szuicid gondolatok

951 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

"Az önsértő viselkedés elraktározódik az agyban
Ha egyszer átélünk egy öngyilkossági krízist, különösen egy öngyilkossági kísérletet, akkor ez a szokásostól eltérő, érzelmileg megterhelő traumatikus élmény elraktározódik az agyban úgynevezett öngyilkos-működésmódként. Az öngyilkos-működésmód egy olyan állapot, amelyet az agy gondolati-érzelmi-viselkedéses reakcióként tanul meg és raktároz el speciális, szokatlan helyzetek kezelésére. Ez azt jelenti, hogy hasonló helyzetekben képes újra aktiválódni. Mentális fájdalom átélésekor így az öngyilkosság könnyen hozzáférhető viselkedési módként áll rendelkezésre."


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/ongyilkossagi-gondolataim-vannak.html


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Kiscsillag írta:

???

Az egy anyajegy, alatta kèphiba


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Ha ez nem tetszik, akkor ebben a dobozban van egy másik:

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Ha ez nem tetszik, akkor ebben a dobozban van egy másik:

 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Filctoll kupak és filctoll pötty.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

???


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

yes


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Az ember magára öntötte a piros ragasztót, amibe beleragadt az ecset, és a szája is összeragadt mikor le akarta nyalni, ezért így kér segítséget az ügyeleten.

A nő megvette a tapétát, de a tapétázó csak leszedte a régi tapétát a falról és eltűnt, és egy hét múlva karácsony.

A pasi az emelvényről jobban látja a pucér csajt a kádban.

A nő nem zárta be jól a dobozt és a stress-t kifújja belőle a szél.

 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Azt nem tudom, de a régi is hiányzik. Elég az elvesztés lehetősége.



Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Képekben illusztrálva:

Lentről indul a problémám és a legfelső fele tart, de igyekszek odáig nem eljutni.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Mi baja lehet egy Bundi Kutyának?


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Tartózkodok az olyan dolgok beszerzésétől, amik érzelmi kötődést váltanak ki, és elvesztésük bánatot okozhat.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Lehet be kellene szerezni egy másikat. 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Nekem Bundi kutyám volt, plüss. Hiányzik, ha rá gondolok.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Nem tudok jó megoldást. A nagyobb problèmákat próbálom kisebbre cserélni.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

A hajó megrémült és elúszott. Nem vált be. A befőttes üveges hatott vmennyit.

Sajnos nem tudnak. De Zsiri mosolyog, Kacsa puha. 

Anya azt mondta, h Jancsi babával (ami a TV macinál is van) nem volt gyerekkoromban ilyen szoros viszonyom. 



Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Ej. Sad A Te helyzeted kétség kívül rosszabb az újraélésekkel, mint az enyém, hogy nem is tudok emlékezni rájuk, csak nem hagynak aludni és boldognak lenni. Szerintem ügyes vagy, hogy próbálsz kezdeni valamit velük, de ez a hajós meg befőttes üveges therapy nem tűnik túl hatékonynak.

Az állatkák bevonása is jó ötlet, csak ők nem tudnak téged visszasimogatni.

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Már csak egy cumi kéne a számba. Amikor rettegek, nagyon kicsi gyerek vagyok.

József Attila - altatót hallgatom alváshoz.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

A múltbeli rémisztő élmények rámtelepedtek és aktiválódtak. Napok óta rettegek, újraélem és dühös vagyok.

Már elképzeltem egy hajót amire rápakolom a rossz emlékeket és elúszik vele. Nem sikerült. Megrémült a hajó és visszafordult.

Most gondolatban lerajzoltam azokat, akik megfélemlítettek. 3 ember kivételével lávagtam a fejüket és befőttesüvegbe pakolásztam. Az lett a tömegsírjuk. 1-et külön raktam. Van még 2 másik, akiket rehabilitálhatónak ítéltem. Azokat állapotjavulásig ott tartom.

Vizsga Zsiri munkaköri leírását bővítem és Pszichotikus Kacsa is velem van. A macskát is símogatom, a dorombolása megnyugtató.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Nem is rossz ötlet! 

Zoknikat is falhoz vágtam. Csak fél párat, de azt többször. 

Még mindig jól esne falcolni...


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Vegyél egy akupunktúrás könyvet, és akkor haszna is lesz a szúrmányozásnak. Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Jobb ötlet híján agyonszúrkáltam a karom. Falcolni nem szeretnék a hegek miatt, "helyette" van kb. 30 piros pöttyöm... Sad


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Rosszul vagyok. Tudom, ez így nagyon minimal, de nincs erőm kifejteni. 


Offline
Csatlakozott: 2019 már 1

Egy tündér, aki rámszórja a jólét-varázst. Aki jött, az elém szórta én meg felszívtam, de szerintem az nem volt is igazi tündér.

Ha meglesz az igazi, küldöm ide is.

laugh


Offline
Csatlakozott: 2015 már 27

Szomorú, hogy ennyi ember küzködik.

Köztük én is,napi szinten. Az öngyilkosság számomra,annyit tesz,hogy próbálom magamra felhyvni a figyelmet. Legalábbis eddig az volt. Mostanában, meg annyira megváltoztam,hogy szinte magamra sem ismerek, Szétcsúszott minden. Nem érdekel semmi. Nincstürelmem semmihez és senkihez. Pedig családom van ,akkikel foglalkoznom kell.Magamra kell erőletetnem dolgokat,pedig nem akarom de muszáj.A párommal 11 éve vagyunk együtt, eddig torelálta a dolgaimat, de szegény belefáradt.Már kb 1 hónapja semmi nincs köztünk, miattam,mert valamiért még ha szeretném is, akkor is agyam ellent mond. Rossz helyzet nagyon.

Nem olyan rég elkerültem egy állítólag nagyon jó pszichiáterhez, aki generalizált szorongást állapított meg. Az előző dokiknál voltam bipoláris, bordeline, szóval ez a 3. verzió.

Le akar szoktatni a xanaxról, ami önmagában nagyon jó lenne, de fogalmam sincs hogy fog menni,pár éve ezsem azt a mérget. De ami a legnagyobb bajom az az AP, rettegek tőlük. Minden fajtájától. Már 4 fajtát kaptam eddig az előző dokimtól, 2-3 napig szedtem őket, nem bírtam tovább. (Abilifly,Triaplidal,Kveintiax, Ketilept), Most az új dokim Olanzapint írt fel, (Parnassant kaptam helyette,mert a patikus szerint megszűnt az Olanzapin),amúgy szóltam előtte,hogy az AP-ket nem tolerálom, de mivel nem ismertem ezt a gyógyszert kiváltottam. 2 napig bírtam,pedig csak 2,5 mg-ot kellett szednem.Zsibbadt a nyelvem, nem voltam jól,így ott áll a szekrényben.. És nem a fogyókúra ami mellé járt , ami miatt abbahagytam mielőtt bárki mondaná. Mert az amúgy is rám fér.- Bár tény,hogy nem szívesen híznék több kilót. De az AP annyi mindenbe belezavar a szervezetbe, hogy egyszerűen rosszúl voltam a betegtájékoztató közben. Jövőhéten megyek vissza a dokihoz, bár szívem szerint nem mennék. Csak pénzkidobásnak tartom. Az első alkalom 20ezer volt,állítólag a 2.dik 10 ezer. De nem bízom benne, és valószínűleg a tablettáit sem fogom beszedni,főleg ha ragaszkodik az AP-hez.Vajon miért erőltetik ennyire?


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Van bármi, amiről úgy gondolod, h segítene ebből kilendülni?



Offline
Csatlakozott: 2019 már 1

Nem vágytam a halálra, de 2 éve olyan nyomorult állapotba kerültem, hogy egy éjjel az ágy szélén ültem, hogy akkor legyen itt a vége, ezzel a gondosan előkészített injekcióval. Aztán addig képzelegtem azon, hogy mi marad utánam, hogy elálmosodtam és inkább aludtam. Másnap bejelentkeztem az első áteremhez. 2 éve kezelnek, de igazából a lelkem még mindig ott ül valahol az ágy szélén abba az ábrándba ragadva, eltávolodva az érzésektől. Már nem szenvedek, de jól se vagyok, azóta kívülről nézem az életem, mint valami videójátékot.

Kiscsillag írta:

Volt valakinek olyan, hogy egy ideig vágyott a halálra majd újra élni akart? Ha igen, mi történt, mi változott bennetek vagy a körülményekben?


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Akiket ismerek, mind el van halmozva figyelemmel és szeretettel, sajnos ez nekem nem járt soha sem. Rájöttem hogy számomra értelmetlen az élet


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Linzer írta:

Lehet ezért is utálom a gyerekeket, mert látom mennyi figyelmet és törődést kapnak

Már amelyik.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Mi értelme ennek a rongyéletnek, de komolyan? Most komolyan azért éljek hogy szenvedjek, belém rúgjanak, teljesen eltérjek az átlagnak és ezáltal a kirekesztés jár egész életemben. Az ilyet jobb eldobni. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Bele kell törődni. Lehet ezért is utálom a gyerekeket, mert látom mennyi figyelmet és törődést kapnak és erre irigykedem még mindig. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Linzer írta:

Nem hiszem h nem érdemeltem volna meg a család támogatását, megértését és segítségét. Már pedig ebben nem volt részem aztán lehet mondani h meg volt és van mindenen. Én ezt nem mondanám. 

Nagyon sajnálom.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Akkor folytatom a szenvedést tovább egyszer annak is vége lesz. Csak lehet ötven év múlva. Valakinek ez jutott, végig kell csinálni. 

A rokonságban van most a kirekesztés, hogy ki vagyok tiltva az összejövetelekől ahová a családtagok elmennek. A munkahelyen úgy tudom elkerülni legnagyobb eséllyel ha nem alja munkára megyek ahol a legsötétebb emberek dolgoznak (agyilag zoknik és emiatt van a többsége csak nyolc általánosa). És mivel másra nem vagyok képes marad az eltartottság ha meg már nem lesz ki eltartson akkor az utca. 

Kommunikálni nem tudok, ennyi év lemaradással nem igazán fogom úgy behozni ahogy az elvárható legyen. A két hetes csoport is erről szólt de ennyi év lemaradást két héttel nem lehet behozni. Ezt is magam intéztem egyedül segítség nélkül. Nem hiszem h nem érdemeltem volna meg a család támogatását, megértését és segítségét. Már pedig ebben nem volt részem aztán lehet mondani h meg volt és van mindenen. Én ezt nem mondanám. 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Linzer írta:

Kéne vmi jó tipp hogyan ölhetném meg magam ami 100%-os és fájdalommentes. 

Itt szerintem nem ad senki erre tippet senkinek.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Linzer írta:

Kéne vmi jó tipp hogyan ölhetném meg magam ami 100%-os és fájdalommentes. Úgy érzem, betelt a pohár. Vagy legalább egy kisérlet hogy észrevegyenek és megértsenek. Bár ebben nem hiszek csak a 100%-os kinyírás segítene. Utána megérdemelnék a szenvedést. Szenvedjenek annyira mint amennyit én egész életemben. Ezek után miért várjak hogy legyen pozitív és szeressem az életet és szeressek mindenkit? Én a halált választom. 

Nincsen olyan, hogy "kísérlet". Nem te szabod meg, hogy tényleg sikerül-e, vagy sem (és hogyha nem sikerül, akkor pl. rokkant leszel-e utána stb.), ez annál sokkal több tényezőtől függ. Ha azt szeretnéd, hogy értsenek meg, sajátíts el inkább különböző kommunikációs technikákat, pl. erőszakmentes kommunikáció. https://hu.wikipedia.org/wiki/Er%C5%91szakmentes_kommunik%C3%A1ci%C3%B3

 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Linzer írta:

Nem csak amiatt lenne jó a halál, hanem mert mi értelme úgy az életnek, hogy csak szenvedsz, hogy te más vagy és emiatt a gondolkodásod is más, emiatt meg semmibe vesznek, aztán ebből meg az lesz, hogy mindenért én vagyok a felelős, mindent magamnak köszönhetek, ne csodálkozzak hogy kirekesztenek, mert szerintük megérdemlem. Egyszerűen nekem nem jár az, ami a normális embereknek igen. Mi értelme igy az életnek, amikor nekem mindenért négyszer annyit kell szenvednem, mint másnak? Érdemes ezért élni? Mert szerintem semmi értelme. És csak gúnyolnak otthon hogy "fiatal nyugdijas" és azt hiszik ezt élvezem. 

A legtöbb emberi csoport kirekeszt legalább egy főt. Így vezetik le a belső feszültségeiket azok, akik másképp nem tudják. Általában az alapján dől el, hogy ki lesz az az egy fő, hogy ki az, aki a leglátványosabban reagál. Minél nagyobb fájdalmat élsz meg (úgy, hogy ezt ki is mutatod), számukra annál nagyobb a katarzis, így téged találnak majd be legközelebb is.

Mutasd azt, hogy nem érdekel ez az egész, nevessél csak egyet, mintha tényleg vicc lenne, vagy egyszerűen ignoráld az egészet. Ha nem vagy elég érdekes, egy idő után békén hagynak.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Kéne vmi jó tipp hogyan ölhetném meg magam ami 100%-os és fájdalommentes. Úgy érzem, betelt a pohár. Vagy legalább egy kisérlet hogy észrevegyenek és megértsenek. Bár ebben nem hiszek csak a 100%-os kinyírás segítene. Utána megérdemelnék a szenvedést. Szenvedjenek annyira mint amennyit én egész életemben. Ezek után miért várjak hogy legyen pozitív és szeressem az életet és szeressek mindenkit? Én a halált választom. 


Offline
Csatlakozott: 2019 feb 4

Az élethez kell bátorság.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

PhilC írta:

Linzer írta:

Akit világon legjobban szerettem az belém rúgott és bár észre kellett volna venni h nem vagyok neki elég fontos. De ha majd elveszít, sírhat (megérdemelné)

Érzés szintjén bennem is működött hasonló, mikor kamasz voltam. Sokszor álmodtam azt, hogy a saját temetésemet nézem kívülről, és mindenki sírt, és akkor mindig valahogy olyan mérhetetlen békeérzettel ébredtem.

A valóság valahol a kettő között van. Van, akinek tényleg nem hiányzik az ember, és van olyan, akinek meg mérhetetlenül hiányzik, holott maga az elhunyt nem is gondolta volna.

De én azt mondanám, hogy ha egy konkrét konfliktus miatt akarsz meghalni, akkor érdemesebb lenne megpróbálni annak nekifutni, azt megpróbálni megoldani. A halál ilyen szempontból tényleg nem megoldás, meg ha már amúgy is meg akarsz halni miatta, akkor a próbálkozással mégis mit veszíthetsz?

Nem csak amiatt lenne jó a halál, hanem mert mi értelme úgy az életnek, hogy csak szenvedsz, hogy te más vagy és emiatt a gondolkodásod is más, emiatt meg semmibe vesznek, aztán ebből meg az lesz, hogy mindenért én vagyok a felelős, mindent magamnak köszönhetek, ne csodálkozzak hogy kirekesztenek, mert szerintük megérdemlem. Egyszerűen nekem nem jár az, ami a normális embereknek igen. Mi értelme igy az életnek, amikor nekem mindenért négyszer annyit kell szenvednem, mint másnak? Érdemes ezért élni? Mert szerintem semmi értelme. És csak gúnyolnak otthon hogy "fiatal nyugdijas" és azt hiszik ezt élvezem. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Az öngyilkosság hogy lenne már gyávaság? Igenis bátorság kell hozzá, nem mindenki meri megtenni. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Linzer írta:

Akit világon legjobban szerettem az belém rúgott és bár észre kellett volna venni h nem vagyok neki elég fontos. De ha majd elveszít, sírhat (megérdemelné)

Érzés szintjén bennem is működött hasonló, mikor kamasz voltam. Sokszor álmodtam azt, hogy a saját temetésemet nézem kívülről, és mindenki sírt, és akkor mindig valahogy olyan mérhetetlen békeérzettel ébredtem.

A valóság valahol a kettő között van. Van, akinek tényleg nem hiányzik az ember, és van olyan, akinek meg mérhetetlenül hiányzik, holott maga az elhunyt nem is gondolta volna.

De én azt mondanám, hogy ha egy konkrét konfliktus miatt akarsz meghalni, akkor érdemesebb lenne megpróbálni annak nekifutni, azt megpróbálni megoldani. A halál ilyen szempontból tényleg nem megoldás, meg ha már amúgy is meg akarsz halni miatta, akkor a próbálkozással mégis mit veszíthetsz?


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

CsakEgyValaki írta:

...

?


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

...


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 6

Ma Egész nap arra gondoltam hogyan halok meg és elképzeltem több szituációt. Ezt teszi a hatalmas csalódás. Akit világon legjobban szerettem az belém rúgott és bár észre kellett volna venni h nem vagyok neki elég fontos. De ha majd elveszít, sírhat (megérdemelné)


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

A másik féllel nem lehetne megbeszélni, hogy neked a párkapcsolatosdizás a randis - beszélgetős - szexelős - együttalvós napok váltogatása / kombinálása? Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

PhilC írta:

Szuicid napom van.

Nem vagyok kész a párkapcsolatosdira, és azt hiszem, soha nem is voltam, és soha nem is leszek. Amiben az a vicces, hogy 20 éves korom óta, tehát már lassan 9 éve nem volt egyetlen egy hónapom sem, amíg egyedül lettem volna. Volt férfi, és volt női partnerem, volt férjem. De az egész csak arra volt jó, hogy még több és több sebet gyűjtsek be magamnak.

Szeretnék megszűnni.

Sajnálom. Remélem hamar túlutsz ezen a ponton. Nemrég még jól voltál. Remélem visszatér az a jókedv, optimizmus.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen