Magányos vagyok!!

379 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13

Amúgy érdekes a szó etimológiája is.

Bár az is igaz hogy a görögök azért mást értelmeztek értelemként mint mi.. Náluk még a Bölcsesség volt az eszmény nem a puszta információ


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Logika van pár féle, de minden ember azonos logikát használ ugyanazon fogalmi körben (formális, informális, materiális), esetleg más célra. Lévén a logika az állításokból levonható következtetésekkel foglalkozik általában, azok igazságtartalmától függetlenül.


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13

Érzem... nekem ennyi elég.Tudom fontos a megértés is de nem olyan mindent elsöprő mint az érzés (olyan mint elolvasni egy zenemű libretto-ját vagy egyszerűen hallgatni és hatása alá kerülni). Mondjuk valamit megsejteni, ráérezni, az is nálam olyan "numinózus" élmény.. (Jungi karakterisztikában én intuitív - gondolkodó típus lennék).

Stimuláló számomra néha látni hogy mennyi és mennyi dolgot másképp és máshogyan látnak vagy értelmeznek Smile

Méghogy csak egyetlen egy logika van... szinte annyi ahány ember. 

De jól van ez így.. 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

De ha valamit nem tudsz elmondani (például a nyelv hiányoságai miatt), akkor honnan is tudod pontosan, hogy mit éltél át, mit tapasztaltál meg?


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13

Vannak dolgok amiket csak meg-vagy átélni lehet szerintem, ahogy egyre több nyár van mögöttem úgy kezdem kapisgálni hogy milyen szegényes is a nyelv, nem is csodálom hogy az ókoriak szívesen beszéltek példázatokban, allegorikusan fogalmaztak("képes beszéd") amit úgy egyébként nagyon kedvelek. 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

De mi igényed van egy ilyen elképzelhetetlenül megismerhetetlen dolog létének a feltételezésére?

A csendet le is lehet írni, pontosan definiálható. Mint ahogy a szegénységet sem azzal magyarázom, hogy megmutatom a pénzemet.


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13

"-Mester, mutasd meg nekem a Csendet!

-......"

Valami ilyesmi lenne a Zen verzió talán. 


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Igen, nekem is valami hasonló elképzelésem van. Nem tudom olyannak elképzelni, mint pl. egy egyszerű, 3D-s tárgyat, vagy élőlényt, aminek térbeli kiterjedése, színe, szaga, hangja, oldala, teteje, alja, hátulja van. Nagyjából olyan, mintha megkérdezné valaki, hogy mi az a csend...ahogy válaszolnál, már nem is lenne jó a válasz...


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ebben az egyetlen dologban igaza volt a miniszter elvtársnak. 


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13

Hât, szerintem egy zuhanó repülőn szerintem se sok ateista akad..



Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Köszííííííí. +van, igaz, kicsit dógozott a gépem a full size-on.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Van magyarul is, lehet nagyítgatni ha a legnagyobbat töltöd le.

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Vall%C3%A1st%C3%B6rt%C3%A9net-.jpg

 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ez tök jó, érdekes. Jó volna érteni a szöveget :( 

(Ma már másodszor kellene az angol... Akkor is utálom!)


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

A vallások evolúciója ugyanúgy fa szerkezetű, mint általában a természetben lezajló evolúciós folyamatok - nyelv pl. Így az lenne a fura, ha nem lenne bennük közös pár elem.

https://www.worldreligionnews.com/wp-content/uploads/2014/10/85acb7827ab...

Angol nyelvű, de jól látni pl. a szimbólumok alapján.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ha nagyon beleásunk, mindegyikben ugyanazok az elemek találhatóak. Ez pl. elgondolkodtató...


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Minden vallás furcsa. Az embernek minek olyan lényekben hinni normál állapotban, amik általában csak nagy trauma esetén tűnnek alternatívának, zuhanó repülőn, halálos betegség esetén, stb. De még akkor sincs semmiféle nyomuk, közvetlen vagy közvetett bizonyíték a létükre. Szerencsére téveseszmével, kényszerképzettel, pszichózisokkal könnyen magyarázható az efféle hit. A vallás pedig voltaképpen kihasználja az ezekre fogékony embereket. Ha lenne legalább egy darab, egyértelműen létező isten, nem lenne 200 féle vallási irányzat eleve a világon.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Persze h antropomorf a megközelítés, ha egyszer ő maga állította, h "a saját képére" teremtette az embert! (Mondjuk én egyfajta 'energiaközpont'-ként képzelem el.)


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Tudom, hogy ez valószínűleg csúnya dolog, de jókat szoktam röhögni, mikor Kaporszakállúként képzelik egyesek a Teremtőt. Ez az emberi egoizmus, vagy felsőbbrendűségi érzés egyik megnyilvánulása...valami öreg bácsi ücsörög valahol, és nézelődik, meg bűvészkedik? Nézi a Földet, mint valami bolhacirkuszt? Na neee...ezt a fajta, antropomorf megközelítést az ókori görögök használták, akiket ma előszeretettel bélyegeznek többistenhittel a keresztények, legalábbis bizonyos szektákban. Bár, érdekes, hogy egymásra is megy a köpködés református meg katolikus között...furcsa ez a vallás...


Offline
Csatlakozott: 2019 aug 13

A racionalitásba vetett hit ugyanolyan téveszme szerintem mint az Öreg Kaporszakállúban való hit. Na de jöjjenek a MI-ák és győzzenek meg az ellenkezőjéről... 


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

A „hitet” itt úgy értelmezem, hogy elhiszem, vagy elfogadom...vagyis, jelen esetben, „hitem szerint ezt és azt, ennek és annak a létezését elutasítom” A hit szerintem nem csak a klasszikus értelmű istenhitre vonatkoztatható, hanem inkább egy általános fogalom, tehát lehetne „nem hiszek istenben-hit” is.



Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Az ateista nem képvisel semmit hitből.

"Az ateizmus az Isten, istenség vagy más természetfeletti lények létezésébe vetett vallásos hitet elutasító eszmei irányzatok csoportja. "


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

A tudományunknak sokat kell még fejlődni. Csak néhány száz évre visszagondolva, mikor boszorkánynak, meg ördögimádónak kiáltottak ki embereket, csak mert tudtak kamillából gyógyteát főzni, meg megállás nélkül vért csapoltak az emberekből az „orvosok”, mert kártékonynak tartották, vagy később, mikor hullás kézzel fogdosták az újszülötteket, és mert az egyik kollégájuk azt mondta, hogy kezet kéne fertőtleníteni, hülyének nézték, majd később megölték...igen, voltak ilyen dolgok. Még valahol mindig le vagyunk maradva, de ami késik, nem múlik. Előbb-utóbb, valahogy mérhetővé teszik a ma még megmagyarázhatatlan dolgokat. Ha elméletileg az idegsejtek elektromos úton kommunikálnak, azt a rendkívül kicsi elektromosságot is megfigyelhetővé tehetik olyan szinten, hogy pl. „kirajzolhatóvá” vállhatnak majd a gondolataink, mondjuk amiket álmodáskor átélünk...amolyan „gondolatolvasás” félére gondolok. Van már kvantum, -és nanotechnológia, ahol sokezer milliónyiszor kisebb dolgokat is méregetnek, mondjuk egy hajszáltól...ha eddig eljutott már a tudomány, tovább is fog. Én úgy állok a természetfeletti-megmagyarázhatatlan és a tudománnyal magyarázható dolgokhoz, hogy mindkettőnek adok jogosultságot. Bármelyiket is nézzük, egy tőről fakad mindkettő, mégpedig, bármilyen furcsa, a hit az alapjuk. Egy vallásos és egy ateista is hitből képviseli, amit képvisel. Régen a „természettudósok”, akik lapos Föld-álláspontot képviseltek, ők is csak hittek valamiben, és ahelyett, hogy utánanéztek volna, inkább kinyírták azokat, akik mondjuk gömb alakúnak mérték a bolygónkat...sajnos, mikor a butaság erőszakkal is párosul...


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Biztosan van több a kézzelfogható dolgoknál (pl. az elektromágneses hullámoknak csak rendkívül kis tartományát érzékeljük látható fényként), de ameddig arról a nem kézzelfoghatóról semmi konkrétum nincs, csak valami szubjektív élmény (legyen az bármennyire is valóságosnak ható), addig nem lehet vele nagyon mit kezdeni.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 24

Szerintem is sok dolog a fantázia terméke. Az sem rossz különben. Mire mennénk fantázia nélkül. Smile

A linkelt könyvet különben nem olvastam, csak eszembe jutott a téma kapcsán.

Egyébként neked lenne olyan élmény, átélés vagy nevezzük bárhogyan, ami hatására elgondolkodnál hogy több is van a kézzelfogható dolgoknál?


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Tom2 írta:

A dokik próbálnak mindent megmagyarázni, de aki személyesen is átélt megmgyarázhatatlan dolgokat azt nehéz meggyőzni.

 

Lásd 5. pont, jelen esetbent a kiindulási téves feltevés az, hogy amit az alany átélt az valóságos:

http://www.bekesmegye.com/bekes-megye-hirek/a-teveszmek-tartalmi-valtozatossaga

„Olyan képzet, mely az észrevevés zavartsága, hangulati zavarok, vagy más pathologiás oknál fogva

  1. téves feltevésből kiindulva
  2. téves következtetéseket eredményez, s ez
  3. a tévedés semmi körülmények közt nem korrigálható,
  4. az egyéniséggel összeköttetésbe jutva azt kóros irányba befolyásolja.
  5. A beteg tévedéséről meg nem győzhető."

 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Tom2 írta:

Van olyan tapasztalat amit egyszerűen nem lehet a tudatalattira és egyéb idegpályazavarra fogni. Ezt szakemberek is megtapasztalták már.

Minden észlelés és érzet az agyból származik, ott képződik, elektromos jelek meg szinaptikus csomópontokon keresztül. Konkrétan minden az agyadban történik. A hallucinációk pedig lehetnek igen komplexek is, akár hang, kép, vagy ezek együtt.

A szakember titulus nem nyújt védelmet az agyi diszfunkciók és észlelési zavarok, tévképzetek, hallucinációk ellen. Ezért van sok vallásos tudós is.

Igen, akinek éppen összejött valami igen nagy összegű kártésítési pere egy orvosi műhiba miatt, és milyen véletlen, pont tudott írni egy könyvet a túlvilágról (amiben amúgy beleolvasva sima emberek vannak meg technológiák, inkább valamiféle sci-fi zagyvalék, mint a Ron Hubbard-féle scientológia).

Lehet foglalkozni olyan dolgokkal persze, amiket természetfelettinek meg túlviláginak titulálunk, de amint befolyásolja a valóságérzetet, akkortól már betegség. Ha az ember tisztában van vele, hogy ezek nagyrészt a fantázia termékei (mint a sci-fi -ben a fi rész), akkor okés.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 24

A dokik próbálnak mindent megmagyarázni, de aki személyesen is átélt megmgyarázhatatlan dolgokat azt nehéz meggyőzni.

Engem például néhány ilyen tapasztalat indított el anno, hogy foglalkozzak a természetfeletti dolgokkal. Addig minden hasonló dolgot badarságnak gondoltam. Van olyan tapasztalat amit egyszerűen nem lehet a tudatalattira és egyéb idegpályazavarra fogni. Ezt szakemberek is megtapasztalták már.

Még agysebész is.

https://24.hu/elet-stilus/2017/12/12/egy-agysebesz-szerint-lennie-kell-halal-utani-eletnek/

itt jobban részletezik,

https://blikkruzs.blikk.hu/eletmod/lelek/igazoltak-a-halal-utani-eletet/tgyb53h

 

 


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

A tudattalan - tudatalatti képes meglepő dolgokra. Az agyi tevékenységeink nagyon kis %-a tudatos csak.


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Érdekes cikk. A legbizarrabb az egészben mégis az volt, hogy igazat mondott. Sokat gondolkodtam azon, hogy egy ilyen dolog hogyan tudja 100% biztossággal kimutatni, hogy mondjuk egy 4 kereszteződést tartalmazó, meg két nagyáruház parkolón átvezető úton, hol lesznek azok, akiket a legkevésbé sem szeretnék látni. Ez főleg bevásárlós csúcsidőszakban volt még furcsább, mikor sok ember van, mikor csak közelítesz a helyhöz, és nem is látod be a teljes tömeget a parkolóban, mégis elkezdi mondani az „irányt”, és tényleg ott van az egyedüli személy vagy pár, nem egyenesen, nem a másik irányban, hanem ott, viszont ha nem a parkolóban, akkor máshol! Netán GPS-t hallucináltam? Ilyenkor volt egy „bizonyításos” kísérletem is, mikor direkt elkezdtem szétnézni, mikor csönd volt, akkor persze nem láttam semmi hasonlót...igen valószínűnek tűnt, hogy ez, mintha nem lenne véletlen...de hogyan lehetséges...? Inkább képzeltem volna közmunkás ruhában, láthatósági mellényben, úthibát javító politikusokat, az legalább megnyugtatóbb jelenség lett volna...


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

A hanghallás, hallási hallucináció sajnos gyakori tünet.

http://pszichiatria.olo.hu/cikkek/hallasi-hallucinaciok-felnott-populaciokban-pt?t=3330f740d5b24e7316a5b13e0e1e9635f119b388609f507ed214460088158410

"Az auditív hallucinációk nagy számban fordulnak elő a skizofrénián kívül több pszichiátriai zavarban. Előfordulnak bipoláris zavarban (10-25%), major depresszióban (6%), PTSD-ben (40-50%) és bor­derline személyiségzavarban (25-50%). A skizofrén betegeknél tapasztalható hallucinációkhoz képest az egyéb pszichiátriai zavarokban szenvedő egyéneknél a hallucinációk kevésbé súlyosak."

De ide tartozik a kényszergondolat is, miszerint "valami rávesz erre meg arra".

 



Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Na várjál, ez nem ilyen egyszerű...valamit szeretnél csinálni, de nem sikerül?


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Nem tudom eldönteni, hogy hallucináció, vagy valóság volt az, amiket láttam..de kurva ilyesztő volt, az biztos! Tudod, mikor valami magyaráz neked belül...nézz ide, nézz oda...te meg: nem, csakazért sem nézek oda, inkább másfelé! De aztán csak oda nézel, pont akkor! Pont akkor, a következő saroknál balra. Vagy jobbra. Amit mond az a rohadék, az a valami, amit csak hallasz, egyre erősebben, és egy szint után már úgy érzed, a nyakadban ül, és tekergeti a fejed...a gyógyszerek szerencsére eltüntették ezt a jelenséget, de akkor is, amit mondott, az igaz volt! Hogy a fenébe lehet? Mindegy, legalább vége..

Én nem vagyok vallásos, de hasonlóképpen gondolkodok. Amúgy gyakorló buddhista voltam, de eléggé rosszféle. Nem túlzottan egyeztethető össze a filozófiával ez a rengeteg önkárosító pótcselekvés, de nem tudok jobbat. Ha viszont eltekintünk a vallásos hozzáállástól, egyszerű, és logikus dolog, hogyha segítünk másoknak, és hasonlóképp gondolkodva, ők is segítenek, akkor élhetőbb lehetne minden. A rossz dolgokat, melyek szenvedést okoznak, sosem tudjuk megszűntetni. Se a betegségeket, se az öregedést, se a halált, viszont a szar háborúkat, a szemetelést, és egyéb, emberek által generált negatív dolgot, idővel megszűntethetnénk. Persze, ez egy ideális állapot. De volt valami bibliai sztori valami mustármagról, ha jól emlékszem...mikor hegyeket mozgathatnánk a hittel, vagy ilyesmi..ez jutott eszembe.

Igen, szombaton megyek a szomszédba. Sok hónapról kell majd beszámolót tartanom, meg megnézem a kislányt, mekkorát nőtt már...most kaptam egy kis energiát, hogy látom, tényleg nem vagyok egyedül. Bár, lehet, hogy sírva jövök haza. Vagy a fene tudja. Megyek, és kész. Pénteken meg egy másik ismerőshöz megyek. Nekem azt mondja, én vagyok az egyetlen barátja. Voltak mások is, de már nem foglalkoznak vele, amióta mozgássérült. Ott is vannak bajok, de mindig jó pálinkája szokott lenni, és mesélnem kell neki, mert vele sem beszéltem már hónapok óta. Ilyeneket csinálok azokkal, akik számítanak rám...otthagyom őket a picsába...jó ez így? Vagy...ez megengedhető? Mindegy. Majd látjuk.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Az az egyedül levés. A magány lehet társas is. (Én spec. kifejezetten az egyedüllétet nem bírom elviselni.)


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

Magányosnak lenni egyébként is kiváló stratégia az elhagyás, az elhagyástól való rettegés ellen.


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 24

Szia Kuma33!

Pont olvastam a hosszabb bejegyzésed mi történt veled az elmúlt években. Megütött, és tudom ilyenkor mondhat az ember szinte bármit.. ne add fel bla bla stb.

Mégis azt mondom. Kitartás! Biztos megvan az értelme a fokozott nehézségeknek, csak most még nem tudjuk (sokak szerint ugye nincsenek véletlenek, szerintem sem).  A rossz dolgok is előbb utóbb véget érnek. A vége alatt persze nem a ”pengét” értem. Egyes nézetek szerint az a gyengébbik út. Szerintem pedig Te erős vagy! Komolyan. Ha csak azt nézem mennyi dologba belefogtál és mennyiszer kezdtél bele új dologba..., úgy hogy az élet több területén is rendkívüli nehézségek értek. A legtöbb embernek fele ennyi ereje sincs. Nekem sem például. Mai napig félek belekezdeni sok új dologba pedig szerencsére már nem vagyok kezelt pszichiátriai beteg. Anno borderline voltam. A súlyosabb fajta. Hallucinációkkal, zavart elmével stb. Szenvedéssel és gyötrelemmel teltek a napjaim, éveim, ahol minden perc ezer évnek tűnt és nem láttam a végét.., ezért értem (és itt valószínű még sokan), hogy mit jelent amit írtál: se az élet, se a halál nem megoldás... Nekem anno a Hit segített különben. Ez egy hosszabb történet, de valóban tud működni. A gyógyszerek ahogy írtad tényleg csak a tüneteket nyomja el. Ami persze nem elhanyagolható! Gyógyszerek nélkül nem tudtam volna emberek közé menni például. Szóval némi segítséget tud adni, de meggyógyítani nem. Ez ilyen, hamar rájön az ember, ha esetleg voltak kezdetben illúziói ezen a téren.

Láttam az adatlapodon, hogy szeretsz segíteni. Ez tudod milyen értékes és jó dolog?! :) 

Valahol ez lenne az élet egyik értelme. Segíteni! Amit kaptunk az élettől abból visszaadni. Persze amennyi telik tőlünk. Ugye, ha az ember lent van, akkor örül ha vacsit tud készíteni. Írtad van egy barátod akinek a felesége szerint szüksége lenne rád. Úgy tűnik ez egy neked szánt feladat. A feleségek érzik ezt. Smile Nem véletlen mondta hogy fontos lenne! És, ha már hit. Még a bibliában is van olyan rész, hogy aki mást felüdít, maga is felüdül. Szóval, ha segítesz az neked is jót tenne. Próbáld meg! Jó lesz! Smile

De biztosan tudod. Aki szeret segíteni, az tudja milyen jó érzés adni.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Mert van, aki mindenre alkalmatlan. Pl. fizikailag, vagy szellemileg, vagy mindkettő. Esetleg pszichésen, mint én Sad
(Nem fogyatékkal élőkről beszélek, ők mások, és általában rendkívül érzelemgazdag emberek.)


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

...akkor még nem fedezte fel azt, amiben jó. Ez amolyan önismereti dolog. Itt nem kell feltétlenül arra gondolni, hogy fizikailag elő kell állítanod valamit. Van olyan tudomány, ami afféle intuícióból adódik. Mikor egyszerűen ráérzel valamire. Tipikusan ilyen dolog a kereskedelem. Mikor tudod, hogy kitől vegyél, hogyan, és kinek add el, és hogyan. Ehhez például nem értek. Próbáltam régen, de katasztrofális következményei lettek. Én csak produktumot tudok előállítani, továbbadni már nem. Van, aki képes mindkettőre, ilyenek a jó vállalkozók. Én nem vagyok az. Mire rájöttem a dolgokra: értek az elektronikához, de nem minden részéhez, meg nem is minden érdekel...értek a fához, de nem tudok belemerülni, értek a fémhez, de egy szint fölött nem fog meg...a műanyagok ugyanígy...régen rajzoltam, főleg tetoválásokat, aztán nem érdekelt...megtanultam varrni, gépeim is vannak, kitanultam a kárpitos szakmát, ötössel végeztem, csináltam egy műhelyet, próbáltam belőle megélni, becsődöltem...aztán végül csak a fémiparban kötöttem ki, most hegesztek, és fémhajlító gépeket kezelek, kicsivel később lettem még részlegvezető is, de egy szint fölött ez sem érdekel...elgondolkodtam, hogy végül is mindenbe belefogtam, és mégsem ragadtam le egyféle anyagnál (már ha itt lehet anyagról beszélni...), úgy éreztem kezdetben, hogy ez egy semmire való tudomány, olyan vagyok, mint egy rohadt egér, aki megrágja a kolbászt, a sajtot, beleszarik a lisztbe, és otthagy mindent...aztán, jött a nagy AHA!-élmény, mikor megkért egy ismerősöm, hogy építsek neki egy komplett hangcuccot, de valami különlegeset...és akkor jöttem rá, hogy pont ez az, ahol például több kézségemet is elő kell szednem...és összeállt a kép! Erre vagyok jó! „Mindenre” Legalábbis, mindenre, amihez értek, és össze tudom gyúrni egy pogácsává. Valahogy az élet ilyeneket hoz. Miért? Fogalmam sincsen... Csak csinálom, amivel másoknak boldogságot okozok...meg ezzel magamnak is laugh

De miért állítod, hogy van, aki semmiben sem jó?


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Shock egyszerű... ja, neked. Sokan nem "ülnek rá" a tudományukra. A varrónő barinőm pl. azért sem, h ne neki kelljen megcsinálni Laughing out loud

És ha semmiben sem jó valaki?


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Ez úgy van, hogy valamiben jó vagy, de lehet, hogy másban meg kevésbé..vagy nagyon nem. Vannak jó dolgok, amiket megmutattam másoknak is, pl. kevésbé kreatívoknak. Pl. ördöglakat készítés acél ruhafogasból, vagy bicikliküllőből...azt az örömet, amit láttam rajtuk, mikor csináltak egyet...vicces volt laugh Vagy csak ilyen egyszerű dolgok, mint láncszemkészítés vékony, rozsdamentes acéldrótból, akksis fúrógépbe befogott bicikliküllővel...mikor látod rajtuk, hogy az agyukat eldobják, milyen egyszerűen lehet nyakláncot készíteni...éveken keresztül abban a tudatban éltek, hogy az apró láncszemeket egyenként hajtigatják, meg kovácsolják, valami elérhetetlen csodagép segítségével...persze, ehhez kell egyfajta érdeklődés is, de akkor is vicces, mikor valakinél látványosan „leesik” valami. Pont az a fajta vagyok, hogy ha kérnek, megmutatom, ha kérnek, megcsinálom nekik. Sokan féltik a tudományukat amúgy, hát, én pont nem ez a fajta vagyok...(ha meg úgyse tudják megcsinálni, minek is rejtegetnék bármitlaugh)


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Na, te vagy már itt a második olyan "kézügyes" ember, aki mégis azt hiszi magáról, hogy carkupac... Pedig ehhez nem kevés adottság+kreativitás+türelem kell!


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Hát, képzeld el, eltörtem megint...nagyba faragom a rossz lefolyócső szélét, amiből led-es, bicikli hátsó lámpát készítek, erre elröccsen...mérges voltam, mivel ebből a fajta pengéből csak egy volt. Sebész szikét használok ilyen aprólékosabb munkákhoz, néha előfordul az ilyesmi...nem ittam, inkább valami kreatív, hasznos elfoglaltságot találtam. Sokan azt mondják, ha egy apokalipszis lenne a Földön, mellettem akarnának lenni, mert még a rossz fogkeféből is képes vagyok motorcsónakot építeni...egy új világot is építhetnék...pedig bárki tudná, csak agyalni kell hozzá, meg kell egy kis türelem...Ezzel a mindenfélét építgetéssel szoktam még a rossz gondolataimat elűzni, úgy meg főleg hatásos, ha még jól is néz ki, nem csak működik az, amit alkotok...

A 33 nem az életkoromra utal, bár hamarosan elérem, ez egy számmisztikás dolog. Régen foglalkoztam ezzel a tudománnyal,ez onnan maradt meg.


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Igen, ismerős a probléma, nekem is szar gyerekkorom volt. A szüleim korán elváltak, folyamatos, máig meg nem szűnő, köpködés-anyázás egymás háta mögött, főleg a nagyszülők részéről, a válás is hasonló okokból történt. Régen ez sokkal rosszabb volt, hiszen 3 éves korom óta ez ment, anyámhoz kerültem, aki folyamatosan rossz döntéseket hozott az életben, hogy a javamra akarta-e, vagy sem, az már mindegy. Sok évnek kellett eltelni ahhoz, hogy megtanuljam kezelni az ő irracionális hülyeségeit, nagymamám folyamatos, zsigeri rosszindulatát, meg apám türelmetlenségből, meg az idióta, kommunista ideológiák túlzott imádatából fakadó kitöréseit. És még van több is, bár lényegtelen. Megtanultam kezelni. A baj csak az, mikor a saját családod másra sem jó, csak elrettentő példának. A megoldást korábban abban láttam, hogy építek egy külön családot, ahol mindezeket a hibákat nem elkövetve, egyszerűen másképp csinálom. Próbálok egy követendő mintát kialakítani. De ebből nem lett semmi, sosem. Nem is lesz. Sajnos. Szeretem a gyerekeket. Szerettem volna néhányat, de ez család nélkül nehéz. Egy normális párkapcsolat nélkül nehéz. Kétemberes dolog kezdetben. De másik ember nélkül nem lehet elkezdeni, a minta, amit átadnék, az mostanra elrohadt. Velem együtt. Az akkori velem együtt. A mostani, mint említettem, már nem sokmindenre jó. Elrettentő példának maximum. Mint ahogy a szüleim. Ugyanerre a sorsra jutottam, csak másképp. Mikor erre rájöttem, betudtam annak, hogy valószínűleg azért gondolkodok így, mivel hiányom van. Hiányom van abból, hogy kibeszéljem magam valakinek, aki hasonló helyzetben van, és megértőbb. Hiányom van néhány vitaminból is, meg hiányom van a szexből is. Ami korábban az egyetlen, hatásos, feszültséglevezető módszer volt. De már régóta nincs. Mert nincs kivel. Nagyon rettenetes az ízlésem, és sajnos perverz vagyok...ha bizonyos dolgokat nem élhetek ki, az csak tovább növeli a feszültséget, ahhelyett, hogy csökkentené. És az utóbbi kapcsolatban sajnos nem tudtam, ez csak fokozódott, és így maradt...elég baj. Mikor Frontinoztam, az legalább erre jó volt, mert még pornófilmen sem voltam kíváncsi a nőkre, ezt jól letompította. De utána csak rosszabbodott. Próbáltam kurvát keresni, de egyszerűen nincs olyan, ami megfelelő lenne...meg az nem is olyan...legalább valami szimpátia kéne még hozzá, talán úgy működne valami..de mindegy, miután láttam, hogy ez is reménytelen, akkor kerestem valami alkaloidot, a papaverin nem volt jó, a mezembrin már jobb volt, de nagyon hangulatfüggő, így ezt is ráhagytam, csak úgy, mint a thc-t, ezután jött a mitraginyn, ami jó a magas vércukorra is, jobb tőle a tanulás, meg a kreativitás, szóval az bejött. Az, meg az alkohol. De ha elmúlik a hatás, akkor mindig szarabb, jön az önútálat, meg a szégyenérzet. Pár napig megint semmi, aztán valamelyik. Aztán megint jönnek a negatívumok...de most legalább leírhatom valahova. Hátha valakinek hasznára válik, aki elolvassa. Szeretek hasznos lenni. Jó, mikor valakinek a hasznára vagyok, és segítek, bármilyen módon. Még ha kinyírom magam, azzal is...bár ezt jó lenne abbahagyni, a segítésnek vannak hatékonyabb módszerei is.

Aki lop, az tehetségtelen. Tisztességes, másokat nem károsító munkát nem képes elvégezni, így másokat károsít. Ha szegény, ha gazdag, akkor is. Ugyanez, mikor hazudnak. Igen kártékony dolog az is, meg a közönyösség. Na, az is egy útálatos dolog...bár, más megközelítésből, ezek a dolgok kontrasztot adnak az emberi jóság mellé.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ha tudnád, hogy én a lopós szegényeket is utálom... Egy ideje, ugye.


Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

A probléma ismerete már jó, arra lehet stratégiát építeni, hogy elkerülje az ember a rossz helyzeteket.

Nekem szar gyerekkor volt, kb. megtűrt és felesleges gyerekként kezelt anyám, odadobott a szadista nagybátyámnak, hogy nevelhetetlen vagyok, majd apámékhoz tett a gyám, ahol a mostohaanyám ordibált velem napi szinten, k. anyázott, effélék. Az iskolában is én voltam, akibe mindenki belerúgott, ez csak 8.ban javult.

18 évesen visszamentem anyámhoz, akiről kiderült, hogy személyiségzavaros (vagyis nem én voltam nevelhetetlen, hanem ő nem tudott nevelni). 4 évig laktam vele meg a félhugommal, eltűrtem a hazudozásait, kikövetelte és ellopta a pénzemet, én voltam a rohadék aki tönkretette az életét. Smile

Járulékosan kaptam egy fertőzést a fogászaton, ami 14-15 évig szinte állandó fájdalmat okozott, az evés és az alvás gyakran esélytelen volt napokig, és nem tudtak vele mit kezdeni sehol. Nagy dózisú diclofenac tisztította ki végül, de a mai napig úgy érzem az egyik fogam alatt, mintha egy tompa tű lenne belenyomva csontba (a csontot is kikezdte a gyulladás).

Szóval van krónikus alvási zavar a narkolepsziás / inszomniás szakaszok heti-kétheti váltásával, depresszió, dührohamok (régebben gyakran kontrollálatlanok), életuntság, céltalanság, az örömre való képességem meglehetősen korlátozott, és a társkapcsolatok sem mennek hosszútávon (valószínűleg tudat alatti rettegés attól, hogy elhagynak).

Etettek velem régebben farmakológus bevonásával bogyókat, de mivel kiütötték a szexet (az egyetlen örömforrás, ami még örömet is jelent), így inkább megtanultam kontrollálni magamat, és nem bogyózok - néha pár szem valeriana, vagy eseti szinten waklert, stilnox.

Kifelé ebből nem látszik semmi, maximum az álmosság. Más embereket sem gyűlölök vagy bántok, mert boldognak látszanak, vagy bejött nekik az élet (kivéve a lopós gazdagokat utálom, de ez már inkább politika). Laughing out loud


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Dobd el azt a pengét, és igyál még egyet! Wink

Ez a 33 a korod akar lenni???


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Jó ég...ez majdnem ugyanaz, mint nálam. Igazából nem akarnám hasonlítgatni, hogy most kinek szarabb, mert mindenki más. Valaki egy sikertelen pótvizsga után felakasztja magát, van akinek amputálják a lábát, és mondhatni leszarja, tervez magának gravírozott műlábfejet...a baj bármekkora lehet, a hatás a nem mindegy, mit vált ki belőlünk. Most legalább látom, hogy nem vagyok egyedül. Ez már biztos. Sajnos nem tudok segíteni, bár segítettél most nekem, mert ez tényleg segítség volt, hogy megláttam ,vannak még ilyen emberek! Már csak a puszta tény, hogy vannak. Lehet, sokszáz kilométerre, de akkor is. Jéé, csak most esett le! Ez a paradox érzés, mikor: de jó, hogy másnak is szar! Ami persze nem jó önmagában, csak van jó oldala is. Köszönöm:) És még tegnap este cseréltem pengét a szikén, hogy elvágom vele az ütőeret a nyakamon...milyen jó, hogy inkább ittam helyette, és most meg írtam! Furcsa az élet. Nem várt fordulat.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Immár 16-féle állandó gyszernél és 21 diagnosztizált betegségnél tartok (de ebben ám benne van az alkoholfüggőség is Laughing out loud )

Válásról csak annyit, hogy már régebben történt, mint amennyi ideig együtt voltunk (17 év), de nem vagyok túl rajta. Olykor áltatommagam, h igen, de nem. Sad Mondta is egy ismim (úgy11 éve), hogy SOHA nem is leszek.

Azért az elmagányosodás ellen lehet és kell is tenni (ezért is jó ez a hely), de az egyedüllét... nagy setét fellegként nehezedik rám a bekövetkezése.


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Kérlek mesélj! Szeretném tudni, meg azzal talán kevésbé fogom magam egyedül érezni...vagy netán valami hasznosat is mondhatok...talán..mindegy. Neked is volt ilyen sorozatos történet?


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

"szorongásos depresszió, közepes erősség (hehe, akkor a súlyos milyen lehet..)." – ne nagyon akard tudni...

Érdekes, én is tudnék ilyen kudarclajstromot írni. Mondjuk részletekben szoktam is... Bagoly mondja verébnek, de nem szabad ilyen negatívnak lenni!


Offline
Csatlakozott: 2019 dec 1

Ó, ne haragudj, pontatlan voltam egy kicsit. Meg, igazság szerint, már nem igazán voltam szomjas, mikor írtam...így könnyebb kiírni a problémákat, meg persze az a folyamatos szégyenérzetem is megszűnik, ami akadályoz a kommunikációban. Régebben csak akkor ittam, mikor társaságban voltam, mostanra már csak egyedül, társaság nélkül. És korábban vicces volt, mikor van az a szint, mikor kicsit dobja meg az agyad az alkohol, és csak dől belőled a hülyeség, és mindenki röhög, aztán pár óra múlva már józanul mész haza, mindenféle mellékhatás nélkül. És ez havonta-kéthavonta ismétlődik, de mondjuk ha nincs innivaló, akkor is van jókedv. Valahogy ez elmúlt. A társaság megvolna, de én kerülöm messziről, fogok egy üveg pálinkát, és egyedül megiszom. Szóval, a lepusztulás főleg ebben nyilvánul meg. Nem sok barátom van, de már nem foglalkozok velük úgy, mint ahogy kellene. És ez baj. Van, aki néhány háznyira lakik, de még telefonálni sem vagyok képes neki, pedig fontos lenne. A felesége szerint nagyon fontos lenne, hogy beszéljünk, mer talán az egyetlen vagyok, aki megérti a problémáit. Ott is volt sok baj, babát vártak, miközben kilakoltatták őket...nem volt egyszerű történet, de mára megoldódott szerencsére. Az sokat segített, hogy egymás mellett voltak, de paradox módon, engem ez bizonyos szinten zavar. Mégpedig azért, mert hasonló helyzetben voltam, csakhogy elváltam. Most egyedül vagyok, pedig kapcsolatfüggő vagyok, de másik kapcsolatba képtelen vagyok belekezdeni. Az előzőből is így kerültem ki, hogy testileg és pszichésen leromlottam, és romlok folyamatosan. Ennek nincs megoldása. Vannak olyanok, akik súlyos problémákkal küzdöttek, de mivel nem voltak egyedül, megoldották azokat. Megfelelő ember volt mindenki mellett, és megfelelően megoldották a bajokat. Nekem ez nincs meg. Valószínűleg rosszul kezelem ezt a problémát, mert elfordulok azoktól, akik segíthetnének, és drogokhoz, meg a piához fordulok. Az a baj, hogy korábban, mikor közvetlen a válás után voltam, és beszéltem ezekről, csak annyit mondtak, hogy a másik volt a fasz, miért viselkedett velem így, magára vessen...van még sokszázezer nő a világon, találok jobbat... De nekem ez nem ilyen egyszerű, hogy leszarom a múltat, és előre. Korábban az volt, mer teljesen más voltam. De mára felhalmozódott minden. Kezdődött, mikor a munkahelyemről elküldtek, egy hirtelen kialakult diabétesz miatt. Sokáig máshová nem vettek fel dolgozni, mert előítéletesek voltak az előző munkahelyem miatt, de végül megoldódott, igaz, az OEP igazolványomból már a másodikat kezdtem, mivel szarabbnál hitványabb helyekre vettek föl, majd zavartak el..nehéz volt, de aztán szereztem szakmát is, amivel könnyebb volt elhelyezkedni. Közben sportoltam, (hosszútávfutás, kűzdősportok) ezek segítettek a feszültséget levezetni, de aztán tönkrement a lábam, előtte is voltak ízületi problémák, de ez sajnos kiéleződött, műteni kellett. Azután a sétálás és a max 30km/h sebességgel kerékpározás maradt, se futás, se bírkózás, se ugrabugra...igen zavaró volt, de túléltem. Mindezek után pár évvel kiderült, hogy szétment a pajzsmirigyem, a hormonszintek ugrálnak össze-vissza. Még ezt is lenyeltem valahogy, de utána jött a válás, utána mélyrepülés...pszichoszomatikus szívritmuszavar, hasmenés, majd vérzéses elhalás az egyik bélszakaszon...érdekes, mit tud produkálni a rossz hangulat...na, ezek összeadódtak, plusz volt egy munkahelyi balesetem is, ami tönkretette a bal szemem. Nem vakultam meg, de rosszul látok vele. A diabétesz ellenére (szokatlanul) gyorsan gyógyulnak a sebeim, és nagyon jó a látásom...legalábbis jó volt... Ez után jött az alvászavar, rémálmok folyamatosan, meg valami igen erős, belső hang a fejemben, ami megmonda a jövőt, pontosabban megmondta, hogy hová fókuszáljam a tekintetem, mikor elhagyok egy útkereszteződést, mert ott lesz az, amit el kell pusztítani: egy boldog párocskát, babakocsit tologatva..és a rémisztő, hogy ez reggel 8-kor, délben, vagy délután 4-kor, órától függetlenül, mindig bejött! Na, ekkor megilyedtem, azt hittem megszállt valami ördögféle, vagy csak valami agybajom keletkezett. Elmentem a pszichiátriára, ott azt mondták, szorongásos depresszió, közepes erősség (hehe, akkor a súlyos milyen lehet..). Kaptam Frontint, Rexetint, alváshoz meg Sedacurt. 3 hónap után ráhagytam, mert azt láttam, hogy csak tüneteket akarnak elnyomni, nem adnak megoldást. Összegeztem a korábbiakat: szarrá ment a testem, szarrá ment a lelkem, az lettem, ami sose akartam lenni, egyedül vagyok, mindenféle gyógyszer tart életben, mások problémáját hiába oldom, vagy netán az ÉLETÉT hiába mentem meg, a sajátommal nem tudok mit kezdeni, ezek miatt folyamatos szégyenérzetem van, ezért nem is szeretek róla beszélni. Sokszor eszembe jut, hogy fel kéne vágni a nyakam, vagy bevenni egy fél doboz Imovanét pálinkával, de eddig még nem csináltam meg, mivel itt vagyok. Meg ezzel sok embert megbántanék...se az élet, se a halál nem megoldás. Anyagilag hiába vagyok viszonylag elfogadható szinten, ami korábban problémás volt, most itt van ez. EZ, amit én a leépülés, lepusztulás, lebomlás fogalma alatt értek.

Honnan is látom, hogy másoknak jobb, hogy jobban kezelik a problémákat? Főleg onnan, hogy nincsenek egyedül. Az sokat jelent. Bár, lehetséges, hogy ez látszat. De rajtam már a látszat se látszik, csak az, hogy szar kedvem van, ronda vagyok, és antiszociális.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen