Szomorkodó hely

1396 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2019 nov 15

Szia Liliomlány, köszi, hogy írtál :) Smile :smile:" width="19" /> Én is elég jól funkcionálok így gyógyszerrel. Gyógyszer nélkül már ott tartottam, hogy egyáltalán nem bírtam egyben tartani a gondolataimat, teljesen szét voltam esve. Egyetemre járok, az előző félévem csak annak köszönhető, hogy sikerült, hogy pszichoterápiára jártam. Már nagyon paranoiás kezdtem lenni, a házi feladataimat nem csináltam meg vagy nem jól csináltam meg a házi feladataimat. Mivel korábban elég jól tanultam, a tanárok elkezdték azt hinni, hogy elbíztam magam és azért veszem a bátorságot, hogy nem csinálok semmit, mert azt hiszem, így is átmegyek a tárgyaimból. Közben meg már nem fogtam fel, mit beszélnek hozzám, többször rá kellett kérdeznem a feladatokra, mert elsőre se és másodszorra se értettem meg, mit kell csinálni. Borzalmas volt. Az előadásaimra elkezdték azt mondani, hogy ismételgetem magam és új szavakat találok ki, nekem meg fel se tűnt, mindennek olyan hatása volt mintha természetes lenne és csak körülöttem változott volna meg mindenki. A helyzet a legrosszabb csak a félév végére lett, egészen addig elegendő volt a pszichoterápia, gondolom azért, mert még csak akkoriban kezdődött, bár terápia nélkül 100%, hogy nem ment volna a félév. Az utolsó beadandóm elkészülééhe így is szükség volt már a gyógyszerre, mert annyira nem bírtam egyben tartani a gondolataimat. Ez még most is nehézséget okoz, de így küzdelmek árán legalább sikerül előrelépnem, bár sokkal lassabban, mint korábban. Ez is bánt. Régen olyan gyors voltam, minden ment pikk-pakk, mindig vidám, lelkes voltam, jó volt a humorérzékem is, türelmes voltam, megértő... most meg visszahúzódó vagyok, egész nap csak feküdnék, visszahúzódva a kis világomba... gyógyszer előtt volt egy visszatérő hallucinációm, egy sötét alak, akinek csak szeme volt, néha az is hiányzik, hogy nem látom, mert már úgy megszoktam, hogy ott van és lehet hozzá beszélni. Tudom-tudom, ez egészségtelen, de nekem inkább a pozitív oldala maradt meg, hogy van valaki aki megért, az emberek ugyanis általánosságban úgy éreztem (akkoriban, még gyógyszer előtt), hogy nem értenek meg, kinevetnek a hátam mögött, kibeszélnek, és még csak nem is értették, amit mondok, mert folyton kusza volt, valahogy nem úgy jöttek ki a dolgok a számon, ahogyan szerettem volna. Ezzel mondjuk még ma is gondom van. Ez most már örökre így marad? Nem akarok ilyen maradni, olyan rossz ezzel élni, főleg annak a tekintetében amilyen voltam... :((( Sad( :cry:" width="19" /> Ja, a Reagila egy antipszichotikum, a 1,5mg-os a legkisebb dózis belőle. Volt, hogy megpróbáltuk a 3mg-ot is, még a legelején, mert a 1,5-estől nem múltak el a hanghallásaim. A 3mg-ostól teljesen megszűntek a hallucinációim, de mivel nagyon kijöttek a mellékhatások rajtam, visszacsökkentettük 1,5 mg-ra. Így most ritkán hallok hangokat, de elvagyok. A férjem is az elején ezzel próbált meggyőzni, hogy gondoljak erre úgy, mintha vitamin lenne. Igaz, engem ezzel annó nem győzött meg :bigsmile: végül nem ezért vettem be az első szemet, hanem mert úgy gondoltam, megpróbálom, hátha jobb lesz valami. Jobban is lettem, bár még mindig nem gondolok magamra betegként. De talán ez nem is akkora baj, ha szedem rendesen a gyógyszert mellette.

Sajnálom, hogy neked ezeken kellett keresztülmenned. Én akkor voltam nagyon mélyponton, mikor a kisfiammal 7-8 hónapos terhes voltam. Csak azért nem kíséreltem meg öngyilkosságot, mert a babámat féltettem, nem akartam, hogy ő azért szenvedjen vagy haljon meg, mert én meg akarok halni. Még így is volt, hogy majdnem kiugrottam az ablakon, mert elborult az agyam. Szerencsére a férjem megakadályozta, el sem tudom képzelni, mi lett volna a kisfiammal, ha akkor valami butaságot csinálok.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Szia! Ne szomorkodj nagyon, mert mi itt mind megértjük, min mész keresztül. Ha szerető családod van, akkor idővel, sok beszélgetéssel és türelemmel ők is megértenek majd valamennyire. 

A skizofrénia egyébként a könyvek, filmek miatt túl van misztifikálva és jól félre is van értve. Én látok itt olyan skizókat akik elég jól tudnak funkcionálni az életben.

Nem ismerem a gyógyszeredet, így arról nem tudok mit mondani, de én is szedek gyógyszert és ugyanígy voltam eleinte mint te. Nem akartam gyógyszert szedni, nem is tudom már miért. Sok a tévhit akörül is. De ha nem szedném kb élni sem tudnék.

Elmondom nálam ez hogy működik, hátha így neked is könnyebb megérteni. Szóval a sok trauma miatt az agyam elkezdett túl sok stresszhormont termelni meg adrenalint. Emiatt felborult a kémiai egyensúly, a szerotonin így már túl kevés volt, elkezdtem naphosszat szorongani, képtelen voltam koncentrálni, folyton sírtam, pánikrohamaim voltak meg nem volt nap hogy ne gondolkodtam volna az öngyilkosságra. 

Majd elkezdtem antidepresszánst szedni ami elkezdte visszabillenteni az egyensúlyt, és már minimális dózis mellett van nagyjából elég szerotoninom. Most ott tartok már, hogy bár van olyan hogy visszaesem de egész rövid időre, és vannak már olyan napjaim hogy egyáltalán nem szorongok.

Ha innen nézed, akkor meg kb olyan mintha vitamint vagy étrendkiegészítőt szednék.


Offline
Csatlakozott: 2019 nov 15

Sziasztok, én új vagyok itt. Körülbelül 10-11 hónapja járok pszichoterápiára és lassan fél éve vagyok visszatérő vendége a pszichiátriának, és kb. ennyi ideje szedek 1,5 mg Reagilát. Nálam egyelőre folyik még a diagnosztizálás. Most a pszichológusom depressziót mondott és szerinte nem vagyok skizofrén, bár jelenleg is vannak vissza-visszatérően hallucinációim és néha vannak kitöréseim amiket egy-egy megrögzött gondolatom indukál; az orvos egyelőre skizofrénként kezel. Én ezek miatt szomorkodom. :((( Sad( :cry:" width="19" /> Olyan új nekem ez az egész. Nem tudom elfogadni és úgy nagyon ki se tudom senkivel beszélni se. Én nem érzem magam betegnek. Van férjem meg két gyerekem, rettegek, hogy nehogy elvegyék őket tőlem azért mert így vagyok... bár az is igaz, hogy sokkal jobban vagyok így gyógyszerrel, mint anélkül. Csak ha nem vagyok beteg, akkor miért használ a gyógyszer? Nem értem. Olyan nehéz ezt elviselni, ti hogy bírtok azzal a tudattal élni, hogy valamit szedni kell, mert szükség van rá? Úgy érzem, nem tudom elfogadni, mert nekem nincs semmi bajom. Bocsi, ha kicsit talán kusza lett, kicsit nehéz egyben tartani a dolgokat.


3
Offline
Csatlakozott: 2019 júl 2

 

 


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 2

Sajnálom,hogy nektek id át kellett élnetek ezt.Nem kívánom senkinek.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Beast, ez nekem is nagggyon ismerős. "Érvénytelenítés"-nek nevezik szakszerűen, igencsak sok kárt tud az emberben okozni. Ismerem: én soha ..., ezt kitaláltad, jó a fantáziád, álmodtad; ilyen nem volt, de jól hangzik! Az utolsó gúnyos felhangja különösen kellemes.


6
Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Artifical Skizo írta:

Nagyon igénylem az odabújást. Megpróbáltam már rájönni, hogy ez a nem akarok senkivel együtt lakni, minekvanitt nem-e valamiféle trauma megelőzés az agyamban arra, hogy minek legyen itt ha úgyis elhagy, és akkor csak szarabb lesz. Mint amikor nagyon szeretsz valami kaját, de elrontod vele egyszer a gyomrodat, és utána az agy azzal védekezik, hogy megutálja. Nekem volt ilyen dinnyével és főtt kukoricával is. És elhagyással, az első barátnő huszonvalahány évesen (előtte meg is csalt a kis izé, egy bőrkabátért cserébe dugott valami csehszlovák idiótával).

Én ezt teljesen át tudom érezni.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Oh, ez annyira ismerős. 

Tudtad, hogy ez érzelmi bántalmazásnak számít?

Amikor tudod hogy valami úgy történt ahogy elmékszel, majd rád mondja azt hogy meghazudtolod, hogy te akarod őt rossz színben feltüntentni. Az én anyám is ilyen. A nárcisztikusok tipikusan ilyenek. Csoda, hogy az utolsó esetnél belátta, hogy neked van igaza.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Nagyon igénylem az odabújást. Megpróbáltam már rájönni, hogy ez a nem akarok senkivel együtt lakni, minekvanitt nem-e valamiféle trauma megelőzés az agyamban arra, hogy minek legyen itt ha úgyis elhagy, és akkor csak szarabb lesz. Mint amikor nagyon szeretsz valami kaját, de elrontod vele egyszer a gyomrodat, és utána az agy azzal védekezik, hogy megutálja. Nekem volt ilyen dinnyével és főtt kukoricával is. És elhagyással, az első barátnő huszonvalahány évesen (előtte meg is csalt a kis izé, egy bőrkabátért cserébe dugott valami csehszlovák idiótával).


9
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Az állatkáknál ez szerintem mást jelent. A malac pl. félhet attól, hogy megeszed, és csak védte magát. Smile



Offline
Csatlakozott: 2019 júl 2

Tavaly márciusban betelt a pohár és megkérdeztem anyámat, hogy miért állandóan csak a rossz tulajdonságaimat és hibáimat vágja a fejemhez.Miért nem beszél arról amit jól csinálok vagy amiben jó vagyok.Egy flegma választ kaptam tőle úgy, hogy közben rám sem nézett."Azt nem mondjuk soha a másik szemébe, hogy mit csinál jól."

Pár héttel később még mindig márciusban.Anyám káromkodik, kiabál.Odamegyek hozzá segítő szándékkal.Beszélek hozzá de ő kiabál tovább.Pakolászott, takarított és valamit nem tudott megcsinálni.Segíteni akartam neki de úgy viselkedett mint ha ott sem lennék.Mondtam neki, itt vagyok segítek, nem hallod?Gusztustalan stílusban csak annyit mondott nekem:"Kit érdekel, hogy te mit mondasz!"

Nem is tudom, hogy éreztem magam ez után a két eset után.Mindig éreztem, hogy nem számít mit mondok.Tudtam azt is, hogy soha nem dícsértek meg igazán de így a szájából mégis egy mellbevágó érzés volt.Mintha egy másik világban élnék mint a családom.

A második eset után nem szóltam anyámhoz vagy csak minimálisan hónapokig.Közben ő elmondott engem mindenféle hálátlan szörnyetegnek mert nem vagyok képes szólni a saját anyámhoz.Szeptemberben már többet beszélgettünk és megkérdezte tőlem miért csináltam ezt.Elmondtam, hogy éreztem magam miatta.Letagadta.Azt mondta soha nem mondott ilyet nekem.Mit képzelek én ő róla.Ezeket csak kitalálom és őt akarom rossz színben feltüntetni.

Közben eszembe jutott még egy esetem anyámmal.Évekkel ezelőtt történt.Testvéreim már elköltöztek.Anyám morog, kiabál.Mert nem jönnek a gyerekei hozzá gyakrabban meglátogatni.Mindenkihez mennek az utcában csak hozzánk nem.Még szilveszterkor sem hívta fel, egyik gyereke sem, boldog új évet kívánni.Én ekkor megszólaltam.Én felhívtalak.Anyám megállt és rám nézett.Dermedten nézett, mint egy szobor.Pár másodperc után megszólalt.Ja, ja tényleg te felhívtál.

Ez az én támogató, szerető családom.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Igen, ez teljesen érthető.

Nálunk mondjuk ez nem volt így kimondva, egyszerűen csak megvolt a távolság.

És bár anyám imádott babusgatni (meg úgy az összes kisgyereket), de úgy hogy az nekem totál kényelmetlen volt, és mikor nagyobb lettem már eltartottam magamtól Laughing out loud mint a macskám meg a malacaim. A macskám a számra tette a mancsát, hogy a közelébe ne érjek. Laughing out loud az egyik malacom meg a múltkor a számba taposott.


12
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ja, és amikor már kicsit nagyobb voltam, és csökkent a fertőzésveszély, akkor már "nem bírt el". (Semmit nem bír le, ha 5 dekánál több.) Apám meg max. megengedte!, h a térdére üljek, mert egy lánygyereket ölbe venni maga a pedofília. Olyannyira, h keresztapámhoz a már felnőtt kisebbik lánya odabújik, és amikor elmentek, ezek meg is jegyezték, hogy "egészségtelen kapcsolat". 
Így nem olyan nagy csoda, hogy nálam az érintés testiséget jelent... (juszt is 3 pont!)


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ha más szövegében látnék ennyi ...-ot, legfeljebb egyet hagynék meg, mert megette a rosseb, ha már csak ez készteti az olvasót továbbgondolásra.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nálunk sem Smile Mert minden fizikai érintkezés fertőzésveszélyes! Ezek 58 éven át nem ittak volna egymás után... Ez bennem már 15 éves koromban felvetett bizonyos kérdéseket...
Meg hát, ugye... a tápláláson/ellátáson kívül anyával no contact... Az ölébe tán 2x vett életemben...


15
Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Hát, elég ritka amúgy ha valakitől elviselem ezt. Meg ez a bújás inkább a fejemben van mint a valóságban.

Valszeg ez azért van mert otthon sem volt ez jellemző. Ill. van egy 11 évvel idősebb bátyám, akire kiskoromban mindig felnéztem, de végig gyökér volt velem, meg magasról tojik rám, és nekem ez a "nemlétező" (mert bár van, de az életemben mégsincs) nagybáty az aki hiányzik nekem sztem.

Ha már a szüleim nincsenek ott lelkitámaszként, legalább a testvéremmel lehetnénk azok egymásnak, de hát az sem.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Sőt! Van, aki úgy barátilag átkarol, h "mi van öreglány" v megsimogatja a felem, h "jóvanna". Igyekszem elviselni (habár biztos érzékelni az elhúzódást), és nem mondani, h "haggyámán!"


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Érdekes. Nekem sok-sok "haverom" – ffi barátom – van, de nincs késztetésem bújócskázni hozzájuk. Azt csak olyanhoz, akihez kémia is van.


18
Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Jó de akkor is más. A pasimtól mást akarok mint egy védelmező bátyótól vagy ilyesmi. Smile
De neked is vannak "csak odabújós" lányok.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Na látod, nekem sem elsősorban a szex miatt ficeregnek a lányok az agyamban. Ha odavagyok valakiért, akkor törődni is szeretnék vele meg védelmezni. Smile



Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Amúgy nekem csak fiúbarátaim vannak. Ill most már van egy lány is, de igazából baromira lefáraszt, mert nagyon impulzív.

És annyiban van igazság az egészben, hogy kb mindegyik fiúbarátomba beleszeretek kicsit, kollégákba is (csak férfi kollégáim vannak), de ez nem az a vonzódás mint mikor szerelmes vagyok, hanem nekem egy apa/testvérfigura hiányzik az életemből nagyon. Aki törődik velem, védelmez, oda lehet bújni, de minden testiség nélkül. 


21
Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Nem, nem mint pasi hiányzik. Smile nálad más a ficergés oka.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Nekem mindenféle lányok szoktak ficeregni, de nem egyszerre, és gyakran váltják egymást. Bár most van egy, aki tartósan visszajár ficeregni, kénytelen vagyok társkeresőzni, hogy legyen elég egyéb ficergő, aki kitolja.

Mondjuk amikor van barátnő jellegű, akkor nem ficereg be más, szóval nem tudom, hogy nálad nem-e egyfajta társkapcsolati ellaposodás miatt jön be az új ficergés.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

A minap összetalálkoztam vki idegennel a boltban aki tök hasonlóan nézett ki és még úgy is viselkedett, és azóta ficereg ez az agyamban.


24
Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Mitől hiányzik? Vagy ilyen általános hiányérzet?


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Nyavaja járvány lehet, sokan vannak vacakul.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Iszom egy neocitrant és elalszom. Úgy is hányingeresen fáj a fejem délután óta.


27
Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Megint elkezdett hiányzani a border.

*nyaff* Sad


Offline
Csatlakozott: 2019 nov 3

Azt mondják a szomorúságra azt mondják a sok finom étel gyógyír 


Offline
Csatlakozott: 2019 nov 3

Szomorú vagyok mert rossz ember vagyok de ez egyeseknek kielégítő , ugye a csudába is a sok agyalással 


30

Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Bejó, kharzak!

 

kharzak írta:

Reggel felkeltem és nem voltam álmos,azóta fent vagyok nem aludtam vissza,én ennek örülök! Smile Gondolok rád rózsaszirom!!!!


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Reggel felkeltem és nem voltam álmos,azóta fent vagyok nem aludtam vissza,én ennek örülök! Smile Gondolok rád rózsaszirom!!!!


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Szia rózsaszirom, gondolok. Mivel feküdtél be vagy milyen célból? 


33
Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Ma feküdtem be  a Szegedi Klinikára! Gondoljatok rám... 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Én is alszom egész nap, csak éjjel (hajnalban) nem...


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Jaja azt aludjak egésznap mint tegnap meg elötte a rivotril növelése miatt,lecsökentettem direkt de igyse az igazi


36
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Feküdj vissza! Wink


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Reggel felkelek full depressziósan álmosan,nekem tényleg elegem van mindnből.f*szomat mindenbe


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Nem vettek fel a rehabforce ba,nem vállalnak most maradhatok a semmibe mint eddig.


39
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

(A nickből nem mindig adódik... van, h csak az irányultság.)


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Örülök neki, sok sikert!

Igen, a nickemből is adódik, hogy nő vagyok. wink


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Holnap megyek a rehabforce hoz,ami a böszörményi út on van,ott dolgoztam már régebben,megprobálom szerencsém Smile

 

Amúgy lány vagy?


42
Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Biztos van Nálatok is szociális foglalkoztató. Ott tudsz érdeklődni, milyen lehetőségeid vannak. De ehhez kell hivatalos leszázalékolás. Az önkormányzatnál vagy a Google-n is megtudod nézni, hogy merre vannak ilyen intézmények. De ha nem vagy hivatalosan leszázalékolva, akkor meg egy 4 órás mondjuk takarítás, árufeltöltés is biztos akad mondjuk a nagyobb hipermarketekben. A Tesco kifejezetten szereti pl. a részmunkaidős dolgozókat.

Biztos tompít rajtad a gyógyszer, ahogy mindannyiunkon. De szerintem inkább nem vagy "rákényszerítve", hogy dolgozz. Gondolom Édesanyád mindent megad Neked, s fizeti a dolgokat helyetted. Neki is ösztönöznie s nógatnia kellene Téged, hogy dolgozz. Hidd el nagyon sokat számít. Tényleg az önbecsülésednek is jót tenne, meg nem foglalkoznál annyit magaddal, s lenne életcélod. Nem csak a négy falat lesnéd, s közben egész nap azon agyalnál milyen rossz neked, hanem tevékeny lennél s fizikailag és szellemileg is lefárasztana.Meg ezáltal a törődésedet és a tiszteletedet is kimutatnád Édesanyád felé. :) 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

De mintha nem jutna el az agyamig hogy muszály dolgozni!!! Lehet a sok gyógyszer nemtudom


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Köszi,és tudsz olyan munkát ahol részmunkaidős rehab munka van?


45
Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Kharzak bocsáss meg, de ha anyukád nem szeretne, Te már az utcán lennél... Kevesen tűrik el a majd' 30 éves felnőttől, hogy követelőzni tudjon, de dolgozni menni ne akarjon. Mindenki tud dolgozni. Smile Még a levágott lábú ember is, ha máshogy nem is, de részmunkaidős munkába biztosan tudnál Te is. Csak akarni kell. Nyilván ha olyan pszichiátriai betegséged lenne, ami munkaképtelenné tenne, akkor más lenne a szitiáció, de amit írtál, abból inkább egy nagyranőtt gyermek képe derengett fel előttem. Elköltözni meg akkor fogsz tudni, ha dolgozol, ugyanis az albihoz/saját lakáshoz pénz kell, de ezt nyilván Te is tudod. Nem várhatod el Anyukádtól, hogy kiszolgáljon Téged ennyi idősen s költözzön el, mert Neked nem tetszik valami, miközben Te semmit nem teszel, hogy könnyebb legyen Nektek.

Nem ismerlek, ezért csak az imént leírtakból tudtam véleményt alkotni. Próbáld meg a jelenlegi szomszédaidban a jót megtalálni, hidd el, mindenhol lesznek olyanok, akiket utálni lehet, ezt a költözés nem oldja meg. A jelenlegi problémák helyett kapsz majd másikat. 

Tényleg picit embereld meg magad, gondolom a Te Édesanyád sem lesz fiatalabb, találj egy rendes munkát s támogasd Őt, a Te önbecsülésednek is jobb lesz. Én is, s még sokan mások dolgozunk egy rakat pszichiátriai betegséggel, s napi egy valag gyógyszerrel együtt, mert muszáj. 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

 

Egyszerüen utálok itt lakni ahol most vagyunk,idegesítőek a szomszédok anyukám szerint nem azok,lehet csak beképzelem és el akarok költözni. amint ezt a témát felvetem anyukámmal csunyán összeveszünk,és frusztráltak leszünk mind a ketten. jönnek az ünnepek én csak azt kértem anyutól karácsonyra hogy költözzünk el. nem teljesíti,nemtudok mit csinálni. messze van mindentől a hely,én meg magam alá pisilek lassan 30 évesen és úgy fekszem vissza az ágyba. egy csőd vagyok dolgozni nem igazán tudok,bár keresgéltem munkákat,de ugyse jönne össze semmi nekem,anyukám lassan agyvérzést kap tőlem.légyszi segítsetek hogy lehet ebből a pokolból ki lábalni. lehet sokmindenem megvan de szeretetet senkitől sem kapok. probáltak már velem minden féle gyógyszert egyik se vállt be , talán ezek a szerek tesznek tönkre. nem segit senki rajtam,ha tehetnék belém is rugnának egyet az utcán,mit nem érő ember ez 28 éves és nem dolgozik. Ha valaki tud 1-2 kerületben lakást szóljon bár anyám rá se legyint de azért egy probát megér.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Az jó, hogy bevált, de szerintem terápiás célokra ez elég veszélyes mutatvány...


48
Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Nem akarom, hogy aggódjatok értem, ne haragudjatok, nem volt szándékomban idegességet okozni nektek. Sad Bocsánat 


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Sziasztok! Nagyjából magamhoz tértem.

Nagyon durva volt, de bevált!!!! Nem voltak rémálmaim, de igazából semmire nem emlékszem. Arra sem, hogy írtam itt nektek... Már elmúltak a mozgáskoordinációs zavaraim, s az izomgyengeségem. Nem tudtam felemelni a végtagjaim, ijesztő volt. A férjem nagyon haragszik rám, de megérti, hogy miért tettem. 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen