Gyógyszer

3063 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2016 jan 24

Én az escitalopramtól lettem non-stop ásítozós.
Épp itt olvastam egy kommentet az egyik tagtól, hogy Ziprazidon beszédesebbé tette.
Ezért is kezdett ez érdekelni. Lerágott csont, de én nagyon intró vagyok, de ha jó kedvem van, imádok beszélni.
De sajnos nincs jó kedvem, érzelmileg 0-án vagyok 0 motivációval.
Úgy érzem a mostanában szedett szerek még pluszban kivettek belőlem.
Emlékszel a gyógynövényre amit említettem? Érzelmileg függő lettem tőle.
Nem tudom nem napi szinten tolni, mert nagyon keményen megszünteti a szorongásomat, és beszédessé tesz, tehát tetszik.
Most végül is mondhatnám, hogy tök jó, hogy találtam valamit ami segít, de a függőségem aggaszt, nem kicsit.
Nem szeretek függő lenni, az azt jelenti, hogy nem tudok szabadulni a problémától.
Sikerült a cigire is visszaszoknom.
Most az alábbi lehetőségeken filózok.
Vagy újra elontrilt kérek (ami persze a problémámra nem hat), és hozzá mirtazapint, vagy belevágok egy új gyogyiba, mint pl a klomipramin, vagy a zipradizon.
Igazság szerint az elontril a dohányzásról való leszokásra kellene, tehát tudom, hogy a bajomra vajmi keveset hat.
A mirtazapinra már nem emlékszem, olyan rég szedtem. Az egyedüli emlékeim arról a szerről az, hogy marha jót lehet tőle aludni, meg a testsúlyom azóta se sokat csökkent, amióta szedtem. Megpüffedtem tőle, kb 25.kg-ot híztam.
De akkoriban látványosan jobban éreztem magam, max az introvertáltságomat tudtam be depinek.
Most vagyok 95kg, nem tudom, hogy akarok-e még felszedni magamra, tehát ezért filózok a mirtazapinon.
De valamit muszáj, mert történelmi mélyponton vagyok.
Az elmúlt 2 hétben ginzeng + ginkgo biloba + orbáncfű kúrán vagyok, hogy ellensúlyozzam a szulpirid megvonás tüneteit, mert megint úgy tettem le, hogy az egyik nap szedtem a terápiás adagot, másnap már nem. Olyan szintű szorongást okozott bizonyos szituációkban, hogy fénysebességgel akartam tőle megszabadulni.
A ginzeng és táraitól meg az jött, hogy nem tudok 4-5 óránál többet aludni, tehát már hajnalban fent vagyok, és élvezem a szorongásomat.
Ezért kellene valami szedáló, ami kiüt 9-10 órára.
Az escitaloprámos sztorim után, az elvonási tüntetkre intéztem xanaxot, esténként 2-4 0,5mg-ot szedtem de, de elfogyott.
Lehet annak az elvonási tüneteit is érzem most.
Hülyét kapok, tehát le kell szoknom a xanaxról, a szulpiridről, a dohányzásról, a piáról, na és persze a kratomról.
Az utolsó három a legnagyobb kihívás, főleg az utolsó.
Erre az állapotra kellene valami szer, ami visszahoz az életbe, és újra motiváltá tesz.
Nem tudom eldönteni, hogy a szorongástól vagyok motiválatlan, vagy a motiválatlanságtól vagyok szorongó.
 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Neki egy VALÓS megfélemlítés (sms-eket kapott) hatására alakult ki paranoiája. A végén már minden utcán közlekedő emberről, áruházi biztonsági őrről azt gondolta, h meg akarja ölni. A valódi fenyegetés megszűnt, elhagyta azt az országot. Ettől vagy az antipszichotikum hatásától a paranoiája is elmúlt. Ekkor vette észre, hogy érzelmileg teljesen közömbös. Nem tud sem jó, sem rossz érzéseket átélni és nagyon nagyon passzív volt. Az orvosok nem tudták eldönteni, hogy ez pszichotikus betegség negatív tünete vagy depresszió okozza.

Azt mondták neki, hogy az AP-közül az abilifynak, ziprasodonnak és az amitrexnek van jó hatása a pszichotikus betegeknél az érzelmi sivárságra. Egyik sem hatott neki. Seroquelt és Ripedont is próbálta. Antidepiket is kapott. 2 évig cserélgették a gyszereit és végül az Anafranil segített. Visszakapta az érzelmeit. Tudott örülni, szomorú lenni és a dühöt is át tudta élni. Újra nyitottá vált, szívesen volt társaságban (ahogy a betegsége előtt is). 2 évből kisebb megszakításokkal több mint 1 évet volt kh-ban és terápiás helyeken. A terápia sem segitett neki, pedig 7 hónapot volt Thalassában. Ő alapból extrovertált, kommunikatív személyiség és ezt adta vissza neki az Anafranil. Szoc. fóbos sosem volt, még a betegség alatt sem félt társaságban lenni. Én hiába vagyok extro (de igénylem, h egyedül is lehessen), társas helyzetekben szorongok. Nem mindig, csak új mhelyen, csopottzerápián ha nem ismerem még eléggé a tagokat, ismeretlen társaságban stb. Boltban, bankban, hivatali ügyintézésnél nem szorongok.

Sajnos nekem a pörgetős AP-k mind fokozzák a szorongást, kifeszül a testem, akatíziám lesz. Abilifytól ezek mellett légszomjam is volt. Ami nem pörgetős, az túlzottan szedál, álmosít és ezekkel már nem tudok dolgozni. Nem megy a kelés, buszon, villamoson, munkaidőben elalszok. Annyira ásítozok, hogy folyik a könnyem, arcom érzelemnélküliséget tükröz. Pantomimikám szegényes, mozgásom lassú és darabos lesz. 


Offline
Csatlakozott: 2016 jan 24

Szia!

Köszi, tehát akkor ez is szedáló.
Mostanában kezdek ráébredni, hogy az összes "pörgető" bogyónak számomra a napközbeni megfeszülés az eredménye.
Szinte szó szerint pánikrohamom lesz, ha 20 percnél tovább kell egy helyben lennem.
Ez mondjuk egy napi 2X50 perces buszozásnál elég hervasztó tud lenni. Már az út felénél olyan stressz lesz rajtam, hogy azonnal le akarok szállni.
1.5 hete nem szedem, egyelőre még nincsenek olyan "elvonási" tüneteim, mint az escitaloprámtól.
A barátnőd azóta meglelte a számára megfelelő bogyót?
Ha igen, akkor neki mi segített?


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Szia!

Egy barátnőm szedte érzelmi ürességre, motiválatlanságra. Nem javult tőle a helyzet.

Én egyetlen szemet vettem be. Kellemes nyugtató, álmosító hatása volt. Jó nagyot aludtam tőle. 


Offline
Csatlakozott: 2016 jan 24

Van valaki aki szedett már Ziprazidont?
Ez az sulpirid amit szedek egy kész rémálom. kb. 1.5 hete inkább letettem, mert nem bírtam tovább.
Egyszerűen nyughatatlan, és szorongó lettem tőle.
Soha többet nem akarok csak dopaminra kihegyezett, erős gyogyikat szedni.
Bár a sulpirid egy fokkal jobb volt melékhatásilag, mint az aripiprazol.
Eddig az aripiprazol viselt meg a legjobban.
Azt az érzést soha többet nem akrom érezni. 
6. án megyek a dokihoz, sztem ideiglenesen visszatérek az elontril + mirtazapin felhozatalhoz.
 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Chaten sem látom. Privi üziben el tudod küldeni újra?


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

Ja? akkor bocs, chat ben írtam, nem üzenetet.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Nemrég azt írtad, hogy napi 2x1 mg-t szedsz. Azóta változtattak?

Mikor veszed be ezt a 2 mg-t? A bevételt követő 6-8-10 órában erős nyugtató hatása kellene hogy legyen. Hangulatot nem javít.

 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

2mg os rivot szedek 1 nap egyszer de nem érzem a hatását,valami ötlet?


Offline
Csatlakozott: 2017 már 26

Felelősségem, bocs az elírasert telefonon vagyok  



Offline
Csatlakozott: 2017 már 26

Terápia nélkül nekem most nagyon jó, ugyanis én döntök arról, hogyan élek, mit csinálok, el van engedve a kezem. 

Igaz, a feleségem is nagyobb, és tanulom a dolgokat  vagyis, inkább tapasztalom. Hosszú még az út  ez a felület is még mankó, de én sokkal érzéketlenebb vagyok most  mint terápia alatt voltam, vagy hogy is mondjam. 

5mg eszcitalopram és 6mg invega az összes gyógyszer, amit szedek, meg egy nagy rakás vitamin. De szerintem már az első nem is kell  remélem elveszi a doki 2 hét múlva. 

Ha hamarabb kaptam volna olyan orvost, aki nem gyógyszerez nyál folyasig, másképp alakul az életem... De így az évekig alvastol kB 5 évvel szoktak fiatalabbnak nézni nomeg kinyilik lassan a világ. 

Elengedtem a visszatartó embereket és nekem így sokkal jobb, egyre nyitottabb és kivancsibb vagyok a világra... 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Privit nem kaptam. Sad


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Ez nem sok. Miért akarjàk cserélni?


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

Szorongásos vagyok 0,5 ös felét szedem alváshoz, sajnos kevésnek bizonyul, ha már emelni kell az elalvás maitt akkor inkább másra állnék.

Engem egyébknt iszonyatosan megviselt Znation halála, még azt nyögöm, nehezen dolgozom fel. ( írtam neked privit...)


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Medazepammal 0 tapasztalatom van. Rivotrilból mennyit szedsz?

At a baj, h ha az egyik nyugtatót égig emelik és nagy adag sem nem hat jól, utána lecserélhetik. Az lehet jobb. Aztán azt is égig emelik. Utàna mi következik?

Minden nyugtatónál kialakul a tolerancia.

Mire szeded?


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 26

A Madezapam a szorongáscsökkentés mellett elálmosít is? ráparázok az alvás témára, szeretnék végre elaludni.

Rivotrillnál ugye jobb? Olyan értelemben, talán kevésbbé káros, vagy ilyesmire gondolok.


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 18

Na, megvan az ideális adag. 750/15. Ennyit vettem be péntek este, ami volt már éjfél. Aludtam vele kb 18 órát. Akkor felkeltem, fenn voltam bő egy órát, ettem, fogat mostam, benyomtam megint 750/15-öt, visszafeküdtem, ma (vasárnap) meg du. 5-kor óracsörgésre ébredtem, mert hogy ugye színház. De én csak feküdni, aludni akarok, felhívtam a barátnőm, nincs-e, aki menne vele - van. Juhú! (Ha nem lett volna, elmegyek.) Most már 6 óra, ettem, még fogat mosok, s alvás tovább.

Ugye ilyenkor, mikor másnap meló, 50/1 az adagom, de nem szoktam du. 6-kor feküdni, gőzöm nincs, mennyit vegyek be. Tán 75/2.

Shínház fáj, lassan 20 éve, hogy egy évadba 40-50 ea., s ebből egy évben kb 2-t mondok le, hát most ez volt az egyik... Győzött a Keti/Rivo mámor. Sad De amúgy olyan jó csak ágyban lenni, aludni... Ha tehetném, nagyon sokáig lennék így. Csak nincs itthon se csoki, se rudi, ami naaagyon para (utálom ezt a szót), de csak túlélm. Én most fel nem kelek és ki nem mászom az utcára. Pont.

PS: tudom, tegnap este azt írtam, nem lett semmi a 750/15 kombóból, amit pénteken vettem be, csak 18 óra alvás, de így, hogy utána (szombaton) ébredés után bő egy órával beküldtem u.ezt az adagot, így azt modom, szuper volt így.  Most meg mehet a 75/2, remélem, elég lesz, s rögtön elalszom, miközben nem is lesz túl sok, s reggel 7.00 órakor könnyedén kelek. Ha nem bírok eleludni, emelnem kell, de akkor meg hogy kelek fel? Szóval elég lesz és kész. Eldöntöttem Smile

A terapom meg ki fog nyírni, ha elmesélem neki ezt a 2x 750/15-öt. Érzem, azt mondja, ha ezt nem hagyom abba (a kiütést), kidob. Ismerem már ennyire. Sad


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 18

Szia Kiscsillag!

Nekem egyik terapeutámnál se volt soha se relaxáció, se rajzolás, se imagináció, se semmi. 2 fotel, egyikben a terap, másikban én, s akkor mondjam, ami az eszembe jut. 

Nekem meg szorongásom nem volt, se fóbia, se pánik. "Csak" az ürességérzet, fáradtság, magány, gyermeki kötődési és kapcsolati vágyak.

Nem lett semmi a 750/15 kombóból, hiába a hétköznapi adag titenötszöröse. Aludtam durván 18 órát. Ez még csak nem is extrém sok. Most megreggeliztem Smile , aztán lehet, veszek be megint gyógyszert, s alszom tovább. Minek legyek fenn? Max. csokiért kéne leugrani, de ha nem, akkor legalább nem hízik a seggem. Wink


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Hasonlóan vagyok a terápiával. Nagy eredményeket nem tudok felmutatni, de azt nem tudhatom, hogy anélkül hogy érezném magam. A szorongásszintem évről évre csökken, nem tudom, hogy ez spontán v terápia hatására enyhül ill a nemrég kezdett relaxációnak és a meditációnak egyértelmű hatása van. 

Ürességgel, örömkèptelenséggel kapcsolatban nem tudok okosat mondani, sosem éreztem ilyet. Ha nagyon rosszul vagyok, akkor a negatív érzések uralkodnak. Jobb állapotban az örömteli dolgok/események nekem adnak pozitív érzést, a rosszakra rossz érzéssel reagálok.


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 18

Na, csak hogy miután szétoffoltam a topicot, visszatereljem a valódi tartalmára: a ma esti tét - 750/15. Ketilept/Rivotril. Nem, nem fogok tőle meghalni, sem kómába esni, de kíváncsi vagyok, mennyire üt ki, mennyit fogok aludni. Remélem, jó sokat. Szép estét mindenkinek!



Offline
Csatlakozott: 2018 júl 18

Fene se tudja. Nem tudnék semmi konkrét eredményt megnevezni, inkább talán az a kérdés, mi lenne, ha nem lenne? Milyen életem lenne akkor? Tudnék-e jól, stabilan egy helyen dolgozni már 7 éve? Milyenek lennének az emberi kapcsolataim? Lennének-e? Nem lenne-e vmi durva pszichoszomatikus betegségem? Élnék-e még egyáltalán? Milyen lenne egy szem.zavaros terápia nélkül? Lenne-e egyáltalán? Ha igen, hogyan? Szerintem a mostaninál ezerszer rosszabbul.

Nekem a dráma volt, ami szétkapott, ott volt rengeteg tanulás, felismerés, "megvilágosodás", de ez rosszul sült el, mert pl. dráma alatt kezdtem el vágni, elég eldurvult a dolog, totál megkattantam, szétestem, így utólag visszanézve ijesztő lehettem. Én dráma alatt jöttem rá csomó mindenre, nagyon-nagyon mélyre ment. Annyira, hogy a vezetők elkezdtek aggódni, s ők mondták, menjek mellette egyénibe is, holott az önismereti csoportnál (abba jártam - 2×250 óra) ilyen nincs. Vagy a csoport vagy egyéni, a kettő kizárja egymást, de annyira aggódtak, hogy a dráma nem tart meg és túl szarul vagyok, hogy ők vetették fel, legyen mellette egyéni is. Kellett hozzá fél év, mire ráálltam, kellett egy olyan történés az életemben (egy nagyon csúnya, így utólag látva egy igazi borderes összeveszés a legjobb barátnőmmel), ami elhozta, hogy én is beláttam, nem megy, kell az egyéni - AZONNAL. Így az utolsó 70 órát, 2011 májusától 2012 januárjáig már úgy csináltam, hogy az egyik vezetőnél elkezdtem az egyénit (ő lett az első terapeutám, akinél ugye 2 évig voltam egyéniben). 

Az egyéniben nagy felismerések már nem voltak, azt hiszem, csak egyszerűen kellett, kell vmi, ami megtart. Tudom, hogy beteg vagyok, hogy bár kívülről sok szempontból mintaszerű, nem élek minőségi életet, s hogy ez varázsütésre nem fog megváltozni, vmi kell, s ez a vmi nekem a terápia. Az egyéni terápia.

A dráma nagyon megmozgatott, de túlságosan szétszedett, ott jött ki a szem.zavar (nyilván addig is volt, csak szépen meglapult), arra meg nem volt már elég, önmagában legalábbis nem. Nyilván egy terápiás csoport más lett volna, de nekem mind a két 250 órás csoportom önismereti volt (havi 1x10 óra, mindkét csoport u.annál a 2 vezetőnél). Összesen 500 óra - ennyi azt hiszem bőven elég volt.

Na, ez volt a dráma, összességében nagyon nagy mázlim volt, mert ha nem 2 olyan nagyon tapasztalt vezetőm van, mint amilyen (rengeteget köszönhetek nekik) nagy bajba kerülhettem volna, meg hát ahogy írtam, 500 óra elég is volt, verbális csoport nem vonz, műv.terápia sem, a táncot kipróbáltam, 4 helyen mondtak nemet, mire az 5. csoport végre igent mondott, de az egy lightos, "Nők között" 50 órás önismereti csoport volt (ekkor már a 2. terapeutámnál voltam egyéniben, nem örült neki, de megengedte, hogy járjak), zéró hatással... Néha eljátszom a gondolattal, hogy kéne még drámáznom, visszamennem a trauma helyszínére, de a terapeutám nem engedi. Ill. mehetek, csak akkor hozzá nem.

Szóval csoportok kilőve, pszichiátria, gyógyszerezés soha fel se merült, se bennem, se a terapautáimnál, nem is szeretném, így hát marad az egyéni, nincs más opció.

Hogy az egyéniben miért az analitikus irány, miért nem integratív vagy kognitív, hogy csak a 2 legnagyobbat említsem - így alakult. Mikor drámán szorgalmazták az egyénit, akkor nekem egyértelmű volt, hogy a vezetőmnél szeretném, ő pedig analitikusan orientált terapeuta, akit pedig ő ajánlott, mikor az egyénit abbahagyta, szintén. Ill. ő pszichoanalitikus is. Azon is elgondolkodom néha, ez a legjobb módszer-e nekem, de azt remélem, ha nem lenne nekem jó, van annyira jó szakember és tisztességes a terapeutám, hogy szólna, ez nem oké, s ajánlana mást.

Vhogy azt érzem, a terápia az életem legfontosabb része, iszonyat szeretném, ha tudnék heti 2x járni, ha elmarad egy alkalom, nagyon nehezen viselem, kb mintha az lenne a minden. Pedig olyan nagy eredményeket nem tudok mondani, talán tényleg vmi olyasmi, hogy az tart életben. Ez meg akkor mégiscsak egész nagy eredmény... Nem tudom. Csak járok, mert azt érzem, járnom kell.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

A terápiával milyen haladást sikerült elérni? Miben segített?


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 18

Annyira Bp., hogy itt születtem és világéletemben itt. Nem tudnám soha-soha máshol elképzelni az életem. Nekem ez vhogy az identitásom nagyon erős része.

Nem a kifogásokat keresem, de csináljak bármit, nem tölt fel, utána u.az a maró üresség. Jobb esetben csak halálos fáradtság. Okt-ben volt 8 színház, Trafóba sokszor megyek kortárs táncra, van 1-1 mozi, néha 1-1 beszélgetés, munka, magántanítvány... Semmi...

Olvasás ritkán - nincs agyam, vettem 10 alkalmas fitness bérletet, lejártam, többet nem, elmentem 50 órás "nők között" tánccsoportra, ott voltam mind a 10 alkalmon, semmi, voltam a Hősök Tere Project mindhárom modulján, semmi, pár éve még egy nyári angoltanfolyamra is befizettem, nem tudom, hány alkalmas volt, de tán ha 4x-5x mentem el rá, semmi... Próbálkozom én, de mindig csak az üresség és fáradtság. Még a jóga, amit ki szeretnék próbálni, aztán nekem a próbálkozásokból elég. A színház, a Trafó, az 1-1 mozi, 1-1 beszélgetés mindig lesz, úgy néz ki, nekem - egyelőre legalábbis -  ebből kell főznöm.

Ami a pszicho rész... Volt 500 óra p.dráma, az elég meghatározó lett az életemben, kiképző szupervizor terapeutáknál, aztán meg 7,5 éve egyéni. 2 év egy áter terapeutánál, drámán ő volt az egyik vezetőm, ő nagyon közel került hozzám, de 2 év után az egyénit abbahagyta. Analitikusan orientált, a drámában csúcsragadozó, de szerintem egyéniben is nagyon jó volt, nagyon jó szakember, s ami fontosabb, NAGYON JÓ EMBER. Utána jött a mostani, nála már 5,5 éve, ő szintén áter terapeuta, de ő csak egyénizik, s ő ebben csúcsragadozó, az egyik legnagyobb borderline szakértőnek kikiáltott ember, szintén analitikusan orientált, sőt, ő klasszik analízist is csinál. Mindketten férfiak. A másodikhoz emberileg még mindig nem kerültem fele olyan közel se, mint az elsőhöz, de olyan talán soha többet nem lesz. Sad

(Az elsőhöz heti 2x jártam, azt mondta, az egy nem elég. Magától mondott félárat, tudta, heti 2-t teljes áron nem tudnék bevállalni. Nem én mondtam, tudta, s gondolkodás nélkül félárat mondott, s hogy nekem heti 2x kell mennem. Mondtam neki, ez nem lesz számára jó biznisz, de azt felelte, én sokkal fontosabb vagyok, mint hogy jó bizniszt csináljon. A mostaninál heti 1x vagyok. Mikor az első alkalommal mondtam neki, hogy az előzőnél 2x voltam, akkor kérdezte, a pénz miatt szeretnék nála heti 1x? Mondtam, igen. Ennyi. Hozzá természetesen teljes áron. 12.000/45 perc.)

Gyógyszerhez újat nem nagyon tudok hozzátenni, le kéne tenni a Rivót is, Ketit is. Felnőni... Jó lenne nem üresnek, nem fáradtnak, nem depresszívnek lenni...


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

köszi az írásod, nagymértékben finomítja a rólad alkotott képet.

"a munka nemesít" hát igen. ha kedveled is, fél siker. én többszörösen a szakmámban dolgoztam mégis folyton elégedetlen voltam. persze workaholic időszakom is volt, de nem tett jót

gondolom a terapeutáid mókusok? mert ők tudnak olyan szépeket mondani, szépen bólogatunk aztán ugyanolyan hulladék az egész, mint amikor beléptünk hozzá, csak rövidebbek lettünk egy 10ezressel.

gyógyszerek: az orvosok se tudják a hatásmechanizmust, bedobnak egy nevet, bejön vagy sem. én az SNRI olwexya-ra esküszöm, mert a gondolati hullámzásaimat megszűntette.

szerintem élményeket kell gyűjteni. színházat írtad, tehát vmi nagyobb településen laksz. az jó. opera? mozi? alterszórakozóhely? múzeum? nagy képernyős TV, HD filmek angol nyelven angol felirattal, hogy jobban tanuld a nyelvet, zene: klasszikus-tól a noise-ig

én amikor BP-n laktam, s kitűnően kerestem, jártam privát mókushoz és pszichodrámára, testi dolgaimra csontkovácshoz, akupunktúrára, thai masszázsra, japán masszázsra, gyógyfürdőkbe. szóval ezek nem megvetendő vagy kerülendő dolgok.


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 18

Engem a munka tart össze. Ha az nem lenne az életemben, akkor tényleg mintha semmi, ráadásul olyan munkám van, amit nem utálok, azt csinálom, amit az egyetemen végeztem (persze folyton morgok vmiért, de összességében olyasmit csinálok, ami nem áll távol tőlem) és kell a pénz is. Nem tudom, mi lenne, ha nem lenne kerestem. Akkor pl. terápiára se tudnék járni.

Egyik terapeutámról sem mondható el (egy volt 2 évig, ő abbahagyta az egyénit - már csak csoportot vezet és egy területileg illetékes pszichiátriai rendelőt/gondozót visz -, azóta van a 2., lassan 5,5 éve), hogy nagy gyógyszerpártiak. Nyilván, akiknek kell, azoknak felírják, amire szükségük van, de elsősorban terapeuták, akik történetesen pszichiáterek is, s azt hiszem, ahol csak lehet, próbálnak terápiával segíteni, s csak akkor vezetnek gyógyszeres kezelést, amikor az mindenképp kell.

Azt hiszem, mindkettőjüknél az volt, hogy a depressziós tüneteim a szem.zavarom részének tekintették, s nem gondolták (ill. nyilván a jelenlegi még jelen idő), hogy ez külön kezelendő, s nem merült fel az antidepresszáns kérdése.

Én sem nagyon szeretnék erre az útra lépni, esetleg egy végeláthatatlan és véget nem érő kísérletezgetésbe kezdeni, mellékhatásokkal küzdeni, hullámzani, még1 gyógyszerre rászokni... Egyetlen egyszer, még 8 éve, mikor nem jártam egyéni terápiára, kértem gyógyszert, kaptam Wellbutrint, hogy legyen energiám, pörgessen egy kicsit, s ne legyen hízlaló, de SEMMI hatása nem volt. Szépen végigszedtem a hónapot, aztán azóta sem merült fel, hogy bárki bármilyen antidepresszánst felírna nekem, hogy az nekem kéne... Egyik terapeutámnak sem volt soha ilyen javaslata, ötlete, kérdése... Ahogy írtam, azt hiszem, egyiknél sem szerepeltem úgy, mint súlyos depressziós, s ami depresszió van, azt a szem.zavar részének tekintették, azt meg nem gyógyszerrel, hanem terápiával akarták kezelni. (A jelenlegi továbbra is jelen idő.)

Én szeretem az őszt, a telet, ha kint vihar van (ha én bent a meleg szobában), nem tesz depresszívvé a sötét, a rossz idő, sőt, a nyár, a meleg és a napfény az, amit utálok. Én inkább ezektől vagyok rosszul. Max. 25 fok, annál több ne legyen, s szűrt napfény bárányfelhőkkel Smile, a tűző napot nem bírom.

Sokat dolgoztunk és dolgozunk a mostani terapeutámmal azon, hogy mitől vagyok állandóan fáradt, mi az a belső dolog, volt már kismillió zseniális ötletem, de mégis maradt minden a régiben, szóval még keresünk kutatunk.

Az már megvan, hogy a belső űr az, amivel nem tudok megküzdeni. Az is, hogy ez a belső űr soha, de soha nem fog megszűnni, ezzel nekem együtt kell élnem, ezt meg kell tanulnom kezelnem, elviselnem. Ezen űr helyén egy stabil, kiskorban fel/kiépített anya-gyerek kapcsolatnak vagy anyaképnek kellene lennie, de az nincs, s felnőtt korban már nem lehet "odatenni" azt, amit kisgyerekként nem kaptam meg. Ez az űr örökké lesz, arról a vágyamról, hogy ezt megszüntessem, le kell mondanom. Helyette más vágyakat kell keresnem. Le kell mondanom a kielégítetlen kisgyerek vágyairól, s helyette más, felnőtt vágyakat és örömforrásokat keresnem.

Kérdeztem a terapeutám, hogy ezt mégis hogyan, azt mondta, hogy a gyásszal. Hogy el kell gyászolnom azt, amit kiskoromban nem kaptam meg, azokat a vágyakat, azt a kapcsolati igényt, azt a hiányt. De hogy ezt hogy csináljam, hogyan kezdjek neki... Gőzöm nincs. Az nagyon okosan megvan, hogy mi a feladat, de a kivitelezés az a nullán évek óta.

Szóval meg kéne kezdenem a gyászfolyamatot, végig kéne mennem szépen annak minden stációján, bármilyen fájdalmas is, s közben elfogadni az űrt, amivel együtt kell élni, a gyászolással egyidőben megtanulni kezelni, megküzdeni, együttélni az ürességgel, azokkal a lelki tartalmakkal, amiket nekem dobott a sors, és elfogadni, hogy ez az űr nem fog megszűnni, s így szépen felnőtté válni. Felnőtt vágyakkal, felnőtt kapcsolati igényekkel, felnőtt élettel.

De ez csak leírva ilyen szép, kerek és kristálytiszta, a valóságban zérón vagyok, el sem kezdtem még a gyászfolyamatot, a kapcsolatokban gyermeki vágyaim vannak, az ürességet nem bírom elviselni... Holnap is szombat, program nincs, tudom, hogy kiütöm magam ma. Sad Vasárnap van színház, de addig vhogy túl kell élni, az meg ugye, mint oly sokszor írtam, nehéz, ha nem tölti ki a napot a munka. Munkával is nehéz, de anélkül méginkább. Miközben egyáltalán nem vagyok munkamániás vagy ilyesmi.

Ez a bajom a terápiával, hogy ilyen szépen és okosan lehet látni a problémát, ki is lehet mondani, meg is lehet fogalmazni, ésszel fel is lehet fogni, aztán mire megyek vele? A fene nay tudással meg okossággal? Semmire... S nem látom, mitől lesz ez majd más, de a terápia az egyetlen, amibe mégis kapaszkodni tudok, ha az nem lenne, tényleg megölhetném magam.

Amúgy a 2 terapeutámban a nem gyógyszerezős "fajták" párhuzam mellett közös még az is, hogy a címkézésről is ez mondható el. Magától egyik sem mondott diagnózist, egyáltalán nem címkéztek, nem aggattak rám diagnózisokat. Kérdezgetve tudom, hogy igen, van személyiségzavarom, s leginkább borderline, nárcisztikus vonásokkal, de soha egyik sem mondott volna szerintem magától semmilyen diagnózist, csak elmentem hozzájuk, elkezdtük a terápiát, s én voltam az, aki végül kérdezett, s így tudom, amit tudok. Mindketten mindig az embert nézik, azt hiszem a diagnózist mindketten ezredrangúnak tartják a emberhez képest. Nyilván magukban körvonalazódik vmiféle diagnózis, hisz szakemberek, de nem ez érdekli őket, hanem az ember. Sokan jónak találják ezt, nekem viszont kellett, hogy azért mondjanak vmit. Hát kb így...

 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

2 napja szedem a rivotrilt nagyobb dózisban reggel 1mg este 1mg és iszonyatosan álmosnak érzem magam tőle és rosszkedvünek,viszont nyugodtab vagyok tőle,a szorongásomat nem igazán oldja.Ezek elmúlnak majd?


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

szia

a biciklizés azért jó mert a mozgás endorfint termel + kint vagy + jó tájakat nézel, stb.

én is mindíg halálosan fáradt voltam egész életemben. Úgy kúsztam-másztam fogamat összeszorítva a több diploma, több okj, karrier, család, stb. érdekében. 2014-ben eltörtem testileg-lelkileg. Utólag visszagondolva kb. 4 évet pszichózisban dolgoztam középvezető beosztásban. Szerencsémre leszázalákoltak. Azóta megnyugodtam. Nem kell hajtani.

Szóval ez a fáradtság a depi tünete is lehet. Ha skizo vagy skizoaff tüneteid vannak betársulhat mellé depi. És ez most télen fokozott. Én pl. ez év áprilisától-októberéig jobban éreztem magam, mert sütött a nap, meleg volt, stb. Most ez a hideg, sötétség, stb kikészít.

Szóval nem merült fel vmi antidepr. szedése? nekem pl az SNRI Olwexya vált be maximális dózisban + Mirtazapin + risperdal + rivotril. Napi rivo adagom papíron 4mg, gyakorlatilag 2.5mg.


Offline
Csatlakozott: 2010 dec 26

Sajnos én is elvesztettem az örörmre való képességemet az évek alatt szépen csendesen. Minden fénytlelen, üres, sivár. A társaságot kerülöm,a családommal is egyre kevesebbet vagyok, mert nincs mit mondanom. Ha valami mégis van valami akkor a gondolatok és a szavak nem kerülnek egymással szinkronba és nagyon nehezen fejezem ki magam. Totál lefáraszt a sok beszéd.( az is amit nekem mondanak, vagy mellettem beszélnek). Az áterem azt mondta, hogy a kevert személyiségzavar miatt van ez.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Drukkolok, hogy mielőbb sikerüljön.


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 18

Igen Kiscsillag!

Nekem a terápia az utam, hülye voltam, hogy rákattantam erre a 2 gyógyszerre, miközben semmi szükségem rájuk. Abba kéne hagyni, s ahogy kormoskandurnak is írtam, élni megtanulni.



Offline
Csatlakozott: 2018 júl 18

Köszi kormoskandur!

Írok privit, ha lesz vmi. Smile

Az a nagy igazság, hogy már nagyon-nagyon rég elvesztettem az örömre való képességem. Bármi is van, azt érzem, üres az életem, üres, üres, üres. Egyedül talán a nyári biciklizés tud picit örömet okozni. Nyári szünetben tekerek napi 1 vagy 2 kört, egy kör az 65-70 perc. Ez jó. De csak nyáron van, s az általános létérzésemen amúgy nem javít, akkor se vagyok jobban és akkor sem érzem értelmesebbnek az életem.

Van színház (pl. októberben 8X voltam), 1-1 mozi, 1-1 beszélgetés ezzel-azzal, de bámit csinálok, azt érzem, üres az életem. Örjítően üres.

Pl. volt a 23-i hosszú hétvége. Pénteken este színházban voltam. Szombaton du. 4-kor találkoztam egy barátnőmmel (még egyetemről, 20 éves barátság) beültünk vhova enni, dumálni, utána színház. Vasárnap pihi. Hétfőn vidékre mentem egy mini szakmai találkozóra. Minden szorongás nélkül ültem fel a vonatra, mentem oda s találkoztam 3 addig számomra vadidegennel. Beültünk egy étterembe ettünk, tök jót beszélgettünk, du. 4 körül vissza Bp-re, este mozi. Kedden megint pihi, aztán szerdától ugye meló. Ez azért elég tartalmasnak tűnik, de semmi...

Nem segít se a színház, se a mozi, se a beszélgetések, se az olvasás, érdekes, de se a mozgás. Persze akkor, amikor van, abban a pár órában oké, de összességében mindig u.olyan üres vagyok, üresnek érzem az életem.

Angoloznom is kéne, mert lenne egy nagyon jó lehetőségem a munkahelyemen, csak ahhoz jobb angol kéne. Azt hiszik, szeptembertől bevállalom majd a dolgot, de egyszerűen nincs erőm, agyam angolozni, s így egy tök jó lehetőséget fogok elszalasztani. Ja, s igen van a munka, ami egyben tart, ez nagyon fontos, de mivel csak ez van, ezért munka után is csak az ürességérzet, hogy értelmetlen az életem. Még úgy is, hogy van a rendes munka után magántanítvány is. Szóval mindig üresnek érzem az életem és csak arra vágyom, hogy aludjam, pihenjek (ja, a másik probléma, hogy MINDIG és HALÁLOSAN fáradt vagyok), édes, öntudatlan álomban legyek.

Alkoholt sosem iszom, nekem nem finom, nyugtatót sem próbáltam. Élni kéne megtanulni, de az elég nehéz...

 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Egyetértek, a Rivotril ekkora adagban túl sok, főleg nagy adag Ketilept mellé.

Antipszichó is káros, de vannak olyan állapotok, betegségek aminél a kisebbik baj, ha valaki ezeket a gyszereket szedi, a nagyobb gond, ha nincs kezelve. 

Úgy gondolom, hogy amit lehet, terápiával vagy más módon érdemes kezelni, amit nem lehet vagy ha a terápiára nincs lehetősége valakinek v nem segít, akkor a gyszer is jó megoldás (annak akinek hat), de ésszerű adagban. 

Sztem terápiával kellene vmit kezdeni a hétvégi szarulléttel az alvásba menekülés helyett.

A Rivitril alattomos. Minél többször adagolod túl, annál nagyobb a valószínűsége, hogy hétköznap megjelenik a megvonási tünet. Nem feltétlenül sóvárgás formájában. Ez lehet fizikai rosszullét vagy egyszerűen szarul leszel. Labilis, ingerlékeny, szorongó, befordult. 


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 18

Köszi Kiscsillag!

Én is olvastam a hazipatika.com oldalon a Ketilept leírását, nálam inkább csak az a gáz, hogy az indokolt adag az konkrétan 0 mg lenne, ehhez képest valóban minden sok.

De amúgy azt hiszem tényleg a Rivotril, amitől félt, arra mondta, hogy nagyon alattomos gyógyszer. Tényleg le kéne tenni, ill.nem kéne magam hétvégére kiütni, de egyelőre, főleg ez utóbbi még túl nagy felafatnak tűnik...


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Dr infó, alkalmazási előirat szakemberek számára:

Felnőttek: A skizofrénia, valamint a bipoláris zavar közepesen súlyos vagy súlyos mániás epizódjainak kezelésére A Seroquel XR-t étkezés előtt legalább egy órával kell adni. A napi dózis a terápia megkezdésekor az első napon 300 mg, a második napon pedig 600 mg. A javasolt napi dózis 600 mg, azonban klinikailag indokolt esetben a dózis naponta 800 mg-ra emelhető. A dózist a hatásos 400 mg és 800 mg közötti tartományban kell beállítani, a klinikai választól és a beteg toleranciájától függően. A fenntartó terápia skizofrénia esetén nem igényel dózisváltoztatást. A bipoláris zavar major depressziós epizódjainak kezelésére A Seroquel XR-t lefekvéskor kell alkalmazni. A teljes napi adag a terápia első négy napján: 50 mg (az 1. napon); 100 mg (a 2. napon); 200 mg (a 3. napon) és 300 mg (a 4. napon). A napi ajánlott dózis 300 mg. Klinikai vizsgálatokban további előny a 600 mg-mal kezelt betegcsoportnál a 300 mg-mal kezelt csoporthoz képest nem volt tapasztalható (lásd. 5.1 pont). Egyes betegeknél előnyös lehet a 600 mg-os dózis alkalmazása. 300 mg-nál nagyobb dózist csak a bipoláris zavar kezelésében jártas orvos írhat fel. Toleranciaproblémák esetén egyes betegeknél a klinikai vizsgálatok szerint mérlegelni kell a minimum 200 mg-ra történő dóziscsökkentést.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Mathilda írta:

Köszi Kiscsillag!

A 600-800 mg Ketileptre azt mondja, annyit csak akut szkizofréniára adnak pár napig, mert óriási adag.

De félteni azt hiszem, a Rivotriltól félt. Mindig annak a káros hatásait ecseteli, ahhoz köti a kómát, halált.

Megvonási tünetem sosem volt a 8 év alatt, szerencsére hétköznap teljesen elég az 1mg Rivotril és 50mg Ketilept. 8 év alatt nem mentem efölé, s nem is érzem, hogy lenne rá igényem.

A nagy adag (6/300 vagy 12/600) tényleg csak arra kell, hogy ne legyek. S igen, itt pár hónapja vmi változott, mert valóban nem üt már ki ennyi - sajnos. De emelni tovább már nem merem, csökkenteni viszont nincs erőm. Sad

Valóban, a kezdeni valamit a rossz érzésekkel jobb, mint kiütni magam, megtanulni együttélni velük, kezelni, elviselni, elfogadni őket, építőbb, mint nem lenni. A terapeutám célja is ez lenne, hogy erre vegyen rá, hogy ezt tegyem, legyek felnőtt, ne kiüssem magam, hanem küzdjek meg, kezeljem a rosszat, nézzek vele szembe, de pont ezért merült fel, hogy "csak ijesztget".

5 évig nem volt halálos veszély a kiütés? Pár hete halálos fenyegetés egy 6 ill. 300 mg-os kombó is??? Összezavart. Így rettegéssel teli lesz kiütni magam, de nem tudok (ha nincs program) 2 egész napot (szombat-vasárnap) "csak úgy" létezni... Az álom jótékony "mintha nem élnék" hatása kell. De most ezek után hogy? Sad Ne vegyem komolyan? Eddig se volt bajom... De ha igazat mond???

 

Kb. egy évig kaptam a 800 mg-t és az orvosomat nehezen vettem rá a csökkentésre. 600 mg-ig végül levitte. Thalassában a másik beteg is tartósan szedett magas adagot, azzal sem volt tünetmentes.

Később, más orvos tovább csökkentette és 10 hónap alatt teljesen leállította. 

A terápiás max adagja 800 mg. Ha ez életveszélyes lenne, nem írtak volna fel ennyit.


Offline
Csatlakozott: 2014 jan 22

szia Mathilda,

érdekes amiket írsz. Szerintem a két gyógyszer hastámechanizmusa eltér egymástól, nincs összefüggés. A 12 mg rivotril kissé túl sok. Májnak/vesének/vérképnek/memóriádnak nem használ.

+a szervezeted hozzászokik, később a terápiás dózisra sem reagál. Mindennapjaid megkeseríti.

Próbáltad alkohol+rivotril kiütni magad? Akkor elég 2.5-3 mg.

Vagy altatót szedni normál adagban?

Ezt nem tippként mondom, de szerintem ez a kissebbik rossz.

És a lényeg, miért akarod kiütni magad, nem létezni? Rengeteg szabadidős tevékenység van, amivel taralmat adhatsz az életednek. Ha végigalszod az életed, akkor nem is élsz szinte, nem több mint vegetálás.

Ha vmi kérdésed van, keress meg pm-ben. Ritkán nézem a topicokat.


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 18

Köszi Kiscsillag!

A 600-800 mg Ketileptre azt mondja, annyit csak akut szkizofréniára adnak pár napig, mert óriási adag.

De félteni azt hiszem, a Rivotriltól félt. Mindig annak a káros hatásait ecseteli, ahhoz köti a kómát, halált.

Megvonási tünetem sosem volt a 8 év alatt, szerencsére hétköznap teljesen elég az 1mg Rivotril és 50mg Ketilept. 8 év alatt nem mentem efölé, s nem is érzem, hogy lenne rá igényem.

A nagy adag (6/300 vagy 12/600) tényleg csak arra kell, hogy ne legyek. S igen, itt pár hónapja vmi változott, mert valóban nem üt már ki ennyi - sajnos. De emelni tovább már nem merem, csökkenteni viszont nincs erőm. Sad

Valóban, a kezdeni valamit a rossz érzésekkel jobb, mint kiütni magam, megtanulni együttélni velük, kezelni, elviselni, elfogadni őket, építőbb, mint nem lenni. A terapeutám célja is ez lenne, hogy erre vegyen rá, hogy ezt tegyem, legyek felnőtt, ne kiüssem magam, hanem küzdjek meg, kezeljem a rosszat, nézzek vele szembe, de pont ezért merült fel, hogy "csak ijesztget".

5 évig nem volt halálos veszély a kiütés? Pár hete halálos fenyegetés egy 6 ill. 300 mg-os kombó is??? Összezavart. Így rettegéssel teli lesz kiütni magam, de nem tudok (ha nincs program) 2 egész napot (szombat-vasárnap) "csak úgy" létezni... Az álom jótékony "mintha nem élnék" hatása kell. De most ezek után hogy? Sad Ne vegyem komolyan? Eddig se volt bajom... De ha igazat mond???

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Seroquel XR-ből (ugyanaz a hatóanyaga mint a Ketileptnek) 800 mg volt a napi adagom.  Van akinek skizóra még magasabb dózist adnak. Nyugtatóm viszont sosem volt 2-3 mg-nál több. (A 800 mg Seroquel mellé ennyit sem kaptam). Úgy értem, hogy orvos ennél nagyobb adagot nem írt fel.

Nem tudom, hogy a nagy adag AP mellé ekkora adag nyugtató valóban életveszélyes-e. Sztem nem, de ebben nem vagyok biztos. Az viszobt igaz, hogy ekkora adag gyszer nem tesz jót. Akik tartósan nagy adagot kapnak, fennáll a veszélye annak, h tesz némi kárt a májában. (rokonomnak gyszer okozta májzsugira van, pedig mindenből az irvos által felírt adagot szedi).

Valszeg nem véletlenül mondja, h nem jó, h szétcsapod magad. Ha nem ütnéd ki magad és szarul lennél, akkor próbálhatsz valamit kezdeni a rossz érzésekkel. Így viszont egyre nagyobb adagokat kell bevenned ahhoz, h kiüssön. Ennek következményeként előbb-utóbb megvonási tüneted is lehet.

 


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 18

Már írtam, de most ismét. Rivotrilt és Ketileptet szedek, este, alváshoz, 1 ill. 50 mg-ot. 8 éve szedem ezt a 2 gyógyszert (mást soha), s ez is volt kevesebb, 0,25 és 25 mg - ennyire (1 ill. 50 mg) kúszott fel az évek során. Ez az 1 ill. 50 mg viszont elég régóta (évek) stabil. Hétköznapokon, mikor másnap munka van.

Viszont péntek és szombat este, mikor másnap nincs munka, kiütöm magam. Ha du-ra, estére van program, mozi, színház, vhova beülős beszélgetés, akkor 6 és 300 mg-mal ha nincs semmi, akkor 12 és 600 mg-mal.

Eddig működött ez, kiütött ez az adag, de pár hónapja nagyon jelentősen veszített a hatásából. Nagyon. Nekem viszont kell, hogy az említett napokon ne létezzem. Nem akarok gyógyszermérgezést, kómát, véletlen halálos túladagolást, csak nem lenni. Ezek miatt pár hete volt egy 20 ill. 800 mg-os "szössszenetem", iszonyat féltem, mintha egy miniöngyilkosságot követtem volna el, de szerencsére nem lett bajom.  (Amúgy többet azóta nem próbáltam ezt.)

Viszont az áter terapom (analitikus, borderline szakértő, magán, heti egy, lassan 5,5 éve - előtte 2 évig más, csak ő abbahagyta az egyénit, váltanom kellett) ezen eléggé kiakadt. Előtte nem nagyon volt téma a gyógyszer, felírta, ha kértem, nem volt igazán terítéken a dolog. Mikor kérdeztem, mi veszélyes, ill. elmondtam a 12 ill. 600 mg-ot, azt mondta, efölé ne menjek.

Néha-néha, időről-időre jelezte, ez rengeteg, ne csináljam, de sosem volt kp-i téma, nem feszültünk erre rá, tényleg a legutolsó volt a sorban.

Viszont a 20 ill. 800 mg-os akcióm óta, ma harmadszor mondta, hogy így meg fogom ölni magam, a 12 ill. 600 mg is nagyon veszélyes, RENGETEG, bármikor meghalhatok, hol a nyúltagyamról és a hemoglobinomról beszélt, hol -pl. ma- a májamról, meg vmi 450-es enzimről. Most, 5,5 év után az eddigiekkel ellentétben eléggé kivan a kiütésektől.

Szerintetek csak meg akar ijeszteni, s így "motiválni", hogy inkább a megküzdést válasszam, ne a kiütést, vagy tényleg bármikor meghalhatok az írt mennyiségtől???

Ha igen, 5,5 évig miért nem volt így kiakadva??? Vagy miért most pattant el nála vmi? Heti egy vagy kettő (programfüggő ugye) éveken át tartó kiütés az írt adaggal már tényleg minden esetben reális esély egy kómára, halálra??? Akkor is, ha már nem is üt ki igazán a 12 ill. 600 mg sem? Teljesen jól vagyok utána, még csak szédülés se.

Szerintetek is veszélyes játékot "játszom", nyúltagy, hemoglobin, enzimek, máj (megjegyzem, sosem vagyok beteg, minden évben csináltatok vérképet, vizeletet, ezen a nyáron is minden értékem tökéletes volt) vagy csak rám akar ijeszteni a terapeutám???

Kérdeztem, mi a max. adag akkor? Azt mondta, 0.5 mg Rivotril és 75 mg Ketilept. Nem akartam hangosan felröhögni. 

Hétköznap Ketileptből amúgy elég az 50 mg is, a Rivót ok, esetleg levihetem 0.5-re, na de a kiütésekhez??? Ez a bébiadag??? Azt mondta, ne legyenek kiütések. A felnőtt ember attól felnőtt, hogy elviseli önmagát és a lelki tartalmait, megküzd és együttél velük.

Ok, ezt értem, de pont ez nem megy, s értem, hogy ezt szeretné, de...

Utoljára: a bármikor megölhetem magam akár 6 ill. 300 mg-mal is, csak ijesztgetés, és így próbál "seggbe rúgni" és "kényszeríteni"  a felnőtté válásra, vagy áterként igazat mond, s valóban az életemmel játszom???

Bocs, hogy ilyen hosszú voltam!!!


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Csökkenteni fogja a szorongást.

Lehet hosszú távon szedni. Függőséget okoz, emiatt jobb ha vki rövid ideig szedi és egyéb megoldást talál a szorongás csökkentésére. Ha ez nem sikerül, akkor még mindig jobb szedni, mint a tünetekkel kínlódni. 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Az orvosom ma megemelte a rivot 2mg este.Mire számithatok? változás? oldja a szorongást erősen vagy sem? És mégegy kérdés hosszútávon szabad szedni nyugtatót?


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Sztem a Thalassában is biztosra akarnak menni mert ha visszaesik, ott nem maradhat, kh-i kezelèsre lehet szükség. Amikor ott voltam, több embernek mondták, h a terápia terhelő lehet, ezért is fontos a gyszer. 

A terápiás lehetőséget èrdemes kihasználni. Vagy szednie kellene a gyszert, vagy kevesebbet szedni és hallgatni róla. Thalassa után, ha ott később sem csökkentik a gyszert, kereshet olyan orvost, aki csökkentés párti.

Régen, a ter. illetékes áter nekem is ellenezte a csökkentést. Nem elhagyást, csökkentést akartam mert a mellékhatás miatt nem tudtam dolgozni és eltartani sem tudtak. Nem is az volt a cél, hogy más pénzéből éljek. Gyszerrel munkaképesség szempontjából rosszabb helyzetbe kerültem, mint kezeletlenül. 2 éve haluztam, téveszmés voltam mire orvoshoz mentem és ebből a 2 évből az első 6 hónapot leszámítba végig dolgoztam. Dokim nem pártolta a csökkentést, más orvoshoz mentem. Ő nem ellenezte a csökkentést, a gyszer elhagyását javasolta. Ezt nem én kértem. 

5 éve nem szedek antipszichotikumot, mégsem estem vissza.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Személyiségzavar? És erre kap ennyi mindent?

Agobri, én a helyetekben kikérnék még egy-két orvosi véleményt, hogy lássátok, más is ennyire radikálisan gyógyszerpárti lenne-e ebben az esetben.

Nem akarok nagyon belepofázni, mert én még sosem kerültem kórházba is az állapotommal, de nálam összesen 6 féle személyiségzavar kombinálódik egymással + szorongás és depresszió, és az égvilágon semmilyen gyógyszert nem kell szednem, csak terápiára járok... Ez az egyik véglet, úgy érzem, a férjed meg a másik. Szerintem meg lehetne találni a középutat is, egy hozzáértő orvos segítségével.


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 16

Artifical Skizo írta:

Szerintem egyes esetekben felülírható az orvos utasítása, ha látványosan jobban van a beteg a bogyók nem-szedésétől.

Másik dokit javaslok. Bár ha a Thassalás ezzel zsarolja, hogy nem mehet csak ha eszi a gyógyszereket...

Az a baj, hogy most kezdte el a terápiát a Thalassában, így nem lehetséges az orvosváltás. Ez az orvos kezelte az sztk-ban is amúgy, rendes nagyon, csak szerintem úgy van vele, hogy nem lehet tudni a biztos diagot, így bebiztosítja a férjemet, hogy nehogy pszichotikus tünetei legyen, ami miatt ugye ismét a kórházban kötne ki. Szinten akarja tartani, hogy alkalmas legyen a terápiás kezelésre. 

Amúgy a kórházban is ugyancsak ezt az adagot adták neki, kérdeztük is, hogy skizofrén, vagy milyen betegsége van, hogy ilyen erős és széles spektrumú gyógyszerezést kap? A válasz mindig annyi volt, hogy nem skizofrénia, és jó esélye, hogy meggyógyul, meg csak feszültség van benne, ill. személyiségzavar. Ok, ha ennyi, akkor miért nem próbálták csökkenteni neki?!


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Gábor0203 írta:

Sziasztok! 

Elnézést kérek mindenkitől nem volt szándékos a név említése. Legközelebb figyelek rá. 

Szép napot mindenkinek !!

Rendben. Smile


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Ha nem eszek előtte, én egy sima sört is megérzek, gyógyszer nélkül is.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Agobri írta:

Az alkohol vajon befolyasolhatja az allapotot ilyen gyogyszerek mellett? Napi egy pohar vorosborra gondolok este? 

Elvben igen, gyakorlatban egyénfüggő, de ez a mennyiség – hááát, nem hiszem.


Online
Csatlakozott: 2018 okt 15

Szerintem egyes esetekben felülírható az orvos utasítása, ha látványosan jobban van a beteg a bogyók nem-szedésétől.

Másik dokit javaslok. Bár ha a Thassalás ezzel zsarolja, hogy nem mehet csak ha eszi a gyógyszereket...


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 16

Az alkohol vajon befolyasolhatja az allapotot ilyen gyogyszerek mellett? Napi egy pohar vorosborra gondolok este? 


Offline
Csatlakozott: 2016 dec 2

Sziasztok! 

Elnézést kérek mindenkitől nem volt szándékos a név említése. Legközelebb figyelek rá. 

Szép napot mindenkinek !!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen