BORDERLINE

SRÁCOK

MEG AKARO,MAGM ÖLNI ,MERT ELHAGYOTT SZERELMEM…ÉS NEM JÖN VISSZASOHA TÖBBET HOZZÁM…

Szerző:

Belépett: 3 év

Idonotobey

Blog kommentek: 274Blog bejegyzések: 13Regisztráció: 2017. 10. 25.

9 gondolat erről: “BORDERLINE”

  1. Szia! 

    Most újra én. Most másképp. Engem egy éve hagytak el.  Pedig nálam jobban senki nem képes szeretni. Ragaszkodom a szerelemhez. Az élethez. Az érintéshez. Szeretném, ha szeretnének. De egyúttal a legnagyobb ellenségem épp én vagyok.  Független akarok lenni. Élni. De egyedül nem tudok. Borderline vagyok. Nehéz velem. Mégis azt szeretném, ha szeretnének. Megértelek. Jobb lenne nem lenni. Nem csak ez miatt, csak úgy. Ezért vannak a pengeim. Úgy szeretném, ha újra szeretnének….

  2. Idézet tőle: Malakazar

    Szia! 

    Most újra én. Most másképp. Engem egy éve hagytak el.  Pedig nálam jobban senki nem képes szeretni. Ragaszkodom a szerelemhez. Az élethez. Az érintéshez. Szeretném, ha szeretnének. De egyúttal a legnagyobb ellenségem épp én vagyok.  Független akarok lenni. Élni. De egyedül nem tudok. Borderline vagyok. Nehéz velem. Mégis azt szeretném, ha szeretnének. Megértelek. Jobb lenne nem lenni. Nem csak ez miatt, csak úgy. Ezért vannak a pengeim. Úgy szeretném, ha újra szeretnének….

    Fognak szeretni,csak ne add fel. Egyébként vannak jó oldalai is a bordinak, szoktál ezekkelfoglalkozni? Fel ismered őket?

Írj megjegyzést

Borderline

Ismét egy szürke, üres, és szörnyen unalmas nap következik kilátástalansággal fűszerezve.. Persze ezt csak én érzem így a közeli környezetemben. 30 fok van, szikrázik a nap.Érzem az izzadságcseppeket,ahogy elindulnak a tarkómról a nyakamon keresztül a hátamom és így tovább.Monoton nap lesz.A taposómalom egy újabb napja.Munka persze van és dolgozok is.Busszal járok a munkahelyre.Ahogy álltam a tömegben eszembe jutott, nemsokára orvosi vizsgálatra kell mennem.Labor, hormonvizsgálatok…Arra gondoltam, nem is lenne rossz, ha találnának valamit.Egy vese, mely kezdi feladni a szolgálatomat.Akkor nem kéne erőszakos módszerekhez folyamodnom,hogy véget vessek szánalmas vergődéseimnek. A kezeléseket elutasítanám, és nem akarnék semmilyen várólistára felkerülni.Előbb vagy utóbb fel kéne adnia.Szomorú gondolat, hiszen annyi ember élni akar, és mégis meghal.De én nem tehetek róla hogy az ellenkezőjét rótta rám a sors.Szóval ahogy álltam a buszon, eszembe jutott egy film,amit imádtam gyermekkoromban.Langonierek,Stephen Kingtől.A történetben egy repülögép fedélzetéről az utasok nagy része eltűnik, csak páran maradnak.Úgy érzem magam, mintha én maradtam volna a gépen, de nekem kellett volna eltűnnöm.

Szerző:

Belépett: 6 év

BB83

Blog kommentek: 0Blog bejegyzések: 1Regisztráció: 2018. 06. 15.

1 gondolat erről: “Borderline”

  1. Szia! Pont a vese a legfontosabb szerv. Agyvérzést kell kapni, vagy szívrohamot.Ez a kettő ami elfogadható.Vagy elbutulni,és akkor meg már minden mindegy….megy az élet mint az ágyba sz.rás, szokta volt mondogatni egykori haverom….már nem haverom, mert rájött,hogy beteg vagyok kb. 7 éve jött rá. A psziciáterem azt mondta,hogy a dialízisesek olyan mint az élő halottak. Nem mintha nem lett volna az utolsó laboromon magas a kreatinin szint, de egy hülyénél mindent másképp néznek.

    Lehúzták az orvosi papírjaimról azokat a hatóanyagokat amikre allergiás vagyok. Hogy ha legközelebb kórházba kerülök,akkor ne álljon semmi a hóhérok útjába.

    Ma mindenki a halálon gondolkodik?

    Úgyis elégünk a napban. Hozzá kell szokni a meleghez.

Írj megjegyzést

borderline

nem tudom leírni, nem tudom megértetni a poklot ami bennem van és ez az egészben a legrosszabb
ha egy pillanatra úgy érzem, hogy most jönnének a megfelelő szavak, mind eltűnik mire leülök ide és csak meredten bámulom a monitort és pulzáló görcs áll a kezeimbe, az agyam szétfeszül a kimondatlanul maradó gondolatoktól és annyira egyedül érzem magam, számkivetettként a saját elmémmel, mintha elektromos kisülések futnának végig a bőröm alatt, úgy ránt magával a csalódottság, az önutálat, az undor, a vérvörös őrület
akárhányan éreztethetik velem, hogy szeretnek és nem vagyok egyedül, legtöbbször egyáltalán nem jut el hozzám az érzés. mint ha nagyon mély, zavaros víz alól hallgatnám, néha kitudok venni egy-egy szót, de a jelentés eltorzul, az arcok összemosódnak
tehetetlen vagyok minden pillanatban, úgy érzem a szeretet, amit kaphatok, csak tévképzet, hallom a gyűlölködő, monoton narrációt az agyamban, hogy nem érdemlem, hogy csalódást okozok, hogy nem lesz jobb, örökké így fogok érezni, fáj, szétnyom az érzés, kisemmiz, szégyenteljes és csupasz görcs vagyok, kiszolgáltatott,
évek elnyomott érzéseit érzem egyszerre, újra és újra, emberek, szavak, minden ami valaha történt velem, mocskos érintések, egyszerre ott ül rajtam mindez és marcangol, nem ereszt el,
ha segíteni próbálsz csak megvetlek, amiért egyáltalán azt hiszed, hogy van esélyed rá, gyűlöllek amiért el fogsz hagyni amikor még el sem hagytál, gyűlöllek amiért neked van esélyed normális életre, amikor nekem sosem lesz,
azt akarom hogy vége legyen, azt akarom, hogy el tudjam mondani mit érzek, hogy valaki magához szorítson, annyira közel, hogy szinte megfulladok, de érzem a melegét, érzem a fizikai valóját annak, hogy mellettem van, hogy nem hagy el, hogy vannak emberek odakinn, csak szorítanám és félek sosem tudnám abbahagyni a sírást, bőgnék, a saját számba folyik a taknyom, könyörgök és nem kapok levegőt, undorodom magamtól és hogy ez az a kép, ami a legreálisabb valóm, ez a beteges torzó,hegektől, stigmáktól hemzsegő csonk.
úgy érzem minden egyes érzés, amit nem tudok kiadni magamból, belülről egyre inkább megbetegít, öli a sejtjeim, fekete gennyes fertő, mindez ott van bennem és nem szabadít fel semmi, nem most tisztára, nem szívódik fel sosem
mélységesen fáradt vagyok, kimerült, pedig semmit nem csinálok, ami külső szemlélő számára látható lenne. mégis minden egyes perc, a túlélésről szól, hogy megpróbáljam elhallgattatni a betegség hangjait
akkor vagyok a legszomorúbb, amikor átmenetileg úgy érzem, hogy jobban vagyok, hinni és bízni tudok benne, hogy meg tudom gyógyítani magam, ha nagyon erős leszek, ennél is erősebb , és jobban leszek,
lesz olyan életem, amilyet szeretnék, amit megérdemelnék, amit elképzelek magamnak, azokkal az emberekkel, akiket szeretek, nem fogok mindent félreérteni, nem fogom ellökni őket, nem fogok rájuk bámulni és úgy érezni idegenek számomra, nem fogok úgy felébredni, hogy semmit nem érzek már irántuk, ott leszek velük én is, és várnak jó dolgok, nekem is van helyem ott közöttük
amikor érzem, hogy vannak értékeim, hogy amikor azt mondják úgy látom a világot, ahogy senki más, és amikor tudom hogy ez így van,
szeretem a növényeket, megfigyelni ahogy a szeretetemtől és a gondoskodásomtól magukhoz térnek és nőni kezdenek, szeretem az állatokat, a legkisebbtől kezdve egészen a legotrombább, legamorfabb, legsérültebb lelkekig mindet magamhoz tudnám ölelni, és annyira tudnám szeretni, mint soha senki,
tudnék törődni, vigyázni emberekre, megérezni a legkisebb rezdülésükből is, hogy mire van szükségük, egy pillanatra elhomályosuló tekintetből, hogy mi fáj, a legvédtelenebb sebeiket tudnám a leginkább gyógyítani azzal a figyelemmel, ami csak nekik jár és senki másnak, tudnék segíteni nem csak rajtuk, de magamon is
és ez az egész egy pillanat alatt szertefoszlik, amit felépítettem, mintha sose lett volna, mintha egy idegen hazudta volna belülről, hogy még keserűbb legyen a csalódottság, hogy nem megy
tiszta naív szívvel mindig elhiszem mindezt, aztán én magam vagyok, aki képtelen rá

Szerző:

Belépett: 3 hét

bluesugar

Blog kommentek: 128Blog bejegyzések: 6Regisztráció: 2014. 09. 13.

9 gondolat erről: “borderline”

  1. köszönöm és egyben sajnálom, hogy átérzitek, mert az gondolom azt jelenti, hogy ti is hasonló poklokat éltek meg. nem megosztási céllal írtam igazából, csak magamnak, de aztán eszembejutott hátha valakinek segít, ha látja leírva azokat az érzéseket, amiket épp ő nem tud megfogalmazni. (nekem szokott segíteni valamilyen szinten) 

    legyünk erősek.

  2. Ez olyan nagyon igaz. Nem semmi, hogy egy ilyen sokrétű állapotot ilyen pontosan meg tudtál ragadni! Ha éppen ráadásul benne is voltál és úgy jegyezted le, akkor az is pozitív, hogy ezt az állapotot produktívba tudtad fordítani azzal, hogy alkottál.

  3. Nagyon szép, kösz, hogy leírtad — ez is mutatja, hogy mennyi érték van benned!

    A border mélypont és a border remény jobb leírását én sem olvastam még sehol.

    Akinek hiányzott/zik a szeretet/elfogadás, az furcsa módon megtanulhat úgy adni, ahogy ő szeretett volna kapni. Ez nem illúzió, hanem teljesen reális — de sokat kell dolgozni, hogy a negatív spirálokat és fekete lyukakat kikerüld vagy tudd kontrollálni. 

    Szerintem sikerülni fog!

    1. szia! utólag néztem ide vissza és a BPD-s tájékoztatónál, ahol a felhasználónevem van belinkelve (és eleinte ehhez a bejegyzéshez vezetett a link), ha rányomok teljesen más posztok jelennek meg. tudom nem ez a világ legfontosabb jelensége, de kicsit zavaró nekem, hogy a nevemhez kapcsolódóan más bejegyzések jelennek meg. vagy csak én látom rosszul? köszi, ha megnézitek 🙂

Írj megjegyzést