DÜHÖNGŐ 2

974 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

El fog múlni ez a rossz érzés, hidd el. Nem most, és később, mint most szeretnéd, de el fog múlni.

És igen, a világ tud szar lenni, de azt is meg lehet tanulni, hogy a szar dolgokat hogyan kezeld.

Kitartás! Veled vagyunk!


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Megyek, beveszem azt a k*rva antidepresszáns lósz*rt, aztán kiordítom a belem és kitépem az összes hajam, míg el nem kezd hatni.

Csak tudnám mi a f*szért akarok jobban lenni, mikor az egész élet egy nagy sz*r...


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Kleó írta:

Jogos.

Megbocsátottam azóta. Lsd. blogom.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Jogos.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Faszkivan, még mindig a soromra várok a lógusnál. 9re volt időpontom. De gyűlölöm az ilyet!


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

CsakEgyValaki írta:

Annyira igazad van. És én magam is tudom, hogy ilyen ember vagyok. Csak olyan nehéz változtatni valamin, ha az agyad arra van ráállva. Nem lehetetlen, csak türelmesnek kell lennem magammal. Ha visszagondolok mondjuk a korábbi önmagamra, így is sokat változtam. De ezt majd privátba...

Igen, biztos vagyok benne, hogy képes vagy fejlődni. Okos vagy, és reálisan látsz nagyon sok mindent.

Azt viszont, hogy mennyi időd van a munkahelyhez való hozzáállásodon változtatni, csak te tudod megítélni. Attól függ, mennyire vagy távol az összeomlástól.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

PhilC írta:

CsakEgyValaki írta:

Bird45 írta:

CsakEgyValaki írta:

Az az érdekes tudjátok... és most nem azért, hogy magamat fényezzem, hogy én vagyok számunkra a mindenes. Aki mindent tud, hogy kell, aki mindent tud, hol van... Komolyan... néha megdöbbenve hallgatom, hogy pl a főkönyvelő meglepődik dolgokon, hogy hogy kell könyvelni az egyszeres programban. Meg, hogy ő biztos nem fog őstermelő bevallást csinálni. De akkor kérdezem én, ki fog?! Én?! Hogy, ha meg se mutatják, hogy kell... továbbképzés... hagyjuk már... de mindegy, nekem nem is kell...

A felállás a következő: van a béres, van a főkönyvelő, van egy részmunkaidős meg vagyok én. A béres nem könyvel, ő béres, a főkönyvelő sem könyvel, ő főkönyvelő, tehát vagyok én és a 4 órás társam, aki még új és azt a munkát, ami nekem fél nap, ő egy hétig csinálja. De persze, én vagyok csesztetve, hogy miattam van szarban a cég, miattam csúszik a bevallás, miattam kell másoknak túlórázni. Persze a bérem a béka segge alatt van... de nem is a pénz a lényeg.

Munka után ma odajött a főnök, hogy mi van velem, mert ilyen hónapunk még nem volt... nem akartam mondani neki, hogy te semmit nem vettél észre belőle, mert te mindennap leléptél 3-kor. De amúgy se könyvel, csak főnök, szóval tök mindegy... elkezd velem agyalni azon, hogy mit hogy kéne csinálni, hogy kész legyen minden... persze, az én ötleteim baromság.... elég hamar rájöttem, hogy leszarja mi van velem, neki csak az a lényeg, hogy az ügyfelek kussoljanak és ki legyenek elégítve. Az, hogy velem mi van, hogy élek meg dolgokat... a kutyát nem érdekli.

Tudjátok mióta akarok innen eljönni? Lassan egy éve... de én vagyok a hülye, mert még nem tettem meg. Tavaly ilyenkor a 8 órás társamnál 2X annyit dolgoztam és fáradt voltam... kimerült. A főnök a körmére nézett, mire kilépett. Lett egy 6 órás társam, aki 2 hónapig bírta, aztán csak a 4 órások... volt olyan, akinek a hibáit tovább tartott javítgatnom, mintha én megcsináltam volna a munkáját. És mégis... ragaszkodom... miért? fene tudja... év elején: most nem hagyhatom itt őket mérleg előtt a szarban... aztán mikor új kolléga jön, mindig adok új esélyt... új ügyfél jön, hátha több pénz lesz... fene tudja... de ahogy gondolkodtam, rájöttem, hogy a költözés és a mostani év vége/év eleje miatt megint nem merek majd ugrálni... Úgyhogy ha váltok is... (ami még elég bizonytalan), abból csak júniusban lesz valami... pedig voltak lehetőségek, nem is egy, amit elengedtem csak azért, mert szegény cég... szegény ügyfelek... szegény kollégák itt maradnak nélkülem.

Tiszta hülye vagyok és erre fogok rámenni....

Szia! Smile

Én úgy látom, hogy túlságosan jószívű vagy, és ezt használják ki...

Ahogy a többiek is írták már, tényleg a váltás lenne a legjobb megoldás. Szerintem nem kell júniusig várnod, ha adódna lehetőség, akkor korábban is elmehetsz. Annyit nem ér az egész, hogy az egészséged is rámenjen. A cégnek meg a kollégáknak már többet is adtál, mint megérdemelték, semmivel sem tartozol nekik! Összeomlik majd a cég? Hát akkor az az ő bajuk lesz! Smile Ugyanis nem csak te dolgozol ott, hanem (elvileg) mások is, majd ők megoldják, az ő gondjuk, kész.

Kedves vagy, hogy ezt mondod. Smile Ez az én nagy bajom... hogy túl jó ember vagyok. Én miért nem tudok önző lenni vagy szemét? Csak néha....

Nem tudom, hogy váltok-e vagy, hogy mikor fogok... nem vagyok biztos benne, hogy jó döntés lenne-e. Lehet, hogy jobb lenne, lehet csak rosszabb. Mert bár a helyzet ott javíthatatlan, de ha bejön az életembe még több változás félek, hogy összeomlok. Talán még várok vele, egy kicsit... (ezt mondtam egy éve is, mondjuk....)

Inkább az a baj, hogy nem elég munkahelyet váltani, a mentalitásodon is változtatni kell. A munkahelyváltással inkább csak időt nyersz a belső feladatok elvégzésére (mert idő, amíg az újabb munkahelyen belül is beskatulyáznak). De ha nem változtatsz a mentalitásodon, az új munkahelyen is könnyen abban a helyzetben találhatod magadat, amiben most vagy. Nézzük reálisan a helyzetet: az a fajta dolgozó vagy, aki kérés nélkül is azonosul élből az egész cég helyzetével (merthogy nem akarod őket szarban hagyni), látványosan kidolgozod a beled, de nem nagyon szoktad hangoztatni a saját igényeidet (lehet, hogy te úgy érzed, hogy belülről téged szétfeszít az elégedetlenség, de vajon hányszor mondtad ki tételesen, egyenesen, félreérthetetlenül, hogy nem fair a helyzet, amiben vagy, és megoldást akarsz rá azonnal?), és megelégszel egy olyan bérrel, ami látványosan alacsonyabb annál, mint amit megérdemelnél. Az ideális dolgozó vagy! Minden főnök ilyen embereket akarna. Olyan embereket, akikre tényleg lehet számokként gondolni, és még csak fel se lázadnak miatta.

Ne legyenek illúzióid. Egy dolgozóra, ha ránéz a főnöke, elsősorban a bérköltség lebontását látja lebegni az arca helyén. Folyamatosan megy a belső számolás, hogy "mennyibe is kerül nekem ez az ember?" és hogy "mennyit is hoz nekem ez az ember?". Ahhoz, hogy a főnököd EMELLETT még az emberi érzéseidet is figyelembe tudja venni, kb. egy négy-öt fős családi vállalkozásnál kellene dolgoznod VAGY nagyon jól kellene tudnod érvényesíteni a saját érdekeidet. Nagyon ritka az a főnök, aki nagyobb létszámnál is képes bérköltségnél többet látni az alkalmazottjában.

Annyira igazad van. És én magam is tudom, hogy ilyen ember vagyok. Csak olyan nehéz változtatni valamin, ha az agyad arra van ráállva. Nem lehetetlen, csak türelmesnek kell lennem magammal. Ha visszagondolok mondjuk a korábbi önmagamra, így is sokat változtam. De ezt majd privátba...


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Köszi, ez jólesik. Smile


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ha tényleg higgadt tudsz maradni időnként, simán fogod tudni alkalmazni a sémásat, olyankor is, ha mégsem vagy az. Esetedben én nagy reményeket fűzök hozzá. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Sajnos viszont még nem mindig tudom végigvinni ezt a higgadt maradok stb. dolgot. Most pl. ismét előtérbe kerültek a házfelújítás anyagi vonzatai, és erősen gyötrődöm rajta, mit hogyan teremtsek elő. Mit ne mondjak, most jól esne az a kötél a torkomon. Azaz: igen, most megint sikerült végigmennem a tehetetlenségérzetből fakadó érzelmi láncolaton.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Nem, pont arról beszélek, hogy most nem elfojtok. Én már rohadt sokszor fojtottam el, tudom, milyen érzés. De most tényleg higgadt tudok maradni. Eleve nem azonosulok annyira a problémával. Racionálisan, kívülről tudom szemlélni. És végig tudok menni egyenként megoldási lehetőségeken. És közben felszabadultságot élek meg, már pusztán attól, hogy nekiállok foglalkozni a problémával.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

A hűje férfiak alapból utálják a női sírást, "női eszköz"-nek tekintik... Ők már csak így maradnak.

Higgadt? Annak néz ki, de közben ott az elfojtás... Életemben kétszer fojtottam el dühöt, az, hogy úgy éreztem, szétrobbanok, enyhe kifejezés. Még az agyam is szét akart durranni. Jó lesz az a sématerap a dühkezelésre, te képes leszel használni!

Jó kis ügyfelek Laughing out loud Azt gondolják: jó a duma!


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Kleó írta:

"Nem hiszem, hogy attól, hogy tudom, hová és hogyan lenne érdemes ütni, még nagyobb kihívás lenne kezelni a kifelé irányulni vágyó dühömet."

Nem attól. Hanem attól, hogy ez lesz a levezetési technika.

Érdekes, én régen a "tehetetlen düh"-érzéstől elbőgtem magam. Most már simán acting out. Aztán utána gondolkozom, meg elemzem meg "kognitívozom". Helytelen.

Még egy: sajnos vele jár, de időnként úgy néznél ki, mint akit rendszeresen bántalmaznak fizikailag. Kell ez pl. egy munkahelyen?

Nekem is volt olyan időszakom, amikor folyamatosan bőgtem emiatt. Párom utálta, azt hitte, hogy ez egy eszköz arra, hogy megsajnáljon, és így jobban tudjam érvényesíteni az akaratomat. Egyszerűen nem értette, hogy ez nem csel, csak annak a jele, hogy kvázi szétrobban az agyam a tehetetlenségérzettől.

Mióta viszont csak a higgadt problémamegoldásra fókuszálok, nem igazán bőgtem.

Munkahely: nem sok ügyfél jár be hozzám, alapvetően telefonon/mailben tartjuk inkább a kapcsolatot. Aki pedig bejár, az pont olyan típus, hogy rohadt menőnek érezne attól, ha látna sérüléssel, és közölném vele, hogy pl. krav maga miatt van. xD


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

"Nem hiszem, hogy attól, hogy tudom, hová és hogyan lenne érdemes ütni, még nagyobb kihívás lenne kezelni a kifelé irányulni vágyó dühömet."

Nem attól. Hanem attól, hogy ez lesz a levezetési technika.

Érdekes, én régen a "tehetetlen düh"-érzéstől elbőgtem magam. Most már simán acting out. Aztán utána gondolkozom, meg elemzem meg "kognitívozom". Helytelen.

Még egy: sajnos vele jár, de időnként úgy néznél ki, mint akit rendszeresen bántalmaznak fizikailag. Kell ez pl. egy munkahelyen?


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

CsakEgyValaki írta:

Bird45 írta:

CsakEgyValaki írta:

Az az érdekes tudjátok... és most nem azért, hogy magamat fényezzem, hogy én vagyok számunkra a mindenes. Aki mindent tud, hogy kell, aki mindent tud, hol van... Komolyan... néha megdöbbenve hallgatom, hogy pl a főkönyvelő meglepődik dolgokon, hogy hogy kell könyvelni az egyszeres programban. Meg, hogy ő biztos nem fog őstermelő bevallást csinálni. De akkor kérdezem én, ki fog?! Én?! Hogy, ha meg se mutatják, hogy kell... továbbképzés... hagyjuk már... de mindegy, nekem nem is kell...

A felállás a következő: van a béres, van a főkönyvelő, van egy részmunkaidős meg vagyok én. A béres nem könyvel, ő béres, a főkönyvelő sem könyvel, ő főkönyvelő, tehát vagyok én és a 4 órás társam, aki még új és azt a munkát, ami nekem fél nap, ő egy hétig csinálja. De persze, én vagyok csesztetve, hogy miattam van szarban a cég, miattam csúszik a bevallás, miattam kell másoknak túlórázni. Persze a bérem a béka segge alatt van... de nem is a pénz a lényeg.

Munka után ma odajött a főnök, hogy mi van velem, mert ilyen hónapunk még nem volt... nem akartam mondani neki, hogy te semmit nem vettél észre belőle, mert te mindennap leléptél 3-kor. De amúgy se könyvel, csak főnök, szóval tök mindegy... elkezd velem agyalni azon, hogy mit hogy kéne csinálni, hogy kész legyen minden... persze, az én ötleteim baromság.... elég hamar rájöttem, hogy leszarja mi van velem, neki csak az a lényeg, hogy az ügyfelek kussoljanak és ki legyenek elégítve. Az, hogy velem mi van, hogy élek meg dolgokat... a kutyát nem érdekli.

Tudjátok mióta akarok innen eljönni? Lassan egy éve... de én vagyok a hülye, mert még nem tettem meg. Tavaly ilyenkor a 8 órás társamnál 2X annyit dolgoztam és fáradt voltam... kimerült. A főnök a körmére nézett, mire kilépett. Lett egy 6 órás társam, aki 2 hónapig bírta, aztán csak a 4 órások... volt olyan, akinek a hibáit tovább tartott javítgatnom, mintha én megcsináltam volna a munkáját. És mégis... ragaszkodom... miért? fene tudja... év elején: most nem hagyhatom itt őket mérleg előtt a szarban... aztán mikor új kolléga jön, mindig adok új esélyt... új ügyfél jön, hátha több pénz lesz... fene tudja... de ahogy gondolkodtam, rájöttem, hogy a költözés és a mostani év vége/év eleje miatt megint nem merek majd ugrálni... Úgyhogy ha váltok is... (ami még elég bizonytalan), abból csak júniusban lesz valami... pedig voltak lehetőségek, nem is egy, amit elengedtem csak azért, mert szegény cég... szegény ügyfelek... szegény kollégák itt maradnak nélkülem.

Tiszta hülye vagyok és erre fogok rámenni....

Szia! Smile

Én úgy látom, hogy túlságosan jószívű vagy, és ezt használják ki...

Ahogy a többiek is írták már, tényleg a váltás lenne a legjobb megoldás. Szerintem nem kell júniusig várnod, ha adódna lehetőség, akkor korábban is elmehetsz. Annyit nem ér az egész, hogy az egészséged is rámenjen. A cégnek meg a kollégáknak már többet is adtál, mint megérdemelték, semmivel sem tartozol nekik! Összeomlik majd a cég? Hát akkor az az ő bajuk lesz! Smile Ugyanis nem csak te dolgozol ott, hanem (elvileg) mások is, majd ők megoldják, az ő gondjuk, kész.

Kedves vagy, hogy ezt mondod. Smile Ez az én nagy bajom... hogy túl jó ember vagyok. Én miért nem tudok önző lenni vagy szemét? Csak néha....

Nem tudom, hogy váltok-e vagy, hogy mikor fogok... nem vagyok biztos benne, hogy jó döntés lenne-e. Lehet, hogy jobb lenne, lehet csak rosszabb. Mert bár a helyzet ott javíthatatlan, de ha bejön az életembe még több változás félek, hogy összeomlok. Talán még várok vele, egy kicsit... (ezt mondtam egy éve is, mondjuk....)

Inkább az a baj, hogy nem elég munkahelyet váltani, a mentalitásodon is változtatni kell. A munkahelyváltással inkább csak időt nyersz a belső feladatok elvégzésére (mert idő, amíg az újabb munkahelyen belül is beskatulyáznak). De ha nem változtatsz a mentalitásodon, az új munkahelyen is könnyen abban a helyzetben találhatod magadat, amiben most vagy. Nézzük reálisan a helyzetet: az a fajta dolgozó vagy, aki kérés nélkül is azonosul élből az egész cég helyzetével (merthogy nem akarod őket szarban hagyni), látványosan kidolgozod a beled, de nem nagyon szoktad hangoztatni a saját igényeidet (lehet, hogy te úgy érzed, hogy belülről téged szétfeszít az elégedetlenség, de vajon hányszor mondtad ki tételesen, egyenesen, félreérthetetlenül, hogy nem fair a helyzet, amiben vagy, és megoldást akarsz rá azonnal?), és megelégszel egy olyan bérrel, ami látványosan alacsonyabb annál, mint amit megérdemelnél. Az ideális dolgozó vagy! Minden főnök ilyen embereket akarna. Olyan embereket, akikre tényleg lehet számokként gondolni, és még csak fel se lázadnak miatta.

Ne legyenek illúzióid. Egy dolgozóra, ha ránéz a főnöke, elsősorban a bérköltség lebontását látja lebegni az arca helyén. Folyamatosan megy a belső számolás, hogy "mennyibe is kerül nekem ez az ember?" és hogy "mennyit is hoz nekem ez az ember?". Ahhoz, hogy a főnököd EMELLETT még az emberi érzéseidet is figyelembe tudja venni, kb. egy négy-öt fős családi vállalkozásnál kellene dolgoznod VAGY nagyon jól kellene tudnod érvényesíteni a saját érdekeidet. Nagyon ritka az a főnök, aki nagyobb létszámnál is képes bérköltségnél többet látni az alkalmazottjában.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Kleó írta:

PhilC írta:

Nem értem, miért félted tőlem ennyire a küzdősportokat. Smile

Harcművészetek. Smile

Téged féltelek tőlük, ilyen módon való "használatuktól". A filozófiai hátterük nélkül (amihez hozzá tartozik, hogy a civil életben kizárólag jogos önvédelemből használod – amúgy ez a valódi küzdősportoknál, így a boksznál is szabály) te csak feszültség/düh levezetésére szeretnéd használni. Vagyis a düh tárgyát áttolnád a bokszzsákra – vagy az edzőpartnerre, ellenfélre. Így kialakítasz magadnak egy feszültséglevezetési/dühkiélési technikát, amit egy idő után esélyes, hogy automatikusan használnál a hétköznapi életben is, aminek a következményeit nem hinném, hogy kellene itt ragoznom. A dühöt sem nem elfojtani, sem nem áttolni kellene, hanem kezelni. Erre kiválóan alkalmas a kognitív terápia, amelynek egyik válfaja a sématerápia, amelyre készülsz. Én a helyedben megvárnám azt, és ha ott már előrelépést értél el, lazításképpen sportolhatsz valamit, de akkor már nem acting out-ként. 

Értelek, Kleó. És köszönöm, hogy vigyázol rám. Komolyan.

Két dolog az, ami felmerül ezzel az egésszel kapcsolatosan:

1. Akár igazat adok neked, akár nem, végső soron tényleg úgy fogom csinálni, ahogy te javasoltad, mert anyagi okokból így tudom megoldani. Jelen pillanatban a sématerápia olcsóbb, mint a harcművészetek/küzdősport, így óhatatlanul ezt fogom előbb elkezdeni.

2. Nem azért vagyok önbántalmazó, mert élből ehhez lenne kedvem. Az érzelmi/logikai menete a dolgoknak így néz ki: feszültséget élek meg valami miatt - rájövök, hogy a feszültség nem oldható, mert vagy a másik fél nem partner ebben, vagy egyéb okok miatt nem az - a meg nem oldható feszültség tehetetlenségérzetet szül - a tehetetlenségérzet ösztönösen dühbe vált - a dühöt afelé a személy felé szeretném megélni, akiről úgy érzem, hogy ebbe a kellemetlen helyzetbe hozott - aztán arra jutok, hogy nem akarom az illetőt bántani, se verbálisan, se fizikailag - a düh bennem marad, le kell vezetnem valahogy - magamon vezetem le, azaz végül bántom magamat.

Szóval mint láthatod, anélkül, hogy birtokában lennék mindannak az ismeretnek, amit egy harcművészet stb. adhat, azaz, hogy pl. hová és hogyan lenne érdemes ütni stb., már eleve ott kezdődik a gondolatmenetem, hogy mást akarok megütni. És le tudom küzdeni. Rosszabb (és most már egyre ritkább) esetben magamon vezetem le a dühöt, jobb (és most már egyre gyakoribb) esetben visszamegyek a legelső fázisra, és addig nyomatom a másik félnek is, hogy "oldjuk meg a problémát!", míg nem sikerül valamit mégis kitalálni.

Nem hiszem, hogy attól, hogy tudom, hová és hogyan lenne érdemes ütni, még nagyobb kihívás lenne kezelni a kifelé irányulni vágyó dühömet.


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Akkor kicsit edzek a humoromra,hogy bejöjjek neked Laughing out loud


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

kharzak írta:

Tudok velük beszélgetni,ha van közös témánk. nem vagyok alkoholista se lebukkant csöves. Humorérzékemet otthon hagytam Laughing out loud Mármint nőkkel nem nagyon megy,de így a négy fal között chaten van humorérzékem

Tudom hogy nem vagy se alkoholista, se lepukkant csöves. Csak azt írtad korábban, hogy a nők erre buknak. Pedig nem.

Ha chaten van humorod, akkor az már jó. Nem kell egyből viccesnek leni. De ha később kiderül, hogy jó a humorod, az egy jó plusz.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 19

CsakEgyValaki írta:

Kedves vagy, hogy ezt mondod. Smile Ez az én nagy bajom... hogy túl jó ember vagyok. Én miért nem tudok önző lenni vagy szemét? Csak néha....

Nem tudom, hogy váltok-e vagy, hogy mikor fogok... nem vagyok biztos benne, hogy jó döntés lenne-e. Lehet, hogy jobb lenne, lehet csak rosszabb. Mert bár a helyzet ott javíthatatlan, de ha bejön az életembe még több változás félek, hogy összeomlok. Talán még várok vele, egy kicsit... (ezt mondtam egy éve is, mondjuk....)

Az önzés nekem sem mindig sikerül. Smile

Rendben, ezt te tudod. Ahogy jónak látod.


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Bird45 írta:

CsakEgyValaki írta:

Az az érdekes tudjátok... és most nem azért, hogy magamat fényezzem, hogy én vagyok számunkra a mindenes. Aki mindent tud, hogy kell, aki mindent tud, hol van... Komolyan... néha megdöbbenve hallgatom, hogy pl a főkönyvelő meglepődik dolgokon, hogy hogy kell könyvelni az egyszeres programban. Meg, hogy ő biztos nem fog őstermelő bevallást csinálni. De akkor kérdezem én, ki fog?! Én?! Hogy, ha meg se mutatják, hogy kell... továbbképzés... hagyjuk már... de mindegy, nekem nem is kell...

A felállás a következő: van a béres, van a főkönyvelő, van egy részmunkaidős meg vagyok én. A béres nem könyvel, ő béres, a főkönyvelő sem könyvel, ő főkönyvelő, tehát vagyok én és a 4 órás társam, aki még új és azt a munkát, ami nekem fél nap, ő egy hétig csinálja. De persze, én vagyok csesztetve, hogy miattam van szarban a cég, miattam csúszik a bevallás, miattam kell másoknak túlórázni. Persze a bérem a béka segge alatt van... de nem is a pénz a lényeg.

Munka után ma odajött a főnök, hogy mi van velem, mert ilyen hónapunk még nem volt... nem akartam mondani neki, hogy te semmit nem vettél észre belőle, mert te mindennap leléptél 3-kor. De amúgy se könyvel, csak főnök, szóval tök mindegy... elkezd velem agyalni azon, hogy mit hogy kéne csinálni, hogy kész legyen minden... persze, az én ötleteim baromság.... elég hamar rájöttem, hogy leszarja mi van velem, neki csak az a lényeg, hogy az ügyfelek kussoljanak és ki legyenek elégítve. Az, hogy velem mi van, hogy élek meg dolgokat... a kutyát nem érdekli.

Tudjátok mióta akarok innen eljönni? Lassan egy éve... de én vagyok a hülye, mert még nem tettem meg. Tavaly ilyenkor a 8 órás társamnál 2X annyit dolgoztam és fáradt voltam... kimerült. A főnök a körmére nézett, mire kilépett. Lett egy 6 órás társam, aki 2 hónapig bírta, aztán csak a 4 órások... volt olyan, akinek a hibáit tovább tartott javítgatnom, mintha én megcsináltam volna a munkáját. És mégis... ragaszkodom... miért? fene tudja... év elején: most nem hagyhatom itt őket mérleg előtt a szarban... aztán mikor új kolléga jön, mindig adok új esélyt... új ügyfél jön, hátha több pénz lesz... fene tudja... de ahogy gondolkodtam, rájöttem, hogy a költözés és a mostani év vége/év eleje miatt megint nem merek majd ugrálni... Úgyhogy ha váltok is... (ami még elég bizonytalan), abból csak júniusban lesz valami... pedig voltak lehetőségek, nem is egy, amit elengedtem csak azért, mert szegény cég... szegény ügyfelek... szegény kollégák itt maradnak nélkülem.

Tiszta hülye vagyok és erre fogok rámenni....

Szia! Smile

Én úgy látom, hogy túlságosan jószívű vagy, és ezt használják ki...

Ahogy a többiek is írták már, tényleg a váltás lenne a legjobb megoldás. Szerintem nem kell júniusig várnod, ha adódna lehetőség, akkor korábban is elmehetsz. Annyit nem ér az egész, hogy az egészséged is rámenjen. A cégnek meg a kollégáknak már többet is adtál, mint megérdemelték, semmivel sem tartozol nekik! Összeomlik majd a cég? Hát akkor az az ő bajuk lesz! Smile Ugyanis nem csak te dolgozol ott, hanem (elvileg) mások is, majd ők megoldják, az ő gondjuk, kész.

Kedves vagy, hogy ezt mondod. Smile Ez az én nagy bajom... hogy túl jó ember vagyok. Én miért nem tudok önző lenni vagy szemét? Csak néha....

Nem tudom, hogy váltok-e vagy, hogy mikor fogok... nem vagyok biztos benne, hogy jó döntés lenne-e. Lehet, hogy jobb lenne, lehet csak rosszabb. Mert bár a helyzet ott javíthatatlan, de ha bejön az életembe még több változás félek, hogy összeomlok. Talán még várok vele, egy kicsit... (ezt mondtam egy éve is, mondjuk....)


Online
Csatlakozott: 2017 dec 19

CsakEgyValaki írta:

Az az érdekes tudjátok... és most nem azért, hogy magamat fényezzem, hogy én vagyok számunkra a mindenes. Aki mindent tud, hogy kell, aki mindent tud, hol van... Komolyan... néha megdöbbenve hallgatom, hogy pl a főkönyvelő meglepődik dolgokon, hogy hogy kell könyvelni az egyszeres programban. Meg, hogy ő biztos nem fog őstermelő bevallást csinálni. De akkor kérdezem én, ki fog?! Én?! Hogy, ha meg se mutatják, hogy kell... továbbképzés... hagyjuk már... de mindegy, nekem nem is kell...

A felállás a következő: van a béres, van a főkönyvelő, van egy részmunkaidős meg vagyok én. A béres nem könyvel, ő béres, a főkönyvelő sem könyvel, ő főkönyvelő, tehát vagyok én és a 4 órás társam, aki még új és azt a munkát, ami nekem fél nap, ő egy hétig csinálja. De persze, én vagyok csesztetve, hogy miattam van szarban a cég, miattam csúszik a bevallás, miattam kell másoknak túlórázni. Persze a bérem a béka segge alatt van... de nem is a pénz a lényeg.

Munka után ma odajött a főnök, hogy mi van velem, mert ilyen hónapunk még nem volt... nem akartam mondani neki, hogy te semmit nem vettél észre belőle, mert te mindennap leléptél 3-kor. De amúgy se könyvel, csak főnök, szóval tök mindegy... elkezd velem agyalni azon, hogy mit hogy kéne csinálni, hogy kész legyen minden... persze, az én ötleteim baromság.... elég hamar rájöttem, hogy leszarja mi van velem, neki csak az a lényeg, hogy az ügyfelek kussoljanak és ki legyenek elégítve. Az, hogy velem mi van, hogy élek meg dolgokat... a kutyát nem érdekli.

Tudjátok mióta akarok innen eljönni? Lassan egy éve... de én vagyok a hülye, mert még nem tettem meg. Tavaly ilyenkor a 8 órás társamnál 2X annyit dolgoztam és fáradt voltam... kimerült. A főnök a körmére nézett, mire kilépett. Lett egy 6 órás társam, aki 2 hónapig bírta, aztán csak a 4 órások... volt olyan, akinek a hibáit tovább tartott javítgatnom, mintha én megcsináltam volna a munkáját. És mégis... ragaszkodom... miért? fene tudja... év elején: most nem hagyhatom itt őket mérleg előtt a szarban... aztán mikor új kolléga jön, mindig adok új esélyt... új ügyfél jön, hátha több pénz lesz... fene tudja... de ahogy gondolkodtam, rájöttem, hogy a költözés és a mostani év vége/év eleje miatt megint nem merek majd ugrálni... Úgyhogy ha váltok is... (ami még elég bizonytalan), abból csak júniusban lesz valami... pedig voltak lehetőségek, nem is egy, amit elengedtem csak azért, mert szegény cég... szegény ügyfelek... szegény kollégák itt maradnak nélkülem.

Tiszta hülye vagyok és erre fogok rámenni....

Szia! Smile

Én úgy látom, hogy túlságosan jószívű vagy, és ezt használják ki...

Ahogy a többiek is írták már, tényleg a váltás lenne a legjobb megoldás. Szerintem nem kell júniusig várnod, ha adódna lehetőség, akkor korábban is elmehetsz. Annyit nem ér az egész, hogy az egészséged is rámenjen. A cégnek meg a kollégáknak már többet is adtál, mint megérdemelték, semmivel sem tartozol nekik! Összeomlik majd a cég? Hát akkor az az ő bajuk lesz! Smile Ugyanis nem csak te dolgozol ott, hanem (elvileg) mások is, majd ők megoldják, az ő gondjuk, kész.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

PhilC írta:

Nem értem, miért félted tőlem ennyire a küzdősportokat. Smile

Harcművészetek. Smile

Téged féltelek tőlük, ilyen módon való "használatuktól". A filozófiai hátterük nélkül (amihez hozzá tartozik, hogy a civil életben kizárólag jogos önvédelemből használod – amúgy ez a valódi küzdősportoknál, így a boksznál is szabály) te csak feszültség/düh levezetésére szeretnéd használni. Vagyis a düh tárgyát áttolnád a bokszzsákra – vagy az edzőpartnerre, ellenfélre. Így kialakítasz magadnak egy feszültséglevezetési/dühkiélési technikát, amit egy idő után esélyes, hogy automatikusan használnál a hétköznapi életben is, aminek a következményeit nem hinném, hogy kellene itt ragoznom. A dühöt sem nem elfojtani, sem nem áttolni kellene, hanem kezelni. Erre kiválóan alkalmas a kognitív terápia, amelynek egyik válfaja a sématerápia, amelyre készülsz. Én a helyedben megvárnám azt, és ha ott már előrelépést értél el, lazításképpen sportolhatsz valamit, de akkor már nem acting out-ként. 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Tudom ezzel minősítem magam,amiket írok,és igy fognak a nők elmenekülni tőlem,de van sokszor hogy rossz kedvem lesz és ilyenkor ki írok ilyeneket.


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Tudok velük beszélgetni,ha van közös témánk. nem vagyok alkoholista se lebukkant csöves. Humorérzékemet otthon hagytam Laughing out loud Mármint nőkkel nem nagyon megy,de így a négy fal között chaten van humorérzékem


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

PhilC írta:

CsakEgyValaki írta:

Tudjátok... rohadt igazságtalan az élet... amíg mások a munka közben boltba járogatnak ki, online vásárolnak, tolják ezerrel a facebookot, addig én szakadjak meg a munkában. Mert azt mondják: nincs ezzel baj, nem kell olyan komolyan venni a dolgokat, nem kell megszakadni... de mégis... én nem engedhetem meg magamnak ezt. Mert akkor nincs aki dolgozzon, hogy a munka is haladjon. Míg ők lelépnek fél órával előbb, addig én ha nem érek be 10 perccel 8 előtt már a fejemet veszik.  És nem látják be... nem veszik észre magukat. Ha csúszás van, még az én fejemhez van vágva, hogy miért nem dolgozom rendesen. És mikor fog ez kiütközni? Mikor fogja bárki is ezt észrevenni? Lehet keresnem kéne egy másik munkahelyet.... nekem is jobb lenne, ők meg rájönnének, hogy valójában mennyit is dolgoztam.

"B" konyhán dolgozik. Ha egyszerre bejön 1000 rendelés és stressz van meg pörgés, a kollégái nyugtatják. Még akkor is, ha aznap ő az egyedüli szakács a futárok és a konyhalányok között. De én mit kapok a kollégáktól? Csak a letolást. Hogy szálljak magamba, gondolkozzak el azon, hogy mennyit is dolgoztam a hónapban... De kérdezem én, min gondolkozzak?! Azon, hogy egyszer betegen haza mertem menni délben? Azon, hogy ebédszünetben nem a munkámmal foglalkozom? A túlórákon, amiket ingyen, mint a hülyegyerek vállalok?! Jaaa... nem, dehogyis. Ők arra gondoltak, hogyha rendesen dolgoznék, akkor nem kéne nekem se túlórázni. Nemhogy nekik... hát mindjárt sajnálom őket... mert nekik az a túlóra, hogy határidő napján benn maradnak 2 órával tovább. És nekem?! Az nem számít, hogy én egy hete ezt csinálom?! Hogy volt, hogy este 8-ig ültem ott? De persze.... vállalom, minden az én hibám. Majd én dolgozok mint a gép, csak azért, hogy ők (szegények) tudjanak továbbra is a kis laza munkatempójukban dolgozni. Velem meg ordíthat a főnök, az ügyfelek, a főkönyvelő, a kollégák, mindenki. Úgyse vagyok még eléggé érzelmi roncs...

Ha ma nem is leszek elérhető, ne aggódjon senki, nincs bajom, csak éppen a gépem mögött ülve dolgozom ezerrel, hogy legalább májusra behozzam az elmaradásokat és, hogy a drága főkönyvelőnek ne kelljen rögzíteni, mert ő amúgyse arra van felvéve...

CsakEgyValaki, csak azt tudom mondani, mint Liliomlány. Én is voltam már ilyen munkahelyen. Mikor legalább két ember munkáját végeztem egyszerre, de még beszólt nekem a főnök, mikor fizetésemelést kértem volna, hogy mire föl kérem az emelést, szerinte nem vagyok elég motivált.... aztán mikor kiléptem, érdekes módon TÉNYLEG két emberrel tudták csak betölteni az általam hátrahagyott "pozíciót". Idézőjelben mondom a pozíciót, mert konkrét részlegen kezdtem, aztán a végére már rájöttek, hogy mindenbe bele tudok tanulni, én vagyok az adu ász, akivel mindig lehet helyettesíteni azt, aki xy részlegen éppen kiesik. A végére gyakorlatilag "mindenes" lettem. A bérem pedig a cégnél látható egyik legalacsonyabb volt...

A lógusomnak egyetlen jó gondolata volt, de az tényleg jó gondolat: az emberek addig mennek el, amíg te engeded őket. Nem tovább.

Egy ilyen helyen csak idegösszeomlást lehet kapni. Én is valami ezt megközelítő állapotba kerültem, mire felmondtam. Mielőbb ott kellene hagynod ezt a munkahelyet. Tudom, hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Nekem, onnantól, hogy rájöttem, hogy lépnem kellene, kb. fél-háromnegyed év volt, mire bejött egy konkrét lehetőség is. Addig csak szívtam a fogamat. De sosem bántam meg, hogy éltem is végül azzal a lehetőséggel.

Az az érdekes tudjátok... és most nem azért, hogy magamat fényezzem, hogy én vagyok számunkra a mindenes. Aki mindent tud, hogy kell, aki mindent tud, hol van... Komolyan... néha megdöbbenve hallgatom, hogy pl a főkönyvelő meglepődik dolgokon, hogy hogy kell könyvelni az egyszeres programban. Meg, hogy ő biztos nem fog őstermelő bevallást csinálni. De akkor kérdezem én, ki fog?! Én?! Hogy, ha meg se mutatják, hogy kell... továbbképzés... hagyjuk már... de mindegy, nekem nem is kell...

A felállás a következő: van a béres, van a főkönyvelő, van egy részmunkaidős meg vagyok én. A béres nem könyvel, ő béres, a főkönyvelő sem könyvel, ő főkönyvelő, tehát vagyok én és a 4 órás társam, aki még új és azt a munkát, ami nekem fél nap, ő egy hétig csinálja. De persze, én vagyok csesztetve, hogy miattam van szarban a cég, miattam csúszik a bevallás, miattam kell másoknak túlórázni. Persze a bérem a béka segge alatt van... de nem is a pénz a lényeg.

Munka után ma odajött a főnök, hogy mi van velem, mert ilyen hónapunk még nem volt... nem akartam mondani neki, hogy te semmit nem vettél észre belőle, mert te mindennap leléptél 3-kor. De amúgy se könyvel, csak főnök, szóval tök mindegy... elkezd velem agyalni azon, hogy mit hogy kéne csinálni, hogy kész legyen minden... persze, az én ötleteim baromság.... elég hamar rájöttem, hogy leszarja mi van velem, neki csak az a lényeg, hogy az ügyfelek kussoljanak és ki legyenek elégítve. Az, hogy velem mi van, hogy élek meg dolgokat... a kutyát nem érdekli.

Tudjátok mióta akarok innen eljönni? Lassan egy éve... de én vagyok a hülye, mert még nem tettem meg. Tavaly ilyenkor a 8 órás társamnál 2X annyit dolgoztam és fáradt voltam... kimerült. A főnök a körmére nézett, mire kilépett. Lett egy 6 órás társam, aki 2 hónapig bírta, aztán csak a 4 órások... volt olyan, akinek a hibáit tovább tartott javítgatnom, mintha én megcsináltam volna a munkáját. És mégis... ragaszkodom... miért? fene tudja... év elején: most nem hagyhatom itt őket mérleg előtt a szarban... aztán mikor új kolléga jön, mindig adok új esélyt... új ügyfél jön, hátha több pénz lesz... fene tudja... de ahogy gondolkodtam, rájöttem, hogy a költözés és a mostani év vége/év eleje miatt megint nem merek majd ugrálni... Úgyhogy ha váltok is... (ami még elég bizonytalan), abból csak júniusban lesz valami... pedig voltak lehetőségek, nem is egy, amit elengedtem csak azért, mert szegény cég... szegény ügyfelek... szegény kollégák itt maradnak nélkülem.

Tiszta hülye vagyok és erre fogok rámenni....

 


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

kharzak írta:

Miért nem kellek a nőknek? Mert nincs humorérzékem egy unalmas srác vagyok,aki dolgozni is alig bír,és kövér.Nemtudok beszélgetni a nőkkel miről,de mégis mi a fenéről beszélgessek velük? Igazságtalan az élet, a nők buknak az alkoholista,lepukkant csöves csávókra,akik meg adnak magukra lese vannak szarva. Hát milyen társadalom ez?

Ha nem tudsz beszélgetni nőkkel, akkor hogy szeretnéd magad megkedveltetni?

Én sosem buktam az alkoholista, lepukkant csöves csávókra.

Viszont jó humorérzékkel le lehet venni a lábamról.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

kharzak írta:

Mivel basztok válaszolni,így nem is tartom értelmét hogy bármit kérdezzek. Ha random beszedek 2 mg rivokat,hosszútávon lesz bajom?(na most kérdeztem,elkurtam). a felirt adag reggel 1 x 2mg

Ne haragudj, de nekem erről fogalmam sincs.


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Mivel basztok válaszolni,így nem is tartom értelmét hogy bármit kérdezzek. Ha random beszedek 2 mg rivokat,hosszútávon lesz bajom?(na most kérdeztem,elkurtam). a felirt adag reggel 1 x 2mg


Online
Csatlakozott: 2017 dec 19

PhilC írta:

Köszönöm, Bird45! Smile

Szívesen! Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Bird45 írta:

PhilC írta:

Mutathatsz. Smile

Rendben. Smile

Itt az első lecke:

 

Köszönöm, Bird45! Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

CsakEgyValaki írta:

Tudjátok... rohadt igazságtalan az élet... amíg mások a munka közben boltba járogatnak ki, online vásárolnak, tolják ezerrel a facebookot, addig én szakadjak meg a munkában. Mert azt mondják: nincs ezzel baj, nem kell olyan komolyan venni a dolgokat, nem kell megszakadni... de mégis... én nem engedhetem meg magamnak ezt. Mert akkor nincs aki dolgozzon, hogy a munka is haladjon. Míg ők lelépnek fél órával előbb, addig én ha nem érek be 10 perccel 8 előtt már a fejemet veszik.  És nem látják be... nem veszik észre magukat. Ha csúszás van, még az én fejemhez van vágva, hogy miért nem dolgozom rendesen. És mikor fog ez kiütközni? Mikor fogja bárki is ezt észrevenni? Lehet keresnem kéne egy másik munkahelyet.... nekem is jobb lenne, ők meg rájönnének, hogy valójában mennyit is dolgoztam.

"B" konyhán dolgozik. Ha egyszerre bejön 1000 rendelés és stressz van meg pörgés, a kollégái nyugtatják. Még akkor is, ha aznap ő az egyedüli szakács a futárok és a konyhalányok között. De én mit kapok a kollégáktól? Csak a letolást. Hogy szálljak magamba, gondolkozzak el azon, hogy mennyit is dolgoztam a hónapban... De kérdezem én, min gondolkozzak?! Azon, hogy egyszer betegen haza mertem menni délben? Azon, hogy ebédszünetben nem a munkámmal foglalkozom? A túlórákon, amiket ingyen, mint a hülyegyerek vállalok?! Jaaa... nem, dehogyis. Ők arra gondoltak, hogyha rendesen dolgoznék, akkor nem kéne nekem se túlórázni. Nemhogy nekik... hát mindjárt sajnálom őket... mert nekik az a túlóra, hogy határidő napján benn maradnak 2 órával tovább. És nekem?! Az nem számít, hogy én egy hete ezt csinálom?! Hogy volt, hogy este 8-ig ültem ott? De persze.... vállalom, minden az én hibám. Majd én dolgozok mint a gép, csak azért, hogy ők (szegények) tudjanak továbbra is a kis laza munkatempójukban dolgozni. Velem meg ordíthat a főnök, az ügyfelek, a főkönyvelő, a kollégák, mindenki. Úgyse vagyok még eléggé érzelmi roncs...

Ha ma nem is leszek elérhető, ne aggódjon senki, nincs bajom, csak éppen a gépem mögött ülve dolgozom ezerrel, hogy legalább májusra behozzam az elmaradásokat és, hogy a drága főkönyvelőnek ne kelljen rögzíteni, mert ő amúgyse arra van felvéve...

CsakEgyValaki, csak azt tudom mondani, mint Liliomlány. Én is voltam már ilyen munkahelyen. Mikor legalább két ember munkáját végeztem egyszerre, de még beszólt nekem a főnök, mikor fizetésemelést kértem volna, hogy mire föl kérem az emelést, szerinte nem vagyok elég motivált.... aztán mikor kiléptem, érdekes módon TÉNYLEG két emberrel tudták csak betölteni az általam hátrahagyott "pozíciót". Idézőjelben mondom a pozíciót, mert konkrét részlegen kezdtem, aztán a végére már rájöttek, hogy mindenbe bele tudok tanulni, én vagyok az adu ász, akivel mindig lehet helyettesíteni azt, aki xy részlegen éppen kiesik. A végére gyakorlatilag "mindenes" lettem. A bérem pedig a cégnél látható egyik legalacsonyabb volt...

A lógusomnak egyetlen jó gondolata volt, de az tényleg jó gondolat: az emberek addig mennek el, amíg te engeded őket. Nem tovább.

Egy ilyen helyen csak idegösszeomlást lehet kapni. Én is valami ezt megközelítő állapotba kerültem, mire felmondtam. Mielőbb ott kellene hagynod ezt a munkahelyet. Tudom, hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Nekem, onnantól, hogy rájöttem, hogy lépnem kellene, kb. fél-háromnegyed év volt, mire bejött egy konkrét lehetőség is. Addig csak szívtam a fogamat. De sosem bántam meg, hogy éltem is végül azzal a lehetőséggel.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 19

PhilC írta:

Mutathatsz. Smile

Rendben. Smile

Itt az első lecke:

 


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

CsakEgyValaki írta:

Tudjátok... rohadt igazságtalan az élet... amíg mások a munka közben boltba járogatnak ki, online vásárolnak, tolják ezerrel a facebookot, addig én szakadjak meg a munkában. Mert azt mondják: nincs ezzel baj, nem kell olyan komolyan venni a dolgokat, nem kell megszakadni... de mégis... én nem engedhetem meg magamnak ezt. Mert akkor nincs aki dolgozzon, hogy a munka is haladjon. Míg ők lelépnek fél órával előbb, addig én ha nem érek be 10 perccel 8 előtt már a fejemet veszik.  És nem látják be... nem veszik észre magukat. Ha csúszás van, még az én fejemhez van vágva, hogy miért nem dolgozom rendesen. És mikor fog ez kiütközni? Mikor fogja bárki is ezt észrevenni? Lehet keresnem kéne egy másik munkahelyet.... nekem is jobb lenne, ők meg rájönnének, hogy valójában mennyit is dolgoztam.

"B" konyhán dolgozik. Ha egyszerre bejön 1000 rendelés és stressz van meg pörgés, a kollégái nyugtatják. Még akkor is, ha aznap ő az egyedüli szakács a futárok és a konyhalányok között. De én mit kapok a kollégáktól? Csak a letolást. Hogy szálljak magamba, gondolkozzak el azon, hogy mennyit is dolgoztam a hónapban... De kérdezem én, min gondolkozzak?! Azon, hogy egyszer betegen haza mertem menni délben? Azon, hogy ebédszünetben nem a munkámmal foglalkozom? A túlórákon, amiket ingyen, mint a hülyegyerek vállalok?! Jaaa... nem, dehogyis. Ők arra gondoltak, hogyha rendesen dolgoznék, akkor nem kéne nekem se túlórázni. Nemhogy nekik... hát mindjárt sajnálom őket... mert nekik az a túlóra, hogy határidő napján benn maradnak 2 órával tovább. És nekem?! Az nem számít, hogy én egy hete ezt csinálom?! Hogy volt, hogy este 8-ig ültem ott? De persze.... vállalom, minden az én hibám. Majd én dolgozok mint a gép, csak azért, hogy ők (szegények) tudjanak továbbra is a kis laza munkatempójukban dolgozni. Velem meg ordíthat a főnök, az ügyfelek, a főkönyvelő, a kollégák, mindenki. Úgyse vagyok még eléggé érzelmi roncs...

Ha ma nem is leszek elérhető, ne aggódjon senki, nincs bajom, csak éppen a gépem mögött ülve dolgozom ezerrel, hogy legalább májusra behozzam az elmaradásokat és, hogy a drága főkönyvelőnek ne kelljen rögzíteni, mert ő amúgyse arra van felvéve...

Volt nekem egy munkahelyem nagyon hasonló emberekkel. Én nem bírtam sokáig, egyszer egyik napról a másikra idegösszeomlást kaptam és leléptem.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Mutathatsz. Smile


Online
Csatlakozott: 2017 dec 19

PhilC írta:

Nem értem, miért félted tőlem ennyire a küzdősportokat. Smile

Szia!

Wing Chun kung fu nem érdekel? Mert arról tudok mutatni videókat, azaz gyakorlatokat. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 szep 24

Tudjátok... rohadt igazságtalan az élet... amíg mások a munka közben boltba járogatnak ki, online vásárolnak, tolják ezerrel a facebookot, addig én szakadjak meg a munkában. Mert azt mondják: nincs ezzel baj, nem kell olyan komolyan venni a dolgokat, nem kell megszakadni... de mégis... én nem engedhetem meg magamnak ezt. Mert akkor nincs aki dolgozzon, hogy a munka is haladjon. Míg ők lelépnek fél órával előbb, addig én ha nem érek be 10 perccel 8 előtt már a fejemet veszik.  És nem látják be... nem veszik észre magukat. Ha csúszás van, még az én fejemhez van vágva, hogy miért nem dolgozom rendesen. És mikor fog ez kiütközni? Mikor fogja bárki is ezt észrevenni? Lehet keresnem kéne egy másik munkahelyet.... nekem is jobb lenne, ők meg rájönnének, hogy valójában mennyit is dolgoztam.

"B" konyhán dolgozik. Ha egyszerre bejön 1000 rendelés és stressz van meg pörgés, a kollégái nyugtatják. Még akkor is, ha aznap ő az egyedüli szakács a futárok és a konyhalányok között. De én mit kapok a kollégáktól? Csak a letolást. Hogy szálljak magamba, gondolkozzak el azon, hogy mennyit is dolgoztam a hónapban... De kérdezem én, min gondolkozzak?! Azon, hogy egyszer betegen haza mertem menni délben? Azon, hogy ebédszünetben nem a munkámmal foglalkozom? A túlórákon, amiket ingyen, mint a hülyegyerek vállalok?! Jaaa... nem, dehogyis. Ők arra gondoltak, hogyha rendesen dolgoznék, akkor nem kéne nekem se túlórázni. Nemhogy nekik... hát mindjárt sajnálom őket... mert nekik az a túlóra, hogy határidő napján benn maradnak 2 órával tovább. És nekem?! Az nem számít, hogy én egy hete ezt csinálom?! Hogy volt, hogy este 8-ig ültem ott? De persze.... vállalom, minden az én hibám. Majd én dolgozok mint a gép, csak azért, hogy ők (szegények) tudjanak továbbra is a kis laza munkatempójukban dolgozni. Velem meg ordíthat a főnök, az ügyfelek, a főkönyvelő, a kollégák, mindenki. Úgyse vagyok még eléggé érzelmi roncs...

Ha ma nem is leszek elérhető, ne aggódjon senki, nincs bajom, csak éppen a gépem mögött ülve dolgozom ezerrel, hogy legalább májusra behozzam az elmaradásokat és, hogy a drága főkönyvelőnek ne kelljen rögzíteni, mert ő amúgyse arra van felvéve...


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Nem értem, miért félted tőlem ennyire a küzdősportokat. Smile


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

PhilC írta:

Persze, igen, a krav maga célja az önvédelem stb., de ha te testmozgásra használsz valamit, az valahol mégiscsak sport, nem?

Növeli az agressziót? Ezt most egyelőre nehéz elképzelnem. Úgy érzem, semmitől sem lehetnék agresszívabb, mint a lefojtott dühtől.

A (keleti) harcművészetek lényege épp az, hogy nemcsak a testet edzi, hanem a lelket is... A dzsúdó már olimpiai sportág, mégis az edzés meditációval kezdődik. Ha kifejezetten csak testmozgásra vágysz, arra ott van pl. a futás... vagy a gyúrás. Úgy emléxem, 150 hasprés után semmi kedvem/energiám nem volt dühöngeni.


Offline
Csatlakozott: 2017 nov 27

Töröltem.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Persze, igen, a krav maga célja az önvédelem stb., de ha te testmozgásra használsz valamit, az valahol mégiscsak sport, nem?

Növeli az agressziót? Ezt most egyelőre nehéz elképzelnem. Úgy érzem, semmitől sem lehetnék agresszívabb, mint a lefojtott dühtől.


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ha... utána tudtàl nézni, a krav maga nem is sport. A Moszad harci kiképzése.Csak növeli az agressziót. Persze a lelki hàttėr nélkül a többi is. A filozófiåjukkal egyútt teszik kezelhetövè az indulatokat.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Kleó írta:

Phil, ezek nem "küzdősportok", hanem harcművészetek. angry A tai chi-t ajánlanám, az jobban megnyugtat a lassú mozdulataival.

Kleó, piszkálta a csőrömet, ezért az este kicsit belemélyedtem a témába. Biztos vagy benne, hogy a krav maga harcművészet? Szerintem inkább küzdősport. Legalábbis azt olvastam, hogy a harcművészet test és szellem egyensúlyára is nagy hangsúlyt fektet, sok kulturális vonást hordoz stb. Én a krav magában nem érzek ilyen mélységeket. Arról nem is beszélve, hogy szerintem egy eredetileg harcművészetet is kezelhetsz akár küzdősportként, hogyha neked elsősorban a püfölés, tehát nem a dolog szellemi dimenziói jelentik a lényeget. Én pedig pont erről beszéltem, hogy valami püfölős dolgot keresnék.

Na, a box meg aztán tényleg még inkább küzdősport, mint a krav maga. Boxon és krav magán kívül pedig másról szerintem nem is beszéltem. Smile


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Most lehet paraszt vagyok,de az emberek is azok velem,akkor én miértne legyek?


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

sosem hallotam azt a szót hogy szeretlek,esetleg a google fordítótol


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Miért nem kellek a nőknek? Mert nincs humorérzékem egy unalmas srác vagyok,aki dolgozni is alig bír,és kövér.Nemtudok beszélgetni a nőkkel miről,de mégis mi a fenéről beszélgessek velük? Igazságtalan az élet, a nők buknak az alkoholista,lepukkant csöves csávókra,akik meg adnak magukra lese vannak szarva. Hát milyen társadalom ez?


Offline
Csatlakozott: 2017 már 26

Liliomlány írta:

Én karatéztam elég sokáig, pont a bullyinges időszakomban. Kyokushin karate, jól kifáraszt. Smile

Kisfiam is ezt űzi


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Kleó írta:

Phil, ezek nem "küzdősportok", hanem harcművészetek. angry

Okés, tan'tónéni, igazad van. Legközelebb pontosabb leszek.


Online
Csatlakozott: 2017 dec 21

Én karatéztam elég sokáig, pont a bullyinges időszakomban. Kyokushin karate, jól kifáraszt. Smile


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Ja, és a bokszzsákkal meg az a baj, hogy ha nem tanított rá valami hozzáértő "bánni" vele, úgy pofán baszod magad, hogy még az önbántalmazástól is elmegy a kedved!


Online
Csatlakozott: 2012 dec 29

Phil, ezek nem "küzdősportok", hanem harcművészetek. angry A tai chi-t ajánlanám, az jobban megnyugtat a lassú mozdulataival.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen