Szorongás és depresszió

525 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Értem. 


Offline
Csatlakozott: 2019 szep 20

Ez nem egy barátkozós mondat hogy még mindig depizel.Amugy sose ért rá szinte .Szóban se beszéltünk még neten.Kurvára rosszul esett mert nem én akarok ebben lenni hanem egyszerüen megszünt az örömre való képességem.Nem én választottam.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Titokmar írta:

Sziasztok.Nem tudom hol kezdjem de kezdem az elején.Több féle diagnózist is kaptam már pl szorongásos depresszió,pszichotikus epizód,egyéb skizofrénia ,disztimia.Ebből a hangulati zavarra vonatkozó depressziót igaznak látom.Egyszerüen nincs kedvem reggel felkelni mert annyira rosszul érzem magam.Meg mi a francért keljek fel ha semmi nem okoz igazán örömet?A tököm tele van.Jó lenne ha lenne valaki akivel tudok beszélni szóban neten vagy élőben. az segit kicsit elfeledni a gondjaim.Deperszonalizációm is van.Jó oké nem megoldás az öngyilkosság de akkor mégis mi?Azt látom hogy egyszerüen évek óta szarul vagyok főleg mióta ért egy trauma is.Meg látom a sokféleséget mégse tudok örülni igazán annak hogy mennyi növény állat meg ember van.

Lásd még a vastagon szedett mondatot.


Offline
Csatlakozott: 2018 ápr 7

Titokmar írta:
rámirtt valaki hogy még mindig depizek e hát baszki nem jókedvemből van ilyen kedvem tiltottam a faszba mintha én választanám hogy nem tudok örömöt érezni közbe az agyamba van valamit -t

És mi van, ha csak barátkozni akart? 


Online
Csatlakozott: 2018 júl 24

Én abban bízok most hogy leálltam a komolyabb gyógyszerekkel, hogy az agyam hátha megpróbálja természetesen termelni a szerotonin-t meg a dopamin-t. Mellesleg én is szarul vagyok, de volt már ennél rosszabb is. Xanax 0,25öset szedek csak, napi 1-et meg omega 3 vitamint.  Hátha nem golyózok be most.. tiszta szerencse lenne ha valami módon jobban lennék, komolyan.  


Offline
Csatlakozott: 2019 szep 20
rámirtt valaki hogy még mindig depizek e hát baszki nem jókedvemből van ilyen kedvem tiltottam a faszba mintha én választanám hogy nem tudok örömöt érezni közbe az agyamba van valamit -t

Offline
Csatlakozott: 2019 szep 20

Sziasztok.Nem tudom hol kezdjem de kezdem az elején.Több féle diagnózist is kaptam már pl szorongásos depresszió,pszichotikus epizód,egyéb skizofrénia ,disztimia.Ebből a hangulati zavarra vonatkozó depressziót igaznak látom.Egyszerüen nincs kedvem reggel felkelni mert annyira rosszul érzem magam.Meg mi a francért keljek fel ha semmi nem okoz igazán örömet?A tököm tele van.Jó lenne ha lenne valaki akivel tudok beszélni szóban neten vagy élőben. az segit kicsit elfeledni a gondjaim.Deperszonalizációm is van.Jó oké nem megoldás az öngyilkosság de akkor mégis mi?Azt látom hogy egyszerüen évek óta szarul vagyok főleg mióta ért egy trauma is.Meg látom a sokféleséget mégse tudok örülni igazán annak hogy mennyi növény állat meg ember van.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Dehhhogy haragszom, segíteni próbáltál... Egyébként sajnos ezelőtt sem ment, de, szintén sajnos, te is ismered a fizikális korlátokat...


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Óó, jajj, ne haragudj...sad Mondjuk, nekem sem megy már pár éve a lótusz, mivel az egyik térdem végérvényesen tönkrement, műtötték, csak előre-hátra mozog, a másik meg szimplán kopott a sok sántítás miatt, amit a másik miatt elszenvedett...hmm, pedig hogy szerettem lótuszba lenni, stabilabban ültem, mint egy székben...de annak is vége...fene...sad Ja, de a dudva azér nő a kertben, szerencse, hogy még ásni meg kapálni azért tudok...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ja. A csavarral a gerincemben, amivel csak gyógytornázni meg sétálni szabad? Mert ha elgörbül, kerekesszék... Még 1x műteni ugyanott nem lehetséges. Sad


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Próbáld ki 10-12 óra kemény fizikai munka után...ha van kerted, ássál egy kicsit...meg hasonló dolgok, amelyek fizikailag elfárasztanak...nekem ilyenek után könnyebb volt...


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Smile igen.

Nekem ez nem megy, még a lélegzet-figyelés sem, mantrázás alatt is párhuzamosan futnak a gondolataim.


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Igen. A meditáció afféle gondolatnélküli-létezés, vagy valami hasonló...régen, gyakorló buddhistaként meditáltam, csak később elvesztettem a hitemet, az életkedvemmel meg az összes, értelmes céllal együtt, most már nem tudok se meditálni, se egy rohadt vajas zsömlét megenni normálisan. Drogok, kényszerképzetek, meg hasonló dolgok váltották fel a viszonylag harmonikus létezésemet a világban. De ettől függetlenül, legalább tudok valami hasznosat is mondani a témával kapcsolatban.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Mondom, hogy hülyén írta le. A szabadon futó gondolatok nem meditáció.


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Meditációnál nincsenek gondolatok, nem gondolsz semmire. Igen nehéz dolog éber tudatállapotban csinálni, ha 1 percig tudod tartani, akkor már jónak számít. Kezdésnek, ha a légzésedre figyelsz (kilégzés-belégzés), és eközben semmi más nem jelenik meg gondolat formájában, akkor jó vagy. Ki lehet tolni 20-60 percre, de ahhoz a legtöbb esetben hónapok kellenek, rendszeres gyakorlás esetén. Van a „tárgyas” meditáció, mikor egy valamire figyelsz, nem ülve-fekve, hanem pl. munka közben (söprögetés, gereblyézés, monoton munka, futás, monoton sporttevékenység, stb.). Leegyszerűsítve, nem az mp3 lejátszóval a füledben fűrészeled a gerendát, vagy kávézás közben kattintgatsz a SolidEdge-ben, vagy az Excel-ben... Összekeverik a meditációt sokszor a képzelet használatával (pl. amit az agykontrollnál csinálnak), az imaginációs, vagy kontemplációs technika. A meditáció hasznos tud lenni az agynak, meditáció közben megpihen, a hétköznapokban jobban tudod kezelni a feszültséget, a hülyeségeket, összeszedettebb lesz a gondolkodások. De ahhoz jól kell csinálni, meg egyátalán, csinálni kell.


Offline
Csatlakozott: 2020 feb 1

Nem szedek rendszeresen gyógyszert. Van 0,25 mg-os Frontinom,de azt csak vészhelyzetben szoktam bevenni,amikor már tényleg nagyon szar,olyankor többnyire használ is. Citromfű és galagonya tea keverékét iszom napi szinten,szedek vitaminokat és magnéziumot. Psziho dokinál még nem voltam,egyelőre várok. Eltekintve attól,hogy mindig is félénk és szorongós voltam,de cserébe mindent elfojtottam magamban,mert muszáj volt erősnek látszanom ,eddig nem volt semmi bajom. Gondokkal bajokkal ,ha olykor nehezen is,de mindig megküzdöttem. Így mint betegség(ha lehet annak nevezni)nem túl régóta,kb 1,5 hónapja jelent meg. Próbálok megbírkózni vele aztán ha úgy látom,hogy nem megy akkor kérek segítséget.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Pontosan nem is tudom mi a különbség a meditáció és a hipnózis között. 

De nekem is le kell menni alfába hozzá.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Köszi. 

Hát ilyesmiket írt ez is (csak zavarosabban), meg hogy mindezt meditációban. (Sztem inkább hipnózisban lehet.)


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Na ez olyasmi, hogy ezek a személyiségrészek (ami mindenkinek van) sokszor nem tudatosak hogy vannak. Ezért van az hogy én pl. rágom a körömágyam, más meg pl. veri az asszonyt de a saját tudattalan frusztrációja miatt. Ilyenkor ezek a fel nem ismert ének buknak a felszínre, próbálnak kommunikálni. Nekünk meg ezeket fel kell ismernünk, jó esetben alakot/arcot/formát/hangot tudunk neki adni. És ami a legfontosabb: meg tudjuk tőle kérdezni hogy mire van szüksége. Erre egyébként baromi nehéz megtalálni az igazi választ, ehhez kell a jó terapeuta. 

Szóval a lényeg, hogy megtaláljuk a fel nem ismert alszemélyiségeket, megtudjuk mikor és miért "keletkeztek" és mit szeretnének elérni.

Egyszerűnek hangzik de nagyon nem az.

Mármint nem megérteni, hanem jól végigcsinálni. Terapeuta nélkül nekem is csak a megtanult, alap dolgok mennek.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Csak nem.

Az "egyesítés" biztos, h ott van, de vmi olyan, h itt is a személyiségrészek "kommunikálnak" egymással. ?


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Szerintem a disszociatív személyiségzavarnál van az.

Azok külön személyiségek, nekem meg egy van, mindegyik én vagyok.

Remélem nem zavarjuk össze Antalt Smile


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Csak munka velük... hát, részletesebben, mégis lehet ua.


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Lehet hogy van olyan is, de nálam egyesítésről nem volt szó.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

"Személyiségrészek egyesítése."


Offline
Csatlakozott: 2017 dec 21

Teljesen átérzem ezt. Szedsz valamilyen gyógyszert? 
Nálam kiderült azért voltak (néha most is vannak) ilyen szorongásos epizódjaim (én pánikolásnak éltem meg), mert az egóm részei, az énjeim konfliktusba kerültek egymással. Nekem ezen a "parts work" terápia segített nagyon sokat. Nemtudom, hogy mi a magyar neve, angolul elég sok mindent találni róla. 


Offline
Csatlakozott: 2020 feb 1

Hát ettől nem lettem boldog indecisionAnnyira alattomos állapot. Most is benne vagyok. Teljesen jó napom volt, majd egyszercsak melóból hazafelé jövet éreztem,hogy a gyomromban megjelenik egy érzés majd egy löket megindul felfelé a torkomon(mindez 1-2 mp alatt) és készen is volt az "elbaszomazestédet" koktél: félelemmel vegyes szorongás,enyhe mellkasi nyomás és szédülés. Egészen fantasztikus. Rohadt egy érzés. Még most is nehezen tudom elhinni,hogy mindezt csak az agyam teszi velem. Külső szemlélő ebből persze semmit lát,jól tudom leplezni meg szerencsére fóbiáim sincsenek. Tiszta szívemből sajnálom azokat akik ezt nálam nagyobb és súlyosabb dózisban élik meg. Nekem már ez is sok.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 16

Nekem a csillagos ég bámulásakor vannak nyugodt gondolataim, hogy milyen hatalmas az egész, én meg ezen az eldugott kis bolygón aggódok hülyeségek felett. Szóval valami hasonló lehet, szerintem megéri megpróbálni.


Offline
Csatlakozott: 2020 már 1

Sziasztok!

Új vagyok itt. Járok pszichológushoz, nagyon nehéz témákat érintünk mostanában, ez eléggé megterhelő. Nagyon támogató és többször is felvetette, hogy nyugodtan a mi terápiánk mellett párhuzamosan próbáljak ki mást is (természetesen vele egyeztetve.) , úgymint AT, művészetterápia stb. A témában haladva egyre jobban sűrűsödnek a pánikrohamaim , nagy belső feszültséggel vagyok sokszor, egyszerűen fogalmazva simán tudnék törni bármit, ami a kezembe kerül...Így felmerült bennem /bennünk valamiféle "levezető " lehetőség kontrollált környezetben. Ovasgattam és eljutottam ún. vadonterápiához, szeretek alapvetően kirándulni stb., szóval szimpatikus a dolog, de azért nem tudok róla sokat.

Van esetleg valakinek ilyen jellegű tapasztalata?
Köszönettel:

Aricia


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

hát igen ha egy problémára ráfókuszálsz egy idő utan csak azt látod és felnagyitod magad elott

 

jobb foglalkozni ilyenkor massal tenni a dolgod es nem azon agyalni hogy miert erzem ezt miert erzem azt az sose segit, tapasztalat.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szia!

Ez A szorongás. A legjobb az, amit csinálsz: másra próbálsz koncentrálni. Igazság szerint úgy igazán a szorongásoldók sem segítenek rajta Sad
Nekem az a "kedvencem", amikor az oldalamtól a torkomig dobog a szivem enyhe gyomor-összefacsarodással kombinálva. Akár fél napig is eltart.

Pszichoterápia segíthet kideríteni, miben gyökerezik, honnan ered a szorongás, és az segít. De nem néhány alkalmas téma, évekig tart.


Offline
Csatlakozott: 2020 feb 1

Üdv. Nos,2 hete voltam kardiológusnál,kivizsgált alaposan és nem talált semmit. Egyrészről megnyugtató,másrészt a testi tüneteim ettől még sajnos nem múltak el. Pedig azt hittem,hogy ez majd megnyugtat,de csak kicsit lett jobb. Az a bosszantó,hogy nem is idegeskedem,figyelek magamra,hogy ne foglalkozzak olyasmivel amivel nem kell(nem könnyű,mert van bennem hipochonder hajlam) vagy árthat,próbálom lefoglalni magam amennyire tudom és mégis a semmiből törnek rám rohamok. Nem olyan mint a pánikroham,nem ver le a lábamról. Egyszer csak a semmiből jön egy félelem, a gyomrom görcsbe rándul és enyhe mellkasi nyomás/szorítás jelentkezik. És a legrosszabb,hogy nem múlik el 20-30 perc alatt mint a pánikroham hanem akár 2-3 óráig is megmarad. Tapasztalt már valaki hasonlót? Mit lehet ezzel kezdeni?


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 22

Ha elmondod, mit akarsz, akkor abba az irányba fogsz a segitségével haladni!


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13
Én el mondtam mindnek hogy mit szeretnék de utána már megromlott a beteg-doki kapcsolat minddel.

Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Voltam annál a pszichológusnál, akihez terápiára küldött az első pszichológus, akihez először mentem (és diagnózist állított fel).
Ez a második pszichologus megkérdezte, mit akarok, mi legyen. Ezt nekem kellene tudnom? Nem azért vannak a pszichológisok, hogy megmondják?


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 22

Ma már optimstábban látom a helyzetem. Jó volt kiirni magamból. 


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Sziasztok, pszichoszomatikus problêmáim nekem is voltak és vannak. Tudnak ijesztőek lenni. 10 éve én is elmentem kivizsgálásra, de csak ezzel kapcsolatban.
A problémáim gyökere későn, csak most lett felderítve, mert a korábbi pszichológus és a pszichiáter akik láttak, csak a tüneteket figyelték, nem a problémáim forrását.
Most diagnosztizáltak először, gyerekkortól tartó generalizált szorongással, ami mindenre kiterjed és epizódikus, közepes szintű depresszióval. Ez már sokmindenre ad magyarázatot, ami történt velem és a pszichoszomatikus jelenségek eredetére is.
Ezen a héten voltam pszichológisnál és pszichiáternél, ők diagnosztizáltak, kaptam éjszakára nyugtatót (majd leírom mit, fejből nem tudom) és lesz pszichoterápia.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szia!

Na igen. Ha (és amikor) kizárják a szervi bajt, jó lenne felkeresned egy pszichiátert.


Offline
Csatlakozott: 2020 feb 1

Sziasztok. Új vagyok még itt,ez az első írásom. Soha nem voltak még ilyen problémáim, mint az utóbbi hetekben és nagyon meg vagyok ijedve. Kb,január első hete után vettem észre magamon,hogy néha erősebben ver a szívem. Eleinte nem tulajdonítottam jelentőséget neki,de aztán valamiért elkezdtem jobban figyelni rá,aminek az lett az eredménye,hogy beparáztam és ettől csak rosszabb lett. Kb 2 hete addig fokozódott,(heves szívdobogás, szédülés)hogy a munkahelyemről kellett elvitetni magam az orvoshoz. Ott mértek vérnyomást,csináltak EKG-t,de nem találtak semmit. Hívtak mentőt,ott is megcsinálták ugyanezt,de megint semmi. Bevittek a sürgősségire,ott vérnyomás,EKG, vérvétel -labor,orvosi vizsgálat,de semmi,így hazaengedtek azzal,hogy szedjek Panangint. Ez volt pénteken,jött egy depis,szorongó hétvége aminek az lett az eredménye,hogy vasárnap este megint az ügyeleten kötöttem ki. Mentő,ügyelet,ugyanazok a vizsgálatok+vizelet,de megint minden negatív. Az mondták ha meg akarok nyugodni akkor kérjek időpontot a kardiológiára,kivizsgálásra. Kértem,de csak nagyon sokára kaptam,ezért bejelentkeztem egy magán dokihoz. 10-ére van időpontom. Teljesen nyugodt csak az után leszek. Remélem.Viszont vasárnap a mentős mondott egy olyat,hogy ez lehet pánik is. Hallottam már róla,de nem gondoltam,hogy engem is elérhet. Sajnos eléggé szorongó,aggódó, pesszimista ember vagyok. 44 vagyok,feleségem elhagyott 7 éve,ott maradtam 1 nagyobb és 2 kisebb gyerekkel egyedül. Voltak nagyon nehéz időszakaink,a nagyfiam börtönben is ült 2 évet(füvezett, rossz társaság),nem volt könnyű ????. Mostanra már rendbe jöttek a dolgok,a nagyfiú kijött,élettársa lett,megjavult,a kicsik felnőttek. Csak egyvalami nem változott : Én. Még mindig egyedül vagyok és ugyanaz a szorongó,mindig mindenért aggódó ember vagyok aki voltam. Ebből kifolyólag ez a mostani helyzet teljesen kikészít. Alig tudok koncentrálni,állandóan magamra figyelek,emiatt egyre rosszabbul leszek és olyankor mindig azt hiszem,hogy most fogok meghalni. Lassan már megőrülök,félek egyedül lenni.A gyerekeknek elmondtam,megértették és nagyon segítőkészek. A háziorvos írt fel 0,25 frontint,abból szedek napi egyet meg iszok nyugtató teát,de ezek  sem segítenek mindig. Nagyon nehezen bírom.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 25

Sziasztok! Rég irtam ide, gondolom irok már mi történt. 
Már fél éve van munkahelyem és úgy látszik nagyjából be is vált.Sajnos a bejárás próbléma nagyon sokat kell utazni. 
De sajnos úgy látszik néha-néha ugyan úgy betámad a depresszió, omega 3-al harcolok ellenen kisebbn agyobb sikerrel. Most legalább van pénz finanszirozni a természetes gyógymódot. 

De igy átgondolva, nem csak testileg kell változni, lelkileg is. Szerintem rengeteg számit az ember személyisége, én is az utobbi fél évbe sokat erősödtem lelkileg. Igy a szorongás elég ritkán jön elő, ami idáig sokkal sürübben tört rám. 

Inkább azzal van a bajom magányos vagyok, sajnos rengeteg régi barátom ismerösöm elköltözött. 
Minden változik, és 4-5 év alatt hatalmasat tud fordulni a világ. Persze a változás az élet része, talán még néha a változásokat nem birom annyira. Régen ez volt a gyenge pontom, most talán kicsit jobban viselem de most se egyszerü.

 


Offline
Csatlakozott: 2019 júl 22

sziasztok!

Nem is tudom, miért ide irok, talán mert megszoktam, hogy itt "jó".

Most megálltam egy picit. Sokat vagyok négy fal között idén én is. Bár tény, a boltig elmegyek, igyekszem napi 4-5-6ezer lépést megtenni, de a sport egy az egyben megállt nálam.

Szedem a magam kis gyógyszereit és ami szokatlan az az, hogy sokat alszom! Megint. Lehet hogy köze van ehhez egy kis depressziónak, de az igy január február tájékon amúgy is normális, bárkinél. Az elvonási tünetek lassan múlnak (leszoktam  cigiről). Nem kis pesszimizmus is társult hozzám, meg ez a befelé fordulás, ijesztő. Nekem. Másnak biztos jobban, elvégre szinte sehova nem megyek már.

Nem panaszkodásképp irtam ide, bár picit az is közrejátszik. Szerencsére a betegség más megnyilvánulása nem játszik, nem dühöngök, csöndben beletörődök éppen. Ez egy ilyen leült hangulat. Legszivesebben ki sem kelnék az ágyból, utána pedig neheztele mindenkire, aki nem támogat abban, hogy kimozduljak. Ki érti ezt? Jó lenne valami válasz, csak ne kérdés legyen.

Viszont a meditálás müködik, meg a sok cideó, amikből próbálok tájékozódni a világban vajon mi is a sikeres hozzáállás, ami célravezető is, nem csak kanapéhuszároknak van!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ez az oldal azért van, írj csak nyugodtan! Wink

Lehetséges, hogy egy ideig, átmenetileg rosszabbul leszel. De hosszú távon megéri! Ne félj belevágni egy komoly terápiába!


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Kedves Kleó!

Lehet, de attól félek, hogy még rosszabb lesz. Így is néha olyan szintű szorongás és feszültség tör rám hogy azt hiszem, meghalok. Ez a mostani az eddigiektől eltér, enyhén kezdődött és mélyül. Az is ront a helyzeten, hogy úgy érzem, hogy az életemet minden szinten elszúrtam és már a negyvenes éveimet kezdtem el, sok mindent kihagytam, ezért a szervi mellett lelki okai is vannak a depressziónak. Mindent rendbe szeretnék hozni, de ehhez segítség is kell. Szeretnék új munkát, ami nem otthon ülő de mégis szívesen végzem, párt találni, minimum egy gyereket (de azért is aggódok, hogy idős leszek, mire felnő, de ezt még elfogadom és azért is, hogy nem fogok párt találni).
Szeretném pótolni, mindazt, amik kimaradtak, de szerettem volna. Számomra mindez nagyon fontos és rettegek, hogy nem sikerül.
Amiben bízok, hogy jó szakemberhez kerülök most, aki végre diagnosztizál és rendesen kezel. Ezt is privát alapon, fizetősen kell megoldanom, mert nem szeretném, hogy hivatalosan nyoma legyen a betegségemnek, mert akadálya lehet annak, hogy olyan munkát kapjak, amilyet szeretnék. De most már tényleg befejezem, mert sok lesz belőlem. Ez a depresszió úgy látszik, hogy grafománná tesz.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az biztos, hogy terápia kell! Smile Nagyon jó, hogy ezt ilyen jól tudod.

Az már "közepes" depresszió...


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Kedves Kleó!
 

Köszönöm. Tudom, mindenkinél más lehet a depresszió és több fajtája is van, ezért ezek szerint a terápia jellege is változó.
Voltak több éves bezárkózós időszakaim, amikor otthon éreztem jól magam és csak ritkán mozdultam ki. Ez úgy volt kivitelezhető, hogy valamit tudtam otthon dolgozni (olyan jellegű a szakmám, hogy távmunkában is végezhető). Utólag belegondolva lehet, hogy ezek az időszakok az esetemben a depresszió egyik enyhe változatát jelentik, ami ilyen módon nyilvánult meg, biztonságkeresésben. Lehet, hogy valójában gyerekkoromtól a mai napig depressziós vagyok.
Feldolgozandó és megoldandó életproblémáim is vannak, a szokásos tüneteimen kívül, ezért a gyógyszer nem lesz elég.

 


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Kedves Sweet Harmony, ne haragudj, hogy hozzá szólok, de azt hiszem nekem is volt egy hasonló esetem, ha nem értettem félre, amit írtál. Mélyen szerettem valakit, évekig vágyakoztam utána, de ő csak barátkozni akart velem, de mint utólag kiderült még azt sem, csak kellett neki valaki, hogy ne unatkozzon, amíg nem talál valakit és lekösse a figyelmét, mert amúgy depressziós is volt. Ez mind a 2000-es évek elején játszódott le, de azóta is kísért, még bennem van valamilyen szinten, de ki akarom irtani magamból teljesen. Bízom benne, hogy segítséggel menni fog.
Ez arra az esetre is igaz, ha ketten tényleg szeretik egymást, de nem lehetnek többé együtt valamilyen nyomós ok miatt.
Nem akarok tanácsot adni, nem is adhatok, csak azt tudom, hogy egy nem valódi kapcsolat káros és megmérgezheti az életét hosszú időre annak, aki bele ragad.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az"autizmus spektrum" tökéletes terminus technicus! Smile

Sokféle terápia van még: nagy divat a kognitív, a dráma-, művészet- vagy táncterápia, még mindig létezik az analitikus, valamint a kognitív sok-sok ága, stb. Majd a doki ajánl vmit.


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Kedves Kleó!

Köszönöm az újabb válaszodat. Már van időpontom egy pszichiátehez, de sajnos csak két hét múlva. Jobb, mint a semmi. Sok reményt fűzök hozzá, ahogy írtam, nem csak a javulás, hanem a saját magam, a múltam megértése miatt.
Van egy olyan gyanúm, hogy rajta vagyok az autizmus spektrumon (biztosan nem ez a jó szakkifejezés, de remélem érthető), az eddig tapasztalt jellemzőim miatt. Ez sok mindent megmagyarázna.

Van egy harmadik terápiás módszer, amiről hallottam, a csoportterápia, de ezzel kapcsolatban nem sokat tudok.

 


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Tulajdonképpen felkelni sem igen bírtam, nemhogy járkálni... Az írást ajánlgatták, de hetekig még a gépet sem kapcsoltam be, tv-t sem. Csak bénultam meredtem a semmibe, ezres szorongással, és "atípusosan" aludtam úgy napi 20 órát, víziószerű élénk álmokkal. Nem volt egy vidámság...

Igen, van, akinél szorongást, nyugtalanságot vált ki. Engem teljesen lelazít.

Autogén tréninget 22 éves koromban tanultam. Minden lazítás ment, csak épp megnyugodni nem tudtam. Igaz, én meditálni sem tudok, de van, akinek segít.

Sokféle terápiás módszer van, először mindig csak beszélgetés (állapotfelmérés). 


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Még két téma kimaradt, amikről kérdezni akartam.

Alkalmazta valaki az autogén tréninget? Mik a tapasztalatok? Hogy működik?

Másik kérdésem. Hogy zajlik a pszichoterápia? Van valamilyen szokásos forgatókönyve? Vagy csak egy beszèlgetés?
 

Köszönöm.


Offline
Csatlakozott: 2020 jan 30

Kedves Kleó!

Köszönöm a részletes és gyors válaszodat. Pszichiáternél nem jártam a problémámmal, de most kérek időpontot. Előzetesen csak annyit tudok, hogy van a közelemben két pszichiáter (akik pszichoterapeuták is egyben), ahhoz megyek, amelyik hamarabb fogad.
Ez a lelki baj, fájdalom is olyan, mint a fogfájás, nem tudom elviselni és amint lehet, el akarok jutni a segítségig. Jó lenne végre egy átfogó képet kapnom magamról, hogy gyerekkoromban is már depressziós voltam-e (nehéz gyerekkorom volt), hogy azóta is, ez-e a bajom, emiatt volt-e a sok gondom az életben, a magányom abban a korban, amikor mások már régóta családosok (már én is szeretnék, de nem betegen).

Megkérdezhetem, hogy mit jelent az, hogy nálad az írás és járkálás szóba sem jött? Úgy érted, nem tudtad volna ezeket megcsinálni?
Azért teszem ezeket, mert azt tapasztaltam, hogy oldja a szorongásomat, izgatottságomat. A fáradtság is, ma csak úgy tudtam aludni 2 órát, hogy több óra járkálással kifárasztottam magamat szinte összeesésig, ekkor elhalványultak a szorongást és feszültséget okozó gondolatok, problémák és csak azt éreztem, hogy el kell dőlnöm és aludnom. Most is álmos vagyok, kába, de legalább így egy fokozattal jobban vagyok.

A vitaminok rendszeres szedését ki fogom próbálni. B vitamint szedtem, de csak rövid ideig.
A CBD-t is kipróbálom és megírom, hogy mire jutottam vele. Jónak tartják, de még nem sok személyes tapasztalatot olvastam róla. A THC-t kis mennyiségben sem szeretném kipróbálni, mert úgy tudom, hogy valakinél szorongást okoz.

Az Eleniumot nem rendszeresen szedem, hanem csak akkor veszek be belőle, ha erősebb szorongás, izgatottság jön rám. Ha úgy érzem, akkor beveszek egy 5mg-osat, ha nem használ fél óra alatt, akkor még egyet és olyankor bízok abban, hogy használni fog.
Használok természetes szereket is, mint a Valeriana, de gyengék. Alváshoz ki fogok próbálni valamilyen melatonin készítményt.

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen