Anyámról nem tudok leválni

Zarina képe

(Asperger-szindrómával vagyok diagnosztizálva, mellette szociális fóbiám, kevert személyiségzavarom, krónikus depresszióm is van.)  30 évesen még mindig nem tudok leválni anyukámról. Napról napra egyre több szenvedéssel jár (rémálmok gyötörnek: bezárt pincében futok körbe-körbe, stb.).  12 éves korom óta gyötör depresszió, de mindig reménykedtem, hogy jobb lesz. A környezetem gyakran visszajelezte, hogy életképtelen vagyok amiért a túlgondoskodó anyukámékkal élek, gúnyt űztek belőlem. Párkapcsolataim rövidek voltak általában, folyamatosan rettegés töltött el velük (attól tartottam már az elején, hogy ott hagynak, alávetettem magam nekik). Semmi önbizalmam nincs szociális/önellátás terén, anyám tart el, végzi el helyettem a hétköznapi dolgokat, intézi a hivatalos ügyeket. Úgy érzem erőm sincs, illetve motivációm, hogy összeszedjem magam. Állandóan szorongok, paranoiás vagyok a környezetem miatt (ki mit gondol, hogy néz rám, hogy szól hozzám - nehezen tudom értelmezni). A jelenlegi párom is lenéz, mert cikinek találja az életemet, de azt mondta segíteni szeretne rajtam, szakemberhez kellene járnom. Csak az a kérdés, hogy miből? Nekem nincs túl sok pénzem, anyám pedig nem tartja problémának a függő viszonyt, sőt, retteg, hogy el akarok költözni. Azt hiszem ez egy ördögi kör. Ti mit tennétek (az öngyilkosságot leszámítva)? 


Offline
Csatlakozott: 2019 feb 2

A helyedben megpróbálnék a páromhoz költözni ha lehet.

Én is hasonló helyzetben vagyok nem merek kilépni ebből a kényelmes kapcsolatból.Feláldozom az életem a kényelemért.

Ha lett volna valaha párom biztos próbálnék vele újrakezdeni.

 


Offline
Csatlakozott: 2015 szep 21

Neked legalább volt (van)párkapcsolatod, nekem sosem 28 éves férfi vagyok,énis anyukámon élősködöm sajnos. Engem skizofréniával és kényszerbetegséggel diagnosztizálnak. Nekem mondja anyukám mindig hogy menjek már el dolgozni,de énsem tudok nagyon.


Offline
Csatlakozott: 2019 máj 3

Lehet igazad van. Csakhát nem sok önbecsülésem maradt, amikor anyukám megcsinál/csinál helyettem mindent, a nárcisztikus nevelőapám pedig a fejemhez vágja napi szinten, hogy életképtelen, hülye, stb. vagyok (aki semmihez sem ért). Gazdasági függőségben vagyok tőlük, érzelmileg tönkre tettek. Egyáltalán nem "kényelmes", illetve a kényelemnek ára van. A helikopter szülő, Pán Péter-szindróma fogalma megelevenedik. Nem azért vagyok velük mert annyira jó, hanem mert rettegek a változástól, kilépni a komfort-zónámból, amibe belebetonoztak (igaz folyamatosan testi, lelki terrorban tartva).

A jelenlegi párom támogató, azt mondta segíteni akar, de közben szégyellem magam, mert nem lehetek mellette egyenlő fél, nem nézhet fel rám... 


Offline
Csatlakozott: 2019 ápr 22

A jelenlegi párom is lenéz, mert cikinek találja az életemet. . .

Először is ezt a mondatot kellene kijavítani és a lenéz szó helyett valami mást kellene berakni. Pp.: sajnál, aggódik, satöbbi. Ha viszont a lenéz tényleg úgy van, akkor el kellene gondolkodni egy másik pár keresésében, aki nem csak "pár", hanem tényleg pár. 

A mai világban már nem olyan furcsa, hogy valaki még ennyi idősen is a szüleivel él, és borítékolom, hogy aki ezt érezteti veled az inkábbb írígy arra, hogy otthon még mindig megkapod a szülői gondoskodást. Az, hogy ez túlzásba van víve, más lapra tartozik.

Szerintem a mai 30 éves lányok közelebb vannak a gyerekhez, mint a felnőtthöz. Némelyike egy értelmes, épkézláb mondatot nem tud a saját kútfejéből, helyesen leírni.

Áh, nem is folytatom, mert csak felidegesítem magam.


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Van tb-s pszichológus is, általában minden ter. illetékes pszichiátriai gondozóban. Olykor ki lehet fogni nagyon jót.


Offline
Csatlakozott: 2019 máj 3

Megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató alapítványnál dolgozom, minimálbér felét kapom. Nem nagyon kell bejárnom, így nem visel meg szociálisan. 

Hiába van diagnózis - ha fizetős terápiára kellene járnom, gyógyszerek csak a tüneteket fedik el (pl. alvászavaromon, szorongásomon enyhítenek) 

A környezetem sokat okoskodott anno, hogy miért  nem csinálom ezt vagy azt, de nagyon nehéz, azt se tudom hogy induljak el. Tényleg kell külső segítség. 

 


Offline
Csatlakozott: 2012 dec 29

Szia! Tb-alapú szakemberi segítségekről itt is tájékozódhatsz: https://www.bura.hu/szakmai-informaciok/krizisintervencios-telef/tarsadalombiztositas-tb

De úgy látom, azért már jártál valahol, hogy "megkaptad" ezeket a diagnózisokat. Egyébként dolgozol?

A "függesztő" szülőkről van tapasztalatom. Csak nekem annak idején tulajdonképpen senki sem hitt, és bármit is tettem, ezek utánam nyúltak. Hiába elköltözés, 17 évi házasság, gyerek, önálló munka... megint anyámmal lakom, és kvázi ő tart el.
Sürgősen keress segítséget, terapeutát, igazából komplex segítség kell ahhoz, hogy megszabadulj, és szerezz egy kis önbecsülést!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen