Szia!

Én is. Diagnosztizáltan. Saját családom nincs és nem is akarok gyereket. Esélyem se lenne, nem fizikailag, meddőség vagy ilyesmi, hanem a kapcsolataim szintjén, se barátaim, se pasim, félek minden intimtől , se senkim, az úgymond származási családom, anyám, apám, öcsém pedig tesznek rám.

Öhm, a legutóbb mikor benn voltam benn fekvős terápián, én pont azt nyelhettem be, hogy fokozott betegségtudatom van. Vagy mi. Valahogy így. ilyesmi.

Akkor nézzük anyámat - az egy mellékes dolog, hogy én lettem a családban a beteg, a nemnormális, és ő is kutatgatott utánam, miközben - anyám vajon mennyire volt normális? Mennyire az?? Az egy dolog, hogy engem verbálisan, aztán fizikailag is bántalmazott, testileg is határt sértett, de az öngyilkossággal, (válással, felakasztja magát, nekimegy egy fának, istenkínja) nem csak engem csinált ki, - amíg nem kezdtem látni a valóságot - hanem apámat is kicsinálta. Volt mikor apám hozzám menekült , és bár férfiak nem sírnak, de totál össze volt omolva - mondtam, engem hagyjanak ki ebből - akkor kezdtem pszichiáterhez járni - a borderline még újabb 2-3 évre rá derült ki. Csendes vagyok, eléggé sokáig magamba tudom rejteni ami gond, mert aztán meg jön a pszichózis, penge stb. 

A nagyanyám halálakor mondta a pszichológusom, hogy anyám is, és nagyanyám is súlyos esetek. Ők viszont már abban a korban vannak, én vagyok 30 felett, anyám 60 felett (30 évesen szült, bár ne szült volna, ilyen mentális állapotra gyereket szülni vétek) de anyám az soha nem ment és soha nem is fog már elmenni terápiába. Ha rámutatnék neki jelekre, elpofázná és elterelné a szót, bármit mondok, Ő NEM, Ő NEM, hát akkor nem, akkor én vagyok a hülye. EBBEN AZ EGÉSZ CSALÁDI SZARKUPACBAN EGYEDÜL ÉN KÉRTEM SEGÍTSÉGET ÉS ÉN MENTEM A DOLGOK UTÁN. 

Az oké, anyámat is tönkrevágta az ő anyja - hála az égnek ő már halott - bármilyen személyiségzavar is, fogalmam nincs, hogyan lehet egy ilyen helyzeten segíteni, akár egy családon segíteni. Én is egy szarkupacból jövök, és BPD-sként az életem is egy szarkupac és nincsenek mellettem ......

Anyám meg aztán a világért se állna be a sorba. Ő vágott gallyra itt mindent, meg az ő anyja .... nagyanyám is nagyon tuti eset volt. Úgy fenyegetőztek, zsaroltak mindenkit, ocsmánykodtak hátuk mögött, nagyanyám papáról, anyám apámról, mintha ez lenne a család legtermészetesebb dolga. Papa korábban lelépett (szívrohamban), én meg manapság gyakran álmodok apám halálával. Az az igazság a két nő kicsinált mindenkit. és súlyos esetek, nem állítom 200 százalékkal a borderline-t, bár vannak megérzéseim, a mai tudásommal - amit magamhoz kell merítenem, és megérne egy misét.