Borderline


Offline
Csatlakozott: 2019 okt 15

Kedves fórumozók!

Egy cikksorozatot írok az nlc.hu-ra, ami mentális problémával küszködők családtagjaival/párjával/gyerekével/barátaival vagy más, az illetőhöz közel álló személlyel/személyekkel készült interjúkból állna. A témát azért tartom fontosnak, mert szeretnék ezzel segíteni azoknak, akik ebben a cipőben járnak, illetve azt is szeretném, hogy az emberek általánosságban többet tudjanak meg a pszichés zavarokról, és ne stigmatizálják azokat, akik mentális problémáktól szenvednek.

A következő kórképekkel rendelkező emberek hozzátartozóit keresném: depresszió, borderline, skizofrénia, paranoid zavar, pánikbetegség, poszttraumás stressz betegség, kényszerbetegség, generalizált szorongás, anorexia és bulimia (tudom, hogy sokszor ezek közül egyszerre több is fennáll). A cikkben természetesen lehet teljesen anonim módon szerepelni.

Ha úgy érzed, szívesen segítenél nekem, kérlek, írj egy e-mailt a hbrigitta88@gmail.com-ra. Előre is nagyon köszönöm, és további szép napot kívánok mindenkinek!

Hidvégi Brigi


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nem is az, h étvágyat csinál. Megváltoztatja az anyagcserét, és ugyanolyan táplálkozás mellett hízol. 

De 7,5 mg-tól még nem valószínű. Annyival kezdtem, akkor semmi, de a kh.-ban felvitték 30-ra Sad +30 kg-ig nem is volt megállás. Áter azt mondta, h 10-15 kg-ot hizlal. Aztán a 30-nál leállította az Olzint.


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Én 3 hete szedem az Olanzapint, meg mellé Anafralint s tegnaptól Lamolepet. Nekem nem csinált étvágyat az Olanzapin, sőt már több, mint 3 kg-ot fogytam, mert mióta szedem őket alig van étvágyam. Sad Én átlagos testalkatú vagyok, szval rajtam hamar meglátszik a fogyás, még 3 kg s már a sovány BMI-ben leszek.

Én tegnap megvágtam magam, 4 év után először. Utána hihetetlen megkönnyebbülést éreztem, borzasztóan jó volt.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ezek a hangulatstabilizálók "eredetileg" mind antiepileptikumok. Nem igazán találkoztam még elhízott epilepsziással, sőt.
Én hízásra hajlamos vagyok (Olanzapin: + 30 kg), de a Lamolep nem változtatja meg az anyagcserét, nem csinál étvágyat sem. Tehát nem hizlal.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 17
Nekem is használt amúgy! Most elég nagy a kontraszt. Igen a pszichiáterem is ezt próbálta a fejembe vésni, de sajnos nem vagyok egy könnyű eset. Van lamolephez receptem, ugyhogy szepen lassan el kene kezdenem szedni.

Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nekem a Lamolep nagyon bevált. Határok közt tartja a borderes és a bipolos ingadozást is. (Mondjuk piával kevésbé, de még úgy sem annyira szélsőséges a dolog.) Szerintem nem hizlal. Ez nem.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 17

Rendben köszönöm erre oda fogok figyelni!

 

GAD-ra stimulotont szedek, bipora meg Lamolep-et kéne csak nem szedem sajnos. Ez is most kattant be. Ez meg a testkép zavar miatt van, fejembe vettem h ettol híztam.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 17

Igen ezzel én is egyértek. Csak egy másik borderesről van szó, ami aztán nehezít a dolgon, és nem tudok úgy gondolni rá, mint egy általános helyzetre.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Jaaaj, és még egy! Vigyázz a piával, mert ha bekerül a dokumentációdba, nem vesznek fel Th.-re!

Egyébként szedsz vmi gyszert?


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szia! Nagyon jó az önismereted, ez kellő alap egy terápiához. Anélkül nem nagyon megy... 

"Hogyan fogadtátok el, hogy valaki már nem részese az életeteknek magad miatt, aki és amilyen vagy?" – megmondta at exférjem, hogy ez mindig! 50-50%, mert két emberről szól. Rólad, aki olyan vagy, amilyen,és őróla, aki meg másmilyen. Nincs olyan, hogy valaki "hibásabb", meg "rosszabb", mint a másik. Magadat hibáztatni épp akkora baj, mint mindenért a másikat tenni felelőssé.



Offline
Csatlakozott: 2018 szep 17

Sziasztok,

a tanácsaitokra lenne szükségem a tapasztalataitok alapján.

sajnos nagyon nem vagyok jól az elmúlt hetekben tönkrementem a munkában, amit imádtam, megkérdőjeleződött a nemi identitásom. Azt a korszakom élem, amikor nem tudok NEM-et mondani. Nagyon sokat fogyasztok alkoholt, mikor tudom, hogy nem kéne. Kikényszerítem az emberekből, hogy figyeljenek rám. Például felhívom a srácot, aki visszautasított már, elég bunkó módon, hogy átmegyek hozza, és át is megyek. Miközben szerelmes vagyok a lányba, aki életemben először a lelkitársam volt, és félszavakból is értett, de elrontottam a kapcsolatunkat. 

Nagyon nagy káosz az életem jelenleg. Megszűnt a munkám, túl sok a szabadidőm, és túl sokat kattogok. 

Elhatároztam, hogy meg akarok gyógyulni. Nem akarom többet megalázni magam, ragaszkodni az emberekhez akik nem szeretnek, és ellökni azokat, akik viszont igazán szeretnek. Láncdohányozni, nem nőként viselkedni az alkohol hatására.

választ akarok kapni arra a kérdésre, hogy ki is vagyok.

Utánajártam Tündérhegynek, holnap megyek beutalót kérni a pszichiáteremhez.

Gondolom ez nem lesz egy rövid procedúra mire bekerülök...

Addig viszont megfulladok. Bántani akarom magam, hogy elnyomja a lelki fájdalmat a fizikai. Inni akarok, hogy ne kelljen gondolkodnom. Túl intenzívek az érzések, amik bennem vannak, a barátaim is szenvednek mellettem. De legalább vannak...

Ti ilyen időszakokban mit szoktatok csinálni? Mi segített abban, hogy túléljétek a mélypontokat?

Másik kérdés... Hogyan fogadtátok el, hogy valaki már nem részese az életeteknek magad miatt, aki és amilyen vagy?

Nem ismerem még a betegségem. Három éve Bipoláris zavar II.-vel diagnosztizáltak, a bordit később kaptam meg, és nem is igazán foglalkozott vele a dokim. 

Tanácstalan vagyok.


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Nem szoktam magam direkt bàntani, de ha ràmjön egy "borderes" dühroham, akkor nem érdekel, hogy megsérülök-e (pl. ököllel kiütök egy ablaküveget). De mondjuk, pl. vagdosni nem szoktam magam...


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Nagyon sajnálom. Sad :( Akkor nem vagyok egyedül. Sad :(  S soha nem is bántottad magad vagy nem éreztél rá késztetést? 


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

rozsaszirom írta:

Nem tudom, más is van-e így, de mai nap rettenetesen magam alatt vagyok. Sad :(

Annyira nehéz küzdeni az elmével, annyira azt érzem, hogy lehetetlen győzni a önbántalmazás vágya felett. Annyira nem tudom, hogy mit csináljak, nem tudom.

Hasonlóan érzem magam, bár nálam nincs önbántalmazási késztetés. Viszont nagyon depresszív a hangulatom és napok óta alig alszok, szinte alig élek, csak szédelgek egész nap. Ráaádásul újabb kudarc ért, ami szintén nem tesz jót a hangulatomnak.   


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Nem tudom, más is van-e így, de mai nap rettenetesen magam alatt vagyok. Sad :(

Annyira nehéz küzdeni az elmével, annyira azt érzem, hogy lehetetlen győzni a önbántalmazás vágya felett. Annyira nem tudom, hogy mit csináljak, nem tudom.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Wow! Nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen odafigyelő dokid van Smile Ez nagyon jó!


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Mondtam az orvosomnak. Ha megteszem, akkor önveszélyességre hivatkozva kórházba vesz fel :.(Sad

Igazából nagyon jólesik, hogy ennyire aggódik értem s igaza van, küzdenem kell, nem hagyhatom el magam.

Megváltoztatta a gyógyszereimet, emelt rajtuk, s remélem beválik. 3 naponta járok most hozzá a szakrendelésre, s bármikor hívhatom, még hétvégén is. 


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

2 hét mondjuk még nem sok idő... A dokinak mondtad a szúrmányozást mint eseti késztetést?


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

2 hete szedek gyógyszert, este 5 mg Olanzapint és 50 mg Anafralint. 


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Szedsz valamilyen gyógyszert?



Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Van még valaki, akinek délután vagy este felé felerősödnek az önbántalmazós késztetései? Egyszerűen jön a délután/este s meg akarom szúrni magam. S minden nap ez van... 


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Rossz annyi történt, hogy elköltöztünk egy nagyobb városba. Új közeg, új munkahely, új lakás. Nagyon nehezen alkalmazkodom. 6 hónapja költöztünk, s 1 hónapja erősödtek fel a dolgok. Sad


Offline
Csatlakozott: 2016 jún 29

Igen, de azt mondják, hogy csecsemőkorban, fél és 1,5 éves kor között, amire nem emlékezhetsz és ez gyakran nem egyetlen esemény lehetett, inkább bánásmód, nem adekvát reakció, vagy valamilyen hiány. Az pedig, hogy mi traumatikus, az nagyon egyéni és az érzékenységtől, a megéléstől függ.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Hát, ezt igazán egy pszichológus tudná neked megmondani.

Egyébként nekem is rendezett gyerekkorom volt, azt is elmondhatom hogy kb mindent megkaptam amire szükségem volt, nem voltam kitéve fizikai, szexuális és verbális bántalmazásnak.

Illetve mégis. Egy nagyon sunyi és aljas, személyiség és önbizalomromboló verbális bántalmazásban volt részem. De ehhez nem kellet sem hangos sem vulgáris szó. Hosszú éveken át, folyamatosan és sunyi módon élték ki  szüleim a mindenféle kisebbségi komplexusaikat rajtam. És ennek valószínűleg még most sincsenek tudatában.

Aztán tessék: (komplex) poszttraumás stressz, depresszió, szorongás, pánikrohamok + bipoláris és borderline tüneteim is voltak


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Köszi, majd kiderül... Csak egyet nem értek: mindenhol azt olvasom, hogy a kialakulásához valamilyen súlyos gyerekkori trauma szokott vezetni, engem pedig semmi ilyen nem ért. Rendezett gyerekkorom volt (mondjuk a felnőttkorom meg egy káosz) semmilyen lelki, fizikai és egyéb bántalmazásnak nem voltam kitéve. Akkor mégis hogy? 


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Nevemsenki írta:

Liliomlány írta:

Nevemsenki: Szuper, hogy te is elmész áterhez! Kérj mihamarabb időpontot, hogy ne lankadjon a lelkesedés Smile utána meg már minek lemondani.

Köszi, igyekszem! Utolsó esély...

Dehogy utolsó.


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Liliomlány írta:

Nevemsenki: Szuper, hogy te is elmész áterhez! Kérj mihamarabb időpontot, hogy ne lankadjon a lelkesedés Smile utána meg már minek lemondani.

Köszi, igyekszem! Utolsó esély...


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 19

Rózsaszirom! 

Történt veled mostanában valami rossz? 


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Nevemsenki: Szuper, hogy te is elmész áterhez! Kérj mihamarabb időpontot, hogy ne lankadjon a lelkesedés Smile utána meg már minek lemondani.


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Én most azt tervezem, hogy elmegyek áterhez, és iratok fel vele hangulatstabilizálót. Meg terápia és életmódváltás sem ártana! Persze, ha a betegségem engedi, hogy eljussak egyáltalán odáig... Van, hogy eltervezek valamit, akarom nagyon, erre mikor odajutok, képtelen vagyok megtenni. Nyilván ez is a betegség része, de ha ezen nem lendülök túl hamarosan, tuti kinyírom magam. Ez nekem már elviselhetetlen állapot! 

Valaki itt kérdezte a koromat, 40 leszek jövőre.  



Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

A border ismerősöm is elmúlt már 43, aztán szerintem épp most erősödött fel megint benne a dolog.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Már akinél enyhül... Ezt meg a volt áternőm mondta, spec. nálam nem. Néha tényleg van enyhülés, de a talaján kialakult bipol csak gyszerrel tartható féken.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Na ez a beszéd, hajrá rozsaszirom! Smile


Offline
Csatlakozott: 2016 jún 29

Teljesen jól mondja a dokid. A szemzavar fejlődési rendellenesség, nem múlik el soha. Viszont 40 év felé enyhül az érzelmi hullámvasút. Én 45 vagyok és tanúsíthatom. Viszont minden más, ami a személyiségzavar mellett kialakult, pl. depresszió, az megmaradt, változó intenzitással.


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Nekem az új pszichiáterem felnyitotta a szememet ezzel kapcsolatban, mármint, hogy ki lehet-e gyógyulni a bordiból. Én 4 év tünetmentesség után estem most vissza, s meg akartam halni én is. 30 éves lettem, s ez a xar még mindig jelen van az életemben 18 éves korom óta. S erre mondta azt, hogy sosem lehet meggyógyulni belőle. Mivel ilyen a karakterszerkezetem. Törések alakultak ki a személyiségem fejlődése során a traumák miatt, s ezeket nem lehet visszacsinálni. A border "szelídül". Tehát ahogy öregszem, nem elmúlik majd, mindig itt lesz, hanem kezelni tanulja meg az ember. De ciklikusságot fog mindig mutatni, mert ez a jellemzője az állapotnak, s mivel ilyen a személyiségszerkezetem, tehát önbántalmazásra, kitörésre való hajlamom van, ezért ez mindig velem lesz.

Ezt el kell fogadnunk. Nem tudom, hogy Te mennyi idős vagy, s elhiszem, hogy el vagy keseredve. Én is elvagyok. Ráadásul nekem egy nagyon erős szociálishálóm van, az elmúlt 4 évben feleségül is vettek, fantasztikus támasz a Férjem, a családom, mindenki mellettem áll. Elvileg rohadt szerencsés vagyok, de ez nem segít az állapotomon. Napról napra rosszabbul vagyok, minden nap elemi erővel tör rám újra s újra a kényszer, hogy bántsam magam. S ordítani tudnék. Sad :( S ez mind 4 év szuper időszak után a semmiből. Az a rohadt ciklikussága a betegségnek...

Szóval ne add fel, x@r ez a betegség, ami van nekünk, de ha túléljük a mélységeket, akkor utána van egy enyhülés, amikor jobb lesz. Lehet hónapokra, lehet évekre, de jobb lesz. 


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 19

Konkrétan mik nem mennek? 


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Nem tudom, mi a normális élet, de az biztos, hogy nekem most semmilyen életem nincs. És hiába teszek érte, hogy legyen, nem megy! Semmi nem megy. Így meg minek létezni egyáltalán? Bárcsak egy csapásra vége lenne az egésznek. Ha nem sikerül semmi, minek élni?


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

És mi az a "normális élet"? Amit az adott társadalom elfogad? (Köszi, abból nem kérek.. Sem most, sem "ezelőtt".)


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Azon kezdtem el filózni, hogy mennyi az esély, hogy valaki kigyógyuljon a borderline-ból és mit/miket kell ahhoz tenni, hogy ez sikerüljön? Egyáltalán lehetséges ez vagy az ember élete végéig szenvedni fog ebben a betegségben? Akkor viszont inkább az öngyilkosság, bár sajnos az sem olyan egyszerű. Én már ezt nem bírom sokáig, hogy semmilyen tekintetben sem tudok normális életet élni, hiába próbálok változtatni. 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hát, ezt már más(ok) is megállapította(k).


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Kleó, az amazon laugh


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

surprisesurprisesurprise 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Legalább tegyél úgy! Wink


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Most ezen lepődjek meg? laugh


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Én azon már túl vagyok. NEM 1x Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 16

Kleó írta:

Ja, és még a "kötözködhetnék" is tünet...

Anyum erről sokat tudna mesélni... De random vadidegenek is! Utcán, boltban stb. képes vagyok beszólogatni bárkinek, ha épp olyan hangulatomban vagyok. Általában olyanok miatt szólok be, amit mások fel sem vesznek, persze van olyan is, hogy tényleg jogos a dolog. Sógor mondta, hogy vigyázzak, mert egyszer meg fognak verni! 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ja, és még a "kötözködhetnék" is tünet...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Biztos is. Az enyém még nálam is jobban. Ő ott is "támadást" vél felfedezni, ahol még nem is szereplő... 


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Ok, minden világos Laughing out loud lehet anyám is borderline? ugyanilyen "beszélgetés" ment le legutóbb (2 és fél éve) vele.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Egyáltalán: mi az, hogy neked fáj, nem látod, hogy te bántasz engem???

Mondom, könnyebb odébb tolni a Csomolungmát. laugh

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen