Manyika kijön a gödörből

110 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 17

Eumate!

Átéltem hasonló szorongás és pánikot, megértem miről beszélsz, aki nem élte át elképzelni se tudja mi zajlik ilyenkor az emberben... aztán meg hülyén érzed magad a tudattol, h mi ez a fosás, de visszatart és korlátoz az életviteledben és ördögi kör, mert nem tudsz kijönni belőle. Nekem szerencsére mostanában nincs, és nem is tudom mikor és hogy mult el, de az érzés még bennem él, most is a hideg ráz és sokszor eszembe jut h mi van ha megint rámtőr, aztán elhesegetem a gondolatot, mert pont attol stresszelek be h félek hogy bestresszelek. Érc? Magadat hergeled, erről szokj le és jobb lesz minden.

Én kaptam segítséget az uncsitesómtól aki ragaszkodott hozzá hogy hetente 1x emberek közé menjek, ilyenkor plázáztunk, v beültünk egy teltházas étterembe mindig talált vmi programot, amivel edzett és mindig elkisért vagy megvárta mig felszálok a buszra stb nem hagyott magamra, aztán egyre hosszabb időkre rabolt el, elkezdtünk konditerembe úszni járni, aztán már kisebb dolgokat magam is megcsináltam, én annyira beszorultam h inkább éhenhaltam de egy boltba nem mentem be! aztán mára már eljutottam oda h egyedül tescozom, intézem a nagybevásárlást, jó utálom még most is, főleg h 10 kor zár, (eddig 10 után tescoztam pont mert nincs senki), de pl a karácsonyi idegösszeroppanásos nagybevásárlást magamhoz képest elég ügyesen intéztem! Szóval edzd magad és ne restelj segítséget kérni, főleg ne egy baráttól, ha igaz barát úgyis megérti. Buék!


Offline
Csatlakozott: 2015 júl 14

eumate, szerintem ha semmiképp nem akarod neki elmondani az igazat, akkor mondd neki, hogy rosszul lettél, és hánytál. Bárkire rájöhet a rosszullét, akárhol. Miért ne lehetnél pont ott rosszul? Ennyiből még senki sem gondol semmire. Smile

De amúgy szerintem, ha elmondanád, hogy pánikbeteg vagy, meglepődnél, mennyire megértő. Ugyanolyan betegség, mint hogy épp benyeltél egy vírust. Nem hinném, hogy a mai világban bárki "őrültnek" vagy "dilisnek" tartana egy pánikbeteget, mivel már sokkal tisztábban látjuk ezeket a problémákat. Az emberek rendelkeznek némi tudással erről a zavarról, és ezért tudják helyén kezelni. Nem kötelező "jópofiznod", ha belefáradtál. Keress pár embert, akikben megbízol, és mondd el nekik.

Milyen orvos mond ilyet: " hiába mondja a doktornő, hogy egy különc, szánalmas ember vagyok"? Ez így volt? 

Megértem, hogy félsz az antidepresszánsoktól, sőt, örülök neki, mert nem megoldás. A tünetek elnyomása nem gyógyítja meg a kiváltó okot. Ha ilyesmitől félsz, ne menj áterhez, hanem keress egy jó lógust, aki foglalkozik kognitív terápiával. Ezt tartják manapság a leghatékonyabb gyógymódnak a szorongásos megbetegedésekre. De ha nem ez a terápia, akkor más. Igazából csak azon múlik, hogy meg tudj bízni a pszichológusodban. Egy jó pszichológus nem fog elküldeni áterhez, hogy bogyókat nyomjon beléd, hanem veled kűzd.

Én ezt tudom ajánlani jó szívvel. Meg persze, hogy fel a fejjel! Nem vagy kevesebb, csak mert problémákkal kűzdesz. Sőt, igazából mekkora erő kellett már ahhoz, hogy a félelmeid ellenére elmenj a moziba? És még ott is megőrizted a viszonylagos hidegvéred, szép nyugodtan kimentél, még szóltál is, hogy kimész, nem csak elrohantál. Nagyon erősen tartottad magad, ami szép teljesítmény, ha az ember ép ezerrel pánikol. Van benned elszántság, szerintem tudnál haladni.

Kitartást az elkövetkezőkre, és az ideinél boldogabb új évet kívánok! Szép napot! Smile


3
50373

http://metro.co.uk/2015/10/10/having-panic-attacks-doesnt-make-you-weak-...


Offline
Csatlakozott: 2014 aug 23

Nem tudtam máshová írni, nem találtam rendes "pánik" topicot.

Lényeg, hogy az alapproblémámon túl (amit az antipszichotikum valamennyire ellensúlyoz) pánikrohamok is gyötörnek. Idén januárban kezdtek jönni az egyetemen, és már nem tudtam órákra se bejárni, mert előre féltem a rohamoktól, és azok jöttek is. Emiatt abba is hagytam az egyetemet. Aki azt mondja, hogy "erőt kellett volna vennem magamon", meg "ez nem olyan komoly", annak kívánom hogy élje át, és csak azután beszéljen. Már az utcára is nehezen mentem. Akkor jött az Olanzapin, ami ezeket enyhítette, ki tudtam menni az utcára, és buszon se jött rám pánik. még moziba is elmentem, és végig tudtam ülni a filmet. Azt hittem minden rendben. Aztán átváltottam a jelenlegi gyógyszeremre, a haloperidolra, amit jobban tolerálok mint az olanzapint. Voltam koncerten is, semmi gond. Aztán egy mási9k koncerten előjött a pánik. A Művészetek Palotájában volt. ELKÉPESZTŐ ROSSZL VOLT. Azt hittem, egy idegroncs vagyok, hogy semmi sincs rendben velem, hiába mondja a doktornő, hogy egy különc, szánalmas ember vagyok, aki ilyen szánalmas betegséggel küzd. "beteg", "deviáns". Ami a legrosszabb, hogy kiutat se láttam. Emellett persze nem jött az az elhatározás, hogy "ezen változtatni kellene", mert a gyógyszer meg az ilyen elhatározásokat lefogja, és élem zombiként a mindennapi életemet, ami egyébként olyan 50-60%-on zajlik, tehát se nem pozitív, se nem negatí, egy nagy közömbösség az egész. Telt múlt az idő, és tegnap moziba mentem, gondoltam már rég volt az előző pánik, de azért volt bennem félsz. Be is ültem, el is kezdődött a film, de a tünetek egyre erősödtek, a szívem egyre jobban vert, és egy idő után elkezdtem automatikusan a kabátomért nyúlni, hogy kimenjek, minden igyekezet, hogy ott tartsam amgam, csak rontott a helyzeten, és kimentem. odamondtam a barátomnak (nem vagyok meleg, a barát barátom) hogy ki kell menjek. Nagy kerek szemekkel nézett, ami külön zavart. Kimentem, és leültem egy padra. Csak meredtem magam elé. Lehajtottam a fejem, és el akartam bújni egy odúba vagy 5 évre, senkihez nem szólni. Alacsonyabb rendűnek éreztem magam, zavart, hogy el kell majd mondjam másnap a barátomnak hogy mi történt, jópofiznom kell szociálisan, és "tartani magam", hogy erősnek és keménynek mutatkozzak, de NEM LEHET. Ezek után nyilvánvaló hogy bemutattam a sérülésemet. Ha furán néz majd, nyilvánvalóan vagy ideges leszek attól, vagy agresszív vagyok, mert nem tudom álcázni ezeket a bajokat. Nem tudom hogy érezzem magam teljes értékű emberként ennek ellenére ami történt. Teljesen értetlenül néznek majd. Ez egy irracionális dolog, amit nem tudok képviselni. És végre eljött az a felismerés, hogy "ez így nem mehet tovább". Igen ám, de ezt olyan sokszor mondtam már, és a "küzdelem" a pánik ellen olyan reménytelen. Pedig olya sok moziba voltam már, olya sok koncerten, és nyoma sem volt semminek. hogy a fenébe? Ez teljesen összefügg a nyomorult begyógyszerezett életemmel, a doki mondja "jól vagyok", közbe érzem hogy nem. Biztosra veszem, hogy antidwepresszánst írna fel, de akkor ezt nekino. Mégjobban teletöm ilyen szarokkal, és elnyomja a probléma valódi gyökerét. Biztos hogyha az se segítene, akkor még többet adna, és már az sem segítene. Nem látná be hogy a módszer a hibás, nem a mennyiség, és ebbe a játékba nem akarok belemenni. Akkor adna más gyógyszert ,vagy nem tudom. Persze az életmódváltás az utoklsó a sorban. Érzem hogy az életem nincs rendben, és ez egy komoly jelzés. Így normális kapcsolataim se lehetnek. Vagy egy gyógyszer kéne ami egyszer s mindenkorra kiűzi végérvényesen a pánikot (gyanítom hogy ilyen nincs, mert az emberi psziché bonyolultabb annál hogy egy molekula helyre rakjon mindent), a másik hogy végre nem elnyomni a tüneteket, hanem szembenézni velük, és aktívan megoldást keresni. Ha kell 0/24-ben, és TALÁLNI. Ez a híg fos, ami most megy, ez semmi. Mit fogok mondani ma az ismerőseimnek, hogy mi történt a moziba? Hogy magyarázzam el neki hogy ne alacsonyodjak le ,ne csökkenjen az értékem? A presztízsem? nem lehet, mindenképp le fog. Kurva életbe.


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 23

beeee!no


6
Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Izé -- itt tilos másokat cseszegetni, és ha vicces akartál lenni, hát nem sikerült. Még egy ilyen megszólalás, és ki kell hogy rakjalak.

be


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Mi a diagnózisod? Mit szedsz,és mióta? Szorítok,h.javulj. 


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

A nyár óta mindig visszaesek, de ezek egyre ritkábbak, és egyre rövidebbek. De mégis egyre rosszabbul viselem. Nagyon türelmetlen vagyok már, és szeretnék végre meggyógyulni! Egészséges és kiegyensúlyozott lenni.


9
Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Zsibbadások, fájdalmak, szédülés 60%

Lelki fáradtság 50%

Remény 40%



Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Ja, nem haragudtam meg egyikőtökre se, nem céloztam senkire, csak általában írtam.


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Olvastam,köszi:-) 


12
Offline
Csatlakozott: 2014 máj 24

Valaszoltam ITT :

 

/forum/bajok/major-bipolar-depresszi%C3%B3/eliza-h%C3%BClye-topikja-nem-kerek-hozaszolasokat-a-topikban-elore-k#comment-89783

akbar,

nem szeretnem, hogy megharagudjon Manyika, hogy elfoglalom a topikjat


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Értem. Ha szabad, leírod párszóban mit  írt Fiona,amivel meggyőzött? Tudom ő az illetékes,de nem akarom ezzel zargatni most. És te miben hiszel a halál után? Én nem vagyok vallásos( többek között ezért is veszítettem el az állásom),bár hiszek Istenben. A halál utáni másik jobb,boldogabb világban szeretnék hinni. Emlékszem emberekre,helyekre,szituációkra,illatokra,fájdalomra,boldogságra. Kiskorom óta, de nem itt éltem át őket


Offline
Csatlakozott: 2014 máj 24

*


15
Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Én nem állítom be. Csak a saját elgondolásomról írtam. Senkire nem erőltetem a hitemet.


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Amikor az emberek a saját hitüket állítják be egyetemes izéként.


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Már mint mi?


18
Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Igen, sokfélék vagyunk, jó ez így, bár engem ez is ki tud idegelni Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Jó ebbe ne menjünk bele mindenkinek más a hite a vágya az álma. Ha odajutunk úgyis kiderül kinek van "igaza".



Offline
Csatlakozott: 2014 máj 24

*


21
Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Ja hasonlót érzek én is


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

mh. barátnőm szerint a pokol ez itt...


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Eliza:  neked lehet, nekem nem......

Manyika: úgy képzelem,h.ez az élet a szenvedés földje, az igazi halálunk után jön majd el,ha érdemessé válunk rá.


24
Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

az uccsó hurrá!


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Kleó Sad.

Kisebbek már nekem is vannak, remélem, ennyinél megáll a dolog.

 

Nyakfájás, agyköd Smile, izomláz a 2 napos stresszbefeszüléstől 65 %.

Fáradtság 80%

Remény 60% (hurrá)


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

á, bennem már csökken a düh, és a hipochondria helyett(?) megjöttek a valóságos betegségek..


27
Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Akbar, én itt szeretnéém.

Aha, a nagy stresszadagtól, ami a napokban jött, erősen fáj a gyomrom, nyakam, hátam, izomlázam van, stb.-k. Igazából mindig másom fáj, de valami mindig. A stressztünetekhez meg hipochondria is kapcsolódik, már idén is voltam kivizsgálásokon, és ha valamit kivizsgálnak, akkor elmúlik az a fájdalom, de rögtön helyette lesz egy új. Csupa izgalom az életem, hehehe Laughing out loud.


Offline
Csatlakozott: 2014 máj 24

itt az otthonunk....


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Fizikai fájdalmak alatt mit értesz? Valami fáj? Fej? Gyomor?

Sajnálom. De jobb lesz egyszer majd. Ha nem itt majd OTTHON.


30

Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Fizikai fájdalmak: 80%

Félelmek: 70%

Kétségbeesés: 80%

A faszom kivan már bocsánat.


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Sad sajnálom akbar


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Nem,nem vagy egyedül. A pokol olyan bugyrait járom,amit sosem hittem volna.

Düh:95%

Reménytelenség,kilátástalanság: 80%

Szomorúság: 90%

Halálvágy: mérhetetlen


33
Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Visszacsúsztam a gödörbe, teljesen egyedül vagyok. 


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Düh 80%

Kétségbeesés 60%

Belenyugvásos nyugi 40%

Remény 30%

Szomorúság 60%


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Szédülök, és nem vagyok jól. Jöjjön már meg...


36
Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Még mindig ne jöttem ki belőle


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Nyomás a túlzott, indokolatlan felelősségvállalás miatt - 85

Fáradtság - 40

Lelkesedés - 60 (amit  valahogy ugyanannyira élek meg +-nak mint negatívnak)


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Amiket érzek:

- megkönnyebbülés, hogy remélhetőleg a héten nincs több kihívás, lehet pihizni 80

- elégedettség, és bátor vagyok érzés, hogy teljesítettem a heti feladatokat 80

- fáradtság 60

- ölelésvágy 60


39
Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Jupppiiiiiiii


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Hamarabb megtörtént a dolog. Valszeg "csak" barátság lesz belőle, de nagyon-nagyon kellemes élmény volt így is Smile. Köszönöm sors, hogy végre nem egy szar randin kellett részt vennem xD


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Holnap randizom :S :S :S. 

Rettegek emiatt.

Félek, hogy rámjön a pánik közben, és rosszul leszek Sad.

Félek, hogy szar lesz, de udvariasságból nem merek felállni és eljönni Sad

Félek, hogy meglesz a kölcsönös vonzalom, de kiderül, hogy bántalmazó Sad


42
Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Fej- és nyakfájás 80

Nyugodt fáradtság 50

Szorongás a randi miatt 50


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Hehe tényleg Smile


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Fura egy nap ez, nem szokott egy napon belül ilyen sokszor változni a hangulatom. Most a vége jó, megpróbálok ebbe belealudni Smile


45
Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Na, jött még egy hullám kétségbeesés, magány érzés. Jól kibőgöm magam ma asszem.


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Teljesen megengedtem magamnak a rossz érzések átélését, és egy idő után csökkent az erejük ettől. Amiket most érzek:

- Kétségbeesés 30

- Félelem 30

- Békés öröm 60 (wow, ezt is megéltük Laughing out loud )


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Erősen bal lábbal keltem, pedig jó lenne valami jót kihozni ebből a napból is. Akikkel beszéltem a napokban, mind ezt mondták, hogy nincsenek jól, fáj a fejük, összeacsarkodtak a munkahelyen feszültek, stb. Lehet a levegőben van valami, ami még egy kis extra az alap bajaimra? Meg ma lesz asszem telihold is.

Amiket érzek:

- Kétségbeesés, hogy sosem találom meg a párom, és mindig magányos leszek 90

- Gyengeség, fáradtság 50

- Lelki fájdalom 80

- Fizikai fájdalmak 20

- Nyomás, feszültség 60

- Bizakodás, reménykedés 35


48
Offline
Csatlakozott: 2013 jan 17

Windstorm írta:

Bárcsak enyhíthetném panaszaidat.... Képes lennék átvenni munkahelyi nehézségeid azon részét, részeit, mozzanatait, ami neked a legnagyobb nehézségeket okozza, csakhogy enyhíthessek tüneteiden. De más sorsrtársaimét is. 

Köszi Wins, ha jól értem ez rám vonatkozott! Mindenkinek megvan a saját maga keresztje, ami a legnehezebb. Nem könnyű időszak ez, de eggyetlen dolog örök, a változás. Minden jót kívánok neked, remélem bezélünk még. Smile


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Jött a szokásos bűntudatosdi, aminek nulla alapja van, de mégis nagyon erősen nyom engem. Kicsi voltam, mindenért lecsesztek, ők is tele voltak bűntudattal, nagyon erősen belémivódott ez a szar Sad(((. Próbáltam elmenni kikapcsolódni, hogy érezzem, hogy szeretem magam, de rámjött mégis rosszullét közben:

- úgy éreztem, mintha megőrültem volna érzés 80

- szédülés 60

- lábgyengeség 65

- izomfeszültség, merevség testszerte 70

-zaklatottság 80

- bűntudat 70

A fa**om kivan már!!!!!!!!!!!


Offline
Csatlakozott: 2014 szep 8

Fáj a fejem. Túl vagyok a hét egyik nagy kihívásán. Fáradt vagyok, és ahogy már mondtam, fáj a fejem Smile. Nem elég a jelen kihívása, rárakódik a gyerekkori bűntudat, értéktelenség érzet is. De legalább tudom ezt, és ezek ellenére is elhagytam a komfort zónám. Most pedig bekucorodom a takaró alá.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen