Te mit teszel azért, hogy jobban érezd magad?

139 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Megnézek 1-2 részt a The Undateables-ből. Tudom, gonoszság rajtuk vidulni, de nem rajtuk nevetek hanem a szituációkon, és utána szégyellem is magam.

Mondjuk vannak néha benne tök ari leányok - nőcik, akikkel még én is randiznék. Ha feljavítanák az önbecsülésüket, simán találnának jó pasikat maguknak.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

 

"Te mit teszel azért, hogy jobban érezd magad?"

 

én pl most ezzel próbálkozok: játékot streamolni élőben Wink peace!

 

https://www.youtube.com/channel/UChDqj_syh1kE-3cPGcUu8UQ/live


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Igen és szinte mindent magamnak köszönhetek, ha én annyiban hagytam volna nem lenne most semmi de erősen utána kellett járni, Pestre utazgatni többször is miatta. De hát rajtam kivül senkit se érdekel


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Ez tényleg jól hangzik.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Mondjuk ha nem megyek el akkor arra a tanfolyamra, talán sose jövök rá, hol akarok dolgozni. Arra meg csak azért mentem mert fizettek érte. Ráadásul oda olyan kommunikáció kell hogy meg tudd nyugtatni az idős, beteg embereket, arra meg nem vagyok képes, ápolónak meg kb ugyanez a feladat, azt is kihúztam. Marad a szövettan ahol nincs kontakt a betegekkel, végre meg tudtam találni mi való nekem. Kellett hozzá egy kis önismeret, ami régen nem volt hála az elhanyagolásoknak, sosem tudtam h mi miért van, most meg már tudom. 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

A szoc. gondozó állás sztem egészségesnek is nagyon terhelő. Ehhez sztem nagyon sajátos lelki adottság kell. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Elmehetnék még szociális gondozónak is de biztos nem fogok egyedül éjszakázni, meg házi gondozásba se megyek, meg már mindenkit felvesznek oda is annyira hiány van. 2015-ben voltam az idősek otthonában, semmilyen készségem nem volt meg ami oda kellett volna mégsem rúgtak ki annyira nincs ember. Nem is csodálom, összes pótlékkal együtt D kategóriában kb 100 ezer forint volt a fizetés 2015-ben. És pelenkázni, gyógyszerezni, fürdetni, etetni kell. Nappalra van két ember, éjszaka meg egyedül kell lenni. Na hát féltem ettől de mielőtt beosztottak volna éjszakára kiléptem és annyira béna voltam h két ember mellé még harmadiknak tettek be egy hétig és annyira nem ment h inkább elmentem. Borzalmas volt. Közben meg cseszegetett a főnök mikor nem volt semmi h menjek még beszélgetni mikor nem kellett senkinek semmi. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Az a vicces ebben a munkában h két éve hatszáz forintot ajánlottak, elvállaltam de aztán vissza mondtam mert akkor még tudtam menni alkalmi munkára és nyár volt, akkor több az alkalmi munka. Tavaly ilyenkor felhívtam h mennék és már lecsökkent 520 forintra az óra bér amit nem értettem. Mivel nekem fix volt a kertészet tavasztól ami alkalmi és vmivel több az órabér ezért márciusban már nem kellett az ötszáz forintjuk. Alkami azt jelenti akkor megyek amikor akarok. Mivel a kertészetbe vissza nem megyek és kell a sulira is muszáj lesz mennem nyárig. Akkor lesz uborkás szalag munka ukránok között ezer forintért/óra de az csak nyáron van, tavaly is voltam de nem sokat mert későn mentem és vége lett. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Kiscsillag írta:

Fú, nem is tudom, h mit javasoljak mert én nagyon tanuláspárti vagyok és sztem ez a sulis terved jó, hisz ez érdekel és erre alkalmas vagy. 

Ezért is mondok le a kajáról. Eszek kockalevest és üres tésztát, ez van. Eddig költöttem kajára de most kell a sulira. Majd hétfőn felhívom az ötszáz forintos órabéres munkát. Állandóan hirdetik, tavaly nem vállaltam el de most muszáj leszek. Ez az a hely ahová biztosan felvesznek és kezdhetek egy héten belül. 


Offline
Csatlakozott: 2016 feb 17

csaklenniakartvalaki írta:

Érdekes, bár sors.. vagy nem sors. Kezünkben a sorsunk? Ha mondjuk elüt egy busz, ahol teljesen védtelen voltam, akkor itt mi volt a kezemben? Lehet, hogy ha másodpercekkel vagy percekkel előtte mondjuk szabálytalanul átmegyek egy a zebrán piros lámpánál, akkor mondjuk később nem ütnek el? Vagy pont, hogy ha szabálytalankodom akkor üt el?  Ha mondjuk reggel 20 másodperccel többet gondolkozom azon, hogy melyik zoknimat vegyem fel, akkor már lehet megmenekülök?  Vagy akkor másban vesztem az életem, mert meg van írva a halálom? Vagy ha elüt a busz, de túlélem, és ezáltal kiderül, hogy súlyos beteg vagyok, de még menthető és megmenekülök? Vagy életem szerelme lesz mondjuk az a járókelő, aki kihívta hozzám a mentőt?

Számít? Mindenki higgye, amit jónak érez. Lehet, hogy megvan írva minden, mikor már megszülettünk, lehet, hogy bármikor lehet változtatni mindenen.. vagy éppen a változtatás is van megírva? Ha azt hiszem, hogy változtatok, lehet, hogy éppen így kellett történnie? Mit számít. Mindenki találja meg, a neki megfelelőt.

Mindenkinek jutott valami, és megéli valahogy. Lehetünk hasonlóak, de nincs két egyforma élet és helyzet. Megéljük a dolgainkat kiszámíthatatlanul.

A következetes gonodlkodás szerintem merevséget ad, ami persze van, hogy jó, de nálam többnyire rossz. Viszont.. annyiból talán tényleg jó, mert így azt hiszem, hogy mederben tudom tartani az életem. De ez is inkább csak önsanyargatásnak tűnik, mert annál rosszabb, ha a hosszútávú cél meghiúsulni látszik. Mert nincs olyan, hogy mindig minden sikerül.

Inaktivitás? Én ha magamat nézem.. A kevés aktivitásból indultam ki és fokozatosan növeltem.. Mindig, mint most is úgy érződik, hogy ennél jobban már nem tudom felpörgetni magam, nem tudok többet kihozni az életemből, de akkor is többet és többet próbálok nap, mint nap. És sosem éreztem magam jól huzamosabb ideig, ezért is az állandó tét emelés. Talán egyszer eltalálom az ideális munkapontot vagy az állapotot, amire szükségem van.. ha van olyan.

Egyszer azt érezem, hogy hosszútávon gondolkozom és minden, amiért ma megküdzök, holnap gyümölcsözni fog. Máskor pedig azt érzem, hogy minden, amit ma megteszek azért van, hogy védjem azokat, akik holnap visszatekintenek az életemre. A pillanatnyi hangulatomnak pedig pont ez a lényege, hogy nem vagyok képes racionálisan és hosszútávon gondolkozni, hanem élem vagy halom, amit éppen érzek.

De ezért vagyunk, hogy különbözően gondolkozzunk Smile



Amit az első bekezdésben írtál, abból semmit nem kontrollálsz. Nem tudod kivédeni, hogy pl. baleset érjen.
De ettől még nem sors, nincs előre megírva. Semmi sincs előre megírva, ez egy értelmezhetetlen elképzelés.
Az olyan fogalmakat, mint pl. a sors egyszerűen utólag mi adjuk a történésekhez; amiknek viszont megérthető magyarázataik vannak.

Szerintem a következetes gondolkodás nem merevséget, hanem ellenkezőleg, rugalmasságot ad. Hiszen a józan ész a legtöbb esetben alkalmazható.
A dolgoknak van oka és következménye, és ha megtanulunk valamennyire eligazodni ebben az egyenletben, akkor sok problémát könnyebben oldhatunk meg.
Meg lehet tanulni elvonatkoztatni az aktuális érzéseinktől.

Amikor arról írtam, hogy az inaktivitás nem jó, akkor elsősorban a depresszió elleni küzdelemre céloztam. Azt a bezárkózás táplálja, az izoláció erősíti.
Ha viszont az ember aktívan próbálja élni az életét tovább a hangulata ellenére, az előbb utóbb eredményt hozhat. Még ha nehezebb is megtalálni a módját ennek.
Én így tapasztalom legalábbis.
 



Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Fú, nem is tudom, h mit javasoljak mert én nagyon tanuláspárti vagyok és sztem ez a sulis terved jó, hisz ez érdekel és erre alkalmas vagy. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Ha éhezik az ember akkor nem tud mit tenni amíg nem eszik. Utálom már az üres hűtőt vagy a félretett pénzem elköltöm kajára de akkor meg nincs suli. Ez van, inkább az éhezést választom...


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Érdekes, bár sors.. vagy nem sors. Kezünkben a sorsunk? Ha mondjuk elüt egy busz, ahol teljesen védtelen voltam, akkor itt mi volt a kezemben? Lehet, hogy ha másodpercekkel vagy percekkel előtte mondjuk szabálytalanul átmegyek egy a zebrán piros lámpánál, akkor mondjuk később nem ütnek el? Vagy pont, hogy ha szabálytalankodom akkor üt el?  Ha mondjuk reggel 20 másodperccel többet gondolkozom azon, hogy melyik zoknimat vegyem fel, akkor már lehet megmenekülök?  Vagy akkor másban vesztem az életem, mert meg van írva a halálom? Vagy ha elüt a busz, de túlélem, és ezáltal kiderül, hogy súlyos beteg vagyok, de még menthető és megmenekülök? Vagy életem szerelme lesz mondjuk az a járókelő, aki kihívta hozzám a mentőt?

Számít? Mindenki higgye, amit jónak érez. Lehet, hogy megvan írva minden, mikor már megszülettünk, lehet, hogy bármikor lehet változtatni mindenen.. vagy éppen a változtatás is van megírva? Ha azt hiszem, hogy változtatok, lehet, hogy éppen így kellett történnie? Mit számít. Mindenki találja meg, a neki megfelelőt.

Mindenkinek jutott valami, és megéli valahogy. Lehetünk hasonlóak, de nincs két egyforma élet és helyzet. Megéljük a dolgainkat kiszámíthatatlanul.

A következetes gonodlkodás szerintem merevséget ad, ami persze van, hogy jó, de nálam többnyire rossz. Viszont.. annyiból talán tényleg jó, mert így azt hiszem, hogy mederben tudom tartani az életem. De ez is inkább csak önsanyargatásnak tűnik, mert annál rosszabb, ha a hosszútávú cél meghiúsulni látszik. Mert nincs olyan, hogy mindig minden sikerül.

Inaktivitás? Én ha magamat nézem.. A kevés aktivitásból indultam ki és fokozatosan növeltem.. Mindig, mint most is úgy érződik, hogy ennél jobban már nem tudom felpörgetni magam, nem tudok többet kihozni az életemből, de akkor is többet és többet próbálok nap, mint nap. És sosem éreztem magam jól huzamosabb ideig, ezért is az állandó tét emelés. Talán egyszer eltalálom az ideális munkapontot vagy az állapotot, amire szükségem van.. ha van olyan.

Egyszer azt érezem, hogy hosszútávon gondolkozom és minden, amiért ma megküdzök, holnap gyümölcsözni fog. Máskor pedig azt érzem, hogy minden, amit ma megteszek azért van, hogy védjem azokat, akik holnap visszatekintenek az életemre. A pillanatnyi hangulatomnak pedig pont ez a lényege, hogy nem vagyok képes racionálisan és hosszútávon gondolkozni, hanem élem vagy halom, amit éppen érzek.

De ezért vagyunk, hogy különbözően gondolkozzunk Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Általánosságban írtál ("mindenki", "az ember", T/1 személy) az elején, ezért válaszoltam. Mert úgy érzem, h ez nem mindenkire igaz. 

Én sem akarok vitázni, de nagyon fájó, mikor ilyet magyarázatot találok arra a betegségre, ami engem is érint. Ilyenkor még inkább úgy érzem, hogy bármit rám lehet húzni alaptalanul és ismeretlenül, ha valaki rám akar húzni, hiába teszek bármit. 


Offline
Csatlakozott: 2016 feb 17

Nem is mondtam, hogy az. Csak leírtam ami eszembe jutott. Peace.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Ex Nihilo írta:

Sors nem létezik. Mindenki kap egy leosztást élete elején, aztán ehhez még gyerekkorban különböző hatásokat; így kialakul egy személyiség mire felönövünk. De innentől kezdve a "sorsunk" a kezünkben van, a felelősség a miénk, hatástalan energiapazarlás bármire mutogatni.
Persze ezt a leosztást nevezhetnénk sorsnak, de a sors magába foglalja, hogy nem változhat. A valóság meg az, hogy azért lehet változtatni a helyzetünkön.

Egyetlen egy  dolgoba kell beletörődni, miszerint abból kell főznöd, amid van, abból kell építened, amid az adott helyzetben elérhető. Csak így lehet több.
Nem könnyen beszélek, nekem is problémát jelent ezt elfogadni, és átprogramozni a gondolkodásomat egy céltudatosabbra, mint amilyen alapból; ez egy mindennapos feladat.

Ez a rút racionalitás... és az egyetlen dolog, ami ebben az őrült világban eligazítja az embert. Minden eköré rendeződik, ezért én elsődlegesnek tartom, hogy az ember megtanuljon következetesen gondolkozni; szerintem ez az egyik legjobb dolog, amit meg lehet tenni egy élhetőbb jövőért.

Talán a legnagyobb eredmény, amit eddig magamért meg tudtam tenni az az, hogy csinálom a dolgaimat akkor is, ha épp nem látom értelmüket (és mostanában legtöbbször nem látom az értelmet az életben).
Nem pillanatnyi hangulatok alapján próbálok dönteni, hanem aszerint, ami hosszútávon eredményt hozhat. Aztán hol kevésbé, hol jobban megy ez.

Senki nem kérte azt a sok szarságot, amibe belecsöppent. De ezt ürügyként használni a cselekvés elkerülésére logikai bukfenc, hisz az inaktivitás vezet a depressziós állapotok fenntartásához.
A próbálkozás legalább magába foglalja a pozitív változás lehetőségét. Ezt fel kell ismerni, mert nincs más módszer arra, hogy jobban legyünk.

Nálam nem az inaktivitás vezetett depresszióhoz. Évekig volt fő és másodállásom. Utána főállás mellett tanultam. Mégis sokszor nagyon mélyen voltam. Ezt a bántalmazó környezettel és a kimerültséggel magyarázta az orvosom ill azzal, h annyit kell dolgoznom,h nem jut időm/erőm szórakozni, feltöltődni. Annyit mégsem kerestem, h költözni tudjak.

Évek alatt emeltek annyit a fizumon, h már nem volt szükség másodállásra, így tudtam folytatni a tanulást. 

Évek óta azt élem meg, hogy akárhogy küzdök, teszek dolgokért, nem haladok előre ill most úgy látom, h rengeteg erőfeszítés eredményeképpen van iciripiciri előrelépés mert sulikkal tudtam haladni. 

Nálam mindig ott akadtak el a lógusok, h nem arról volt szó, h nem dolgozok vagy elhárdálom a pénzt és emiatt nem tudok innen elmenni, hanem azt látták h minden erőmmel küzdök, de nem jutok előre. 

Tanulást pártoltak, de tudták h mindenképpen kellett a másodállás mert a legalapabb dolgokra (pl fűtés, áram) sem jutott volna anélkül. 

Egyetlen lehetősegem volt költözni. Azt megpróbáltam, de a hajléktalanszállón sem volt sokkal jobb. Hasonló gondok voltak, emiatt visszajöttem. 

Itthon rengeteg harcot vívtam, h tanulhassak és rengeteg akadállyal küzdöttem és terapnak sem volt igazán sok ötlete. 

A febr. eleji vizsgákról orvosom le is akart beszélni...mégis elmentem.

Azt hiszem én tényleg elmondhatom, h nagyon sokat tettem és teszek magamért egy nagyon lehúzó/akadályozó környezetben. 

És nem én mutogatok másra, a szakemberek is ugyanazt mondják, árt nekem az, h itt élek és jogosan vagyok dühös emiatt. 

Biztos, h van olyan szitu, amit te említesz, de szerintem nem mindenkire érvényes. Sok más dolgozó, tanuló, sportoló sorstársam van itt, aki küzd azért hogy ezekre képes legyen, funkcionáljon és nem ok nélkül mondta, h tettek benne kárt. Ez nem felelősséghárítás. 


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Amikor van egy ütőkártya a kezedben és azt felhasználod felkiáltva, hogy "Sakk matt!" az az egyik legkirályabb érzés a világon. Tudod, hogy nyertél.

(Főbérlő, albérletből való zűrös kiköltözéses sztori)


Offline
Csatlakozott: 2016 feb 17

Sors nem létezik. Mindenki kap egy leosztást élete elején, aztán ehhez még gyerekkorban különböző hatásokat; így kialakul egy személyiség mire felönövünk. De innentől kezdve a "sorsunk" a kezünkben van, a felelősség a miénk, hatástalan energiapazarlás bármire mutogatni.
Persze ezt a leosztást nevezhetnénk sorsnak, de a sors magába foglalja, hogy nem változhat. A valóság meg az, hogy azért lehet változtatni a helyzetünkön.

Egyetlen egy  dolgoba kell beletörődni, miszerint abból kell főznöd, amid van, abból kell építened, amid az adott helyzetben elérhető. Csak így lehet több.
Nem könnyen beszélek, nekem is problémát jelent ezt elfogadni, és átprogramozni a gondolkodásomat egy céltudatosabbra, mint amilyen alapból; ez egy mindennapos feladat.

Ez a rút racionalitás... és az egyetlen dolog, ami ebben az őrült világban eligazítja az embert. Minden eköré rendeződik, ezért én elsődlegesnek tartom, hogy az ember megtanuljon következetesen gondolkozni; szerintem ez az egyik legjobb dolog, amit meg lehet tenni egy élhetőbb jövőért.

Talán a legnagyobb eredmény, amit eddig magamért meg tudtam tenni az az, hogy csinálom a dolgaimat akkor is, ha épp nem látom értelmüket (és mostanában legtöbbször nem látom az értelmet az életben).
Nem pillanatnyi hangulatok alapján próbálok dönteni, hanem aszerint, ami hosszútávon eredményt hozhat. Aztán hol kevésbé, hol jobban megy ez.

Senki nem kérte azt a sok szarságot, amibe belecsöppent. De ezt ürügyként használni a cselekvés elkerülésére logikai bukfenc, hisz az inaktivitás vezet a depressziós állapotok fenntartásához.
A próbálkozás legalább magába foglalja a pozitív változás lehetőségét. Ezt fel kell ismerni, mert nincs más módszer arra, hogy jobban legyünk.


Offline
Csatlakozott: 2019 feb 21

Inkább sokszor futok kevesebbet, nem maraton a cél. Az éhezés a cél.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Ja a főhibáztatás az hogy mikor 4 éve összevesztem az unokatesómmal, akkor abban egyedül én voltam a hibás, mert ő egy szent, én meg egy elmebeteg akinek elborul időnként az agya. És akkor ezrt büntetés jár, és bűnhődjek meg h ki vagyok rekesztve még durvábban. 



Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Az hogy nem tudok normális lenni, és ezt elvárnák és mert szerintük nem tudok uralkodni magamon és meg kéne már végre tanulnom. Meg nem tudok viselkedni meg kéne tanulni és csak mondják h ezt meg azt kéne csinálni, de nem megy és segitséget kérek, de arra már basznak. Még az orvosok is megkérdezik hogy ha ennyire egyértelmű volt már gyerekként, miért nem vizsgáltattak ki? Mármint hiába 90-es évek, akkor se számitott normálisnak, akkor is tovább küldtek, egyedül mamám hordott, de gondolom apámnak ez se tetszett és csak úgy tudta az egészet megszakitani, hogy elköltözünk és akkor meg van oldva minden, ahogy telnek az évek, egyre nagyobbak az elvárások, hogyan legyek normális. És egyre nehezebben tudok megfelelni, annyiszor próbáltam, de csak szenvedtem tőle. Most meg fiatal nyugdijasnak gúnyolnak, ami szerintük vicces, hát szerintem nem az. Meg szerintük nekem jó, mert eltartanak és nem kell dolgoznom (elvileg kéne, mégsem teszem, mert nem is vesznek fel sehová, ha mégis, akkor kimarnak, vagy kirúgnak). Persze hogy válogatok már, mert csak szenvedtem mindenhol, meg sok helyen a kirekesztés volt. Miért baj, ha ezért nem akarok szenvedni? Nem elég, ami van? Meg a pszichológus azt mondta, ha megvan ez a diagnózis, jár pénz, és akkor tesóm mondja, hogy én is csak a segélyekre megyek, ahelyett, hogy dolgoznék, meg lennék egyéni vállalkozó, mert ő azt akarja csinálni. Hát ilyen elvárások vannak és még lehetne sorolni. 


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Mi minden miatt hibáztatnak téged?

Az, hogy valaki megérdemli a sorsát szerintem a legnagyobb hülyeség a világon. Mindenkivel történnek olyan dolgok, amik váratlanok, nem ő tehet róla mégis ő issza a levét. Persze, van amiért magunk vagyunk a felelősek, de nem mindenért.

Ha rajtad kívülálló dologról van szó, akkor nem te tehetsz róla. Ne marcangold magad. Amit tehetsz a rossz helyzetből a körülményekhez képest kihozni a legjobbat. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Semmit, mert nem tudom elfogadni a sok szart, hogy mindenért én vagyok a hibás és megérdemlem a sorsomat. Mert sokak szerint igy van, és ha már el tudnám fogadni végre, lehet jobb lenne egy fokkal


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Én régebben éheztettem magam, 39 kg voltam, de felhízlaltak, és itthon muszáj ennem, mert balhé van, nem tehetek azt, amit szeretnék... amúgy a futást én sem bírtam, pár méter után úgy dobogott a szívem, mintha ki akarna ugrani, s volt, hogy majdnem elájultam, van egyéb betegségem is ezért a mozgás nemigen megy nekem, de próbálok minimálisat enni, és cselekkel kikerülni, hogy ennem ne kelljen, bár ez nem mindig sikerül és gondnokságba vagyok véve, nem vagyok szabad.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Én mióta futok, csak nagyom ritkán éheztetem magam. Éhesen nem lehet félmaratont futni.

Te mennyit futsz?


Offline
Csatlakozott: 2019 feb 21

Futok és éhezem. Más is fut vagy éhezik?


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Semmit, már tettem, de nem jött be csak rosszabbat csinált. 


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Megpróbálom túlélni a mindennapokat (elviselni a "családomat"), elvonulni, netezni (EGYEDÜL! De erre nem sok lehetőségem van), nem foglalkozni az emberekkel, mert az egészségesek csak lehúznak a pozitív hozzáállásukkal, amelynek egy beteg szemében nem sok hitele van, mivel mi mindig szenvedünk, bent tartózkodni a lakásban, mert gyűlölöm elhagyni a házat, mert félek az emberektől, és a biztonságból való kiszakadástól, időnként kávézok (ez megnyugtat), és szedem a gyógyszereim, főleg nyugtatóból és fájdalomcsillapítóból többet veszek be néha.


Offline
Csatlakozott: 2019 feb 2

olvasgatok , hagyom a gyógyszert most mert lehet jobban vagyok ha nem szedem, animéket lesek ha befejeztem a könyveket olvasni, néha megszólalok a munkahelyen ilyenek


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Sétálok a Duni partin de csak terv volt, túl későn értem haza, majd holnap ha süt a nap. 



Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Játszom world of warcraft ot,zenét hallgatok,kiverem


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 17

megnyomom a piros gombot. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

bartika írta:

Ezt olyan jó volt olvasni, PhilC!

Köszönöm, bartika! Smile


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Ezt olyan jó volt olvasni, PhilC!


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Múlt hét péntek óta új pszichológushoz járok (Rogers-i terápiát csinál [fizetős]), közben elkezdtem randizni. Most a Frontint igyekszem leváltani, amikor csak lehet, a lógus által ajánlott 8/4/16 ütemű légzésre (8-ig számolva beszívod a levegőt, 4-ig számolva benn tartod, 16-ig számolva kifújod; ezt lehet felezve is, 4/2/8, nekem csak ezt az utóbbit bírja a tüdőm), mai napon sikerült is az önbántalmazó késztetésektől eljutnom pusztán ezzel a légzéssel odáig, hogy azt éreztem, hogy továbbra is a kezemben az irányítás, nincsen semmi baj. Még csak másodjára voltam ennél a lógusnál, de kifejezetten szimpatikus, okos, és a terápiás módszer is kompatibilisnek tűnik (eddig) velem. Eddig a randik is jól sikerültek, bár tömény szorongás vagyok ezek előtt az alkalmak előtt is. Mondanám, hogy kamaszgyötrelmek, de egy kicsit jobban átmegyek a szorongás kategóriába, mint az természetes lenne. (Van még mit feldolgozni a korábbi párkapcsolatokból, azt hiszem. Most terappal célul ezt tűztük ki.)

Viszont látszik, hogy kezdem jobban érezni magamat. Hétvégén, hosszú idő kihagyás után, újra prózát írtam/javítottam.

Excsajjal, exférjjel továbbra is no contact.


Offline
Csatlakozott: 2019 jan 13

Hello, ha gondolod felvehetnél Ps-en , az ID-m: xxColos86xx. Mi skizok tartsunk össze :) 


Offline
Csatlakozott: 2019 jan 13

Ps4, kondi , meg veszek egy kutyát februárban Smile


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szombat esti lazulás, kellemes baráti társaságban! Például, holnap, 18:00-kor az Akvárium Klubban!!! Utána 19:30 tól koncert!!! JUHÚ!!! yes


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Dolgozom,Ps4 ezek,gépezek,zenét hallgatok,edzek(ritkán)


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Menő volt! Laughing out loud


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Nagyon ügyes voltál! yes


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Ma reggel átmentem kocsival a közeli kis városba pár dolgot bevásárolni (végre nyitva vannak a boltok, lehet venni ezt-azt :) ). Már az is jó volt, hogy vezettem egy kicsit nyugalomban, a kicsi séta a parkolótól a boltig meg, hogy emberek között voltam. De ami igazán feldobott, az a bunkó Volkswagen-es a külföldi rendszámmal hazafelé. Az egyik stoptáblánál beért, mivel én elég óvatos vagyok a kikanyarodásnál és emiatt lassú (mit tehetnék, a kereszteződés alig belátható és még tükör sincs...). Szóval éreztem, hogy meg akar előzni, végig a seggembe volt, de nem hagytam neki. Elegem van abból, hogy mindig én vagyok a béna, lassú tötyörgő az utakon, aki csak pár hónapja vette le a T betűt, mikor már több mint egy éve van jogsija és rendszeresen vezet. Beletapostam a gázba, ordíttattam a zenét és koncentráltam, hogy lehagyjam. De nyugi.... figyeltem a többi kocsira is és lakott területen a gyalogosokra is. De igen... versenyeztem... és nyertem. Laughing out loud És tudjátok mit: Rohadt jó érzés volt!


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Hogy ha vannak mániáim az engem akár boldoggá is tud tenni ha épp jól működik. Sajnos most nem igazáb működik de van most mániám. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

A csillagos ég engem is megnyugtat, de engem csak azon perverziómból kifolyólag, hogy miközben a csillagképeket keresem, egyszerűen a tudományos érdeklődés lenyomja a szorongást. Már kiskoromban éltem-haltam volna egy csillagászati távcsőért. Természetesen nem kaptam meg. Hál istennek viszont ezt legalább a húgom sem kapta meg, nem úgy, mint pl. a profi fényképezőgépet, amiért én ugyanúgy sokat könyörögtem, és amiért ő sosem könyörgött, mégis ő kapta meg. (Sose fogom a logikát ebben megérteni.)

Persze, hogyha eszembe jut, hogy micsoda kis légyfingnyi valamin vagyunk, végtelen számú egyéb keringő stb. valami között, és igazából csak a szerencsén múlott, hogy nem törölt el eddig minket pl. egy meteorit becsapódásából felszabaduló energia - na, ez a felismerés azért megnyugtató tud lenni néha. Ha egy puskaporos hordón ülsz, akkor már nyugtalankodni is felesleges.

 

 


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Én a csillagoktól megnyugszom.

Arra gondolok mindig, hogy mennyi minden van odakint, millió éves dolgok, amit most látok az ráadásul évekkel, sőt egyes csillaqgoknál sokszáz évekkel ezelőtti kép mert a fény annyit utazott míg ideért, én meg a kis maximum hátralévő 40 évemmel a belső problémáimon problémázok.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Jobban... megvagyok.... lefoglal a munka, az emberek körülöttem, terelem a gondolataim.

Köszönöm, hogy megkérdezted. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

CsakEgyValaki írta:

Kinn ülök és nézem azokat a k*rva csillagokat, hogy milyen k*rva szépek, a k*rva hidegben és várom, hogy a fájdalom k*rvára de múljon már el.

Sajnálom, hogy így érezted magad az este. Most hogy vagy?


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Kinn ülök és nézem azokat a k*rva csillagokat, hogy milyen k*rva szépek, a k*rva hidegben és várom, hogy a fájdalom k*rvára de múljon már el.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 18

Vadászom a hülyeségeket a FB-on például.
Na, ez egy friss "termés", szerencsére még nem szagos a monitor.
(Én virágokat küldtem Smile )


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Ismerős, sajnos, nekem is van olyan pár dolog, amit lassan két éve veszek meg holnap.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen