Krízis, öngyilkossági szándék

2891 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2018 jún 6

Köszönöm a válaszodat! Rengeteget jelent, hogy valaki próbál velem együtt érezni. Nyilván ez másoknak elképzelhetetlen, de körülöttem egy darab ember nincs. Az a pár megmaradt halvány emberi kapcsolatom is odalett az elmúlt 4 évben. A fogvatartóm nem tűri, hogy emberi lénnyel szóbaálljak egyrészt, másrészt én is voltam és vagyok már olyan súlyos állapotban, ami minimum nem mondható ideálisnak a barátkozáshoz.

Szóval nem, nincs ilyen ismerősöm sem. Valóban 2 db ember vesz körül azóta, vagyis vett, az anyukám, és ő, akinél lakom.

A helyzet egyelőre úgy néz ki, hogy ő, akinél lakom, nevezzük J-nek, elszállít a temetésre majd, meg vissza. Nincsen választásom, sőt hálásnak kell lennem midnenért, amit tesz értem. Ő legalább ismerte anyukámat. Sokat is tett érte is, többet, mint a testvéreim. Ezért ez az egész úgy néz ki, hogy aki birtoktárgyaként tart számon és rettegést imád belém csiholni, az egy és ugyanaz az ember, akihez bármivel is fordulni tudok. Akár akinek például a lelkem ki tudom önteni. Ez volt a célja, megvalósult.

Viszont hogy hogy fogom kibírni ezt a temetést, azt sem tudom. ha elmegyek. Mert azt nem tehetem meg, hogy nem megyek el. Sokat segítene, ha a testvéreim jelenlétét nem kellene elviselnem, semmi jót nem várok tőlük a magam részére, a koporsós temetés sokkjával együtt fogalmam sincs, mit vált ki belőlem majd ez az egész.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Barát, vagy ismerős-féle nincs, aki elkísérjen? Ha nem is a szertartásra, de megvárna a közelben valahol és haza is kísérne.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Elég vacak állapot, nem elég a gyász, még a többiek is bántanak... Sad


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 6

Azt mondta (ordította), mit kell azokon a ruhákon nézegetni. Amikben utolsó útjára szeretnénk engedni. Hogy "nem mindegy? felemeled, megnézed, azt itt a lépcsőházban is meg lehet csinálni!" Lépcsőház - a legmegfelelőbb hely az édesanyám gyászolására...szerintetek is? vagy ez is az én túlérzékenységem.
Akkor még azt hittem, hogy a nővérem is a legnagyobb gonddal akarja kiválogatni. És hogy együtt fogjuk. Így most egyedül tette. Engem ez sem érdekel, mert tudom, hogy azokat gyűjtöttem össze, amik a legméltóbbak. Egyszerűen csak nem így kéne ezeknek a dolgoknak történnie.

Fogalmam sincs, hogy jutok el a temetésre. Vagy hogy jutok ki onnan, testvéreim közül élve. Nem mintha annyira ki akarnék. Egyelőre azt sem tudom, mikor lesz, mivel a nővérem intézi, vele eddig is minden egyes kontakt felért egy öngyilkossági kísérlettel. A telefonom kikapcsoltam. További gyalázkodásai várnak rajta, ha bekapcsolom.


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 6

A leggyomorforgatóbb az, hogy 2 olyan ember nem engedi, hogy most az anyukám lehessen a középpontban - közülük kiemelten a nővéremre gondolok -, akik mindig is nagy ívből tettek arra, hogy él-e még egyáltalán, vagy mégis mi van vele. Mi több, nővérem aktívan tett is azért, számtalanszor, hogy a lehető legrosszabbul legyen. Egyszerű öncélú gonoszságból. Emlékszem, amikor kb. 8 éve nálunk lakott, rendszeresen hergelte, bántotta anyámat, mindaddig, amíg egyszer tényleg rosszul lett, úgy kopogott be hozzám sírva, a mellkasát fogva, hogy segítsek, rosszul van. Ez a történet akkor nagyon csúnya véget ért, én lettem benne a negatív szereplő.

Évtized múltán most megjelent, amikor anyukám állapota kritikusan súlyossá vált, itt ugrált körülötte, most vége, nekem amúgy végig olyan érzésem volt, mint hogyha pont ezt akarná még meg is sürgetni. Most pedig tovább szenteskedik, engem beletapos a fekete földbe, de másokat is, minden róla kell, hogy szóljon, hisztériázik, fenyeget, a képmutatása égbekiáltó. És ezt sem látja senki, csak én. Én meg nem hiszek magamnak.

A másik ember, aki eltart, akit anyukám szeretett, mert azt látta, hogy engem életben tart végül is, őt megnevettette, időnként segített neki, általánosságban pedig előadta neki a jófiút. Az ártatlant. Nála alapvetés, hogy minden róla szól. Tökmindegy, milyen helyzet van, hogy tökre nem az ő élete, nem az ő fájdalma, akkor is úgy fordítja, hogy róla szóljon. Mint most is, hogy a rettegés érzése, amit ő vált ki bennem, toluljon csak a fájdalom elé, előzze csak meg.

Ő semmi mást nem kérdezget, csak hogy "megvan már a temetés időpontja?" amivel az őrületbe kerget (ezért is én vagyok a nem normális, túlérzékeny) Egyébként ugyanúgy elvan magának, ahogy mindig. Picit nem fáj neki semmi. Össz kétszer megölelt első két nap, kimondta az ilyenkor kötelező szókapcsolatot, hogy "részvétem", és ennyi volt. Fekszik, eszik, ül, és ordibál, ha csak alkalom adódik, hiszen ő fizeti ezt az albérletet. Örülhetek, hogy egyáltalán kimoshattam anyukám ruháit.

Ne tudjak foglalkozni az anyukámmal, ne legyen lehetőségem sem méltón elbúcsúzni tőle, emlékezni rá -amennyire ez egyáltalán lehetséges. Ez a legfájóbb. 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Nem baj, hogy ide írsz, írj ki magadból nyugodtan mindent!


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 6

Ne haragudjatok, hoyg ide írok.  Édesanyám vasárnap éjjel hirtelen meghalt. Én beszéltem vele utoljára, és láttam utoljára még életben, akkor már gépen volt. Felfogni nem lehetséges már önmagában, ha leírom sem. Még pár napja csak, de nekem jelen idejű még most is. Mások ezt nevezik gyásznak, gyászolásnak, másoknál mindig úgy találkoztam össze ezzel a dologgal, amit mindenki, még a felületes ismerősök is tiszteletben tartanak. Ha meghal valakid. Az van, hogy nálam ezt sem. Az ember, akitől a lakhatásom függ, és rettegésben tart, semmi nem szent neki, sem, és most kiderült, hogy ez sem az. Ismerte is anyukámat, aki szerette is őt, valójában jobban, sokkal, mint engem. Már ami az érzelmek kimutatását és tetteket illeti.

Nincsenek emberi kapcsolataim, így nem tudok beszélni senkivel erről sem. Anyukámról, megosztani bárkivel a kis dolgait, a fájdalmat. ugyanúgy magányba zár be ez a némaság. A téboly határán érzem magam, mostanra istenigazából. Nem tudom, munkaképes vagyok-e.. miért, mitől lennék, de ha befekszem pszichiátriára, talán még ezt a lakhatásomat is elvesztem. Nem akarok az utcára kerülni... 

 


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Liliomlány írta:

Ja, hát baromi nehéz. De az enyém sem egyszerű, és az enyémre még szakirodalom is alig van.

Tudom mit érzel, mert átmentem ezen én is. És mi értelme van az életnek? Továbbra is úgy érzem, hogy kb semmi. De valahogy nem kattogok folyamatosan az öngyilkosságon, elvagyok a kis világomban. És igen, én is az utolsó pillanatban kaptam pl. gyógyszert - és szerencsés vagyok, hogy egyből olyat kaptam, ami nekem segített. 
Ne azt nézd, hogy másokhoz képest hol tartasz az életben, hanem hogy ahhoz képest amin keresztülmentél és még keresztül kell menned, milyen messzire jutottál, és még mindig itt vagy és küzdesz.

Örülök neki, hogy jobban vagy!

-----

Talán még van egy hangyányi remény...


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Liliomlány írta:

Ja, hát baromi nehéz. De az enyém sem egyszerű, és az enyémre még szakirodalom is alig van.

Tudom mit érzel, mert átmentem ezen én is. És mi értelme van az életnek? Továbbra is úgy érzem, hogy kb semmi. De valahogy nem kattogok folyamatosan az öngyilkosságon, elvagyok a kis világomban. És igen, én is az utolsó pillanatban kaptam pl. gyógyszert - és szerencsés vagyok, hogy egyből olyat kaptam, ami nekem segített. 
Ne azt nézd, hogy másokhoz képest hol tartasz az életben, hanem hogy ahhoz képest amin keresztülmentél és még keresztül kell menned, milyen messzire jutottál, és még mindig itt vagy és küzdesz.

Örülök neki, hogy jobban vagy!

-----

Talán még van egy hangyányi remény...


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Köszi, tudtam, hogy rád (is) számíthatok Kleó! Tényleg annyira megértőek vagytok, hogy még a saját családom se ilyen! Most tényleg jólesik ez, mert k...a szarul vagyok minden téren! 



Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Ja, hát baromi nehéz. De az enyém sem egyszerű, és az enyémre még szakirodalom is alig van.

Tudom mit érzel, mert átmentem ezen én is. És mi értelme van az életnek? Továbbra is úgy érzem, hogy kb semmi. De valahogy nem kattogok folyamatosan az öngyilkosságon, elvagyok a kis világomban. És igen, én is az utolsó pillanatban kaptam pl. gyógyszert - és szerencsés vagyok, hogy egyből olyat kaptam, ami nekem segített. 
Ne azt nézd, hogy másokhoz képest hol tartasz az életben, hanem hogy ahhoz képest amin keresztülmentél és még keresztül kell menned, milyen messzire jutottál, és még mindig itt vagy és küzdesz.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ne butáskodj. Elindultál egy úton, és sajnos az élet velejárója, hogy nem minden úgy halad, ahogy elterveztük. (Na, ezt az utóbbi bölcsességet magamnak is el kellene mondjam...)


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Sajnos az is baj, hogy hamarabb kellett volna gondolkodnom és nem megvárni, míg ennyire leromlik az állapotom, hogy rendszeresen eszembe jut az öngyilkosság. Sokszor érzem, hogy ebből már nincs visszaút! 40 leszek lassan és az egész életem romokban és sehol se tartok az életben. Ha nem szedem össze magam, tényleg nem marad más megoldás, csak az öngyilkosság!


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Köszönöm a jótanácsokat! 

Sajna ezek a személyiségzavarok olyan dolgok, hogy még sok orvos sem tudja, hogy mit kezdjen vele. De hátha találok olyat, aki tud segíteni! 

Köszi mégegyszer! 


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Ez teljesen érthető...sajnos nagyon nehéz lejönni róla - úgy hallottam én is Sad viszont! nem lehetetlen

De ez egy másodlagos probléma. Először a hangulati kilengéseket kellene csillapítani. Persze, menj, keress másikat. Halgasd meg akár több véleményét is (szerintem ez lenne a legjobb).

Nekem van egy fogorvosos kálváriám, és mindegyik mást mond, ill ugyanaz egy év múlva teljesen mást. Egy kérdést megér feltenni több orvosnak.


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Az remek lesz! Akkor, akikhez eddig jártam, kb. semmit nem értek! Igaz, már jópár éve nem voltam egynél sem!

Az a baj, hogy sajnos én már függő vagyok a benzo-tól. Párszor lejöttem már róla átmenetileg, de végleg nem sikerült.  


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Ja, amúgy emellé KELL terápia is...(nem csak farmako...)


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Keress másik átert...aki nem (csak) benzo-t ír fel...hanem mondjuk hangulatstabilizálót (is).

Én egyébként elég benzo-ellenes vagyok, méghozzá úgy, hogy sosem szedtem. Épp elég az, amit hallottam/olvastam róluk. Sok áter nem így van vele...


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

dobókocka írta:

Az most túl nagy falat. Előbb egyensúlyba kellene kerülnöd.

Bocs, de ez most ellentmond annak, amit eddig írtatok! 


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Csak azt nem értem, hogy anno, mikor még jártam pszichiáterhez, miért nem írtak fel nekem ilyen gyógyszert, mikor tudtak a betegségemről? Már kb. 15 éve szerepel ez a diagnózisaim között, mégse kaptam rá soha semmit, de pl. a Frontint azt nyakra-főre szedették velem. Mindegy, nincs más, mint előre, elmegyek, aztán meglátjuk! 



Offline
Csatlakozott: 2016 jún 29

Az most túl nagy falat. Előbb egyensúlyba kellene kerülnöd.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Lehet, a gyógyszer pont ezen segítene - stabilizálni a hangulatod.


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Eltervezek valamit, nagy lelkesedéssel belefogok, aztán pár nap múlva nincs kedvem az egészhez. 


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Az jól hangzik, csak gondolom, az életemen is kéne változtatni, hogy tartósan jobban legyek. Na, ez az, amit hiába szeretnék, nem megy! 


Offline
Csatlakozott: 2016 jún 29

El kellene menned. Van értelme. Tud olyan gyógyszert írni, ami enyhíti a szélsőséges érzelem-hullámzást. A Frontin ilyet nem tud.


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Pszichiáterhez nem járok, de ha járnék is, lenne értelme? Mi történne, írna fel újabb gyógyszert? Aztán javulna valami? Szedem a Frontint is, de minek? Tudom, nehéz rajtam segíteni, de én már belefáradtam mindenbe! 


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Van pár, de nem mondom meg!

Az áter mit mond? Legvégső esetben menj be szépen a kórházba. Legalább leszedálnak és akkor jó lesz.


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Ha tudtok valami tuti módszert, hogy lehet gyorsan megdögleni, várom! Ezt az érzelmi hullámvasutat nem bírom már tovább elviselni! Napokig jókedv, lelkesedés, aztán napokig depresszió, ki bírja ezt egy életen keresztül elviselni? Elegem van! Sose fog egyenesbe jönni az életem, egy èletképtelen, szerencsétlen vesztes vagyok! 


Offline
Csatlakozott: 2018 dec 15

Kleó írta:

Szerencsére nem sikerült.

Nézd meg az Amplifont, a mi gégésznőnk hallásvzsgálatra is mindenkit odaküld, tényleg jók. Sztem 1 próbát megér.

Köszönöm, megpróbálom. Smile Minden megér 1 próbát, plusz tényleg szimpatikusak.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szerencsére nem sikerült.

Nézd meg az Amplifont, a mi gégésznőnk hallásvzsgálatra is mindenkit odaküld, tényleg jók. Sztem 1 próbát megér.



Offline
Csatlakozott: 2018 dec 15

Kiscsillag írta:

Fül-orr-gégészeten voltál a fülzúgással? 

Persze. A kis lábam ujjától a fejem tetejéig már mindent megvizsgáltak, és semmi bajom. Ép az egész fejem és a fülem is, semmi nem indokolja a halláscsökkenést. 5 éves korom óta zúg a fülem, azóta szinte mindenféle vizsgálatot megjártam, gyógyszereket próbáltam, a felére már nem is emlékszem... ki tudja, talán pszichés lehet. Vagy csak elsiklottak valami felett

A baj az, h sose tanultam meg ezzel együtt élni, csak hárítottam és sajnáltam magam. Pszichoterápiára tavaly december óta járok, de ugye az sem egy napközi...

Az érettségi óta 2 sulit abbahagytam emiatt, most emg egyszerűen csak minden szétesett bennem. És nem érzek semmit, csak ürességet, és azt, h bár nagyobbat vágtam volna kicsit


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 19

Fül-orr-gégészeten voltál a fülzúgással? 


Offline
Csatlakozott: 2018 dec 15

Kleó írta:

Tinnitusz... És áter nem csinál vele semmit?

Nem tudom, ismered-e: https://www.amplifon.com/web/hu/fulzugas-ellen

Elolvastam, érdekesen hangzik. A legtöbb helyen még mindig nagyon laikusak a fülzúgással kapcsolatban, pedig állítólag “népbetegség”. Nem hallottam még erről, de szimpatikus, úgyhogy köszi szépen. :) 

Áter bácsi csak azt javasolta, h minél többet hordjam a készüléket, h ne sorvadjon el a hallóidegem, ennyivel le is rendezett. Valószínűleg ő sincs otthon a témában


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tinnitusz... És áter nem csinál vele semmit?

Nem tudom, ismered-e: https://www.amplifon.com/web/hu/fulzugas-ellen


Offline
Csatlakozott: 2018 dec 15

Ja, és mégegyszer köszi mindenkinek a kedves szavakat. :) 


Offline
Csatlakozott: 2018 dec 15

Kleó írta:

Aztán elég lesz ránézni a hegre... Sad

Hát igen... Jó lecke.


Offline
Csatlakozott: 2018 dec 15

Kiscsillag írta:

Az alvás az egyik legkönyebben orvosolható tünet. Kérj rá megoldást! 

A halláskárosodás mit takar nálad? Egyik füledre nem hallasz? Vagy mind2-re rosszul? Ezt hallókészülékkel lehet javítani? 

Eddig azzal küldött el az áter, hogy “egyelőre” nem akar nyugtatón kívül mást adni az alvásra, mert azt gondolja, csak az élethelyzet váltja ki és majd elmúlik. Talán erőszakosabbnak kéne lennem...

Kb. 50%-os halláscsökkenésem van mindkét fülemre, most van egy elég jó hallókészülékem, mindig hordom, erre nem panaszkodhatok. A problémát inkább a fülzúgás jelenti, amit 2-3, vagy akár 4-féle hangon is hallok 0-24-ben, és mivel folyamatosan változik a hangereje és a hangszíne, lehetetlen normálisan hozzáállítani a készüléket. Vannak jobb, vannak rosszabb napok. Van, hogy inkább kiiktatnám magam. Utóbbin dolgozom, h kevesebbszer forduljon elő... Smile


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Én is örülök - még így ismeretlenül is - hogy megmaradtál!

----

Írtad, hogy sok minden összejött. Mi volt az a "sokminden"? (ha publikus)


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Aztán elég lesz ránézni a hegre... Sad


Offline
Csatlakozott: 2018 dec 15

Liliomlány írta:

Igen, néha kell egy pofon, vagy fizikai vagy lelki, hogy az embert visszarázza az élet - én a lelkit tapasztaltam meg kb két hónapja, és azóta sokkal jobban vagyok Laughing out loud a terápia sosem lett volna ilyen hatásos...

Smile Na, ez szuper. Néha a finomkodás már tényleg nem használ, olyankor durr egy jó nagy pofon. Utána is szar egy darabig, mert fáj a helye, de elgondolkodtatja az embert.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 23

Délelőtt olvastam és ismeretlenül is aggódtam, de aztán láttam hogy online vagy. Örülök én is hogy jól döntöttél, és hogy bevitetted magad (ez szerintem egy tök bátor dolog, vagyis én annak látom)


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hál'isten... Azon voltam, h tán tovább kellett volna szóval tartsalak Sad

Lényeg, h megvagy!


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 19

Örülök, h túlélted! 


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 19

Az alvás az egyik legkönyebben orvosolható tünet. Kérj rá megoldást! 

A halláskárosodás mit takar nálad? Egyik füledre nem hallasz? Vagy mind2-re rosszul? Ezt hallókészülékkel lehet javítani? 


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Én gyakran lettem rosszul véradáskor/után, így pontosan tudom milyen szar...

Igen, néha kell egy pofon, vagy fizikai vagy lelki, hogy az embert visszarázza az élet - én a lelkit tapasztaltam meg kb két hónapja, és azóta sokkal jobban vagyok Laughing out loud a terápia sosem lett volna ilyen hatásos...

Ez a nemalvás dolog teljesen érthető, ha ezen nem segít ez az áter, keress másikat!


Offline
Csatlakozott: 2018 dec 15

Liliomlány írta:

Elvérezni egyébként szerintem az egyik lehető legrosszabb halál...

Ebben egyet kell értenem... biztos, h nem voltam közel sem életveszélyben, de sokat véreztem és ahányszor felálltam elájultam, hányingerem volt, zsibbadtam. Pocsék volt


Offline
Csatlakozott: 2018 dec 15

Smile mostmár én is örülök. Nagyon meg akartam pusztulni, de miután jól lefejeltem a küszöböt az egyik ájulás alkalmával, elkezdtem gondolkodni. Bejött a jó magyaros megoldás: vágd földhöz, és megjavul. Laughing out loud

Az áterrel azon hadakozom egy ideje, h nem tudok aludni, és ez kikészít. Most is ez ment az agyamra szerintem. Remélem, jutok vele valamire ezzel kapcsolatban


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Nagyon örülök, hogy nincs komolyabb bajod! 

Azért valakinek most nagyon oda kéne figyelnie rád, ha másnak nem, akkor az áternek.


Offline
Csatlakozott: 2018 dec 15

Párszor beájultam, de megmaradtam. Teljesen elvesztettem a fejem tegnap, van, mikor egyszerre tör ki hirtelen mindne az emberen és bekattan... Sokmindenre nem is nagyon emlékszem. Ijesztő.

Végül bevitettem magam, megvarrtak, elengedtek. Holnap kötéscsere, holnapután pedig randi az áterrel. Megy tovább az élet...

Köszönöm az érdeklődést ❤️ nagyon kedvesek vagytok


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Istenem, most olvasom mi történt! 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen