Szomorkodó hely

1308 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Amilyen boldog voltam 1-2 hete most kb olyan csalódott, ideges, elkeseredett vagyok most. 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Értem. Szted ez segítene valamennyit?  Vagy még rosszabbul lennèl? Ha nem vagy veszélyeztető állapotban (ön vagy közveszélyes), nem tarthat benn akaratod ellenére. Ha szeretnél gyszer emelést v módosítást, azt sztem nyugodtan elmondhatod. Az is lehet, h ez segítene. 

Mesélj majd, h mi volt!


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

A doki teljesen kiszámíthatatlan. Volt hogy kértem gyógyszert és azt mondta nem kell. Mikor azt mondtam jól vagyok írt még fel. Persze lehet hogy én látom rosszul a helyzetet. Most viszont tényleg szarul vagyok félek, hogy bent akar eseteg tartani

Kiscsillag írta:

Panda63 írta:

Szorongok és qva szomorú vagyok. Meg persze tök magányos. Lehet hogy visszaestem. Holnap kell visszamenni a dokihoz, de nagyon félek hogy mi lesz. Legszívesebben el se mennék.

Mitől félsz? Milyen az orvosod? 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Panda63 írta:

Szorongok és qva szomorú vagyok. Meg persze tök magányos. Lehet hogy visszaestem. Holnap kell visszamenni a dokihoz, de nagyon félek hogy mi lesz. Legszívesebben el se mennék.

Mitől félsz? Milyen az orvosod? 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Sweet Harmony írta:

Igaziból a fény a szemeimet is bántja (de nem barna a szemem, hanem zöldeskék), ezenkívűl olyan bántónak érzem, mert túl erős, mintha szurkálna, lehet, hogy a Napkitöréseket is érzékelem, és ez a baj, de nem tuti. 

Ez nekem is van, én fényre sötétülő szemüveget hordok emiatt. Ha nem vagy szemüveges, a napszemüveg ugyanúgy jó, és sokat segít.


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Nincs párom, még csak állandó partnerem sem, így az odabújás nagyon eseti szintű.

Akkor valami csinos napszemüveget szerezz be, és az legyen rajtad ha sétálsz. Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

Szorongok és qva szomorú vagyok. Meg persze tök magányos. Lehet hogy visszaestem. Holnap kell visszamenni a dokihoz, de nagyon félek hogy mi lesz. Legszívesebben el se mennék.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Értelek, az jó, ha van párod vagy valaki aki mellé odabújhatsz... én már születésem óta egyedül alszom, ezt szoktam meg, és nekem így a jó Smile

Igaziból a fény a szemeimet is bántja (de nem barna a szemem, hanem zöldeskék), ezenkívűl olyan bántónak érzem, mert túl erős, mintha szurkálna, lehet, hogy a Napkitöréseket is érzékelem, és ez a baj, de nem tuti. Szeretem a sötét dolgokat, másik topikban írtam hogy szeretnék sátánista lenni, de ezt csak úgy írtam. Vonz a sötétség, az éjszaka.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Liliomlány írta:

Basszus PhilC...

Olvastam már erről hogy van aki nem emlékszik a traumáira, de valahogy nem hittem el, hogy tényleg van ilyen. Nagyon nehéz lehet most neki, hogy hirtelen minden az eszébe jutott :( 

De most már végre nem érzed magad egyedül ebben a csatában.

Az, hogy minden, azért túlzás. Fokozatosan jönnek fel neki az emlékek. Pl. gyakran tapasztalja, hogy én beszélek valami megélt esetről, ő addig nem emlékezett rá, de akkor hirtelen emlékszik már, hogy igen, ez tényleg megtörtént. Plusz volt most ez a bevillanása a terápiában erről az "igazi anyukámat akarom" dologról, és akkor már emlékezett arra is, hogy ez nem egyszer történt. De szerintem még jó sok minden lehet, amiről még szintén nem tud...

Én is olvastam már erről, de valahogy mindig olyan valószerűtlennek tűnt. De vele tényleg ez van.

Meg mondjuk... lehet, részben velem is, mert pl. nekem 6 éves korom előttről 0 emlékem van, holott elméletileg az ember 2-3 éves korára már vissza tud emlékezni... de ezen még sosem gondolkodtam el ilyen szempontból.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Basszus PhilC...

Olvastam már erről hogy van aki nem emlékszik a traumáira, de valahogy nem hittem el, hogy tényleg van ilyen. Nagyon nehéz lehet most neki, hogy hirtelen minden az eszébe jutott :( 

De most már végre nem érzed magad egyedül ebben a csatában.



Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Kiderült, hogy anyám nemcsak engem bántalmazott, hanem a húgomat is. Csak húgom erről eddig azért nem beszélt, mert mint kiderült, eddig a gyerekkoráról 0, tényleg egészen pontosan 0 emléke volt. Húgom most elkezdett pszichológushoz járni, hogy jobban a kezébe tudja venni a gyereke apjával való kapcsolatát, nyilván a lógus elkezdte megkapirgálni a családi hátterét is húgomnak, és elkezdtek feljönni a terápiában mégis az emlékek, pl. tegnap eszébe jutott, hogy többször is volt olyan kisgyerekkorában, hogy anyám terrorizálta, ő pedig befutott anyámék szobájába, az ágyra vetette magát, és sírt, hogy "az igazi anyukámat akarom". Gondolván, hogy az igazi anyukának az lenne a dolga, hogy kedves legyen vele, és vigyázzon rá, és ha ez a nő ilyen vele, akkor ő biztos nem is az anyukája... Sad

Több dolog jutott az eszembe ezzel kapcsolatosan. Egyrészt valahol a lelkem mélyén örülök ennek az emlékének, mert eddig egyedül álltam a családban azzal a véleményemmel, hogy anyám bántalmazó volt, és most jó, hogy kaptam egy megerősítést, hogy nem csak képzeltem, nem csak túlkombináltam. Másrészt elszomorít a dolog, mert volt egy olyan meggyőződésem is eddig, hogy húgom azért nem emlékszik ezekre a rossz dolgokra, mert vele nem történt ilyen. Mikor anyám és apám veszekedtek, mindig kézen fogtam a húgomat, és vittem át egy másik szobába, eltereltem a figyelmét játékkal, viccekkel. Mikor anyám húgomat terrorizálta, mindig élből közbeléptem, aminek a következtében én lettem aztán az áruló, aki húgommal szemben elárulja anyámat, aki jogtalanul pofázik bele stb., magyarán szólva a közbelépéssel mindig magamra tudtam terelni anyám figyelmét, és akkor a húgomat békén hagyta. Azt hittem, sikerült megvédenem ezekkel a módszerekkel a húgomat, elérni, hogy őt ne érje bántódás. Most látom, hogy (mint ahogy gondolhattam is volna) nem voltam azért mindig ott, nem tudtam mindig ott lenni. Igen, volt olyan, hogy csak ők ketten voltak otthon a házban. És akkor az "ostor" épp a húgomon csattant. Ez a gondolat igazából nagyon elszomorít.

Nem értem sokszor, hogy anyánk hogy lehetett ilyen. Oké, van neki is jó pár traumája, valószínűleg egy pszichés betegséggel is küzd... de a fenébe is. Én is pszichés beteg vagyok, mégsem tennék ilyeneket a saját gyereke(i)mmel. Szokták mondani, hogy ha elhatározod, hogy xy dolgot nem csinálsz a gyerekkel, akkor majd elkövetsz egy másik típusú hibát - oké. Na, de ennyiszer?


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Nem tudom, szerintem felváltva kellene szednem ébrentartót és álmosítót, macerás. Smile

Eddig az vált be jól inszomniára, ha nem egyedül aludtam, mert akkor együtt megyünk aludni este, és úgy ha nem is egyből elalszok de pihen az agyam valamelyest. Az alvási kényszeres periódusra viszont ez nem használ.

A fájdalom valóban lehet néha pszichoszomatikus tünet. A nappali fény a szemeidnek nem jó? Fáj tőle, könnyezik?


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Annyira utálom, hogy bármennyire is küzdök, hogy ha már muszáj élnem, akkor legyen miért, de hiába írom fel magamnak a céljaim, hiába határozom el hogy mit fogok aznap csinálni, vagy mire koncentrálok majd nap mint nap, elég egy rossz gondolat, vagy egy rosszul hangzó félmondat valakitől, és vége az egésznek.

Már megint kurvára nem akarok élni.

A 7 célból amít a lógus felíratott velem, 3-mat kihúztam. Ebből kettő más emberektől is függött, így azokra nem tudok úgy támaszkodni, mint csak magamra. A harmadik meg az volt hogy kiküzdöm magam a c-ptsd-s problémáimból, de ennél szintén úgy érzem, hogy nem csak rajtam múlik. Hiába határozom el, hogy jól leszek, ha valami mégis visszalök...

Már ilyen hülyeségek is eszembe jutottak, hogy az íróasztalom fölé csinálok egy ilyen motivációs falat, fényképekkel az emlékeimről, a barátaimról, hogy ne felejtsem el őket, és azt se, hogy ápoljam is a baráti kapcsolatokat - egy ideje nagyon elhanyagoltam őket :( 
Meg ott gyűjteném a futós érmeimet is, amikből már egyre több van.

Elég sokszor nem segítene ez sem, egyszerűen semminek nem találom az értelmét. Amikor órákig sírtam is próbáltam pörgetni a fejemben, hogy minek lehet értelme amiért megéri élni, és egyszerűen nem találtam SEMMIT.

És mivel a pasik akik kedvesek velem, mind csak meg akarnak dugni, szerveztem a hétvégére egy "randit" egy lánnyal, hogy végre ne csak fiú barátaim legyenek.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Köszi szépen kérdésed, szerintem a testi fájdalmaim az indokolatlan szorongástól lehetnek, és leginkább a mellkasi részen fáj, szorít, de időnként a csípőmben is szorító érzést érzek.

Értelek, igen, én tudok aludni, de csak nappal, éjszaka vagyok jobban és nem azért, hogy netezhessek, mert nappal is megtehetném, csak valahogy már igencsak régóta bántónak érzem a nappali fényt. Kitartás Neked, gyógyszert nem  kaptál erre...? Vagy ez így Neked megfelelő...? Mert akkor nincs gond. smileyheart


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

A testi fájdalom mitől van? Hol fáj? Lehet, hogy írtad régebben, nem emlékszem.

Én ingázok az inszomnia és a alváskényszer között, mint mindig.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Édes vagy, köszi, igen a szokásos kibukás meg testi fájdalmak, meg ez az emberektől való elzárkózás, ami nekem nem jó, de ez az egyetlen "járható út" a számomra. Remélem, Te jól vagy, kedves Tőled, hogy érdeklődtél.


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Mi a baj, Sweety? A szokásos? Sad


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Sz*rul vagyok crying


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

"Hagyj el, óh Reménység!

Hagyj el engemet;

Mert ez a keménység

Úgyis eltemet"

(Csokonai Vitéz Mihály)


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Simike. Sad



Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Szart nem érnek a gyógyszerek, ha valakinek közben széthullik az élete. Pedig én csak rendet akarok tenni. Rendet magam körül, rendet a családomban, rendet a lelkemben, rendet a szívemben.

Sajnálom, hogy még nem válaszoltam az üzeneteitekre (azok, akik írtak nekem). Sajnálom, hogyha valakinek nem lesz erőm válaszolni, ha keresne is.

Minden darabokban és jó lenne, ha valaki lenne mellettem, de... azt hiszem... nincs. Sad Olyan, mintha egyedül maradtam volna. Pedig... én csak jót akartam. Mindenkinek. Óvni. Mindenkit, aki mellettem áll. De... nem azzal óvok, ha itt vagyok. Tőlem kéne óvni másokat. Bárcsak ne okoznék fájdalmat másoknak. Bárcsak ne okoznék fájdalmat magamnak. Sad


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Teljesen elszomorodom, hogy mi lett ebből a házból, és hogy 8 év alatt mennyi minden változott, egészen rossz irányba, nem tudom, hogy mi van. A régi házunk szintjéra süllyedt, ahonnan 8 éve menekülni akartam és sikerült kikönyörögnöm a költözést (végül is apám is akarta valamennyire). Most meg ez lett, elkeseritő....


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Igen Skizo, de... ez eléggé összetett

Az újat már nagyon várom. Laughing out loud

A régit már a hátam közepére sem kívánom. :/

Magától a változással járó dolgoktól félek és az okoz szorongást. A folyamat megvisel, akár jó, akár rossz a vége.

A régibe vannak jó dolgok, amik hiányozni fognak (de ez kb. a maradék 10%).

Az újból pedig még csak a jót látom, pedig mint minden élethelyzetben, biztos itt is lesznek majd bonyodalmak.

Úgyhogy a folyamat maga így fog kinézni: szorongás, felszabadulás, euforikus izgalom, majd újra szorongás és végül üresség. Ha ez végigment és lenyugodtam, utána már látni fogom tisztán, hogy hosszú távon jó-e nekem vagy sem.


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

A változás nem csak valami réginek a vége, hanem valami újnak a kezdete is.

Ha az új ismeretlen, az újtól való félelem csupán az ismeretlentől való félelem?

Vagy a régi iránt lesz hiányérzet?

Vagy a változásokra reagálsz túlzott szorongással?

(Én is utálom a változásokat, kivéve, ha a régi dolog rossz vagy semleges, amit otthagyok.)


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Kár hogy nincs egy olyan fórum, ami dühöngő és szomorkodóhely egyben... akkor ott kiadhatnám egybe az érzést :/

Megint olyan gyengécskének érzem magam.... túl sok a változás, ami előttem áll, minden túl gyorsan történik és nem érzem késznek magam. De ha arra várok, hogy kész legyek.... ahhhjjj... sose leszek kész.

Ki fogok borulni... érzem.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 26

Percről percre élek magányosan és boldogtalanul. És mi értelme? Nem tudom.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Annyira egyedül vagyok... és csak sírok és sírok és sírok és nem bírom abbahagyni. Nem tudok elaludni. Sok... minden sok... elegem van az életemből... Sad


Offline
Csatlakozott: 2012 máj 29

Szurkolok, hogy a gyógyszer bejöjjön, csak legyèl türelmes, hetek kellenek ahhoz, hogy a hatását kifejtse. Ès ha jobban leszel, akkor képes leszel változtatni a jelenlegi èleteden. Én is már majdnem feladtam, ès kezdtem elveszíteni a hitetemet a gyógyszerekben, és mondhatni csoda történt!


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Üres vagyok, lehangolt, és boldogtalan, mert nincs olyan családom, akit én választottam, anyukámékkal élek, de nem tudom máig megszokni... nincs párom, a szexet én magam oldom meg kézzel stb., de nem is kívánom, úgy érzem halott a lelkem, pedig élő is lehetne, de nem bírom a férfiakat, vagyis bizonyos ffiakat, akik a közelemben vannak, hogy szokjam meg anyu férjét...? Nem megy... szigorú, és ffias, és én melegségre vágyom (nem tartom magam leszbinek, de nem bírom a hangos beszédet és gorombaságot), pedig anya férje mindent megtesz, rendes, meg minden, de néhány dolgot még nem szoktam meg ezért mindig mélydepiben vagyok, nincs időm a netre feljönni, napi kb fél óra 1 óra net jut, kivéve ha dolgozik anya férje, amúgy totál összezárva velük, ez lehangoló, de sajnálom őket, mert rengeteget dolgoznak, de tőlem is ezt várják betegen, 5 diagnózisom van és ez egyre csak gyűlik az évek alatt, és nemhogy nem javulok, de egyre érdektelenebb vagyok főként az emberek iránt, nem tudok beszélgetni, csetelni, mert beírok vmit és egyszerűen "lefagyok".


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Újra és újra beleesek ugyanabba a hibába...

Szenvedek, látják, kérdezik, aggódnak, "Mi a baj?", beszélek, mindig ugyanazt a választ kapom, csináld ezt, csináld azt, mindig mindenki ugyanazt mondja, de nem értik, hogy nem megy, azt mondják direkt csinálom,  nem értik, hogy nem tudom, nem értik, hogy miért vagyok boldogtalan, mikor annyi mindennek örülhetnék

néha már én magam sem értem
néha elhiszem nekik
néha én magam is úgy látom, hogy direkt csinálom
néha már nem akarok kimászni belőle, hanem csak átadni magam a fájdalomnak és szenvedni
néha már elfogadom, hogy nekem már csak ez megy, az önsajnálat
néha már direkt csinálom, mert bele akarok esni, benne akarok maradni a mélységben anélkül, hogy megpróbálnám velük megértetni, mert tudom, hogy úgyis ugyanazt mondják, tudom, hogy úgyse értik meg, pedig megpróbálják megérteni, de nem megy nekik és én meg hibásnak érzem magam az egész miatt.

Jobb szavak és magyarázatok nélkül benne maradni az életem végéig...



Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Én is várom már hogy visszaálljanak a hétköznapok. Most már nekem jobb valamivel, mint karácsonykor, nincs az a rohanás, meg stressz és nem borul a rendem. 


Offline
Csatlakozott: 2013 jan 17

Sziasztok!

Úgy látszik, hogy ünnepek, az év vége, mindenkit bestresszel egy kicsit.Én már 2 napja egyre szarabbul vagyok, de az éjszaka rátett még egy lapáttal.Nem tudtam aludni, reggel 6 körül aludthattam el, közbe meg végigszenvedtem az éjszakát.Mindenfajta testi-lelki tüneteket produkáltam.Nagyon várom már, hogy végre 2019 legyen, és vége legyen ennek az évnek.Bízzunk benne, hogy a 2019 sokunk számára kevesebb szenvedést hoz!


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

CsakEgyValaki írta:

Kiscsillag írta:

Együttérzek, tudom h nagyon szar....

Szia Kiscsillag!

Köszönöm. Smile korábban is láttam az üzeneted és nagyon jól esett. Csak valahogy... nem volt erőm írni.

De akartam, hogy tudd, hogy köszönöm. Smile

Smile


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Ne maradj kharzak, csak a buszig eljutni szar. Ausztria szép és vidám hely.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Kiscsillag írta:

Együttérzek, tudom h nagyon szar....

Szia Kiscsillag!

Köszönöm. Smile korábban is láttam az üzeneted és nagyon jól esett. Csak valahogy... nem volt erőm írni.

De akartam, hogy tudd, hogy köszönöm. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

kharzak írta:

Már semmit,maradok itthon

Ne már! Miért maradsz otthon végül mikor már meg volt a jegy?


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Dehogyis! Az hülyeség lenne!!!


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Már semmit,maradok itthon


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Tök jó lesz, ne aggódj. Mit csinálsz Ausztriában?


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Holnap reggel 7:40 re  van a jegy.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Mikor kellene indulnod? Ülj fel a buszra, az ha félsz, ha nem, elvisz.


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Nagy gond van,megvettem magamnak ausztriába a jegyet,viszont szorongok az uttól,meg mindentől,anyukám meg ezért nekem támadt hogy nem akarok mégsem jönni,nem 1 fillér volt a jegy oda 10 ezer forint,mit csináljak???! Segitsetek!


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

kharzak írta:

depressziósnak érzem magam,cymbalta 30mg ot szedek,megemelhetem magamtól 60mg ra ? lesz bajom? Mellete szedek Rivotril2mg Reggel 1

Sertraline 200mg r,Amitrex 2x 400mg,Ketilept 225 E

Orvos nélkül nem emelheted és nem is csökkentheted. Szerdáig kibírod? 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Nem érzem a cymbalta hatását


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Kleó írta:

Petárda fuj. Azt sem értem, mi benne az élvezet, és az állatok frászt kapnak tőle.

Én is utálom meg a sok részeg embert. Ha ezekre gobdolok olyankor mindig örülök hogy én otthon maradok. Utálom a bulizósokat és tudom h nem érezném jól magam mégis irigykedem. Talán arra hogy ők jól érzik magukat, élnek, míg én csak egy burokban élek. 

Nekünk most nincs állatunk, régebben mindannyian bent töltötték a szilvesztert de az volt már nyolc éve mikor utoljára kutyánk volt, illetve macskánk. 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

depressziósnak érzem magam,cymbalta 30mg ot szedek,megemelhetem magamtól 60mg ra ? lesz bajom? Mellete szedek Rivotril2mg Reggel 1

Sertraline 200mg r,Amitrex 2x 400mg,Ketilept 225 E


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Petárda fuj. Azt sem értem, mi benne az élvezet, és az állatok frászt kapnak tőle.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Kleó írta:

Jól mondtad, nálam okosabb vagy. Én be vagyok szűkülve (habár az utzán nem mászkálok).

Úgy értettem hogy aki azt gondolja h a szilveszter egyenlő azzal hogy az utcán vagy és jól bepiálsz meg petárdázol. Ez sztem a legalja (bár akinek ez okoz örömet, tegye, ennél még az is jobb, amit én fogok csinálni). Sok mindent ki lehet hozni az év utolsó napjából anélkül hogy az utcán töltenéd hidegben részegen petárdázva. 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Jól mondtad, nálam okosabb vagy. Én be vagyok szűkülve (habár az utzán nem mászkálok).


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

kharzak írta:

Jobb is mint azt a sok piás alkoholistát elviselni az utcán,emg mászkálni egész éjszaka

Annál jobb valóban de a szilveszter nem csak erről szólhat max a beszűkült gondolkodású embereknek 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen