Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a 116-123, vagy a 06 80 820 111-es ingyenes számot, ahol a krízishelyzetben lévőket segítők nyújthatnak támogatást önnek.
 

Borderline


Offline
Csatlakozott: 2021 jan 25

Valóban nagyon elkeserítőek ezek az arányok,de talán pont az a pár ember aki miatt nem veszítetted el a reményt...miattuk érdemes tovább menni az úton...


Offline
Csatlakozott: 2021 szep 21

Igen, nagyon jó amit írsz. Valóban így van. Kár, hogy az arányok nagyon rosszak. Sad


Offline
Csatlakozott: 2021 jan 25
Metzger92 írta:

Csak úgy egy random kérdés.... éreztétek már úgy, hogy gyűlölitek/utáljátok az embereket? Meg úgy az egész emberiséget....? Nyilván van kivétel... de már abban sem vagyok biztos. Normális ez a nemnormalitásomban?

Alapból utálom az embereket,mert a legtöbb,a saját érdekében átgázol másokon és ezek a legsikeresebb emberek.A magasbeosztásu emberek között van a legtöbb pszichopata. Meg kell találni azt a pár keveset aki,igazán normális,mert olyanok is vannak szerencsére.Aztán,van az önzetlenül segitő kategória...na,ha olyan emberrel találkozol akkor, érezd magad igazán szerencsésnek,mert az az igazán ritka,de létezik:)

3
Offline
Csatlakozott: 2021 szep 21

Én már két-három éve ezt érzem, és egyre inkább erősödik bennem.


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 24

Metzger92 írta:

Csak úgy egy random kérdés.... éreztétek már úgy, hogy gyűlölitek/utáljátok az embereket? Meg úgy az egész emberiséget....? Nyilván van kivétel... de már abban sem vagyok biztos. Normális ez a nemnormalitásomban?

Persze, voltam már így pedig hivatalosan nem is border vagyok.. szerintem hébe-hóba teljesen normális hogyha így érez valaki. 


Offline
Csatlakozott: 2021 szep 21

Csak úgy egy random kérdés.... éreztétek már úgy, hogy gyűlölitek/utáljátok az embereket? Meg úgy az egész emberiséget....? Nyilván van kivétel... de már abban sem vagyok biztos. Normális ez a nemnormalitásomban?


6
Offline
Csatlakozott: 2021 okt 26

Szia Kedves occ_02! Minden Jókat Előre is és mindég! Bocsáss meg Kérlek azért, mert mintha hibáztam volna is és erre még Javítani is Próbálok Engedélyed nélkül kiFejezetten, azaz "ön-hatalmúlag" úgy mondd!

Sajnos most úgy Látszik, mintha az áldozat-hibáztatás bűnében leledzénk Veled Kölcsönösen, mivel nem Tudod megakadályozni, hogy ne Kérjek Tanácsot az IdeFigyelőktől, hogy vajon miképp Fejezhettem volna ki "rosszallásom" úgy mondd amiatt, hogy a Jelek mintha azt Mutatnák Rólad -- legalábbis amiket eddig megOszthattál Magadról! --, szóval, hogy még Én is számon kérem úgy mondd, hogy mért nem foglakoztál eléggé alaposan megIsmerően a Közeget, amibe Szülőódhettél Te is kikövetletlen?!?

Nyilván a Válasz első megKözelítésre egyértelmű, mert szar az! És kinek van Kedve a szart túrkálni, hogy mely bacik és vírusok meg mérgező anygaok teszik Élet-veszélyessé?!? Nem orvosnak Születtél Te sem egyből, hogy Gond nélkül Tudhatnád áthidalni az undorod és a Tudás-Vágy közti szakadékot, ahogyan Én sem!

Viszont sajnos felvetődik mindenképp, hogy csak elszenvedői lehetünk-e a borzalmaknak, vagy Tudhatunk-e Változtatni és kiGyógyulhatni belőlük, akárha szart-turkálóan is?!?

De sajnos mintha úgy tűnne, hogy evidencia a 'zEmberek számára, hogy nem törödnek spontán azzal, hogy ha már belelökték őket a Létbe, hogy akkor azt ha nem tetszik nekik úgy ahogyan van épp, hát átFormálják viselhetőbbé! Sodródnak ide-oda, hányódnak és lefelé taposnak fölfele meg nyalnak és Csodálkoznak, hogy sehogyan se Jó, se nekik, se szinte senkiknek se!

Tehát Én hibáztam akkor, mikor arra Gondoltam balgán, hogy mindenki igyekszik valamelyest Tudni hol is van, miben is és hogy mért is vajon, illetve ha nem Príma ez, hogy akkor hogyan-mimindenképpen Lehet jobban?!?

De Te Pont ezt Firtattad, hogy miképp Lehetsz Jobban és sajnos Én meg Rád ripakodtam, hogy 30 felé talán olyan nincs, hogy ne Tudhatnád, hogy mi mért is a bajod?!? Illetve, hogy Lehetsz sajnos olyan szerencsétlen, hogy soha se Találkoztál eddig még szélsőbalosokkal, akik szinte azonnal felVilágosítottak volna, hogy miképp is Előzheted meg hogy ennyire tönkre menj?!? Csak hát ez az, hogy Én is beteg vagyok és nincs annyi LélekJelenlétem vagy mi, hogy Eszembe Ötlött volna azonnal, hogy Bizony a társadalmi folyamatok nem ismerhettje okozhatja hogy eszméletre üti ki magát a Gyermek-roncs, ha nincs Kontrollja senki, akivel előzőleg megBeszélte volna, hogy ez-e vagy se?!? És hogy ha nem akkor mi is Legyen helyette az Igazságosabbságokban?!?

Tehát Bocsánatod esedezem, hogy ennyire butácska-ostobának Bizonyulódtam sajnos, hogy a Látszata felmerülődhetett, hogy Téged hibáztatlak, mikor épp arról van szó, hogy senki se foglalkozott a Problémáiddal és Magadra maradtan csak ámokfutódhattál vagy mi?!?

Szóval mivel immár úgy mondd húztál egy vonalat, hogy innen már Te is Felelősebb lehetsz Magadért Gyógyulászóan, hát inkább Segítenélek semmint kárhoztatnálak, Ighaz?!?


Offline
Csatlakozott: 2021 okt 26

Szia Kedves occ_02! Minden Jókat Előre is és mindég! Hálásan Köszönöm, hogy megOsztottad Gondod, hogy mintha baj volna Veled! Illetve sajnos van is, ahogyan a szimptómákat nagyon logikusan és körültekintően itten beMutatod és Ábrázolod, hogy mennyire is szenvedsz, noha ez nem is Látszik sokszor Rajtad az úgy nevezett "avatatlan szemek előtt", sőt, mintha Példa-Kép-Mintádzkodt is Lennél arra Prímán, hogy miképp kell kinézni győzikézőek boldog országlásában!

Tudom, hogy sajnos bárhogyan is fogok hozzá a Segíteni-Próbálásokhoz, hát sajnos először is megijesztelek mindenképp, hogy ez amit írsz, sajnos ekképp "normális"!

Csak mintha Te sem ezeknek a "normáknak" akarnál Élni, hogy netán ki- és meg is döglesszenek, Igaz?!?

Viszont sajnos egy nagyon-nagy hiányosságot Vélek felfedezni soraid Értelmezéseikor! Vajon mi is Lehet ez a nagyon-nagy hiány?!?

Illetve hogyan kapcsolódik össze az Említhetett "normális"-sal, hogy egyre haladsz a komolyabb megbetegedések felé?!?

Nos nem akarlak úgy mondd fölöslegesen "csigázni" csak, azaz kínozni azzal, hogy spontán, Magadtól sehogyan se jöhetsz rá, hogy mi is okozza legfőképpen az érzékenységed és JóIndulatod ellenére is a megbetegedésed?!? Vagy épp pont azért, mert Szerencsés vagy, hogy elég érzékeny is JóIndulatú is a magasfokú Intelligenciád mellett! Ugyanis nem semmi még ha kissé késően is és Segítségek nélkül, hogy ennyire bajban vagy!

Na, akkor a Lényeg! Mond Neked valamit az, hogy "nembeliség", ami nem puszta nemiséget jelent?!? Vagyis Látsz-e Magad körül társadalmiságokat és azok milyen Jellegű berendezkedésűek?!? És ha férfiuralmúak, akkor egy Nőcike mért is betegedhetne meg ettől?!?


Offline
Csatlakozott: 2021 okt 27

Sziasztok!

Iszonyú sok éve rágódom magamban és mostanra jutottam el odáig, hogy segítségre lenne szükségem. Ajánlották nekem ezt az oldalt és a fórumokat, úgy döntöttem, megpróbálom itt. Köszönöm, ha valaki elolvassa és tud segítséget nyújtani. Smile

Szóval, már inkább a 30-hoz, mintsem a 20-hoz közeledő lány vagyok, tehát a tinikori drámázást már rég nem lehet rám mondani. Nemrég fedeztem fel, a borderline személyiségzavart. Sok minden igaz rám: érvénytelínetettek gyerekkoromban, érzelmileg és verbálisan bántottak, sosem fejezhettem ki az érzéseim, mondván, hogy anyámék mindent megadnak nekem és amúgy se lehet semmi bajom. Mindent fizettek, segítettek, fent tartották a tökéletes család látszatát. Gyerekkoromban rengetegszer láttam apámat részegen, olyankor tört-zúzott, bántotta anyámat. Aztán kiment az utcára és kifogástalanul viselkedett, csak a saját családját tette tönkre folyamatosan. Képtelen vagyok szürkén gondolkodni vagy érezni, folyamatosan ürességet érzek vagy dühöt vagy hirtelen azt, hogy mindenre képes vagyok és minden jó, többféle módon bántottam és bántom magam időszakosan (vagdosás, véresre kaparás, harapdálás), veszélyes helyzetekbe kerülök (szállítottak már kórházba alkoholmérgezés miatt, rendszeresen emlékezetkiesésig iszom magam vagy túleszem magam, volt hogy hányásig ettem,néha a ruha vásárlási láz is rám jön), képtelen vagyok unatkozni, folyamatosan hiányérzetem van, ha nem ér valami impulzus, de közben vannak napok, amikor csak bambulok. Olyan, mintha nem léteznék, mintha nem az én testem lenne és csak álmodnék. Néha nem ismerem fel a saját hangom vagy a tükörképem. Időszakosan gyakran vannak öngyilkos gondolataimat, elképzelem ahogy meghalok vagy másokat bántok. Nem tudom ki vagyok és mit akarok, mik a céljaim. Csak nyugalmat akarok és hogy szeressenek, de közben szörnyen tudok bánni a hozzám közel állókkal. Sokszor izolálódom és ellököm magamtól őket, utána meg borzasztó bűntudatom van. A legkisebb dolgon megsértődöm, nem tudom megbeszélni miket érzek, így simán csak bezárkózom és ignorálok mindenkit. Mindig rettegek, hogy titokban kinevetnek vagy nem szeretnek. Nem tudom szabályozni az érzéseimet, valamin mindig szenvedek vagy aggódom, képtelen vagy megnyugodni. Lelkesen elkezdek valamit aztán 5 perc és megunom. Viszont nem vagyok hangos és extrém és sok helyen ezt kritériumnak olvasom a borderline-hoz. A tüneteim hullámzóak, ha éppen  úgy érzem nagyjábó oké az életem, akkor nem aggódom vagy pusztítom magam annyira, de ha már egy kicsit is kibillent valami, teljesen összeomlok. Főleg párkapcsolatban beteges megfelelési kényszerem van, képes vagyok hazudni is, hogy a páromnak tökéletes legyek és ilyenkor gyűlölöm magam. A barátaimhoz is mindig igazodom. Úgy érzem, csak színlelek az adott emberhez mérten. A külső szemlélődő számára egy nyugodt, csendes, intelligens, humoros, csinos lány vagyok (ezeket a jelzőket sokan mondták és soha senki nem hitte el, hogy nem vagyok jól), de belül folyamatosan ordítok. Felismerem, hogy valami nagyon nem oké (amúgy a családomban volt/van skizofrén, depressziós, alkoholista, drogfüggő, pánikbeteg, öngyilkos és ezek mind különböző személyek... szóval a genetikán is elgondolkodtam) Ilyen tünetekkel kihez lehet fordulni? Hol vesznek komolyan? Mi az első lépés? Egyáltalán jó irányba indultam el?

Köszönöm előre is, eléggé kétségbe vagyok esve és csak egyre szörnyebben érzem magam. Sad


9
Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Íme: https://www.bura.hu/forumok/bipolaris-es-borderline .



Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

eumate írta:

Meg lehet ebből gyógyulni?

Állítólag van, akinek sikerült.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Csinálok egy bordi és bipol topikot. Ez téma {ti. borderline és bipol, melyik van, van-e mindkettő, egyik sem} nagyon nagyon régóta érdekel. Hátha mást is.


12
Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Meg lehet ebből gyógyulni?


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Laughing out loud

Divatos diag. A 80-as évek elején a "közlekedési fóbia" volt a menő, az ma már az agorafóbiába tartozik. De nyugi, a depi örökzöld.


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Már csak egy olyan kéne: Hogy nem lesz valaki borderline?

 


15
Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

További bordi topikok:

https://www.bura.hu/forumok/beszeljunk-a-bpd-rol-avagy-borderline-a-gyak... - 397 hsz

https://www.bura.hu/szakmai-informaciok/psziches-betegsegek-a-dsm-iv-es-... 144 hsz


Offline
Csatlakozott: 2021 jan 25
Hogyan lesz valaki borderline? prof.dr.Keresztes Zoltán előadása. https://youtu.be/AJuM5og7_-Y

Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Kleó írta:

Ja, bordit és bipolt ismerek...

Kezdetben "csak" szorongás – derealizációval!, aztán bordi,+egyéb szem.-zavarok, és kiforrta magát (igenis, hosszmetszetileg) a bipol.
Avagy: hogyan bolonduljon meg teljesen az ember?


18
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Attól függ, hol húzzuk meg a határát a normális személyiségvonásoknak. Ez bizonyos mértékig szubjektív (egy régi-régi áter mondta).

 

 

 

 

 

 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Kleó írta:

Akkor sem minősül súlyos kórképnek, mint a nárci vagy az antiszoc. sem.

Ja, bordit és bipolt ismerek...

Tudom, tudom, elmebetegségnek csak a skizo és a bipol számít. 

Elhiszem, de kétlem. 



Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Akkor sem minősül súlyos kórképnek, mint a nárci vagy az antiszoc. sem.

Ja, bordit és bipolt ismerek...


21
Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Kleó írta:

Roxy. írta:

Az "igazi" bipol valószínűleg tényleg mindenféle ok nélkül produkál depressziót és mániát. 

Lófaszt! Általában nem, igenis külső körülményekre való (szélsőséges) reakció.

Nem hiszem.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Kleó írta:

"A személyiségzavar nem betegség, hanem a személyiséget jellemző állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása."

Ez egy tipikusan "nesze semmi, fogd meg jól" ................... sípszó. 

És nem is hiszem, hogy olyan sokféle szem.zavar van, mint mondják. 

 


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Kleó írta:

A bordi szem.zavar, tehát nem súlyos pszichiátriai kórkép.

Ismersz bordi-t? 

Én igen. Nagyon nagyon súlyos dolog az. 


24
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Sztem jobban is teszed...


Offline
Csatlakozott: 2021 jan 25

Én nem ástam bele magam a borderline témába,de úgy igazán mélyen a bipolba sem!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Roxy. írta:

 

Az "igazi" bipol valószínűleg tényleg mindenféle ok nélkül produkál depressziót és mániát. 

 

Lófaszt! Általában nem, igenis külső körülményekre való (szélsőséges) reakció.


27
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

"A személyiségzavar nem betegség, hanem a személyiséget jellemző állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása."


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

A bordi szem.zavar, tehát nem súlyos pszichiátriai kórkép.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

És ennek mi az értelme? Komolyan kérdem.

Az "igazi" skizo és bipol előfordulása 1 százalék, a többi valami csinált diag. 

Na, kinyögöm: nekem egyértelműen egy erős érzelmi hatásra jött elő a bipol. Nem csak úgy magától. 

Az "igazi" bipol valószínűleg tényleg mindenféle ok nélkül produkál depressziót és mániát. 

 


30

Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Na, csekkoltam a záróimat. 

Szvári kh. 1. felvonás: bipol, agorafóbia

Nyírő: bipol, nem meghatározott szem.zavar

Szvári kh. 2. felvonás: bipol, agorafóbia

Még bordi sem vagyok. Heh. 

---

Nekem olybá tűnik, hogy két nagy kórkép nem fér meg együtt. Tehát skizo és bipol nem lehet valaki egyszerre. Akkor talán bipol és bordi sem. 

Egyáltalán: mi az a szem.zavar?


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

A border érzelmi, a bipol hangulati labilitás. Ezt nem én mondom...


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

Ez Kleó elmélete. Amit még egyszer sem értettem meg. {lítium ide vagy oda}


33
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az már előbb is megvolt...


Offline
Csatlakozott: 2021 jan 25

15 évvel ezelőtt  kaptam a bipoláris diagot és kb.fél éve jött a felismerés,hogy van bennem borderline is.Ezt az új áterem is megerősítette de nem hivatalosan.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nekem mindig is teljesen más volt a véleményem. A borderline horizontális ventilálás, a bipol pedig ennek szövődményeként vertikális oszcilláció.

Ráadásul nem is feltétlenül áll fenn komorbiditás.


36
Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

genevyEve felvetése:

"Mit gondoltok arról, hogy a bipoláris kettészakítja a személyiséget és ettől lesz végülis a borderline?"


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

próba


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Ezt mire írod?


39
Offline
Csatlakozott: 2020 nov 18

Anyum erősen hiszzrionikus. Sztem border is.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

eumate írta:

Az igaz, hogy a borderline felmenők között nácizmust vagy nárcisztikus személyiségzavaros szülőt látunk többségében?

Egy betű hiánya micsoda galibát okozhat... 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Igen, v kevert/borderline-ost.


42
Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Az igaz, hogy a borderline felmenők között nácizmust vagy nárcisztikus személyiségzavaros szülőt látunk többségében?


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Köszönöm a válaszokat.


Offline
Csatlakozott: 2020 júl 31

up

 


45
Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Kedves eumate,

sajnos tökéletlen világban élünk, ezért tökéletlenek a lehetőségeink is, teljesen igazad van abban, hogy nekünk is kell alkalmazkodnunk a világhoz, mert a világ csak mérsékelten alkalmazkodik hozzánk -- bár lehet azért harcolni, hogy jobban ismerje el ezeket a betegségeket, és szerintem ezen a téren történtek is előrelépések.

A terápiának elvileg az a lényege, hogy egy másik ember segítségével változol, konfrontálódsz önmagaddal (amit senki sem szeret megtenni normális esetben), és ez katalizálni tud egy változást. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez hogyan történhet meg egy önsegítő könyv segítségével, abban az ember inkább csak viszontlátja magát és a bajait, és ez valamelyest megnyugtatja. A leginkább az olyan terápiás módszerek ültethetők át algoritmusba, amelyek szabályszerűek, adott problémára adott megoldást javasolnak, tehát nem szükséges hozzájuk egy intenzív önismereti munka. A kognitív-viselkedéses terápia például inkább ilyen, angolul vannak is olyan programok, amelyeket nagyjából egészséges, de boldogtalan embereknek találtak ki, hogy fejlesszék magukat és az örömre való képességeiket különféle technikák segítségével. Például elterjedt előírás, hogy minden nap adjunk hálát valamiért, ami történt velünk -- ha valaki nagyon rossz állapotban van, nyilván nehezen talál ilyesmit, de a kutatási adatok szerint jelentősen javítani tudja a hangulatunkat, ha minden nap törekszünk erre.


Offline
Csatlakozott: 2013 máj 13

Kedves kuma! A napokban beszéltem Krisztiánnal, azt mondta, hogy az egyik megrendelője ezzel a témakörrel foglalkozik. Úgy értesültem, hogy hamarosan publikálnak egy blogot, ami hasonló kérdésköröket, problémákat fog felölelni. Témáiban "önsegítő pszichológia" valamint, ahogy írod "van-e lehetőség az embernek arra, hogy a sorsára hasson, és hogy?" témakörökről is fog szólni. Ha minden jól alakul, akkor még a tervek szerint könyv formában is megjelenhet. Kb. ahogy megfogalmaztad:"olyan elmés könyv, ami képes bárkinek a sorsán változtatni". Üdvözlettel: tima


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Meg hát azt várják, hogy "megváltozz", ami nem takar mást, mint hogy viselkedj úgy, ahogy nekik és a társadalomnak megfelel. Amúgy úgy látom, a pszi tudományoknak is csupán ez a céljuk: Tanulj meg másként viselkedni! Olyannyira, hogy a volt áternőm megmondta: kb. 40% az alaptermészet, ami nem változik, a többi 60 a viselkedés, ami változtatható. Tapasztalatom szerint az összes terápia arra megy ki, hogy erre megtanítson. Az önsegítő módszerek is erre idomítanak.

Először 46 éve kaptam olyan dg.-t, ami az akkori terminus technicusoknak megfelelően tulajdonképpen border volt. (Érzelmileg elmaradott a fejlődésben, kicsivel később: érzelmileg infantilis.) Számos terápián, gyszeren, áteren és lóguson túl ugyanitt tartok. Sad Olykor, megfelelő gyszerezéssel és viszonylag kevésbé frusztráló környezetben elég stabil vagyok (most is, pedig azért ez a piálás nem túl biztató), de mindig átmeneti.


48
Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Én költözés+munkával sem tudtam szabadulni, mindig a nyomomban voltak, ráadásul mindenféle pszi-ellenesek...


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Nem borderline specifikus, de engem nagyon érdekel az önsegítő pszichológia, tehát hogy tudományos igényességgel hol van lehetősége, van-e lehetőség az embernek arra, hogy a sorsára hasson, és hogy? Olyasmi, mint nyelvi képességünk, a viselkedésünket mi irányítja? Belső vagy külső ingerek? Mi a határa a vélelemezett szabad akaratnak? Azért írom vélelemezettnek, mert nincs, csak az illúziója. Miért nem írtom, hogy "illúziója"? jó kérdés.. Lehet úgy kellene. Mindenesetre, melyek azok az ismeretek, tényezők, stb, amik segítenek a sorsunk megváltoztatásán a jó irányba, és hol van ennek a határa. Mert biztos vagyok benne, hogy van határa. Nincs olyan elmés könyv, ami képes bárkinek a sorsán változtatni. Ugye egy könyv, videó, stb. mind általános anyagok, teáht ott kint vannak, megveszem, vagy letöltöm, vagy megnézem, és gondolok róla valamit én, aki a mások oldalon nézem. Az hogy ki nézi, arról a videó nem szól... Márpedig ha nekem lelki bajaim vannak, nekem specifikusan rólam, nekem szóló infó kéne. Na igen ám, de az internet erre nem alkalmas, én mégis ezért nézem a youtube-ot. Tehát a viselekdésemmel akarom megszerezni a lelki egészségemet. Lehet hogy ez önmagában beteges. Nade lelki "beteg" vagyok, megengedhető, nemde? Hmmmm. éRdekes kérdések. Nem tudom mi a kiút, hisz pont erről írok, hogy keresem, de Az tuti, hogy ez még ha működik is, részleges. Mire rálelek arra a videóra, könyvre, weboldalra ami hozzám, nekem szól, idő, véletlen kérdése, eltéríthet ia figyelmem a közbülső videó(k) vagy más belső ingerek, aztán csak megnézem, ha annyira fontos... A valóságba, a valóságos gyógyítást én úgy képzelném el, hogy egy idealizált terapeuta, aki pont ismeri a bajomat, problémámat, rámhangolódva beszélget velem, a kommunikáció nem egyirányú, hanem kétirányú, így jobb, hatékonyabb. Ugyanakkor meg kell mondjam, hogy megvan ennek is a hátránya. Akármilyen jó a terapeuta, lehetnek olyan részek, mikor ki nem állhatom, ebbe viszont jobb a számítógép, a könyvek, weboldal. Mérlegre kéne tenni melyik a jobb? Az önsegítő könyvek? Az online keresgélés, olvasás, videónézés (tehát a viselkedésemmel keresek segítséget), vagy a pszichológus, akinél elviekben passzívan ülhetek, ő majd "megoldja", van egy ilyen nézet, és én egyébként adom ezt a nézetet, tehát, hogy a pszichológus az a hely, aki bármi bajom is van, megoldja, nem a páciensé ez a feladat, ha a páciens nem gyógyul, javul, az a pszichológus kudarca (vagy szakemberé). Ez nem teljesen van így, erre már rájöttem, de van egy ilyen nézet, és ez egy fontos nézet, és bizonyítható a gyakorlatban is hogy haszna van. Egyébként az a kérdés, hogy a viselkedésemmel érem el a segítséget igaz mind az önsegítésre, mind az internetes böngészésre, és a spzichológus keresésére is. Mindháromnál a saját viselkedésem az, ami által segítséghez jutok. Namost van persze olyan állapot, amikor annyira sz@rul vagyok, hogy nem tudok viselkedni, csak feküdni pl, vagy "pörögni" és nem tudok ilyesmivel foglalkozni. Nos a pszichiátria (de még a pszichológia is) ilyenkor a gyógyszert tudja adni elsődlegesen. Sajnos az van, hogy nagyon ki vagyunk szolgáltatva mi, lelki problémások (vagy lelki betegek,). Ki vagyunk szolgáltatva a társadalomnak, a politikai rendszernek (politikai viszonyoknak), a családnak, a barátoknak, ismerősöknek. Sajnos ennek az egésznek nagyon nagy része nem rajtunk múlik, hanem őrajtuk hogy mit gondolnak rólunkj, hogy vélekednek a bajunkról, vagy betegségünkről. Ebbe ez a szívás, hogy jó társadalmi viszonyok között, elfogadó barátok, ismerősök közösségben kisebb az esélye ezeknek a bajoknak, mint olyanba ami (véleményem szerint) most van. A mostani rendszer ,plusz a covid miatti bezártság, meg a családom, és a barátaim egy része (nem mind1 persze mekkora része) nem túl pozitívak a problémámmal, Én a fejem tetejére is állhatok, ők akkoris akaratgyengeségnek, unintelligenciának, lustaságnak, stb. bélyegezhetik azt, ami nagyon nem az. Egyik sem, sőt. Én tudok érvelni amellett, hogy ezek az emberek PONT AZ ELLENKEZŐJE, MÉGIS ezt gondolják. ROHADTUL frusztráló, de ez pont az, amit el kell viselni (fogadni nem). A társadalmat meg a külső tényezőket megváltoztatni nem tudjuk, (teáht hogy ki mit gondol, beszél, viselkedik), deazt, hogy mi hogy reagálunk azt talán részlegesen igen.  Ebbe lehet bízni, na meg a jól bevált (társadalmilag is validált, elfogadott) gyógyszerekben... Két dolog. Az egyik, még hiányzik egy egyesített elmélet, ami a különféle irányzatokat egybefűzi, és használható vezérfonalat ad a pszichés zavarokkal élőknek. A másik, hogy kellene online terápia. Van 1-2 külföldön, már látom, pár évvel ezelőtt (2013 tájékán) még nem volt. Ez jó, de fizetős, és angol. A személyre szabottsággal mindig az a "baj", hogy drága, viszont hatékony (kétirányú kommunikáció, nem egy). A végső megoldás egyébként az lenne, ha mesterséges intelligencia szoftverek olyan fejlettek lennének, hogy pár adat megadása után (minél több, annál jobb itt tényleg ez van) a szoftver ingyé (ingyen) megmondja, hogy mi(k) legyen(ek) a következő lépéseid sorrendbe, időben mikor, stb, illetve beszélget veled, ha kell a lelkedről, stb. Tökéletes lenne, és egyre finomodna. Ez utóbbi mondat picit ellentmondásos, mert ha tökéletes, akkor nem finomodhat, persze a "tökéletes" szót szokták szabadon használni amolyan szólásként is. Én azt gondolom, hamár a technológia annyi roszat hozott rám (más nevében nem beszélnék, bár biztos vagyok benne, vannak mások is), akkor hozzon legalább némi jót is. Ahogy a facebook elterjedt, az emberek elmagányosodtak. Közösségi médiának mondja magát, közbe az emberek magukat mutogatják, saját gondolataikat, képeiket rakják ki, és nem törőnek másokkal. Elmagányosító dolog szerintem. A valódi közösség az, amikor találkozunk face-toface. Ahogy növekszik a facebookon eltöltött idő, úgy csökken a valóságban. Nem tudom hol lehetne, beavatkozni az egyéni szinten. Összetett, bonyolult és lassú az út.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen