" kategóriát (túlságosan tágan értelmezhető, túl szerteágazó betegségeket magába foglaló mivolta miatt) megszüntették/nem használják, így már értelmét vesztette. 

A borderline és a bipoláris valóban ugyanaz az oszcillálás, de míg az előbbi horizontális-érzelmi, az utóbbi vertikális-hangulati síkon. Laikusként az a véleményem, hogy a borderline "szövődménye" a bipol (nálam pl. ez szakemberek szerint is biztos), épp ezért olyan nagyfokú a komorbiditás.

Az, hogy egy-egy áter mikor mondja valamire, hogy betegség-nem betegség, épp attól függ, hogy a betegségtudatot kialakítani vagy megszüntetni szeretné-e adott esetben...


24
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Nincs semmilyen betegség, a tüneteket kis zöld polipállatok okozzák, amik az agyban élnek és a szinapszisokat nyalogatják. Ha jobbról balra nyalják akkor depresszió, ha balról jobbra akkor mánia, ha körkörösen akkor meg skizofrénia.


Offline
Csatlakozott: 2019 nov 14

Border line. Már a neve is értelmezhetetlen. Vagyis pontosíthatatlan. Azt mondta a szuper, VIP, sztár, pszichiáter Wink(akihez csak véletlenül kerültem, és sportolókat kezel) hogy ilyen betegség nincs, hogy border, meg kényszeres. "Olyan van hogy szorongás és ellenne cselekedeteket végez hogy megnyugodjon, meg olyan van hogy hullámzik a depresszió és a mánia" Szóval ezek csak kitalált betegségek, az anergiát, a szorongást kell megszüntetni, kezelni. Imádom! Többször elképzeltem, hogy kutya vagyok és meg*as*om a harisnyás lábszárát.  


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nagyon jó összefoglaló.

https://pszichoforyou.hu/borderline/


27
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

crying


Fos
Offline
Csatlakozott: 2018 feb 14

Üdv sziasztok. 
Nagyon régen olvastalak titeket mert kb 2 éve derült ki a feleségemről hogy borderline-os.Azt hittem hogy majd akkor minden jobb lesz mert belevetette magát a szakirodalomba, filmeket nézett és azt vártam hogy egy icipicit átérzi a helyzetet. Sajnos nem így lett hanem még rosszabb lett mivel így volt egy plusz amivel takarózhatott. Sajnos 20 évet éltünk együtt és hiába van 3 gyermekünk,elváltunk. Nagyon fájt, fáj de a döntést nem bántam meg bár nem is én akartam elöször válni. De belefáradtam az állandó "küzdelembe". Nem akarta belátni hogy neki baja van és sokszor mit művel azokkal akik a legjobban szeretik. És azt is tudom hogy ezt sokszor nem direkt csinálta! Pedig nagyon szerettem őt!!!!
De nem ez volt a lényeg amiért írni akartam nektek. Azt akartam veletek megosztani hogy tudom hogy nehéz( vagyis nem tudom ) de amikor nincs nagyon nagy bajotok magatokkal és az életetekkel ezt osszátok meg a szeretteitekkel. Tudom hogy ez nyálasnak tűnik de ha az ember mindig a szart kapja akkor abból nem tud egy idő után építkezni. Tudom tudom hogy nem direkt csináljátok de higgyétek el hogy nektek is és a környezeteteknek is könnyebb lesz ha nem csak a rosszat látják. De itt ahogy olvastalak titeket ti akartok rajta változtatni,hajrá ne veszítsétek el a reményt!!!Remélem nem írtam semmi bántót mert akkor elnézést! Ez az én történetem nem mindenkié ilyen de gondoltam megosztom.


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 8

 


30

Offline
Csatlakozott: 2019 okt 15

Kedves fórumozók!

Egy cikksorozatot írok az nlc.hu-ra, ami mentális problémával küszködők családtagjaival/párjával/gyerekével/barátaival vagy más, az illetőhöz közel álló személlyel/személyekkel készült interjúkból állna. A témát azért tartom fontosnak, mert szeretnék ezzel segíteni azoknak, akik ebben a cipőben járnak, illetve azt is szeretném, hogy az emberek általánosságban többet tudjanak meg a pszichés zavarokról, és ne stigmatizálják azokat, akik mentális problémáktól szenvednek.

A következő kórképekkel rendelkező emberek hozzátartozóit keresném: depresszió, borderline, skizofrénia, paranoid zavar, pánikbetegség, poszttraumás stressz betegség, kényszerbetegség, generalizált szorongás, anorexia és bulimia (tudom, hogy sokszor ezek közül egyszerre több is fennáll). A cikkben természetesen lehet teljesen anonim módon szerepelni.

Ha úgy érzed, szívesen segítenél nekem, kérlek, írj egy e-mailt a hbrigitta88@gmail.com-ra. Előre is nagyon köszönöm, és további szép napot kívánok mindenkinek!

Hidvégi Brigi


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nem is az, h étvágyat csinál. Megváltoztatja az anyagcserét, és ugyanolyan táplálkozás mellett hízol. 

De 7,5 mg-tól még nem valószínű. Annyival kezdtem, akkor semmi, de a kh.-ban felvitték 30-ra Sad +30 kg-ig nem is volt megállás. Áter azt mondta, h 10-15 kg-ot hizlal. Aztán a 30-nál leállította az Olzint.


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Én 3 hete szedem az Olanzapint, meg mellé Anafralint s tegnaptól Lamolepet. Nekem nem csinált étvágyat az Olanzapin, sőt már több, mint 3 kg-ot fogytam, mert mióta szedem őket alig van étvágyam. Sad Én átlagos testalkatú vagyok, szval rajtam hamar meglátszik a fogyás, még 3 kg s már a sovány BMI-ben leszek.

Én tegnap megvágtam magam, 4 év után először. Utána hihetetlen megkönnyebbülést éreztem, borzasztóan jó volt.


33
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ezek a hangulatstabilizálók "eredetileg" mind antiepileptikumok. Nem igazán találkoztam még elhízott epilepsziással, sőt.
Én hízásra hajlamos vagyok (Olanzapin: + 30 kg), de a Lamolep nem változtatja meg az anyagcserét, nem csinál étvágyat sem. Tehát nem hizlal.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 17
Nekem is használt amúgy! Most elég nagy a kontraszt. Igen a pszichiáterem is ezt próbálta a fejembe vésni, de sajnos nem vagyok egy könnyű eset. Van lamolephez receptem, ugyhogy szepen lassan el kene kezdenem szedni.

Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nekem a Lamolep nagyon bevált. Határok közt tartja a borderes és a bipolos ingadozást is. (Mondjuk piával kevésbé, de még úgy sem annyira szélsőséges a dolog.) Szerintem nem hizlal. Ez nem.


36
Offline
Csatlakozott: 2018 szep 17

Rendben köszönöm erre oda fogok figyelni!

 

GAD-ra stimulotont szedek, bipora meg Lamolep-et kéne csak nem szedem sajnos. Ez is most kattant be. Ez meg a testkép zavar miatt van, fejembe vettem h ettol híztam.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 17

Igen ezzel én is egyértek. Csak egy másik borderesről van szó, ami aztán nehezít a dolgon, és nem tudok úgy gondolni rá, mint egy általános helyzetre.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Jaaaj, és még egy! Vigyázz a piával, mert ha bekerül a dokumentációdba, nem vesznek fel Th.-re!

Egyébként szedsz vmi gyszert?


39
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szia! Nagyon jó az önismereted, ez kellő alap egy terápiához. Anélkül nem nagyon megy... 

"Hogyan fogadtátok el, hogy valaki már nem részese az életeteknek magad miatt, aki és amilyen vagy?" – megmondta at exférjem, hogy ez mindig! 50-50%, mert két emberről szól. Rólad, aki olyan vagy, amilyen,és őróla, aki meg másmilyen. Nincs olyan, hogy valaki "hibásabb", meg "rosszabb", mint a másik. Magadat hibáztatni épp akkora baj, mint mindenért a másikat tenni felelőssé.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 17

Sziasztok,

a tanácsaitokra lenne szükségem a tapasztalataitok alapján.

sajnos nagyon nem vagyok jól az elmúlt hetekben tönkrementem a munkában, amit imádtam, megkérdőjeleződött a nemi identitásom. Azt a korszakom élem, amikor nem tudok NEM-et mondani. Nagyon sokat fogyasztok alkoholt, mikor tudom, hogy nem kéne. Kikényszerítem az emberekből, hogy figyeljenek rám. Például felhívom a srácot, aki visszautasított már, elég bunkó módon, hogy átmegyek hozza, és át is megyek. Miközben szerelmes vagyok a lányba, aki életemben először a lelkitársam volt, és félszavakból is értett, de elrontottam a kapcsolatunkat. 

Nagyon nagy káosz az életem jelenleg. Megszűnt a munkám, túl sok a szabadidőm, és túl sokat kattogok. 

Elhatároztam, hogy meg akarok gyógyulni. Nem akarom többet megalázni magam, ragaszkodni az emberekhez akik nem szeretnek, és ellökni azokat, akik viszont igazán szeretnek. Láncdohányozni, nem nőként viselkedni az alkohol hatására.

választ akarok kapni arra a kérdésre, hogy ki is vagyok.

Utánajártam Tündérhegynek, holnap megyek beutalót kérni a pszichiáteremhez.

Gondolom ez nem lesz egy rövid procedúra mire bekerülök...

Addig viszont megfulladok. Bántani akarom magam, hogy elnyomja a lelki fájdalmat a fizikai. Inni akarok, hogy ne kelljen gondolkodnom. Túl intenzívek az érzések, amik bennem vannak, a barátaim is szenvednek mellettem. De legalább vannak...

Ti ilyen időszakokban mit szoktatok csinálni? Mi segített abban, hogy túléljétek a mélypontokat?

Másik kérdés... Hogyan fogadtátok el, hogy valaki már nem részese az életeteknek magad miatt, aki és amilyen vagy?

Nem ismerem még a betegségem. Három éve Bipoláris zavar II.-vel diagnosztizáltak, a bordit később kaptam meg, és nem is igazán foglalkozott vele a dokim. 

Tanácstalan vagyok.


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Nem tudom, más is van-e így, de mai nap rettenetesen magam alatt vagyok. Sad :(

Annyira nehéz küzdeni az elmével, annyira azt érzem, hogy lehetetlen győzni a önbántalmazás vágya felett. Annyira nem tudom, hogy mit csináljak, nem tudom.


42
Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Wow! Nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen odafigyelő dokid van Smile Ez nagyon jó!


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Mondtam az orvosomnak. Ha megteszem, akkor önveszélyességre hivatkozva kórházba vesz fel :.(Sad

Igazából nagyon jólesik, hogy ennyire aggódik értem s igaza van, küzdenem kell, nem hagyhatom el magam.

Megváltoztatta a gyógyszereimet, emelt rajtuk, s remélem beválik. 3 naponta járok most hozzá a szakrendelésre, s bármikor hívhatom, még hétvégén is. 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

2 hét mondjuk még nem sok idő... A dokinak mondtad a szúrmányozást mint eseti késztetést?


45
Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

2 hete szedek gyógyszert, este 5 mg Olanzapint és 50 mg Anafralint. 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Szedsz valamilyen gyógyszert?


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Van még valaki, akinek délután vagy este felé felerősödnek az önbántalmazós késztetései? Egyszerűen jön a délután/este s meg akarom szúrni magam. S minden nap ez van... 


48
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ja, és még a "kötözködhetnék" is tünet...


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Biztos is. Az enyém még nálam is jobban. Ő ott is "támadást" vél felfedezni, ahol még nem is szereplő... 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen