Depresszió

1513 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Online
Csatlakozott: 2017 nov 26

Azért az jó ha vannak dolgok amik fel tudnak dobni, ha csak két három napig is


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Hol jobban vagyok, hol nem... A jóllét tart két napig és a depresszió újra leránt. Ha van egy adott szituáció (mint volt ez is) felerősödik, de ez már alapvetően kezd az életem részévé válni. Csak abban reménykedem, hogy előbb jutok el a pszichológussal oda, hogy megtanulom rendesen kezelni, minthogy egy nagyon durva mélyponton felvágjam az ereim. Sad


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 16

Ezek szerint jobban vagy? Tok jo, hogy ez segitett!


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Nagyon ügyes voltál! Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Véget ért a vasárnap és még mindig élek. Laughing out loud

Először úgy tűnt, hogy ez nekem nem fog menni, egyszerűbb megint lenyelni mindent, bevenni az extra adag frontint és kidőlni, de a húgommal való veszekedés elkerülésének az érdekében összeszedtem minden bátorságom és kommunikációs készségem és még az este lerendeztem egy telefont, annak érdekében, hogy az elkövetkezendő hét ne szorongással teli legyen. (Na ez egy jó hosszú mondat lett... Laughing out loud )

A lényeg, hogy először azt mondtam, jöjjön, aminek jönnie kell. Aztán az mégsem jött, így hát végre kiálltam magamért és nem azt mondtam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell egy kicsit később, hanem, hogy jöjjön, amit én akarok.

És sikerült. Megnyugodtam. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Artifical Skizo írta:

Engem érdekel, és sajnálom, hogy ilyen állapotba kerülsz a vasárnapi valami miatt. Sad Simike.

Köszönöm Skizo, a simike valamennyire mindig jót tesz Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Én már csak azt mondom: jöjjön, aminek jönnie kell...


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Akármi is az, holnap túl leszel rajta!


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

A mai napom:

- Alszom (a tegnap estétől számítva 17 órát egyhuzamban

- felkelek, eszem egy keveset

- sírok hányásig, majd miután bántottam magam beveszem a gyógyszert

- alszok megint

- felkelek és megint sírok

És asszem... ennyi... Sad


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Engem érdekel, és sajnálom, hogy ilyen állapotba kerülsz a vasárnapi valami miatt. Sad Simike.



Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Tudom, hogy kurvára nem érdekel senkit, de azért kiírom, hogy kibaszottul szarul vagyok. Tegnap este óta szorongok szinte egyhuzamban a vasárnap miatt.... mert lesz valami... de erről inkább most nem beszélnék.

Mindegy is az egész... a zoknidobálás ma elmarad... inkább kiütöm magam valami erős cuccal oszt alszok.

De egy elbaszott lesz ez a hétvége...


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Agobri írta:

Sziasztok!

 

Régen írtam a fórumba, pedig sokszor gondoltam rátok, és arra, hogy mennyire megosztanám veletek a történteket, de elég mozgalmas december és január van mögöttünk, no meg nem akartam semmit sem elkiabálni... : ) 

A férjem meggyógyult! Olyan, mint régen, sőt mintha jó irányban változott volna: tudatosabban kezeli a stresszhelyzetet, nagyobb az önbizalma, nyugodtabb. Úgy történt, hogy ugye volt a SOTE kognitív terápiáján, ahol már annyi előrelépés volt, hogy a terápiákon részt tudott venni, és nem feküdt olyan sokat. A 3 hét alatt fokozatosabban jobban lett, dec. 22-én jött ki, mikor hazajött már láttuk, hogy már majdnem a régi énjét látjuk benne, bár kicsit még fáradt volt, beszámolt némi félelemrzetről, bizonytalanságról, de ez is elmúlt, kb a kisfiúnk keresztelője után (dec. 26). Volt két nap az ünnepek alatt, amikor nem tudott kikelni az ágyból,de ennek is vége lett, újévre teljesen rendbe jött! Azt mondta, hogy a bizonytalanságérzet és a tompaság úgy múlt el benne,mintha elvágták volna., az életkedve viszont fokozatosan tért vissza. Január 7-től visszaállt a munkába, teljes munkaidőben, 5-kor kel reggel, mert 06.30-kor kezdődik a munkaidő. A kollégáitól azt hallom, hogy ügyesen, lelkesen dolgozik, visszatért a humorérzéke, és jó együtt dolgozni vele, segítőkész (ilyen volt régen is). Itthon is, amiben tud segít, a kisfiúnkat nagyon szereti, az érzelmei is szépen visszajöttek, amelyeket ki is tud fejezni irányunkba. Az alvása olyan, mint régen, nagyon jól alszik, egyhuzamban 7-8 órát (mondjuk a betegsége alatt sem volt gond az alvásával). 

A SOTE-én ugye bipoláris affektív diagot kapott, az SZTK-ás orvosa szerint nem bipoláris, szerinte személyiségzavara volt (dependens). Sőt, szerinte nem is biztos, hogy a gyógyszerek segítettek neki, mert ugye 8 hónapig az volt, hogy akármilyen gyógyszert alkalmaztak nála, semmi sem hatott (Brintellix, Rexetin, Ripedon, Parnassan, Lítium, Frontin). Sőt a férjem állt le a lítiumról, a ripedonról, volt, hogy nem szedett semmi antipszichot és antidepit 1-2 hétig, de ugyanazok a tünetei voltak, se jobb, se rosszabb nem volt. Minden esetre a SOTE-én a következő gyógyszerezése volt: Rexetin 20 mg, Parnassan 10 mg, Depakine 300mg. Mostanra lecsökkentették a Parnassant 7mg-ra.  Sokszor elfelejti bevenni a bogyóit, de változást nem tapasztalunk. Meg ugye az orvosa sem mer hozzányúlni a gyógyszeréhez, mert nem tudni, hogy Rexetin, vagy a Depakine használt-e neki, egyáltalán használtak-e neki? Ugye, amikor meggyógyult a Rexetint több mint két hónapja szedte már, a Depakint pedig 1 hónapja. Meg a Depakine ugye mániára van inkább, a férjemnek meg depresziós epizódjai voltak, így nem valószínű, hogy az hozta ki ebből... Szóval rejtély az egész. Emellett hetente jár terápiára az SZTK-ás áteréhez, ami szerintem szuper, mert ő azóta látja a férjem, amióta kijött a kórházból (2018 májusa végén), és a Thalassában is ő volt a kezelője, a férjem is szeret hozzá járni. 

Én nagyon boldog vagyok, és hálás a jó Istennek,a családomnak és a barátaimnak, és persze nektek is a rengeteg tapasztalatért! Sokan imádkoztunk érte, próbáltunk hinni a gyógyulásában és őt is ezzel biztattuk. Szerintem a hit nagyon segít, nem muszáj Istenben hinni és vallásosnak lenni, elég csak pozitív gondolatokat "gyártanunk" az elménkben, még ha nehéz is, mert biztosan van ereje! Persze, ott van még azért a félsz részemről, hogy visszatér majd ez a szörnyű állapot nála, de próbálom elhesegetni, mert végülis most tényleg a szüleivel való konfliktus is megoldódott, most nincs olyan góc az életében, ami miatt szorongania kellene. A férjem is azt mondja nekem, hogy szerinte nem jön vissza, mert stabilnak érzi magát, nincs olyan, ami miatt kellemtlenül lenne lelkileg. Amikor a fiúnkat kereszteltük, az úrvacsoravételnél azt az igét mondta nekem a lelkész, hogy "Ne félj, higgy!". Amikor kezdek félni, hogy megismétlődnek a rossz dolgoka a férjemmel, akkor ez a mondat lebeg a szemem előtt és le tudom magam nyugtani vele. 

Létezik olyan, hogy valakinél ez a pszichotikus zavar csak egyszer lép fel élete során, amikor válságba, krízisbe kerül az élete és utána soha többé nem? Remélem igen : )! 

Nagyon örülök neki, hogy a férjed jobban van! Én is remélem, hogy minél tovább kitart ez nála, de ha neadjisten mégis visszaesne valamikor, már legalább tudjátok, hogy mit kell csinálni, kihez kell fordulni. Ez mindenképpen pozitívum!


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 16

Sziasztok!

 

Régen írtam a fórumba, pedig sokszor gondoltam rátok, és arra, hogy mennyire megosztanám veletek a történteket, de elég mozgalmas december és január van mögöttünk, no meg nem akartam semmit sem elkiabálni... : ) 

A férjem meggyógyult! Olyan, mint régen, sőt mintha jó irányban változott volna: tudatosabban kezeli a stresszhelyzetet, nagyobb az önbizalma, nyugodtabb. Úgy történt, hogy ugye volt a SOTE kognitív terápiáján, ahol már annyi előrelépés volt, hogy a terápiákon részt tudott venni, és nem feküdt olyan sokat. A 3 hét alatt fokozatosabban jobban lett, dec. 22-én jött ki, mikor hazajött már láttuk, hogy már majdnem a régi énjét látjuk benne, bár kicsit még fáradt volt, beszámolt némi félelemrzetről, bizonytalanságról, de ez is elmúlt, kb a kisfiúnk keresztelője után (dec. 26). Volt két nap az ünnepek alatt, amikor nem tudott kikelni az ágyból,de ennek is vége lett, újévre teljesen rendbe jött! Azt mondta, hogy a bizonytalanságérzet és a tompaság úgy múlt el benne,mintha elvágták volna., az életkedve viszont fokozatosan tért vissza. Január 7-től visszaállt a munkába, teljes munkaidőben, 5-kor kel reggel, mert 06.30-kor kezdődik a munkaidő. A kollégáitól azt hallom, hogy ügyesen, lelkesen dolgozik, visszatért a humorérzéke, és jó együtt dolgozni vele, segítőkész (ilyen volt régen is). Itthon is, amiben tud segít, a kisfiúnkat nagyon szereti, az érzelmei is szépen visszajöttek, amelyeket ki is tud fejezni irányunkba. Az alvása olyan, mint régen, nagyon jól alszik, egyhuzamban 7-8 órát (mondjuk a betegsége alatt sem volt gond az alvásával). 

A SOTE-én ugye bipoláris affektív diagot kapott, az SZTK-ás orvosa szerint nem bipoláris, szerinte személyiségzavara volt (dependens). Sőt, szerinte nem is biztos, hogy a gyógyszerek segítettek neki, mert ugye 8 hónapig az volt, hogy akármilyen gyógyszert alkalmaztak nála, semmi sem hatott (Brintellix, Rexetin, Ripedon, Parnassan, Lítium, Frontin). Sőt a férjem állt le a lítiumról, a ripedonról, volt, hogy nem szedett semmi antipszichot és antidepit 1-2 hétig, de ugyanazok a tünetei voltak, se jobb, se rosszabb nem volt. Minden esetre a SOTE-én a következő gyógyszerezése volt: Rexetin 20 mg, Parnassan 10 mg, Depakine 300mg. Mostanra lecsökkentették a Parnassant 7mg-ra.  Sokszor elfelejti bevenni a bogyóit, de változást nem tapasztalunk. Meg ugye az orvosa sem mer hozzányúlni a gyógyszeréhez, mert nem tudni, hogy Rexetin, vagy a Depakine használt-e neki, egyáltalán használtak-e neki? Ugye, amikor meggyógyult a Rexetint több mint két hónapja szedte már, a Depakint pedig 1 hónapja. Meg a Depakine ugye mániára van inkább, a férjemnek meg depresziós epizódjai voltak, így nem valószínű, hogy az hozta ki ebből... Szóval rejtély az egész. Emellett hetente jár terápiára az SZTK-ás áteréhez, ami szerintem szuper, mert ő azóta látja a férjem, amióta kijött a kórházból (2018 májusa végén), és a Thalassában is ő volt a kezelője, a férjem is szeret hozzá járni. 

Én nagyon boldog vagyok, és hálás a jó Istennek,a családomnak és a barátaimnak, és persze nektek is a rengeteg tapasztalatért! Sokan imádkoztunk érte, próbáltunk hinni a gyógyulásában és őt is ezzel biztattuk. Szerintem a hit nagyon segít, nem muszáj Istenben hinni és vallásosnak lenni, elég csak pozitív gondolatokat "gyártanunk" az elménkben, még ha nehéz is, mert biztosan van ereje! Persze, ott van még azért a félsz részemről, hogy visszatér majd ez a szörnyű állapot nála, de próbálom elhesegetni, mert végülis most tényleg a szüleivel való konfliktus is megoldódott, most nincs olyan góc az életében, ami miatt szorongania kellene. A férjem is azt mondja nekem, hogy szerinte nem jön vissza, mert stabilnak érzi magát, nincs olyan, ami miatt kellemtlenül lenne lelkileg. Amikor a fiúnkat kereszteltük, az úrvacsoravételnél azt az igét mondta nekem a lelkész, hogy "Ne félj, higgy!". Amikor kezdek félni, hogy megismétlődnek a rossz dolgoka a férjemmel, akkor ez a mondat lebeg a szemem előtt és le tudom magam nyugtani vele. 

Létezik olyan, hogy valakinél ez a pszichotikus zavar csak egyszer lép fel élete során, amikor válságba, krízisbe kerül az élete és utána soha többé nem? Remélem igen : )! 


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Kedves vagy, hogy ezt mondod. Smile

Igen, ezeket az agyam nekem is tudja, csak ez a feka szemüveg ne lenne.... de el fogom dobni a pics'ba Laughing out loud

Szépen lassan rendeződik az életem. Ahogy mindannyiunké, mikor kézbe vesszük. Smile

Sokban kapcsolódott a problémáimhoz, amiket írtál; köszönöm, hogy leírtad. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Én sem úgy látom magam, ahogy kellene, de elfogadtam, hogy mások máshogy látnak engem jó értelemben véve. Látnak bennem olyan pozitív dolgokat, amiket én meg sem értek, de megtanultam elfogadni ezt. Szerintem benned is van egy csomó jó, pozitív, kedves és szép külső / belső tulajdonság, amit te nem veszel észre a szemüvegtől, de mástól azért fogadd el ha mondja.

Bár nem tudom, hogy ez kapcsolódik-e valamiben a problémá(i)dhoz, csak eszembe jutott.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Ma kifakadtam az áternél. Elmondtam neki mindent. A zokogás végén megkérdeztem: nem kaphatok időpontot a pszichológushoz? Szinte egyből rávágta, hogy de. Szerintem, ha nem is mondom neki, ajánlotta volna.

A szorongásos depresszió mellé kaptam még egy diagot + még 1 gyógyszert

Rajtam van a sötét szemüveg, ami miatt nem úgy látom magam, ahogy kéne. A változtatás útjára léptem, de ez egy hosszú út, amin türelmesen kell járnom. Az orvos nem jelentette ki konkrétan, de eléggé érzékeltette, hogy ebben a mélységben kb a gyógyszerek tartanak életben. :/


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

A kávé és az édesség, csoki segít átvészelni. Sajnos jó gyógyszer nélkül csak várni lehet, mikor enyhül magától, esetleg próbálj meg játszani valamivel, ami könnyű és ad sikerélményt.


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Akinek van,hogy kezeli az egyhangúságot,szorongást,rosszkedvet? Nekem megint visszajött,munkám sincs most szóval mélypont


Offline
Csatlakozott: 2013 jan 17

Ez tipikus! Remélem nem esel abba a (hibába)?, amibe annak idején én. A házból is alig mertem kimozdulni, mert féltem hogy elkap az újabb roham.Ha így teszel, csak teret engedsz a betegségnek.Én így tettem, kész rettegés lett az életem.Közeli családtag(húgom), ő vezetés közben kapta el, BP-en ahogy korábban írtam is.Ő másnap autóba ült, és azóta is boldogan vezet akár tömegbe is.Még egy megnyugtatót írnék, persze ez egyedi, de másnál is olvastam: Az első a legrosszabb(pánikroham), ha lesz még, de lehet nem is lesz.A pánikbetegség nagyon elterjedt, pl, van a környezetembe egy volt mafiavezér is, ő is az, és sok emberről hallom.Nálunk is frontint szoktakl rá írni, remélem használni fog neked is.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Csökkenhet v teljesen el is múlhat az álmosító mellékhatás. Nekem évek alatt sem múlt el teljesen, de enyhült.



Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Átmeneti mellékhatás...


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Nekem közben hatott a délutáni, bár este be kellett vennem még egyet, mert megint kezdődött a remegés stb... Most megint jobb. Csak nagyon elálmosít. Azt hiszem, alapvetően lefekvés előtt fogom majd szedni.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Nekem 0,5 mg-el indították a nyugtatót, 0,25 mg alig hatott. Dühöt nekem nem tompítja, csak a szorongást csökkenti.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Nekem az antidepik nem hatottak. 8 félét próbáltam ill ezek kombinációját is. 2,5 évig szedtem antidepiket. Nyugtató mindig kellett mellé. A Frontin (Rivotril is) nekem jól oldotta a szorongást, igaz hosszabb távon csökkent a hatása. Ahány ember, annyiféle. Sztem érdemes megrópálni, ami nem hat, azt lecserélni.

Sztem rövid távon jó megoldás a nyugtató, hosszú távon az lenne a jobb ha inkább antidepit kapnál, a tolerancia és függősègveszély gondok miatt. Lehet neked jól hatna. Legjobb az lenne, ha terápia segítene és semmilyen gyszer nem kellene.

Remèlem jobban vagy és gyszerrel ki tudod aludni magad. 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Ha valami triggerelte (valószínűleg, ha eddig nem volt ilyened), akkor az szerintem gyorsan javul, ha nem pörgeted be magad a triggeres élmény felidézgetésével (karácsonyi veszekedés, stb.).


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Kiscsillag írta:

PhilC!

Amint tudok, írok neked. Szarul voltam, vettem be kezdő adag Leponexet és kis megszakításokkal 16 órája alszok. Olyan mintha frontint adagoltam volna túl.

Sajnálom. Jobbulást. A válasz ráér.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

PhilC!

Amint tudok, írok neked. Szarul voltam, vettem be kezdő adag Leponexet és kis megszakításokkal 16 órája alszok. Olyan mintha frontint adagoltam volna túl.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

0,25 mg. Egy-másfél óra múlva hatott végül. Most már teljesen jól vagyok, azt leszámítva, hogy lázasnak érzem magam, és nagyon álmosnak. De ez már csak a kimerültség szerintem. Megpróbálok aludni egy kicsit.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hány mg-os? De inkább a következő ip-ban kettőt, mint most rá még egyet. A szorongásos remegést, hááát, nem szokta csillapítani. Talán egy kis alvás.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Hát, nem is tudom. Fél órája vettem be egyet, hát, nem vágott falhoz, pedig ennyi idő alatt már elméletileg hatnia kell. Nagyon-nagyon picit vagyok csak nyugodtabb, meg kicsit elálmosodtam, de pl nonstop remegek továbbra is.



Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Óvatosan! És ha egy nem használ, kettő sem fog!


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

PhilC írta:

Fejlemény: a háziorvos írt fel nekem Frontint

Véleményem szerint nem a legjobb megoldás, de legalább van valamid. Csak ne szokj rá.
Amikor háziorvoshoz mentem, én is azt hittem, hogy Frontint/Xanaxot fogok kapni, nem értettem miért azt adja amit. Azóta hálás vagyok érte.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Fejlemény: a háziorvos írt fel nekem Frontint


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Éhgyomorra vodka kólával, az jó nyugtatónak.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Viccen kívül: nyugibogyó+alkohol tilos! Sajnos tudom.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tényleg! Gyógyszerre nem kéne. Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Egy ideig én is az alkoholhoz nyúltam "nyugtatóként", egy ideig működött is, de a vége az lett, hogy csak rosszabbul lettem tőle, és csak bőgtem.
Azóta nem iszom (igaz, gyógyszerre nem is kéne).


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

PhilC írta:

Szeretnék valamilyen nyugtatóhoz jutni. Még ma. De nincs áterem, és sokára kapnék időpontot. Ötletek? Valami gyógynövényes cucc is jó lehet? Vagy háziorvos tud írni nyugtatót? 

Elviselhetetlenül szorongok, gyorsan ver a szívem, és rettegek, hogy megint olyan rohamot kapok, mint tegnap.

Írhat a házi (csak úgy drágább), de nem használ, erre a pánikszéli szorongásra semmit. Én x db.-tól eltompultam, de maradt az intenzív szomatikus-vegetatív tünetegyüttes. Amúgy ha használna, a mentős adott volna egy szurit (van náluk), nem véletlen, hogy inkább a felest javasolta. Nem akarlak alkoholizálásra buzdítani, de egy kevésnek sokkal erősebb a feszültségoldó hatása, mint a piruláknak. És meggyőződésem, hogy akinek nincsenek meg az "alkoholista génjei", annál sokkal kevésbé addiktív is, mint a nyugibogyó.
Van, akinek beválik a lent említett valeriana (macskagyökér), vagy az orbáncfű+citromfű teakeverék, de ezek sem tesznek csodát.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

PhilC írta:

Apámnak augusztusban volt olyan esete, hogy kórházban le kellett nullázni a szívverését és újraindítani, mert annyira össze-vissza vert a szíve, és folyamatosan hányt. Kivizsgálták őt akkor, de nem találtak semmit, és neki is azt mondták, hogy ez egy nagyon felerősödött pánikroham lehetett...

Tejóég Sad


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Liliomlány írta:

Mikor velem történt először, utánaolvastam milyen a pánikroham, és ott írták hogy utána félsz majd visszamenni oda, vagy olyat csinálni (pl. munkába menni), ami közben előjött. Én is hülyeségnek éreztem, aztán mégis elkezdtem parázni ugyanazon a helyen aztán ahol rámjött. 
És azóta munkába menet is szinte minden nap rámjön ez a pánikérzet.

Igen, erre emlékszem, hogy mesélted. Együttéreztem veled, de nem igazán értettem. Most meg itt gubbasztok otthon, és rettegek...


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Apámnak augusztusban volt olyan esete, hogy kórházban le kellett nullázni a szívverését és újraindítani, mert annyira össze-vissza vert a szíve, és folyamatosan hányt. Kivizsgálták őt akkor, de nem találtak semmit, és neki is azt mondták, hogy ez egy nagyon felerősödött pánikroham lehetett...


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Mikor velem történt először, utánaolvastam milyen a pánikroham, és ott írták hogy utána félsz majd visszamenni oda, vagy olyat csinálni (pl. munkába menni), ami közben előjött. Én is hülyeségnek éreztem, aztán mégis elkezdtem parázni ugyanazon a helyen aztán ahol rámjött. 
És azóta munkába menet is szinte minden nap rámjön ez a pánikérzet.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

CsakEgyValaki írta:

Igen, ilyenkor tényleg nehéz mit csinálni. :/ Egyszer voltam én is olyan durva állapotban, hogy mentőt akartak hívni, de nem hagytam.

Veled ekkor mi történt pontosan?


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Az előbb már megint zacskóba lélegeztem, mert megint zsibbadtak az ujjaim. De ez a zacskós trükk nem a legjobb, lehet, hogy rosszul csinálom, de nekem csak hányingerem is lesz tőle. Végül befogtam inkább az orrom, és visszatartottam a levegőt, ahogy tegnap javasoltátok, és akkor végre jobb lett.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Hát, az biztos, hogy én képtelen lettem volna elmenekülni. Felállni nem tudtam.

Én azt érzem most, hogy nem merek elindulni hazulról, mert tegnap is útközben jött rám, és valamiért rettegek, hogy útközben jön rám megint. Tök logikátlan, hisz egyáltalán nem ez volt a fő hajtóereje a dolognak, mégis rettegek...


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

PhilC, hozzám sosem kellett mentőt hívni, és mindig megúsztam, hogy az emberek odagyűljenek hozzám (féltem hogy ez lesz, és elmenekültem). Szerintem nekem még sosem volt ilyen rossz, mint neked. Nálam az rossz, hogy ez a pánik-érzés kvázi állandósult. Beragadt a pánikroham kezdeti szakasza, de azt folyamatosan, egész nap éreztem.

Én is azt hittem, hogy nyugtatót fogok kapni, de máig nem szedek. Nekem háziorvos írja fel az escit, de Magyarországon nem tudom hogy működik ez, és hogy mit írhat fel és mit nem a házidoki.

Ilyen valeriana relax és társai biztos vannak a patikában, de nálam a gyógynövényes cuccok sosem segítettek.

Viszont engem a NeoCitran mindig lenyugtat, én altatónak szoktam használni, mikor cikáznak a gondolataim és nem tudok elaludni (aztán nem rászokni ám).


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Szeretnék valamilyen nyugtatóhoz jutni. Még ma. De nincs áterem, és sokára kapnék időpontot. Ötletek? Valami gyógynövényes cucc is jó lehet? Vagy háziorvos tud írni nyugtatót? 

Elviselhetetlenül szorongok, gyorsan ver a szívem, és rettegek, hogy megint olyan rohamot kapok, mint tegnap.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Talán a karácsony hozta ki, és remélhetőleg egyszeri élmény volt.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Te is, ti is! Smile

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen