Ez a profilkép a Kafka-féle "Az átváltozás"?

Parov Stelar: Booty Swing - két elég különböző tánccal előadva. 

https://www.youtube.com/watch?v=v5daQd8UFDY - Fred Astaire és Ginger Rogers (a végén a sötét hajú nő Rita Hayworth)

https://www.youtube.com/watch?v=rPlOnjwS1xo - NEILAND

Igen... nálam Pilinszky az első. Politikai szempontból nekem Ady még ok, JA már egy kicsit sok, de egyébként őt nagyon bírom... tavaly elkezdtem újraolvasni, és kell az elmélyedés, de aztán olyan hirtelen abba is hagytam, aztán meg kiesett a könyvjelző, és végképp elvesztettem a fonalat... de eszembe szokott jutni, pl az a vers, amiben meghal egy balesetben egy munkás, és kb csak a "pozitív" dolgokat írja le, nem kell többet gürcölnie, aggódnia a családja miatt, hogy a gyerekei is olyan életet élnek, nem lesz kihasználva stb... Adyról is inkább csak nagyobb kép van, sajna elég darálva olvastam, vagy 1100-200 oldal...

Nem, szerintem sem. És talán nem is lehet. Ehhez vagy erős koraérettség kell, vagy olyan tapasztalat, de egyiket sem találom valami szerencsésnek. Azt hiszem, pont amikor olvastam, még gyakran voltak a szomszédban (közelinek mondható rokonok) alkoholgondok, de mintha nem kapcsoltam volna ezeket össze. Bár hogyan is lehetne igazán elhelyezni az ital-dolgot abban a korban, mikor még nem hogy részeg nem volt az ember, nem is ivott...? Illetve lehet, hogy érzi a gyerek, hogy mondjuk egy meséje, rajza stb nem teljesen jön át egy felnőttnek, de még akkor is máshogy gondolja fantáziátlannak, egysíkúnak, mint később. Ehhez az is kell pl, hogy leomoljanak az ideák, ne lássa már a felnőtteket hibátlannak, tökéletesnek, akinek a szava mindenható, és minden úgy van, ahogy ők mondják. Egyszóval talán csalódottság.

Én a gimit szinte végigbuktam... magyarból félévkor sikerült is, illetve egyszer emlékszem, úgy vett rá a tanárnő, hogy legalább az Antigonét olvassam el, mert az rövid. Próbálta kérdezgetni, hogy miért nem szeretek olvasni, de nem tudom pontosan, miért nem... igazából szinte semmi nem érdekelt, a könnyen befogadható dolgokat fogyasztottam, mint foci, videojáték, és menekültem minden érzés, gondolat elől. Amúgy szerintem valahol érthető lenne a gondolat, hogy ezekkel a kötelezőkkel felkészíteni az embereket ezekre a jelenségekre, ha később találkoznak velük, de valahogy nem működik. Mennyi ön-és emberismeretre, kritikai érzékre lehet szert tenni az olvasással, művészetekkel, de... aztán mégsem. Sokakban a könyv egyenlő egy rossz élménnyel, ami kötelező volt, és csak kikerülni akarták, örültek, hogy megszabadulnak tőle, és aztán később is csak egy bennük lévő hiányra emlékezteti őket, és rémületet kelt. Ezért menekülnek sokan szerintem, ha csak meghallják a könyv szót. Persze, néha én is szorongva kezdek bele valamibe, hogy mi lesz, ha nem értem, és ezért butának érzem majd magam... hát legyen ez a legnagyobb gondom :'D

Amúgy A köpönyegre emlékszem még. Nem olvastam, órán volt felolvasás, de valahogy megfogott. Talán Akakij pótcselekvése, felszínnel való kompenzálása, csökkentértékűsége. Azóta be is szereztem, kedvencem is.

Kosztolányit bírom... bár még csak hármat olvastam, legutóbb a Pacsirtát, úgy 5.5 éve. De az kedvenc. Nemrég láttam az új filmváltozatot. Valamelyik megvolt?

Ez a dolog (hogy ha kötődünk valakihez, akkor fájdalommal tölt el, ha elveszítjük, vagy már pusztán az a gondolat, hogy elveszítHETjük), együtt jár az emberi élettel. És az emberi élet természetével. Hiszen szereted a szüleidet, testvéredet, házastársad, gyerekeid, unokáid. És bármelyiküket bármikor elveszíthetjük. Persze ez vonatkozik a barátainkra is, hiszen őket is szerethetjük nagyon. Ebbe bele kell törődni, mert (én) inkább szeretek vkit és félek attól, hogy elveszít(het)em bármikor, mint hogy ne szeressek senkit. 

Nekem most (többek között) az jött le a Kis Herceg-ből, hogy nem szabad senkihez kötődni, mert akkor félsz, hogy elveszíted, illetve nagyon szar, ha valóban el is veszíted.