Ji-King a depresszióról (Müller Péter - Jóskönyv)

zomebazam képe

47. Kun LEVERTSÉG (Kimerültség)
(Képjel: Egy fa nem tud növekedni, mert falak veszik körül.)

A bölcsek ezt mondják: „A Tóban nincs Víz: ez a kimerültség képe.
Az Igaz Ember követi célját, s beteljesíti Sorsát.
A helyzet reménytelennek tűnik. Mintha semmi sem sikerülne. Minden állni látszik. Az élet nehéz, sivár, sikertelen, nyomasztó, reménytelen - legalább is így érzed.
Manapság ezt úgy hívjuk: depresszió.
Ha elborít, azonnal fölmerül a kérdés: van-e valami valós okod rá, vagy nincsen.
A hagyományban ez nem kérdés.
Konfuciusz azt mondja: „A levertség (Kun) olyan helyzet, ahol az embernek nem szabadna levertnek lenni.”
A jósjelben nem derül ki, hogy „valóban” súlyos, nehéz és sikertelen korszakot élsz-e - vagy csak te fogod föl annak!
A kérdés megválaszolhatatlan, mert ez a te sorsod: ami neked nehéz, lehet, hogy másnak könnyű volna.
Számodra bizonyára nehéz időszak, de egyet ne felejts: az Igaz Ember sohasem depressziós!
Számára nem létezik olyan nyomasztó helyzet, hogy céljait föladja és sorsának feladatát ne oldja meg. Sőt, a nehéz próbákban kihívást lát. Kitűnő alkalmat, hogy jellemét erősítse.
Az Igaz Ember lehet keserű, szomorú, bosszús is..., de hogy föladja?
Valódi bajban egyébként senki sem depressziós!
Háborúban, árvízben, az ember eszeveszetten harcol, olyan erők szabadulnak föl belőle, hogy maga is meglepődik; étlen-szomjan küzd, nem adja fel, robotol, olyan súlyokkal is elbír, amelyeket békében meg sem tud mozdítani.
A Kun arra figyelmeztet, hogy szellemedet eluralta az anyagi. Talán elfáradtál, kimerültél. Energiáid elszivárogtak. Hitedet elveszítetted. Nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna. A vereség nyomasztó élményével élsz.
Manapság a depressziós embert pihentetik, analizálják, gyógyszerezik. Gyengéd figyelemmel veszik körül.
Valaha éppen ellenkezőleg: kemény próbák alá vetették, s mint a sokkterápiánál, veszélyes helyzetbe hozták, hogy rádöbbenjen erejére.
Az életenergia (csi) és a hit kölcsönviszonyban vannak: nagyhitű embernek mindig hatalmas energiái vannak.
A kimerülésnek ritkán vannak fizikai okai (tudják ezt a sportolók!) - sokkal inkább a lélek fárad el, azzal, hogy föladja távoli célját, s belesüllyed a hétköznapok kilátástalanságába. Az energia hiánya mindig a Hit hiányából ered!
A Hit visszaszerzéséhez pedig nem pátyolgatás kell, hanem halált megvető bátorság!
A jósjel ítélete azt mondja: „Levertség. Siker. Kitartás. Az Igaz Ember hatása üdvös. Nem a te hibád! Bármit mondasz, nem hallgatnak rád.
Ilyenkor szavaidnak nincs hitele. Meg se hallgatnak.
Nincs erő a szavaidban?
Vagy ez „süket fülek” korszaka?
Bármi a válasz, a lényeg, hogy hallgass! Ne akarj senkit se meggyőzni - kivéve önmagadat!
A megoldás úgysem a külső - látszólag vesztes - ügyek intézésében van, hanem abban a könyörtelen bátorságban, amellyel föllépsz saját gyengeséged és nyavalygásod ellen!
Ébredj rá, hogy Isten lelke lakik benned. Ez azt jelenti, hogy erősebb vagy a sorsodnál! Mindannyiunkban lakik egy halandó s egy halhatatlan én.
A Kun jósjele figyelmeztet: ne engedd, hogy a halandó győzzön! Ne engedd, hogy lebeszéljen a harcról, a diadalról, a boldogságról!
Ne tűrd, hogy elhitesse veled, hogy „nekem semmi sem sikerül, vesztes vagyok, az is maradok örökké”!
Ne tűrd magadban a halál hangját!
Az „embert, aki még nem nőtt fel” a nehézség földhöz csapja.
Az Igaz Embert a nehéz korszak - mint az íjat - megfeszíti: minél jobban feszül, annál meszszebbre lő majd.
 

Gondolatok
Az alsó, Víz kuában a két sötét vonás közé szorult világos Jang vonás azt szimbolizálja, hogy a szellem az anyag börtönébe zuhant.
Jelenleg ez az általános világhelyzet: ezért korunk depressziós.
Ez nem csak első számú népbetegséget jelent, de köztudatot is, amellyel többé-kevésbé mindannyian élünk.
Gyakran nem is lelki, hanem fizikai betegségekké válik, vagy egyszerűen csak nehezen viselhető, nyomott hangulattá, reménytelenséggé.
Megszüntetni csakis „korszerűtlen” eszközökkel lehet: fel kell ébreszteni magunkban az istenit, a szellemit, a halhatatlanság tudatát, és nem szabad azonosulni azzal az általános korhangulattal, amely az embert a földbe veri, és mint anyagi lényt, halálra ítéli.
Gyakran olyankor dobjuk ezt a jósjelet, amikor jó úton vagyunk ahhoz, hogy negatív lelkiállapotunk szomatikus betegséget idézzen elő.
A Kun egyébként a szellem útjának kikerülhetetlen sorsállapota. Nem tévedésből kerültünk bele, hanem sorsszerűen!
Előbb-utóbb ugyanis a bennünk lévő fénynek meg kell ütköznie a sötétséggel.
A csata manapság azért sem könnyű, mert a közösségtől, amelyben élsz, nemigen kaphatsz támogatást.
A közösség is depressziós, és nem tud magán segíteni.
Itt tehát saját fényedre vagy utalva, amelyet éppen fojtogatsz magadban.
Lehet, hogy a külső körülményeid kedvezőtlenek, de ne onnan várd a megoldást.
A benned tetszhalottként lévő Teremtő Mágust kell sötét gondolataid és negatív érzéseid koporsójából feltámasztani.
„Istenek vagytok!” - idézi Jézus a szent hagyományt. Ébredj magadra, mert csak valódi Lényed tudja átvarázsolni az életedet.
Ha belül sikerül - kívül is sikerülni fog!

Megosztás Viberen