Öngyilkosság

1560 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Drága holdfény, nagyon értékes ember vagy, nagyon fontos vagy nekünk, nekem, személy szerint, a szívem megszakad, amikor a halálra gondolsz. Sad


Marci88

holdfény írta:

Most meg akarok halni úgy fáj a hasam megint. Utálom már.

Jaj, a szívem hasad meg. Sad

Szívesen meghalnék helyetted, de egyébként is.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Én hajlamos vagyok azt gondolni, hogy amikor általában a világról vagy az emberekről gondolunk valamit, az inkább rólunk szól, mint a valóságról, ami rendkívül sokféle és sokféleképpen érthető.

Nem hiszem, hogy általában az emberek rosszak vagy undorítóak, bár nem is tökéletesek. A saját félelmeink és negatív gondolataink sokszor rosszabbnak láttatnak másokat, mint amilyenek tényleg (például ahogyan tényleg gondolkodnak vagy viselkednek).

Aki olyan sérülékeny, mint mi, azt kevésbé értik mások -- a nem sérülékenyek --, és nyilván nehezebb is közös témát és hangot találni. Én se nagyon szeretek olyan emberek között lenni, akik egyáltalán nem értenék a valóságomat, és el sem tudják képzelni, hogy valaki sérülékeny. 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

jaj, holdfény, drága, gondolok rád.


Offline
Csatlakozott: 2012 jún 7

A baj akkor kezd lenni hogy ha az embernek van ideje gondolkozni, és szétnézz a világba és csak a pusztulást látja... nem hogy fejlödnénk inkább minden rosszabb lesz...idegen minden....


Offline
Csatlakozott: 2012 jún 7

2010 óta járok dokihoz. pszichologushoz is jártam pár évig....


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 8

piris írta:

Gyülölöm az embereket.... Nem akarok közélyük tartozni.....Gusztustalan nép......

 

 

Én olyankor szoktam ezt érezni, mikor az internet előtt felejtem magam. Kis idő alatt eljutok odáig, hogy nekem nincs helyem, keresnivalóm ebben a világban.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Borzasztó csalódottság és harag tud keletkezni olyan emberekben, akiknek nem sikerült kisgyerekkorukban "biztonságosan kötődniük". Ilyenkor azt érezzük, hogy mindenki megbízhatatlan, áruló, hogy el vagyunk veszve, és el vagyunk árulva. A bordereknek gyakran ez a fő problémája, és nagyon sokszor düh formáját ölti -- van, aki a falat üti mérgében, van, aki másokkal kiabál.

Ez a harag nem valami gonoszság, hanem inkább elveszettség -- egy kisgyerek nem tud mást tenni, mint vörösre ordítani a fejét, ha nem figyelnek rá és nem törődnek vele.

Szerencsére meg lehet tanulni kezelni ezt a haragot, és meg lehet tanulni, hogy kicsit jobban biztonságban érezzük magunkat azokkal, akiket szeretünk.

Nehéz olyan emberek között lenni, akik nem ismerik az ilyen érzéseket. Az ember egy idegen világban kell hogy mozogjon, és teljesen jogos, hogy ha a nagy harag kitörne egyetlen robbanásban, az beláthatatlan dolgokhoz vezetne. 

De kisebb adagokban hajtóerővé is válhat.

Jársz terápiába? Vagy jártál valamikor?


Offline
Csatlakozott: 2012 jún 7

kérdezz nyugodtan úgy is meg akarom tudni hogy mi ez és hogy nyomjam el magamba, hogy ezt senki se lássa.

Gyülölöm az embereket.... Nem akarok közélyük tartozni.....Gusztustalan nép......

 


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Azt hiszem, értem, de nem bánod, ha még kérdezek? Ez valami haragra hasonlító dolog? Azt szoktuk pusztító érzésnek nevezni.



Offline
Csatlakozott: 2012 jún 7

Már úgy érzem hogy inkább másokra....de valamilyen szinten magamra is mert azon múlik az egész életem hogy bennt e tudom tartani.....ezt úgy értem hogy ha előtörne akkor nem csak a munkám a családom de még én is rámegyek....


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Egy nagyon kedves border barátnőm írta le ilyesféleképpen saját magát nekem, amikor még nem igazán tudott mit kezdeni az érzéseivel. Ő azt mondta például, hogy egy "vulkán" van bent, ami mindent elpusztíthat. Máskor azt, hogy egy "tigris". 

Téged fenyeget, vagy másokat, vagy téged is és másokat is? A "tigris" másokra volt veszélyes, de mivel így az emberi kapcsolatoknak rosszat tett, visszahatott persze a barátnőmre is. Azóta sikerült valamelyest megszelidíteni.


Offline
Csatlakozott: 2012 jún 7

Szia!

Nem tudom hogy mi törne elő belöllem de azt érzem hogy valami nagyon rossz történne, ami visszafordíthatatlan károkat tenne.....


Offline
Csatlakozott: 2014 máj 7

Az a valami a fejedben mit mond?Ki vagy te?


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia piris! Ha engednéd, hogy megjelenjen, ami ki akar törni, akkor mi történne szerinted? Valami baj történne?

Sokan küszködünk olyan gondolatokkal vagy érzésekkel, esetleg emlékekkel, amiket el akarunk zárni, mert nem tudunk velük azonosulni. Én nagyon sokáig féltem attól, hogy olyan harag van bennem, ami pusztít, de könnyebb lett ezzel bánni, amikor szép nyugodtan meghallgattam a haragos hangokat és rendet tettem köztük.

Persze segít ebben egy terápia, de te is segíthetsz magadnak. Talán ha nekünk elmondod, már az is könnyebbség.


Offline
Csatlakozott: 2012 jún 7

Szia parrot.

Köszi hogy írtál.

gyakran eszembe jut.


Offline
Csatlakozott: 2014 máj 7

Szia Piris!Szerintem a legtöbben nem tudjuk,kik is vagyunk igazán.Nálam naponta változik,hol egy senkinek érzem magam,aki nem igazán ért el az életben semmit,máskor meg kicsit többnek,mint ami valójában vagyok.Milyen unalmas is lenne,ha tudnánk,kik vagyunk,mi vár ránk,s merre tartunk.Persze lehet valaki határozott,magabiztos az életben,nem biztos,hogy boldogabb.Eszedbe jutott az öngyilkosság gondolata,ezért írtál ide?


Offline
Csatlakozott: 2012 jún 7

Tudom hogy nem itt kellene írogatnom, meg hogy menjek el az orvosomhoz.... de nem tehetem....

Az a baj, hogy nem tudom ki vagyok...Furcsa minden..mint ha valami lenne bennem, és ki akarna tőrni, nyomja valami a fejem bellülről. majd egy kicsit megnyugszik és késöbb erősebben jön.

Mit csináljak hogy ez elmúljon. Hogy vissza tudjam tartani hogy ez kitörjön belőlem?


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 20

 sad Legalább mi egymásnak legyünk itt lelki támasza. 


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 11

Így van, Kleó, pontosan.  sad



Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Látod, ez az. Csak olykor úgy van vele az ember, hogy végül is "nélkülem nekik is jobb lenne" Sad


Offline
Csatlakozott: 2015 máj 26

Akkor ez egyénfüggő vagy körülmények nem tudom.
De engem biztos hogy a szeretteim tartottak vissza eddig
ttól hogy a próbákból komoly baj legyen.
Nem kezdek bele milyen kinokkal kecsegtet az élet ...
szerintem itt mindenki tudna mesélni.
Szar az élet? Komolyan? a semmitől viszont még a szar is jobb 
Szóval igazából lehet hogy én gondolokozok rosszul de ameddig van olyan
ember aki sírna ha te nem lennél addig megéri élni..
bármilyen rohadt mód nehéz is....
szerintem
 


Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

Szerintem ez elég nehéz kérdés! Hogy a család ne szenvedjen, vagy Te / mi ne szenvedjünk???? És sokmindentől függ. Én igaz, hogy borderline vagyok, és fenyegetőztem is már öngyilkossággal, meg egyszer bevettem sok gyógyszert csak kihánytam, szóval ezek ellenére eléggé félek a halaltól, uh nem vagyok túl kompetens ebben a kérdésben....


Offline
Csatlakozott: 2015 feb 10

Elég sokat írtam- reagáltam volna az előzőre de kitöröltem...

Szerintem kicsit félreértelmezted amit írtam, vagy nem fogalmaztam én sem a legjobban. Egyébként nem hinném ha valaki megtenné akár én, akár más, az a család miatt.... az összefüggést sem egészen értem... vagy úgy érted hogy rájuk kell tekintettel lenni?

Es esetben, akinek szenvedés az élete, értsd ez alatt hogy tele van bajokkal, és minden nap kín, inkább szenvedjen ébredjen minden nap ugyanúgy hogy ismét egy nap ami egy szenvedés, mondván, jaj hát nem bánthatok meg másokat azzal hogy meghalok, szenvedjek miattuk? Viseljem el a kínomat?

 


Offline
Csatlakozott: 2015 máj 26

Szerintem azt már nem tudod..pont ezért tennéd meg , hogy utána ne kelljen semmiről tudnod nem?..
de ha mégis egyszer csak kinyitod a szemed pl a kómából..akkor ne akarj a szeretteid szemébe nézni mert annál szörnyűbb nincs.
Önzőség végezni magaddal.Bármilyen is a családod ..miattuk nem teheted meg!
A szenvedésed onnantól bennük él tovább.
Szóval inkább itt képzeld el barátom hogy leugrasz egy hídról és szétloccsansz, minthogy tényleg megtedd. Smile
 


Offline
Csatlakozott: 2015 feb 10

Itt lehet írni arról ki hogyan képzeli el hogy halna meg vagy az már tiltott?

Ill az érzés mikor már nem vagy, ki mire gondolna mit érezne. Honnan tudod hogy biztosan meghaltál és nem kómában vagy?


Offline
Csatlakozott: 2011 máj 20

 Én Zsikéről tudok-ő régi tag volt-, de azt nem tudom, hogy öngyilkos lett-e, csak azt, hogy sajnos már nincs köztünk. Szerettem olvasni az írásait. Verseket is írt, és jókat rajzolt.


Offline
Csatlakozott: 2015 feb 10

"Teljesen kilátástalan minden. Meg akarok halni."

 

Nekem is, és én is... sőt szerintem sokan vannak így itt, de mindenkiben ott a remény hátha történik valami csoda és ha nem is minden de rendbejönnek dolgok....

 

Egyébkén aki nem is lottózik, néha igenis érdemes, hátha...vagy sorsjegy. Elképzeltem már párszor hogy ha odajutnék hogy megtenném azt a bizonyos dolgot előtte vennék mondjuk sorsjegyet, lekaparom és ott a főnyeremény, mondjuk 15millió, sorsjegyen nem szokott hatalmas összeg lenni...és basszus, na most mi legyen, dolog elnapolva? Laughing out loud

 

Amúgy tudtok itt valakit, régi tagok előnyben, aki megtette és előtte itt volt felhasználóként? Vagy érdekes történeteket, bármit?


Offline
Csatlakozott: 2011 máj 20

 Én annyira elégedetlen vagyok magammal, hogy tuti beleesnék abba, amibe egy csomó híresség, hogy csinálnék egy rakás plasztikai műtétet, és nem tudnék leállni.Hiába mondja a barátom, hogy gyönyörű vagyok, meg ne változtassak magamon semmit, én nem így látom, ha lenne pénzem, tuti változtatnék.  Az, hogy utálom magam, meg nem tudom elfogadni, szerintem amúgy a pénztől semmit se változna. Meg biztos kihasználnának, így is csomóan tartoznak nekem. Túl jóhiszemű voltam, és azt hittem mindig, h majd visszakapom. Szerintem nem sok minden változna. 200 ft-os sör helyett drága pezsgőt vedelnék, haha.

Teljesen kilátástalan minden. Meg akarok halni.


Offline
Csatlakozott: 2015 feb 10

Ez a mostani összeg már annyira magas hogy én is elhiszem bele tudna őrülni az ember, félelem hogy este betör valaki-mondjuk én ettől most is szoktam félni, nem is merek esténként zenét hallgatni fülhallgatón, mert akkor nem hallom ha valaki bejönne- na meg titkolni a nyereményt, nem feltünősködni...

De ha az embernek (ha magaból indulok ki) alig van valakije, és megnyer ennyi pénzt.... mondjuk kimennék külföldre, na de ha egy nyamvadt angolt sem tudok megtanulni normálisan, sokra megyek a pénzzel, az agyamba nem tudják beültetni... az ismerkedés meg ugyanúgy nehéz lenne, .... majd attól hogy van egy rakás pénzem felszabadultabb leszek (bizonyára igen) de mégis hol ismerkednék?



Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

spec. én fel tudnám dolgozni a "hirtelen sok pénz" problémáját (ami igenis létező dolog a neurotipikusak közt is), de voltak olyan pillanatok(?), amikor tudtam, mégsem segítene: nem is ártana, de nem is segítene

lottó? hát, kerülvén a politikát ... szóval a lottó ötösre "pályázni" nem csak matematikailag fölösleges


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 20

Én már két éve nem lottózom. 


Offline
Csatlakozott: 2011 dec 4

Pontosan ezt gondolom én is, én is megőrülnék! Félnék, stresszelnék! 


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 16

Vajon min változtatna egy lottónyeremény...igen, annyiban változna, hogy megvennék minden felesleges dolgot, a gyermekemnek biztos jövőt biztosítanék, nem kénne azon parázzak minden nap, tudok-e adni Neki enni...szétosztanám a szegények közt, mert tudom milyen az, ha nincsen...változna, hogy sokkal nagyobb lenne bennem a stressz, a félelem, szerintem én megőrülnék, biztosan....aztán vennék egy biztosan hatásos fegyvert és főbe lőném magamat...vagy mérget, vagy bérgyilkost fogadnék...de biztosan az elmém nem lenne épp...


Offline
Csatlakozott: 2015 feb 10

A hatos vagy hetes lottó (fő) nyereményei sem rosszak.... én is mindig reménykedem hátha jön valami...Smile

 

Egyébként érdemes elgondolkozni azon hogy ok megnyeri az ember, vagy egy nagyobb összeget. Mi változik? (akinek vannak szorongásos és egyéb zavarai)

-könnyebben talál majd az ember barátokat? Könyebben megy majd az ismerkedés?

-tud majd bánni a pénzzel?

Szóval rengeteg kérdés adódik.... Nem biztos hogy a pénz mindent megtud majd oldani...sőt...


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 16

Még kicsit vagyok.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

szia árvalanyka!

Remélem,  jobban vagy egy kicsit. Kérlek, adj hírt magadról!

eszter


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 20

Örülök, hogy túlélted. 


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 20

Torokszorítóan fájdalmas olvasni benneteket. sad Bárcsak segíthetnék... Együtt sírni, és feloldódni milyen jó lenne... Én egy kis porszem a sok közül szeretném, ha nem adnátok fel! 


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 8

accatone írta:

 Nagyon közel kerültem az öngyihez, nagyon kilátástalan, nincs remény, annyira jó lenne örökre megnyugodni... Sad((

 

Határozottan nem támogatom az ötletet, akkor hogy olvasnánk olyan jó kis novellákat, amilyeneket írsz?

(jobbulást!!!)

 


Offline
Csatlakozott: 2011 máj 20

 Nagyon közel kerültem az öngyihez, nagyon kilátástalan, nincs remény, annyira jó lenne örökre megnyugodni... Sad((


Marci88

Árvalányka írta:

...tudom, hogy a kisfiam lelkileg teljesen összeroppanna, ha meghalnék, hiszen Neki csak én vagyok...de mindig azt gondolom, hogy Ő nálam, s amit én tudok Neki nyújtani, többet érdemel...

Egy kisfiúnak egy anya, pont olyan dolog amit szerintem megérdemel, és ez nem pótolható mint rengeteg sok minden. Gondolod más tudná úgy szeretni a gyereked mint te? Te tudnád más gyerekét úgy szeretni mint a sajátodat?


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 16

Lelkem egyik fele tiltakozik, a másik már felajánlotta magát a halálnak...érzem, hogy bajban vagyok, de nem tudom elmondani, mit érzek...csak tudom, hogy nagyon nem jó!!


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 20

Árvalányka! Kérlek, ne tedd meg! Attól tartok, ha megtennéd, még a mostaninál is nagyobb szenvedésben lenne részed. Mélyen hiszek a túlvilági beszámolókban, hogy akik öngyilkosságot követtek el, nagyot hibáztak. Ők azok, akik sikertelen öngyilkosságot követtek el, szerencséjükre. 


Offline
Csatlakozott: 2015 jan 16

Nem olvastam el az ide írtakat, mert félek, hogy akkor egyre jobban akarom...nekem nem volt sok öngyilkossági kisérletem, csak négy...akkor mindig komolyan gondolom...viszont annál jobban, s többszőr gondolok rá...néha fent vagyok, s akkor félek a haláltól, s látom a kapaszkodókat, de sokszor nagyon mélyen vagyok, s akarom...tudom, hogy a kisfiam lelkileg teljesen összeroppanna, ha meghalnék, hiszen Neki csak én vagyok...de mindig azt gondolom, hogy Ő nálam, s amit én tudok Neki nyújtani, többet érdemel...küzdök másokért, tanácsokkal látok el sokakat, s közben a lelkem teljesen elsorvad...a pszichológusom aggódik és azt akarja, hogy keressek fel pszichiáter, szedjek gyógyszert, de már annyi félét kipróbáltam, hogy nem hiszek a gyógyszerekben...nem hiszek sem orvosban sem pszichológusban, hiszen közel 24 éve nem tudtak kihozni ebből az állapotból, mely egyre jobban húz lefelé..nekem ez így nem jó, főleg a nagy hullámok, mert olyan hirtelen tud lehúzni, hogy teljesen megrémülök...nem látom az élet értelmét...persze az, hogy neveljem föl a gyermekemet, de így, ahogyan évek óta csak vegetálunk, nem állapot...elfáradtam...mindig felálltam, mindig újra kezdtem, mindig láttam a fényt, de most a padlón fekszem, s képtelen vagyok felállni...


Offline
Csatlakozott: 2012 aug 12

Feladom!

Ha nem nyerem meg a szombati lotton az első vagy második díjat megölöm magam.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Ne haragudjatok, hogy eltűntek beírások -- volt egy szerverhibánk, és elveszett majdnem egy havi adat.


Offline
Csatlakozott: 2015 már 22

A mostanival együtt a 15 év alatt 11-szer kiséreltem meg öngyilkosságot a gondolatokról nem is beszélve nem mondanám gyávaságnak inkább a betegség hozza ezt magával az ember gyarló mint ahogy én is sokszor nem látok kiutat a helyzetből csak 1 módot hogy végre vége legyen ennek a szenvedésnek a sok értelmetlen küzdelemnek amikor vagyis ami előtt megtettem csak arra tudtam gondolni hogy elég volt nem bírom tovább és most sem vagyok más hogy sok ember aki ezeket a dolgokat betegséget nem éli át gyávának tartja mind azt az embert aki megteszi aki öngyilkos lesz pedig inkább ahozz kell erő hogy megtegyük vagy probáljuk a normális emberek életét élni elítélnek minket bolondnak neveznek holott ez a betegség a bipoláris zavar egy gén hiba ami velünk születik és nem vagyunk sem bolondok sem rosszabbak mint bármelyik embertársunk ! Vissza térve az öngyilkossághoz párszor gyogyszerrel probálkoztam emeletről akartam leugrani vonat elé mentem de mindig volt valaki a családból ki mindig "megmentett" néha úgy éreztem kár volt néha hogy élek és ez jó most nincs ez az érzés csak az üresség fásultság ez olyan mint a mókus kerék sose lesz vége sokszor gondolok a családomra mi lesz velük nélkülem a gyermekemre aki sokszor vissza tart hogy megtegyem mint ahogy most is pedig néha erősebb a vágy hogy megszünjek létezni lélegezni és nem érdekel mi marad utánnam lehet hogy ez egy segély kiálltás hogy héé segítsetek mert már nem bírom most sírok kicsit jobb vagy még se kitudja már csak üreséget érzek ! Most csak ennyi telett tőlem!


Marci88

HellStone írta:

Nem tudok mit kezdeni ezekkel... indecision

Nem is kell, csak mégjobban bele taszítanak a depresszióba.


Offline
Csatlakozott: 2015 feb 10

Nem tudok mit kezdeni ezekkel... indecision

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen