Szorongás és depresszió

494 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 22

Ha elmondod, mit akarsz, akkor abba az irányba fogsz a segitségével haladni!


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13
Én el mondtam mindnek hogy mit szeretnék de utána már megromlott a beteg-doki kapcsolat minddel.

Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Voltam annál a pszichológusnál, akihez terápiára küldött az első pszichológus, akihez először mentem (és diagnózist állított fel).
Ez a második pszichologus megkérdezte, mit akarok, mi legyen. Ezt nekem kellene tudnom? Nem azért vannak a pszichológisok, hogy megmondják?


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 22

Ma már optimstábban látom a helyzetem. Jó volt kiirni magamból. 


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Sziasztok, pszichoszomatikus problêmáim nekem is voltak és vannak. Tudnak ijesztőek lenni. 10 éve én is elmentem kivizsgálásra, de csak ezzel kapcsolatban.
A problémáim gyökere későn, csak most lett felderítve, mert a korábbi pszichológus és a pszichiáter akik láttak, csak a tüneteket figyelték, nem a problémáim forrását.
Most diagnosztizáltak először, gyerekkortól tartó generalizált szorongással, ami mindenre kiterjed és epizódikus, közepes szintű depresszióval. Ez már sokmindenre ad magyarázatot, ami történt velem és a pszichoszomatikus jelenségek eredetére is.
Ezen a héten voltam pszichológisnál és pszichiáternél, ők diagnosztizáltak, kaptam éjszakára nyugtatót (majd leírom mit, fejből nem tudom) és lesz pszichoterápia.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szia!

Na igen. Ha (és amikor) kizárják a szervi bajt, jó lenne felkeresned egy pszichiátert.


Offline
Csatlakozott: 2020 feb 1

Sziasztok. Új vagyok még itt,ez az első írásom. Soha nem voltak még ilyen problémáim, mint az utóbbi hetekben és nagyon meg vagyok ijedve. Kb,január első hete után vettem észre magamon,hogy néha erősebben ver a szívem. Eleinte nem tulajdonítottam jelentőséget neki,de aztán valamiért elkezdtem jobban figyelni rá,aminek az lett az eredménye,hogy beparáztam és ettől csak rosszabb lett. Kb 2 hete addig fokozódott,(heves szívdobogás, szédülés)hogy a munkahelyemről kellett elvitetni magam az orvoshoz. Ott mértek vérnyomást,csináltak EKG-t,de nem találtak semmit. Hívtak mentőt,ott is megcsinálták ugyanezt,de megint semmi. Bevittek a sürgősségire,ott vérnyomás,EKG, vérvétel -labor,orvosi vizsgálat,de semmi,így hazaengedtek azzal,hogy szedjek Panangint. Ez volt pénteken,jött egy depis,szorongó hétvége aminek az lett az eredménye,hogy vasárnap este megint az ügyeleten kötöttem ki. Mentő,ügyelet,ugyanazok a vizsgálatok+vizelet,de megint minden negatív. Az mondták ha meg akarok nyugodni akkor kérjek időpontot a kardiológiára,kivizsgálásra. Kértem,de csak nagyon sokára kaptam,ezért bejelentkeztem egy magán dokihoz. 10-ére van időpontom. Teljesen nyugodt csak az után leszek. Remélem.Viszont vasárnap a mentős mondott egy olyat,hogy ez lehet pánik is. Hallottam már róla,de nem gondoltam,hogy engem is elérhet. Sajnos eléggé szorongó,aggódó, pesszimista ember vagyok. 44 vagyok,feleségem elhagyott 7 éve,ott maradtam 1 nagyobb és 2 kisebb gyerekkel egyedül. Voltak nagyon nehéz időszakaink,a nagyfiam börtönben is ült 2 évet(füvezett, rossz társaság),nem volt könnyű ????. Mostanra már rendbe jöttek a dolgok,a nagyfiú kijött,élettársa lett,megjavult,a kicsik felnőttek. Csak egyvalami nem változott : Én. Még mindig egyedül vagyok és ugyanaz a szorongó,mindig mindenért aggódó ember vagyok aki voltam. Ebből kifolyólag ez a mostani helyzet teljesen kikészít. Alig tudok koncentrálni,állandóan magamra figyelek,emiatt egyre rosszabbul leszek és olyankor mindig azt hiszem,hogy most fogok meghalni. Lassan már megőrülök,félek egyedül lenni.A gyerekeknek elmondtam,megértették és nagyon segítőkészek. A háziorvos írt fel 0,25 frontint,abból szedek napi egyet meg iszok nyugtató teát,de ezek  sem segítenek mindig. Nagyon nehezen bírom.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 25

Sziasztok! Rég irtam ide, gondolom irok már mi történt. 
Már fél éve van munkahelyem és úgy látszik nagyjából be is vált.Sajnos a bejárás próbléma nagyon sokat kell utazni. 
De sajnos úgy látszik néha-néha ugyan úgy betámad a depresszió, omega 3-al harcolok ellenen kisebbn agyobb sikerrel. Most legalább van pénz finanszirozni a természetes gyógymódot. 

De igy átgondolva, nem csak testileg kell változni, lelkileg is. Szerintem rengeteg számit az ember személyisége, én is az utobbi fél évbe sokat erősödtem lelkileg. Igy a szorongás elég ritkán jön elő, ami idáig sokkal sürübben tört rám. 

Inkább azzal van a bajom magányos vagyok, sajnos rengeteg régi barátom ismerösöm elköltözött. 
Minden változik, és 4-5 év alatt hatalmasat tud fordulni a világ. Persze a változás az élet része, talán még néha a változásokat nem birom annyira. Régen ez volt a gyenge pontom, most talán kicsit jobban viselem de most se egyszerü.

 


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 22

sziasztok!

Nem is tudom, miért ide irok, talán mert megszoktam, hogy itt "jó".

Most megálltam egy picit. Sokat vagyok négy fal között idén én is. Bár tény, a boltig elmegyek, igyekszem napi 4-5-6ezer lépést megtenni, de a sport egy az egyben megállt nálam.

Szedem a magam kis gyógyszereit és ami szokatlan az az, hogy sokat alszom! Megint. Lehet hogy köze van ehhez egy kis depressziónak, de az igy január február tájékon amúgy is normális, bárkinél. Az elvonási tünetek lassan múlnak (leszoktam  cigiről). Nem kis pesszimizmus is társult hozzám, meg ez a befelé fordulás, ijesztő. Nekem. Másnak biztos jobban, elvégre szinte sehova nem megyek már.

Nem panaszkodásképp irtam ide, bár picit az is közrejátszik. Szerencsére a betegség más megnyilvánulása nem játszik, nem dühöngök, csöndben beletörődök éppen. Ez egy ilyen leült hangulat. Legszivesebben ki sem kelnék az ágyból, utána pedig neheztele mindenkire, aki nem támogat abban, hogy kimozduljak. Ki érti ezt? Jó lenne valami válasz, csak ne kérdés legyen.

Viszont a meditálás müködik, meg a sok cideó, amikből próbálok tájékozódni a világban vajon mi is a sikeres hozzáállás, ami célravezető is, nem csak kanapéhuszároknak van!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ez az oldal azért van, írj csak nyugodtan! Wink

Lehetséges, hogy egy ideig, átmenetileg rosszabbul leszel. De hosszú távon megéri! Ne félj belevágni egy komoly terápiába!



Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Kedves Kleó!

Lehet, de attól félek, hogy még rosszabb lesz. Így is néha olyan szintű szorongás és feszültség tör rám hogy azt hiszem, meghalok. Ez a mostani az eddigiektől eltér, enyhén kezdődött és mélyül. Az is ront a helyzeten, hogy úgy érzem, hogy az életemet minden szinten elszúrtam és már a negyvenes éveimet kezdtem el, sok mindent kihagytam, ezért a szervi mellett lelki okai is vannak a depressziónak. Mindent rendbe szeretnék hozni, de ehhez segítség is kell. Szeretnék új munkát, ami nem otthon ülő de mégis szívesen végzem, párt találni, minimum egy gyereket (de azért is aggódok, hogy idős leszek, mire felnő, de ezt még elfogadom és azért is, hogy nem fogok párt találni).
Szeretném pótolni, mindazt, amik kimaradtak, de szerettem volna. Számomra mindez nagyon fontos és rettegek, hogy nem sikerül.
Amiben bízok, hogy jó szakemberhez kerülök most, aki végre diagnosztizál és rendesen kezel. Ezt is privát alapon, fizetősen kell megoldanom, mert nem szeretném, hogy hivatalosan nyoma legyen a betegségemnek, mert akadálya lehet annak, hogy olyan munkát kapjak, amilyet szeretnék. De most már tényleg befejezem, mert sok lesz belőlem. Ez a depresszió úgy látszik, hogy grafománná tesz.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az biztos, hogy terápia kell! Smile Nagyon jó, hogy ezt ilyen jól tudod.

Az már "közepes" depresszió...


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Kedves Kleó!
 

Köszönöm. Tudom, mindenkinél más lehet a depresszió és több fajtája is van, ezért ezek szerint a terápia jellege is változó.
Voltak több éves bezárkózós időszakaim, amikor otthon éreztem jól magam és csak ritkán mozdultam ki. Ez úgy volt kivitelezhető, hogy valamit tudtam otthon dolgozni (olyan jellegű a szakmám, hogy távmunkában is végezhető). Utólag belegondolva lehet, hogy ezek az időszakok az esetemben a depresszió egyik enyhe változatát jelentik, ami ilyen módon nyilvánult meg, biztonságkeresésben. Lehet, hogy valójában gyerekkoromtól a mai napig depressziós vagyok.
Feldolgozandó és megoldandó életproblémáim is vannak, a szokásos tüneteimen kívül, ezért a gyógyszer nem lesz elég.

 


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Kedves Sweet Harmony, ne haragudj, hogy hozzá szólok, de azt hiszem nekem is volt egy hasonló esetem, ha nem értettem félre, amit írtál. Mélyen szerettem valakit, évekig vágyakoztam utána, de ő csak barátkozni akart velem, de mint utólag kiderült még azt sem, csak kellett neki valaki, hogy ne unatkozzon, amíg nem talál valakit és lekösse a figyelmét, mert amúgy depressziós is volt. Ez mind a 2000-es évek elején játszódott le, de azóta is kísért, még bennem van valamilyen szinten, de ki akarom irtani magamból teljesen. Bízom benne, hogy segítséggel menni fog.
Ez arra az esetre is igaz, ha ketten tényleg szeretik egymást, de nem lehetnek többé együtt valamilyen nyomós ok miatt.
Nem akarok tanácsot adni, nem is adhatok, csak azt tudom, hogy egy nem valódi kapcsolat káros és megmérgezheti az életét hosszú időre annak, aki bele ragad.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az"autizmus spektrum" tökéletes terminus technicus! Smile

Sokféle terápia van még: nagy divat a kognitív, a dráma-, művészet- vagy táncterápia, még mindig létezik az analitikus, valamint a kognitív sok-sok ága, stb. Majd a doki ajánl vmit.


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Kedves Kleó!

Köszönöm az újabb válaszodat. Már van időpontom egy pszichiátehez, de sajnos csak két hét múlva. Jobb, mint a semmi. Sok reményt fűzök hozzá, ahogy írtam, nem csak a javulás, hanem a saját magam, a múltam megértése miatt.
Van egy olyan gyanúm, hogy rajta vagyok az autizmus spektrumon (biztosan nem ez a jó szakkifejezés, de remélem érthető), az eddig tapasztalt jellemzőim miatt. Ez sok mindent megmagyarázna.

Van egy harmadik terápiás módszer, amiről hallottam, a csoportterápia, de ezzel kapcsolatban nem sokat tudok.

 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tulajdonképpen felkelni sem igen bírtam, nemhogy járkálni... Az írást ajánlgatták, de hetekig még a gépet sem kapcsoltam be, tv-t sem. Csak bénultam meredtem a semmibe, ezres szorongással, és "atípusosan" aludtam úgy napi 20 órát, víziószerű élénk álmokkal. Nem volt egy vidámság...

Igen, van, akinél szorongást, nyugtalanságot vált ki. Engem teljesen lelazít.

Autogén tréninget 22 éves koromban tanultam. Minden lazítás ment, csak épp megnyugodni nem tudtam. Igaz, én meditálni sem tudok, de van, akinek segít.

Sokféle terápiás módszer van, először mindig csak beszélgetés (állapotfelmérés). 


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Még két téma kimaradt, amikről kérdezni akartam.

Alkalmazta valaki az autogén tréninget? Mik a tapasztalatok? Hogy működik?

Másik kérdésem. Hogy zajlik a pszichoterápia? Van valamilyen szokásos forgatókönyve? Vagy csak egy beszèlgetés?
 

Köszönöm.


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Kedves Kleó!

Köszönöm a részletes és gyors válaszodat. Pszichiáternél nem jártam a problémámmal, de most kérek időpontot. Előzetesen csak annyit tudok, hogy van a közelemben két pszichiáter (akik pszichoterapeuták is egyben), ahhoz megyek, amelyik hamarabb fogad.
Ez a lelki baj, fájdalom is olyan, mint a fogfájás, nem tudom elviselni és amint lehet, el akarok jutni a segítségig. Jó lenne végre egy átfogó képet kapnom magamról, hogy gyerekkoromban is már depressziós voltam-e (nehéz gyerekkorom volt), hogy azóta is, ez-e a bajom, emiatt volt-e a sok gondom az életben, a magányom abban a korban, amikor mások már régóta családosok (már én is szeretnék, de nem betegen).

Megkérdezhetem, hogy mit jelent az, hogy nálad az írás és járkálás szóba sem jött? Úgy érted, nem tudtad volna ezeket megcsinálni?
Azért teszem ezeket, mert azt tapasztaltam, hogy oldja a szorongásomat, izgatottságomat. A fáradtság is, ma csak úgy tudtam aludni 2 órát, hogy több óra járkálással kifárasztottam magamat szinte összeesésig, ekkor elhalványultak a szorongást és feszültséget okozó gondolatok, problémák és csak azt éreztem, hogy el kell dőlnöm és aludnom. Most is álmos vagyok, kába, de legalább így egy fokozattal jobban vagyok.

A vitaminok rendszeres szedését ki fogom próbálni. B vitamint szedtem, de csak rövid ideig.
A CBD-t is kipróbálom és megírom, hogy mire jutottam vele. Jónak tartják, de még nem sok személyes tapasztalatot olvastam róla. A THC-t kis mennyiségben sem szeretném kipróbálni, mert úgy tudom, hogy valakinél szorongást okoz.

Az Eleniumot nem rendszeresen szedem, hanem csak akkor veszek be belőle, ha erősebb szorongás, izgatottság jön rám. Ha úgy érzem, akkor beveszek egy 5mg-osat, ha nem használ fél óra alatt, akkor még egyet és olyankor bízok abban, hogy használni fog.
Használok természetes szereket is, mint a Valeriana, de gyengék. Alváshoz ki fogok próbálni valamilyen melatonin készítményt.

 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szia!

Pszichiáternél még nem jártál? Hatásosabb gyógyszereket tudna felírni, habár... csodát egyik sem tesz. A pszichológushoz járás mindenképp szükséges.

Azért az a tapasztalatom, hogy "ki kell várni az idejét". Nekem a legrosszabb major depressziós időszakom majd' 10 hónapig tartott, de ilyesmi, hogy írás meg járkálás szóba sem jött. Mindez antidepresszáns stb. mellett.

Az omega 3-on kívül még szokták javasolni a B-vitamin-készítményeket (Millgamma vagy B-komplex), jó idegvédő hatásúak, meg az E-vitamint. CBD... hát, keményebb, a THC fű formájában speciel engem nagyon nyugtatott. A CBD-olaj ártani biztos nem fog. Az Elenium viszont benzodiazepin, mint a Xanax, Frontin, Rivotril, csak sokkal gyengébb, de szintén erősen addiktív. Ilyen szintű álmatlanságra a macskagyökér cukorka, talán melatonin-készítményt megpróbálhatsz. Ha ragaszkodsz a természetes dolgokhoz, az Eleniumot felejtsd el! 



Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Sziasztok!

Új vagyok itt. Már három hónapja szenvedek a depressziótól, ami egy hónapja súlyosabb. Ez nem új, voltak már 5-8 évente megjelenő, pár hónapig tartó, hasonlóan súlyosabb depressziós időszakaim. Azok lefolyása mintha másabb, gyorsabb lett volna. Annyiban szokásos, hogy jelen van az önhibáztatás, őrlődés, szorongás. Bármilyen emlék feltör, szorongani kezdek, de nagyon. A legszívesebben elmenekülnék a saját fejemből, vagy kiszaladnék a világból egy olyan helyre, ahol semmi nem számít. Nem tudok aludni, pedig fáradt vagyok, csak járkálok, ezzel egy minimális részét el tudom vezetni a feszültségnek. Közben írok.
Az ezt megelőző esetben kineziológushoz jártam. Az azt megelőzőben pedig pszichológushoz. Ezek nem tudom, hogy mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy kimásszak a depresszióból, talán nagy szerepük volt benne, talán magától is elmúlt volna. Most viszont makacs. Ahogy a korábbi esetekkor, szedek omega 3-at (régen javasolták) a valerianát, néha nyugtatót (elenium, vagy más ha van). Egy hete próbálkozok hemp oillal, amiben sajnos nincs cbd, ezért már rendeltem rendes CBD olajat. A CBD állítólag hatásos depresszió, szorongás ellen. Van ezzel valakinek tapasztalata?
Pszichológushoz is bejelentkezek, hátha a jövő hétre kapok időpontot.
Van valakinek valami jó tanácsa hogy addig is kihúzzam? Jó nyugtató, hatásos szorongásoldó, hatékony altató?

Köszönöm


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Igen, ezekben a dolgokban valóban igazad van:-)


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13
Hát, nőknél ez a szerelem-téma ez komoly dolog, ennyit tudok, mi férfiak ezt nagyon másképp éljük meg, az tuti. Hát ha 11 év nem hozott megoldást... akkor nem tudom mit lehetne tenni, bár szerintem "intros" - nak lenni nem hátrány a mai világban.

Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Az a helyzet velem, hogy azt tudjátok már régi tag vagyok itt, hol sokat írok, hol kevesebbet, de most amiről szeretnék írni az nem annyira jó dolog... vagyishogy nem az, hogy rossz, de nem is jó. Már jó ideje belekerültem egy "valamibe" amiből - úgy érzem, H nincs kiút. Erről itthon is és a pszichiáteremnél is hallgatok, mivel úgy tűnik ez tabu téma. Már mindenki tudja mégis úgy érzem nincs segítség (igazi), csak szenvedek. Szerelmes vagyok 11 éve kb. S azóta csak bánkódom. A családom nem tud segíteni. Úgy érzem, Csak Az Igazi Szerelmem tudna, de szerintem Ő sincs jól hanem nagyon szenved. Nem tudom mi lenne a "megoldás", ha van egyáltalán... az embereket hárítom, bezárkóztam, magamba vagyok fordulva. Nem mondanám magam igazán "mosolygósnak", de valahogy az illik rám is, H "mosolygó" depressziós, mivel nem annyira beszélek ezekről senkinek csak rágódom egymagamban. Leginkább 1dül szeretek lenni itthon is...


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Jó, ez tetszik yes laugh


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Ha nem élnél, nem tudnál gitározni.

Persze, minél előbb meghalunk, annál tovább leszünk halottak, de szerintem a gitározás jobb dolog.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Rohadt krva szorongás. Fénysebességgel repülök tőle a mélybe és fél percen belül ott vagyok hogy miért élek még.


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Csütörtökön volt a régi barátnővel találkozás, ami miatt előzetesen szorongtam. Jelentem: a barátnő is szorongott a találkozástól, és tartott attól, hogyan fog elsülni, pedig neki semmi baja, "normális". Néhány óra múltán vallotta be. Én elég jól viseltem a helyzetet, szinte még jobban mint a barátnő: ő eleinte zavarában túl sokat beszélt, vagánykodott, aztán akkor lett jó az egész találkozás, miután levette az összes álarcát és a valódi problémákról kezdtünk el beszélgetni. Az ő problémáiról, amikről kiderült h nem kevesek, és valamennyit az enyémekből. Végül nem volt rossz. Nehezen indult, de aztán jobb lett. Köszönöm, Kleó a támogatást.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Nem előszörre történt ez. Csak már néhányszor bebizonyosodott, h nem megy neki. Akkor meg miért venné el a helyet más elől, aki feltehetőleg élni is fog a lehetőséggel?

"Nem vettek fel a rehabforce ba,nem vállalnak most maradhatok a semmibe mint eddig." (Szomorkodó topic, Kharzak)


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Ha van orvosi szakvélemény a megváltozott munkaképességről (a depresszió is benne van, a súlyosabb esetek így értelem szerűek szerintem), akkor nem tehették volna meg. Meg a szocfogl intézményeknek is lehet írni közvetlenül talán.



Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Valahol írta, h a rehabos munkaközvetítőből IS elzavarták...


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Szociális foglalkoztató, megváltozott munkaképesség miatt.

Keresni nem fogsz vele sokat, de legalább van munkahely és nem valószínű, hogy lenéznek a többiek (ha te sem nézed le őket).


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

sokat veszekszem anyukámmal,azt mondja mennyek el dolgozni meg aligvárja hogy agyvérzést kapjon.


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Akkor csak szépen, sorban. Most még ne aggódj a súlyod miatt, ráér miután helyrejöttél. El fog múlni. Most aludj sokat. Szép álmokat!


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Most keltem fel az ágyból,megint sokat alszom tegnap pedig nem.


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Pl most indulok futni. Gyere te is, kharzak, itthon beszámolunk, hogy kinek hogy ment!


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Egyetértek Kleóval. Én is szedek AP-t, én is hízok, de nagyon vigyázok mindenre: étkezés, mozgás, étvágycsökkentő szerek szedése stb. Javaslom neked is ugyanezeket. 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az AP-k hizlalnak!!! Már csak ezért IS csökkenteni kellene a számukat-mennyiségüket. Amellett javasolt egy kicsit több mozgás, mint a szoba–konyha távolság megtétele.


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Hogy tudnék lefogyni? Nagyon meghíztam és zavar félek hogy cukorbeteg leszek vagy bármilyen betegségem lesz.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Á, 5 perc elteltével olyan lesz, mintha tegnap váltatok volna el! Nyugi! Smile


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Szorongok, ha rég nem látott baráttal kell találkoznom. Ma jön hozzám egy régi barátnőm, akinek még a lányát is megkereszteltem, és nem várom. Nem beszéltünk több éve, nehéz lesz folytatni a fonalat. 


Offline
Csatlakozott: 2019 okt 10

Ez nagyszerűnek hangzik, tényleg szép napunk van. 

Valahogy csak megoldom a pénzt. Természetesen ez nem csak ettől függ, egyszerűen az idő sem alkalmas most arra, hogy foglalkozzak a mentális problémámmal. :D 


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Szia Sofie, én jobban vagyok tegnap óta. Aludtam 12 órát és elmúlt: ma több az életkedvem, megyek bevásárolni, észre veszem, hogy süt a nap, több az energiám, stb. Ma beszéltem skypeon félórát a pszichonalaítikusommal, úgy tűnik velem minden rendben. Viszont neked is elkellene valami segítség az biztos. Sehogyan sem jönne ki a büdzséből akkora összeg, hogy eljuss szakemberhez? Ölellek, B


Offline
Csatlakozott: 2019 okt 10

Nem sajnos, sőt, egyre rosszabb minden. Már nagyon föladom a dolgaimat, egyelőre nem is megyek orvoshoz.  :I Nem kételkedem afelől, hogy nekem vegytiszta depresszióval van dolgom, szóval ha te is így érzed magad, érdemes elgondolkodni, hogy segítséget kell kérned, mert ez nem természetes. 

 


Offline
Csatlakozott: 2011 feb 27

Szia Sofie, jobban vagy azóta? Nagyon különös, mert én is tapasztalok ilyent, mint amit leírtál, de nekem csak másfél napot tart, és utána helyrezökken. Sajnos az elmúlt hónapokban elkezdett egyre rendszeresebbé válni ez a "rossz nap", múlt héten szerdán volt, most kedden. Együttérzésem. 

 

 

sofie írta:

Sziasztok!

Nem tudom, a legjobb topicba írok-e....Eléggé magam alatt vagyok és hát szeretném kiírni a dolgokat, segítséget kérni.

Egy jó ideje teljesen életkedvtelen vagyok. Nagyon sokat agyalok a múltban történt hibáimon, nem tudok sok mindenen fölül kerekedni. Nem találok semmit magam körül, ami boldoggá tenne. Úgy érzem be vagyok zárva az agyamba, a szobámba, ebbe az életbe, és egyszerűen nem bírom. Nem tudok eleget tenni a kötelességeimnek, nem tudok tanulni, ami még több fusztrációhoz és szorongáshoz vezet. Az évek alatt az eredményeim egyre rosszabbak lettek, és már nem tudok tovább lépni, egyszerűen megálltam egy helyben. Megrekedtem.

Túl sokat alszom és még sem eleget, állandóan fáradt vagyok.

A barátaimhoz nincs kedvem - néha önkéntelenül is kihasználom őket, hogy ne érezzem magam olyan egyedül. Szívem szerint ellökném őket; nem bízok valójában bennük. Ha társaságba vagyok, szoronogok az ellenkező nemtől. Ha iszok, gyakran kellemetlen szitukba keveredek, leégetem magam. Úgy érzem, hogy teher vagyok az embereknek.

A családommal élek, de undorodom tőlük, (pl.evésnél). Egyszerűen csak nyomom el magamban ezt a frusztrációt. Már nem is sírok igazán, csak létezem, fájdalommal, dühhel irigységgel belül. Túl sok mindent cipelek. Azt érzem, hogy nem tudna más megérteni, ezért nem is osztom már meg a lelkiiállapotom másokkal. 

Tényleg szörnyen érzem magam. Szeretnék pszichiáterhez járni, de nincs pénzem rá. Az egész életem annyira kilátástalannak látsziik, és utálom magam; legszívesebben eltünnék. 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Én álmosan és éhesen, de valamelyik csak pszichés tünet. Vagy mindkettő?


Gon
Offline
Csatlakozott: 2013 aug 3

Sziasztok! Hogy vagytok? Smile


Offline
Csatlakozott: 2019 okt 15

Kedves fórumozók!

Egy cikksorozatot írok az nlc.hu-ra, ami mentális problémával küszködők családtagjaival/párjával/gyerekével/barátaival vagy más, az illetőhöz közel álló személlyel/személyekkel készült interjúkból állna. A témát azért tartom fontosnak, mert szeretnék ezzel segíteni azoknak, akik ebben a cipőben járnak, illetve azt is szeretném, hogy az emberek általánosságban többet tudjanak meg a pszichés zavarokról, és ne stigmatizálják azokat, akik mentális problémáktól szenvednek.

A következő kórképekkel rendelkező emberek hozzátartozóit keresném: depresszió, borderline, skizofrénia, paranoid zavar, pánikbetegség, poszttraumás stressz betegség, kényszerbetegség, generalizált szorongás, anorexia és bulimia (tudom, hogy sokszor ezek közül egyszerre több is fennáll). A cikkben természetesen lehet teljesen anonim módon szerepelni.

Ha úgy érzed, szívesen segítenél nekem, kérlek, írj egy e-mailt a hbrigitta88@gmail.com-ra. Előre is nagyon köszönöm, és további szép napot kívánok mindenkinek!

Hidvégi Brigi

 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

sziasztok!

 

Ma találkoztam néhány ismerőssel,rokonnal,és hát borzaztó volt az egész.végigszorongtam magam nem éreztem jól magam,szerintem vissza estem. a gyógyszereket szedem előírás szerint de beszélek dokival hogy injeckiót kérek és tegye le ezt a sok szart mert nem használnak. igazából a szorongásom ami igazán gátol az egészben nem is a skizofréniám,márha az vagyok.


Offline
Csatlakozott: 2019 okt 10

Köszi az infót. A SOTE felnőtt pszichiátriai szakambulanciáján gondolkozom.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen