Szőllősi Tibor pszichológushoz intézett kérdések gyűjtőhelye

168 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2019 már 14

Tisztelt Dr. Szőllősi Tibor! 

 

Azért fordulok itt önhöz, mert jelenlegi helyzetemben nem tudok elmenni pszichológushoz. (Németországban élek, 18 éves vagyok,  és a nyelvet nem beszélem olyan jól.) Fél éve élek itt, sajnos meg nem sikerült munkát találnom, és otthon sem jártam ezalatt az idő alatt. Emiatt mostmár szinte allandóan rossz kedvem van, kilátástalannak látom a saját helyzetem, és nem tudom mihez kezdhetnék. 2napja bevittek a kórházba öngyilkossági kísérlet miatt (falcolás). Ezzel csak az a probléma ,hogy egyáltalán nem emlékszem arra amit csináltam, és magamtól nem tettem volna ilyet. Párom elmondása szerint vele is kiabáltam, és trágár szavakat vágtam hozzá. Ilyet sosem csinalnék, és nem emlékszem rá. A doktor megkérdezte tőlem, hogy van e borderline szindrómám, mondtam, hogy tudtommal nincs. Miután haza jöttem, akkor kezdtem el gondolkozni, hogy márpedig vmi nincsen rendben. Bűntudatom sincs amiatt amit tettem, hisz tudom hogy én nem csináltam volna ilyet. Várom mihamarabbi válaszát, és remélem tud valamit ajánlani. 

Üdv.: Vivka 


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 22

December, Január kigyüjtve a Tibor blogjába (kivéve az én hisztim Laughing out loud). Aki gondolja nézze meg, hogy nem felejtettem-e ki valamit.... (Nem árt a több szem, mert nagy a káosz)

A kérdés feltevésének időpontja alapján csináltam.

Bónusz infó: Tibor lassan visszatér és válaszol pár kérdésre.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

A pszichológus rajta kívülálló okok miatt mostanában sajnos nem tudott aktívan közreműködni az oldalon, de hamarosan újra jelentkezik, és válaszol a kérdésekre.


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

köszönöm a válaszát


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Kedves tibor!

 

Van ez a nem meghatározott skizofrénia,kényszerbetegség,gondolatok diagnozisom, mennyire gyógyitható az ocd skizofrénia mellet?

gyógyitható a kényszerbetegség terápiával ilyen diagnozis mellet.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Mindenkit megkérek, h a pszichológusnak feltett kérdésre ne itt válaszoljon, ide csak neki írjon. 

Febr elején még válaszolt és nemrég még a krízis topikba is írt. Nem tűnt el. Úgy tudom, hogy havi 3x válaszol, ebbe beletartozik a kríziselőknek írt hozzászólásai is. Ha valaki erre válaszolni szeretne, a szerk üzi topikba írjon.


Offline
Csatlakozott: 2019 feb 20

Kedves Kiscsillag!

Régebben olvasgattam itt, most regisztráltam.

Sajnos a Pszichológus válaszait december eleje óta nem találom. (Kilépett, felmondott, elfáradt? Talán nyaral?)

Kéne kis nyomozás belső körökben, visszajön-e, esetleg ki lép a helyére, aki válaszolni tud.


Offline
Csatlakozott: 2019 feb 11

Igen szenvedhet Laughing out loud Itt mindenki szenved...


Offline
Csatlakozott: 2019 feb 9

Tisztelt Doktor Úr! Az lenne a kérdésem, hogy szenvedhet-e valaki bipoláris depresszióban és borderline zavarban egyszerre?

Köszönöm válaszát!


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 28

.



Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Kiscsillag írta:

Kedves Tibor!

Mit tegyünk, ha vki krízisállapotban van, öngyilkossági szándékot jelez itt a krízis topikban? Mit mondjunk, tegyünk és mit ne? (Nekem nem Búrás ismerősöm is van, ő telefonon vagy facen szokta jelezni, h öngyilkossági szándéka van)

Nagyon aggódunk, sokszor tehetetlennek érezzük magunkat. 

Amit szoktunk javasolni:

1. Kérjük, hogy beszéljen a problémájáról, mi az, ami miatt szeretne meghalni. Ha elmondja, próbálunk erről beszélni vele.

2. Bíztatjuk, hogy tartson ki, aggodalmunkat kifejezzük.

3. Ha nem jár orvoshoz vagy terápiára, szakember felkeresését javasoljuk.

4. Segélyhívó számát megadjuk, végső esetben az orvosi ügyeletet, Péterffy krízis ambulanciát, mentő kihívását (ha nem tud kh-ba menni) javasoljuk.

5. Felhívjuk a figyelmét, hogy ha nem sikerül, túléli, a jelenleginél is rosszabb helyzetbe/állapotba kerülhet.

Sajnos többször jártam úgy, h a kríziselő nem lett jobban, de már nem tudtam az oldalon maradni, írni neki és más sem volt, aki segíteni tudott volna. Ilyen esetben hogyan "hagyjam ott"? 

Néha, egy-egy keményebb hangvételű hozzászólás is érkezik, esetleg bántó/sértő. Ilyenkor is gondban vagyok, hogy rászóljak v moderáljam. (modetátor vagyok). Bár lehet ezt nem Önnel, hanem Eszterrel v a többi modival érdemes egyeztetni...

Köszönöm

Kedves Tibor!

Felhoztam ide a topik tetejére a dec 30-án feltett kérdésemet. Nem tudom, hogy elfelejtett válaszolni vagy még nem jutott rá ideje.

Annak is örülnék, ha adna vmilyen tanácsot (ha létezik ilyen általános tanács), hogy mit tegyen az, aki krízisállapotban vagy krízishez közeli állapotban van. 

Engem is érint. Lehet, hogy másoknak is hasznos volna. 

Régóta járok terápiára (egy rövid ideig szüneteltetten), de nem szűnt meg a halálvágyam (néha csak vágy, máskor késztetést érzek öngyilkosságra) és más tüneteim terén sincs lényeges előrehaladás.

A kevert szakaszra kaptam nagyon mini adag antipszichotikumot, ezzel jobban vagyok. Idővel el kell majd hagynom, ha újra lesz hipomániás tünetem v kevert szakasz, újra szednem kell. Hangulatstabilitálót visszaesés megelőzés céljából a májam miatt nem szedhetek.

A kevert szakaszban (ami nem először van, csak eddig feszültségnek vélte az előző orvosom) a szokásosnál is rosszabbul voltam.

Diagnózis terén letisztult a kép.

Orvosom szerint a szervi, pszichiátriai és a személyiségbeli tényezők annyira keverednek, hogy a pszichotikus tüneteim eredete NEM MEGÁLLAPÍTHATÓ. Egyik sem olyan súlyos, hogy egyértelmű lenne. Ha igazolást szeretnék kérni, ezt fogja leírni. 

Többféle pszichotikus tünetem van (téveszme is volt, de az már nincs), valószínűleg különböző eredtűek. 

A hanghallásra nem szükséges gyszert szednem. Ezen kívül emlékezethallucinációm szokott lenni.

Orvosom azt mondta, hogy TALÁN skizoaffektív diag adható lenne a haluk + kevert szakasz miatt. Skizofrénia nem adható. 

Elég nagy katyvasz van nálam, PTSD (2 egymástól független dolog külön-külön is elérte ezt a szintet)+ egyéb feldolgozatlan sérelmek, enyhe szoc. fób jellegű szorongás, vizsgafóbia, alvászavar stb.

Nagyon nehéz gyszer nélkül, még azzal is. Sokféle tünetem van és hiába enyhék, összeadódnak és együtt már sok.

Relaxálok (AT), meditálok (mindfulness), egyéni terápiára járok, most gyszert is szedek.

Csoportterápiára nem járok. A borderes csoporton halukkal nem foglalkoznak, skizofréneknek való csoportra nem megyek mert nem ez a diagom és a tüneteim is kicsit mások. Innen is, onnan is kilógok.

Jelenleg nem vagyok túlterhelve, de idő kérdése és munka mellett kell folytatnom a tanulást. 

Mozgást van aki ajánlja, dietetikus a súlyom és az emésztési gondom miatt ellenezte. Attól félt, h fogynék és még gyengébb lennék. Sétálni szoktam.

Barátokra, szórakozásra igyekszek időt szakítani, amikor nem vagyok túlterhelve. Ha nagyon sokat dolgozok, ritkítom mert nem feltölt, még jobban kimerít. 

A bántalmazó környezetből még nem tudok elköltözni, de évek óta törekszek a megoldásra (másodállást is emiatt vállaltam évekig, most a tanulást erőltetem). Mást nem igazán tudok tenni e fontos célom érdekében. 

Ezen kívül még mit tehetnék? Van valamilyen életmódbeli tanácsa?


Online
Csatlakozott: 2018 máj 6

Köszönöm a választ. Eltűnt az előző kommentem. 


Offline
Csatlakozott: 2019 jan 1

Jó napot!

Rengeteg bántás ért az elmúlt időben, ami miatt eléggé befordultam, összetörtem, vagy igazából nincs is nagyon szavam arra ahogy érzem most magam.

Egy fiú miatt akit szerettem, de megbánt folyton. Elég durva amit tesz. 2,5 éve tart. (Nem a párom, csak barátok voltunk és szex volt köztünk, de amikor kiderült h többet érzek és jobban kötődöm ellökött, majd újra felkeresett, hogy lehetne komolyabb köztünk, de újra ellökött, most pedig hogy lezárnám nem hagyja hogy rossz érzések nélkül tegyem meg.) Folyton elhiteti velem hogy én megbántottam őt, de mikor ő bánt meg azt mondja azért teszi mert "genyó" voltam vele. Pedig semmi rosszat nem tettem. Próbáltam megértetni vele hogy mit érzek, hogy mit okoz. De nem érti. Olyankor sérteget. Amúgy meg össze vissza beszél. Azt mondta barátok maradunk. Majd, nem írtam neki, mert nekem idő kellett. Azt hittem megérti. De 2 hét után letiltott, majd 2 nap múlva feloldott bejelölt, aztán törölt és újra tiltott. Nagyon felzaklattam magam. Nem akartam szó nélkül hagyni.. Leírtam neki smsben a véleményem, erre megkaptam h ÉN hagyjam békén őt. Ne hívogassam ne írogassak. Tartsam tiszteletben h ő próbál békén hagyni. Mondta hogy megkapom a búcsúölelésem ha ő kap búcsúszexet...  Nem értem őt, régen nem volt ilyen. Másokkal nem ilyen. Nagyon rosszul esik minden. Amíg azt hittem kicsit érdeklem könnyebb volt elengedni, most h fáj Csak azt akarom h magához szorítson és bocsánatot kérjen és szeretetet szeretnék tőle. Nem értem magam sem. Miért van ez?

A másik dolog, hogy nem igen szeretnek az emberek azt veszem észre.  A régi barátaim távolságot tartanak és új barátaik lettek. Az egyetemen senki nem nyitott rám, akikkel együtt szoktam lenni veluk elbeszélgetek de aztán ennyi, nem "mélyül" a dolog. Nyilván ha senki nem kíváncsi rám akkor velem lehet a baj, és változtatnom kell vmiben. Ezen szoktam szorongani. Panaszkodtam a barátaimnak már a fiú miatt, valakitől megkaptam h nem érezhetem jogosan rosszul magam a fiú miatt hiszen nem voltunk egyutt és megérdemlem h így bánjanak velem ha belementem így is a szexbe. Magányos voltam. Egyedül érzem magam. Sok a rossz érzés bennem. Néha úgy érzem belehalok úgy kivagyok. Nagyon rosszul érzem magam minden nap.

Megfordult a fejemben, hogy segítséget kérjek, hátha könnyebb lenne. De még félek tőle.

A fő kérdésem igazából az lenne, hogy ha felkeresnék egy pszichológust,  hogyan, milyen módon tudna könnyíteni a megbántottság és rossz érzések feldolgozásában? Hogy működik egy ilyen terápia? Miben segít konkrétan? 

Vagy ilyen piti dolgok miatt nem érdemes kiadni pénzt? Egyedül túljuthatok ezen? Azt tudom h úgyis nekem kell tenni érte hogy jobban legyek. Idővel talán múlna a rossz érzés.

Van vmi módszer ami esetleg segítene, ha egyedül próbálok túljutni ezeken a dolgokon?

Köszönöm előre is a válaszát!


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

A további kérdésekre folyamatosan válaszolok. 

Köszönöm a megértést!


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

Szőllősi Tibor válasza Linzer kérdésére:

 

Tisztelt Linzer!

Amikről ír, azok egész korai sérülésekre utalnak. Kötődési probléma, mániás működési mód, primitív elhárítások, gyász, stb. Nekem mindez azt jelenti, hogy személyiségszerveződési probléma is állhat a háttérben. Nagyon sokat foglalkozik a múlttal, ennek ellenére mégsem találja a kérdéseire a választ. Nagyon elveszettnek tűnik a zűrzavarában.

A sajátos szemlélete, működése miatt klinikai irányultságú pszichológus keressen.

Egy másik meglátásom, hogy sok olyan dolgon is fennakad, amit egyszerűen el kellene végre engednie. Ami megtörtént Önnel, azon már nem változtathat. Szerintem jelenleg az is fő kérdés lehetne – egy új fókuszpont, hogy miként folytassa az életét ezekkel a sajátosságokkal úgy, hogy végre a mindennapok varázsát is megtudja élni.

 

Ajánlás:

Nem igazán tudom, hogy miket ajánljak Önnek. Továbbra is a klinikai irányultságú pszichológust javasolnám. Kezdjen el egy feltáró, személyközpontú terápiát.

 

Szőllősi Tibor válasza Nayeli kérdésére:

 

Tisztelt Nayeli!

Igen, hasonlóan látjuk Apát – a leírtak alapján. Ugyanakkor a folyamatos, rendszeresen jelentős mennyiségű alkohol fogyasztás hatására a személyiség is folyamatosan leépül. Egy meglévő, vagy később kialakult, rossz személyiségszerveződéssel együtt a folyamatos alkoholfogyasztás, a lehető legrosszabbat hozza ki az emberből. Erről a folyamatról az addiktológián dolgozó kollégák, az ajánlásban megjelölt szervezetek sokat tudnak segíteni Önnek.

A kérdés amit elsőnek megvizsgálnék, hogy milyen szinten képes működni – egyensúlyban tartani magát – jelenleg apa. A teljes felépülés, a javulás a nagy fokú leépülés esetén már lehetetlen. Ekkorra már a családi szerveződésben is van probléma. Ilyenkor azt is tudnia kell minden hozzátartozónak, érintettnek, hogy az alkohol függő egyben beteg is.

Apa viselkedése nárcisztikus személyiségzavarra utal. Az alkohol okozta leépülés mellett megjelent a nárcisztikus személyiségzavarra jellemző viselkedés. Vajon mennyire kifacsart lehet, hogy életben maradjon? Mennyire facsarodnak ki Önök, hogy valahogy túléljék mindazt amiben jelenleg élnek?

Talán ez már túl nagy megterhelés mindenki számára.

 

Ajánlás:

Könyv

http://www.anonimalkoholistak.hu/hu/irodalom

http://kimondhato.hu/informacio/konyvek-az-alkoholizmusrol/

Net

Alkohol probléma

http://kimondhato.hu/

 

Nárcisztikus személyiségműködésről

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/28-into-jel-amelybol-megtudhatod-ha-epp-egy-narcisztikus-szemellyel-randizol/

https://gyorfiandras.blog.hu/2017/08/05/mit_jelent_az_hogy_narcisztikus


Offline
Csatlakozott: 2019 jan 4

Kedves Tibor!

Jelenleg sehova nem járok. A pszichiáter, akinél egy rövid beszélgetésen voltam, azt mondta, hiába beszélgetnék pszichológussal, semmi értelme nem lenne, nyugodtan készüljek fel arra, hogy életem végéig gyógyszereket szedek majd. De gyógyszert nem írt, mert szoptatok még. Ennek ellenére már kerestem a környéken pszichológust és családterapeutát, de még nem jutottam el oda, hogy felhívjam (a telefonálás nehezen megy nekem). Ön megerősített ebben, köszönöm, fel fogom keresni. A férjemmel azóta egyeztettem erről, szívesen részt venne benne majd ő is.


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

Tisztelt Outcalled!

 

Az lenne a kérdésem, hogy egyéni terápiára jár-e valahova?

Amennyiben nem, kérem mindenképpen kezdjen el egyet. Továbbá nagyon sokat sgítene, amnnyiben tudna találni egy olyan csoportot, ahol megnyílhat, beszélhet az érzéseiről, önmagáról.  A válaszában leírtak alapján, szerintem még nem áll teljesen készen a családállításra. Nincs még jelenleg azon a működési szinten. 

Tiszteletel!


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

Üdvözlök mindenkit!

Az újabb kérdésekre a héten válaszolok. 

 

 


Online
Csatlakozott: 2010 dec 26

Kedves Tibor!

Melyek azok az antipszichotikumok melyek jók a dührohamok kezelésére és nem okoznak akatiziát?

Köszönöm

Akbar


Offline
Csatlakozott: 2019 jan 4

Köszönöm a választ!

Családállításon már voltunk korábban, az tetszett neki, arra talán rávehető első körben. A könyvnek utána járok. 

[Az én oldalamról nehezebb, mert (főleg terápiás) helyzetben olyan, mintha az érzéseim egy plexi mögött lennének, nem bennem, így nem is tudok valós időben reagálni bizonyos kérdésekre.]



Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

A jövőhét folyamán folytatom a válaszadást. Írtam a krízis fórumra is!

Köszönöm a megértést!


 


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

Szőllősi Tibor válasza Robertpumpkin kérdéseire:

Tisztelt Robertpumpkin!

Röviden válaszolva a problémájára, keressen fel egy szexuálszakpszichológust. Azért javaslom, mert az így képzett szakemberek olyan összefüggéseket is meglátnak, amikkel még nem rendelkezem jelenleg. Úgy vélem olyan tanácsokat adnék így, melyekkel félrevezetném Önt.

Megértését köszönöm!

 

Ajánlás:

Könyv

http://mek.oszk.hu/03600/03600/03600.pdf

Net

https://www.hazipatika.com/tudastar/szexualpszichologia/12303

https://www.nlcafe.hu/cimke/szexualpszichologia/


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

Szőllősi Tibor válasza Outcalled kérdéseire:

Tisztelt Outcalled!

A hangulatingadozások a környezetet is nagyon megterhelik. Látni azt, hogy akit szeretünk, az aki szeret ilyen állapotba került, ami nagyon sokszor fizikai fájdalommal is járhat mindkét "oldalon". Tehetetlenség, düh alakul ki mindkét félben. 

Javasolnék egy közös tanácsadást, ahol ezt a problémát beszélik át egy szakemberrel közösen.

Terápiáim során fontosnak tartom a klienseim környezetében élők felvilágosítását, megsegítését is. Sajnos sokszor azt tapasztalom, hogy a környezetben élőket nem nagyon világosítják fel. Nem részesei sem a tanácsadásnak, sem a terápiának.

Amennyiben valóban azt szeretné, hogy megértse a férje, hogy mit is él át ilyenkor, mindenképpen akkor beszéljen vele minderről, amikor mindketten nyugodtak.

Lényeges a körülmény - nyugodt légkör.

Törekedjenek megteremteni azt a lehetőséget, hogy senki ne zavarja Önöket.

Legyen kíváncsi, megértő mindarra, hogy mit él át a férje ilyenkor. Ez a kölcsönös megértés az alapja egy sikeres megküzdésnek.

Természetesen kísérői az egész beszélgetésnek az érzelmek. Ilyen beszélgetések során az érzelmi folyamatokat nagyon fontos értelmezni, nehogy eltereljék a kitűzött célról a fókuszt. Amint kontrollálatlanná válik a folyamat, eredménytelenné válik a beszélgetés. Ezért javaslom külső szakember bevonását a gyors, célra vezető megoldás érdekében.

Megfontolandó egy családterápiában jártas szakember megkeresése. Nagyon eredményes lehet a családállítás. Olyan szakembert is kereshetnek aki ismeri a mediációt.

Amennyiben lehetősége van a kezelőorvosát is bevonhatja. Természetesen előtte beszéljenek erről a következő találkozás alkalmával.

Mindenképpen mérje fel – kérdezzen rá, hogy az Ön problémájának a megoldására van-e lehetőség az adott szakembernél!

Ajánlás:

Könyv

Xavier Amador – Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre!

Net

https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/10713/hiedelmek-a-pszichiatriaban

A család bevonásának jelentőségéről néhány cikk

https://www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/12390/depresszio-es-csaladtagok

http://medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/senki_sem_foglalkozik_a_csalad_traumajaval

http://suicidprevencio.reblog.hu/mentalis-zavarok-es-csalad


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Tisztelt Búrások!

Figyelemmel követjük a topikot, és látjuk, több komoly kérdés is vár megválaszolásra.

A pszichológus számottevő elfoglaltságai közepette még egy kis időt kér, mire válaszol minden kérdésre.

A következőt üzeni:

"Köszönöm a türelmet! A hétvégén elkezdek válaszolni a kérdésekre."

Úgyhogy türelem! Minden kérdés megválaszolásra kerül! Bátran írjatok még további kérdéseket is!

Üdv,

K.

 


Offline
Csatlakozott: 2016 ápr 21

Szőllősi Tibor írta:

Szőllősi Tibor válasza hiszti kérdésére:

Tisztelt hiszti!

Több kórkép hiányosságaihoz tartozik hozzá. Az Ön által leírtakból számomra az derül ki, hogy több sérülés érte, s ezzel nem tud mit kezdeni jelenleg.

Mit tehet magáért? Egyéni terápia. Olyan közösség megkeresése, ahol elfogadják, bátorítják. Próbálja meg megtanulni kezelni a családját, önmagát.

 

Ajánlott irodalom:

Könyv

Bánki György - A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról https://pszichoforyou.hu/a-legnagyszerubb-konyv-a-narcizmusrol/

Mirroring szerepéről

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_541_buda_bela_empatia/ch07s04.html

Kedves Tibor!

Köszönöm a válaszát! Bánki György könyvét már olvastam is. Nagyon sokat segített rajtam, és jobban rálátok a saját viselkedésemre is. Az empátiás készségeimet pedig Erőszakmentes Kommunikáció Tréningen próbálom javítani, az egyéni terápia mellett természetesen. Szomorúan hallom, hogy ez több kórképnél is előfordul. Igyekszem változtatni.


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Kedves tibor!

Az lenne a problémám, hogy nagyon magányos vagyok,és nincsenek barátaim,se barátnőm.mindennapomat otthon töltöm és nem járok el sehova.Nem is dolgozom,mert 4 óránál tovább nem birom.sokszor úgy érzem jobb lenne meghalni,sokat ingadozik a hangulatom.egésznap a gép elött ülök és  zenét hallgatok,és játszom játékokkal,időnként felnézek facebook ra ott néha írok rá másra.De közös témánk velük sincs nagyon.egy unalmas alaknak tartom magam,akivel nem lehet elleni.szedek gyógyszert 5 félét de nemigazán használnak. Cymbalta,Seroquel,Amitrex,Sertraline,Rivotril. Édesanyukámmal élek együtt,nincsenek rokonaim,apukámat meg nem ismerem. ott hagyott mikor megszülettem.Várom már hogy dolgozhassak a rehabforce nál,csak egy megváltozott munkaképességű papíron múlik amit most január végén intézek el. A másik hogy vannak koncentrációs,figyelem zavaraim.Ez ellen mit lehet csinálni? Gondolom a betegségem hozzájárulója,skizofrénia,és kényszerbetegségem van. nem vagyok tünetmentes a gyógyszerekkel,esetleg egy gyógyszer váltás megoldaná a problémát?

Üdvözlettel


Offline
Csatlakozott: 2019 jan 18

Tisztelt Tibor!

Én nem magam miatt, hanem édesapám miatt vagyok itt, őmiatta írok Önnek.

Több helyen is nézegettem a borderline tüneteit, és a legtöbb jellemző is rá, bár ez nyilvánvalóan nem ér fel egy diagnózissal.

Édesapám 64 éves, van felesége, családja; két gyereke (az öcsém, aki 18 és én, a lánya, 21). Alkoholista, de állítása szerint már fél éve nem iszik. Az alkoholizmusának is voltak különféle állomásai, 5-6 éve "csak borozgatott" (napi 2 liter bor), de 4 éve elkezdett masszívan pálinkázni. Ekkor elesett biciklivel, összetörte a kezét, illetve pia hatása alatt betört egy házba is, amiből bíróság lett, majdnem börtön, de megúszta. Több soron is leszokott már az alkoholról, de aztán végül kibukott, hogy ivott mindig is, csak hazudott nekünk. Egyik alkalommal mikor kiderült, hogy iszik, sírt is, és öngyilkossággal fenyegetőzött, hogy nincs értelme az életének, mert mindig csak hazudik anyánknak. Most állítása szerint fél éve tiszta, de szerintem zugivó csak mértékkel.

Emellett a kapcsolata anyánkkal elég viharos. Ha ő hibázik is, anyám a felelős. Soha nem nézi, hogy esetleg valami mégis az ő hibája lehet, mindig más a hülye, bunkó, ostoba. Ő soha (szerinte). A rendőrségi ügyével is szinte henceg, holott nagyon sok pénzbe került az egész, de őt ez nem érdekli, szerinte ennyi "jár neki", ennyit lehet rá költeni. Egy pillanat alatt fel tudja kapni a vizet, és úgy beszélni anyával, mint egy utolsó szeméttel. Sajnos anya mindig meghunyászkodik, nem mer visszaszólni neki. Én ki szoktam állni érte, ha otthon vagyok, akkor csak szó nélkül kisétál a házból. Egyébként kiskorunkban ránk is sokat használta a "semmirekellő patkány" kifejezést.

Persze ezeket ő nem veszi észre, soha meg nem fordul a fejében, hogy ezt nem kellett volna, vagy ő lenne a hibás, esetleg ő bántott másokat. Csak ő lehet a sértett és a tökéletes mintapéldány, mindenki más hülye.

A féltékenysége is egy komoly jellemzője, de nem személyekre féltékeny, hanem pl képes teljesen megsértődni azért, mert édesanyám elmegy a boltba nélküle. Emellett rám is féltékeny, amikor anyámmal csinálunk valami programot, ahová őt érthető okokból nem hívjuk. Na akkor áll a bál. Új szokásunk, hogy anyával elmeyünk edzőterembe. Apa mostanában sokat szól be anyának, hogy anya kövér, fogyjon le. De amióta edzünk, azért szól be, és sértődik meg. Ha egy napot kihagyunk az edzéssel, számon kéri anyámat, hogy mit képzel, miért nem megy.

Ezek mellett ő baromi okosnak érzi magát, közben alig ért valamihez, az utóbbi 20 évben dolgozni sem volt hajlandó. De mindenbe beleköt, mindenkinél jobban tud mindent (még a szakembereknél is jobban). Általa kitalált adatokkal dobálózik, képes a fogorvosának megmondani, hogy mit csináljon, mert biztos nem tudja hogy kell.

Vannak általa idealizált emberek, például öcsém barátnője, vagy a szomszéd, akiket a családja elé helyez, és a tenyerén hordoz, ajándékokat vesz nekik, mindenben segíti őket. Öcsém barátnőjére már-már pedofil módon rá van szállva, kérdezgeti mikor alszik nálunk, stb. Engem (én a lánya vagyok, 21 éves) régóta lenéz, mindig a bukásomat várja. Amikor jogsit csináltam, közölte hogy nem fog sikerülni, amikor barátom lett, mondta, hogy majd úgyis kidob egy hét múlva. Az utóbbi 10 évben egyszer sem dícsért vagy mondott nekem szépeket, hangoztatni is szokta, hogy nincs mi miatt büszke legyen rám. 

Lehetetlen vele együtt élni, én már hozzá se szólok, csak gyűlölettel tekintek rá, alig várom, hogy kimenjen a házból. Anyámat napi szinten bántja, de tettlegességig nem fajult még a dolog, anya pedig sajnálná eghagyni, mert a ház körül sokat segít. Más pozitívum nem nagyon keletkezik abbl, hogy velünk el. Nem hiszem el, hogy csak bunkó lenne, és sok borderline-ra jellemző tulajdonsága van. Nem szeretném gyűlölni őt, próbálok magyarázatot találni a viselkedésére. 

Igazából nem tudom, milyen választ várok, sőt, úgy konkrétan kérdésem sincs, csak annyi, hogy lehet személyiségzavaros, vagy az alkohol teszi tönkre az agyát? Hogy lehet vele élni? Hogy lehetne neki elmondani, hogy forduljon szakemberhez, mikor ő a tudatában sincs annak, hogy mindenki utálja a viselkedése miatt?

Nagyon szépen köszönöm, ha elolvassa a hosszú irományomat. 

Üdvözlettel: Nayeli


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

Üdvözlök mindenkit

A héten váaszolok a kérdésekre. Elnézést a csúszásért, nagyon sok a hozzám forduló.

Köszönöm a megértést!


Online
Csatlakozott: 2018 máj 6

Kedves Tibor

A kérdésem az lenne hogy ugye olyasmi mániákat vonzok be akik úgy kissé ki vannak rekesztve (ha mégsem azzal nel vagyok megelégedve). A történeteimben a kirekesztés a fő téma. Akik olvasták azok szerint a traumáim jelennek meg a történeteimben és a mániáimban. Ugye óvodás korom óta az életem része a kirekesztés. 

Nem sírtam fel születéskor. Lehetett ebből adódóan az hogy gyerekkoromban kb tíz évesen azt mondogattam hogy egy gépben keletkeztem és nincs anyukám? El is akartam hitetni magammal hogy keletkeztem. Öcsémet is belevontam ebbe ő meg csak engem utánzott. Korábban meg csak az volt hogy nincs anyukám, ezt mondogattam. Utána jött a születési dátum letagadása és másikat találtam ki helyette. A mániáim meg sörből jöttek ki. A lényeg az volt hogy ne legyen születés és ne legyen anyukájuk. Ha a születésemről kell beszélni az mindig rossz volt nekem. Mostanra a mániáim születését elképzelem, és érdekel h mikor, hol születtek és melyik kórházban. Ha a sajátomról van szó, hárítok, hallani se akarok róla. A kórház ahol születtem már harmadjára a mániám úgy hogy soha nem feküdtem ott (máshol igen kétszer is mégsem az lett a mániám). Ha ott vagyok, kicsit fura érzés, más kórháznál nincs ez jelen. És el se tudom képzelni mi lenne ha oda feküdnék be vagy oda kellene, tudom h problémát okozna. A másik kórház az nem okozott gondot. Másodjára nőgyógyászaton feküdtem, na az még nagyobb gondot okozott a születési kórházban. Sokszor belegondoltam és nem nagyon akarnék róla hallani. (Tehát ebből a szempontból jó h elköltöztünk korábban). Mániázni viszont szívesen járok oda de a fura érzés meg van. Ezt az érzést nem lehet megmagyarázni, ez mániás érzésekkel társul, ezt se tudom megmagyarázni. És úgy gondolom ez esetben a semmitől. Ember mániánál más, annak legalább értelme is van. Összefüggésben lehet a születésemmel ezekkel?

Még valami. A kaki is volt a mániám gyerekkoromban. Szerettem más kakiját nézni de a sajátomra rá se mertem nézni. Ez már nem így van de a mániáim kakilásáról szeretek fantáziálni és mániás érzésekkel tölt el. A sajátomról utálok beszélni is és titokban szeretek elmenni hogy senki ne tudja és csak otthon. Erre a traumára is emlékszem, bilire szoktatás alatt történt. Csak pisilni akartam és megláttam váratlanul a kakit és nagyon megijedtem. Nem tudom hogy alakulhatott ki. És gyerekkoromban visszatartottam mindig, nem akartam elmenni, úgy általános iskola végéig is eltartott ez. 

Lehetséges hogy a traumák a mániáimban jelennek meg, ott fejeződnek ki? Hogyan lehetne ezeket feldolgozni? 


Offline
Csatlakozott: 2019 jan 13

Üdvözlöm.

 

Már sokadjára történik meg hogy elhatározom hogy leszokok a pornóról.

Egyszerűen úgy érzem mindent csak megnehezít az életemben.

 

Rossz a közérzetem, nem tudok maszturbálás nélkül elélvezni. Van hogy fáj ha naponta többször is kielégítem magam.

 

15 éves korom óta maszturbálok rendszeresen. Heti 3-4 alkalommal. Először csak pornómagazinokra, aztán filmekre.

 

Az első pár alkalom nagyszerű volt, de sokszor éreztem hogy rossz a mit teszek.

Volt hogy megnyugtatott, de aztán erőtlennek érzetem magam. Nem kívántam a partnereimet. Mindig azok a nők jutottak eszembe és kerestem az azokhoz hasonlóakat.

 

Aztán 20-25 éves koromra ez rosszabb lett. Anál mániás lettem és minden lánytól elvártam, hogy oda tehessem.

 

Ekkor már esett jól a maszturbálás sem. Sokszor fájt is ha sokat csináltam.

 

Nagyon sokszor próbáltam abbahagyni. A leghosszabb idő 3 hét volt. Minden pornót eltávolítottam a közelemből. Kitöröltem a weboldalakat, a cd-ket összetörtem.

Viszont egy pár hét után bevillantak azok a képek amiket láttam a filmeken. Kísértett minden nap. Főleg amikor egyedül voltam.

Akkor volt a legnehezebb legyőznöm a kényszert. Mindig megadtam magam, mert nem bírtam tovább.

Megkívántam olyan nőket akiket előtte sosem. Ha nem elégítem ki magam megbolondulok.

 

Az is hozzátesz a dologhoz hogy látom milyen gusztustalan a pornó. Hogy azzal hogy nézem ezeket a filmeket azzal támogatom a pornóipart ami életeket tesz tönkre. Fiatal lányok adják oda a testüket és hagyják megalázni magukat hogy én élvezhessek egy pár percet. Ezt nem akarom.

 

Most újra elkezdtem, el akarom felejteni a pornót.

Az oka az hogy nem tudok koncentrálni az életemre. Mindig az jut eszembe hogy kell a pornó és alig várom hogy csinálhassam.

 

Egy hete már nem csinálom. Megint kitöröltem az összes videót és képet. De most mindenhonnan. Semmi nem maradt!

Egyenlőre jobban érzem magam és több az energiám, tisztább a fejem.

Szeretném ha nem lenne közöm a pornóhoz és végre úgy szeretkezhetnék a feleségemmel mint már egészséges emberek.

 

De tudom hogy a neheze most jön. Az elvonási tünetek hamarosan meg fognak találni. Igyekszem felkészülni.

 



Offline
Csatlakozott: 2019 jan 4

Kedves Tibor!

A férjem nagyon megsínyli a hangulatingadozásaimat. Nem érti. Hiába mondom el neki, hogy amikor vigyorogva elkezdek zokogni, csak hagyjon békét pár percre, vigye el a gyereket másik szobába, és ha lenyugodtam, jönni fogok. Csak kérdezgeti, hogy miabaj miabaj miabaj, mert azt hiszi, ő rontott el valamit, amitől (ön) agresszív leszek, nem segít. Van olyan könyv, cikk, előadás, bármi, ami plasztikusan szemlélteti, és elmagyarázza, hogy a hangulatingadozásomnak nem ő az oka? Nem akarom, hogy magát okolja, de nem érti. Előre is köszönöm! 


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 22

Kedves Tibor!

Köszönöm szèpen megkaptam a választ Smile

Elnèzèst a kifakadásèrt mindenkitől. Nem akartam itt lopni az èrtèkes pszichológus időt... Már jobban vagyok...

Igazából ez hiányzott. (Objektív visszajelzès) Mert orvos csak úgy lett volna elèrhető, ha befekszek a kórházba.  

Most átszervezem a dolgokat könnyebbé ès (többek közt) ragaszkodni fogok a rendszeres kontrollhoz (Itt nem nagyon volt). Lènyeg, hogy nincs kèrdèsem... Orvossal megbeszèltem (smsben), hogy másfèlszer annyi gyógyszert szedek, ami egyèbkèt a minimális enyhe tünetekkel (15 mg arispa). Most remèlem nem felejtek el nèha pihenni...

Köszönöm mègegyszer!


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

Szőllősi Tibor válasza Patandzsali kérdése:

Tisztelt Patandzsali!

Most bajban vagyok. Mire is kellene válaszolnom?

Amit leszűrtem, hogy párkapcsolati, munkahelyi, életszervezési gondjai vannak. Küzd a paranoiával, a depresszióval, a mániával. Ehhez járul hozzá, hogy rokkant – amennyiben jól értelmezem. Amit leír, ahogy leírja, nekem kissé zavaros. Ugrál, kapkod, nehezen követhető számomra.

Mindezek mögött azt feltételezem, hogy az életét igyekszik rendbe rakni, de rengeteg nehezítő "tényező" van Ön körül folyamatosan. Ezt a megterhelést már nehezen tudja elviselni. Igen ez okozhatja a paranoia felerősödését.

Kap-e valamilyen rendszeres objektív visszajelzést állapotáról valahonnan?

Megkérném, hogy legyen szíves konkrétabban tegye már fel újra a kérdéseit!

Köszönöm!

Ajánlott irodalom:

http://lelkiegeszseg.antsz.hu/portal/Tartalmak/Tudastar/Onsegito-lehetosegek/Az-onsegites-szerepe-a-lelki-egeszseg-teruleten

 

 

Szőllősi Tibor válasza Kiscsillag kérdésére:

Tisztelt Kiscsillag!

A reakcióit mindenképpen beszélje meg a terapeutájával. Ez a reakciója több minden lehet . Az értelmezését mindenképpen meg kell tenniük. Elképzelhető, hogy az aznapi történések miatt képtelen volt elmélyülni. Ez normális lereagálása a történéseknek. Sokszor túlgondolják a klienseim a viselkedésüket, miközben az egy normális reakció is lehet. Az, hogy ezt Ön miként értelmezte, már érdekesebb.

Nem mondanám kényszergondolatnak, bár válhat azzá. Érdekesebb, hogy miért fél mindettől - akaratom ellenére rúgni kezdek.

Módosítja mindezt, ha van valamilyen pszichés probléma a háttérben- félelem fóbia, kényszer, stb, ami által ez a reakciója is értelmezhetővé válna.

 

Ajánlott irodalom:

http://tmkozpont.hu/a-stressz-biologiaja/

 

A Krízissel kapcsolatos kérdésére, később válaszolnék.

 

Szőllősi Tibor válasza hiszti kérdésére:

Tisztelt hiszti!

Több kórkép hiányosságaihoz tartozik hozzá. Az Ön által leírtakból számomra az derül ki, hogy több sérülés érte, s ezzel nem tud mit kezdeni jelenleg.

Mit tehet magáért? Egyéni terápia. Olyan közösség megkeresése, ahol elfogadják, bátorítják. Próbálja meg megtanulni kezelni a családját, önmagát.

 

Ajánlott irodalom:

Könyv

Bánki György - A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról https://pszichoforyou.hu/a-legnagyszerubb-konyv-a-narcizmusrol/

Net

http://nemvagyegyedul.com/blog/

http://tulelesnarcisztikusbantalmazaskor.blogspot.com/2017/02/hogyan-banjunk-egy-narcisztikussal.html

https://nuus.hu/eletmod/lelek/0720/igy-tudsz-a-narcisztikus-csaladtag-nyelven-megszolalni-hogy-tulelj/

http://ujegyensuly.hu/kapcsolatok/innen-tudhatod-hogy-nagyon-beteg-narcisztikus-csaladban-nottel-fel

Mirroring szerepéről

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_541_buda_bela_empatia/ch07s04.html

 


Offline
Csatlakozott: 2019 jan 1

...


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 22

Kedves Tibor! Èn mèg nem kaptam választ.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Kedves Tibor!

Meditációt tanultam (MBCT - mindfulness) 8 hetes csoportos tanfolyamon.

Autogén tréninget terapomnál tanulom (egyéniben, az óra elején v végén).

Az egyik meditációs alkalomra erősem felzaklatott érzelmi állapotban érkeztem kb 10 perces késéssel  Dühös voltam és erős szorongást éreztem, felkavarodott egy friss traumatikus (szexuális zaklatás) èlményem.

A meditációba csatlakoztam, de nagyon pörögtek a gondolataim. 10 perc után már nem tudtam eldönteni, hogy csak a gondolataim pörögtek v hangosan beszéltem közben. (valószìnűleg nem beszéltem) Ettől még erősebb szorongást éreztem és kinyitottam a szemem. Innentől fogva nyitott szemmel ültem és nem próbáltam meditálni. Csak arra törekedtem, h csendben üljek. Ezután is végig attól fèltem, h akaratom ellenére beszélni kezdek.

Ez mi volt? Kényszergondolat vagy pszichotikus tünet? Valami más?

Hasonló már korábban is volt meditáció közben és AT gyakorlásnál is, de csak akkor amikor nem otthon, egyedül relaxáltam v meditáltam. Relaxációnál a terapnál időnként attól felek, h akaratom ellenére rúgni kezdek (nem mást, a levegőbe). 

Ez kényszergondolat? Ha nem, akkor mi? 

Köszönöm

Utóirat sorstársaknak!

Ha valakinek van ötlete, Kiscsillag üzenője topikban vagy priviben várom a választ. 


Offline
Csatlakozott: 2016 ápr 21

Kedves Tibor!

A terápiákon használatos tükrözésről (mirroring) szeretnék érdeklődni, hogy hogyan lehet elsajátítani ezt a technikát. Olyan családban nőttem fel, ahol teljesen fagyos a hangulat. Nem hogy tükrözés nincs, de még egy együttérző szó sem, sőt megharagszanak, ha egy problémát meg szeretnék velük osztani. A terápián vettem észre, hogy amikor a pszichológusom együttérző arckifejezést mutat, akkor azonnal elsírom magam. Ekkor jöttem rá, hogy az én családomban ez egy nagyon nagy probléma, és elkezdtem saját magam is megfigyelni. Azt vettem észre, hogy sajnos én sem tudom hogyan kell csinálni, pedig együttérzek. Sőt azt is észre vettem, hogy szabályosan félek együttérző arcot mutatni, nehogy gyengének tűnjek. Nehogy megtudják rólam, hogy vannak érzéseim, mert megszégyenülhetek. (Elkerülő személyiségzavarom van, egy kis sérülékeny narcizmusom, és narcisztikus szüleim.) Esetleg tudna ajánlani erről szóló könyvet, akár szakmai irodalmat?


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Kedves Tibor!

A krízisben lévők támogatásával kapcsolatos kérdésemre nem kaptam választ. Nem kifelejtett, még nem jutott el odáig. 


Online
Csatlakozott: 2018 máj 6

Köszönöm szépen!


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

Elkezdem a kérdések megválaszolását. Kis türelmet kérek azoktól, akinkek még nem válaszoltam. Szeretnék egy olyat kérni tőletek, hogy akinek nem válaszoltam a kérdésére, az jelezze már. Egyszer történt egy technikai szünet, s így több dolog törlődött a rendszerből :( 

Köszönettel venném, ha kapnék visszajelzést a válaszokra. Amennyiben valami nem érthető, kevésbé fejtettem ki, mindenképpen jelezzétek vissza számomra. 

Köszönöm!

 

Szőllősi Tibor válasza Anonymous kérdére:

Tisztelt Anonymous!

Mi pontosan a kórkép, amivel diagnosztizálták?

A remisszió lehet:

  • teljes

  • spontán

  • komplett

  • relapszus remisszió

  • jelenleg remisszióban

Ezért nem mindegy, hogy pontosan mi is történik, zajlik jelenleg. Ahhoz, hogy lehessen értelmezni a remisszió aktuális jelentését jelenlegi állapotában, pontosabb meghatározásra lenne szükség. Az Ön által leírtakat úgy értelmezem, hogy nem tudja pontosan mi is történik. 3 hetente 3 napig valószínűleg tünetmentes, de azt nem tudja, hogy mindez minek az eredménye. Ami biztos, hogy ekkor állapotváltozás áll be. A gyógyszeres terápiáján kívül kap-e pszichológustól megsegítést?

A kérdésére csak azt tudom válaszolni, hogy mindenképpen beszélje arról a pszichiáterével, hogy mik a kilátásai, a lehetőségei, miként értelmezze a történteket.

A remisszió meghatározásairól bővebben itt olvashat: https://www.hazipatika.com/szakkifejezesek/remisszio/935

https://esem.hu/szotar/remisszio/

https://idegen-szavak.hu/remisszi%C3%B3

Több értelmezési lehetőséget kap, amint beírja a keresőjébe: dsmiv remisszó

Mindezeket elolvasva elhiszem, hogy még értelmezhetetlenebbé válik a remisszió. Ezért fontos, a pontos értelmezéshez tudni nagyon sok egyéb információt még. 

Talán érdemes lenne egy pszichológus kollégával is felvennie a kapcsolatot ez ügyben. A két szakember együttes segítségével nagyobb az esélye mindarra, hogy elérje a vágyott állapotot végre.

 

Szőllősi Tibor válasza Krisztián kérdésére:

Tisztelt Krisztián!

A depressziója kezelésébe vonjon be egy pszichológust is! A több éve fenálló depresszió kezelése egyrészről gyógyszeresen állapot stabilizálás, másrészról kimondottan depresszióa kidolgozott terápiából áll. A terápia hossza a súlyosság fokától függöen 1-2,5 év is lehet. Többen élnek csak gyógyszeres segítséggel. Ami önmagában kielégítönek túnik, de csupán mankó az élethez. Szükséges a plusz terápia - pszichológus segítsége, és az önsegítés is. Egy bizonyos szint alatta egyedül a depresszió nem leküzdhető! Furfangos bestia!

Ezen a linken több információt kaphat: https://ifightdepression.com/hu/

Krízis esetén kérjen azonnal segítséget:

Telefonon a 116-123 szám,

Online - https://www.bura.hu/forum/segits-segitek/krizis-ongyilkossagi-sza

 

Szőllősi Tibor válasza Linzer kérdésre:

Tisztelt Linzer!

Arról, hogy mi számít hivatalos diagnózisnak, mi a diagnózisalkotás menete, már korábban írtam ezen a felületen Kleo kérdésére. A leírtak alapján egy teljesen más kórkép merült fel bennem is. Leírta, hogy a Vadaskertbe nem vitték el anno. Ez szerintem nagy felelőtlenség volt akkoriban. Mindenképpen javasolnám, hogy diagnosztizálássá magát újra. Mindenképpen kérje ki egy klinikai szakpszichológus véleményét!

A SOTE Mindennapi kapcsolataink csoportjáról nem sok mindent tudok. Mindenképpen előrelépés lenne az Ön számára. Elképzelhetőnek tartom, hogy ott válaszokat kaphat a kérdéseire is. Merjen bátran előhozakodni a problémájával, kérjen szakszerű segítséget!

Kérem ezeket olvassa már el. Fenntartással értelmezze! https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/4082/asperger-szindroma


 

 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2019 jan 1

..


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 22

Kedves Tibor!

Több mint egy éve dolgozok egy bizonyos munkahelyen, ami nagy fizikai és mentális terheléssel jár. Rokkantan volt, hogy egy nap 12 órát és örültem, ha csak 8-at kellett (elismerem, hogy nem vagyok elég ügyes, de ha elég makacs vagyok már vagyok ott).  Mivel a munka jellege olyan, hogy nem csinálják meg helyettem, vagy ha mégis, akkor érzékeltetik, hogy Én egy egy ügyetlen szardarab vagyok, ezért túlórázok, betegen dolgozok stb... 1-3 havonta patalogiás szintű kimerültséggel küzdök, már egy ideje.

Itt kitérnék arra, hogy voltam pszihotikus. Paranoid skizofrénia diagnózissal. Most bipoláris affektív zavar a diagom és nagyon kevés gyógyszert szedek (arrispa 10 mg). Most (sőt már 4 éve) ilyen jellegű tünetek nem jöttek elő (pszihózis).

Eközben egyedül éltem (lakótársal), de gyakorlatilag egyedül. Magamról gondoskodtam nagyjából. Sok dolog érdekel, mint a weblapok készítése, fellővése (még elég amatőr szinten)
Most egy kertészeti sulit akarok kezdeni. Szeretek jógázni. Harcművészetet szeretnék tanulni (voltam is edzésen), de ennyi munka mellett nem fér bele ennyi minden.
(Főzni már luxus.. Meg minek, ha este érek haza... Főtételt ritkán ettem). Orvos alig látott. Szerencsére volt humánus, megértő társaságom, aki
ért az emberekhez. Eközben azért is Én vagyok a bűnös hogy mindenbe csak belekezdek... Amikor időm nincs. De próbálok kitörni. Így hajszolom túl magam.
Ha nem rohantam valahova, akkor a gép elött ültem vagy az xbox elött ültem (hiba volt, most már böcsen akarom felhasználni a TV, monitor elötti időt, mert szabályosan "leszívja az agyam")

Úgy döntöttem, hogy vissza költözök egy időre anyuhoz, de emiatt pár családtag és barát is megítélően vagy megvető hangnemmel szól vagy/és próbál visszatartani. Nem tudom, hogy
kire hallgassak... Ha magamra hallgatok hazajövök. Vannak humánusabb barátaim és vannak akiket már-már machivellistának látok (közben persze
arra gondolok, hogy milyen paranoiás vagyok). (igazi)Szeretetteljes-humánusnak tartott barátaim, akire a manipulatívnak látott
(most akkor paranoiás vagyok vagy mi?) családtagjaim/barátaim uszítanak néha teljes szabad dötést engednek nekem (Tulajdonképpen Én azt láttam, hogy 
kb soha semmibe nem szóltak bele csak ha kértem. Egyszerűen szerettek). A machivellista haverom meg mindenféle negatív jövőképet fest (érdemes tudni,
hogy neki kimondottan jó, ha Én ott vagyok anyagi szempontból), meg elmond mindennek. Az egész viselkedése meg amit mond teljesen paradox. (Paranoiás vagyok?)

Nem is tudom miért írom ezt le. Talán segítséget várok eldönteni, hogy kiben bízhatok...

Megfelelő a hozzáállásom,

-hogy önálló emberként akarok létezni, aki maga éli az életét és szeretik, nem irányítgatják mások a maguk javára? 
 (Igazából mind1 kinek a javára, egyszerüen azt látom, hogy ha ilyenekre hallgatok csak mélyebb a gödörbe kerülök)
-hogy nem akarom tovább hajszolni magam feleslegesen, amikor máshol könnyebben menne több lehetőséggel (nagy kert, szép falu ahol jó sétálni stb..) és nagyobb biztonságban?
-mármár arra gondolok, hogy megszakítom a kapcsolatot ezzel az emberrel, aki kimondottan úgy tekint rám, mint aki jobban tudja mi a jó nekem, és elmond minden szarnak heti szinten? (Utána általában el is hiszem, hisz a szar honnan tudja mi jó neki? más okosabb)
 (Érdekességképp jegyzem meg, hogy Ő úgy gondolja, hogy több fogalma van a szeretetről, mert családja, gyerekei vannak. Többször mondta, hogy szeret. Én azt hiszem tudom mit hív annak)
 (PARANOIÁS VAGYOK????)
-szeretnék minél humánusabb lenni és ugyanilyen emberekkel körülvenni magam?
-szeretnék szeretni és szeretve lenni és nem seggfejekkel körülvenni magam... Azt hiszem ennyit megérdemlek. Meg hogy ne kínok kínját kelljen megélnem ahoz, hogy azt csinálhassam, amit szeretek.
-azért szeretnék dolgozni, hogy éljek és nem fordítva

Átértékeltem közben már a falumban, ahol felnőttem az embereket, meg a régi barátaim... Nyitottabb is lettem, nem vagyok depressziós (nem vagyok agyon gyógyszerezve, mondjuk lehet most meg inkább kevés)
Jól érzem magam már itt is... Itt is van jógacsoportom... Itt nekem már jobb lesz... Apám nem él.. Anyám nem egy társasági lény aki jó emberismerő lenne, de legalább nem szól bele a dolgaimba. Kezd kialakulni az is hogy beütemezem azt, hogy megcsináljam amit kér. Konkrétan utálom, ha mint a gyerekek azonnal akar valamit. Inkább megkérdezem többször egy nap, hogy kell-e valami. Ez szerintem így jól fog működni.

Most tényleg úgy nézek ki mint aki (jogi szóval) cselekvőképtelen? Annyiban igen, hogy valaki néha rám szólhatna, hogy pihenjek mielött még megint falnak megyek... De ez egy napi rutinnal megoldható lesz, ha egyeltalán ki tudom számolni mikor érek haza... Meg ami fontosabb, hogy időben hazaérek. Szivesen látom bármely meglátását, ha van, a leírtak alapján... Nekem még van pár érvem,a mit másnak mondtam..
Nagyon átgondoltam, de ha nincsenek érveim, az baj... Ha vannak akkor meg nem érdekli azt a bizonyos emberkét... Sőt fel van háborodva... Egyébként tudok róla jót is mondani, de lassan ott tartok, hogy nem érdekel milyen jókat nevetünk néha együtt stb... Ez nekem többet árt mint használ, amikor minél jobban szeretném ismerni/becsülni magam és lelkiismeretesen magamhoz hűen élni.

Egyébként nagyon nem szorongok. Frusztráció/feszültség/türelmetlenség hullámokban tör rám, általába ha csinálni kell valamit, vagy nem rutinfeladat elött állok, akkor főleg nehéz...

Üdv:

Patandzsali 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Kedves Tibor!

Mit tegyünk, ha vki krízisállapotban van, öngyilkossági szándékot jelez itt a krízis topikban? Mit mondjunk, tegyünk és mit ne? (Nekem nem Búrás ismerősöm is van, ő telefonon vagy facen szokta jelezni, h öngyilkossági szándéka van)

Nagyon aggódunk, sokszor tehetetlennek érezzük magunkat. 

Amit szoktunk javasolni:

1. Kérjük, hogy beszéljen a problémájáról, mi az, ami miatt szeretne meghalni. Ha elmondja, próbálunk erről beszélni vele.

2. Bíztatjuk, hogy tartson ki, aggodalmunkat kifejezzük.

3. Ha nem jár orvoshoz vagy terápiára, szakember felkeresését javasoljuk.

4. Segélyhívó számát megadjuk, végső esetben az orvosi ügyeletet, Péterffy krízis ambulanciát, mentő kihívását (ha nem tud kh-ba menni) javasoljuk.

5. Felhívjuk a figyelmét, hogy ha nem sikerül, túléli, a jelenleginél is rosszabb helyzetbe/állapotba kerülhet.

Sajnos többször jártam úgy, h a kríziselő nem lett jobban, de már nem tudtam az oldalon maradni, írni neki és más sem volt, aki segíteni tudott volna. Ilyen esetben hogyan "hagyjam ott"? 

Néha, egy-egy keményebb hangvételű hozzászólás is érkezik, esetleg bántó/sértő. Ilyenkor is gondban vagyok, hogy rászóljak v moderáljam. (modetátor vagyok). Bár lehet ezt nem Önnel, hanem Eszterrel v a többi modival érdemes egyeztetni...

Köszönöm


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

A kérdésekre a jövő hét folyamán fogok válaszolni. 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Anonymous kérdése:

 

Szóval az lenne a kérdésem,hogy egy remisszió meddig tart? Mert nekem szerintem az van tünetmetntes vagyok , nem szorongok stb.a gyógyszerek okozzák? Meddig tart ez az állapot? általában nálam 3 napig szokott,3 hetente előjön ez az időszak de én azt szeretném hogy mindig meglegyen,mert igy tudnék dolgozni akár 8 órában is.

 

 

 

 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 dec 18

Jónapot

már évek óta küzdök mély depresszióval, és az utóbbi hónapokban egyre súlyosabb magányérzet, depresszió, és állandóan csak arra lyukadok ki hogy meg kellene halnom. Nem tudom már mitévő legyek, járok pszichiáterhez de a gyógyszerek sem segítenek semmit szinte. 


Online
Csatlakozott: 2018 máj 6

Kedves Tibor!

Először is meg szeretném kérdezni, mi számit hivatalos diagnózisnak, mert már ennyi diagnózisom volt életem során: Kényszerbetegség, Paranoia (deluziv zavar), Szorongás és Skizoaffektiv zavar (a kényszerbetegség végig kisérte az életemet, a következő kettő 2015-ben jött hozzá, illetve az utolsó 2017-ben lett egy másik orvos által és az összes többit már lehagyta, az az orvos csak egyszer látott, de ugyanazon a helyen volt, ahová eddig jártam és mindössze csak egy kórházban fordultam meg, és csak ambulánsan). 

A pszichológos emlitett személyiségzavart is, illetve a régi orvosom is, csak nem irta rá, mert az is csak feltételezés, illetve kezdődő skizofrénia. Nos, igazából ezekkel a tünetekkel úgy is mondhatjuk, hogy születtem. A következők vannak jelen az életemben jelenleg is.

- Beilleszkedési zavarok, minden közösségben ki voltam rekesztve. Anyám elmondása szerint viselkedési zavarok már az óvodában elkezdődtek. Azt mondja, hogy amikor segiteni akartam, akkor szétdobáltam mindent és megkérdezték, miért tettem én meg mondtam, hogy segiteni akartam. Még egy példa erre, hogy mikor simogatni akartam, akkor simogatás helyett verés lett. Talán ebból fakad a jelenlegi probléma is (ezeket már nem keverem össze). Példa: amikor nem félek, azt feltételezik rólam, hogy félem, amikor akár jó kedvem is van, azt gondolják, hogy szomorú vagyok. Amikor komoly vagyok, akkor is szomorúnak itélnek. Mikor semmi bajom, van, hogy idegesnek gondolnak, ezek állandóan előjönnek gyerekkorom óta és nem tudom, hogy miért. Nem értem a viccet se, gyerekkoromban támadásnak vettem őket, most már nem, de akkor se tudom eldönteni, hogy vicc akart lenni vagy gúnyolódás. Ebből is akadtak már konfliktusok. Ha valami vicc akkor se tartom annak, de amiken gyerekként megsértődtem, azok közül sok olyan van, amiket már fel se veszek mostanra. 

- Kényszerbetegséget állapitottak meg a mániáim miatt. Napirendjeim vannak ritáélakkal, gyerekkorom óta. Jelenleg 7-kor megyek fürdeni este, ha ebben akadályozzák, ideges leszek, régebben balhét is csaptam érte, most már visszafolytom, de fel tud bosszantani nagyon. Több ilyen rituálé is van az életemben, gyerekkorom óta, tehát ezt se lehet meghatározni, mikor kezdődött, és hogyan. Kisgyerekként csak egy sarokban tudtam enni nagymamámnál aki akkor a szomszédban lakott, ha késő este éhes voltam és mamám aludt, fel kellett kelteni, különben ment a hiszti. A saját házunkban csak ugyanott ültem és fogtam a függönyt. Ezek is már enyhültek, de az megmaradt, hogy mindig ugyanott eszem, ugyanott szeretnék ülni, ha mondjuk tesómékhoz megyünk. Ha elfoglalják, addig erősködöm, mig át nem ülnek a másik helyre. A buszon is van egy megszokott helyem, ha épp foglalt, nem leszek már ideges, de amikor a szemem láttára foglalják be, kicsit felbosszant, bár nagy ügyet már nem csinálok belőle. Mindig van egy téma, ami nagyon érdekel, akkor szinte csak azzal foglalkozom és csak azokról beszélek szinte, és jó sokat tudok róluk, nem lehet leállitani. Régebben az iskolában mivel nem tudtam, hogy kell beilleszkedni és én is akartam barátokat, ezeket kezdtem el mondani. Emiatt ki lettem mindenhol közösitve. Ez csak pár példa, rengeteg ilyenem van. Általában focistákkal szoktam foglalkozni, de voltak más témák is. És nem úgy foglalkozom velük, mint a többség, akik rajonganak, nekem más. Minden kis apró részletet megfigyelek, amik mások szerint már betegesek, elemzést irok róluk. Fel tudom sorolni az összes mániámat sorban, dátummal együtt, illetve mindegyikük születésnapját. Ezeket akarták gyógyszerrel eltüntetni 2015-ben és 2016-ban, mikor én ezeket élvezem, és ezzel érzem hogy önmagam lehetek és igen, ez vagyok én. 

-Még érdemes megemlitenem, hogy születésemkor nem sirtam fel, sokak szerint ez is közrejátszhatott, hogy beteg vagyok, illetve 4 évesen beszéltem először, előtte saját szótáram volt, minden szóra egy-egy halandzsa volt. Amiben még eltértem a tesóimtól, hogy céltalanul fel-alá járkáltam az udvaron, és ezt mindenki élvezte, becenevet is adtak (kis masirozó), meg hangyákat figyeltem meg, és még a cigi is volt a mániám, kiakartam őket belezni és eltaposni. Gátlástalanul odamentem idegenekhez az utcán, hogy dobják el a cigit, hogy eltapossam. Érdekelt nagyon a belseje és élvezet volt kibelezni. Bár ma már nem csinálom, de még mindig szeretek rátaposni a cigikre, amik nincsenek eltaposva. Felnőttként csináltam olyat, hogy egy üvegbe kukacokat gyűjtöttem és figyeltem, mit csinálnak. Sajnos hajlamos vagyok ilyen marhaságra, de visszafogom magam. Állandóan kiközösitve éreztem magam, mikor épp nem velem foglalkoztam, közéjük furakodtam, ma már nem csinálom, de olykor rám jön, de akkor visszanyomom. Inkább megvárom, mig befejezik, aztán mondom el, de hajlamos vagyok arra, hogy egész más témával jövök, le is szólnak, meg hogy tapintatlan vagyok. 

Problémám van a mai napig azzal, mikor vendégségbe megyünk, ezért olykor felkészitenek, hogy mit szabad, mit nem, ezt igyekszem betartani, egy esküvő után (rokoni), megdicsértek, milyen jól viselkedtem és már felnőtt voltam. Hónapokig mondogatták mit lehet és mit nem, mit kell csinálni. Lényeg, hogy a viselkedéssel baj szokott lenni, mert sokszor nem tudom mi a jó, mit szabad még. 

-Tanulással nem volt probléma, ha leültem volna mindig tanulni, akár kitűnő is lehettem volna (kivéve matekból), de még a lustaság mellett se voltak rossz eredményeim. Meg szoktam jegyezni ilyen számokat is, gyerekként szálloda szobákat, amiket a többiek nem és mindig kikérdeztek. Mondtak egy helyet én meg mondam a szálloda szobát. Van, mikor kiesett egy-egy (ritkán volt), de akkor is megtehettem volna, hogy hazudok, mert úgysem tudják, de mindig bevallottam. Aztán különböző focisták szülinapjai, olyanok is akik nem voltak a mániáim,  na meg az egész osztályét, végig kérdeztem őket, de a naplóba is belesegettem, és a horoszkójukat is tudom. Elég mondani egy dátumot, már tudom melyik horoszkóp az, az is volt a mániám. Bár ma már szálloda szobákat nem jegyzek meg (alig utazom már), inkább dátumokat, szülinapokat. Azért irom le, mert rá szoktak csodálkozni, ez nem általános. Sokáig éltem abban a hitben, hogy ez természetes. És tényleg, ezt nem is gondolnám betegségnek, örülök is neki, hogy megjegyzem ezeket (még akkor is, ha nem akarom). Sokak szerint értelmetlen.

-A munka világában nem találom a helyem, hiába van 3 OKJ szakmám és hiába vizsgáztam belőlük 4-5-re, nem tudok dolgozni bennük, mert rossz volt a választás. Nem emberekkel kéne foglalkoznom, ezek meg pont olyan szakmák. Sokszor már azért mentem tanulni, mert nem birom a munka világát, börtönben érzem magam, gyomorgörcsöt okoz állandóan (ám a legtöbbször ők küldenek el egy bizonyos idő után). Sokszor nem jövök rá az okára. Most is iskolába járok és van egy takaritás, ahová akkor megyek, amikor akarok de az nem sok. Ja és egyedül vagyok és március óta vagyok ott, ez már nagy szó nálam. (9 hónapja már). Emiatt sokszor érzem úgy, hogy nincs pénzem és spórolok, mint az állat. Ja és otthon lakom.

-Aszex vagyok, nincs és nem is volt soha pasim, az érintkezést is utálom, gyerekként se viselktem el, ha puszilkodtak vagy ha megakartak ölelni. Nincs baráti társaságom se, otthon ülök állandóan, amikor szabadidőm van. Kissé frusztrál, de belegondolok abba is, hogy nem érezném magam jól úgysem ilyen társaságokban, pont az ilyenek miatt, amiket elmondtam. A gépen szoktam chatelni emberekkel, azokra is megvan az időpont, amikor gépezek. 

-A változásokat nehezen tűröm. Sokszor vannak dührohamaim, manapság már inkább elnyomom, csak ne legyen feszültség és veszekedés. Gyerekkorom óta, de akkor nem fogtam vissza magam. Volt tévénézési rend is, kedvenc meséim, amiket állandóan megnéztem mindennap (ugyanazokat).

-2-3 évesen telerajzoltam a falat a házban és ugyanazt a figurát, az ismétlődött egyfolytában és csak az volt a falon. Az ismétlődések most is jelen vannak az életemben, a monoton munkákat szeretem, amiktől más kiborulna, és az aprólékos munkákat, a rajzaim is aprólékosak, azonos mintákkal van tele a lap, egyik tesóm ki is akad, mikor ránéz, annyira nem birja elviselni és sokan nem értik, hogy van ehhez türelmem. Ez se általános. Sokan mondják, hogy más vagyok mint a többiek, emiatt is vagyok kirekesztett mindenhol (még itt is). És nem tudom, mitől van ez, mert ezek a felsorolt betegségek is csak fiatal felnőttkorban kezdődik, esetleg tinikor végén. De nekem születésemtől szinte ez van, nem is tudom, milyen másnak lenni.

-2015-ben volt más probléma is, de közel sem azok, amiket leirtam, sose hallucináltam, mindig tudtam mi a valóság, és mi a fantázia, képzelet. Nem volt ezzel gond. Antipszichotikumokat adtak, amiktől csak rosszabbul lettem és személyiség torzulást okozott. Amikor abbahagytam, visszanyertem önmagam. Nem vagyok hajlandó szedni. 2016 vége óta nincs pszichiáterem, sőt tiz évig nem is volt 2005 és 2015 között. A probléma miatt mentem 2015-ben, ami már nem aktuális, 2005-ben az iskola küldött ott továbbküldtek a Vadaskertbe ahová már nem vittek el. 2015-ben meg már felnőtt rendelésre jártam. Hangulatzavarokat is emlitettek, általában ez egyenlitett (bár a gyógyszerek csináltak nekem szélsőséges hangulatzagarokat), de amikor felidegesit valami, na akkor tombolás van, utána megnyugszom (elég ritkán tombolok). Tehát kb úgy változik a hangulatom, ahogy a legtöbb embernek szokott, nincs ilyen problémám se. 

-A tárgyak iránti szeretetem is erős, ez se általános és nem érti senki. Nem értem az egészet és ezeket a diagnózisokat se, talán még a kényszerbetegséget, de azzal se tudok úgy nagyon azonosulni, mert őket idegesiti, mig én szeretem ezeket a napirendeket, mániákat, ismétlődéseket stb. 

-Jelentkeztem a Sote nappali kórházába, a mindennapi kapcsolataink csoportba felvettek. Mire lehet ott számitani? Február elején megyek. Ezek milyen betegségbe sorolhatóak be? (sokszor azt érzem, nem is betegség, sőt én 2015 előtt nem is tartottam magam annak, de a rokonságban páran belém akarták beszélni és orvoshoz küldeni, sikerült is elérniük és akkor meg már minden szart bebeszéltem magamnak). Ha beteg vagyok akkor megnyugodnék, igy nem, mert nem tudom, hogy mi ez. 

Köszönöm a válaszát. Ezt még lehetne sorolni, még a problémám az, hogy nem látom át a lényeget, minden részleten fennakadok. Ha nem irok le mindent, hiányosnak érzem. Irásban sokkal jobban kommunikálok, mint szóban. Ha hosszan kell beszélnem, izgulok, és akkor nem az emberre nézek, hanem mindenhová, csak rá nem. Többször rám szóltak már, hogy a szemébe nézzek, ne el a fenébe, de leginkább hosszú beszédnél fordul ez elő. A szembe nem szeretek nézni, de sokszor magamra erőltetem. Még a szorongással tudok még azonosulni, sok helyzet okoz nekem gyomorgörcsöt, de egyszerűen muszáj őket megcsinálni. Sok feladattal meg se tudok birkózni.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Szőllősi Tibor írta:

Szőllősi Tibor válasza PhilC kérdésére:

 

Tisztelt PhilC!

Nagyon kimerítően írta le a problémáját, tehetetlenségét. Mit tegyen? A leírtak alapján, nekem ez egy már régen folyó játszmának tűnik. Nagyon sok kisebb játszmával fűszerezve. Mindenképpen az is kiderül, hogy ”jól szórakoznak közben”. Egészen tanulságos a története. Érzelmi zsarolás, tehetetlenség, függőség egy aggódással teli kapcsolatban.

Merje-e elhagyni a férjét miközben Ő azzal fenyegetőzik, hogy megöli magát amint elhagyja? Amint az Ön igényéiről kezd beszélni azt egy rövid huszárvágással megsemmisíti? Elképzelhető, hogy itt a leírtak alapján egy elég masszív pszichés problémával áll szemben. Esetleg egy nagy játszmamesterrel. A leírtak megfogalmazásából, színvonalából számomra az derül ki, hogy Ön objektívan, tényszerűen írja le az életét. Másfelől, a mondandója végére derült ki számomra azaz elhatározása, hogy elhagyja a férjét, csupán a változtatás iránti vágya. Ráadásul hitelt vesz fel egyedül valamilyen oknál fogva, abban a reményében, hátha így változik valami. Amint kiderült utóbb, semmi sem változott.

Ki akar pszichológushoz menni? Ön vagy a férje? Kinek van szüksége segítségre valójában? Azt gondolom, hogy mindkettőjüknek.

A történtek ellenére még mindig meg akarja menteni a férjét. Ez egy elismerést kiváltó dolog! Vajon tényleg meg kell menteni a férjét Öntől? Más útját már nem is látja, hogyan élhetne nyugodtan, egyedül?

Szerintem, ha valaki annyira belefárad egy kapcsolatba, hogy csak az önfeláldozása árán nyerhet egyenrangúságot, akkor az csak egy kifacsart kapcsolatot eredményezhet, kényes egyensúllyal. Ebben a nyomorúságos állapotban variál, ötletel aki máshogyan szeretne élni. Ami így egyenesen elvezet a társfüggőséghez.

Mit tegyen? Mit tehet? Mindenképpen ajánlanám, hogy Ön is kérjen segítséget egy kollégától. Bonyolult helyzet állt elő, melynek több egyéb területen is vannak vonatkozásai. Ebben a helyzetben kérnék gazdasági tanácsot – a hitel miatt, és jogi tanácsot is. Erőszakkal senkit nem lehet – belegyezése nélkül – bent tartani, vagy bevinni a pszichiátriára.

Egy kis segítség, a betegségbelátás nélkül élők hozzátartózóinak: Xavier Amador - Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre! című könyvét ajánlanám.

A játszmákról Eric Berne – Emberi játszmák című könyvét ajánlanám.

Az érzelmi zsarolásról: Susan Forward es Donna Frazier Érzelmi zsarolás a félelem, a kötelességérzet és a bűntudat szorításában Egy weboldal szintén ebben a témában https://napfenyes.hu/eletmod-gyogyitas/lelekgyogyaszat-pszichoszomatika/erzelmi-zsarolas

Ami még felmerült bennem az a társfüggőség.

A Nárcisztikus visszaélésről - http://nemvagyegyedul.com/blog/aldozat-szindroma-50-tunet
 

Kedves Tibor!

Ezt a mondatot nem értem: "Vajon tényleg meg kell menteni a férjét Öntől?"

Sajnos elég későn kaptam meg a választ, így én a kérdésfeltevés óta már jóval tovább jutottam mindannál, mint amit ön végül leírt: ami nekem azóta még eszembe jutott, az a Helfer-szindróma és az ismétlési kényszer (nárcisztikus szülővel való viszonyomat ismétlem és ezáltal próbálom "helyrehozni" úgy, hogy most nárcisztikus partnerrel élek).


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

Szőllősi Tibor válasza Liliomlány kérdésére:

 

Tisztelt Liliomlány!

A komplex poszttraumás stressz szindróma kezelése egy időben hosszú, összetett dolog. A relaxáció egy igen elismert eljárás, melyet igen nagy számban alkalmaznak ebben az esetben is. Amennyiben nem tapasztal semmilyen hatást a kezelés fennállása alatt, azt mindenképpen jelezze vissza. Érdemes lenne megbeszélnie, hogy előre láthatólag, mennyi idő múlva várható valamilyen változás az állapotában.

Valószínűnek tartom, hogy a pszichológusa olyan módszereket szeretne megtanítani Önnel, melyek rendszeres használatával idővel enyhíthető, majd megszüntethetővé válik a problémája. Rendszeres gyakorlásra, kitartásra, türelemre lesz szüksége. Kérem tartson ki! Alkalmazza, használja a tanultakat, rendszeresen konzultáljon pszichológusával, pszichiáterével! Legyen őszinte, és számoljon be a tapasztaltakról, bizonytalanságáról.

Várható változás menete

A terápia elején alig észrevehető a változás. Kezdetben a feszültséget, a szorongást kell csökkenteni. Valószínűnek tartom, hogy ez a célja a pszichológusának, pszichiáterének jelenleg. Miután a szorongása egy elfogadható szintre csökken, csak azután lehet folytatni egyéb módszerekkel a terápiáját – mélyíteni, például hipnózis bevonásával. Amit nagyon jól tesz, hogy egyeztetett a pszichiátere és a pszichológusa között.

Az autogén tréningről itt olvashat többet: http://www.relaxacio.hu/modszerek.html

Mindfullness – tudatos jelenlét – ezekre a szavakra keressen rá.

Jacobson-féle progresszív izomlazításról itt olvashat többet: https://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/10214/jacobson-fele-progressziv-izomlazitas

A komplex poszttraumás stressz szindrómával (C-PTSD) itt olvashat bővebben: https://narciszgyerekei.wordpress.com/2014/11/04/komplex-poszttraumas-stressz-szindroma-c-ptsd/


 


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 25

Szőllősi Tibor válasza PhilC kérdésére:

 

Tisztelt PhilC!

Nagyon kimerítően írta le a problémáját, tehetetlenségét. Mit tegyen? A leírtak alapján, nekem ez egy már régen folyó játszmának tűnik. Nagyon sok kisebb játszmával fűszerezve. Mindenképpen az is kiderül, hogy ”jól szórakoznak közben”. Egészen tanulságos a története. Érzelmi zsarolás, tehetetlenség, függőség egy aggódással teli kapcsolatban.

Merje-e elhagyni a férjét miközben Ő azzal fenyegetőzik, hogy megöli magát amint elhagyja? Amint az Ön igényéiről kezd beszélni azt egy rövid huszárvágással megsemmisíti? Elképzelhető, hogy itt a leírtak alapján egy elég masszív pszichés problémával áll szemben. Esetleg egy nagy játszmamesterrel. A leírtak megfogalmazásából, színvonalából számomra az derül ki, hogy Ön objektívan, tényszerűen írja le az életét. Másfelől, a mondandója végére derült ki számomra azaz elhatározása, hogy elhagyja a férjét, csupán a változtatás iránti vágya. Ráadásul hitelt vesz fel egyedül valamilyen oknál fogva, abban a reményében, hátha így változik valami. Amint kiderült utóbb, semmi sem változott.

Ki akar pszichológushoz menni? Ön vagy a férje? Kinek van szüksége segítségre valójában? Azt gondolom, hogy mindkettőjüknek.

A történtek ellenére még mindig meg akarja menteni a férjét. Ez egy elismerést kiváltó dolog! Vajon tényleg meg kell menteni a férjét Öntől? Más útját már nem is látja, hogyan élhetne nyugodtan, egyedül?

Szerintem, ha valaki annyira belefárad egy kapcsolatba, hogy csak az önfeláldozása árán nyerhet egyenrangúságot, akkor az csak egy kifacsart kapcsolatot eredményezhet, kényes egyensúllyal. Ebben a nyomorúságos állapotban variál, ötletel aki máshogyan szeretne élni. Ami így egyenesen elvezet a társfüggőséghez.

Mit tegyen? Mit tehet? Mindenképpen ajánlanám, hogy Ön is kérjen segítséget egy kollégától. Bonyolult helyzet állt elő, melynek több egyéb területen is vannak vonatkozásai. Ebben a helyzetben kérnék gazdasági tanácsot – a hitel miatt, és jogi tanácsot is. Erőszakkal senkit nem lehet – belegyezése nélkül – bent tartani, vagy bevinni a pszichiátriára.

Egy kis segítség, a betegségbelátás nélkül élők hozzátartózóinak: Xavier Amador - Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre! című könyvét ajánlanám.

A játszmákról Eric Berne – Emberi játszmák című könyvét ajánlanám.

Az érzelmi zsarolásról: Susan Forward es Donna Frazier Érzelmi zsarolás a félelem, a kötelességérzet és a bűntudat szorításában Egy weboldal szintén ebben a témában https://napfenyes.hu/eletmod-gyogyitas/lelekgyogyaszat-pszichoszomatika/erzelmi-zsarolas

Ami még felmerült bennem az a társfüggőség.

A Nárcisztikus visszaélésről - http://nemvagyegyedul.com/blog/aldozat-szindroma-50-tunet


 


 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen