vagdosás

1466 tartalom / 0 új
Utolsó bejegyzés

Offline
Csatlakozott: 2018 okt 15

yes


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Nagyon meglepő, azt hittem, hogy a nyugtató elhagyása fokozni fogja az önsértési késztetést, labilisabb vagy ingerlékenyebb leszek. Fordítva történt. Nyugisabb, békésebb és vidámabb vagyok.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Egyre furább: megszűnt a falcolási késztetésem. Hetek óta nem éreztem rá vágyat, késztetést. Ilyen évek óta nem volt. A suicid kèsztetésem is elmúlt. Szinte egyszerre. 

Nem tudom, hogy pontosan mi történi, csak találgatni tudok.

- Most nem vagyok túlterhelve, nem dolgozok túl sokat és igyekszek kimozdulni, szórakozni, barátokkal lenni. Ez segített?

- Sok időt töltök otthon (EGYEDÜL, nyugalomban) és élvezem. Talán ez kellett?

- Próbálok mindenféle (nem gyógyszeres) módszert keresni, kipróbálni feszültség és szorongáscsökkentésre és a hangulatom javítására. 

- Végre tanulhatok. (amire évek óta vágyok)

- Végre Anyu kiselejtezte a felesleges (vagyis én, de ő döntötte el hogy mi dobható ki) dolgokat és rendet tudok rakni, ki tudok takarítani. (nagyon frusztrált a rendetlenség, de tehetetlen voltam).

- Elégedettebb vagyok. 

 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

A kiváltó okot gyszerrel és terápiával sem tudták kezelni, megszűntetni. Sőt, épp a nagy adag AP melett vált gyakorivá és ezzel megalapoztam a függőséget. (a gyszert hallucinációra adtak). A gyszer hatására közömbös v inkány közönyös és kissé gátlástalan lettem. (túl erős volt a nyugtató hatása, emiatt lesz@rtam a hegeket). A gyszer mellett más társadalmi normáknak is nehezebb volt megfelelni (ahogy az alkoholfogyasztás ill. a hatása is elvihet ebbe az irányba). 

Mivel sztem ez nálam MÁR függőség, így nem kell nagyon szélsőséges állapotban lennem ahhoz, hogy érezzem a késztetést. Sőt, vidáman is gyakran érzem. Olyan ez mint a pia, drog. Ihatja az ember bánatában vagy jó kedvében is, annak fokozására.

A régi, traumatikus, fájó emlékek felidézésénél érzem a legjobban a késztetést ill akkor ha dühös vagyok. Az nem reális célkitűzés, hogy soha ne érezzek dühöt v ne legyek szomorú. 

Szorongás nem vált ki késztetést, ürességérzésem nincs. (sokan ilyenkor falcolnak, h érezzenek vmit a nagy semmi helyett)

A videóban felsorolt módszerek (amikből többet is alkalmazok) nem voltak ennyire tudatosan "megnevezve", ezek nem átgondolt stratégiák, ösztönösen jöttek. De az ad vmi megnyugvást, hogy ezek át lettek gondolva, meg lettek nevezve, leltár készült a módszerekről.

A képek nélküli elemzés az új módszer (videódból szedett ötlet), amit még csak próbálgatok. 

Otthon a falcolásról nem beszélek, itt neha leírom, h erős kesztetést érzek. Ha dühös vagyok, neha írok a dühöngő topikba levezetésképpen. 


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 31

 A képek nézegetésével tényleg az a probléma, hogy a falcolástól ezzel nem tudsz elszakadni, de ha nincs más megoldás, akkor tényleg jobb, mint igazából kárt tenni magadban. Tényleg javasolnám, hogy próbáld ki, mi lesz, ha a képek nézegetése nélkül elkezded elemezni, hogy mi váltotta ki a késztetést, mit érzel pontosan, mit fogsz érezni, ha megteszed, mire gondolsz, mit ad neked a vagdosás és mivel tudnád ezt helyettesíteni stb. Le is lehet írni akár, vagy szóban elmondani valakinek, ha nagyon erős a késztetés, erre nem tudom, hogy gondoltál-e már. Egyébként nem tudom mi a helyzet a késztetést kiváltó okokkal, ugye a falcolás csak tünet, ami emögött meghúzódik, azt lenne jó elsősorban kezelni. Szóval az, hogy ezzel hogy állsz, szerintem sokat számít abban, hogy mivel lenne jó próbálnod leszokni.

Egyébként ezek közül mik azok (ha vannak) a leszokási tippek, amiket a videó hatására kezdtél el csinálni, és korábban nem tetted?


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Pityu!

Falcolás - leszokási stratégiám

1. enyhe késztetés esetén nem csinálok semmit, nem törekszek csillapítani, csak kibírom

2. erős késztetésnél néha (jó esetben) annyira rosszul vagyok, h ha kis ideig kibírom (ez többmyire kb 30 perc) kiborulok, zokogok és ettől jobban leszek.

3. ha nem borulol ki, akkor van a baj, hisz a késztetés erős ès sokszor tnapokig vagy akár hetekig a napok nagy részében legszívesebben vagdosnám a karom. Túl hosszú idő ezt kivárni. Ilyenkor nézek képeket falcolásról. Ezzel nem teszek kárt magamban. A falcolásnál jól esik, h fáj (dühöt v fájó érzést kiélem), tetszik a látvány és nyugodt leszek utána. Ha képet nézek, félsiker, így is látom. Ha hosszan és több képet nézek, enyhül a kèsztetés. Ezzel el is tántorítom magam a vagdosástól mert egy agyonvagdosott, hegekkel teli kar, láb nem túl szép látvány. A heg nálam a visszatartó erő. Nem tudok úgy vágni, h ne legyen életreszóló heg utána. Sz@rok rá, h szétnyílik, olyan mélyet sosem vágtam, amivel feltétlen orvoshoz kellenne mennem, begyulladni/elfertőződni sem szokott. A képet nézve látom, hogy ha nem állok le, hova vezet:

Ez módszer nem tökéletes mert ezzel nem szakadok el a falcolás élménytől. 

4. Meggyőzöm magam, hogy ha bántottak, arra nem megoldás, ha én is bántom magam, épp a fordítottjára lenne szükségem.

5. Nem veszek be normál vagy nagy adag nyugtatót és AP-t sem. A késztetést nem csökkenti, de kevèbé zavar a heg, ami épp a visszatartó erő. Ráadásul ha nyugodt vagyok, bátrabban vágok és a fájdalmat is jobban tűröm. 

6. ha az előbbi módszerek nem válnak be, akkor jön a tűvel szúrkálás, ami után nem marad heg. Már csak szúrkálok, régen vizet v citromlét fecskendeztem vállba. Citromlével jobban fáj, gyulladást okoz (csomók maradnak), így a fájdalom hosszabb.  A szúrkálás nem látványos, nincs seb, nem vérzik, de legalább valamennyire fáj (kivéve ha vékony a tű mert azt vállba szúrva alig érzem). 

7. amikor végképp nem megy, falcolok, de ez már eléggé ritka (évi 1x). Igyekszek ezt olyan alkalmakra korlátozni, amikor egy nagyobb gondot előzök meg. Pl már határán állok annak, h durván kiüssem magam gyszerrel v legszívessbben ököllel vernék a tükörbe. Ilyenkor törekszek olyan helyen vagdosni magam, amit könnyen el tudok takarni. A vállam már csupa heg, mèg 1 ott elviselhetetlen lenne...máshol még nincs vagy kevès van, sajnálom "beáldozni". Néha ezen a ponton fordulok vissza. Vágnék. De hova?

(kieg: egyszer egy lógus mondta, h mielőtt félholtra gyógyszerezem magam, minden egyébbel próbálkozzak, hátha jobban leszek, kisebb gond ILYENKOR falcolás...)

8. amivel próbálkozni FOGOK: képek nézegetése nélkül átgondolom, h mi a bajom, mit érzek, mivel jár, ha vágok, mit vesztek ezzel. 

Egyéb témába vágo gondolatom: a hegekkel nem tudok megbarátkozni, baromira zavar. Ha kevésbé zavarna, lehet újra vágnék. Patt helyzet.

 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Hogyne! Ez nem bűncselekmény! (Csupán önmagunk ellen.)


Offline
Csatlakozott: 2018 júl 24

Sziasztok. Azta. Nem hittem, volna, hogy találok a témában még aktív fórumot Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 19

Szívesen, köszi. Smile


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 15

Kedves Csak! Nagyon köszönöm, hogy levetted a képet. Üdv! És további szép estét!


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 19

Köszi!

Akkor lassan már levehető. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Párom egyszer véletlenül vágta meg az ujját, és akkor a sebészetin ugyanilyen összehúzót tettek rá. Úgy rémlik, neki kb. egy hétig volt rajta az ujján, utána le lehetett szedni gond nélkül.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 19

Meddig kell/érdemes egy kissé szétnyílt seben sebösszehúzó tapaszt tartani? A cél az, hogy a lehető legkevésbé látszodjon a heg.

Ezt cserélgetni kell vagy ugyanaz maradhat rajta napokig? Attól tartok, ha leszedem a sebet felszakítom.

Korábban sosem tettem rá összehúzó tapaszt, így széles heg maradt...ezt szeretném elkerülni.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Értem, köszönöm a leírást.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 19

Régen:

Féltem emberekkel találkozni, társaságban nagyon erős volt a szorongásom. Remegett a kezem, néha a testem/fejem is. Nagyon lassan oldódtam fel társaságban, több év alatt sem múlt el a szorongás. Nem kezdeményeztem kommunikációt, távolságtartó voltam. Féltem, hogy belém köt, kritikus lesz, veszekedni fog, gúnyol, nem szeret stb. ha kiabált vki féltem, hogy megüt. Ha más emberek veszekedtek a jelenlétemben (pl mhelyen) az is nagyon erős félelmet váltott ki.

Jelenleg:

Nem minden ember, társaság hozza ezt elő. Ha mégis, enyhébb formában és hamarabb feloldódok. 


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Elmondanád nekem, hogy a szociális fóbiád nagyjából milyen tünetekben nyilvánul meg? Én ezt a diagot nem ismerem annyira.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 19

Ez érthető. A legjobb az lenne, ha terápiával jutnál e téren előrébb. 

Nekem tartósan volt mellékhatása és a megvonási tünetet sem bírtam jól. 

Nekem az évszak is nagyon befolyásolja + helyzetre is reagálhatok depresszióval. 

Ha nagyon mèly a depresszióm, a szorongást is erősíti nálam. Ez a fajta szorongásom megfogalmazhatatlan. Mellette van szoc fóbos stb. Ez nem függ össze a depresszióval.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Arról nem is beszélve, hogy a szorongásommal és depressziómmal mindig adott, konkrét helyzetekre reagálok. És ha azzal is segíthetek magamon, hogy megpróbálok jobb döntéseket hozni a dilemmáimmal kapcsolatosan, meg azzal is, hogy gyógyszert szedek, akkor már inkább megpróbálok jobb döntéseket hozni, és amíg nem sikerül kivitelezni, összeszorítom a fogamat.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Ja, persze, depresszió és szorongás nálam is van, csak úgy gondoltam, azt felesleges hozzátennem, amennyire észrevettem, ez a kettő azért indulócsomag mindenkinél, aki csak itt fenn van.

Nem, nem megoldható a gyakoribb találkozás. TB-s ellátásba járok, és itt az a módi, hogy heti egyszer találkozunk. Szervezési okok miatt (szoros az időbeosztásom, nehezen igazodom) szokott az egy hétből végül mindig két hét lenni.

Az, hogy tevékenyebb lehessek, nekem is cél lenne. A depresszió túl sok energiát elvesz tőlem, kb. egy éve már nagyon nehezen veszem rá magamat minden jellegű feladatra. Jó lenne, ha valami segítene ezen, de félek az addikciótól, a mellékhatásoktól, a gyógyszerbeállítással járó kísérletezgetés-találgatás okozta esetleges negatív következményektől. Úgy érzem, amíg nem találnánk meg a megfelelő gyógyszerezést, addig talán még nehezebb lenne a munkavégzésem, mint most, és mivel nagy odafigyelést igényel a munkám, ezért nem merem megkockáztatni ezt az átmeneti időszakot.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 19

Gyakoribb találkozás nem megoldható?

Depresszió, szorongás (ebből is többféle), skizó v skizoaffektív (ezt még pontosítani lehetne) + border.

Egyik sem tankönyvi, tipikus tünetekben nyilvánul meg, nem a szokott módon zajlik. 

Nálam az az elv, hogy olyan gyszert nem szedek, ami rontja a munkaképességem v hatástalan. Nekem az a legfontosabb, hogy tevékeny tudjak lenni, nem a tünetmentesség.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 23

Mint mondtam, évek óta nem csikkeztem. Nekem nem túl sok ideig fájt a csikkezés, kb. csak adott pillanatban. Aztán beindulhatott valami kémiai folyamat az agyamban, mert egyáltalán nem éreztem már semmit.

Igen, én is úgy gondolom, hogy minél inkább enged az ember ezeknek a késztetéseknek, annál nehezebb lesz megállni legközelebb. Ez ugyanolyan, mint más függéseknél. Pl. cigire is visszaálltam mostanság, kb. 3 év kihagyás után. És úgy voltam vele, hogy nem akarok sokat szívni, csak amikor IGAZÁN szorongok, aztán szívtam egyet, és még jobban kívántam a másodikat. Most mégiscsak egyre rendszeresebben szívok. (Pedig egyébként az életmódommal is eléggé szembemegy, egy eléggé étkezzünk-tisztán-és-mozogjunk-sokat "bio" életvitelt viszek.)

Nem fogok csikkezni, mert azt szégyellni fogom a párom előtt. Másrészt ha ilyen mértékben hagyom lebomlani az önkontrollomat, azaz, hogy mégis csikkezek, holott ennyire nem akarok, akkor már sokkal inkább félnem kellene pl. az öngyilkosságtól. Merthogy jelen pillanatban attól is csak az önkontrollom ment meg.

Pontosan mit jelent, hogy többféle diagod van? Nálam két személyiségzavart diagnosztizáltak nagyon erőteljesen (borderline és nárcisztikus) és még háromfélét (paranoid, kényszeres, passzív-agresszív), kisebb erősségű jelenléttel. Gondolhatod, ez a képlet nekem is elég nagy fejzsongást okoz bizonyos időközönként...

Járok terápiára, mostanság kezdtem el életem első terápiáját (jövő héten lesz a harmadik alkalom). Elégedett vagyok vele, sok dolgot segít megfogalmazni, ami eddig csak úszkált a fejemben, de nem tudtam igazán megfogni, másrészt jelentős mértékű stresszérzetet vesz le rólam. Igaz,  még így is vannak olyan dilemmáim vele kapcsolatosan, hogy akarjam-e ezt, akarjak-e járni rá stb., de azért alapvetően jobban zavar az, hogy ilyen nagy időkihagyásokkal tudok csak járni (kb.kéthetente)(tehát a konklúzió az, hogy járnék én még sűrűbben is).

Gyógyszert én nem szedek, ez egy elv nálam, és szeretném is betartani.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 19

PhilC!

Nem volt mit takarítani, alig vérzett. Rányomtam egy zsepit és ennyi. Fájdalmat is alig éreztem, azt is csak 2 mp-ig. A legnagyobb macera az volt, hogy találjak itthon egy sebösszehúzó tapaszt és azt rátegyem. Egy kézzel technikailag nem egyszerű. Érdemes összehúzni, mert vékonyabb lesz a heg.

Igen, jobban vagyok. A gyszertől csökkent a megvonási tünet. Attól is nagyon féltem, hogy a megvonási tünet miatt még jobban fellángol a halum.

Diagnosztikai szempontból bonyolult eset vagyok (nem tiszta kórkép és többféle diag), olyan orvost szerettem volna, aki diagolásban ügyes (nagy tudású). Diagolt kb 1,5 hete, kérdeses volt, h vállalja-e a kezelésem illetve mikor lesz ideje gyszert felírni. Hónapok óta orvosom sem volt, csak innen-onnan szerzett gyszerem + terápia.

Az is NAGYON megnyugtató, hogy elvállalt. Most csak nyugtatót kaptam és megbeszéltük az adagolást es ha tudom el is hagyhatom vagy csökkenthetem Antipszichotikum kérdéskörre szeptemberben térünk vissza (hosszú szabin lesz) Sok érv szól mellette, sok ellene.

Jársz terápiára? Az önbántalmazással tapasztalatom szerint az a baj, hogy minél gyakrabban enged az ember a késztetésnek, annál inkább rászokik, önfenntartóvá válik. 

Vágást nem javaslom, de az sem lenne szerencses ha úgy összekalapálnád magad, hogy a végén be kell gipszelni.

Csikkel is van tapasztalatom (az fájt is)...de NEEE. Inkább minèl előbb, minél jobb szakemberrel találjatok ki ez ellen vmit.


Offline
Csatlakozott: 2018 máj 19

Nagyon bekavart érzelmileg is a gyszer leállás, fizikailag is rosszul lettem.

Ez a vágás most igazán jól esett. Jobban vagyok :-) 

Annak nem örülök, h a hegek látszani fognak.

1 évig bírtam vágás nélkül. Asszem előtte is 1 évig.


Offline
Csatlakozott: 2018 jan 12

Ha ram tor vagdosom magam.mar nem olyan melyen mintvregebben de jol esuk most  is az a furcsa izgalom amikor vagni kell.olyankor teljesen mas a vilag.es szeretem a hegeimet is jo vastagok.szeretem a vert.fuggok a vertol szeretem inni.maskor meg undorodom tole.szeretem az ilyen kepeket is. Gyujtom oket.es allandoan posztolom.jo vagdosni megnyugtat


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szorítok neked.


Offline
Csatlakozott: 2017 jan 24

babarczyeszter írta:

Szia Sarah! Jobban vagy már, megnyugodtál egy kicsit? 

Szia!

Nem mondanám... Vágtam, de nem mélyen, csak tényleg azért, hogy kicsit megnyugodjak. Ez most elég nehéz időszak, de gyógyszereimen emelt, majd csak jobb lesz.


Offline
Csatlakozott: 2010 okt 12

Szia Sarah! Jobban vagy már, megnyugodtál egy kicsit? 


Offline
Csatlakozott: 2017 jan 24

Még ezt se hagyja, pedig már másodjára kimondta, hogy tényleg vége... Még mindig utánamjön a fürdőbe és átölel. És nem azért, mert szeret, hanem hogy ne kelljen hívni a 112-t. Nem vágnék oda... Csak egy kicsit, ahol nem veszélyes. Nem használ más... Cigit próbáltam egymás utánjában, ittam is, a Rivo eddig se használ... muszáj


Offline
Csatlakozott: 2017 ápr 3

Fantazia.  Vannak gyakorlati tapasztalatra epult feljegyzekes is:  Hagakure.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

A ROHADT KURVA GECi ÈLETBE!!!


Offline
Csatlakozott: 2017 okt 14

Hát nem pont erre gondoltam, de nagyon jó.

Meg fogom nézni. 

(A sógun c. könyv és film örök kedvenc.)

 


Offline
Csatlakozott: 2017 ápr 2

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

De jó hallani! 


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Most jól vagyok. A csípő protézissel már megbarátkoztam. A műtét hét hónapja, március 22én volt. Már rend van körülöttem. Idén december 18tól öregségi nyugdíjas vagyok. Vége lesz a rokkant ellátási státuszomnak. Hiszen már nem is rokkant vagyok. Most pénteken jöttem ki a kórházból, ahol a rehabilitációs időszakom 3 hete zajlott. Teljesen jól vagyok. Remélem sokáig megmarad ez az állapot.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

4dim írta:

Igen, néha benézek ide, ahol megértésre lelek. Az életem szereplői nem értik az életemet. A vágási kényszer nem passzol semmihez. Hogy miért csinálom? Túl bele süllyedtem. Minden élet nehézségem ezzel terelem el. Nehézség meg adódik bőven. A terapom 7évre Angliába ment. De idén márciusban haza érkezett. Újra járok hozzá. De nem leszek többé áttételes. Befagyott sok érzelmem, mióta megszakadt a kezelésem. Nem fog már felolvasztani -úgy érzem- semmi sem. Két hete csípő protézises lettem. Még nehéz járkálni, nyüglődöm, szenvedek. Jó itt időzni kicsit. A sorstársak megértenek.

Jobbulást! 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Kiwi1.2.3. írta:

magány írta:

én is vágtam magam évekig , majd több évig nem, de valamelyik héten újra sikerült megvágni magam..... azóta megint semmi.....

Miért kérdezted? Mi a baj?

Van itt valaki aki új és vág,és mivel én nem vágtam  soha,jó lenne ha valaki más is beszélne vele aki tapasztalt ebben .

Az a gondom, hogy a vágásban vagyok tapasztalt. Nem a leküzdésében. A lentebb leírt patthelyzet segített, de ebben nincs èrdemem. 

Raadásul az egyik stratégiám (ami most segít megállni) a szakirodalom szerint fokozhatja a késztetést. 

 


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Örülök, hogy szerelmes vagy. Nagyot lendíthet, ha egyensúlyban maradsz. Az alkohol egy eszköz. Lehet jó, vagy ártalmas. A döntési lehetőség a miénk marad.


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Igen, néha benézek ide, ahol megértésre lelek. Az életem szereplői nem értik az életemet. A vágási kényszer nem passzol semmihez. Hogy miért csinálom? Túl bele süllyedtem. Minden élet nehézségem ezzel terelem el. Nehézség meg adódik bőven. A terapom 7évre Angliába ment. De idén márciusban haza érkezett. Újra járok hozzá. De nem leszek többé áttételes. Befagyott sok érzelmem, mióta megszakadt a kezelésem. Nem fog már felolvasztani -úgy érzem- semmi sem. Két hete csípő protézises lettem. Még nehéz járkálni, nyüglődöm, szenvedek. Jó itt időzni kicsit. A sorstársak megértenek.


crazy

szia 4dim!

örülök,hogy látlak s remélem minden rendben csak benéztél!? köszönöm...2014ben s 2015ben voltam kórházban,2015ben apum meghalt míg én bent "vígadtam" Sad azóta szerencsére semmi,teraphoz visszamentem az elsőhöz,jelenleg havi 1szer tudok menni,de már nem frusztrálnak dolgok,kimondok megbeszélek sokmindent...nagyon szerelmes vagyok most,érzelmileg viszonylag stabil,de az a rohadt alkohol.... Sad


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

csilla96 írta:

Sokszor vágyom arra, hogy vágjak... Régen kellett ok, hogy miért. Már nem. Már ok nélkül csinálom, csak úgy jön a kényszer... Eddig legalább volt okom rá... Már nincs. Olyan mint egy lassan ölő méreg, ami fokozatosan rohassza el az embert... 7 éve vagdosom magam... 

Èn is tapasztaltam hasonlót. Egy idő után már maga a vágás hiányzott. 

Egy kicsit patt helyzetbe kerültem. Egy korábbi vágással kapcsolatos rossz (ijesztő) élmény ès a gyógyszer elhagyás okozta fokozott szorongás ès egy blokkolt állapot (traumatikus élményeket érzelmileg intenzíven újra/megèlni képtelen) miatt hiába èreztem a kèsztetèst a vágásra, szó szerint kèptelen voltam rá. A fèlelem, szorongás okán. 

A szorongás csökkent, a blokkolt állapot megszűnt. Sok időt vagyok a "múltban". Tudnék vágni. Most más stratègiát keresek "ellene". Ha tudok sírni, az segít. 

 


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Csilla96

Teljes szívből, lélekből átérzem miröl beszélsz. Az én életem is csak döcög, akadozva halad előre. Utólag mindig találok indokot, hogy miért is tartok ott, ahol. De sokszor mégsem értek egyet a saját utólagos magyarázataimmal. Próbálok ellenállni, harcolok, de az eredmény nem tart sokáig. Újra és újra elbukom.

Crazy

Nagyon örülök, hogy sikerült neked. Terápiába jársz még? Olvastam anno a nehézségeidet.


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 1

Sokszor vágyom arra, hogy vágjak... Régen kellett ok, hogy miért. Már nem. Már ok nélkül csinálom, csak úgy jön a kényszer... Eddig legalább volt okom rá... Már nincs. Olyan mint egy lassan ölő méreg, ami fokozatosan rohassza el az embert... 7 éve vagdosom magam... 


crazy

én közel 20 éves vagdosáson vagyok túl,kb 2 éve....van rá kényszerem,de elképzelem milyen macerával jár,hogy elöszedjem a dolgokat előre,mint pl kötszer,vmi törölköző amire folyhat stb,s egy idő után el is múlik...persze van amikor még a gondolatával fekszem,de akkor meg rábeszélem magam,hogy most ez nem aktuális


Offline
Csatlakozott: 2010 aug 10

Nálam 12évvel ezelőtt kezdődött. Most már vannak 1-2hetes szünetek. De nem sikerül letenni végleg a vágó eszközt. Csodálom, tisztelem, aki sok év vágásos életvitel után fel tud hagyni vele. Bárcsak nekem is menne.


Offline
Csatlakozott: 2017 már 31

Èn kb. 2 ève próbálok leállni. Azóta nem vágtam, de kb. 1 ève volt egy kisebb önsértésem. 

Korábban hosszabb ideig (6-8 hónap) naponta éreztem késztetést. Már csak ritkán. Többnyire akkor, ha valami friss esemény felkavar régebbi fájdalmas élményt. Az újat megélem miközben a régit újraélem. 

 


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 26

magány írta:

én is vágtam magam évekig , majd több évig nem, de valamelyik héten újra sikerült megvágni magam..... azóta megint semmi.....

Miért kérdezted? Mi a baj?

Van itt valaki aki új és vág,és mivel én nem vágtam  soha,jó lenne ha valaki más is beszélne vele aki tapasztalt ebben .


Offline
Csatlakozott: 2012 jún 7

én is vágtam magam évekig , majd több évig nem, de valamelyik héten újra sikerült megvágni magam..... azóta megint semmi.....

Miért kérdezted? Mi a baj?


Offline
Csatlakozott: 2017 már 14

Velem volt olyan, hogy évekig nem. Miért?


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 26

SOS van itt valaki aki vágta magát és már nem ?


Offline
Csatlakozott: 2017 feb 26

Rohadtul vágyom rá,hogy megvágjam magam elmúlik könnyebb lesz.Sosem éreztem még ilyet vágáskényszer.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen