Társkeresési problémák

Solarstone képe

Sziasztok!

26 éves átlagos, de ápolt és igényes megjelenésű srác vagyok, és nem sikerül párt találnom. Gyermekoromban nagyon pattanásos voltam, és nem barátkoztak velem a suliban, így magányosan teltek a tinédzser éveim. Ezért nem tudok társaságban felszabadultan viselkedni, és erős társas kapcsolatokat létesíteni. Pszichiátriára járok 6 éve, de egyébként ugyanolyan aktív életet élek (tanulok és dolgozom), mint azok, akik nem küzdenek lelki problémákkal.

Zsolt


Offline
Csatlakozott: 2016 már 14

Sziasztok!

25éves férfi vagyok. Paranoid téveszmés zavarral vagyok véleményem szerint tévesen diagnosztizàlva. Két diplomàs közgazdàsz vagyok, tàrsamat keresem egy kedves hölgy személyébe. Ha te is hasonló cipőben jàrsz talàn könnywbben megértjük egymàst. Baràtkozàsra is nyitott vagyok.


égszakadás

Sziasztok! 26 éves vagyok. Társam keresem Kecskemét és környékéről egy kedves, megértő lány személyében. A profil oldalamon nagyjából minden fontos információt leírtam.


Csabi

Sziasztok!

Skizoaffektív zavarom van 12 éve, de csak 2 éve derült ki, hogy ez a problémám. Minden álmom és vágyam az, hogy megtaláljam életem nagy szerelmét. Amivel különbnek érzem magam sok mai embertől az az, hogy én az igazi értékeket képviselem, mint a szeretet, őszinteség, tisztelet, empátia, elfogadás, önzetlenség, megbecsülés, hűség, tisztesség. Amik manapság már igen csak kihalófélben lévő tulajdonságok. És hogy tiszta szívből, mélyen, szenvedéllyel tudok szeretni! Viszont a betegségemből adódóan nagyon nehezen megy az ismerkedés. Most már ott tartok, hogy neten is... És mint ahogy több betegtársamtól is olvastam, nekem is ugyanaz a tapasztalatom, hogy egészséges embertől nem hogy sokat, de konkrétan szinte semmit nem lehet várni azon a téren, hogy meg fog érteni és elfogad. Ez csak a mesében létezik, a valóságban nem! Mi pszichés betegek sokkal jobban megértjük és elfogadjuk egymást! Ezért is regisztráltam ide! Szeretnék egy társat találni egy sorstársam személyében! Smile


Offline
Csatlakozott: 2013 már 14

Na ide volna jó eljutni.


Offline
Csatlakozott: 2011 júl 3

Fagyos lett a szívem
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem késő


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 8

a "szerető" kifejezést pontosítanám: nem a megcsalósdiról van szó, hanem mikor valamilyen okból nem épülhet, ki, nincs esélye egy szokásos kapcsolatnak. például a távolság, munka, kevés együtt tölthető idő, vagy amikor már olyan megrögzötten kialakította mindkét fél a saját életét, hogy nincs is esély arra, hogy együtt töltsék a mindennapjaikat.


Offline
Csatlakozott: 2013 már 14

Nem akarok cinikus lenni, sem támadó, annak semmi értelme. De indulatokat azt vált ki belőlem Mark77 általánosítása. Még ha nem is veszem mondjuk magamra, mint minden általánosítás, aminek a célcsoportjába beletartozom, dühít, elkeserít, és nyomaszt. Még megmosolyogtató is lehetne pedig, mert az sem véletlen, ha valaki folyton bizonyos típusú nőkkel akad össze. Emellett az én tapasztalatom szerint épp a férfiak hazudnak szerelmet, és hajlamosabbak sokkal inkább "árulásra"

Ha meg már általánosítás: a "férfiak" zöme nem társat keres, hanem ANYÁT; (ami alapjaiban elvágja az egész felnőtt kapcsolat kialakulásának a lehetőségét is); házicselédet, aki mindenféle igényeit kielégíti - már ha egyáltalán keres bármit, ami valódi kapcsolódás... Alkalmazkodni valóban tudni kell, és a saját személyes kudarcaim ellenére részemről tisztában vagyok azzal, hogy ez bizony nem csak a másikon múlik, hanem rajtam is, ill. hogy velem pl. nehéz.

A pesszimizmus akár még érthető is lehet. A múltból sokat tanultam, így az egyenleget nem érzem nullának (pedig lenne rá jó okom). A szeretői kapcsolatoktól csak kiüresedni lehet, ill. üresnek kell hozzá lenni. (azért írok E/1-ben, mert az a hiteles, és hogy ne osszak észt így indulatból)


Offline
Csatlakozott: 2013 már 14


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

A szerelem mára már egyet jelent az érdekkapcsolattal. A lányok zöme nem szerelmet, hanem pénztárcát keres, aki eltartja. Ez nem is lenne akkora baj, de ne hazudjanak szerelmet.

Ez nem a depis topic. Dobjuk fel aztán ejtsük le.


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 8

Szépen megfogalmaztad! Az árulás, a játszma, az alakoskodás épp olyan mélybe ránt, mint ahogy az önzetlen szerelem az egekbe repít. Ilyen szempontból végül minden szerelem egyenlege a nulla, a nagy semmi.

 

Én azt tanultam meg, hogy mára többre becsülök egy őszinte szimpátián alapuló bármilyen laza, érdek nélküli kapcsolatot, barátságot, szeretői viszonyt, mint a nagy páthoszokkal átszőtt szerelmet.

 

És a kulcsszó: az együttműködés képessége. Akivel ez nincs meg, ott előbb-utóbb baj lesz, bármilyen hőfokon is izzik kezdetben a rajongás.



Offline
Csatlakozott: 2013 nov 10

Igaz. Csak fájdalmat és kiábrándulást okoznak. Idővel a leglángolóbb érzések is együttéléssé alacsonyodnak. Jó esetben békéssé, de sokszor válik a két, -egymásnak egykor bármi jót megadó/feláldozó részes megkeseredett ellenséggé. Ez is elég szomorú. De szerintem a legmélyeb pontja egy kapcsolatnak nem is a hűtlenség, és az azzal járó hazugságok, hanem maga az árulás. Ezt akár gyerekként észrevenni és megérteni, akár felnőttként végigélni: tanulságos és kellően kiábrándító.


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 8

A szerelem, meg mindenfajta kapcsolat egy jó nagy szívás. Ha először nemis úgy tűnik, de csak idő kérdése, hogy azzal végződjön, előbb vagy utóbb több benne ami rossz, mint amit ad.

 

Nem tudom, hogy mindig így volt-e, de ez a mai kor sem kedvez a kapcsolatoknak.


Offline
Csatlakozott: 2012 máj 24

EL akarom felejteni ezt a 2 évet...


Offline
Csatlakozott: 2013 nov 10

Szia Harmony!, "Olyan hideg vagyok mint egy kő"....egyáltalán nem vagy az:)

Talán ha nyitotabb lennél,megismerhetsz majd valakit,aki segít elfelejteni a múltat,és ő lessz a jövőd!

Hajrá!


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Az, hogy társaságra vágysz már jó jel. Lehetőleg ne pszchiátriai csoportos foglalkozáson kezdd. Szemét módon hangzik, de ott egymás zűrös dolgait, hallgatni nem túl jó. 
A blogírás bármennyire jólesik olyan,mint ha magába beszélne az ember. 


crazy

azért NW nem semmi na Smile de nem akarok offolni.. megy az neked, csak partner kell hozzá Smile hajrá


crazy

fb-n pl szerintem nagyon jól kommunikáltál Smile csak légy bátrabb kicsit..


Offline
Csatlakozott: 2013 nov 10

Elgépeltem...de azért kösz! Laughing out loud

A személyeskedésedre,inkább nem reflektálok ennyit az értelemről....Smile))))


Offline
Csatlakozott: 2012 júl 1

Aha. A valyon az vajon mióta valyon????Az értelem nálad nem tud legyőzni semmit,az már tuti.


Offline
Csatlakozott: 2013 nov 10

Két nőbe vagyok szerelmes, az egyik a feleségem...a másik  nő egy "oroszlán" ,akinek beleégett a tekintete az agyamba..

Nem szeretnék belebonyolódni egy "háromszög" kapcsolatba,de az értelem valyon letudja-e győzni az érzelmeket? igen vagy nem?

Szenvedek mint egy kutya,akinek meghalt a gazdája.

Rendet kellene raknom a fejembe,de az sem megy,semmi nem megy,,f.szom!  

Valaki , valami okosat???



Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Igen valószínűleg ahogy idősödtem "kinőttem" valamannyire a dolgot.


Offline
Csatlakozott: 2013 már 14

matiri írta:

ja, amikor ott van veled valaki és tudod, hogy nem lesz/lehet más már. egy olyan helyzet, amikor tudod, hogy boldognak "kellene" lenned, de nem vagy az, mert nem figyelnek rád, ba--gatnak, ha depis vagy, ordítanak veled, vagy úgy érzed, nem jól választottál, elmúlt a láng stb.
ez a görög mondákban a tantaluszi kín, a vízből nem ihatsz, pedig ott van előtted... (a másik "kedvencem" a Sziszifusz, azt is sikerül rendre eljátszani)
De nem versenyezni akarok.
amikor nem volt társam, mindig akartam, amikor volt, akkor meg általában érzelmi szadistákkal voltam együtt - csak amilyen apám...
és amikor már főleg kényszerből vagy valakivel együtt, mert nélküle nincs hova menned, nincs miből megélned, a gyereket nem akarod terhelni egy gyűlölködő válással. és ráadásul még szereted is azt az embert, evvel együtt is ragaszkodsz hozzá, de gyakran pokollá teszi az életedet és így még rosszabb, hogy bűntudatod is van, mert szereted, de leginkább utálni akarod, hátha az hat rá és attól visszafogja a bántásait.  (persze nem, még jobban nyeregben érzi magát)
mentális problémásoknak mindenhogyan nehéz, ha "normális" a társam, akkor nem tudja megérteni, miken megyek keresztül (kivéve, ha hiper-empatikus, vagy éppen megmentő szerepben tetszeleg) és ezért nem is hibáztathatom, ha meg hasonló gondokkal küzd, akkor meg leginkább vak vezet világtalant...
nem vagyok túl optimista, bocs', ez az én személyes nyűgöm, ha valakinek működik, tud találni egy igazán elfogadó társat és képes vele együtt kibontakozni, gyógyulni stb. az nagy szerencse. igazából erről kellene, hogy szóljanak a kapcsolatok.

Szerintem is marha jól összefoglaltad ezt a: "mentális problémásoknak mindenhogyan nehéz, ha "normális" a társam, akkor nem tudja megérteni, miken megyek keresztül (kivéve, ha hiper-empatikus, vagy éppen megmentő szerepben tetszeleg) és ezért nem is hibáztathatom, ha meg hasonló gondokkal küzd, akkor meg leginkább vak vezet világtalant..."...-gondolatot. Pont így látom én is. Mindkettőre volt sajnos példa az életemben. Írtál az "érzelmi szadistákról", erre is (igen, mint az apám, dettó..)

Csomó mindent mintha a számból vettél volna ki. A Mérgező szülők-c. könyvet is te hoztad fel vhol, ha jól rémlik. Nekem az egy óriási szemfelnyitó, felszabadító olvasmányom volt, valamikor 20-as éveim eleje táján, tökjó, hogy más is ismeri, ronygyosra olvastam. De azt is hiába, ennyi is kevés. Tudni mindig kevés. a csinálásnak, a tevésnek a kemény munkának van értelme mentális bajoknál, kár hogy pont az a tudatosság és határozottság hiányzik hozzá épp az adott bajból fakadóan, ami egy rendes, hosszan tartó pszichoterápiát tudna eredményezni (pénzről nem szólva. azt hiszem, egy éves TB-finanszírozott pszichológiai ellátás vehető csak igénybe, és az még jó szakemberrel is kevés. (heti 1 alkalom...kb semmi)

Valahogy muszáj az embernek a saját pszichológusának lennie és hajtania magát legjobb belátása szerint és minden erejéből, egyre inkább erre a belátásra jutok. Mert telik az idő, és egyszer vége lesz az életnek is.


Offline
Csatlakozott: 2013 már 14

mark77 írta:

És a magány gyakorlatilag duplázza a mentális probléma okozta bajokat. Eleve nincsen senki akinek elmondhatod mi bajod....

Nagyon igen.


jelenlét

Akkor már rendben vannak a dolgaid?


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Én nem imádtam, mert szarul voltam. Valakinél a pubertázs és fiatalkor a mentális nyavajákról szól. Valószínűleg életkorom előrehaladtával javultam meg...


jelenlét

:/


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Nekem soha semmilyen kapcsolatom nem volt, mert a baj kínzott, és nem fért bele az életembe...


Mobid2

Ez nagyon igaz: "ha "normális" a társam, akkor nem tudja megérteni, miken megyek keresztül (kivéve, ha hiper-empatikus, vagy éppen megmentő szerepben tetszeleg) és ezért nem is hibáztathatom, ha meg hasonló gondokkal küzd, akkor meg leginkább vak vezet világtalant..."


Offline
Csatlakozott: 2013 feb 3

de sok xar kapcs is..


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

És a magány gyakorlatilag duplázza a mentális probléma okozta bajokat. Eleve nincsen senki akinek elmondhatod mi bajod....



jelenlét

de nyilvan ennel is van rosszabb, csak az ember mindig hajlamos a leheto legszarabb helyzetben latni magat


jelenlét

kepzeld el a maganyt, amikor meg csak nem is erinthetsz vagy lathatsz egy masik embert..Laughing out loud szoval rohadt nagy kulonbseg van meg igy is


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Érdekes, ennek a topiknak kéne a legjobban pörögni. Pedig egy kapcsolat esetleg sokakon segítene.

A társkereső oldal üzemeltetése a legjobb üzlet, és nem sokban különbözik a Búrától, csak annyiban hogy ott mindenki mentálisan egészségesnek vallja magát, ami nem teljesen igaz.


Offline
Csatlakozott: 2013 jan 17

Dumbo írta:

Egy szoc.fobos hogyan ismerkedjen? En szerintem az vagyok mar nagyon regota de ezt meg mindig nem irtak ra a papiromra. Nekem is szuksegem lenne "kapcsolatokra", de NEM TUDOK senkivel talalkozni, ugyanis RETTEGEK tole. Van itt olyan aki TENYLEG szoc.fobos? Nalam csak netes baratsag-kapcsolat johet szoba ezek miatt.. Gondolom ilyen ember nem lesz :-/

Egy szocfóbosnak sokkal nehezebb az ismerkedés, de nem lehetetlen.:)Amúgy 2 szocfóbos közt hatalmas különbség lehet. Van aki, teljesen elszigeteli magát az emberektől, van aki meg emberek közt mozog folyamatosan. Azért azt megtanultam, hogy minél inkább elszigeteled magad az emberektől, az hosszútávon, annál rosszabb. Vannak a neten szocfóbos találkozók szervezése, több helyen is.El kell ilyenre menni, hisz ott mindenki olyan, mint te vagy. Én már voltam.Sok bátorság  kell Dumbo, még hogy ide is elgyere, de hidd el nem bánod meg.Csak az agyunk gyárt különféle teóriákat, hogy miért ne menjünk társaságba. De ezek mind nem igazak, az elménk egy óriási illóziógyártó szerkezet. A valóságot totál elferdítve akarja mutatni nekünk.Smile Szerin tem itt kéne kezdened, összeszedni minden bátorságod, és elmenni ilyen talira. Meglátod, nagyon jó hangulatú lesz. Lehet ez után, majd jobban meg fogod érteni, hogy nincs mitől félni. Smile


Offline
Csatlakozott: 2012 aug 22

Egy szoc.fobos hogyan ismerkedjen? En szerintem az vagyok mar nagyon regota de ezt meg mindig nem irtak ra a papiromra. Nekem is szuksegem lenne "kapcsolatokra", de NEM TUDOK senkivel talalkozni, ugyanis RETTEGEK tole. Van itt olyan aki TENYLEG szoc.fobos? Nalam csak netes baratsag-kapcsolat johet szoba ezek miatt.. Gondolom ilyen ember nem lesz :-/


Offline
Csatlakozott: 2013 jún 24

.


Offline
Csatlakozott: 2013 jún 24

Sziasztok!
Kényszerbeteg vagyok. Szeretnék hozzám hasonló problémákkal küzdő barátnőt találni, akivel a közös sorsunk miatt maximálisan megértenénk, elfogadnánk, tolerálnánk és segítenénk egymást, amit egy "normál" társtól, főleg hosszabb ideig nem lehet elvárni...
Várom azok levelét, akik ezek alapján ismerkednének velem. Wink
Előre is köszönöm!
Gábor


Offline
Csatlakozott: 2010 nov 1

amarilla írta:

hű, ez nagyon szupernak néz ki!

Az is, és - a szerző szerint - nők is olvassák és tanulnak belőle. Van némi pszichológiai megközelítés benne. Többek között ez volt nagyon szimpatikus benne. Kár, hogy elsőre nem marad meg, így többször el kell olvasni. 20 évvel ezelőtt kellett volna jól a fejembe verni!!!


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 31

hű, ez nagyon szupernak néz ki!


Offline
Csatlakozott: 2010 nov 1

bpdboy25!

Minden tiszteletem!

Nekem is sok gondom van a kapcsolatokkal, és meg szeretném oldani. Találtam egy remek könyvet, ezt ajánlom, olvasd el! Nem vicc, nagyon jó a megközelítés, és nam csak a nők megszerzéséről szól. Én is most olvasom éppen...

http://www.scribd.com/doc/27777808/A-kulcs-a-nohoz

Ha meg tudod venni az még jobb: Zsedényi Csaba: Kulcs a nőkhöz.

http://www.kulcsanokhoz.hu/?menu=101


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 31

De kár, hogy már elkeltem, és 20 év van közöttünk!

Annakidején én is kimondottan gyógyult bordert kerestem! :)

Nem találtam, csak egy - majdnem - normálisat :)

Szal, további jó keresgélést, - de én még azt is hozzátenném, hogy azért még talán azt is megpróbálhatnád, hogy nem hozod elő a múltad..-

Megjegyzem, nekem is ez a legnagyobb problémám- most már nem is társkeresési ügyben, hanem társaságban. Mi az istenről beszéljen az ember, ha egyszer a Mikulástól egy nagy sz.kupacot kapott, és élete első felében sz.kupacvárakat építgetett.

Hát erről nem nagoyn van mit mesélni, mert már messziről bűzlik.

Sztem hagyd a fenébe.

Voltunk valahol, amiről nem lehet beszélni - csak itt.

sztem.

Ez olyan, hogy te se lennél nagyon kíváncsi arra, hogy ki mit látott a koncentrációs táborban.

vagy tévedek?

az persze más, ha egy másik túlélővel találkozik az ember.

akkor lehet együtt örülni a megmenekülésnek.

de aki nem tudja, hogy mi ez, azt szerintem nem érdemes riogatni, viszont attól még lehet izgalmas és értékes ember, aki érdemes a felfedezésre, és akivel lehet jól eltölteni az időt, sőt, aki talán ellensúlyozni tudja az olykor óhatatlanul fellépő lelki labilitást, parákat és kisebbségi érzési rohamokat... :)

gratulálok a gyógyulásodhoz. Szép történet.


Offline
Csatlakozott: 2010 nov 30

Sziasztok!

 

25 éves férfi vagyok, bocsi, hogy ilyen furcsa hozzászólásom lesz, de az élet így hozta!

Én is borderlineos voltam, azért használom a voltam szólt, mert úgy gondolom, meg lehet tanulni együtt élni vele, és normális egészséges életet élni!Személy szerint eléggé mélyről jöttem vissza, volt 3 öngyilkossági kisérletem, összesen fél év pszichátria, és innen másztam vissza nagyon nehezen. Az életbe megoldok bármilyen problémát szinte, csak a társkeresés jelent akadályt, mert hiába vagyok kedves, vicces, figyelmes ( nem saját vélemény), mikor előkerül a múltam ( amit sose első beszélgetések alkalmával hozok elő, hanem sok idő után; szóval adok időt arra, hogy megismerjék a belső énemet), akkor bukik a dolog.

 

Szóval olyan lányok ismeretségét keresném akik tudják mi ez a betegség, akár maguk is voltak borderek, de legfőképp eltudják fogadni az ember múltját, velük szeretnék megismerkedni.

 

Érdekelne, hogy nektek,hogy sikerült ezt a betegséget összeegyeztetni a párkapcsolattal, hogy tudja elfogadni a párotok!

 

Köszönöm!


Időrabló

Bosie írta:

bocs, hülye vagyok, azt hittem, december van:((

Ugyan, hagyd már, sokszor azt se tudom melyik év....


Időrabló

"Ha egy párkapcsolatban mindkét fél mentális problémákkal küzd, attól az még működhet jól?"

Működhet, de ez nem általános szabály. Ez segítheti és ronthatja is a kapcsolatot, egyén- és betegségfüggő.

Én sajnos a saját életemből arra tudok csak példát mondani hogy nem működik. Nálunk nem működött, illetve csak hosszabb-rövidebb átmeneti ideig. Hogy ezért vagy másért, azt nem tudom.


Bosie

bocs, hülye vagyok, azt hittem, december van:((


Bosie

gemini,

látom, nem mostanában írtál ide, de szeretnék egy kérdésre válaszolni.
azt kérded:

"Mi a helyzet, ha csak az egyik fél problémás, a másik stabil, kiegyensúlyozott? Előbb-utóbb megszökik, vagy segít a társának? (Embere válogatja.)"

9 évig éltem olyan kapcsolatban, ahol én voltam a problémás fél. működött, sokáig, de az utolsó két év már nem kellett volna. viszont a hangsúly azon van, h igenis jó volt. név nélkül idézem az exemet, aki még 2006-ban írta ezt egy nyílt fórumra a kapcsolatunkról:"Sajnos vannak olyan emberek, akiknél a komplexusok, vagy nevezzük, aminek akarjuk, nem könnyen legyőzhető dolgok, hanem egész életüket végigkísérik. Lehet őket nem elfogadni és elfogadni. És el lehet őket fogadni, és egyáltalán nem biztos, hogy egy egészségesebb lelkületű ember el fogja dobni magától a komplexusoktól szenvedő másik félt. Lehet, hogy mindkét felet a másik teljesen mássága erősíti."

azt meg, h meddig működik, tényleg embere válogatja.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 5

Sziasztok!

Először is, ide leírom, hogy nagyon örülök, hogy megy végre ez a Búra, ebben a topicban is remek gondolatokkal találkoztam.

Itt egy kérdés, amire mindenképp reagálnék:

"Ha egy párkapcsolatban mindkét fél mentális problémákkal küzd, attól az még működhet jól?"

De még mennyire hogy működhet! Ez saját tapasztalatom. Egyébként nem muszáj követni semmilyen klasszikus párkapcsolati modellt, szokást sem.

Legyen a cél, hogy segítsetek egymáson! Találjátok ki együtt, hogy mit hogy neveztek, próbáljátok megérteni és tisztelni azt, hogy a másiknak mi jelent problémát, kutassatok együtt. Ahogy a többiek is írták, baromira megéri őszintének lenni, és ha valaki ezt nem díjazná, naés, rengeteg lány/fiú van még a földön.

Ami igaz viszont, hogy nem ettől (párkapcsolat) leszel egycsapásra gyógyult. Ne akard a másikra rakni a problémád megoldásának terhét. Nem ő okozta a bajodat. De segíthet. Lehet, hogy néha a gyógyszer a mankód, de miért nem lehetne egy másik ember? Sokszor kellhet a nehezebbnek, félelmetesebbnek tűnő utat választani. Kimondani, amit baromi nehéz kimondani, stb.

Solarstone írta, hogy

"azonban fontos, hogy tényleg fejlődni akarjon a lány, mint én."

Tökéletesen egyetértek, ez legyen a cél. Sokat lehet egymásnak segíteni, pl. megváltoztatni egy megbetegítő környezetet, vagy erőt adni egymásnak, hogy megtegyetek nehéz lépéseket, együtt barátokat találni, stb.

Nem tudom honnan van, de nagyon fontos mottó:

"Az ember emberi kapcsolatokban betegszik meg, és emberi kapcsolatokban is gyógyul meg."

Ezt most lendületből írtam, nincs ám kezemben a bölcsek köve, remélem, nem úgy hangzott.


Offline
Csatlakozott: 2010 nov 1

Olvastam itt többféle véleményt a társkapcsolatról, de még nem igazán tudom helyrerakni a következő kérdéseket:

Ha egy párkapcsolatban mindkét fél mentális problémákkal küzd, attól az még működhet jól? (Tudom, hogy függ még egy csomó mindentől, de úgy alapvetően...)

Mi a helyzet, ha csak az egyik fél problémás, a másik stabil, kiegyensúlyozott? Előbb-utóbb megszökik, vagy segít a társának? (Embere válogatja.)

Csernus doktortól olvastam, hogy bizonyos mentális problémák esetén, ne is akarjunk új kapcsolatot, tehát amíg az fennáll, ne is keresgéljünk új partnert, mert tuti nem fog működni.

A puding próbája az evés! Kinek milyen tapasztalatai vannak ezügyben?

 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 29

Igaza van Savannah-nak!Amikor kijöttem a Rehabról hat hónap után,arra döbbentem rá,hogy többé-kevésbé de MINDENKI beteg!Csak mindenki hárításban van,és könnyebb engem lesajnálni mint a saját helyzetébe belegondolni.Nem osztom az észt senkinek, de ha valaki a segítségemet kéri(függő,depis)akkor megpróbálok neki segíteni.Mondjuk velem azért a "normi"haverjaim sem lekezelőek mert tudják,hogy milyen vagyok akkor amikor,"Káin"felébred a fejemben!.(de már egyre ritkábban)


savannah

Köszönöm memphisgirl,jól esnek a szavaid igazán,te tudod én mit gondolok?

Nincs egészséges ember,főleg a mai világban.Eléggé a szívemre veszek sok mindent,ebből kifolyólag sokat szenvedek belül,megvívom a magam harcát.Sok minden történt velem is  28 évem alatt,ami megviselt vagy megvisel a mai napig.Nem tartom magam semmivel sem különbnek,vannak hibáim is,dehát emberből vagyok,én csk többségében próbálok jó lenni.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen