Krízis, öngyilkossági szándék

2865 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Azért egy hangulatstabilizálót megpróbálhatnál, kevésbé "árt", mint a Frontin...


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Depresszióra, hangulatingadozásra nem szedek semmit. Jópàr éve kipróbáltam pár antidepresszánst, egyik se használt. Csak Frontint szedek, abból se sokat, napi 2 szem 0,25-öst (nagyritkán 3-at). Lehet, hogy az én hülyeségem, de nem szeretnék kísérleti nyúl lenni. Legszívesebben még ezt a kevés Frontint se szedném, de màr annyira hozzászoktam, hogy anélkül sz.rul lennék. Tényleg menthetetlen vagyok, ez van, nincs mit tenni! És ami a legjobban elszomorít, hogy 3 hónap múlva leszek 40, amikorra az emberek többsége azért elér valamit. Én meg nem értem el semmit és se akaraterőm, se semmi motiváló dolog nincs, ami miatt úgy érzem, hogy változtatnom kéne a hozzáállásomon! Olyan jó lenne csak úgy kilépni ebből az egészből és meghalni! Senki és semmi nem segít már rajtam! 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hát, ha valami 5 év alatt sem ér semmit, talán változtatnia kéne a dokinak...


Online
Csatlakozott: 2019 nov 15

Nálam is elsőre megtalálták a gyógyszert, csak kell idő, mire hozzászoksz és elkezd hatni Smile nem szabad feladni "gyorsan".


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Nevemsenki csak annyit írt, hogy "gyorsan" megunta a pszichiátert, Kleó meg azt, hogy 35 év alatt találnak gyógyszert, a 4 hónap az én véleményem.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Ja, én időt nem láttam írva...de igen, 2-3 hét, max egy hónap amit várni kell. 

Viszont mindig úgy kell szedni őket, ahogy az orvos előírja.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Ha 4 hónap alatt nincs hatás emelt adagokkal sem, akkor új orvos és új gyógyszer. A hatástalan gyszer nem fog hatni ennyi idő után, meg akkor sem, ha másik orvos írja fel.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Nálam meg elsőre sikerült.Szóval nem feltétlenül kell olyan sokat várni, csak türelem kell hozzá mert idő, mire kifejtik a hatásukat.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Eltalálják. Csak meg kell várni, amíg kikísérletezik a megfelelőt. Nem több, mint 35 év.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Gyógyszereket szedsz, szedtél? Ha eltalálják, jól tudnak segíteni pont az ilyen hullámzásokban pl. A motiváltság fenntartása amúgy még egészséges embereknek is gond szokott lenni.



Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Ez mind igaz és nem is akarom egyszerre megoldani, de tényleg fogytán az erőm! Nem normális munka? Alkalmi segédmunka, takarítás stb., tanulni meg őszintén szólva lusta vagyok, hogy találjak jobbat. Az a baj, hogy egyik nap eltervezek valamit, minden happy, másnap meg letargia és semmittevés és ez így váltakozik. A pszichiátert is ezért hagytam abba, nagy lelkesedéssel belevágtam, aztán gyorsan el is ment a kedvem tőle. Ebből nem tudok kilépni, ez egy ördögi kör! Így képtelenség leélni egy életet. A pszichiáter egyébként bipolárisnak diagnosztizált így hirtelen. Hát, lehet benne valami, de nekem sajnos dührohamaim is vannak meg sok egyéb, amik inkább  borderes tünetek. Mindegy, mi a neve, sz.r úgy, ahogy van!


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Fogalmad sincs, elképzelni sem tudod mekkora űrt hagynak maguk után az öngyilkosok. Sorra látom ahogy idegileg roppannak össze az emberek ettől a fájdalomtól. És a kínzó döbbenettől. És nem csak közeli hozzátartozókról van szó. 

Egyetértek Skizoval, az ember nem tud mindent egyszerre elintézni. 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Mik azok a nem normális munkák?

És ha sorban haladnál, először pszichiáter, közben egy normális munka, aztán már ezekben stabilan keresni egy párkapcsolatot?


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Köszi, nagyon kedvesek vagytok, jólesik, amiket írtok! Sajnos nem ismertek: egy igazi csődtömeg vagyok, egy örök vesztes, az élet minden területén! Se normális munka, se normális párkapcsolat (sőt, leginkább semmilyen), mindent elcseszek, még egészen apró dolgokat is. Ez még hagyján, de akaraterőm sincs semmihez, a pszichiátert is azért hagytam ott 2 alkalom után! Tényleg nincs miért élnem, egyszerűen hiába próbálok egyenesbe jönni, nem megy! 


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Azt én is tudom, hogy van szakember vezetője a csoportterápiáknak, gondoltam, hogy erre felesleges kitérni. Úgy gondoltam, hogy így, természetesen egy szakember bevonásával ha létezne egy online csoportterápia, az nagyon jó lenne.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Értesz a csoportterápiákhoz?


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Ne tedd. Mi lenne, ha inkább szabadságra mennél az életedből? Ha csak úgy elindulnál valamerre? Felülsz a vonatra, bandukolsz, vagy autózol. Nagyon olcsón már lehet találni szállásokat, vagy az autóban alszol, ha van autód. Nem veszthetsz semmit, maximum pénzt.
Nekem az ilyen menekülőút eddig mindig bevált.
Persze, tényleg jobb lenne egy terápiát végigcsinálnod. Jó lenne, ha itt mi is tudnánk egy online terápiás csoportot alapítani és összeülnénk videokonferencián. Mit szóltok az ötlethez?


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

De ha el sem kezdted a terápiát, akkor nem is tudod milyen lenne, ah végigcsinálnád! 

Azonnal keress fel valakit, hívd a lelkisegélyt, menj be kórházba, kérj segítséget!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Sürgősen keress másik pszichiátert/pszichológust/terapeutát! Nagy kár lenne érted crying


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Sziasztok!

Rég nem jártam erre és ennek okai vannak. Sajnos a költözés és a pszichiáter nem váltotta be a hozzá füzött reményeket illetve mondhatjuk úgy is, hogy nem volt akaraterőm végigcsinálni az elkezdett terápiát. Az elmúlt nagyjából 3,5 hónapom folyamatos idegfeszültségben telt, egyre rosszabbul vagyok és nem látom értelmét az életemnek a továbbiakban. A változás érdekében tett sokadik próbálkozásom is kudarc. Itt a vége, nem bírom tovább! Az, hogy öngyilkos leszek, mostmár biztosra veszem, már csak a hely, az időpont és a módszer a kérdés. Ezt az "élet" nevű dolgot nem nekem találták ki! 

Minden kedves fórumtársnak sikeres és boldog életet kívánok!

Üdv!

 



Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ládde, már te is ebben a kategóriában vagyol... laughlaughlaugh


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

TELEFONOS LELKISEGÉLY

Ingyenes országos lelkisegély 40 éven felülieknek

minden nap 18 és 21 óra között az alábbi számokon:

13777

06 80 200 866

Külföldről a 40 év felettiek - ügyeleti időben - saját költségükön hívhatják a DélUtánt a +3620 95 999 47 számon


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

"hogyan jutok ki ebből az útvesztőből?

Egyenesen és gyorsan"

Alaska nyomában

Még jó hogy nincs autóm


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Azt az enyémnél sem lehetett tudni, mikor kattan. Mondjuk rólam sem... Sad


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Én mikor anyámmal laktam (18-22) az volt a legrosszabb így utólag kielemezve, hogy nem lehetett tudni, mikor vált hagulatot és kezd el őrjöngeni. Normálisból 2mp alatt váltott rohadékba. Ez okozta a legtöbb szorongást.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

De miért?!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

A barinőmékét... Családi segítséggel leköltöztek egy hevesi zsákfaluba. Nincs feldolgozva...

Én eladtam a kecót, amíg kevesebb volt a hitel, mint az értéke.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Huh, nagyon sajnálom :( 

Jársz terapeutához? Egy jó terapeuta segíthet a szorongáson, kényszereken és pánikrohamon coping/megküzdési mechanizmusokkal, ami az élet nehézségeivel (pl. a ház elárverezése) szemben is ellenállóbbá tesz.


Offline
Csatlakozott: 2019 jún 13

Hali

Volt már valaki olyan helyezetben ,hogy elárverezték a házát? Szüleim házát elárverezték  most albérletbe kényszerülnek, svájci hitelt volt rajta több 10 milliós ház. Most énis nagyon padlón lettem, reggel pánikroham szerűség is kialakult nálam.Úgy érzem ez nagyon rátett az amúgy is nehezen viselhető kényszereimre. Hogy lehet ezt feldolgozni?


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Dorothy írta:

Wazze, ha fele így néznék ki...



Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Ne lépjél, nem működik az Új szerkesztő...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tongue


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

kleó tessék

LEHET KÉPET FELTÖLTENI

na léptem gyíkok


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 6

Köszönöm a válaszodat! Rengeteget jelent, hogy valaki próbál velem együtt érezni. Nyilván ez másoknak elképzelhetetlen, de körülöttem egy darab ember nincs. Az a pár megmaradt halvány emberi kapcsolatom is odalett az elmúlt 4 évben. A fogvatartóm nem tűri, hogy emberi lénnyel szóbaálljak egyrészt, másrészt én is voltam és vagyok már olyan súlyos állapotban, ami minimum nem mondható ideálisnak a barátkozáshoz.

Szóval nem, nincs ilyen ismerősöm sem. Valóban 2 db ember vesz körül azóta, vagyis vett, az anyukám, és ő, akinél lakom.

A helyzet egyelőre úgy néz ki, hogy ő, akinél lakom, nevezzük J-nek, elszállít a temetésre majd, meg vissza. Nincsen választásom, sőt hálásnak kell lennem midnenért, amit tesz értem. Ő legalább ismerte anyukámat. Sokat is tett érte is, többet, mint a testvéreim. Ezért ez az egész úgy néz ki, hogy aki birtoktárgyaként tart számon és rettegést imád belém csiholni, az egy és ugyanaz az ember, akihez bármivel is fordulni tudok. Akár akinek például a lelkem ki tudom önteni. Ez volt a célja, megvalósult.

Viszont hogy hogy fogom kibírni ezt a temetést, azt sem tudom. ha elmegyek. Mert azt nem tehetem meg, hogy nem megyek el. Sokat segítene, ha a testvéreim jelenlétét nem kellene elviselnem, semmi jót nem várok tőlük a magam részére, a koporsós temetés sokkjával együtt fogalmam sincs, mit vált ki belőlem majd ez az egész.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Barát, vagy ismerős-féle nincs, aki elkísérjen? Ha nem is a szertartásra, de megvárna a közelben valahol és haza is kísérne.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Elég vacak állapot, nem elég a gyász, még a többiek is bántanak... Sad


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 6

Azt mondta (ordította), mit kell azokon a ruhákon nézegetni. Amikben utolsó útjára szeretnénk engedni. Hogy "nem mindegy? felemeled, megnézed, azt itt a lépcsőházban is meg lehet csinálni!" Lépcsőház - a legmegfelelőbb hely az édesanyám gyászolására...szerintetek is? vagy ez is az én túlérzékenységem.
Akkor még azt hittem, hogy a nővérem is a legnagyobb gonddal akarja kiválogatni. És hogy együtt fogjuk. Így most egyedül tette. Engem ez sem érdekel, mert tudom, hogy azokat gyűjtöttem össze, amik a legméltóbbak. Egyszerűen csak nem így kéne ezeknek a dolgoknak történnie.

Fogalmam sincs, hogy jutok el a temetésre. Vagy hogy jutok ki onnan, testvéreim közül élve. Nem mintha annyira ki akarnék. Egyelőre azt sem tudom, mikor lesz, mivel a nővérem intézi, vele eddig is minden egyes kontakt felért egy öngyilkossági kísérlettel. A telefonom kikapcsoltam. További gyalázkodásai várnak rajta, ha bekapcsolom.


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 6

A leggyomorforgatóbb az, hogy 2 olyan ember nem engedi, hogy most az anyukám lehessen a középpontban - közülük kiemelten a nővéremre gondolok -, akik mindig is nagy ívből tettek arra, hogy él-e még egyáltalán, vagy mégis mi van vele. Mi több, nővérem aktívan tett is azért, számtalanszor, hogy a lehető legrosszabbul legyen. Egyszerű öncélú gonoszságból. Emlékszem, amikor kb. 8 éve nálunk lakott, rendszeresen hergelte, bántotta anyámat, mindaddig, amíg egyszer tényleg rosszul lett, úgy kopogott be hozzám sírva, a mellkasát fogva, hogy segítsek, rosszul van. Ez a történet akkor nagyon csúnya véget ért, én lettem benne a negatív szereplő.

Évtized múltán most megjelent, amikor anyukám állapota kritikusan súlyossá vált, itt ugrált körülötte, most vége, nekem amúgy végig olyan érzésem volt, mint hogyha pont ezt akarná még meg is sürgetni. Most pedig tovább szenteskedik, engem beletapos a fekete földbe, de másokat is, minden róla kell, hogy szóljon, hisztériázik, fenyeget, a képmutatása égbekiáltó. És ezt sem látja senki, csak én. Én meg nem hiszek magamnak.

A másik ember, aki eltart, akit anyukám szeretett, mert azt látta, hogy engem életben tart végül is, őt megnevettette, időnként segített neki, általánosságban pedig előadta neki a jófiút. Az ártatlant. Nála alapvetés, hogy minden róla szól. Tökmindegy, milyen helyzet van, hogy tökre nem az ő élete, nem az ő fájdalma, akkor is úgy fordítja, hogy róla szóljon. Mint most is, hogy a rettegés érzése, amit ő vált ki bennem, toluljon csak a fájdalom elé, előzze csak meg.

Ő semmi mást nem kérdezget, csak hogy "megvan már a temetés időpontja?" amivel az őrületbe kerget (ezért is én vagyok a nem normális, túlérzékeny) Egyébként ugyanúgy elvan magának, ahogy mindig. Picit nem fáj neki semmi. Össz kétszer megölelt első két nap, kimondta az ilyenkor kötelező szókapcsolatot, hogy "részvétem", és ennyi volt. Fekszik, eszik, ül, és ordibál, ha csak alkalom adódik, hiszen ő fizeti ezt az albérletet. Örülhetek, hogy egyáltalán kimoshattam anyukám ruháit.

Ne tudjak foglalkozni az anyukámmal, ne legyen lehetőségem sem méltón elbúcsúzni tőle, emlékezni rá -amennyire ez egyáltalán lehetséges. Ez a legfájóbb. 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Nem baj, hogy ide írsz, írj ki magadból nyugodtan mindent!


Offline
Csatlakozott: 2018 jún 6

Ne haragudjatok, hoyg ide írok.  Édesanyám vasárnap éjjel hirtelen meghalt. Én beszéltem vele utoljára, és láttam utoljára még életben, akkor már gépen volt. Felfogni nem lehetséges már önmagában, ha leírom sem. Még pár napja csak, de nekem jelen idejű még most is. Mások ezt nevezik gyásznak, gyászolásnak, másoknál mindig úgy találkoztam össze ezzel a dologgal, amit mindenki, még a felületes ismerősök is tiszteletben tartanak. Ha meghal valakid. Az van, hogy nálam ezt sem. Az ember, akitől a lakhatásom függ, és rettegésben tart, semmi nem szent neki, sem, és most kiderült, hogy ez sem az. Ismerte is anyukámat, aki szerette is őt, valójában jobban, sokkal, mint engem. Már ami az érzelmek kimutatását és tetteket illeti.

Nincsenek emberi kapcsolataim, így nem tudok beszélni senkivel erről sem. Anyukámról, megosztani bárkivel a kis dolgait, a fájdalmat. ugyanúgy magányba zár be ez a némaság. A téboly határán érzem magam, mostanra istenigazából. Nem tudom, munkaképes vagyok-e.. miért, mitől lennék, de ha befekszem pszichiátriára, talán még ezt a lakhatásomat is elvesztem. Nem akarok az utcára kerülni... 

 


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Liliomlány írta:

Ja, hát baromi nehéz. De az enyém sem egyszerű, és az enyémre még szakirodalom is alig van.

Tudom mit érzel, mert átmentem ezen én is. És mi értelme van az életnek? Továbbra is úgy érzem, hogy kb semmi. De valahogy nem kattogok folyamatosan az öngyilkosságon, elvagyok a kis világomban. És igen, én is az utolsó pillanatban kaptam pl. gyógyszert - és szerencsés vagyok, hogy egyből olyat kaptam, ami nekem segített. 
Ne azt nézd, hogy másokhoz képest hol tartasz az életben, hanem hogy ahhoz képest amin keresztülmentél és még keresztül kell menned, milyen messzire jutottál, és még mindig itt vagy és küzdesz.

Örülök neki, hogy jobban vagy!

-----

Talán még van egy hangyányi remény...


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Liliomlány írta:

Ja, hát baromi nehéz. De az enyém sem egyszerű, és az enyémre még szakirodalom is alig van.

Tudom mit érzel, mert átmentem ezen én is. És mi értelme van az életnek? Továbbra is úgy érzem, hogy kb semmi. De valahogy nem kattogok folyamatosan az öngyilkosságon, elvagyok a kis világomban. És igen, én is az utolsó pillanatban kaptam pl. gyógyszert - és szerencsés vagyok, hogy egyből olyat kaptam, ami nekem segített. 
Ne azt nézd, hogy másokhoz képest hol tartasz az életben, hanem hogy ahhoz képest amin keresztülmentél és még keresztül kell menned, milyen messzire jutottál, és még mindig itt vagy és küzdesz.

Örülök neki, hogy jobban vagy!

-----

Talán még van egy hangyányi remény...


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Köszi, tudtam, hogy rád (is) számíthatok Kleó! Tényleg annyira megértőek vagytok, hogy még a saját családom se ilyen! Most tényleg jólesik ez, mert k...a szarul vagyok minden téren! 


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Ja, hát baromi nehéz. De az enyém sem egyszerű, és az enyémre még szakirodalom is alig van.

Tudom mit érzel, mert átmentem ezen én is. És mi értelme van az életnek? Továbbra is úgy érzem, hogy kb semmi. De valahogy nem kattogok folyamatosan az öngyilkosságon, elvagyok a kis világomban. És igen, én is az utolsó pillanatban kaptam pl. gyógyszert - és szerencsés vagyok, hogy egyből olyat kaptam, ami nekem segített. 
Ne azt nézd, hogy másokhoz képest hol tartasz az életben, hanem hogy ahhoz képest amin keresztülmentél és még keresztül kell menned, milyen messzire jutottál, és még mindig itt vagy és küzdesz.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ne butáskodj. Elindultál egy úton, és sajnos az élet velejárója, hogy nem minden úgy halad, ahogy elterveztük. (Na, ezt az utóbbi bölcsességet magamnak is el kellene mondjam...)


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Sajnos az is baj, hogy hamarabb kellett volna gondolkodnom és nem megvárni, míg ennyire leromlik az állapotom, hogy rendszeresen eszembe jut az öngyilkosság. Sokszor érzem, hogy ebből már nincs visszaút! 40 leszek lassan és az egész életem romokban és sehol se tartok az életben. Ha nem szedem össze magam, tényleg nem marad más megoldás, csak az öngyilkosság!


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Köszönöm a jótanácsokat! 

Sajna ezek a személyiségzavarok olyan dolgok, hogy még sok orvos sem tudja, hogy mit kezdjen vele. De hátha találok olyat, aki tud segíteni! 

Köszi mégegyszer! 


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Ez teljesen érthető...sajnos nagyon nehéz lejönni róla - úgy hallottam én is Sad viszont! nem lehetetlen

De ez egy másodlagos probléma. Először a hangulati kilengéseket kellene csillapítani. Persze, menj, keress másikat. Halgasd meg akár több véleményét is (szerintem ez lenne a legjobb).

Nekem van egy fogorvosos kálváriám, és mindegyik mást mond, ill ugyanaz egy év múlva teljesen mást. Egy kérdést megér feltenni több orvosnak.


Online
Csatlakozott: 2019 júl 16

Az remek lesz! Akkor, akikhez eddig jártam, kb. semmit nem értek! Igaz, már jópár éve nem voltam egynél sem!

Az a baj, hogy sajnos én már függő vagyok a benzo-tól. Párszor lejöttem már róla átmenetileg, de végleg nem sikerült.  

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen