Ezek az éjszakák...

wannabefixed képe

Tegnap hajnali 2-kor lefeküdtem aludni, mert megvártam lakótársamat, aki egyben a legjobb barátnőm, mert egész nap egyedül voltam itthon, és egy kis társaságra vágytam. Hazajött, nem nagyon tudtunk beszélni, mert rosszul érezte magát, ezért csak lefeküdt aludni. Így tettem én is. De nem hagyott nyugodni, hogy leálltam a gyógyszerrel. Enyhén ugyanazokat a tüneteket éreztem, mint 1 éve az éjszakai pánikrohamoknál, amik a következők: lefekszem, becsukom a szemem, és máris rosszul érzem magam. Az egész testemben egy fura érzés, enyhébb szorongás keríti hatalmába, amitől persze megijedek, és ez ettől csak egyre erősödik. Kb félóra elteltével, erős zokogásban törtem ki, mert nem tudtam mi tévő legyek. Barátnőm erre felébredt, kérdezte is mi a baj, de én 10 percig megszólalni sem tudtam, annyira sírtam... Mikor végre abbahagytam, akkor a gondolataim megfogalmazása közben jött rám a sírás. "Nem akarok gyógyszert szedni. Nem akarok. Rosszul érzem magam." Csak kb ennyit tudtam mondani. Belül igazából tudom mi történt:
 
Leálltam a gyógyszerrel, és rohadtul félek. Félek, hogy ugyanaz lesz, mint az előtt, ezt bebeszélem magamnak, és nem akarom bebeszélni, és nem tudom mitévő legyek. Gyógyszert nem akarok szedni, attól csak betegnek érzem magam, nem normális embernek. Én normális akarok lenni. Én akarom megoldani, nem gyógyszertől akarok meggyógyulni. Nem tudom egyedül képes vagyok-e rá. De kitől kérjek mégis segítséget? Mi lesz ha tovább fog tartani, mint gondoltam? Mi lesz ha ez megint a suli kárára megy? Nem akarom. Most menjek vissza, ahhoz az idióta nőhöz? Vagy várjak? De én biztos, hogy nem szedek gyógyszert. Mi legyen?

Pontosan tudom, hogy ez történt. Egyszerűen értem, hogy magam generáltam/generálom magamnak, és nem tudok rajta felülkerekedni.

Miért ilyen nehéz magunk ellen harcolni? Miért?


Marci88

wannabefixed írta:

meg is őrülnék, ha életem végéig kéne gyógyszert szednem... és az a tudat, hogy "beteg" vagyok..
köszönöm, én is remélem. :) 

szép estét!

Nyugtáztam.

Neked is kellemes estét!


Offline
Csatlakozott: 2015 okt 1

Oksa,örülök ha nem olyan nagy a baj.Smile


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 30

Főleg ha a kerületedben 2 pszichiáter van csak, az egyik nem jön be,  a másikra meg olyan hosszú lista van hogy nagyon későre kapok időpontot... 
már 3 napja nem szedem, vannak hőhullámaim ami elviselhető, meg néha egy kis szédülés. Nincs kifejezetten rossz kedvem, ahogy jó kedvem se volt a gyógyszertől.
de kezdjük ott, hogy a gyógyszerektől kezdett erős szorongásom lenni. teljesen megakarok tőlük válni. 
ÉS utánanéztem a gyógyszer elhagyásának (az enyémnek): 
A kezelés abbahagyásakor nem szükséges fokozatosan csökkenteni a gyógyszeradagot.

Ez nem SSRI, egyébként. Megleszek, ne aggódjatok. Smile


Offline
Csatlakozott: 2015 okt 1

A gyógyulás nem megy egyik napról a másikra. Folyamatos kemény munkával lehet tudatosan felépíteni. Adj magadnak egy kis időt,a gyógyszerek mellett eljuthatsz egy olyan szintre amikor elkezdheted csökkenteni,majd teljesen elhagyni. Nagyon sok ilyen példa van. A gyógyszer kiválasztásában kérd szakember segítségét,a munka többi része a tiéd.

Nem megy egyik napról a másikra!


Offline
Csatlakozott: 2015 aug 30

meg is őrülnék, ha életem végéig kéne gyógyszert szednem... és az a tudat, hogy "beteg" vagyok..
köszönöm, én is remélem. :) 

szép estét!


Marci88

Ez a gyógyszer szedés is olyan, hogy nem mindenkinek kell az élete végéig szedni. Van aki 3 évig szed egy antidepresszánts aztán utána évekig vagy élete végéig semmit. Emiatt ne ess kétségbe.

Remélem minnél előbb találsz egy jó pszichológust és segít megbaszabulni azoktól a dolgoktól amik a lelkedet nyomasztják.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Megosztás Viberen