Szorongás

57 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

"Senki sem egyforma senkivel. Itt a búra akváriumában az összes létező hal úszik össze vissza, minden színű és formájú.

Megint magamból indultam ki: én szoktam magamra erőltetni szerepet.... nekem a színészkedés nehéz. Nekem megerőltető. Minden látszik rajtam a külvilágnak, 2 éve úgy fogalmaztam egy levelemben, hogy "nem szeretek lélekmeztelenül járni." 

Épphogy ellentétei vagyunk (ebben) egymásnak."

Jaj értem. Ó, én sem színészkedem... vagyis asszem nem színészkedem... vagyis eddig asszem azt HITTEM, hogy nem színészkedem... 

Tegnap terapnál tök türelmetlen voltam, sietettem volna azt, hogy az első pár interjún kórtörténetet vesz fel. Azt mondta, hogy nem hogy nem látja rajtam a türelmetlenséget, de viszontáttételben sem érzi. 

Szóval színészkedem. Bakker. 


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

.


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

murray head írta:

bartika írta:

Madzag írta:

murray head írta:

Én meg attól szenvedek, hogy egyáltalán nem látszik rajtam semmi. És nem bánnám, ha látszana, mert akkor legalább megkérdeznék, hogy segíthetnek-e.  

És ha megkérdeznék, akkor mit mondanál nekik? Hogyan tudnának neked segíteni? Vagy szimplán csak annyi, hogy beszélnek hozzád vagy te beszélsz hozzájuk és ez elvonja figyelmed? Mert írtad azt is, hogy abba tudsz kapaszkodni, ha megszólítasz valakit.

Tőlem 15 év alatt csak egyszer kérdezték meg, hogy minden rendben van-e. Érdekes módon tényleg nem veszi észre a külvilág, vagy nem lehet látni, hogy szétszorongod az agyad. Mondjuk én is abba a kategóriába tartozom, aki nem akarja, hogy másoknak feltűnjön bármi is, de akkor is azt gondoltam, hogy biztosan látszik rajtam, mert nem színészkedtem túl a dolgot. Befordultam és nem nagyon tudtam másra koncentrálni.

Az oszkár csak viccelődés volt. Ne folytassuk. Nyilván a külvilág stigmái miatt játszunk szerepeket mindnyájan, mert azt képzeljük, hogy akkor be- és elfogadnak. 

Ezt kifejtenéd? 

 

Senki sem egyforma senkivel. Itt a búra akváriumában az összes létező hal úszik össze vissza, minden színű és formájú.

Megint magamból indultam ki: én szoktam magamra erőltetni szerepet.... nekem a színészkedés nehéz. Nekem megerőltető. Minden látszik rajtam a külvilágnak, 2 éve úgy fogalmaztam egy levelemben, hogy "nem szeretek lélekmeztelenül járni." 

Épphogy ellentétei vagyunk (ebben) egymásnak.

 


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

murray head írta:

Madzag írta:

murray head írta:

Én meg attól szenvedek, hogy egyáltalán nem látszik rajtam semmi. És nem bánnám, ha látszana, mert akkor legalább megkérdeznék, hogy segíthetnek-e.  

És ha megkérdeznék, akkor mit mondanál nekik? Hogyan tudnának neked segíteni? Vagy szimplán csak annyi, hogy beszélnek hozzád vagy te beszélsz hozzájuk és ez elvonja figyelmed? Mert írtad azt is, hogy abba tudsz kapaszkodni, ha megszólítasz valakit.

Tőlem 15 év alatt csak egyszer kérdezték meg, hogy minden rendben van-e. Érdekes módon tényleg nem veszi észre a külvilág, vagy nem lehet látni, hogy szétszorongod az agyad. Mondjuk én is abba a kategóriába tartozom, aki nem akarja, hogy másoknak feltűnjön bármi is, de akkor is azt gondoltam, hogy biztosan látszik rajtam, mert nem színészkedtem túl a dolgot. Befordultam és nem nagyon tudtam másra koncentrálni.

Nem tudom elképzelni, hogy megkérdezzék. Nekem kellene "nyitnom". Pölö: bocsika, nem vagyok jól... Innentől nem tudom, mit mondanék. Smile

értelek


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

bartika írta:

Madzag írta:

murray head írta:

Én meg attól szenvedek, hogy egyáltalán nem látszik rajtam semmi. És nem bánnám, ha látszana, mert akkor legalább megkérdeznék, hogy segíthetnek-e.  

És ha megkérdeznék, akkor mit mondanál nekik? Hogyan tudnának neked segíteni? Vagy szimplán csak annyi, hogy beszélnek hozzád vagy te beszélsz hozzájuk és ez elvonja figyelmed? Mert írtad azt is, hogy abba tudsz kapaszkodni, ha megszólítasz valakit.

Tőlem 15 év alatt csak egyszer kérdezték meg, hogy minden rendben van-e. Érdekes módon tényleg nem veszi észre a külvilág, vagy nem lehet látni, hogy szétszorongod az agyad. Mondjuk én is abba a kategóriába tartozom, aki nem akarja, hogy másoknak feltűnjön bármi is, de akkor is azt gondoltam, hogy biztosan látszik rajtam, mert nem színészkedtem túl a dolgot. Befordultam és nem nagyon tudtam másra koncentrálni.

Az oszkár csak viccelődés volt. Ne folytassuk. Nyilván a külvilág stigmái miatt játszunk szerepeket mindnyájan, mert azt képzeljük, hogy akkor be- és elfogadnak. 

Ezt kifejtenéd? 


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Madzag írta:

murray head írta:

Én meg attól szenvedek, hogy egyáltalán nem látszik rajtam semmi. És nem bánnám, ha látszana, mert akkor legalább megkérdeznék, hogy segíthetnek-e.  

És ha megkérdeznék, akkor mit mondanál nekik? Hogyan tudnának neked segíteni? Vagy szimplán csak annyi, hogy beszélnek hozzád vagy te beszélsz hozzájuk és ez elvonja figyelmed? Mert írtad azt is, hogy abba tudsz kapaszkodni, ha megszólítasz valakit.

Tőlem 15 év alatt csak egyszer kérdezték meg, hogy minden rendben van-e. Érdekes módon tényleg nem veszi észre a külvilág, vagy nem lehet látni, hogy szétszorongod az agyad. Mondjuk én is abba a kategóriába tartozom, aki nem akarja, hogy másoknak feltűnjön bármi is, de akkor is azt gondoltam, hogy biztosan látszik rajtam, mert nem színészkedtem túl a dolgot. Befordultam és nem nagyon tudtam másra koncentrálni.

Nem tudom elképzelni, hogy megkérdezzék. Nekem kellene "nyitnom". Pölö: bocsika, nem vagyok jól... Innentől nem tudom, mit mondanék. Smile


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Madzag írta:

murray head írta:

Én meg attól szenvedek, hogy egyáltalán nem látszik rajtam semmi. És nem bánnám, ha látszana, mert akkor legalább megkérdeznék, hogy segíthetnek-e.  

És ha megkérdeznék, akkor mit mondanál nekik? Hogyan tudnának neked segíteni? Vagy szimplán csak annyi, hogy beszélnek hozzád vagy te beszélsz hozzájuk és ez elvonja figyelmed? Mert írtad azt is, hogy abba tudsz kapaszkodni, ha megszólítasz valakit.

Tőlem 15 év alatt csak egyszer kérdezték meg, hogy minden rendben van-e. Érdekes módon tényleg nem veszi észre a külvilág, vagy nem lehet látni, hogy szétszorongod az agyad. Mondjuk én is abba a kategóriába tartozom, aki nem akarja, hogy másoknak feltűnjön bármi is, de akkor is azt gondoltam, hogy biztosan látszik rajtam, mert nem színészkedtem túl a dolgot. Befordultam és nem nagyon tudtam másra koncentrálni.

 

Az oszkár csak viccelődés volt. Ne folytassuk. Nyilván a külvilág stigmái miatt játszunk szerepeket mindnyájan, mert azt képzeljük, hogy akkor be- és elfogadnak. 


Offline
Csatlakozott: 2018 feb 15

murray head írta:

Én meg attól szenvedek, hogy egyáltalán nem látszik rajtam semmi. És nem bánnám, ha látszana, mert akkor legalább megkérdeznék, hogy segíthetnek-e.  

És ha megkérdeznék, akkor mit mondanál nekik? Hogyan tudnának neked segíteni? Vagy szimplán csak annyi, hogy beszélnek hozzád vagy te beszélsz hozzájuk és ez elvonja figyelmed? Mert írtad azt is, hogy abba tudsz kapaszkodni, ha megszólítasz valakit.

Tőlem 15 év alatt csak egyszer kérdezték meg, hogy minden rendben van-e. Érdekes módon tényleg nem veszi észre a külvilág, vagy nem lehet látni, hogy szétszorongod az agyad. Mondjuk én is abba a kategóriába tartozom, aki nem akarja, hogy másoknak feltűnjön bármi is, de akkor is azt gondoltam, hogy biztosan látszik rajtam, mert nem színészkedtem túl a dolgot. Befordultam és nem nagyon tudtam másra koncentrálni.

 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hol az istencsudájában volt szó arról, hogy van-e előnye az agora- és szocfóbiának? Megvan!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Köcce a linket!

Szóval hogy ismeretlen helyre egyedül irtózok menni, mert eltévedhetek, az agora. Hogy az utcára egyedül nem akarok menni, és mi van, ha rosszul leszek, nem segít senki, úgyis azt hiszik hogy "csak részeg" vagyok; meg hogy az utcán közlekedők mind potenciálisan fellöknek, az szoc. Meg a szóbeli feleléstől és a nyilvános vizsgától való f.sás is az... Még szerencsém, hogy állítólag egyik sem éri el a kóros szintet. Jaj, milyen lehet a "kóros szint"? Shock


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

bartika írta:

murray head írta:

Persze, hogy segít. Köszönöm, hogy leírtad.

"Depressziósan asszem mindenki agórafóbiás. Összeszartam magam attól, hogy a meghívón szerepelt hogy milyen sokan leszünk..."

Az agorafóbia nem ugyanaz, mint a szocfób. Ezt szinte senki nem érti, nem ellened szól, amit írni fogok, csak "népnevelek", hogy fene a pofámba. 

A szocfóbiás fél a tömegtől, a többiek véleményétől, attól, hogy meg/elítélik, hogy nem fog "megfelelően" viselkedni, satöbbi.

Az agorafóbiás a külvilágtól fél. Attól, hogy vmi szörnyű dolog történik vele, ha nincs ún. biztonságos helyen. (Pl. otthon.) Egész egyszerűen olyasmi érzése van, hogy rászakad az ég, vagy megnyílik a föld, vagy vmi hasonló. Én pont hogy egyedül abba tudok kapszkodni, hogy ha bármi bajom lenne, megszólítok valakit vagy bemegyek valahova, szóval EMBEREKTŐL remélem a segítséget. Egyes magyarázatok szerint az agorások a teret mint olyat nem tudják jól interpretálni. 

A pánikbetegek (most a legújabb DSM végre megkülönbözteti az agorát és a pánikot, hozzátéve, hogy a kettő nagyon gyakran (szinte mindig) együtt jár) például állítólag sokszor félnek attól, hogy valaki látja, hogy rosszul vannak és akkor jaj milyen ez már. Én meg attól szenvedek, hogy egyáltalán nem látszik rajtam semmi. És nem bánnám, ha látszana, mert akkor legalább megkérdeznék, hogy segíthetnek-e. 

Milyen mások vagyunk és mégis milyen hasonlók. 

Posztolás után azonnal tudtam, hogy a szövegben volt fogalomzavar. El fogom olvasni az ide vonatkozó szakirodalmat és hátha jobban megértem a különbségeket. Jelenleg agyon vagyok gyógyszerezve s kicsit nehéz pontosan fogalmazni írás közben.

Nem látszik semmi rajtad? Mikor kint vagy?

Semmi gond!!

Szakirodalom (ennél nem kell jobb-több): 

http://www.vitalitas.hu/ismerettar/szo/szo5.htm#4.html .

Nem, nem látszik semmi.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

dopamin írta:

Murray köszi a népnevelést nekem is szükségem volt rá nekem 10 ember kis téren sok nagyban elmegy de nem e megítélésük hanem a sokaságuk zavar így van a jármüvökön is csak ott még azt is mindig ellenörzöm hol a poroltó mere menekülhetek ha felborulna stb az utca, tér olyan mintha elnyelne

Ez bizony inkább agora. 


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

murray head írta:

Persze, hogy segít. Köszönöm, hogy leírtad.

"Depressziósan asszem mindenki agórafóbiás. Összeszartam magam attól, hogy a meghívón szerepelt hogy milyen sokan leszünk..."

Az agorafóbia nem ugyanaz, mint a szocfób. Ezt szinte senki nem érti, nem ellened szól, amit írni fogok, csak "népnevelek", hogy fene a pofámba. 

A szocfóbiás fél a tömegtől, a többiek véleményétől, attól, hogy meg/elítélik, hogy nem fog "megfelelően" viselkedni, satöbbi.

Az agorafóbiás a külvilágtól fél. Attól, hogy vmi szörnyű dolog történik vele, ha nincs ún. biztonságos helyen. (Pl. otthon.) Egész egyszerűen olyasmi érzése van, hogy rászakad az ég, vagy megnyílik a föld, vagy vmi hasonló. Én pont hogy egyedül abba tudok kapszkodni, hogy ha bármi bajom lenne, megszólítok valakit vagy bemegyek valahova, szóval EMBEREKTŐL remélem a segítséget. Egyes magyarázatok szerint az agorások a teret mint olyat nem tudják jól interpretálni. 

A pánikbetegek (most a legújabb DSM végre megkülönbözteti az agorát és a pánikot, hozzátéve, hogy a kettő nagyon gyakran (szinte mindig) együtt jár) például állítólag sokszor félnek attól, hogy valaki látja, hogy rosszul vannak és akkor jaj milyen ez már. Én meg attól szenvedek, hogy egyáltalán nem látszik rajtam semmi. És nem bánnám, ha látszana, mert akkor legalább megkérdeznék, hogy segíthetnek-e. 

Milyen mások vagyunk és mégis milyen hasonlók. 

 

Posztolás után azonnal tudtam, hogy a szövegben volt fogalomzavar. El fogom olvasni az ide vonatkozó szakirodalmat és hátha jobban megértem a különbségeket. Jelenleg agyon vagyok gyógyszerezve s kicsit nehéz pontosan fogalmazni írás közben.

Nem látszik semmi rajtad? Mikor kint vagy?


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Murray köszi a népnevelést nekem is szükségem volt rá nekem 10 ember kis téren sok nagyban elmegy de nem e megítélésük hanem a sokaságuk zavar így van a jármüvökön is csak ott még azt is mindig ellenörzöm hol a poroltó mere menekülhetek ha felborulna stb az utca, tér olyan mintha elnyelne


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Persze, hogy segít. Köszönöm, hogy leírtad.

"Depressziósan asszem mindenki agórafóbiás. Összeszartam magam attól, hogy a meghívón szerepelt hogy milyen sokan leszünk..."

Az agorafóbia nem ugyanaz, mint a szocfób. Ezt szinte senki nem érti, nem ellened szól, amit írni fogok, csak "népnevelek", hogy fene a pofámba. 

A szocfóbiás fél a tömegtől, a többiek véleményétől, attól, hogy meg/elítélik, hogy nem fog "megfelelően" viselkedni, satöbbi.

Az agorafóbiás a külvilágtól fél. Attól, hogy vmi szörnyű dolog történik vele, ha nincs ún. biztonságos helyen. (Pl. otthon.) Egész egyszerűen olyasmi érzése van, hogy rászakad az ég, vagy megnyílik a föld, vagy vmi hasonló. Én pont hogy egyedül abba tudok kapszkodni, hogy ha bármi bajom lenne, megszólítok valakit vagy bemegyek valahova, szóval EMBEREKTŐL remélem a segítséget. Egyes magyarázatok szerint az agorások a teret mint olyat nem tudják jól interpretálni. 

A pánikbetegek (most a legújabb DSM végre megkülönbözteti az agorát és a pánikot, hozzátéve, hogy a kettő nagyon gyakran (szinte mindig) együtt jár) például állítólag sokszor félnek attól, hogy valaki látja, hogy rosszul vannak és akkor jaj milyen ez már. Én meg attól szenvedek, hogy egyáltalán nem látszik rajtam semmi. És nem bánnám, ha látszana, mert akkor legalább megkérdeznék, hogy segíthetnek-e. 

Milyen mások vagyunk és mégis milyen hasonlók. 


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

 

murray head:

Egyik jobb ötlet mint a másik. a, b, c. Vajon miért nincs eredménye a terápiádnak és a gyógyszereknek? jaj de rossz lehet.

Én pl márciusban szorongtam 1 napot. Utána elmúlt. A keresztlányomnak küldtem csomagot Pannonhalmára. A barátnőm, a keresztlányom anyja ki szokott nevetni engem amiatt, hogy 18 éve tapicskolok a borderlineságomban. Néha jó ha egészséges barátaid vannak, néha nem jó. Mert nem értenek meg. Olyanokat szokott mondani, hogy költözzek Londonba, mert hipphopp meggyógyítanának. És kinevet ha elmesélem miken szorongok. Ez barátnő? Igazából? De már nem tartjuk a kapcsolatot, csak én kereszteltem meg a kislányát, és ezért levelezek a gyerekkel. A gyerek akar menni a győri művészetibe, és azt szeretné ha egy egész szobája lenne ahol kedvére rajzolhat, (műterem) engem nem látott csak 2szer életében, de nagyon élvezi hogy foglalkozom vele, és táplálom az alkotókedvét.

Szóval aznap, mikor készítettem a csomagot: szorongtam. Mert írtam levelet a gyereknek csupa nagybetűvel kézzel, hogy tudja elolvasni a kézírásom, és a gyerek negyedikes szintjén meséltem dolgokat a virágvasárnapról, húsvétról. Tavaly hívtak a gyerek elsőáldozására, és annyira depressziós voltam, hogy nem tudtam elmenni. Akkor is rossz volt, hogy képeket vetítettem fejben arról, hogy kinevetnének és nem értenének meg a keresztlányom szülei, akik állítólag a barátaim. 

De közben nem bántanak ők, csak nem tudják, hogy hogyan kezeljék a bajomat. 

Tavaly, pont 1 éve 1 hónapot voltam depressziós, szerencsére hamar elmúlt. Kaptam egy kis Asentrát, és 1 hónap alatt kiverekedtem magam belőle. Pont abban a hónapban kellett volna elutazzak Pannonhalmára. 

Depressziósan asszem mindenki agórafóbiás. Összeszartam magam attól, hogy a meghívón szerepelt hogy milyen sokan leszünk, és megfelelési kényszerek tomboltak bennem, hogy a gyerek keresztanyjaként meg kéne tudjak felelni a sok nőnek és férfinak akiket nem is ismerek, vidámak, nevetnek az udvaron, gyermeik születtek (nekem még nem), hogy kellene meséljek arról, hogy miről szól az életem, és csak annyit tudtam, hogy nem akarok mesélni. 

Utána minden jó lett, meggyógyultam. Nem szorongtam már, és elmúlt a depresszióm is.

Szóval ha ezeket átgondolom, akkor a pannonhalmi barátnőm az nekem egy szorongásforrás....

**

Még van egy emlékem ezzel a barátnőmmel: kb 2005-ben minden este bevettem a risperdalt, az akkori szerelmem szerint kifolyt a nyálam a gyógyszertől. Szerencsés voltam, mert ő kitartott mellettem és szeretett annak ellenére, hogy minden este be kellett vennem a 300 depakinet és 4 mg risperidont. A szomszéd szobában az albérletben ott lakott ez a barátnőm a pasijával, aki később a férje lett. Reggel 6 órakor csörgött az óra, és mentem dolgozni. A szomszéd szobában már rég felébredtek a barátaim, olyan sokáig csörgött az óra, és én még mindig nem hallottam. (nyilván, hisz ha volt bennem 4 mg risperidon, akkor kicsit nehéz felkelni) Ezen volt egy konfliktusunk akkor. 

Most már nem fájna, nevetnék ezen, de akkor nem tudtam. Kicsúfoltak amiatt, hogy nem bírok felébredni.

Ennek a 2005ös jelenetnek a helyszíne Budapest. 2006tól kezdtem el terápiára járni, (én a terápia miatt hazaköltöztem Erdélybe) és azóta minden sokkal jobb.

(valamit segít, hogy ezt elmeséltem?)


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Most már annyiraaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa jó lenne, ha lenne egy olyan gyógyszerem, amivel javul az agorafóbiám (15 éve vagyok agorás). 

Egyre-másra hallok sztorikat, hogy agorások kapnak egy gyógyszert és ki tudnak menni végre a szűk környezetükből. 

Ez placebo lenne? Placebo-hatás??

Miééééééééééééééééééért nem segít nekem tizenx gyógyszer sem? 2005 óta járok terápiába, 2014 óta szedek gyógyszert és egyre romlik az agorám. Sad(

Önsajnálatba fogok zuhanni.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Én is azt hittem hogy ami velem van az normális elég sokára jöttem rá, hogy a többiek nem ilyenek igaz addigra már megtanultam elrejteni magam.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Kösz, csak sajnos az már nem olyan jó, hogy ez mikorra sikerült, amikor már semmit nem tudok kezdeni az életemmel. De legalább nem szorongok folyamatosan. Kicsi gyerekként azt hittem, hogy mindenki így él, hogy "izgul" folyton és időnként gombóc van a torkában. Sokára jöttem rá, hogy ez nem normális...


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Kleó írta:

A szorongás a családban gyökerezik. Mondhatnám, hogy a lítiumtól csökkent jelentős mértékben a szorongásom, de nem. Attól, hogy helyre tettem magamban az őseimet.

Ez jó, ez tetszik.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Jobbára nem megyek sehova, vagy nem egyedül, max. taxival. Viszont  nekem a saját ágyamban fekve voltak erős szorongásos (pánik?) rohamaim. Most már csak a gyomrom ugrik olykor össze tőlük, akkor arra gondolok, hogy nem az én dolgom.

A benzók semmit sem segítettek (hyperdózisban sem), az alkohol némileg igen. Mondjuk nem dobogott a szívem a nyakamtól az oldalamig.

A kh.-ban nem volt semmi vegetatív tünetem, ott "csak" a vérnyomásom nem ment 150 alá... Féltem. Azt meg csak leküzdeni lehet, és a "siker-tapasztalotoktól (márhogy nem történt semmi baj) egy idő után eltűnik. De utcára ugye nem járok... Hogyne, még valaki véletlenül fellök. (Megjegyzem, vasárnap sem löktek fel.)


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Kleó nekem kihaltak az őseim, amelyik nem azzal meg nem kommunikálok ( igazad van félek tőlle szorongok mert nem tudtam megfelelni neki soha pedig annyira szerettem) 300 km lakik szóval ezen a téren nyugi van.

De én nemrég kezdtem szorongani pl nem tudok felszállni jármüre csak ha pár már elment, vagy ha felszálltam megnézem hol a tűzolto készülék hol vannak a sijutást segítő kalapácsok . Néha lever a viz ha valakivel szóba kell álni pl ha ügyintézek.Nehéz otthonról elindulni. nem szedek ere semit de zavar az életemben.Hogy segítsek magamon mik a gondolataid mert néha majdnem elájulok.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

A szorongás a családban gyökerezik. Mondhatnám, hogy a lítiumtól csökkent jelentős mértékben a szorongásom, de nem. Attól, hogy helyre tettem magamban az őseimet.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

eumate írta:

Jól hangzik ez a "valamit kezdeni" dolog. A helyzet az, hogy a dolgok szerintem determináltak. Néha ez van, néha az. Néha jó néha rossz. Ezt a környezeti események és testi állapotok kombinációi adják. Egyszerűen nincs hatalmad a biológiai, és környezeti folyamatokat befolyásolni. Tudomásul kell venni ha néha szorongasz néha boldog vagy, néha szomorú vagy, néha dühös vagy. Ezek környezetre adott reakciók. Nincs kontrollod felettük. 

Ha jól vagy, örülsz, ha rosszul, szomorú vagy. Igazából bármi ilyen kérdés, hogy "mit lehet tenni" értelmetlen. Ha teszel, akkor teszel, ha nem teszel, akkor nem teszel. Ennyi. Aktuális agyi állapotból, gondolatokból jönnek létre a cselekvések, amik felett nincs kontrollod. Belém lehet álni hogy "de hát akkor hátra lehet dőlni" és egyéb marhaságokkal, de a tényeken nem változtat ez. 

Most itt jön, amit szeretnél hallani: Ginkgo Biloba csökkenti a szorongást, valamint a kontroll érzése (hogy képes vagy tenni a sorsodért), namost ez megint olyan hülyeség: ha teszel a sorosdért, akkor nem az én írásom hatására fogsz tenni, hanem tapasztalás útján méghozzá megtapasztalod hogy képes vagy tenni, annak van hatása, stb. Ha szorongsz, ez üres szó, mert neked nincs tapasztalásod erről. Ettől még lehet persze igaz, csak neked semmitmondó. Gondolom a megnyilvánulásod arra onatkozott, hogy "ki akarok jutni ebből az állapotból".... ez persze egy érthető gondolat a helyzetedben, mégis azt kell mondjam hogy nem fog tudni senki tuti receptet adni, a környezettől és a véletlentől is füg a sorsod. Szerencsés találkozások, szerencsés események. Nincs szabad akarat. Események vannak, amiket megtapasztalunk. A gondolataink is események méghozzá biokémiai események. Nem mi kontrolláljuk őket, mivel a világegyetem részei vagyunk és nem mi alkottuk a világegyetemet, és a fizikai törvényeket. Elméleti és empirikus szinten is bizonyítható amit mondok. ha valaki ebbe belegondol, és megérti, akkor azt is megérti miért rosszak azok a kérdések, hogy "hogy változtathatok a sorsomon". Úgy változtathatsz, hogy vársz. Na de az enélkül is történik hogy te bármit csinálnál. most lehet azt gondoljátok hogy hülyeség, de ha jobban belegondoltok, akkor láthatjátok hogy így van. Semmit nem mi irányítunk. Minden a környezeti interakciókra való reakció ami az emberrel történik (stressz, düh, szorongás, öröm, nyugalom, éhség, fáradtság, mindenféle állapotok, gondolatok, stb).

Köszönöm. Ahogy olvastalak, az segített. Lehet szerintem tenni vmit, méghozzá a) vmi alkotó dolgot csinálni b) sportolni c) a közvetlen környezettel vmi élhető életet kialakítani. A nagy egészet nem befolyásolhatjuk, de a családunkkal, barátainkkal, szomszédainkkal és más, naponta látott emberekkel törekedhetünk arra, hogy jó vagy jobb legyen a kapcsolat. 


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

nr71 írta:

Kiwi1.2.3. írta:

murray head írta:

Van itt olyan, aki a szorongásával BÁRMIT tudott kezdeni? Terápia, gyógyszer, alternatív gyógymódok? 

Szia murray head!

Van.

Nekem ez vált be: Gyógyszerek,pszichoterápia önedzés

önedzés:  ajtótokostól v  fokozatosan be az oroszlán barlangjába lesz ami lesz alapon.

 

Laughing out loud Gyógyszer, terapeuta, akarat és elszántság. Ja, meg a naplóm. Nekem ez a receptem. Laughing out loud

Szép estét!

Neked is köszönöm. Hüm. Milyen sokat írtam naplót. Most már valahogy nincs kedvem hozzá. Inkább vmi másfajta alkotó tevékenységre vágyom. 


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Kiwi1.2.3. írta:

murray head írta:

Van itt olyan, aki a szorongásával BÁRMIT tudott kezdeni? Terápia, gyógyszer, alternatív gyógymódok? 

Szia murray head!

Van.

Nekem ez vált be: Gyógyszerek,pszichoterápia önedzés

önedzés:  ajtótokostól v  fokozatosan be az oroszlán barlangjába lesz ami lesz alapon.

Köszönöm. 

Van önedzés, csak az agyam nem tud róla. Vmit sikerül megcsinálni és a köv. nap nem. Aztán megint igen, köv. nap megint nem.


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Jól hangzik ez a "valamit kezdeni" dolog. A helyzet az, hogy a dolgok szerintem determináltak. Néha ez van, néha az. Néha jó néha rossz. Ezt a környezeti események és testi állapotok kombinációi adják. Egyszerűen nincs hatalmad a biológiai, és környezeti folyamatokat befolyásolni. Tudomásul kell venni ha néha szorongasz néha boldog vagy, néha szomorú vagy, néha dühös vagy. Ezek környezetre adott reakciók. Nincs kontrollod felettük. 

Ha jól vagy, örülsz, ha rosszul, szomorú vagy. Igazából bármi ilyen kérdés, hogy "mit lehet tenni" értelmetlen. Ha teszel, akkor teszel, ha nem teszel, akkor nem teszel. Ennyi. Aktuális agyi állapotból, gondolatokból jönnek létre a cselekvések, amik felett nincs kontrollod. Belém lehet álni hogy "de hát akkor hátra lehet dőlni" és egyéb marhaságokkal, de a tényeken nem változtat ez. 

Most itt jön, amit szeretnél hallani: Ginkgo Biloba csökkenti a szorongást, valamint a kontroll érzése (hogy képes vagy tenni a sorsodért), namost ez megint olyan hülyeség: ha teszel a sorosdért, akkor nem az én írásom hatására fogsz tenni, hanem tapasztalás útján méghozzá megtapasztalod hogy képes vagy tenni, annak van hatása, stb. Ha szorongsz, ez üres szó, mert neked nincs tapasztalásod erről. Ettől még lehet persze igaz, csak neked semmitmondó. Gondolom a megnyilvánulásod arra onatkozott, hogy "ki akarok jutni ebből az állapotból".... ez persze egy érthető gondolat a helyzetedben, mégis azt kell mondjam hogy nem fog tudni senki tuti receptet adni, a környezettől és a véletlentől is füg a sorsod. Szerencsés találkozások, szerencsés események. Nincs szabad akarat. Események vannak, amiket megtapasztalunk. A gondolataink is események méghozzá biokémiai események. Nem mi kontrolláljuk őket, mivel a világegyetem részei vagyunk és nem mi alkottuk a világegyetemet, és a fizikai törvényeket. Elméleti és empirikus szinten is bizonyítható amit mondok. ha valaki ebbe belegondol, és megérti, akkor azt is megérti miért rosszak azok a kérdések, hogy "hogy változtathatok a sorsomon". Úgy változtathatsz, hogy vársz. Na de az enélkül is történik hogy te bármit csinálnál. most lehet azt gondoljátok hogy hülyeség, de ha jobban belegondoltok, akkor láthatjátok hogy így van. Semmit nem mi irányítunk. Minden a környezeti interakciókra való reakció ami az emberrel történik (stressz, düh, szorongás, öröm, nyugalom, éhség, fáradtság, mindenféle állapotok, gondolatok, stb).

 


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Jól hangzik ez a "valamit kezdeni" dolog. A helyzet az, hogy a dolgok szerintem determináltak. Néha ez van, néha az. Néha jó néha rossz. Ezt a környezeti események és testi állapotok kombinációi adják. Egyszerűen nincs hatalmad a biológiai, és környezeti folyamatokat befolyásolni. Tudomásul kell venni ha néha szorongasz néha boldog vagy, néha szomorú vagy, néha dühös vagy. Ezek környezetre adott reakciók. Nincs kontrollod felettük. 

Ha jól vagy, örülsz, ha rosszul, szomorú vagy. Igazából bármi ilyen kérdés, hogy "mit lehet tenni" értelmetlen. Ha teszel, akkor teszel, ha nem teszel, akkor nem teszel. Ennyi. Aktuális agyi állapotból, gondolatokból jönnek létre a cselekvések, amik felett nincs kontrollod. Belém lehet álni hogy "de hát akkor hátra lehet dőlni" és egyéb marhaságokkal, de a tényeken nem változtat ez. 

Most itt jön, amit szeretnél hallani: Ginkgo Biloba csökkenti a szorongást, valamint a kontroll érzése (hogy képes vagy tenni a sorsodért), namost ez megint olyan hülyeség: ha teszel a sorosdért, akkor nem az én írásom hatására fogsz tenni, hanem tapasztalás útján méghozzá megtapasztalod hogy képes vagy tenni, annak van hatása, stb. Ha szorongsz, ez üres szó, mert neked nincs tapasztalásod erről. Ettől még lehet persze igaz, csak neked semmitmondó. Gondolom a megnyilvánulásod arra onatkozott, hogy "ki akarok jutni ebből az állapotból".... ez persze egy érthető gondolat a helyzetedben, mégis azt kell mondjam hogy nem fog tudni senki tuti receptet adni, a környezettől és a véletlentől is füg a sorsod. Szerencsés találkozások, szerencsés események. Nincs szabad akarat. Események vannak, amiket megtapasztalunk. A gondolataink is események méghozzá biokémiai események. Nem mi kontrolláljuk őket, mivel a világegyetem részei vagyunk és nem mi alkottuk a világegyetemet, és a fizikai törvényeket. Elméleti és empirikus szinten is bizonyítható amit mondok. ha valaki ebbe belegondol, és megérti, akkor azt is megérti miért rosszak azok a kérdések, hogy "hogy változtathatok a sorsomon". Úgy változtathatsz, hogy vársz. Na de az enélkül is történik hogy te bármit csinálnál. most lehet azt gondoljátok hogy hülyeség, de ha jobban belegondoltok, akkor láthatjátok hogy így van. Semmit nem mi irányítunk. Minden a környezeti interakciókra való reakció ami az emberrel történik (stressz, düh, szorongás, öröm, nyugalom, éhség, fáradtság, mindenféle állapotok, gondolatok, stb).

 


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 15

Kiwi1.2.3. írta:

murray head írta:

Van itt olyan, aki a szorongásával BÁRMIT tudott kezdeni? Terápia, gyógyszer, alternatív gyógymódok? 

Szia murray head!

Van.

Nekem ez vált be: Gyógyszerek,pszichoterápia önedzés

önedzés:  ajtótokostól v  fokozatosan be az oroszlán barlangjába lesz ami lesz alapon.

 

Laughing out loud Gyógyszer, terapeuta, akarat és elszántság. Ja, meg a naplóm. Nekem ez a receptem. Laughing out loud

Szép estét!


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 26

murray head írta:

Van itt olyan, aki a szorongásával BÁRMIT tudott kezdeni? Terápia, gyógyszer, alternatív gyógymódok? 

Szia murray head!

Van.

Nekem ez vált be: Gyógyszerek,pszichoterápia önedzés

önedzés:  ajtótokostól v  fokozatosan be az oroszlán barlangjába lesz ami lesz alapon.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Van itt olyan, aki a szorongásával BÁRMIT tudott kezdeni? Terápia, gyógyszer, alternatív gyógymódok? 


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 19

Kiscsillag írta:

Liliána!

Szép nevet választottál. Smile

Köszi Csillag. Smile Nekem is tetszik. 


Online
Csatlakozott: 2017 már 31

Liliána!

Szép nevet választottál. Smile


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 19

jessicajean írta:

Sziasztok!

Pánikzavaros, pánikbeteg és szorongós vagyok. Sad

Nagyon erős a halálfóbiám... és egyre rosszabb a helyzet... nagyon sok tünettel rendelkezem. Leginkább ez a nem kapok levegőt, félek, hogy összeesek és meghalok, nagyon ver/szúr/fáj a szívem, derealizáció.. mintha nem is lennék vagy csak álmodnék... és s többi... borzalmas.Sad

3 hete szedek rá gyógyszert volt pár nap amíg kicsit jobb volt, de most megint nagyon rossz.

Autogén tréningre járok. 

3 héttel ezelőttig még soha nem szedtél gyógyszert? Most mit kaptál? 

Nem leszel jobban egyik pillanatról másikra sajnos. De egy jó gyógyszerrel pár hét múlva már lehet, hogy sokkal jobban leszel. 

Az AT-nél figyelj arra, hogy jó-e neked. Nagyon erős szorongásnál ellenjavallt. Ha azt érzed, hogy jót tesz, akkor nagyon jó módszer. 


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Szerintetek az normális, hogy állandóan rosszul vagyok? Egész nap..Sad


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Sziasztok!

 

Pánikzavaros, pánikbeteg és szorongós vagyok. Sad

Nagyon erős a halálfóbiám... és egyre rosszabb a helyzet... nagyon sok tünettel rendelkezem. Leginkább ez a nem kapok levegőt, félek, hogy összeesek és meghalok, nagyon ver/szúr/fáj a szívem, derealizáció.. mintha nem is lennék vagy csak álmodnék... és s többi... borzalmas.Sad

3 hete szedek rá gyógyszert volt pár nap amíg kicsit jobb volt, de most megint nagyon rossz.

Autogén tréningre járok. 

 


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

De ennyit a bélműködésemrőllaugh

Holfény:jobban vagy ugye?


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Sajna,menni kell. Holnap megyek orvoshoz délelőtt,lehet,h.a diag.után már nem fog érdekelni a csütörtöki út, indecision,más aggódni valóm lesz.....

Holdfény: nem érdemli meg, jó ember azlaugh. Meg nekem kéne fizetni a tisztítás is. De tuti,hogy többé nem mennénk együtt ilyen útra​​​​​​cheeky


Offline
Csatlakozott: 2016 feb 8

 Akbar remélem nem fosod össze a főnök kocsiját, ja de le se hányd, az tényleg gáz lenne. De lehet megérdemelné.

Azt érzem, azóta van ez a problémád amióta, dolgozol. Jó lenne ha nem görcsölnél rá ennyire, mert ez egy ördögi kör. Vizsgáltasd ki magad, akkor talán megnyugszol, nekem is két évig fájt, át tudom érezni miről beszélsz.

Jobbulást kívánok szeretettel.


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

mennyire fontos, hogy elkísérd a főnököd erre az útra? nagy baj lenne, ha kihagynád? 

tudom, ez tipikus elmenekülős, "acting out" megoldás, (ami rám jellemző nagyon), de néha nincs más. 

a gyomrod régóta fáj? =( nem nézetted még meg? 


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

A bajom az,h. a legváratlanabb időben kap el a h@smars, meg a hányás és félek(valami baj van a gyomrommal,fogytam,nem bírok enni,állandóan fáj)hogy rosszul leszek. 5 óra autózás elég rizikós ígyangry


Offline
Csatlakozott: 2016 feb 8

Szia drága Akbar!

Szorítok neked ki fogod bírni.

Mért félsz ennyire nem fog megenni?

Majd írd meg milyen volt.

 


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Még 2 nap. Nagyon félek,aludni sem tudokcrying


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Csütörtökön megyek Szegedre. Nagyon félek hogy rámjön a hasm@rs, a gyomorfájás(mostanság nagyon fáj,megyek is dokihoz). Meg majd' 6 órát tölteni a főnökkel egy kocsiban....Nagyon nem bírom a munkámat,iszonyat szorongok hogy nem felelek meg.


Online
Csatlakozott: 2017 már 31

Ha megcsinálom, amitől félek nemhogy jó érzésem nincs, szó szerint rossz élmény (túl bizonytalan voltam, biztos rosszat gondoltak rólam stb). Ez a rossz érzés idővel enyhül, de nem 10-20-30 alkalom után....nagyon sok alkalom után kevesbé félek és kevésbé jut eszembe, h ki mit gondolt rólam. Ezredik alkalom után is félek, de sokkal kevésbé.

Ez nálam szoc fóbos + teljesítményszorongás, agorafóbia + pánik lehet máshogy működik.

Szoc. fóbom sokat enyhült, vizsgadrukk romlott Nagyobb a tét, mint korábban és kevésbé tudok keszülni + pszichózistól tartok. Amikor még pszichotikus tüneteim nem voltak legalább állapotromlástól, visszaeséstől nem féltem a vizsga okozta stressz miatt.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Köszi, hogy leírtátok. 

Most lesz min gondolkoznom.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Értem, csajszik. Smile


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

Kiscsillag írta:

Sikerélményem nekem sincs, de pár év alatt enyhül a szorongásom v elmúlik, ha valamit heti többször csinálok v abban a közegben maradok.

ugyanígy vagyok vele én is. 


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

Roxi, ahogy Kiscsillag is írja, sikerélményem nekem sincs, csak mikor valamit rendszeresen kell megtennem, pl. ilyen az angol nyelvű kommunikáció a munkahelyemen, akkor egy idő után valahogy már nem vált ki belőlem semmit, szinte unott leszek, rutinná válik. de jól sem érzem magam tőle. nem érzem, hogy hű, de erős lettem, hogy meg tudtam csinálni... nem érzek egyszerűen semmit. kicsit mintha robotpilótára kapcsolna az agyam ilyen helyzetekben. 


Online
Csatlakozott: 2017 már 31

roxána2.0 írta:

szonyecska írta:

a szorongás végigkísérte az életem. gyerekkoromban a legkülönfélébb, legapróbb dolgok is képesek voltak szorongást kiváltani belőlem. olyasmi, amiről másnak eszébe sem jutna, hogy az gondot okozhat egy embernek. 

pl. a köszönés. egész kicsi gyerekként is rettegtem, ha hangosan kellett köszönnöm másoknak. ha közel voltak és normál hangerő elég volt, akkor nem volt semmi baj, de ha csak kicsit is fel kellett emelni a hangom, már nem voltam rá képes. és mennyi konfliktust okozott ez, főleg a szüleimmel. kellemetlen volt nekik mások előtt, hogy nem köszönök, és én nem tudtam elmagyarázni, hogy egyszerűen nem megy bizonyos helyzetekben. 

vagy pl. rettegtem attól, mikor én voltam a hetes. és nem is az óra eleji jelentés miatt, hanem mert a hetesnek kellett letörölnie a táblát. amit nem értem fel. székre kellett hozzá állni. és valamiért elviselhetetlen volt számomra az a helyzet, hogy az egész osztály előtt egy székre állva töröljem a táblát, miközben mindenki lát. felnőttként már meg sem tudom magyarázni még én sem, mitől volt ez olyan elviselhetetlen...

szociális helyzetekben ma is szorongok. néha nem tudok kimenni a rendelt pizzáért, néha nehezemre esik felvenni a telefont. ha ismeretlen számról hívnak, nem is veszem fel. 

a különös az, hogy munkában mindezt idővel legyőztem. ha nem önmagam nevében, hanem a munkahelyem nevében cselekszem, akkor képes vagyok normálisan működni, telefonálni, kommunikálni, intézkedni. 

azt hiszem, egyébként minél többször kényszerül bele az ember ilyen helyzetekbe, annál inkább jelentőségüket vesztik a félelmek egy idő után. tehát az elkerülés rossz megoldás. ha újra meg újra meg újra muszáj megtenni valamit, ami szorongást okoz, akkor egyszerűen kialakul egyfajta "immunitás" az emberben. de ha utána hosszú ideig nem kerül hasonló helyzetbe, újra előjöhetnek a szorongások.

én legalábbis ezeket tapasztaltam...

"azt hiszem, egyébként minél többször kényszerül bele az ember ilyen helyzetekbe, annál inkább jelentőségüket vesztik a félelmek egy idő után. tehát az elkerülés rossz megoldás. ha újra meg újra meg újra muszáj megtenni valamit, ami szorongást okoz, akkor egyszerűen kialakul egyfajta "immunitás" az emberben. de ha utána hosszú ideig nem kerül hasonló helyzetbe, újra előjöhetnek a szorongások."

Szerintem ez is egyéni lehet. Nekem semmit, de semmit nem segít, ha olyan helyzetbe kerülök, ahol szorongok. Az agyamban nincs jutalomközpont erre. Ha valamit sikerült megcsinálni (itt amolyan agorafóbiás szemmel szörnyű dolgokra gondolok), utána egész egyszerűen nincs sikerélményem.

Viszont ha jobban vagyok, akkor többet tudok csinálni annál, mint amikor nem vagyok jól. 

Sikerélményem nekem sincs, de pár év alatt enyhül a szorongásom v elmúlik, ha valamit heti többször csinálok v abban a közegben maradok.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen