Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye

107 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2016 ápr 21

Kedves Tibor!

Elakadt terápiával kapcsolatban szerét Öntől kérdezni. Másfél éve járok klinikai szakpszichológushoz kevert személyiségzavarral (borderline, elkerülő), de kezdem úgy érezni, hogy a terapeutám közelít a kiégéshez. Frusztráltnak látom, amikor olyan dologokat hozok fel újra, amit már átbeszéltünk a terápia egy korábbi szakaszában. Ezeket én még nem zártam le magamban, ezért szeretnék még velük foglalkozni, de úgy érzem, hogy ő ebben már nem annyira partner. Hogyan lehetne ezt a dolgot vele megbeszélnem? Félek, hogy megbántom őt, ha elmondom neki ezeket a gondolataimat. Ön szerint mi a legjobb megoldás erre?


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

"Megérkezett" a válasz Chainsmoker kérdésére.

Bátran kérdezzetek továbbra is!

Jövőhéten folyt. köv. !


Offline
Csatlakozott: 2018 nov 12

Tisztelt Szőllősi Tibor!

 

30 éves férfi vagyok, 10 éve kezelnek bipoláris zavarral. Se depresszióban, se pedig mániában nem voltak hallucinációim vagy tévképzeteim.

Szük egy éve azonban elkezdtem hallucinálni (vizuálisan: fények, szinek, foltok, torzulások, ritkán figuratív). Az elején nagyon megijedtem, nem tudtam mi ez, aztán kideolgozva egy módszert sikerült elkülöníteni a valóságot és a hallucinációkat; de ettől még zavaróak maradtak.

A pszichiáter szakorvosom, aki egy remek orvos elküldött pszichológiai tesztekre (szöveges beszámolók, rorschach, MMPI stb), hogy nem pszichotikus eredetűek-e? A eredmények kizárták a pszichózisokat, egyedül a stresszhatásra erősödő paranoiát emelte ki a pszichológus. Viszont nagyon el volt csodálkozva, mert neki azt hozta ki az eredmény, hogy olyan jól kontrollálom az állapotomat és uralkodom a saját énem felett, hogy hallucinációkban csapódik le a szoromgás és a stressz, amikor már nem tud hova raktározódni. Az orvosom felírt aripiprazolt (7,5mg/nap), mire a hallucinációk szépen lassan eltűntek, csupán kellemetlen benyomásokká alakultak át.

A valódi kérdésem az lenne, hogy az elfojtás nagy mértéke tényleg okozhat hallucinációkat? Van olyan határ, ahol a neurózis átcsaphat pszichózisba? Megkérdeztem az orvost, hogy ugye én nem leszek skizofréniás? A családi felmenők között voltak, ő azt állította, hogy nyugodt szívvel kijelentheti, hogy nem, mert teljesen más jellegű az effajta hallucinációk eredete.

 

Szakkönyvekben próbáltam már utánanézni, hogy hogyan hívják az ilyen esetet vagy, hogy valójában mi is ez, de semmit nem találtam.

Reménykedem, hogy Ön felvilágosítással tud nekem szolgálni! Ha esetleg tud szakirodalmat ajánlani a témában, nagy örömmel fogadom!

 

Tisztelettel és Köszönettel:

Chainsmoker (Ádám)


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Az október utolsó hetére érkezett válaszok kint vannak. Olvashatók a szokásos linken. ITT

A pszichológus szívesen látná, ha ebben a topikban megírnátok, hogy meg vagytok-e elégedve a válaszokkal, illetve hogy visszajelzésként valamit, ha írnátok nagyon örülne!

2018 évi, november havi terv:

hétfőtől-vasárnapig a kérdések összegyűjtése. vasárnap éjfélkor kérdés zárás.

kedd éjfélig érkeznek ezen kérdésekre a válaszok, és kikerülnek legkésőbb másnap reggelre a weboldalra.

a hétfő és kedd alatt érkező kérdések értelemszerűen a köv hét kedden lesznek a többivel együtt megválaszolva.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 28

lucyliu írta:

Nekem még mindig nincs fenn a válasza Sad

sztem írd le még 1x hátha a novemberben válaszol Smile :)


Offline
Csatlakozott: 2017 már 26

Nekem még mindig nincs fenn a válasza Sad


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Ha valaki keresi a válaszokat: FŐMENÜBEN UTOLSÓ MENÜPONT -=> "PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL"


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Tisztelt Tibor! Ha a borderline teszten 38 pontot értem el, és 40-től számít komoly problémának az értékelés szerint, akkor hogy értelmezzem ezt a pontszámot?


Offline
Csatlakozott: 2017 már 26

Kedves Tibor!

Ön szerint mekkora az esélye, hogy valaki skizofrén de egy jól eltalált gyógyszer alkalmazása és több éves terápiás kezelések után már többet nem kell kórházba feküdnie? Természetesen aktív életmód, családi élet, munka, hobbi mellett. Tud Ön ilyenről, van remény?

Köszön válaszát, üdv


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Az utolsó kérdésekre (sztem azok között van a tied) még nem válaszolt. 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

A blogok közt. 

https://www.bura.hu/blogok/bloggerek?uid=Sz%C5%91ll%C5%91si+Tibor&tid=


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Valaki segítsen hol vannak a válaszok?


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Kedves Tibor!

Ha valakinek a társas helyzetekben (mhely, baráti társaság) jelentkező erős szorongása évek v évtizedek alatt fokozatosan enyhül v elmúlik  (ezt nem gyszer hatása okozza) az később újra felerősödhet? 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Kedves Tibor!

Előfordulhat olyan, hogy valakit a tünetei (keresztmetszet, hosszmetszet), személyisége alapján egyik létező betegségkategóriák egyikébe sem tudnak egyértelműen besorolni, egyik sem teljesen passzol rá? Ez megmagyarázná, hogy miért más a diagom különböző intézményekben.

7 éve a Thalassa Házban kaptam a nem differenciálható skizofrénia diagot. Borderline személyiségzavart itt nem állapítottak meg (más személyiségzavart sem). 4 hónapig voltam ott, azt gondolom, hogy ennyi idő egy pszichotetápiás intézményben elèg a korrekt diagnózishoz. Sokat beszéltem a tüneteimről, magamról is. Ekkor még folyamatosan volt hallucinációm (hanghallás) és téveszmém. Azt gondoltam, hogy egy valós személy beszél hozzám gondolatátvitel útján. Azt mondták ott, hogy tartósan (évekig), mindennap fennálló téveszme és haluk nincsenek bordernél. A téveszme a gyógyszertől pár hónap alatt megszűnt, a hanghallás 1-1,5 évvel  később kezdett csökkenni (gyszerleállítás alatt)

Ter. illetékes pszichiátrián vitatták Thalassa Ház diagját. Az antipszichotikumot 2 év után leállították. Ekkor a hanghallás már kevés volt, de sosem múlt el teljesen. Adókedvezményhez is kértem a skizofrénia diagot, de nem adták. Borderre átdiagoltak.

Később egy màsik intézménybe jártam orvoshoz és pszichológushoz is. Ide kb 2 évig jártam, az orvosnál is sok idő jutott egy betegre. Itt borderline személyiségzavar eredetűnek vélték a halut, azt mondták h nálam nincs a skizofrénekre jellemző személyiség (szoc. készségek, kognitív funkció) hanyatlás és bár tünetmentes sem vagyok, vissza sem esek. Ekkor már 4,5 éve nem kaptam antipszichotikumot. A skizofrénia diag ellen szólt az is, hogy jó készségeket (kommunikáció, problèmamegoldás, szervezőkészség, önàllóság döntéshozás terén, csapatmunka) igénylő munkakörben jól teljesítettem, a közösségbe jól illeszkedtem. Ezen a mhelyen múlt el a társas helyzetekben jelentkező szorongásom is. 

Később egy másik alapítványba jártam kognitív viselkedésterápiára. Átert ekkor még nem váltottam. (azaz máshol volt a terápiám és az orvosom). Az itteni terapom vitatta, hogy borderes a halum. 10 hónapig jártam hozzá, aggódott és furcsállta, hogy az orvosom nem ad gyszert és nem értette, hogy az orvos miért terápiát javasol, ez nem személyiségzavar eredetű, így terápiától nem várható változás. Végül terap unszolására orvost váltottam, elmentem ahhoz az orvoshoz, aki ott dolgozott, ahol a terapom. Itt skizoaffektív zavar eredetűnek vélte az orvos a tüneteimet. Hosszú időt szánt a kórtörténetem és az aktuális tüneteim megismerésére. Azt is mondta, hogy nagyon nehéz besorolni (ő egyedül említette ezt) mert bordert kizárja (a haluk okaként), de a skizofrénia v skizoaffektív zavar sem passzol teljesen. Furcsállja, hogy kezeletlenül nem estem vissza, végig munkaképes, aktív voltam és a skizofréniánál jellemző leépülést sem látja.

A terap kb 7 hónap után mondta, hogy nem igazán tud segíteni, emiatt a terápiát pár hónappal később lezártam.

Sajnos, mivel nincs már ott terápiám, az orvoshoz sem járhatok oda (csak azok kezelését vállalja, akiknek ott van terápiája).

(máshol is diagoltak, de az 5 perces gyorsdiagban nem hiszek)

Most azon gondolkodok, hogy jó lenne ha lenne orvosom vagy terápiám, esetleg vmilyen csoprtra is mennék. Igen, ám, de itt a gond!!! Bordereknek vagy skizofrèneknek való csoportba?

Annak higgyjek, aki szerint élethosszig kell az antipszichotikum v azoknak, akik 5 èvig nem adtak, mondván anélkül is elég jól vagyok? Teljesen összezavartak.

Üzemorvosin sem mindegy a diag. Évekig kevert szorongásos depresszióról adtam le igazolást, könnyen átcsúsztam. (de nagyon nagy küzdelem volt ilyet beszerezni). Az utolsó mhelyemen borderrel v skizofréniával nem engedtek volna át az üzemorvosi vizsgálaton (pszichésen terhelő besorolású). Más helyen borderline zavarral is át szokták engedni a munkavállalót. A skizofréniával v skizoaffektív zavarral, főleg ha leírják azt is, hogy rendszeresen van akusztikus hallucinációm, nem fognak engedni dolgozni. Nem merik felvállalni a felelősseget. Ezt egy üzemorvos mondta.

Erre az egyik orvosom és terapom azt javasolta, hogy hallgassam el a fogl. eü vizsgálaton a betegséget. Ha nem hagynak dolgozni, költözni sem tudok a bántalmazó környezetből. Megkérdeztem egy jogászt, ő azt mondta, hogy igyekezzek szerezni olyan igazolást, amin csak depresszió v kevert szorongásos depresszió van. Ha viszont újra szednék gyszert, akkor már ilyen igazolást nem tudnék kérni. Ráadásul a gyszerrel alig tudtam (csak heti 1-3 napot) dolgozni (kiütött), kilóméterekről látszott, h zombi vagyok és a hanghallásra nem hatott. (emlékezethallucinációra és téveszmére jó volt). Leszázalékolás sem vinne előre, abból nem tudnám eltartani magam és hitelt sem tudnék felvenni lakásvásárláshoz. Családi támogatásra sem számíthatok. Ex orvosaim szerint esélyem sincs leszázalékolásra, ahhoz túl jól vagyok, emiatt is gondnak tartják, hogy a szabályos utat járva üzemorvosin nem valószìnű, hogy engednék a munkavégzést. 

Ahol bordert diagoltak, azt mondták, hogy NE akarjak skizofrénia diagot, inkább adókedvezményem se legyen, abból munkavállalásnàl gondom lehet és manapság gondnokság alá is könnyű kerülni. Nagy súlya van a skizofrénia diagnak.

Egy dologban biztos vagyok: a skizofrénia és a borderline zavar terápiája ill gyszeres kezelése eltér, amiatt szerettem volna pontos diagot. Nem mindegy, hogy mire nem kapok/szedek gyszert. Volt aki a border miatt feltáró terápiát javasolt, aki ilyen terápiát tart, nem vállalta a tünetek miatt (skizóra gyanakodott). Autogén tréninget Thalassában ellenezték a skizofrénia miatt, máshol javasolták, mondván ez csak borderes halu. 

Mit tenne a helyemben?

1. Keressek új orvost? Diagoltassam magam újra és úgy keressek csoportterápiát v önsegítő csoportot? Honnan tudjam, hogy az a diag JÓ?

2. Vagy amelyik diag számomra hihetőbb, abban higgyek és ahhoz passzoló terápiát/csoportot keressek?

3. Hagyjam a csudába az egészet és ne járjak orvoshoz ill terápiára? Gyszerrel sem volt jobb (pontosabban rosszabb volt a mellékhatasok miatt), egyéni terápián is mindenhol (4 helyen) azt mondták, h nem tudnak segíteni, de azzal bíztattak, hogy ha sikerül a költözéses tervem, spontán jobban leszek. A tüneteim egy része (pl düh) inkább egy szokásos emberi reakció arra, ami itt ér. A kimerültséget, nyomott hangulatot is betudták annak, hogy évekig másodállásom is volt, nem jutott elég időm pihenni, szórakozni. 

4. Szedjek vmit, amitől rosszabbul vagyok? 5 féle AP-t próbáltak...dolgozni egyikkel sem tudnék teljes munkaidőben. Ráadásul az mindenhol gond, hogy krónikus májgyulladással, laborkontroll hiányában kockázatos a gyszerszedès. Magánrendelő nem tud beutalót adni laborba, háziorvos sem vállalja, azt mondja, h ezt oldja meg a pszichiáter, ha gyszert ad. De nem tudja megoldani...

5. Ha nem ad az orvos gyszert (olyan orvost találok), minek járjak hozzá?

Egyre inkább azt érzem, hogy nem érdemes erőltetni, ami eddig sem segített. Komolyabb visszaesésnél (ha lesz ilyen) még mindig kereshetek orvost. Elhallgatni is könnyebb a betegséget, ha nincs nyoma az EESZT-ben...mégis rémisztő, h nincs orvosom.

Anyu véleménye: ne járjak orvoshoz, gyszer nélkül vagyok jobban. Nézni is rossz volt, h csak fexek beállva a gyszertől, dolgozni nem tudok...Eszembe se jusson üzemorvosnak megmondani, h van pszichés betegségem egy irodai admin munkánál. Ha nem megy az alvás v izgulok (pl vizsga stb) alkalmanként szedjek nyugtatót, azt fel tudja íratni magának és helyette szedhetem. Tanuljak, dolgozzak, vegyek lakást és költözzek.

 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Is-is. Mindent...


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Kleó!

Pszichoaktív szer alatt mit értesz? Drog? Alkohol? 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tisztelt Szőllősi Tibor!

Azt szeretném megkérdezni, hogy a pszichoaktív szerek mennyiben befolyásolják egy pszichés betegség kialakulását, illetve a kórlefolyást.

Válaszát előre is köszönöm!


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

 Tisztelt Pszichológus,

kezelt beteg vagyok skizoaffektív depressziós formája valamint nem meghatározott személyiség zavar dg

a pszichológusom azt mondta nekem van még nagy valószínüséggel poszt traumás stresszem is van viszont nem kommunikálnak a pszichiáterrel mert az nem hisz a pszichológusokban.

Problémám hogy se a hosszútávú se a rövidtávú memóriám nem müködik olyan mintha kitörölték volna a doki pl 2 év kezelés után tudta meg hogy voltam már öngyilkos, hogy kezeltek gondozóba ez addig nem jutott eszembe. A boltba ha elmegyek cetlivel megyek így sem biztos hogy mindent megveszek még kísérővel is képes vagyok eltévedni rossz buszra szállni stb. Halálvágyam sűrűn van hangokat, képeket eseményeket látok ami nincs ott illatokat érzek és néha mintha megfogna valaki de ez olyan intenzív érzés hogy odanyúlok nézem ki az.ezzel már 40 éve küzdök megkülönböztetni úgy tudom amiről más nem beszél az nem létezik kb, de ettől nem könnyebb mintha egyszerre élnék két három életet.Kérem tudna valami tanácsot adni nekem. 46/ nő vagyok


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

a pszichológus a hétvégén ujra válaszol. tegyétek fel kérdéseiteket ha gondoljátok!


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Anonymous kérdése:

 

Kedves pszichológus! Voltam egyszer egy pszichológusnál, aki nem mondott semmit, csak h járjak hozzá. Nem mentem, viszont arra h mi bajom lehet nem tudtam rájönni eddig. Ehhez szeretnék egy tetsztet kérni Öntől, vagy többet, amiből kiderülhet, h ne kelljen megint elmennem vizsgálatra.Mert nem kellemes. Régebben voltak border tüneteim, mostanában annyira már nincsenek, viszont semmi életkedvem, se motívációm, nem tudok azon a szinten működni mint régen. Nő/46. Sehol nem találom a helyem, önpusztító gondolataim kordában tudom tartani, kéne kis segítség h rájöjjek mi lehet a baj. Köszönöm


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

A pszichológus minden eddig feltett kérdésre válszolt.

 

Várjuk a további kérdéseket!

 

Ha, esetleg valami válasz nem világos, nyugodtan kérdezzetek rá!

 

Következő válaszadás egy hét múlva!

 

 


Online
Csatlakozott: 2018 máj 23

Kedves Tibor!

Körülbelül fél éve kaptam borderline és nárcisztikus személyiségzavar diagnózist a Tömő utcában, különböző tesztek kitöltése alapján. (Rólam nagyvonalakban: 28 éves házas nő vagyok, kisgyerekkoromtól kezdve félreértésekkel és érzelmi elhanyagoltsággal terhelt anya-gyerek viszonnyal.)

Igazából három nagyobb problémám van. Az egyik a szorongás önbántalmazásba és szuicid gondolatokba való levezetésére érzett késztetés/kényszer. Ezzel kapcsolatosan kérdésem, hogy ön szerint mely pszichológiai irányzat segíthetne a leginkább ennek a legküzdésében. Jelenleg kognitív sématerápiára járok, de nem igazán érzem, hogy megoldást nyújtana erre a problémámra. (Bár az is lehet, hogy csak a szakemberrel nem vagyunk kompatibilisek egymással. A pszichológus kedves és figyelmes, de nem mindig érzem azt, hogy ő is azokra a dolgokra helyezné a hangsúlyt, amelyekre én helyezném.) Esetleg pl. a pszichoanalízis vagy egyéb más módszer nagyobb sikereket szokott elérni ezen a téren?

Második problémám, hogy sok esetben érzelmileg valamivel intenzívebben élem meg az egyes helyzeteket, mint az aktuális beszédpartnerem. Sokszor kapom meg azt a visszajelzést, hogy egy tét nélküli eszmecserénél én indokolatlanul kiborulok. Azt hiszem, az a megfejtése ennek, hogy több ponton is érintve érzem magamat a felvetett témák által, esetleg különböző régebbi, traumatikus élményeket aktivizál bennem a beszélgetés, és inkább ez utóbbiakra reagálok. Hogyan tudnám a figyelmemet inkább a jelen beszélgetésre fordítani, hogyan lehetne kitisztítani ezeket a mögöttes, aktivizálódó tartalmakat?

Harmadik problémám, hogy sokszor érzem azt, mintha két teljesen eltérő viszonyulásom lenne az életem eseményeihez. Egyes számú viszonyulásomban jóra törekszem, sokszor kifejezetten a végletekig igyekszem megfelelni egyes embereknek, és pozitív, konstruktív elképzeléseim vannak a jövőre nézve (ugyanakkor nagyon hajlok ilyenkor az önsajnálatra is). Második számú viszonyulásomban olyan, mintha hirtelen átváltoznék egy teljesen más emberré, aki arrogáns, cinikus, és semmit sem értékel; egy olyan emberré, aki ezt az egyes számú viszonyulást is lenézi, és kifejezetten olyan döntéseket hoz, amelyek pusztítólag hatnak az egyes számú viszonyulás korábbi törekvéseire, eredményeire (pl. késztetések házasságtörésre). Ez utóbbi állapotomban egyszerűen nem tudom tűrtőztetni magam, direktben bántom a körülöttem lévőket (gúnyolódással, vagy direkt az illetők gyenge pontjaira tapintva, direkt átlépve az általuk támasztott igényeket, szabályokat). Ilyenkor a magam személyével kapcsolatosan is destruktív vagyok, jobban hajlok az önpusztítás több formájára is (dohányzás, alkoholfogyasztás, felelőtlen szex), míg az első számú viszonyulásnál sokszor kvázi világbéke érzet önt el, szeretnék önmagammal és a környezetemmel harmóniában élni, ilyenkor kifejezetten egészségtudatos is vagyok. Kérdésem, hogy mi okozhatja ezt a váltakozást? (Úgy vettem észre, csak nagyon ritkán vezethető vissza valami konkrét eseményre. Ha valami feldühít, akkor szinte minden esetben öndestruktív leszek, viszont nagyon sokszor fordul elő, hogy semmi konkrétum nem előzi meg ezt a változást.) Ez lehet attól, hogy borderline és nárcisztikus személyiségzavarom (amelyek némiképpen mégiscsak egymással ellentétes viselkedésformákra mutatnak) van egyszerre? Hogyan tudnám elkerülni, hogy egyik állapotból átbillenjek a másikba?


Offline
Csatlakozott: 2016 máj 2

Sziasztok!

Legfrissebb infóm szerint Tibor vasárnap (azaz holnap) válasszol a kérdésekre. Addig tegyetek még fel nyugodtan és várjatok türelemmel!

 


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 22

Tisztelt Szőllősi Tibor!

Bipoláris zavarosnak és borderlinenak vagyok béllyegezve: 3x volt mániás fázisom, szerintem volt pár hipomániás fázisom is (azokkal nem mentem orvoshoz, csak így visszanézve önmagam állapítom meg ezt), voltak depresszióim is, nem írok le mindent részletesen, mert elég hosszú utat bejártam, több kórház, több rehab, stb... A lényeg, hogy a legutóbbi mániás fázisom 1,5 éve történt, és azóta szedek állandó jelleggel depakine chromo-t (reggel-este 500 mg), és reggel egy negyed abilifyt (előtte a gyógyszer mindig csak tűzoltás volt, nem szedtem rendszeresen).

Járok már 1 éve pszichiáterhez, aki pszichológus is egyben, 3 hetente vannak a terápiák. Csak azt veszem észre, hogy sokszor mintha csak beszélgetni mennék be, meg gyógyszert feliratni, és mintha nem "dolgoznánk". Mondjuk most volt 2 hónap szabadság miatti szünet, de újult erővel szeretnék most valami önismereti-életvezetési munkába belelátni, tudna javasolni ilyet? És akkor felvetem a pszichológus-pszichiáteremnek, hogy abba az irányba menjünk. Gondolok pl. kognitív sématerápiára, amiről csak olvastam, de jól hangzik, de igazság szerint tanácstalan vagyok, hogy merre tovább. Egyszer kérdeztem erről a pszichológusomat, hogy nem kezdünk e bele valami konkrét tanulásba, és visszakérdezett, hogy milyenre gondoltam...

A másik kérdésem az lenne, hogy egy bipolárisnál, ha sikerült beállítani a gyógyszereket, kb fél év után a mellékhatások is elmúltak, akkor mennyire esély van arra, hogy "sose jön elő" a mánia? Vagy ketyegő bomba vagyok ami váratlanul fel fog robbanni? Sad... Ezzel a kérdéssel is foglalkozunk elég sokat a terápián, de valamiért még nem sikerült ezzel a félelmemmel megküzdeni. Jelenleg úgy látom, hogy ha járok rendszeresen pszichiáterhez, akkor az segít az állapot-fenntartásban.

Köszönöm előre is válaszát!


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

augusztus 7 ill. 14 visszaállítva

a pszichológus továbbra is várja a kérdéseket, hetente egyszer fog válaszolni az ide írott kérdésekre!


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

2018. július 31. kérdések megválaszolva!

2018. augusztus 7. kérdések beírva!


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 28

Tisztelt Szőllősi Tibor!

42 éves férfi vagyok, pár évig nyugtató függő voltam. Kórházban hirtelen elvették az összes gyógyszeremet, amitől többek között deperszonalizáció(DP) is jelentkezett elvonási tünetként. 15 hónap gyógyszermentesség és szenvedés után inkább visszavettem a nyugtatót (orvos tanácsára 3x 0.5 mg Rivotril), ennek ellenére a DP nem múlt el teljesen. Nem súlyos, de borzasztóan zavaró. Mintha nem tisztult volna ki az agyam. Kérdésem, hogy akkor én most így maradtam? Antidepresszánst, antipszichotikumot nem szedek, nem is akarok. Próbáltam, de nem segítettek. Más problémáim is vannak, de azokkal meg tudnék bírkózni, ha elmúlna a DP. (Nem iszok, nem füvezek.) Mit tehetnék magamért? 

Válaszát köszönöm!

Tisztelettel: Kővári Balázs

 


Offline
Csatlakozott: 2012 jún 7

Tiszteletem!

Már nagyon elegem van mindenből.....

Nem tudom hogy mit csináljak, már úgy érzem hogy feladtam ......2010 óta kezelnek egyéb skizofreniával, azóta csak halmozódott a bajom....( pl.alkohol, fű, gyógyszer túladagolások.....) és még folytathatnám a bsort......

Már ott tartok hogy feladom az egész életem...... elegem van mindenből....

mindenhol csak falakba ütközök...... elegem van......

Senki sem akar elválalni hogy segítsen.......így mi értelme....???,, az egésznek......??????

jó lenne ha minnél előbb sikerülne apám utám menni......

magány


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 25

Tisztelt Szőllősi Tibor!

16 éves koromban pánik- és kényszerbetegséget állapítottak meg nálam. 33 éves koromban bipoláris zavart, majd pár évre rá skizoaffektív zavart. 37 éves koromra kiderült, hogy borderline beteg vagyok. Sok orvosnál jártam és sokfajta gyógyszert szedtem már. A kenyszerbetegsegem enyhe volt, max napi fél órákat tartott. 2 évvel ezelőtt Seroxatot szedtem, 1 év után nagy nyomást éreztem a      homlokomban pár hónapig. Majd egyik napról a másikra 24 órás kényszergondolataim lettek, mantraszerűen mondok magamban mindenfélét, a kényszer gondolatra magamnak elmondom a nekem tetsző gondolatot. Egy orvos sem tudta megmondani, hogy ez mitől van és mi lehet ez. Már 1 éve 10 mg Scippá-t szedek és  nem változott semmit. Lehetséges,  hogy ez a Seroxattól alakult ki? Vagy a régebbi gyógyszerek még nem tisztultak ki a szervezetemből? Esetleg ez valamilyen betegség tünete?

Válaszát előre is köszönöm,

Margherita 


Red
Offline
Csatlakozott: 2016 jún 30

"Disszociatív önazonosság-zavarban szenvedő betegekkel nem foglalkozom. Ezért nem tudok az Ön kérdésére válaszolni. Ilyen esetben olyan klinikai szakpszichológus felkeresését javaslom, aki „jártas” ebben a kórképben. Foglalkozik disszociatív önazonosság-zavarban szenvedő betegekkel."

Jó, rendben köszönöm. És azt is hogy őszintén válaszolt. Viszont annyiban még kérném a segítségét hogy ilyet hol és hogyan találunk? Főleg úgy hogy nem minden pszichológus foglalkozik ilyesmivel.

Mert hogy elég nagy a baj és sürgősen kellene valaki. Június elején elszabadult és megint önálló életre kelt; felforgatott mindent. Július elején volt egy törés és háttérbe húzódott, de nem tűnt el teljesen. Azóta sikerült beszélnünk "vele", de nem nagyon hiszem hogy meghúzná magát és csendben maradna. Hétvégén 2-szer is előjött aztán eltűnt. Addig van elől amíg "ő" akarja és azt csinál amit "ő" akar. Ráadásul nem nagyon szeretik "egymást" ezért személy szerint félek az öngyilkosságtól is.


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Az elmaradt válaszok pótolva!

A következő keddre kettő kérdés beírva!

Várjuk a további kérdéseket!

 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 28

Üdv!Engedje meg hogy írjak pár sort nemtudom mi lenne a jó dolog de engem skizofréniával és szorongással valamint depresszióval kezeltek. de csak kezeltek ugyanis édesanyám megismerkedett egy emberrel aki azt állítja táltos és ő meggyógyit nos én ennek utána olvastam az a baj ezzel hogy a táltosoknak semmi köze jézus krisztushoz mert a táltosok pogány kultúrából valók és ez az ember azt állítja hogy jézus krisztust megkérte hogy gyógyítson meg hozzá teszem kicsit én is vallásos vagyok és azért olvasgattam a témába.Tehát mikor édesanyám megmondta hogy ez az ember engem meggyogyított elvette az összes gyogyszeremet és nem engedte hogy orvoshoz mennyek 3 hónapig gyogyszer nélkül vagyok és most nagyon rosszul voltam de egy barátom segített adott 1 szem 0.5 ös frontint az segitett nemtudom mi lenne a jó dolog tudok még sokáig írni mesélni de szerintem erre nincs szükség mi lenne a jó megoldás 24 éves leszek szeptemberbe amikor felvetettem hogy elköltözök anyukám hazudott és azt mondta rákos kiderült hogy nem az ezek után nemtudom mi tévő legyen munkahelyemet elveszitettem nincs meg a szükséges évem a rokkantsági ellátásra és nincs hova mennyek.

Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel: K.Dani


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 24

Tisztelt Doktor Úr!

Egy egészen új keletű problémával fordulnék Önhöz. Az elmúlt 1-2 hétben elég sok, vagyis inkább úgy mondanám, nekem túl sok negatív inger ért. Nem tudom változtat-e bármin, ha ezeket konkrétan leírom, lehet elég lenne csak a természetüket körülhatárolnom, mindenesetre nekem könnyebbséget jelentene, ha kiírhatnám magamból.

Az egyik ilyen negatív inger párkapcsolati jellegű. A párom legjobb barátjával egy ideje fennált egy közös megegyezésen alapuló szexuális kapcsolat, amibe én eleinte nem akartam belemenni, de kettejük unszolására ez mégis megtörtént. Láttam, hogy mindketten örömüket lelték az együtt töltött alkalmakban, ám bennem ennek ellenére se nyugodott az érzés, hogy ez nem helyes. Nem azért, mert fizikailag ne élveztem volna, inkább az utólag felmerülő bűntudat volt az, ami gondot okozott, bár ezt igyekeztem nem kimutatni.

(A harmadik féllel ápolt kapcsolatom nagy jóindulattal nevezhető akár barátinak is, hiszen a hétköznapokban szégyenérzet nélkül tudok vele kommunikálni és a viszonyunk alapvetően is baráti volt. Soha nem közeli, de baráti.)

A hármasunk “kapcsolatának” múlt hét magasságában lett vége, amikor a párom barátja úgy döntött, most már tényleg ráveszi magát, hogy önálló partnert keressen és ebben a döntésében mindketten támogattuk is. Nekem ez az egész nagy megkönnyebbülést jelent, de ettől függetlenül bennem van a bűntudat, ami szépen lassan önutálattá nőtte ki magát.

Azt tudni kell, hogy édesanyámnak több szeretője is volt az elmúlt hat évben, ennek ellenére még mindig édesapámmal van, aki valamilyen - számomra felfoghatatlan - módon ezt el bírta viselni. Valószínűleg ez az oka annak, hogy valahányszor erre az említett hármasra gondolok, sírhatnékom támad. Nem szeretnék olyan hűtlenné válni, mint az édesanyám. Hiába nem fordult meg bennem, hogy elhagyjam, vagy másra cseréljem a páromat, úgy érzem elemészt a tudat, hogy mellette mással is voltam, pedig ez őt látszólag nem zavarja.

Tehát szerintem ez volt az első olyan tényező, ami a jelenlegi helyzetemhez vezetett. Ez talán még nem lett volna elviselhetetlen, előbb-utóbb túltettem volna magam a történteken, ha látom, a páromat valóban nem érintették rosszul a történtek, ami valószínűleg így van, hiszen ő volt az ötletadó.

A második konkrét esemény, ami miatt úgy érzem, ez az egész kezd kicsúszni a kezeim közül, egy koncert utáni lerészegedés volt. Nem vagyok büszke rá, nem is gyakran fogyasztok annyi alkoholt, hogy bármilyen negatív hatással legyen a viselkedésemre, de ez alkalommal ez sajnos nem így történt. Eddig csupán két alkalommal fordult elő, hogy annyit ittam, hogy utána ne emlékezzek bizonyos eseményekre és ezúttal sajnos nem merült ki hányásban és a hasonló “megszokott” cselekvésekben az a pár óra, amiről csak utólag tájékoztattak. A párom elmondása alapján, miközben engem hazafele támogattak, hangosan kiabáltam, hogy utálom a páromat, ezt természetesen neki címezve. Ez persze nem igaz, hiszen józanul ilyesmi eszembe se jutna. Nem szeretném bizonygatni, úgyhogy remélem hitelesnek véli, ha azt mondom, szeretem a páromat és ha tehetném, visszamennék és arcon köpném az akkori önmagam. Utólag rágódva a történteken arra az egyetlen (számomra) értelmes következtetésre jutottam, hogy ez az egész üvöltözés a magam iránt táplált haragból fakad, ami sajnos az alkohol hatására a párom ellen irányulva bukott ki belőlem. A harag pedig a fentebb leírt korábbi hármas szexkapcsolat hozadéka volna, ha jól sejtem.

Az utolsó hibám pedig a tegnapi napon történt, azóta aludni se tudok. Önmagában talán nem okozna nekem ekkora stresszt és örlődést, de az előbbiekkel megalapozva, minden eddiginél rosszabb órákat éltem át a délután, este, illetve most éjjel, amikor ezt a bejegyzést írom.

Jelenleg egyedül vagyok a párom édesanyjának nyaralójában azzal a céllal, hogy az itt nyaraló vendégek után takarítsak, illetve segítsek nekik. Ez alapvetően nem az én tisztem lenne, de ebben a pár napban csak én értem rá. Eleve az egyedüllét se sokat segít a hangulatomon; amilyen gyakran csak lehet, felhívom a páromat, a barátaimat, vagy a szüleimet. Normális esetben nem viselem rosszul az egyedüllétet, de a második incidens óta legszívesebben bebújnék a takaró alá és addig ki se jönnék, míg valaki értem nem jön, hogy ne legyek egyedül. Bárki, aki csak egy kicsit is ismer megmondja, hogy ez két héttel ezelőttig a legkevésbé se volt rám jellemző, és ez egy kissé aggaszt.

Ennek fejébe még meg kellett oldalom egy dugulást az egyik vendégnél, ami tekintve a nyaraló helyét, eléggé nehézkes volt. Korlátozott lehetőségekkel indultam a kihívható szakemberek számának szempontjából és így épp egy olyan szerelőt sikerült kifognom, aki ugyan épp nem tartózkodott otthon, de ajánlott egy “nagyon munkaszerető embert”, aki mint kiderült, kihasználta, hogy egyedül voltam és nem volt tapasztalatom az ilyen jellegű munkák árával. Röviden: az indokolt összeg kétszeresét kérte el tőlem, amiért én az ilyen esetekben használható, korábbi vendégektől származó bevételből fizettem. Természetesen utólag derült ki az átverés, de pár telefon után sikerült “meggyőzni”, hogy adja vissza a pénz felét. Ez elvileg holnap fog megtörténni és nem is az frusztrál, hogy valóban visszakapom-e a pénzt, csak a tudat, hogy hogy lehettem ennyire ostoba és kihasználható. Szerencsére az párom édesanyja végtelen jóindulattal volt felém, őt is verték már át, nekem mégis olyan ez, mintha csalódást okoztam volna és nagy kárt a tapasztalatlanságommal. Hosszú ideje most először éreztem úgy, hogy igazán tudnék sírni, de aztán mégis azt választottam, hogy addig telefonálgatok, míg nem kapok megerősítést abban, hogy senki nem utál igazán és sikerül némileg enyhíteni az anyagi kárt.

Így leírva, esetleg külső szemlélőként talán nem tűnnek olyan nagy horderejű problémáknak, de nekem ez mégis sok. Valamiért nem működik az eddig bevált módszerem, miszerint megbeszélem a történteket azokkal, akikre tartozik, tisztázom a dolgokat és esetleg a barátaimmal is megosztom a dolgokat, ha azok olyan jellegűek. Korábban így nagyon hamar megnyugodtam és magamban is sikerült elrendeznem az érzéseket. Ha mégse sikerült, akkor a gondolat, hogy a múltban is hibáztam, mégis itt vagyok, illetve, hogy az adott problémára évek múlva talán emlékezni se fogok, mindig megnyugtatott. Most még ez se. Illetve ideiglenesen használ, de amint kizökkenek, vagy leteszem a telefont és egyedül maradok a gondolataimmal, ugyanolyan intenzitással törnek rám a torokszorító érzések és tehetetlennek érzem magam.

Ide jön még pluszba, hogy az elmúlt hónapokban felszedtem pár kilót, ami nem jött jól az alapból sem modell alkatomnak. A párom ugyan soha nem mondja ki tolakodó, vagy bántó módon, de kaptam rá utalást, hogy ez a változás nem tesz jót a szexuális vonzalmának. (A saját testének a változásával is tisztában van, így azt is felajánlotta, hogy sportoljunk közösen.) Igazából örülök, hogy őszinte és teljes mértékben megértem, hogy miért szólt még időben. Nem gondolom, hogy egy férfinak minden formában kell tetszen egy nő, még akkor sem, ha évek óta együtt vannak. Persze az nem segít, hogy nekem egészségügyi okokból kifolyólag nem jöhet szóba akármilyen mozgásforma, így inkább az étrendemen igyekszem változtatni, ezt a módszert viszont ő nem tartja túl sokra. A lényeg, hogy én már dolgozom a változáson, de bármennyire is megértem az eszemmel, nem esik jól, hogy a párom nem kíván annyira, mint régebben.

 

Elnézést kérek, hogy ilyen hosszúra sikerült, de az álmatlan éjszakák sajnos ezt művelik velem.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Köszi az infót!


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Értve. Köszönjük.


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 26

 

Sziasztok!

 Amint láthattátok Szőllősi Tibor ezen a héten nem tudott válaszolni a kérdéseitekre,de hamarosan pótolni fogja a mai válaszadásokat. A kérdéseiteket természetesen,továbbra is feltehetitek neki a fórumban.

2 mondatban:

   Rendelése nem fejeződött be,csak  közbejött neki valami .

   Egy kis türelmet szeretnénk kérni a részetekről .

   Köszönjük

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Jó kérdés!


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hali!

Hol vannak a mai válaszok???


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Gácsi Krisztián írta:

Kedves Kleó, kedves Kiscsillag! Mi a kérdés? Köszi!

Ez egy visszajelzés a korábbi válaszra mert úgy érzem, hogy félreértette az előző kérdésemet. Azt másold be, amit írtam.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tisztelt Tibor!

Mit jelent az "egyéb" személyiségzavar? kérdésemre ezt a választ kaptam Öntől:

Egyéb személyiségzavar DSM V:

Megadja a klinikus a konkrét okot, amiért egy klinikai megnyilvánulás esetében nem teljesülnek egy konkrét személyiségzavar kritériumai.Olyan klinikai megnyilvánulásokra vonatkozik, amelyben valamely személyiségzavarra jellemző és (ezzel együtt)

  1. klinikailag jelentős szenvedést
  2. vagy a társas-szociális
  3. vagy más fontos területek működésének károsodását okozó tünetek dominálnak, azonban melyek esetében nem teljesülnek egyetlen zavar kritériumai sem a személyiségzavarok diagnosztikus csoportban.

Egyéb – más ok, konkrétan megnevezhető ok az, ami az adott „viselkedést” van. De a „viselkedés” egy konkrét személyiségzavar, skizofrénia spektrum, más pszichotikus zavar meglétére jellemző.

Pl.: Úgy viselkedik, mint ha személyiségzavaros lenne – ezt látják mások, de alaposan megvizsgálva, a viselkedés mögött konkrét ok áll a háttérben. Ennek az oknak a megszűnésével, a klinikai kép nem teljesül önmagában. Nem lenne megadható önmagában.

Ezt a mondatot nem tudom értelmezni: "Egyéb – más ok, konkrétan megnevezhető ok az, ami az adott „viselkedést” van."
Kérem, magyarázza meg!

Köszönöm.


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

Kedves Kleó, kedves Kiscsillag! Mi a kérdés? Köszi!


Red
Offline
Csatlakozott: 2016 jún 30

Szeretnék kérdezni...

Előfordulhat-e hogy disszociatív önazonosság-zavarban szenvedő beteg emlékszik arra hogy mit csinált a másik én, de az okokra, hogy miért csinálta nem?

Azt tudom hogy kapcsolatban vannak egymással és azt is hogy ez lehetséges. Sőt olyan is lehet hogy emlékszik nagyvonalakban mit tett a másik és hogy mikor ezzel szembesül gyakorlatilag összeomlik az illető. A saját szememmel láttam. Akkor viszont hogy lehet hogy az okokra egyáltalán nem emlékszik? Elvileg kellene hogy arra is emlékezzen ugye?

Azon kívül érdekelne hogy egy disszociatív önazonosság-zavarosnál mi hozza elő a kölönbőző éneket? Mitől vannak a váltások? Hogyan lehet ezeket megakadályozni? Mit kell tenni hogy ezek ne legyenek gyakoriak?

Úgy tapasztalom hogy az átváltozások eléggé alattomosak és fokozatosak. Úgy értem mindig csak egy kicsi időre történik a váltás, mielőtt a másik része elhatalmasodik az illetőn. Ez lehetséges-e? Lehet-e hogy az az alteregó, amelyik alapvetően rejtve van uralkodóvá válik, úgy értem egyre hosszabb időt tölt felszínen, ezzel kiszorítva a másikat?

Létezik-e az ilyen betegeknél egyáltalán olyan hogy eredeti én? Ha igen melyik ez? Általában véve melyik alteregó viseli a beteg igazi nevét?

Mit tehetünk akkor, ha valaki átvált? Hogyan viselkedjünk ilyen esetekben? Hogy tudjuk "visszahozni" az illetőt ebből az állapotból? Képes-e az egyik én eljátszani hogy nem ő van felszínen, azért hogy ezzel megtévesszen másokat? Lehetséges-e ilyen fajta tudatosság egy disszociatív önazonosság-zavarban szenvedő betegnél?

Köszönöm a válaszokat és a segítséget.

Üdvözlettel: Red


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Agobri írta:

A válaszok hol olvashatók? (Új tag vagyok) Köszönöm!

https://bura.hu/blog/szollosi-tibor-blogja/2018-jul-10/bura-tanacsadas-2018-jul


Online
Csatlakozott: 2018 júl 16

A válaszok hol olvashatók? (Új tag vagyok) Köszönöm!


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Kedves Tibor!

Szerintem félreértett. 5 éve nem szedek (mert nem írnak fel, nem tartják indokoltnak) gyszert a pszichotikus tünetekre. (mondván a tünetekkel együtt tudok élni).

Így a válasza egy része irreleváns!!!

2 éve hallucináltam (+téveszme stb) mire orvoshoz kerültem. Az első 6 hónapban nem tudtam dolgozni, utána valamennyire megszoktam a tünetet és teljes munkaidőben dolgoztam.

2 év után kezdtek kezelni. (a depresszióm vált súlyossá)

Gyszer mellett nem tudtam dolgozni (a mellékhatása miatt) és eltartani sem tudtak. Az antipszichotikum elhagyása óta (5 éve) folyamatosan dolgozok. Min heti 40 órát, 3 évig másodállasom is volt, később munka mellett tanultam is. 

Emiatt fontos, hogy továbbra se kapjak antipszichotikumot. Hisz gyakorlatilag az a furcsa helyzet állt elő, hogy a gyszer mellélhatása SOKKAL jobban zavar, mint a tünet, amire ráadásul max adagban sem hatott jól, így kezelés mellett sokkal nehezebb dolgom volt.

Amikor az előző üzit írtam Önnek még nem tudtam, hogy skizofrénia v skizoaffektív zavart diagoltak. Azóta megtudtam, h utóbbit. (korábban máshol skizofréniát)

Antidepresszánst sem kapok, nyugtatót is elvették 2 évre, utába alkalmi szedést engedték, majd alvászavar miatt napi 1 szemet (minimális adagban), de az elhagyását szorgalmazzák.

Azért kérdezem újra és újra a gyszermentességről (Csak nick névvel és Kiscsillag néven is) mert tudomásom szerint szinte mindenki kap gyszert. Feltételezem, hogy Ön is ezért értett félre.

Az itthon bántalmazó környezetre nincs ötlete a terapnak (csak a költözés), egyéb stresszhelyzetre, szorongásra autogén tréninget tanultam. A tapasztalatom viszont az, hogy a halut fokozza. Ezen kívül több szórakozást és pihenést javasolnak. 

Korábban (amikor fő és másodállásom is volt 3 évig) nagyon kimerültem, erre sem volt ötletük a szakembereknek (illetve időnként 1 hét táppénzt javasoltak pihenés célhából), csak reménykedtek, hogy előbb-utóbb a másodállásra nem lesz szükségem és lesz időm pihenni és szórakozni is (amiből tudok töltödni). 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tisztelt Tibor!

Az idézett részt Ön írta 10-i válaszában, ezért kérdem: mit jelent?

Kleó kérdése:

 

"Egyéb – más ok, konkrétan megnevezhető ok az, ami az adott „viselkedést” van." – itt valami kimaradt, kérem javítani.

 

Szőllősi Tibor válasza Kleó kérdésére:

?


Offline
Csatlakozott: 2016 aug 18

14 kérdés megválaszolva! ez utóbbi kettő marad jövő hétre!


Online
Csatlakozott: 2018 már 6

Jó napot!

Édesanyám az elmúlt pár hónapban nagyon megváltozott, eddig otthon ülős volt könyvet olvasott sorozatokat nézett, nem érdekelték annyira a női szépészeti dolgok. Nem sok mindent vásárolt magának az évek során inkább én voltam a mindene. Nem ez bánt, hogy most már nem én vagyok a mindene hanem, hogy véleményünk és több rokon szerint is megváltozott. De pszichiáterhez nem akar elmenni, mert, hogy jól érzi magát szerintünk viszont túl pörög. Mindenhová megy koncertekre kutyasétáltatás, mindent írogat a naptárába pl: Villányból Szegedre akart menni a múltkor de aztán mégsem ment mert nem tudta megoldani a közlekedést. Volt egy pszichiáternél aki Lamolepet írt fel neki önmagában ennél a pszichiáternél mi nem voltunk jelen és hát ugye nyílván azt mond amit akar meg ahogy ő látja a helyzetet. Régen nagyon nagyon fogta a pénzt most viszont költi pl: vett magának egy csomó ékszert nem drágákat meg ruhákat, amivel semmi baj nincs. Csak ez a hirtelen fordulat számunkra nagyon furcsa és otthon is ha megkérem halkítsa le a zenét mert a zene lett a mindene azt hallgatja egyfolytában. Meg például vett magának nyugtató teát és tegnap megcsináltam neki a szokott poharában és most, hogy egy másik üveg pohár ez az ő pohara és abba csináljam meg. Aztán, hogy ő melegen nem issza meg a teát vagy veszek neki elő barackot a hűtőből akkor, hogy ez hideg ő nem eszi meg megmosom melegvízzel. Nagyon aggódom érte. Este is, hogy ő kirakja a ruháját mert ez nem jó az nem jó próbálgatja. Eddig nem fordított különösebb ígényt a külsejére most viszont esténként órák kérdése mire ki kerül a ruha az ékszer aztán fürdik aztán még bekeni magát testápolóval aztán másik kenőcs. Egész délután, hogy ezt a kódot töltsem fel neki azt a kódot töltsem fel neki különböző nyeremény játékokra. Hogy ezt, hogy kell facebookon állandóan megosztja a zenéket meg mindent eddig a facebbokkal sem törődött nagyon. Ha meg attól tartunk, hogy túl sok pénzt költ felesleges dolgokra akkor azt mondja hogy mi sajnáljuk tőle. Pl: Van 5 db tusfürdője akkor 3 vagy 4 db öblítő. Akkor van egy órája amin kicsit szét jött a szíj lehetne és tegnap rendelt egy újat mert hogy az már nem jó. 


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 26

Üdvözlöm! Egyszerű de mégis bonyolult kérdésem: Mely mentális betegségek párosíthatóak?Tehát : két skizofrén alkothat-e egy párt, egy skizofrén és egy depressziós, egy skizofrén és egy borderline stb. stb. ? Van-e erre valami érdemi irányelv? Vagy egyáltalán "felejtős" minden ilyen irányú kísérlet,mármint két beteg ember nem alkothat teljes értékű párt?Az egyik félnek legalább egészségesnek kell lennie?Köszönöm válaszat előre is.


Online
Csatlakozott: 2018 júl 16

Kedves Tibor!

Férjem április 12-én a zárt osztályra került pszichózis miatt. Május 26-án engedték ki, a zárójelentésén "akut polimorf pszichotikus zavar skizofrén tünetek nélkül" szerepel. A kezelőorvosa és a kórházi pszichológus szerint jó esélye van a férjemnek, hogy egyszeri alkalom volt neki, és a tesztek és a megfigyelések alapján nem tűnik skizofrénnek, bipolárisnak, vagz borderline-nak. Személyiségzavart állapítottak meg nála. A következő gyógyszereket szedi: Liticarb, Parnassan (2x 10 mg), Haloperidol (2x1,5 mg), Frontin (1x0,5 mg).

Amit a férjemről tudni kell: 

28 éves, járműmérnök, Kolozsváron nőtt fel (én magyarországi vagyok, egy erdélyi munkám során ismerkedtünk meg). Ez előtt nem volt depressziós, pszichés zavara sem, energikus, tevékeny ember volt, az életet általában pozitívan szemlélte, megjelenése sugárzó, pozitív volt, nagyon hamar megkedvelte bárki. Amióta ismerem önértékelési problémákkal, megfelelési kényszerrel küzd, nagyon érzékeny, lelkis jellem. A szüleitől, nagyszüleitől, egyke gyermek révén valahogy sosem tudott elszakadni, minden hétvégén kijártunk hozzájuk, a férjem egész hétvégén az apósomnak segített a mezőgazdaságban falun.A férjem úgy érezte, hogy a nagyszüleiről és a szüleiről ő maga kell gondoskodjon. A szülei nem tudták elfogadni, hogy a fiúk felnőtt, megnősült és családapa lesz, folyton kérsékkel, feladatokkal terhelték hétköznapjainkat és úgy gondolták, hogy nekünk úgy kell élnünk, ahogy nekik tetszik elsősorban és a férjemnek kutya kötelessége róluk gondoskodni. Hiába ültünk le velük többször beszélni erről, egyszerűen nem fogták fel és lekezelően kezelték a problémánkat, ügyet sem vetve rá. Emiatt úgy döntöttünk tavaly nyáron, hogy Erdélyből Budapestre költözünk (ahol én is születtem, illetve a szüleim itt élnek), annak szellemében, hogy végre távol leszünk a szüleitől, békésen élhetünk, és mivel akkor már állapotos voltam a kisfiúnkkal, így fő szempont volt, hogy  édesanyám tudjon segédkezni majd a gyermekágy alatt (az én szüleimmel jó kapcsolatot ápolunk). Tehát szeptemberben át is költöztünk, a férjemnek új munkahelye lett, ahol jó a munkaközösség, rugalmas a munkaidő, és a fizetése is egész jó. Egyenlőre albérletbe költöztünk, de a szüleimtől kaptunk egy telket, amelyre építkezni szerettünk volna. A férjemet ez idő alatt a szülei napi szinten hívogatták, megkérdezték mit csináltunk aznap, és folyton lelkileg terrorizálták, bűntudatot keltettek benne, hogy ő nincs ott és nem segít nekik, cserben hagyta őket. Március 21-én pedig megszületett a kisfiúnk. A férjem az ezt megelőző hónapokban erősen szorongott, amiatt, hogy biztosan megfelel-e az új munkahelyén, az építkezés költségei miatt, illetve azon, hogy messze vannak a szülei, nem tud részt venni a munkálatokban. A baba születése előtt már voltak furcsa megnyílvánulásai, filozofált, arról beszélt, hogy milyen egyszerűen működik a világ, ő rájött erre, és sokszor mindezt összefüggéstelenül adta elő. Ezután egyre kevesebbett tudott aludni, agyalt folyton, majd mellgyulladásom lett, amitől belázadosodtam és alig tudtam kikelni az ágyból, hogy ellássam a babát. Igaz, ez csak 2 napig tartott, de a férjem annyira kétségbeesett, látva mennyit szenvedek a láztól és a kimerültségtől, hogy április 12-én "bepörgött", rögeszmésen mérte az időközöket a szoptatások között, folyton írkált a határidő naplójába, fontossági sorrendet, az apjának is írt egy levelet, hogy most a gyerek az első, továbbá megoldásokat keresett, a végén már a munkáját sem tudta elvégezni és kommunikálni sem lehetett vele. Ekkor vitte be édesapám az ügyeletre. A kórházban további téveszméi lettek, hogy majdnem ő robbantotta ki a 3. világháborút, miatta emberek haltak meg, meg felgyorsította az időt stb. Agresszív sose volt, az orvosokkal közreműködött mindvégig. Ezek a téveszmék mára már megszűntek, szedi a gyógyszereket a fent írt adagokban, illetve magán pszichiáterhez jár pszichoterápiás kezelésre. Ezen kívül minden reggel relaxációs gyakorlatot végez, vissza ment dolgozni részmunkaidőbe. Azonban már nem önmaga: csoszog, merev a tartása, az arckifejezése is néha maszk szerű, robotos, gépies, olyan mintha lebutult volna, a fogalmazása is romlott, nagyon feledékeny, szétszórt, ami a munkavégzésére rovására megy. Olyan, mintha nem az én férjem lenne. Úgy olvastam, hogy ezek mind mellékhatásai lehetnek a gyógyszereknek, amiket a pszichiátere szerint legalább fél évig szednie kell, persze közben lesznek csökkentések. Emellett  kifejezi az érzéseit, mindent megtenne értem és a kisfiúnkért, nagyon próbálkozik, biztat, hogy minden rendben lesz, úgy látom, hogy egy pár hete stabil lelkileg, amikor a kórházból kijött egy jó pár hétig szorongott, és szomorú, kedvtelen volt amiatt, hogy ez kellett vele történjen, ill. az önbizalma sehol nem volt, aggódott azon, hogy nem fog tudni dolgozni. 

Kérdésem:

Ezek a típusú gyógyszerek okoznak valami maradandó károsodást az agyban? A memóriája és az észjárása a régi lesz? A pszichiátere azt állapította meg, hogy a neveltetése (erős szülői kontroll, elszenvedett családi traumák) miatt nem alakult ki a személyisége rendesen, erre 28 évesen van lehetősége még? Lehet még egészséges, életerős ember a férjemből? 

Előre is köszönöm a választ!

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen