Szomorkodó hely

1308 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Vagy csak nem tudták, hogy akarsz tőlük mást is a haverkodáson kívül?


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Akkor én pont a 10 %-kal találkoztam Sad


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Hát céltól függ. Eseti szexre szerintem a pasik 90%-a kapható attól függetlenül, bejön-e nekik a nő. Komolyabb kapcsolathoz való alany keresése már nehezebb valóban.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Artifical Skizo írta:

Van akinek jól áll. Laughing out loud De szerintem minden nő meg tudja találni a személyiségének megfelelő ráutaló magatartást. Smile

Lehet, de röhejes. A nárci(m) ilyentől megkérdezte, hogy "Mi van? Belement valami a szemedbe?"


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ja, Panda! Különben taxi is van a világon, ha minden kötél szakad...


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Persze, a nő választ, de csak azok közül, akiknek ő bejön Sad

Ezzel a reggeli kv-üggyel csúnyán rá lehet b@szni. A zex 17 éven át hozta nekem ágyba a reggeli kv-t... Volt, hogy 3-at is. Mondták is a "jányok", hogy ilyen pasitól elválni???


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Van akinek jól áll. Laughing out loud De szerintem minden nő meg tudja találni a személyiségének megfelelő ráutaló magatartást. Smile


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Panda63 írta:

Én is 50-100 milliós verdákkal járok, amit egyenruhás sofőr vezet és csak havi tízezer a bélet smiley

Ja, ha egy rusnya állat, akármilyen kocsija lehet felőlem. De ha érzem a kémiát, felőlem mehetünk busszal is...


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Artifical Skizo írta:

Ezért nem kell direktben kezdeményezni, hanem kerülővel. Smile

Mi vagyok én? Bazári majom? Röhejes egy nő szempillát rezegtetve, pislogva, szoknyácskát huzigálva...


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

No, már itt megakadok... Nekem legyen a drága, szép kocsim és sofőröm, aztán az ülhet be, akit én akarok!



Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

Én is 50-100 milliós verdákkal járok, amit egyenruhás sofőr vezet és csak havi tízezer a bélet smiley


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Ezért nem kell direktben kezdeményezni, hanem kerülővel. Smile


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Én nem is tudok vezetni, csak szimulátort de abban bármilyen autót. Smile Jogsim sincs.

Volt youtube-on ilyen átverés, hogy a pasi a drága sportkocsinak támaszkodva kért lányoktól útbaigazítást, meg hogy elmenne-e vele a csaj odaáig, A nőknek meg az autó látványától rögtön ribanc üzemmódba került az agyuk és igen mondtak vidáman, mire a pasi előtolt egy biciklit a kocsi mögül, hogy akkor menjünk. Laughing out loud Az összes csaj egyből otthagyta.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ha a nő "direktben" kezdeményez, 98%-ban bukja... Volt egy kollégám, aki gyakorlatilag minden nőszabásúnál kezdeményezett (nem volt különösebben jó pasi, sőt), és meglepően magas százalékú "sikert" könyvelhetett el!


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Jaj már, egy nő is kezdeményezhet, és kezdeményez is gyakran tapasztalatom szerint. Ha nem is (mindig) rámászósan, de ilyen-olyan utalásokkal, kacsintós kétértelműsködéssel. Sok pasi meg a kezdeményezéskor bukja már a dolgot, szóval ne irigyeld. Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

Ez az egyik téveszmém...

Kleó írta:

Ez a nem-vezetés téged fölöslegesen frusztrál... Mindig előhozod.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

Kleo a való életben mindig a nő választ csak elhitetik hogy a pasi kezdeményezsmiley

Azért jó lenne egy kis szerelem. Talán kiragadna engem az apátiából meg a nyüfögésből.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ez a nem-vezetés téged fölöslegesen frusztrál... Mindig előhozod.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

Ha megtudják, hogy depis vagyok csak az válaszol aki nem tudja mi az. A bordiról már nem is beszélve.

Főleg, hogy nem is vezetek.  

Egyébként a hagyományos társkeresésen már túl vagyok. Nem vagyok az a nagy showman. Meg már megszoktam, hogy egyedül alszom. De reggel egy közös kávé jó lenne.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

De ti legalább kezdeményezhettek. crying Nagyon irigylem, ez is a pasi-lét nagy előnye, és tisztára igazságtalan!



Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Az elutasítások időbeli eloszlása nem szignifikáns. Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

No most nekem a kettő már megvolt. Most jön a 98 elutasítás? smiley


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Nem az, különösen annak, akinek a társtalálás nagy igénye. Egyedül érzi magát, magányosnak, "nem kellek senkinek" körkörös forgásba megy át és mivel nem barátkozik, így esélye sem lesz annak, hogy talál valakit.

Bírni kell nagyon jól az elutasításokat, észrevenni ha valaki nem érdeklődik az ember után és azt nem erőltetni, miközben belül általában dolgozik az ezek miatt érzett negatív érzelmi csomag.

Az első 4-5 kapcsolatig velem is ez volt, utána kezdtem csak tudni értelmi oldalról túllépni ezeken. Ma már egy vállrándítás, és next please. Jó, nekem nincs is igényem túlzottan egy állandó kapcsolatra, persze az esélyét megadom ha esetleg olyannal találkozom.

---

A társkeresés sajnos matematika. Ha írsz 100 lánynak, abból 5-10nek esetleg bejön az ember, és ebből is csak jó esetben lesz 1-2 akivel történik is valamilyen randi.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Pedig az viszonylag veszélytelen.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

Marad a magány 0-24 ben. Már barátkozni sem mereksad


Offline
Csatlakozott: 2017 már 26

Felelősségteljes gondolkodás ez, Harmony. Nekem sem lesz több gyerekem. Nehéz ezt feldolgozni. De miért bankodjak a lehetetlenen, mikor van egy fantasztikus már? És az "lehető" sőt maga a valóság. Azzal kell foglalkozni... Kinek mi az , ami belefér. És bízni mindig hogy még jobb lesz. Hogy a furasag is takar értékeket. Hogy mégis van célunk és értelme az életünknek. És mi is lehetünk minden, amik akarunk. 


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

CsakEgyValaki írta:

Sweet Harmony írta:

Szomorú vagyok már egy jó ideje, mert senki nem ért meg a családban, soha nem volt egyetlen kapcsolatom sem - igaz, hogy erről picikét én is tehetek, mert nem ugrottam oda egy szóra, ha egy srác mondjuk szépen nézett rám, de igaziból nem sok "udvarlóm" volt, sőt mondhatjuk azt, hogy valamiért nem jöttem be senkinek, akinek esetleg tetszettem piccikét, az is csak ki akart használni, de én "okosabb" voltam, mert MEGÉRZEM AZT, hogy ki mit akar tőlem, az a helyzet, én nem vagyok valami szép vagy vonzó de azért a 35 évem alatt szerintem megérdemeltem volna egy kapcsolatot ahol szeretnek és becsülnek... de úgy látszik, hogy én apácaféle leszek, mert nem találtam egyetlen egy db embert sem aki megértett volna, vagy tényleg szeretett volna.

 

Valahogy én is így érzem magam sokszor, annyi különbséggel, hogy én még nem vagyok 35. Sokszor érzem azt, hogy biztos velem van a baj.

Szerintem jó, ha nem adod fel és küzdesz valakiért, akit tényleg szeretsz. Smile Én erre képtelen vagyok... ha valaki menni akar, azt mindig hagyom menni. Talán ezért vagyok magányos, de... ha nem engedném el, akkor meg azért érezném rosszul magam. Sehogy se jó...

Néha már azon gondolkodom, nem is kell nekem párkapcsolat. Csak összekuszál mindent. Laughing out loud

Köszi szépen a kedves sorokat CsakEgyValaki és talán igazad is van, az egyedüllétben is lehet jó dolog, meg ha azt vesszük, nem vagyok teljesen egyedül, mert anyukáméknál lakom és ők rendesek hozzám, csak rossz, hogy nem tudtam együtt lenni soha A Szerelmemmel, voltak régebben is akiket szerettem, de egy idő után nekik is lettek párjaik, én meg közben kórházról kórházra jártam a betegségem miatt, hát úgy látszik, ebbe kell beletörődnöm, mondjuk annak örülök, hogy nincs gyerekem, nem tudnék jól gondoskodni róla, meg pénzem sincs. 


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Sweet Harmony írta:

Szomorú vagyok már egy jó ideje, mert senki nem ért meg a családban, soha nem volt egyetlen kapcsolatom sem - igaz, hogy erről picikét én is tehetek, mert nem ugrottam oda egy szóra, ha egy srác mondjuk szépen nézett rám, de igaziból nem sok "udvarlóm" volt, sőt mondhatjuk azt, hogy valamiért nem jöttem be senkinek, akinek esetleg tetszettem piccikét, az is csak ki akart használni, de én "okosabb" voltam, mert MEGÉRZEM AZT, hogy ki mit akar tőlem, az a helyzet, én nem vagyok valami szép vagy vonzó de azért a 35 évem alatt szerintem megérdemeltem volna egy kapcsolatot ahol szeretnek és becsülnek... de úgy látszik, hogy én apácaféle leszek, mert nem találtam egyetlen egy db embert sem aki megértett volna, vagy tényleg szeretett volna.

 

Valahogy én is így érzem magam sokszor, annyi különbséggel, hogy én még nem vagyok 35. Sokszor érzem azt, hogy biztos velem van a baj.

Szerintem jó, ha nem adod fel és küzdesz valakiért, akit tényleg szeretsz. Smile Én erre képtelen vagyok... ha valaki menni akar, azt mindig hagyom menni. Talán ezért vagyok magányos, de... ha nem engedném el, akkor meg azért érezném rosszul magam. Sehogy se jó...

Néha már azon gondolkodom, nem is kell nekem párkapcsolat. Csak összekuszál mindent. Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Artifical Skizo írta:

Nem értem meg, de elfogadom, hogy Te így döntöttél. smiley  heart

Köszi szépen. yes


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Szomorú vagyok már egy jó ideje, mert senki nem ért meg a családban, soha nem volt egyetlen kapcsolatom sem - igaz, hogy erről picikét én is tehetek, mert nem ugrottam oda egy szóra, ha egy srác mondjuk szépen nézett rám, de igaziból nem sok "udvarlóm" volt, sőt mondhatjuk azt, hogy valamiért nem jöttem be senkinek, akinek esetleg tetszettem piccikét, az is csak ki akart használni, de én "okosabb" voltam, mert MEGÉRZEM AZT, hogy ki mit akar tőlem, az a helyzet, én nem vagyok valami szép vagy vonzó de azért a 35 évem alatt szerintem megérdemeltem volna egy kapcsolatot ahol szeretnek és becsülnek... de úgy látszik, hogy én apácaféle leszek, mert nem találtam egyetlen egy db embert sem aki megértett volna, vagy tényleg szeretett volna.



Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Nem értem meg, de elfogadom, hogy Te így döntöttél. smiley  heart


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Köszi szépen a megértésed smileyheart


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Ok.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Bocsi, nem szeretnélek a világért sem megbántani, de amit írsz azt már kb 1000x hallottam, emberektől, mindenki azzal jön, adjam fel, felejtsem el... hát azt meg tudom tenni, hogy nem foglalkozom Vele, de azt nem, hogy ne Szeressem... akármilyen is az egyénisége.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Artifical Skizo írta:

Itt az ideje neked is törölni ezt a hamis reményt és irracionális illúziót a gondolataidból.

Miért...?

Lehet, hogy van aki megelégszik azzal, hogy olyannal él akibe nem szerelmes, aki nem vonzza, de én küzdök A Szerelmem Szeretetéért... ez szerinted hülyeség...? Pont a "cél" előtt adjam fel...? Úgyértem, már 10 éve "próbálkozom", pont most adjam fel...? Nem, én romantikus alkat vagyok és hiszek az örök és igaz szerelemben és nem érem be "kevesebbel" mint Az Álmom. Talán ezért sem vagyok olyan mint a legtöbb ember, akik megalkuvóak és egyből feladják. 


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Itt az ideje neked is törölni ezt a hamis reményt és irracionális illúziót a gondolataidból.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

CsakEgyValaki írta:

Sweet Harmony írta:

Annyira szomorú vagyok... :'(

 

Miért vagy szomorú? Sad

Mert bejelöltem Életem Szerelmét a Facebookon ismerősnek és nem igazolta vissza (törölte a felkérést) :'(


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Sweet Harmony írta:

Annyira szomorú vagyok... :'(

 

Miért vagy szomorú? Sad


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Annyira szomorú vagyok... :'(


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

CsakEgyValaki írta:

Artifical Skizo írta:

Én az önsajnálatot úgy élem meg, mintha kihúznám a dugót a mosdókagylóból, és kezdene egyre gyorsabban lejjebb húzni az örvény, aminek a végén eltűnök a lefolyóban örökre. Inkább úszkálok a mocsokban, kerülgetve a nagyobb szemét szigeteket.

Önsajnálat?! Talán az....

Csak hiányérzetem van... hiányzik a boldogság...

Úgy érzem belül szétfeszít valami, ha nem adom ki... de úgy látszik, hogy ha kiadom magamból, az se jó...

Az lenne a jó, ha konkretizálni tudnád, hogy mi is az a "valami". Ez a valami az, amire lehetne már megoldást is találni, és amely megoldás keresésében a környezeted is tudna segíteni.

Amíg ezt a valamit nem konkretizálod, addig csak a rárakódott feszültséget tudod kiöklendezni, amely feszültség a hevessége folytán megriasztja a környezeted + benned és bennük is csak a tehetetlenség érzetét kelti/erősíti, mert mindenki érzi, hogy a feszültséggel önmagában nem lehet mit kezdeni, csak azzal a valamivel, ami alatta van (de amihez a feszültség puszta kiöklendezésével nem juttok el).

Én nem érzem azt, amit csinálsz, önsajnálatnak. Önsajnálat szerintem az, mikor már nem akarok megküzdeni a problémámmal, vagy már meg is küzdöttem vele, mégis folyton csak erről a problémáról beszélek. Én rajtad úgy érzem, hogy 1) elfáradtál kicsit, 2) támogatást kérsz a küzdés folytatásához.


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Én magamról írtam ezt, hogy Te vagy más hogy van ezzel, azt nem akarom megítélni. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Artifical Skizo írta:

Én az önsajnálatot úgy élem meg, mintha kihúznám a dugót a mosdókagylóból, és kezdene egyre gyorsabban lejjebb húzni az örvény, aminek a végén eltűnök a lefolyóban örökre. Inkább úszkálok a mocsokban, kerülgetve a nagyobb szemét szigeteket.

Önsajnálat?! Talán az....

Csak hiányérzetem van... hiányzik a boldogság...

Úgy érzem belül szétfeszít valami, ha nem adom ki... de úgy látszik, hogy ha kiadom magamból, az se jó...


Offline
Csatlakozott: 2017 már 26

CsakEgyValaki írta:

Úgy akarom érezni magam, mint gyerekként…

Mikor hazaértem a ronda suliból, ahol mindenki csak bántott, ahol mindent csak elvárásnak éltem meg, ahol nem voltak barátaim, ahol magányos voltam. De az otthon menedék volt. Egy biztonság, egy búvóhely, a szobám, az ágyam, anya mellett a konyhában, ahogy az ágya szélére ültem. Hol van ez az érzés? Miért nem érzem már sehol?

 

Ezt én is szívesen érzem újra férjem oldalán.


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Én az önsajnálatot úgy élem meg, mintha kihúznám a dugót a mosdókagylóból, és kezdene egyre gyorsabban lejjebb húzni az örvény, aminek a végén eltűnök a lefolyóban örökre. Inkább úszkálok a mocsokban, kerülgetve a nagyobb szemét szigeteket.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Úgy akarom érezni magam, mint gyerekként…

Mikor hazaértem a ronda suliból, ahol mindenki csak bántott, ahol mindent csak elvárásnak éltem meg, ahol nem voltak barátaim, ahol magányos voltam. De az otthon menedék volt. Egy biztonság, egy búvóhely, a szobám, az ágyam, anya mellett a konyhában, ahogy az ágya szélére ültem. Hol van ez az érzés? Miért nem érzem már sehol?


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Nem vagyok túl jól, de egyenlőre erősnek érzem magamat... sokan mondták már: "Lépj túl rajta", "Majd lesz egyszer egy barátod, aki szeretni fog", stb., de ez nem így van... nem mást akarok... miért nem értik meg...? Valahogy minden sz*rt ki kell bírnom... de még ez is "jobb", mintha mondjuk valaki lenne az életemben, és tegyük fel, erőszakot alkalmazna rajtam... most nyugalom van, de fájdalom is... inkább hiány, nem fájdalom. Az fáj, amit elveszít az ember. De én nem úgy érzem, hogy "elveszítettem", hanem úgy, hogy hiányzik, mert mindenki Őt akarja, és "nincs lehetőség", hogy én valaha is boldog lehessek... nem mondanám azt, hogy szomorú vagyok, inkább csak olyan lehangolt... és eléggé egyedül... tudom, hogy ez az idővel, lehet csak rosszabb lesz... de még erős vagyok.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Én még morgok miatta. De köszi, jólesik.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nem silány az! Jó vers.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Hónapok óta ez a vers jár a fejemben. Volt valami abban, mikor párom azt mondta, hogy J.A. után már semmit sem érdemes a depresszióról, magányról stb. írni. Úgysem találsz találóbb szavakat.

Én ma írtam ezekről egy verset. De taszít a silányságom.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Smile Csali.

Hallja mig él. / Azt tagadta meg, amit ér. / Elvonta puszta kénye végett // kivül-belől / menekülő élő elől / a legutolsó menedéket.

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen