Jaj, ilyet én is szoktam csinálni, PhilC. Elkezdek azon kattogni, hogy nem kellett volna mondanom, vagy nem ennyit, meg hogy mit gondolnak rólam, biztos hogy hülyeségeket zagyválok össze-vissza. Így aztán általában inkább csöndben maradok - azért is, hogy magamat óvjam ettől az érzéstől. De aztán ha iszom, akkor nagyon sokat dumálok, utána meg nem bírok elaludni, mert megint kattog az agyam, hogy miket mondtam, és mikre mit reagáltam, és biztos hogy hülyeség, meg hogy jaj remélem nem értettek félre, nem néznek hülyének, nem bántottam meg senkit stbstb.
Nálam olyan is van, hogyha valakivel pl. levelezek, és megszakad az addig megszokott ritmus, pl. általában kétnaponta reagál, de most hirtelen kimarad egy hét is, akkor a két napon túli időt azzal töltöm, hogy újraolvasgatom a neki küldött levelemet, nézem, hogy vajon mit írhattam benne, ami félreérthető, bántó, ezt váltja fel az a gondolat, hogy "lelepleződhetett" valami taszító jellemvonásom, biztos olyat mondtam, amitől undorító vagy rossz embernek tűnök - na, és ezekbe a gondolatokba forgatom bele magamat a leginkább. Aztán ha válaszol, általában kiderül, hogy teljesen alaptalan volt az egész. Régen ilyenkor az egy hét alatt vagy húsz levelet írtam az illetőnek, mindegyik levelemben reagálva egy-egy lehetséges verziójára az eltűnésének. Most már visszafogom magam, nem írok neki semmit, csak várok, és magamban gyötrődök.
Kiscsillag, a definíciód alapján egyáltalán nem tartom indokoltnak, hogy paranoid szem.zavar diagot is kaptam, nem szoktam ilyen dolgoktól félni, hogy betörnek hozzám stb. Nem események bekövetkezésétől szoktam félni, hanem kommunikációs szinten zajló dolgoktól. Most félreérthető voltam, most "biztos lenéznek" stb., stb. Ezek, azt hiszem, inkább csak alacsony önértékelésből fakadó dolgok.
Az a legszebb csak, mikor ebből a szarból átesek a másik szarba, és elhiszem, hogy jobb vagyok mindenkinél. És akkor meg jönnek a nárcisztikus állatságok.
Amúgy BASZKI. Amikor így tételesen leírom a hülyeségeimet, akkor értem csak meg, hogy miért is vagyok ennyire kifáradva magamtól. Sokszor nem értem, hogy mégis miért nem kötöttem még fel magamat.
Anyám tisztára ilyen, mindent a saját személye elleni támadásnak vesz, egy szimpla ellenvéleményt is. És minden direkt ellene történik, direkt bosszantják stb. Aztán az mindkettejüknek szokása (volt), h mindig a másik a hibás, még abban is, ha pl. levernek valamit, mert vagy a másik tette rossz helyre, vagy megzavarta és azért nem tudott figyelni. Én is hajlamos vagyok olyan dolgokat magamra venni, ami nem is nekem szól.
Jaj, ilyet én is szoktam csinálni, PhilC. Elkezdek azon kattogni, hogy nem kellett volna mondanom, vagy nem ennyit, meg hogy mit gondolnak rólam, biztos hogy hülyeségeket zagyválok össze-vissza. Így aztán általában inkább csöndben maradok - azért is, hogy magamat óvjam ettől az érzéstől. De aztán ha iszom, akkor nagyon sokat dumálok, utána meg nem bírok elaludni, mert megint kattog az agyam, hogy miket mondtam, és mikre mit reagáltam, és biztos hogy hülyeség, meg hogy jaj remélem nem értettek félre, nem néznek hülyének, nem bántottam meg senkit stbstb.
Én mondjuk ezektől a félreértéseimtől szenvedek a leginkább. Lsd. pl. tegnapi eszmecsere ugyanebben a topikban Kleóval. Míg nem írtad be, Kleó, hogy hogyan kellene értelmeznem azt, amit félreértettem, egész du. ezen kattogtam, hogy "nem kellett volna ennyire túlpörögnöm a témát", "minek okoskodtam", stb., stb. Most még viszonylag kézben tartottam a helyzetet, mert egyáltalán rákérdeztem, hogy "Kleó, hogy értetted?", de még tanulom ezt a "rákérdezést". Megszokottabb nálam, hogy inkább csak pörgök magamban, még rosszabb, ha élből le is reagálom a vélt lebaszást (azaz reakcióként lebaszom a másikat, majd kiderül, hogy mennyire alaptalan volt).
Ja, igazából ez (is) szokott engem a padlóra küldeni. Mindig is azt hittem magamról, hogy én a szavak embere vagyok, merthogy irodalom így meg úgy, meg hogy hogy meg tudok fogalmazni dolgokat, aztán néha pofán csap, hogy egyszerűen nem tudok beszélni sem az emberekkel, mert félreértek minden szart, meg én is úgy fogalmazok, hogy engem is folyton félreértenek. És mikor van egy-egy ilyen felismerésem, akkor elmegy a kedvem még attól is, hogy egyáltalán emberek közelébe menjek. Meg úgy érzem, hogy semmi biztos pont nincs az életemben, hisz ha mindent félreértek, akkor mégis mihez viszonyíthatnék bármit. Olyan, mintha örökre kiismerhetetlen közegekben mozognék.
Viszont nem tiszta nekem, hogy: ez lenne akkor a paranoia? Én kaptam paranoid szem.zavar diagot is, de nem értem, hogy ez most miért egy külön diag, miben különbözik a border paranoia a paranoid szem.zavartól, és ez a kettő miben különbözik a pszichotikus paranoiától. Szívesen venném, ha valaki segítene ezeket értelmezni, mert pl. a pszichológusom a diagdefiníciók terén nem erőltette meg magát.
Na meg a másik kérdés, hogy erre is "van" gyógyszer? Ezt a hangulatstabilizáló oldaná meg, vagy micsoda?
Példákat írok.
Skizofrénia paranoia:
- megfigyelnek az ufók, el akarják lopni az agyam
- az az ember követ, biztos a túlvilági lények küldték. Más utcában mások követik. A lakása előtt is elsétálnak. Emiatt az hiszi, hogy Bp-en 20-30 ember figyeli meg.
- thalassás beteg példája. Az a gyanúja hogy egy műtétnél titokban levágtak egy darabot a péniszéből és ezért kicsi.
Skizofrèniánál sokszor nagyon bizarr téveszmék alakulnak ki. Ellopják a gondolatát, a gondolatait más is hallja, álmában chipet ültettek a fejébe és elvitték az űrbe, azt hiszi h más évszázadban van vagy ő Jézus stb. Laikus ember sem hisz neki épp azért mert nagyon lehetetlen dolgokban hisz.
Paranoid szemzavar:
Itt haluk nincsenek csak nagyon kóros gyanakvás. Követik, rádioba beültetett mini kamerával nézik, bepoloskázták a lakását. Emiatt kidobja a tv-t, rádiót. Minden kis apróságot félreértelmez. Pl meggyőződése, hogy rendszeresen betörők járnak a lakásába mert nehéz kinyitni az ajtót, leesve találja a virágot. Miközben csak szar a zár, huzat miatt esett le virág vagy macska lelökte stb. Ezek nem olyan bizarrak, még akár valósak is lehetnének (hisz előfordul h valakit tényleg követnek vagy betörnek). Ezek a gyanakvások viszont mindennaposak és hosszú ideig fennállnak.
Borderesre nem tudok példát mondani.
Paranoiára, téveszmére antipszichotikumot adnak.
A nem szemzavaros embernek is van szemzavaros vonása. Csak egy bizonyos szint felett adnak személyiségzavar diagnózist. Ha tartósan szenved vagy mások a környezetében szenvednek tőle, nem tud stabil emberi kapcsolatot kialakítani, mhelyén nem tud illeszkedni a közösségbe, a normákat nem tudja tartani. Nem 1-2 emberrel van baja vagy 1-2 mhely okoz gondot, hanem szinte minden kapcsolata problémás vagy minden mhelyről kirúgják vagy otthagyja. Ezek sokkal gyakoribbak, mint egy átlag embernél. Mindenki kifoghat szar mhelyet, lehet konfliktusa mással és a szenvedés is egy szintig természetes, ha van rá oka.
Sokszor a személyiség zavarral diagolt embernek van olyan tulajdonsága vagy készsége, ami a szem zavaros vonást ellensúlyozza. Pl nagyon jó munkamorál stb.
Van akinél nem egyféle szemzavar vonásai jellemzőek, néha kicsit teátrális, máskor nárcisztikus, érzelmileg labilis/összeomlós stb.
http://www.lelkigondozas.baptist.hu/index.php?m=16099
Itt írnak paranoiáról.
Na jó. Ez alapján a link alapján meg igaz rám. Ennyit arról, hogy legalább egy diagra kimondhatom, hogy nem igaz.
Jaj, ilyet én is szoktam csinálni, PhilC. Elkezdek azon kattogni, hogy nem kellett volna mondanom, vagy nem ennyit, meg hogy mit gondolnak rólam, biztos hogy hülyeségeket zagyválok össze-vissza.
Így aztán általában inkább csöndben maradok - azért is, hogy magamat óvjam ettől az érzéstől.
De aztán ha iszom, akkor nagyon sokat dumálok, utána meg nem bírok elaludni, mert megint kattog az agyam, hogy miket mondtam, és mikre mit reagáltam, és biztos hogy hülyeség, meg hogy jaj remélem nem értettek félre, nem néznek hülyének, nem bántottam meg senkit stbstb.
Nálam olyan is van, hogyha valakivel pl. levelezek, és megszakad az addig megszokott ritmus, pl. általában kétnaponta reagál, de most hirtelen kimarad egy hét is, akkor a két napon túli időt azzal töltöm, hogy újraolvasgatom a neki küldött levelemet, nézem, hogy vajon mit írhattam benne, ami félreérthető, bántó, ezt váltja fel az a gondolat, hogy "lelepleződhetett" valami taszító jellemvonásom, biztos olyat mondtam, amitől undorító vagy rossz embernek tűnök - na, és ezekbe a gondolatokba forgatom bele magamat a leginkább. Aztán ha válaszol, általában kiderül, hogy teljesen alaptalan volt az egész. Régen ilyenkor az egy hét alatt vagy húsz levelet írtam az illetőnek, mindegyik levelemben reagálva egy-egy lehetséges verziójára az eltűnésének. Most már visszafogom magam, nem írok neki semmit, csak várok, és magamban gyötrődök.
Kiscsillag, a definíciód alapján egyáltalán nem tartom indokoltnak, hogy paranoid szem.zavar diagot is kaptam, nem szoktam ilyen dolgoktól félni, hogy betörnek hozzám stb. Nem események bekövetkezésétől szoktam félni, hanem kommunikációs szinten zajló dolgoktól. Most félreérthető voltam, most "biztos lenéznek" stb., stb. Ezek, azt hiszem, inkább csak alacsony önértékelésből fakadó dolgok.
Az a legszebb csak, mikor ebből a szarból átesek a másik szarba, és elhiszem, hogy jobb vagyok mindenkinél. És akkor meg jönnek a nárcisztikus állatságok.
Amúgy BASZKI. Amikor így tételesen leírom a hülyeségeimet, akkor értem csak meg, hogy miért is vagyok ennyire kifáradva magamtól. Sokszor nem értem, hogy mégis miért nem kötöttem még fel magamat.
Anyám tisztára ilyen, mindent a saját személye elleni támadásnak vesz, egy szimpla ellenvéleményt is. És minden direkt ellene történik, direkt bosszantják stb. Aztán az mindkettejüknek szokása (volt), h mindig a másik a hibás, még abban is, ha pl. levernek valamit, mert vagy a másik tette rossz helyre, vagy megzavarta és azért nem tudott figyelni. Én is hajlamos vagyok olyan dolgokat magamra venni, ami nem is nekem szól.
Szonja95, én kitöltöttem a tesztet, de azt hiszem, hogy ezt a tesztet már korábban is kitöltöttem, ha ez ugyanaz, akkor elnézést.
http://www.lelkigondozas.baptist.hu/index.php?m=16099
Itt írnak paranoiáról.
Jaj, ilyet én is szoktam csinálni, PhilC. Elkezdek azon kattogni, hogy nem kellett volna mondanom, vagy nem ennyit, meg hogy mit gondolnak rólam, biztos hogy hülyeségeket zagyválok össze-vissza.
Így aztán általában inkább csöndben maradok - azért is, hogy magamat óvjam ettől az érzéstől.
De aztán ha iszom, akkor nagyon sokat dumálok, utána meg nem bírok elaludni, mert megint kattog az agyam, hogy miket mondtam, és mikre mit reagáltam, és biztos hogy hülyeség, meg hogy jaj remélem nem értettek félre, nem néznek hülyének, nem bántottam meg senkit stbstb.
Én mondjuk ezektől a félreértéseimtől szenvedek a leginkább. Lsd. pl. tegnapi eszmecsere ugyanebben a topikban Kleóval. Míg nem írtad be, Kleó, hogy hogyan kellene értelmeznem azt, amit félreértettem, egész du. ezen kattogtam, hogy "nem kellett volna ennyire túlpörögnöm a témát", "minek okoskodtam", stb., stb. Most még viszonylag kézben tartottam a helyzetet, mert egyáltalán rákérdeztem, hogy "Kleó, hogy értetted?", de még tanulom ezt a "rákérdezést". Megszokottabb nálam, hogy inkább csak pörgök magamban, még rosszabb, ha élből le is reagálom a vélt lebaszást (azaz reakcióként lebaszom a másikat, majd kiderül, hogy mennyire alaptalan volt).
Ja, igazából ez (is) szokott engem a padlóra küldeni. Mindig is azt hittem magamról, hogy én a szavak embere vagyok, merthogy irodalom így meg úgy, meg hogy hogy meg tudok fogalmazni dolgokat, aztán néha pofán csap, hogy egyszerűen nem tudok beszélni sem az emberekkel, mert félreértek minden szart, meg én is úgy fogalmazok, hogy engem is folyton félreértenek. És mikor van egy-egy ilyen felismerésem, akkor elmegy a kedvem még attól is, hogy egyáltalán emberek közelébe menjek. Meg úgy érzem, hogy semmi biztos pont nincs az életemben, hisz ha mindent félreértek, akkor mégis mihez viszonyíthatnék bármit. Olyan, mintha örökre kiismerhetetlen közegekben mozognék.
Viszont nem tiszta nekem, hogy: ez lenne akkor a paranoia? Én kaptam paranoid szem.zavar diagot is, de nem értem, hogy ez most miért egy külön diag, miben különbözik a border paranoia a paranoid szem.zavartól, és ez a kettő miben különbözik a pszichotikus paranoiától. Szívesen venném, ha valaki segítene ezeket értelmezni, mert pl. a pszichológusom a diagdefiníciók terén nem erőltette meg magát.
Na meg a másik kérdés, hogy erre is "van" gyógyszer? Ezt a hangulatstabilizáló oldaná meg, vagy micsoda?
Példákat írok.
Skizofrénia paranoia:
- megfigyelnek az ufók, el akarják lopni az agyam
- az az ember követ, biztos a túlvilági lények küldték. Más utcában mások követik. A lakása előtt is elsétálnak. Emiatt az hiszi, hogy Bp-en 20-30 ember figyeli meg.
- thalassás beteg példája. Az a gyanúja hogy egy műtétnél titokban levágtak egy darabot a péniszéből és ezért kicsi.
Skizofrèniánál sokszor nagyon bizarr téveszmék alakulnak ki. Ellopják a gondolatát, a gondolatait más is hallja, álmában chipet ültettek a fejébe és elvitték az űrbe, azt hiszi h más évszázadban van vagy ő Jézus stb. Laikus ember sem hisz neki épp azért mert nagyon lehetetlen dolgokban hisz.
Paranoid szemzavar:
Itt haluk nincsenek csak nagyon kóros gyanakvás. Követik, rádioba beültetett mini kamerával nézik, bepoloskázták a lakását. Emiatt kidobja a tv-t, rádiót. Minden kis apróságot félreértelmez. Pl meggyőződése, hogy rendszeresen betörők járnak a lakásába mert nehéz kinyitni az ajtót, leesve találja a virágot. Miközben csak szar a zár, huzat miatt esett le virág vagy macska lelökte stb. Ezek nem olyan bizarrak, még akár valósak is lehetnének (hisz előfordul h valakit tényleg követnek vagy betörnek). Ezek a gyanakvások viszont mindennaposak és hosszú ideig fennállnak.
Borderesre nem tudok példát mondani.
Paranoiára, téveszmére antipszichotikumot adnak.
A nem szemzavaros embernek is van szemzavaros vonása. Csak egy bizonyos szint felett adnak személyiségzavar diagnózist. Ha tartósan szenved vagy mások a környezetében szenvednek tőle, nem tud stabil emberi kapcsolatot kialakítani, mhelyén nem tud illeszkedni a közösségbe, a normákat nem tudja tartani. Nem 1-2 emberrel van baja vagy 1-2 mhely okoz gondot, hanem szinte minden kapcsolata problémás vagy minden mhelyről kirúgják vagy otthagyja. Ezek sokkal gyakoribbak, mint egy átlag embernél. Mindenki kifoghat szar mhelyet, lehet konfliktusa mással és a szenvedés is egy szintig természetes, ha van rá oka.
Sokszor a személyiség zavarral diagolt embernek van olyan tulajdonsága vagy készsége, ami a szem zavaros vonást ellensúlyozza. Pl nagyon jó munkamorál stb.
Van akinél nem egyféle szemzavar vonásai jellemzőek, néha kicsit teátrális, máskor nárcisztikus, érzelmileg labilis/összeomlós stb.
Továbbá: Az emberi hülyeség végtelen és határtalan... – ez az egyik blogom szlogenje.
Két dolog végtelen: a világmindenség és az emberi hülyeség, de az elsőben nem vagyunk teljesen biztosak...
egy üdítőt!
Mindig meglepődök, mikor szembesülök vele, hogy az emberi hülyeséget LEHET még fokozni.
Hadd el, a lányom 4-gyel több, mint te, és a múltkor vett a nemzeti boltban egy üdítőt!, és elkérték a személyijét... Különben a kor belülről jön ám!
Belülről? Csak tudnám, hogy akkor azon belül honnan.
Hadd el, a lányom 4-gyel több, mint te, és a múltkor vett a nemzeti boltban egy üdítőt!, és elkérték a személyijét... Különben a kor belülről jön ám!
De, válaszoltam. Lásd: 1339. hsz., 2.).
Láttam a hsz-t, azért tudtam aludni végül.